Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-22 / 299. szám

1962. december 22., szombat nepcjsag 5 Zárszámadások előtt HEVES MEGYÉBEN,az idén 168 termelőszövetkezet készít zárszámadást. Ezek a zárszám­adások íontps állomásai a szö­vetkezeti életnek, hiszen le­zárnak egy esztendőt, számba- veszik az elért eredményeket és hiányosságokat is. Az idei zárszámadások azért is jelentősek, mivel a megye közös gazdaságai kivétel nél­kül, első ízben készítenek ket­tős könyvelésen alapuló zár­számadást és bizonyos vonat­kozásokban új módszerekkel történnek a leltározások is. Amíg korábban még jó né­hány termelőszövetkezetben gyenge lábon állt a könyvelés, nem mindig voltak megnyug­tatóak a zárszámadások, addig ma mind a 168 termelőszövet­kezet főkönyvelője ötnapos tanfolyamon vett részt, ahol megtárgyalták a zárszámadá­sok minden apró mozzanatát. Ha meggondoljuk, hogy egy esztendő alatt mintegy 250 millió forinttal nőtt a szövet­kezetek közös vagyona és tgy már egymilliárd forint értékű közös vagyont vesznek leltár­ba, ebben az esztendőben, ak­kor világossá válik, milyen nagy és felelősségteljes mun­kát ró az illetékesekre a zár­számadások elkészítése. Külön kell szólni a pontos leltározás, a zárszámadás számszaki munkái mellett a zárszámadási közgyűlésekről is, amelyeknek jó megszer­vezésére, előkészítésére szin­tén megfelelő gondot és ener­giát szükséges fordítani. A múlt esztendőben volt olyan gyakorlat — nem is egy helyen —, hogy a számszaki munkákat pontosan, lelkiisme­retesen elkészítették, ugyanak­kor nem törődtek a közgyű­léssel és a vezetőség csupán arra szorítkozott, hogy a tag­ság előtt ismertesse a számo­kat, s néhány buzdító szó után be is fejeződött a tulajdon­képpeni zárszámadás. EZ A GYAKORLAT termé­szetesen nem helyes, és ezzel kapcsolatban feltétlenül rá kell mutatni néhány alapvető do­logra. Mindenekelőtt szólni kell ismételten arról, hogy a szö­vetkezet gazdái a termelőszö­vetkezeti tagok és nem csupán a vezetőség, mégkevésbé sze­mélyesen az elnök. Ha tehát a vezetőség a tagság megbízásé­kor köteles annak minden részletéről tájékoztatni a tag­ságot, a szövetkezeti gazdá­kat, de köteles kikérni véle­ményüket is az egész esztendei munkát illetően. A zárszám­adási közgyűlések tehát le­gyenek munkaértekezletek, ahol a számok ismertetésén kívül kerüljön szóba a vezetés, a munkaszervezés, a szorgal­mas, a kevésbé szorgalmas ta­gok ügye, de beszéljenek a fiatalság problémáiról, az öre­gekről és nem utolsó sorban az asszonyok munkájáról is, akik termelőszövetkezeteink­ben általában túlsúlyban van­nak. Módot és lehetőséget kell te­remteni, hogy a zárszámadási közgyűlések a tagság széles­körű fórumává váljanak, ahol ne legyen egyetlen olyan úgy­nevezett „kényes kérdés" sem, amelyről a vezetőség ne merne, vagy ne akarna nyíl­tan és őszintén beszélni. Szük­séges viszont, hogy a tagság is éljen jogával és minél töb­ben szólaljanak fel a zárszám­adási közgyűléseken. Mutas­sanak rá a szövetkezet gazdái, az elért eredmények és hibák okaira, gyökereire. Elemezzék az eltelt időszak munkáját. Ez természetesen nem hiányozhat a beszámolóból sem. Ha a be­számoló nemcsak a számok tengerével ismerteti meg a ta­gokat, hanem behatóan elemzi az eltelt esztendő munkáját, akkor — majd a tagok is bát­rabban szólnak hozzá a kérdé­sekhez. HIBA LENNE a zárszámadá­sokban csupán a közös vacso­rát, a közös szórakozási lehe­tőséget látni. Helyes, hogyha egy alapos zárszámadási köz­gyűlés után, ahol tényleg meg­vitatták a szövetkezet ügyeit, a tagság összejön és mint egy nagy család népes tagjai, ba­ráti asztal mellett is elbeszél­getnek. Ez hozzájárul a közös­ségi szellem kialakulásához, közelebb hozza egymáshoz az embereket, sok esetben hozzá­járul az ellentétek elsimítá­sához is. Ä lényeg azonban az, hogy az idei zárszámadások munkaértekezlet jellegűek le­gyenek, ahol közösen és alapo­san tárgyalják meg az évi munkát. Hadd lássa a tagság, mi miért történik, mit csinál­tak helyesen és mit nem, hol kell segíteni a bajokon, mi­ben hibázott a vezetőség, mi­ben az emberek, a szövetkezet gazdái. Helyesen teszik a szövetke­zetek vezetői, ha ügyelnek arra is, hogy a közgyűlés idő­pontjáról mindenki idejében értesüljön. Tavaly az egyik fa­luban csupán a zárszámadás napján értesült a lakosság a hangosbemondón keresztül ar­ról, hogy este hat órakor lesz a közgyűlés. A zárszámadások komoly, egész falut érdeklő ta­nácskozások, amelyek előkészí­téséről, ünnepélyessé tételéről idejében és megfelelően kell gondoskodni. Kétségtelen, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol az idei ismert elemi csapások ellenére is jól zárnak, elégedett a tag­ság, könnyebb a zárszámadási közgyűlések jó megszervezése és lebonyolítása. A gyenge termelőszövetkezetekben vi­szont bővebben akadnak elé­gedetlenkedő emberek. Ezek­ben a gazdaságokban különö­sen lényeges, hogy a vezetőség mutasson rá a bajok gyökeré­re, lényegére. Ismerje el saját hibáit is, viszont azt se hall­gassa el, hogy esetleg a tagság harminc százalékának rend- szertelen, fegyelmezetlen mun­kája volt az egyik oka éppen a gyenge zárásnak. Ha a tagok világosan látják a bajok okát, akkor jövőre sokka! inkább megtesznek maguk is mindent a nagyobb eredmények, a több jöveledem eléréséért. AZ IDEI ESZTENDŐ sok elemi csapás ellenére is ered­ményesnek mondható. Szövet­kezeteink tovább erősödtek és ami szintén fontos, megnőtt a tagok szorgalma, ragaszkodása a szövetkezet iránt. Bizo­nyos, hogy a jól megszervezett, alaposan előkészített zárszám­adások, amelyeken elemző mó­don kerül tárgyalásra az egész esztendei munka, újabb lendü­letet adnak majd az új eszten­dő feladatainak sikeres elvég­zéséhez. Szalay István KÉP SZOVJET UKRAJNÁBÓL A 40 éves fennállásukat ünneplő szovjet szocialista köztársaságok egyikéből, Uk­rajnából közlünk képet, melyen a Verlnyednyeprovszk-i élelmiszeripari kombinát látható■ rT^z illetékesek figyelmébe Diétás éttermet kérnek Egerben is sok olyan ember ( él, aki valamely oknál fogva diétás étkezésre szorul, de nincs lehetősége arra, hogy el­készítse diétás ebédjét. Így ez napról napra nagy problémát jelent, különösen a dolgozó nőknél. Vajon a vendéglátó- ipar nem tudná megoldani, hogy Egerben is legyen egy diétás étterem? Ügy gondolom, a Széchenyi Étteremben, vagy a Bistróban megoldható ez, s a dolgozók igénybe vehetnék a fél órás ebédidő alatt a közel­ben levő éttermet. nünket azzal, hogy e régi ké­rést teljesíti. Gazsó Józsefné Eger Kérelem az AKÖV petőtibányai kirendeltségéhez Üzemünk dolgozója, Hege­dűs Lajos, aki Mátraszőlősön lakik három hónappal ezelőtt adott le az AKÖV petőfibá- nyai kirendeltségénél egy szénutalványt. A kirendeltsé­gen ígéretet tettek rá, hogy tüzelőjét hamarosan hazaszál­lítják. Azóta három hónap telt el, de még mindig nem került spr a szállításra. Már négy esetben kereste fel a nevezett dolgozó a kirendeltséget, sür­getve a fűtőanyag szállítását. Azóta leesett a második hó is, de a tüzelőnek még híre sincs. Ügy gondoljuk, ideje volna, hogy három hónap után sor kerüljön Hegedűs Lajos tüze­lőjének hazaszállítására is. Bányai István Selyp, Cementgyár Értesülésem szerint már ré­gen folyik vita ezen, :s remé­lem, nem diétás szakács hiá­nya miatt késik az intézkedés, örömmel fogadnánk, ha a Vendéglátóipari Vállalat új évi aj nádékként meglepne bén­A kémia leküzdi az aszályt Amerikai botanikusok meg­állapították, hogy egy kénsa­vas sóval készített fürdőben a növények bezárják „pórusai­kat”, tehát tárolni tudják a vizet, mert megszűnik a pá­rolgás. A rendkívül fontos fel­fedezést már felhasználták többek között arra is, hogy vá­gott virágokat és kerti növé­nyeket nagy nyári hőségben is megóvjuk a hervadástól. '«SPO tcíSO «<^=0 («íS'O '-£^0 (-5=0 '-£5=0 Az aknaudvarra egymás után fordultak be a kopott, zöldes fakaruszok. Sorban száll­tak ki belőle a munkaruhás, szürke ancugos emberek, karbidlámpákat lóbálva. A telepiek csendesen ballagva-beszélgetve, gyalogosan jöttek; csak az öregebb je, lustább ja szokott rá a járművekre. Kutri nem tartozott az utóbbiak közé, s az előbbiekhez se nagyon számíthatta magát, már ami az érkezést il­leti. Kutri rendszerint akkor érkezett meg, mindig sietősen, mikor a felozóban a felol­vasásnak vége volt, s mikor leszálláshoz ké­szülődött a legélelmesebbje. Mert akkora versenyzés volt, hogy ki éri el legelőbb a kost és ki szállhat le a mélybe mielőbb, ak­kora tolongás, lótás-futás volt az aknatorony épülete körül, hogy ha filmre veszik, s leve­títik valahol, hitetlenkedve csóválja a fejét, aki látja: ilyen nincs! Pedig van! Szóval, Kutri mindig a legutolsó pillanat­ban érkezett. De nem kellett attól tartania, hogy nem jut baliga, vagy hogy tölteléknek, ilyen, vagy olyan munkahelyre dobják. Kutri Pácza brigádjában dolgozott már harmadik éve, s a csapat hónapok óta a VII-es ereszkei fronton szeneit. Mindig csak az asszonya mellett ült volna ez a Kutri. Nem azért, mert afféle tutyi-mutyi férj volt, aki nem tudott létezni az asszonya nélkül, nem is azért, mert papucstermészet­tel áldatott meg, hanem, mert szerette Zsu­zsát. Szerette, mintha csak egyetlen lett vol­na a világon, szerette, mintha más nőt nem is ismert volna még életében. Viharzón és szen­vedélyesen szeretett, féltéssel, csodálattal, ahogyan csak egy férj képes. Finom metszé­sű száj, kemény, formás rajzú mellek, ruga­nyos csípő, fekete-sötétbarna haj, szemének villanása, mint a kés pengéje — ennyi volt Zsuzsa. Ennyi? Hát lehet egyáltalán szavakba foglalni mindazt, amit számára jelentett ez a túláradó, egészséges test, páratlan jóságú természet?! Kutri két éve nem tudott betelni vele. Lépten-nyomon a sarkában szeretett volna maradni. Az ebédet már megette, Zsu­zsa a nyárikonyhába szaladt ki. Ment oda is, utána. — Minek jöttél, mondd? — nevetett az asszony. , Kutri megölelte, megszorongatta: — Mit tudom én, minek ...? — 홫7!Ne szoríts annyira, te... vi­gyázz, ballod-e, hallod? — Miért, mondjad csak. Az asszony Kutri füléhez hajolt, úgy súgta, szemérmesen: — Ugyan... igazán! És fiú...? — Ki tudhatja, mi lesz. — Mikor vetted észre? i — Egy hete tudom, biztosan ... — Ö, te... — és újra megölelte az asz- szonyt. De most már gyengéden, s nem olyan vigyázatlan vadsággal. — Mindjárt elkésel, mért nem indulsz már... VÁLTÁS IDEJE volt. A kas tízesével vitte le a mélybe a megpihent bányászokat, százakat negyed órák alatt. S ugyanannyit, amennyit befogadott, annyit ki is bocsátott a föld. Kutrival nem lehetett bírni, annyira szer­telen volt. Az ácsolatok, csillék, régi ismerős­ként üdvözölték, kabátja szára után nyúltak, mintha barátkozni akarnának a viseltes szö­vettel. Elővett felső zsebéből egy doboz „Munkás”-t, rágyújtott, s jólesően szívta tü­dőre a kesernyés, maró füstöt. Ha otthon már csak titokban cigarettázhat, s akkor is favágás közben, a fészerben, akkor legalább itt, nyíltan és mindenki szeme láttára szívja. Amióta az orvos óvatosságra, s a napi adag csökkentésére intette — Zsuzsa nem engedi az erős cigarettát. — „Én se szívom, te se szívjad, érted! Art, és a fogadat is tönkre teszi.” Eddig egyedül a függönyöket féltette a nikotin sárgájától, most meg már az ő fogát is. — Omlasztani kell — intett Pácza az em­bereknek. — Gábor — tette hozzá — láss ne­ki, szétverni a kalitkákat. — Szaporodik a család — gondolta Kutri. — „Titok, nehogy eldicsekedj vele valakinek is!” — jutott eszébe az asszony szemérmes intése. Pedig, milyen nagy kedve lenne hoz­zá, elújságolni a nagy hírt, látni, hogy más is vele örül. Fiú lesz, lány lesz? Az volna megnyugtató, ha mind a kettő egyszerre: fiú is, lány is. „Hogy néznének rám a többiek, hogy irigyelnének. Keresek annyi pénzt, szé­pen járatnám öltöztetném a porontyokat”. — „Kire fog hasonlítani?” Az első kalitka szétverése simán ment, de csak lassan, vigyázva dolgozhatott. Egy el- tigyetlenkedett, vaktában küldött fejszecsapás a fronti főtét támasztó gúla fáira, s szakad nyakába az egész tető. A fejtésben csak Csir- maz tartózkodott, a többiek elszaladtak hévé- rekért, sodronyká'belért —, hogy egy tagban áttolják a kaparót a kiszeneit pászton, közvet­len a szénfalig —, mikor a második kalitká­nak Kutri nekifogott. Először csak a föld szo- tyogása hallatszott, később, mintha tojások roppantak volna össze valami erős talpú ba­kancs alatt. Csirmaz felfigyelt a zajra, arra felé világított a lámpával, de csak a lezúduló földtömeget látta. Irtóztató üvöltés szakadt ki a torkából és rohant a többiekért... A fűtött, meleg szobában Zsuzsa akkor készítette az ágyat, a puha, fehér-tiszta ágyat emberének. Hirtelen az órára pillantott, s máris zak­latott lett. Felöltözve járkált a szobában, mint­ha irtózna leülni, s méginkább lefeküdni. A gyomra remegett — kevés volt a levegő is. Csak nem érte valami baj a férfit?! Mindjárt 11 óra. Már rég itthon kéne lennie. Zsuzsa kihajolt az ablakon, hátha meghal­lani, hogy lépked, hogy közeledik. De a ház előtt csak egy idősebb öregasszony haladt, sö­tét kendője keretében meglepően szomorú arc­éle látszott. Aztán elfödte a homály. Mentő­autó szirénázása csapott a fülébe, s egyszerre megrémült; először úgy tűnt, mintha Szúcs felől robogott volna át a telep útján Eger felé, de ő esküdni mert volna, hogy mégis inkább az akna irányából verdesett el hozzá a sival- kodó hang. Mit tegyen? Képtelen most mindenre. Meg­fordult, de nem tudott az óra számlapjára te­kinteni. Támolyogva sétált a szobában. Nem, nem, biztos, hogy ném csapja be az ösztöne, valami baj történhetett. Végigsimított a diófaszekrényen, megnézte a szőnyeget, felemelte a virágvázát s ismét visszatette. Ügy járkált, mintha fel akarna fe­dezni egy tárgyat, egy szögletet, amely bele­lobban a tekintetébe, ami eltereli agyából a nyomasztó gondolatokat. Idegenül látott min­dent. A bútoroknak csak az anyagszerűségét tudta érzékeivel fölfogni: fa, cserép, virág­szál ... — „Úristen! Meddig tarthat ez így?!”­Leroskadt, arcát tenyerébe hajtotta. S ide­geinek vibráló feszültségét az álom sem ol­dotta fel... Lábak dübögő zaja visszhangzott a vágatok sötét csendjében. Elől Pácza, s nyomában a többiek. A járomfánál megálltak, s hallgatva füleltek,- kémleltek befelé a frontra. A száraz szén pattogását, az ácsolatok roppanásait hal­lották csak. És a strekák, a zsomp poshadt vi­zében úszkáló patkányok locsogása, morrootá- kéhoz hasonló sírása jutott el fülükbe. A kar­bidlámpák sárga fénybogara sápadt arcokra világított. Némán, kúszva indultak befelé a frontra. Ötven méter után lihegve megpihen­tek. Alig láttak valamit maguk előtt, por go- > molygott az orruk alatt s fojtogatta az apró lángokat. Áttörték magukat a porfüggönyön. . Kutri ott ült a megbontott kalitka mellett egy fenyőgerendán, s csendesen cigarettázva' fújta a füstöt. — A szentségit! — szakadt ki Páczából a ' megkönnyebbült sóhaj, de palástolni tudta; i hogy mennyire meglepte ez a nem várt lát- ■ vány. — Hát te, mi a fenét csinálsz? — Gondolkozók, pajtás... Hm... — mo­solyodon el szélesen. — Az asszony gyereket vár. Máma mondta... de nagyon a lelkemre • kötötte, nehogy eláruljam valakinek. — Juhhuhuhuuu! — röhögött Csirmaz idét­lenül, elnyújtottad, s még a lámpája is elgu­rult a kezéből. A többiek se bírták megállni, hogy ne nyerítsenek. S annyira a szívből csap­zott fel most bennük ez a jókedv. A kisvendéglő még nyitva volt, ott öblítet­ték le torkukról a szúrós szénport, s a félel­met, amely mint kemény kavics gombócoso- dott nyelvük alatt, alig egy órája. Senki sem., sietett haza. Ittak a hírre is, hogy Kutriék kis­babát várnak. Kavics koppant az ablak rámáján, s Zsu­zsa, szundításából felriadt. Belecsimpaszkodott a férje nyakába, úgy csókolgatta szemét, szá­ját, arcát, ahol csak érte. Az öröm minden más érzést elnémított benne. Csendesen feküdtek az ágyon, csípőjük ösz- szeért. A férfi óvatosan, vigyázva csúsztatta kezét az asszonyka hasára. A csákányhoz szo­kott tenyérnek jólesett a bársonyos, sima bőr melegsége, s az ujjakat is megbizseregtette az asszony testén átfutó áram. — Itt... — fogta meg Zsuzsa a férje ke­zét — majd itt fog rugdalni! Azt mondják... Kutri alig hallhatóan nevetett. Arra gon­dolt, sokat kell még arra várni, amíg az em­berke először megmozdul...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents