Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-22 / 299. szám

4 népújság 1962. december 22., szombat Este az iparitanuló-otthonban Parasztosan- Mit tetszik? - fordul hozzám a pincér, és felvilágosítom, hogy ét­lapot. . ' . „ Böngészni kezdek az etelek ko­zott. .. ,,- Házi sertéskocsonya - ajanlja az első sor, majd következik a meglepetés.- Omletté parasztosan. így, két tével. egy e-vel, franciásan, és egy megjegyzéssel, hogy parasztosan. Javaslom a következő ételneve­ket a vendéglátóiparnak: Lebbencsleves gróf Monte Cristo módra. Vízben főtt burgonya - bárósan. ízes tészta Saint Simon herceg szájaíze szerint. Üres tea á la Vincente máiki. (garas) — JÖVŐRE egymillió ol­tott vesszőt gyökereztetnek majd a gyöngyösoroszi Feb­ruár 24 Termelőszövetkezet­ben. A munkák szakszerű el­végzésének biztosítására ta­vasszal oltványkészítö tanfo­lyamot szerveznek, ahol a ta­gok a ’’legfontosabb tudni­valókat elsajátítják.- HETVENÓRÁS aknász to­vábbképző tanfolyam indul az ózdvidéki bányaüzemek mű­szaki középkáderei részére. A hetenkint egy, egész napos to­vábbképző tanfolyamon az Eger csehi Bányaüzem műszaki beosztású dolgozói is részt vesznek. — AZ IDEI 42 hold szőlő- telepítés után jövőre 150 hol­don végeznek szőlőtelepítést a verpeléti Dózsa Termelő- szövetkezetben. Az új telepí­téseket Lene—Moser-féle módszerrel végzik, s az üzem­egységet bemutató üzemmé fejlesztik.- KONZERVIPARI GÉPEK megrendelése ügyében Olasz­országban járt Béréi Ferenc, a Hatvani Konzervgyár főmér­nöke. Küldöttségük több gép megvásárlását javasolta, külö­nösen egy paradicsomhámozó­gép nyerte meg tetszésüket. A KINTI CSÍPŐS hideg után kellemesen hatott a gyöngyösi 214-es iparitanuló-intézet ott­honának melege. Zsóder Ber­talan és Csépe György tanárok tartottak ügyeletet. Együtt jár­tuk a tágas, tiszta folyosókat és a termeket. Rajzok, vázlatok, vonalzók feküdtek a munkaasztalokon. A fiúk, valamennyien az épí­tőipar jövendő szakemberei, rajzoltak, festettek. Előttünk egy bátor tekintetű, élénk moz­gású fiú merész vonalú rajzo­kat készített. Közelről, majd távolabbról szemlélte munká­ját, elfogulatlan, tárgyilagos szemmel. A rajz tetszett neki, nekem is. Megszólítottam. — Milyen szakmát tanul? — Épület- és szobafestő le­szek — feleli Szarvas István, udvariasan felállva. — Szép foglalkozás. Már ko­rábban is ehhez érzett kedvet? Nem tétovázik a szavakkal. — Kőműves szerettem volna lenni, mert ebben a szakmában dolgozik a két bátyám is. Ezt kedveli a család. — És hogy a terv nem sike­rült, feladja a reményt? Tiltakozik. — Szó sem lehet róla. Meg- szerzem még a kőműves szak­munkás-bizonyítványt is. Nem­csak azért, mert szeretem ezt a szakmát, hanem... — keres­géli a szavakat.... —, mert így a helyes. Minden szakmunkás­nak legalább két szakmája le­gyen. AZ ABLAKNÄL Balogh Sán­dor foglalatoskodik. Fehér rajz­lapra vízfestékkel négyszögeket fest, majd különböző színekkel és mintákkal élénkíti a mező­ket. Szintén falusi gyerek, Átányból jött. Ő a hidegbur­koló szakmát tanulja. A folyo­sókövezés és a csempézés mes­Idő járásfelen tés Várható időjárás szombat estig: Erősen felhős idő, több helyen, főleg nyugaton és dé­len havazás. Megélénkülő ke­leti, délkeleti szél. Az éjszakai lehűlés nyugaton kissé mér­séklődik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet holnap, minusz 3, mínusz 6, legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet ál­talában, minusz 6—minusz 10 fok között, északkeleten mi­nusz 10 fok alatt. (MTI) tere lesz. Erőteljes alakja sza­vak nélkül is árulkodik ked­venc időtöltéséről. — Sportol? — Ezerötszázas futó vagyok. — Mégpedig nem is akármi­lyen — büszkélkedik tanítvá­nyával Csépe György tanár. — Az országos ifjúsági versenyen elég jó helyezést ért el. — Szóval, sportolással tölti a szabad idejét? — Egy részét. A szakmai ta­nulás mellett a gimnázium első osztályát végzem, esti tagoza­ton. Csodálkozásomat látva, Zsó­der Bertalan tanár ad magya­rázatot. Nemcsak Balogh Sanyi az egyetlen, aki gimnáziumba jár. Sokan vannak még rajta kívül. És mi ezt elősegítjük. Szeret­nénk, ha az építőiparban is minél több érettségizett szak­munkás lenne. Ismét a fiúra pillantok. — És a további tervei? — Építőipari technikus sze­retnék lenni. Lehet! Akarat, szorgalom és tudás kell hozzá. Ez a három tényező minden akadályt el­hárít fiataljaink érvényesülé­sének útjából. KOMOLY TEKINTETŰ fiú Hanza János. Kezében ottho­nosan fekszik a körző és a vo­nalzó. Épületszerelő lakatos lesz. Nem könnyű szakma. Is­merni kell hozzá a mechanika és a műszaki rajz minden csín- ját-bínját. A kérdésre, hogy a neve milyen földrajzi és törté­nelmi emlékeket idéz, azonnal válaszol. — A Hanza-városok gazdag kereskedelmi központok voltak valamikor. Helyes! Egyébként kitűnő tanuló és Poroszlóról került az otthonba. A szülei tsz-tagok. — Gondolkozott már, hogy a szakmunkás-bizonyítvány meg­szerzése után hová megy? — Talán itt maradok Gyön­gyösön. Szeretem a várost. De — fontolgatja a szavakat — ... az is lehet, hogy hazamegyek. A tsz-ben is szükség van épí­tőipari szakmunkásokra. Igaza van. A termelőszövet­kezet. a falu mindig szívesen visszavárja azokat a fiúkat, akik szakmát tanulni a város­ba kerültek. És a fiúk azt is látják, hogy az érvényesülést a változatosabb, esetleg szóra­koztatóbb életet, nemcsak a vá­ros biztosítja. A tanulást mára befejezték, mast a jégpályára készülődnek a fiúk. Mert a tanulóotthon a komoly tanulás mellett, az életre nevelés munkája mellett a szórakozásról is gondoskodik. ZS'ÖDER BERTALAN és Csépe György tanárok kérésé­nek — hogy néhány sort írjak a vendégkönyvbe — akkor nem tettem eleget. A mulasztottakat most pótolom: az intézetben tartózkodásom rövid ideje alatt sok kellemeset és jót tapasztal­tam. A legjobban az tetszett, hogy fiataljainknak merész terveik vannak, és azokért dol­goznak, tanulnak, célratörően és kitartóan. Laczik János A LOTTO nyerőszámai A Sportfogadási- és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint, az 51. játékhéten a Veszprémben tartott lottó-sor­nyerosza­soláson a következő mókát húzták ki: 18* 25* 27* 34, 51. (MTI) Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Csudapest EGRI BRÖDY Münchhausen báró GYÖNGYÖSI PUSKIN Monte Cristo grófja GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Angyalok földje HATVANI VÖRÖS CSILLAG Revüparádé HATVANI KOSSUTH Malachias csodája HEVES Az elmaradt találkozó PÉTERVASARA Aki szelet vet FÜZESABONY vasárnap tfszitviiuAz #< MŰ S O Ch * Egerben este 19 órakor; A BAJADÉR (Bérletszünet) 1962. DECEMBER 22., SZOMBAT: ZÉNÓ 50 évvel ezelőtt, 1912-ben szerkesztette meg C. WILSON Cambridgei egyetemi tanár az atomfizika egyik igen fontos kísér­leti eszközét, a nagysebességű (20-30 000 km ^löu^riszécske^fei lenlétét. Illetve pá­lyájuk útját meg­mutató ködkamrát. E készülék üveggömb­jében vízgőzt fej­lesztenek, s a radio­aktív anyagokból ki­váló részecskék (al­fa-, béta-részecskék, gamma-fotonok, ne­utronok, stb.) a víz­gőzt ionizálják, az az Ionokon víz csa­pódik ki, s a ré­szecskék útját a ké­szülékben v ködcsík jelzi. E jelenség ha­sonlít a repülőgépek kipufogógázai által keletkezett ún. „kondenz-csík” létrejöttéhez. Wilson készüléké se­gítségével az elektromos részecskék útja ma már kivetíthető, sőt a sugárzás erőssége is lemérhető. 95 évvel ezelőtt, 1867. december 22-én halt meg JEAN PON- CELET francia matematikus és mérnök, aki 1822-ben kiadott mű­vével megalapította a projektív (vetítő) geometriát. A mai ábrá­zoló geometriának megfelelő rendszere korában nem talált meg­értésre. 25 évvel ezelőtt, 1937-ben e napon nyílt meg LlNCOLN-alagút déli szakasza. Wilson-féle ködkamra. Foto: Tudományok Múzeuma, London. New York-i Szereplők: a vonat, a nő, a férfi. Szín: egy kupé, ahol me­leg Van, és kevés ember. A nő horgol. Jó lába van, rövid szoknyája, kék szeme, stb. A férfi bejön, meglátja a nőt. Tetszik neki. A nő még nem látja a férfit, de biztos, hogy neki is tetszik. A nő: (Horgol, majd ideges kézmozdulattal lehúzza térdén a rövid szoknyát, ami teljesen fölösleges.) A vonat: (Zakatol, és bizta­tóan sípol). A férfi: (Szeme csillogni kezd, és csak ügy közömbösen, mint akit jobban érdekel ff gyökvonás, megközelíti a nőt.) A nő: (Nem ejt le semmit, ahogy ilyenkor szokás lenne, csupán szempillája rebben.) A férfi (Zavartságot tettet­ve.) Bocsánat... azt hiszem, hogy mi már találkoztunk va­lahol ... A nő: (Csodálkozva néz föl, gondolkozik. Egész biztos, hogy nem azon: találkoztak-e csak­ugyan?) — Lehet... bár iga­egy felvonásban zán nem emlékszem ... | A férfi: (Töprengve leül a nő mellé.) Amikor az a sze­minárium volt a Rottenbiller utcában... De mégis illene bemutatkozni... Selyem Al­fonz ... A nő: Katalin... nem, a I Rottenbiller utcában még nem jártam. (Fogják egymás I kezét.) A férfi: Vagy talán a mi­nisztériumban volt nálam ki- , hallgatáson? ... A nő: A Földművelésügy- J ben? (Elengedi a férfi kezét, I mert tudja, mi illik.) I A férfi: Ott! ott! (Lelkesen.) ! Biztos, hogy ott, már emlék- j szem rá... az izé ügyben. . ugye? A nő: Várjon csak... nem, még a Földművelésügyiben nem voltam. A férfi: (Nem veszti el a re- ' ményét).- A nő: (Ezt ő sem akarja.) A vonat: (Neki teljesen mindegy.) A férfi: Tudja, nagyon sok ] ember megfordul nálam, hiá­ba (Sóhajt.) az osztályvezetés, akármilyen áókat is fizetnek, nagy munkával jár ... A nő: (Elteszi a horgolást . más alkalomra.) Pestre utazik?) A férfi: Onnan jövök. I A nő: Nini! Csakugyan. Én I is onnan ... szórakozott va- . gyök. A férfi: Nem tesz semmit. • (Csak szeretne! Figyeli a nő lábát.) A nő: Maga igazán figyel­mes ember. A férfi: Á ... Ja. Megvan,., A Keletinél találkoztunk, ami­kor felszálltunk a vonatra! A nő: Csakugyan. A férfi: De itt hideg van. Nem jönne át az étkezőkocsi­ba? A nő: Hát... (Gyorsan ma­gára kapja a kabátját, és tar- , tózkodóan megy a férfi után az étkezőkocsiba. A biztonság ' kedvéért megfogja a kezét is, mert sokan vannak a vonaton.) A vonat: (Nem tehet róla.) , —kátai— — Ha jól meggondolom, né- r ha úgy van, hogy nem is fáj. i És mégis, egészen elgyengít- s Suhov nem tartozott azok t közé, akik folyton az orvosi ] rendelő körül lógnak. Vdovus- ( kin is tudta ezt De őt csak ] arra jogosították fel, hogy minden reggel legfeljebb két embert menthet fel a munka alól — és ma kettőt már fel­mentett. Az asztal zöld üveg­lapja alatt fel volt írva a ket­tőnek a neve, vastag vonallal aláhúzva. — Valamivel korábban kel­lett volna idejönnöd. Hogyan képzeled el, közvetlenül a so­rakozó előtt — mi? Vdovuskin kivett egy láz­mérőt egy üvegből, letörölte róla a fertőtlenítő oldatot és Suhovnak adta. Suhov a fal melletti padra ült, egészen a szélére, éppen csak annyira, hogy ne borul­jon fel a paddal együtt. Szán­dékosan választott ilyen ké­nyelmetlen helyzetet, hogy ez­zel is megmutassa, az orvosi rendelő idegen hely számára és egészen jelentéktelen dolog miatt jött Vdovuskin folytatta az írást. Az orvosi rendelő a tábor legcsendesebb, legtávolabbi zugában volt, ahová semmi­lyen hang sem hatolt el. Még óra sem ketyegett A tábor foglyainak tilos órát tartani. A feljebbvalók, az elöljárók , törődnek az idővel helyettük. Még egér sem rágcsált a ren- [ delében, egytől egyig kipusz- . lította őket a rendelő macs- . kája, hiszen éppen azért tar- tottáík. , Suhov nagyszerűen érezte ; magát a tökéletes csendben, az erős lámpa fényében, a tiszta szobában, ahol őt percig sem­"W*- ■ v • v • V ««O' I nit sem kell tennie. Végig- íézett mind a négy falon, de 1 iemmit sem fedezett fel raj­uk. Megnézte ruháját, a mel- 1 én a szám már meglehetősen c elhalványult, elkopott, meg 1 kellene újítani. i Szabad kezével megtapogat­ta a szakállát. Alaposan meg- 1 nőtt, még a múltkori fürdés l óta nő, annak pedig már több mint tíz napja. De nem tesz semmit. Három nap múlva . újra fürdik, akkor majd lebo­rotválja. Minek vesztegetné az időt a borbélyműhelyben? Nem volt senkije, akinek a kedvéért szépítse magát. Vdo­vuskin tiszta fehér sapkájára pillantva eszébe jutott a kato­naorvosi rendelő a Lovat-folyó mellett, ahová törött álkapocs- csal érkezett és — ó, az ökör — önként rögtön visszatért a menetoszlopba. Pedig, legalább öt napig feküdhetett volna. Most ábrándozik: megbete­gedett és két-három hétig fe­küdnie kell, de nem betegedett meg halálosan, nem kell, hogy megoperálják, éppen csak any- nyira beteg, hogy befogadják a kórházba. Ügy érzi, akár há­rom hónapig is szívesen feküd­ne mozdulatlanul. Már pusztán az is nagy élvezet, hogy a kór­házban húslevessel etetik. Az ám, jutott eszébe, a kór­házban most nincs fekvés, he- verészés. Nemrég új orvos jött. Sztepan Grigories a neve. Foly­ton siet, lót-fut, és a betegeket sem hagyja nyugodni: kieszel­te, hogy a lábon járó betegeket munkára hajtja a kórház ud­varára — kerítést javítani, friss földet hordani a virág­ágyakba, télen pedig — ott a hó. Azt szokta mondani, hogy minden betegség legjobb or­vossága — a munka- , A munkába beledöglenek a I lovak. Ezt meg kell érteni. r ... Vdovuskin csak írt. Igaz, hogy „bal” munkát végzett, de ( olyasmit, ami elérhetetlen Su- 1 hov számára. Lemásolta előző este költött új versét, hogy ígé- . rete szerint átadja Sztepan Grigories orvosnak, a munka­gyógymód előharcosának. Mint ahogy az táborokban történni szokott^ Sztepan Gri­gories azt javasolta Vdovus- kinnak, hogy nyilvánítsa ma­gát orvostanhallgatónak, ő pe­dig kinevezte orvossegédnek. Vdovuskin tanulni kezdett, in­jekciókat adott a munkások­nak, akiknek sehogyan sem fért volna a fejükbe, hogy az is lehet orvossegéd, aki egyál­talán nem az. Kolja irodalom- történetet hallgatott, másod­éves hallgató volt, amikor be­zárták. Sztepan Grigories azt akarta, hogy a tömlőében írja meg azt, amit nem engedtek meg neki megírni, amíg szabadon volt. ... A fehér jégvirágoktól át­látszatlan kettős üvegtáblán keresztül csak alig hallatszott a sorakozó hangja. Suhov fel­sóhajtott és felállt. Most is ép­pen úgy rázta a hideg, mint azelőtt, de már látta, hogy nem lapulhat meg, nem szabadul a munkától. Vdovuskin kivette a hőmé­rőt és megnézte. — Lám, nem kevés, de nem is sok. Harminchét kettő. Ha harmincnyolc volna, mindenki tisztában lenne, hogy mi a helyzet. Én nem tudlak fel­menteni a munka alól. Maradj, ha maradni akarsz, de saját szakálladra. A sorakozó után az orvos megvizsgálja a jelent­kezőket — a betegeket fel­menti; az egészségeseket a 3UR-ba küldi. Jobb,ha a tábo- ■on kívül mész munkára. Suhov nem válaszolt, még :sak nem is bólintott, hanem 'eltette a sapkáját és kiment. Megérti-e valaha is a fagyos- kodót az, aki melegben ül? Csípett a fagy. A dermesztő ködös hidegben Suhov köhögni kezdett. Kívül mínusz huszon­két fok volt, Suhovban har­minchét. A barakkba vágtatott. A tá­bor egészen puszta és üres volt. Ez az a röpke, rövid perc, amikor minden megáll. Az őr­ség tagjai a meleg kaszárnyá­ban ülnek, puskájukra tá­masztva álmos fejüket. Szá­mukra sem valami nagy öröm az őrhelyen topogni a fagyban. A központi ügyeleti szobá­ban az ügyeletes szenet rak a tűzre. A felügyelők az utolsó­kat szippantják cigarettájuk­ból a szobájukban, az ellenőr­zés előtt. A rabok pedig már régen magukra vették minden í'ongyukat, derekukra kötöt­tek mindent, amit felköthettek, arcukat álluktól szemükig ron­gyokba burkolták a hideg mi­att és valyenkájukban a pok­rócokon feküdve behunyt szemmel szundikálnak. Mind­addig, amíg a brigadéros elki­áltja magát: Indulj! Az egész kilencedik barakkal együtt a 104. brigád is szundi­kált. Csak Pavle brigadéros- helyettes számolt valamit mozgó ajakkal, ceruzával a ke­zében. A felső emeleten, Suhov szomszédja, a baptista Aljosa, tisztára mosakodva, noteszéből olvasott, amelybe lemásolta a fél evangéliumot. Suhov hanyatt-homlok, de zaj nélkül futott a barakkba, és egye') esen a brigadéros- helyettes ágyához ment. Folytatjuk.) — Lám, Nikolaj Szemenics... eljöttem... beteg vagyok». — mondta, Suhov félénken, bá­tortalanul mintha illetéktelenül másnak a dolgába avatkoznék Vdovuskin felemelte nagy méla szemét. Fehér sapkát és fehér köpenyt viselt, úgyhogj számai nem látszottak. — Miért jöttél ilyen későn' Miért nem jöttél tegnap este' Jól tudod, hogy reggel nine rendelő óra. A felmentettel névsora már a PPCS-bei van. Suhov mindezt nagyon jő tudta. Azt is tudta, hogy est sem könnyebb felmentést kap ni. — De Kolja ... Este, vagyis akkor, amikor kell, az nem i fáj olyan nagyon... — Az? Mi az, ami fáj? 5. Azonban még minden ajtó zárva volt. Az orvosok még nem bújtak ki az ágyból. Az ügyeletes szobájában Kolja Vdovuskin, a fiatal egészség- ügyi segédtisztviselő ült frissen mosott fehér köpenyben a tiszta asztal mellett — és írt vala­mit. Más senki sem volt a helyiségben. Suhov lekapta a sapkáját, akár egy felügyelő előtt, és tábori szokás szerint oda pil­lantott, ahová nem kellett vol­na. Észrevette, Nikolaj egyenlő, egészen egyenlő sorokat ír, pontosan egymás alá, és min­den sort nagy betűvel kezd. Suhov természetesen rögtön tisztában volt azzal, hogy mi­lyen munka ez, de nem törő­dött vele.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents