Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-22 / 299. szám
/ 1962. december 22., szombat NÉPÚJSÁG 3 EV EMBERE December van, a hegyekben fehér a világ, az ünnepvárás öröm telj esen szép hangulata telepszik a szívekbe. De a december az esztendő utolsó hónapja is, az üzletekben már ott vannak az új kalendáriumok és szerte a világon sokan akadnak, akik már az 1963-as esztendő tennivalóit is bejegyzik. Év vége — ünnepvárás a szívekben, de a gondolkodó elme ilyenkor az összejoglalás, a számvetés igényét is jelzi. Életünkben elmúlt egy viszonylag nagy egység, egy teljes esztendő és minden ember visszanéz ilyenkor: mit végzett, mit valósított meg terveiből, milyen öröm, milyen fájdalom, milyen siker és milyen kudarc érte. A számvetésnek ebben a levegőjében az egyik legtekintélyesebb amerikai hetilap, a Time már hagyománnyá tett egy sajátos párbeszédet az olvasóval. Arról van szó, hogy minden hónap decemberében a magazin felszólítja közönségét, leveleiben tegyen javaslatokat az Év Emberére. Jó gondolat. Az ilyen levelekből mindig több derül ki annál, hogy Mr. Smith New Yorkból, vagy Mrs. Green Ohioból kit talál szimpatikusnak, méltónak az Év Embere cím elnyerésére. Valamennyien hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyosfogalmakat, törekvéseket megszemélyesítsünk. Az Év Emberére tett javaslatokból tehát messze túl a jelölt személyeken megcsillan az egyszerű amerikai véleménye, álláspontja komoly és kevésbé komoly dolgokról, helyes és kevésbé helyes célokról. Jellemző módon volt olyan levélíró, aki az Év Emberének John Fitzgerald Kennedy elnököt tartotta, aki „végre erélyesen lépett fel”, vagyis engedett a blokádot követelők, a Kuba „elözönlésének” előkészítéséért lihegők nyomásának. De nem kevésbé jellemző, hogy volt Time-olvasó, aki Castrot és volt, aki Hruscsovot javasolta. Akadt, aki szerint James Meredith az Év Embere — a néger diák, akinek volt bátorsága egy rabszolgatartó emlőkön felnőtt közvélemény gyilkos dühével szembenézni és vállalni a megvető bojkott korbácsát, a szüntelen fizikai veszélyt, hogy Mississippi állam Oxford városkájának egyetemén ő legyen az első színes bőrű hallgató, hogy végre valaki bevegye a fajgyűlöletnek ezt az otromba erődjét is. És akadt olvasó, alti sürgősen, már a következő Time-számban sietett megírni, hogy a gyalázatos „nigger-védőkkel” szemben neki az a véleménye, hogy Ross Barnett, Mississippi állam hírhedten négerfaló kormányzója, Meredith leghalálosabb ellensége az Év Embere. És jöttek, özönlöttek a vélemények. Roswell Johnson Los Angelesből Roosevelt elnök nemrég elhunyt özvegyének, a valóban konstruktív célokért egy tartalmas életen át síkraszállt közéleti személyiségnek szánta a megtisztelő címet, Griffith Barlow Glen- daleből az ultrareakciós John Birch Társaság tagjainak, Warren Milius St. Luisból a gyermekbénulás elleni küzdelem kimagasló alakjának, dr. Jonas Salknak és így tovább. Néhány levélíró éles politikai csipkelődésre használta fel ezt a fórumot. Mark Wellmann New Havenból például azt írta, hogy a legifjabb Kennedy- fivér, a most szenátorrá lett Edward legyen az Év Embere — „hogy legalább valami alapja legyen a szenátusi tagságra”. George Ott Baysideból úgy vélekedik, hogy Nixont kellene jutalmazni a nagy titulussal, „hogy legalább valami kárpótlást kapjon sorozatos politikai kudarcaiért”. Sokáig lehetne sorolni a neveket — és úgy hisszük, nem is lenne érdektelen, hiszen bebizonyosodott: a javaslatok mögött megcsillan az indítványozó emberi-politikai magatartás is. Ehelyett álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el azon: mi vajon kire szavaznánk? Szerencsére, nem könnyű a döntés — sokan, nagyon sokan méltók a megbecsülésre. Ha a veszélyt tekintjük, amelyben a kubai válság izzó-vibráló napjai alatt a Glóbusz forgott, azt mondhatjuk: feltétlenül Hruscsov miniszterelnök az Év Embere, aki kormánya és népe élén oly sokat tett a béke megmentésére. Ugyanakkor azokat is meg lehet érteni, akii: ] mondjuk Meredithet, az űrhajósokat, vagy éppen Salk professzort látnák szívesen az Év Emberének. Igen, a választás szerencsére nehéz és óhatatlanul kissé szubjektív is. De úgy érezzük, van olyan jelölt, aki abszolút értelemben is megállja a helyét, aki feltétlenül méltó kivétel nélkül mindenki rokon- szenvére, és megbecsülésére. Hogy ki lenne ez? A Dolgozó Ember, akit Smithnek hívnak, Kovácsnak, Ivanovnak, vagy Durand- nak, aki Budapesten, vagy New Yorkban, Moszkvában, vagy Singapore ban éli a maga dolgos hétköznapjait szembenéz a háborús veszéllyel és a maga eszközeivel igyekszik elűzni, örökre száműzni azt gyermekei ágya felől, az alkotó, szebb világot építő homo sapiens, akiért minden van, és akitől minden függ: Ö legyen az Év Embere. Harmat Endre Vasúti karambol — 20 halott Tizenkétezer pár cipőt gyártott az Egri Cipész Szövetkezet ez évi tervén leiül HATALMAS méretű terem, közepén vasállványzat, a szalagrendszerű árutermelés meggyorsításának eszköze. Hurták Lajossal, a szövetkezet emökével szemléljük az egyes munkafolyamatokat, az ügyes gépek teljesítményét, a részbeni gépesítés egyes reszortjait. A nagy, levegős, világos teremben alig néhány dolgozót látunk a gépek mellett^ az idegennek az az észrevétele, mintha itt az emberek a gépek karbantartását végeznék. Kissé bizonytalanul is teszem fel a kérdést: — Mennyi lehet itt a napi termelés? — Átlagosan százhúsz pár a napi termelésünk — mondja az elnök, de van, amikor ennél is több. — Mivel úgy látja, hogy hitetlenkedem, még hozzáteszi: Természetesen a gépesítés óta. Az árutermelésünk tökéletességét mutatja, hogy szövetkezetünk a TANNINPEX-en keresztül kapja megrendeléseit. A népi demokratikus országokon kívül sok tőkés országnak is szállítunk, közöttük Egyiptomnak és a dél-amerikai államoknak. Legjobb megrendelőnk azonban a kis Guinea. Ők kizárólag csak az Egri Cipész Szövetkezet készítményeit fogadják el. ÉS AHOGYAN nézegetjük ezeket a fekete, franciás fazonú férficipőket, tényleg csinosak, vonalasak, van a készítményekben sikk, elegancia. — A gépesítést tovább folytatják az árutermelési részlegnél? • — Nem, nem. Szövetkezetünk 122 termelő taglétszámú. Van tizennégy fióküzletünk, ahol főként javítási, szolgálta/ tási munkákat végzünk, van egy méretes üzletünk és a környező falvakban három felvevőhelyünk. A gépesítés csak arra szolgál, hogy bizonyos reszortmunkák végzését meggyorsítsuk. Erre azért van szükség, mert az ^gyes tőkés országokban a divatváltozás gyors és ezzel is lépést kívánunk tartani, azonkívül a korszerűsítéssel bizonyos nehéz műveletek végzésétől felszabadulnak szaktársaink. A gépesítés mértéke azonban csak addig terjedhet, amíg megőrizhető a készítmény kisipari jellege. Az évi tervünk húszezer pár volt és harminckétezer pár export cipőt készítettünk el ez év végére. Tizenkétezer párral teljesítettük túl tervünket. így a jövő esztendőre harmincezer pár lesz a tervezett szám, és ezt a mennyiségű rendelést meg is kapjuk, mivel az Egri Cipész Szövetkezet készítményei ma már márka, és a szövetkezet modelljei után kapja megrendeléseit. — Hazai szükségletre miért nem készít a szövetkezet*? — ÁRUTERMELŐ részlegünk feladatából adódik, hogy csak exportra termel, de még így is minden negyedévben mintegy háromszáz pár férficipőt ad át értékesítésre a rendelésre dolgozó üzletünknek. Ezenkívül az úgynevezett „biztonsági tartalék” is hazai fogyasztásra kerül. — Még a szövetkezet jövő évi terveiről szeretnénk vala- mij^.hallani. — Legnagyobb problémánk a szolgáltatások jobbátétele, a lakosság javítási munkáinak maradéktalan felvégzése. Ezen a területen egy kis lemaradásunk van, tervünket nem teljesítettük, de úgy érzem, hogy ezt nem teljes mértékben lehet hibának felróni. Sokan a közönség köréből úgy fogják fel a dolgot, hogy a cipőjavítás idénymunka. Ha rossz az idő, akkor elviszem a cipőmet javíttatni, és amikor kijavult az idő, akkor szépen ott felejtem. Most például köbméter számra áll a javítani való cipők tömege javító részlegeinknél és mondhatnám úgy is, hogy az ott felejtett, ki sem váltott cipők száma, szinte negyedévenként szaporodik. A vállalási érték azonban mindig csökken, mert a lakosság takarékossági okokból inkább a könnyű cipőket vásárolja. Ez év folyamán nem kevesebb, mint hetvenezer pár cipőt javítottak meg javító részlegeink. Az új esztendőben új szándékaink, terveink vannak. Ab OKISZ húszéves hitelt nyújt a javító szolgálat korszerűsítésére. így lehetővé válik, hogy egy nagyobb javító részleget hozzunk össze, melyet korszerűsítve akarunk berendezni és a perifériákon működő kisebb üzletekből pedig, átvevőhelyeket létesítünk. Ez egyrészt gyorsabbá, másrészt a dolgozók munkalehetőségeit higiéniku- sabbá teszi. Az exportvállalásainkról már beszéltem és azt hiszem, hogy nem érdektelen ez a kis ismertetés a lakosság tájékoztatására. VALÓBAN, mind a szövetkezeti dolgozók munkakörülményei, mind a szövetkezet ténykedése figyelmet keltő és érdekes és mi nem mulasztjuk el az alkalmat, hogy a Népújság olvasóit erről is tájékoztassuk. Okos Miklós Csúszós utakon••• NYUGATI FEGYVEREK INDIÁNAK V. S.: Na, látod, hát nem jobb dolog NEM semlegesnek lenni?!... (Toncz Tibor rajza) GUATEMALA CITY (AP): A guatemalai fővárostól több mint 200 kilométerre nyugatra levő Buena Vista vasútállomásán egy robogó tehervonat beleszaladt egy ott veszteglő személyvonatba. A szerencsétlenségnek 20 halálos és 41 sebesült áldozata van. (MTI) Szakadékba zuhant egy autóbusz BOGOTA (AP): Csaknem száz méter mély szakadékba zuhant egy 36 utast szállító autóbusz Bogotától mintegy 25 kilométerre. Az utasok közül — első jelentések szerint — nyolcán életüket vesztették. Húsz személy súlyosan megsebesült. (MTI) Füzér Lajos forgalmi szolgálattevő felemelte indítótárcsáját, s az egerbaktai autóbusz erős zúgással, lassan elindult útjára. Eltávolodtak az egri buszmegálló utazóközönségének várakozó csoportjai. Vastag kendőbe burkolt falusi nénik, kucsmás, vagy svájci sapkás férfiak arcai villantak fel rövid időre a párásodó ablakok mellett... Odakint hideg van, harapós, szeszélyes, téli idő, a gépjárművezetők ellensége. Szokatlanul kevés utasával a városban még gyorsan haladt az autóbusz. A kormánynál Szekrényes István gépkocsivezető ült, míg Simon András kalauz kezelte a jegyeket, nem mulasztva el egy-két barátságos szóval érdeklődni „hozzávetőleg állandó” utasaitól. A szocialista üzem címért versenyez a gyöngyösi XII-es akna — AZ UTÓBBI ÉVEKBEN ugrásszerű fejlődést tapasztalhattunk az üzem életében, fi termeléssel és az egyéb tervmutatókkal kapcsolatban említésre méltó probléma nem merült fel. Élüzem vagyunk, de megteremtettük a cím megtartásának további feltételeit is. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan megváltoztak dolgozóink is, mind gondolkodás- módban, mind egyéb külső megnyilvánulásban. Mindezekért dicséret illeti a szocialista brigádok kollektíváit. Az említett tényezők arra késztetnek minket, hogy a különböző munkaterületeken működő szocialista brigádok munkáját összehangoljuk és az egész üzem elinduljon a szocialista üzem cím elnyeréséért — mondotta Kertai József, a XII-es akna üzemvezetője, a műszaki és a szocialista brigádvezetők értekezletén. Az első hallásra szinte meghökkentő, aprólékos figyelmet kívánó de egyben bátor és dicsérendő a gyöngyösi XII-es akna bányászainak jövő évi terve. A program az egész üzemet átfogja és az eddig működő szocialista brigádok munkájában már szervesen helyet kapnak a műszaki vezetők is, i akik a munkahelyeken a műszaki feladatok elvégzése mellett mint a szocialista brigád címért küzdő brigádvezetők dolgoznak. A tervezet széles alapokon nyugszik, mind az üzemvezető, mind a csillés vállalást tesz a siker érdekében. Nem sok ehhez hasonló kezdeményezésről adhatnánk számot még országos méretekben sem. Éppen ezért vetődhet fel a kérdés, hogy vajon nem el- hirtelenkedett-e az ilyen kezdeményezés. Nem korai-e még? Vagy megvannak-e az előfeltételek? AZ ÓVATOSSÁG soha nem árt. De akkor is hibát követnénk el ,ha túlzásba vinnénk a siker fölötti gyanakvást. Az előfeltételeket meg lehet teremteni, mégpedig munkával és tanulással. De az előfeltétel, a siker biztosítéka magukban a programot tervező emberekben van. És ahol fel tudják szabadítani ezt az energiát, ott a végeredmény csak siker lehet. A XII-es aknánál azonban megvannak egy ilyen mozgalomnak az alapvető feltételei. A termeléssel nincs probléma. És a tanulás? A számok bizakodásra késztetnek. Mert közel 35-en tanulnak az egyetemek és a technikumok különböző tagozatain. De jóval száz fölé emelkedik azoknak a száma, akik az általános iskolákban növelik műveltségüket. A különböző tanfolyamokon szakmai és más tárgyú előadásokon hetenként egy esetben részt vesz az üzem valamennyi dolgozója. Az is igaz, hogy az iskolába járók száma az átlagos iskolai végzettséget figyelembe véve, lehetne magasabb is. Viszont még idő is áll rendelkezésre, hogy akik szükségét érzik, helyet foglaljanak az iskolák padjaiban. Talán akadnak pillanatnyilag olyanok, akik óvatosságból, vagy hitetlenkedésből nem fogadják kellő lelkesedéssel ezt a nemes kezdeményezést. De ez nem akaszthat féket a további fejlődésre. Az élet rohanásában az aggályoskodókra, a késlekedőkre nem lehet várakozni. Viszont az is helytelen lenne, ha a brigádok ezeket az embereket kizárnák a soraikból ahelyett, hogy magukkal vinnék. Nem lehet sorsukra hagyni őket! Varga János, a XII-es akna főmérnöke, gondos alapossággal kidolgozta a vállalás termelőtevékenységét érintő pontjait. Általánosságban. De helytelen lenne ezt sablonnak tekinteni és mereven ráhúzni az egyes munkahelyek és brigádok működésére. Helyes volt Bognár Béla műhelyi szocialista brigádvezető és Dora István művezető felszólalása, akik hangoztatták, hogy a műhelyt nem lehet teljes egészében külön értékelni a bányától, mert munkájukat minden esetben visszatükrözi a termelés me- Inete. Az egyes brigádoknak a szocialista címért folyó harcon belül önállóságot kell biztosítani. Figyelni kell arra, hogy a vállalásaikat a munkahelyi adottságaiknak megfelelően tegyék meg. És végezetül a brigádok vállalásai az egész üzem szocialista címért folyó vállalását tükrözik. BÁRMENNYIRE IS kétkedést vált ki tehát a megvalósítás, mégis véghezvihető. Két tényező szükséges hozzá: munka és lelkiismeretes igyekezet! Ezeket a gondolatokat fejtegette Landi János, a Gyöngyösi Járási Pártbizottság ipari felelőse is, amikor a következőket mondotta: — A siker a kollektíva munkájától, erejétől függ. Megtorpanni nem szabad, még akkor is el kell indulni, ha az 1963-as év nem hoz döntő sikert, illetve nem nyerik el a szocialista üzem címet. A fő problémát az oktatás kérdése képezi, amelyet meg lehet oldani. Olyan munkát várnak a XII-es akna dolgozóitól, amely nem látszateredményeket szül, hanem belső tartalmában is megfelel a szocialista brigádok jelszavának: szocialista módon dolgozni, élni és tanulni. Laczik János — Mi van abban a csomagban? — kérdezte az egyik fiatalasszonytól. — Ajándék — nyitotta fel feleletként az egyik doboz tetejét a fiatal- asszony. Fia tizenegy éves, lánya ötéves. A dobozban szekér elé fogott ló pihen, várva majdani új játszótársát. Aztán vízfesték, babák, ami gyermekiem, szájnak ingere ...” A hátsó ülésen két fiatalember. Egyikük, Gergelyi József, alig egy-két hete szerelt le. Kőbányában dolgozott, s oda ment vissza, leszerelése után. Békési János ül mellette, aki viszbnt most vonul be. Mindketten baktaiak, alkalmasint kicserélték már tapasztalataikat a katonai életről... Beszédtémájuk most a KlSZ-szer- vezet munkája. • Mindketten vezetőségi tagok. Gergelyi József új elképzeléseiről beszél, barátja hol helyesli, hol erősen vitatkozik... Vagy tizenöt-húsz utasa van az autóbusznak. Biztonságukért, életükért felel Szekrényes István gépkocsivezető. Már kint járunk, messze a várostól, a fehéren szikrázó dombok között. Kanyarog az út, hol le, hol fel. Az éjjel hó esett, s reggelre ráfagyott az útra. Szekrényes István óvatosan vezet. Bár harmadik éve jár Baktára, s egy nap többször is megteszi ezt az utat (ismeri minden méterét!), most vigyázni kell. Csúszós az út, s a buszban húsz ember ül. Vigyázva fordít a kormányon, ha kanyar jön ... ... mert a fiatalasszonyt két gyermeke várja, s várja az ajándékot, a vidám, meleg karácsonyt ... ... mert Gergelyi Józsefet várja a munka, a szervezet, amely sokat vár tőle, s ő is a szervezettől... Elég, ha csak egy kicsit is megcsúszik a kerék... De ennek nem szabad megtörténnie, s tudjuk, hogy nem is fog, mert Szekrényes István vigyáz utasaira, akik vidámak, fesztelenek, akik bíznak benne. Igaz is, nem hiába, mert év eleje óta a „Balesetmentes közlekedéséit” jelvény tulajdonosa. — Verpelét felé is járok — mondta. — Tavalyelőtt komisz egy tél volt. Olyan hófúvás akadt az utamba egyszer, hogy a katonaságot kellett mozgósítani ... de akkor sem történt baj. Az autóbusz befordult a bak- tai megállóhoz. Kiszálltak az utasok, s a napsütéses téli utcán hazafelé igyekeztek. A busz megfordult, s indult visz- szafelé. Sok utast kell szállítani ezekben a napokban! (K. G.) Az 1829 számú ajátodékjegy nyerte a táskarádiót Ajándéksorsolás az egri játékvásáron A november utolsó napjaiban megnyitott egri játékvásáron kedves meglepetéssel örvendeztették meg tegnap reggelig a vásárlókat. A játékosztályon minden harminc forint értékű vásárlás után, az ajándékosztályon hatvan forintos vásárlás után ajándékjegyet adtak mindenkinek. Ezekkel különböző játékokat, főnyereményként pedig egy 1680 forint értékű táskarádiót lehetett nyerni. Az ajándékjegyek osztását pénteken reggel zárták le, s délelőtt kilenc órakor az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, valamint a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya képviselőinek jelenlétében megejtették a sorsolást. Tizenkilenc nyeremény kisorsolására húzott ugyanennyi számot a szerencsekerék meg- forgatása után a kis Császár Zsuzsi, társasjátékok, futball- játék, furulya, dianéző, kocka- ki rakó, autó, mackó, hajó, plüss kutya, szobabútor, baba, asztalitenisz-készlet talált gazdára ténykedése nyomán. A sorsolás végén a kislány kihúzta a főnyeremény — egy 1680 forint értékű táskarádió — nyertes számát. A cédulán ez állt: 1829. Ki lesz a boldog nyertes? Az még az ünnepek előtt eldől. (wj
