Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-21 / 298. szám
k 1962. december 21., péntek népojsag 3 AMI BOSSZ AMT JA AZ EMBEREKET: Evők óta nincs, miért? Tíz deka az egész. Esetleg húsz. De milyen bosszantó, ha nincs. Pedig karácsony előtt is azt mondták az egri Csemegében, Gyöngyösön és Hatvanba!} is: — Sajnos, kérem, nincs. Paradicsompürét nyár óta nem kaptunk. — Érthetetlen. Nálunk nincs paradicsompüré, évek j óta alig lehet kapni. Pedig száz vagon számra termelik a paradicsomot megyénkben ... (Ki győzné feljegyezni, hogy miként szitkozódnak a türelmetlen vevők.) A szolgálatkész boltos kínálja a háztartási paradicsomiét. Mert az van bőven. De a vevőnek püré kell. A jó, zamatos, sűrített paradicsompürét keresik, amit főzés közben úgy hígít a háziasszony, ahogy akar, vagy ahogy a család szereti. Magyarországon a kereső népesség 36,2 százalékkal nő és a nők 40,3 százaléka egyedül, segítség nélkül vezeti háztartását, egyre kevesebben érnek rá a befőzésre. Márpedig, ha milliónyi háztartásban huzamosan hiányzik a paradicsompüré és a lakosság elfogadható, igaz magyarázatot sem kap, akkor a tíz-húsz de- kás konzervügy elmérgesedik, szót érdemel, sőt, az újságban is írni kell róla. Miért nincs paradicsompüré? — ezt kérdeztük a FÜSZÉRT Vállalat egri fiókjában Duncskó Józseftől és Hevesi Lászlótól. Július óta nem kaptak egy dekát sem, ezért nincs paradicsompüré a boltokban — válaszolták. — Rendeltek? — Igen. Hivatalos okmányok igazolják, hogy októberre 340 mázsát, novemberre 380-at, decemberre pedig 510 mázsa paradicsompürét rendeltek a vállalat központjától, de nem kaptak semmit. — Miért nem szállít a Hatvani Konzervgyár? Ott lenne a hiba? Béréi Ferenc főmérnök és Bártfai János kereskedelmi osztályvezető egyöntetűen állítják, és a hivatalos kimutatások tanúsítják, hogy 1061- ben 544 vagon, 1962-ben pedig 715 vagon paradicsom-kon- zervet gyártottak Hatvanban, túlteljesítették a termelési tervet. De a paradicsompüré több mint 90 százalékát külföldre szállítják. Jelenleg 15 országba exportálják. Messzire repül az aranyfácán — mondta valaki. (Aranyfácán védjegy díszíti a hatvani gyár paradicsomkonzer- veit.) Ez a védjegy találó. A fácán szárnya alatt külföldre jut a paradicsompüré, de aranyat, vagy annál is értékesebb textíliákat, bőrt és egyéb nyersaftyagot kapunk érte. Érthető, ha paradicsomlé helyett pürére van igényünk. De angol szövetet, déligyümölcsöt, nylon inget, német fényképezőgépet is akarunk. Nem arannyal, többek között, para- dicsomkonzervvel fizétünk, mert a külföld ezt keresi. Kapitalista és szocialista országokban szeretik az ízes magyar konzerveket, sokkal gyorsabban növekszik a kölföldi megrendelések mennyisége, mint a hazai termelés és gyártás. Szinte maximális méretűre fejlesztették a Hatvani Konzervgyárat, az idén már termelt a békéscsabai és hamarosan két nagy gyárat létesítenek, 1958 óta megkétszereződött a konzervgyártás. De egyelőre elégedjünk meg a palackozott paradicsomiével? Méltányoljuk és megértjük az exportérdekeket, de a lakosság igénye ilyen mértékben nem csorbítható, 17 év elmúltával gyorsan megoldást kell találni a konzervgyártásban is. Hogyan? Az export némi csökkentésével, vagy a termelés nagyobb mértékű növelésével? Ügy, ahogy ésszerűbb, ahogy gazdaságosabb, de mindenképpen gyorsan és a lakosság millióinak közmegelégedésére. Vajon a elosztásnál, a kereskedelemnél rendben mennek a dolgok? Nem mernénk ezt állítani. Ugyanis a Hatvani Konzervgyárban november 23-a óta őrzik Pest és Heves megye 200 mázsás paradicsompüré kiutalását, de a FÜSZÉRT Vállalat budapesti központja eddig nem jelentkezett érte. Miért, nekik nem sürgős? Vagy a Heves megyeieknek úgysem adnak belőle? Dr. Fazekas László Az 1962-ben végzett munkát és a választási feladatokat vitatta meg a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága Tegnap délelőtt Egerben a megyei tanács klubtermében ülést tartott a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága. Az ülésen — amelyet dr. Csernik József, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának elnöke nyitott meg, megvitatták az 1962-ben végzett népfront-munkát, az 1963. évi feladatokat és a választásokkal kapcsolatos teendőket. (Az elmúlt évi munkáról szóló beszámolót írásban megkapták a bizottság tagjai). Tóth Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Végrehajtó Bizottságának tagja ismertette a közelgő tanácsi és országgyűlési választásokkal kapcsolatos feladatokat. Hangoztatta, hogy a választások egyik legfontosabb célja tovább erősíteni az államhatalmi szervek tekintélyét, hatékonyságát, fejleszteni a demokratizmust, községi, járási, megyei és országos szinten, és biztosítani azt, hogy Felkészült a nagy fprgalomra a vasút és a MAVAUT Karácsony. Hármas ünnep. „Teltház” van ilyenkor a vonatokon, autóbuszokon. Gyárban, bányában, különböző üzemekben dolgozó munkások utaznak haza. A diákok szünidőre, a katonák szabadságra indulnak. Sokan vásárolnak, mások szüleikhez, vagy rokonaikhoz készülnek az ünnepekre. Tömve a vonatok, és autóbuszok. Kevés egy járat, sok mentesítőt kell útnak indítani. Az ünnepi forgalomra való felkészülésről először Simon Mihályt, az egri vasúti csomópont állomásfőnökét kérdeztük meg. — December 21-től 2l-ig, 26-tól 27-ig, valamint harmincadikén és az újév első két napján minden szerelvényt megerősítünk. Mentesítő vonatot Egerből nem indítunk, de a tudakozó útján tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy Budapest—Miskolc között melyik vonatnak van mentesítője. Ha a vártnál is nagyobb lenne a forgalom, különvonatot is indítunk. A forgalom zavartalanabb lebonyolítására a vonatoktól függően egy fővel többet állítunk szolgálatba a személyi pénztárakhoz. Felhívjuk az utazóközönség figyelmét, hogy előre váltsak meg jegyeiket. Külön elővételi jegypénztárat állítunk . be. Ünnepek előtt 9—19 óráig három pénztárnál adjuk a jegyeket. A MÁVAUT ünnepek előtti intézkedéseiről Zentai Mihály, az egri 4. számú AKÖV forgalmi osztályának vezetője tájékoztatott. — A megye területén Füzesabonyban, Recs- ken és Ludason a vasútállomásokon felügyeleti szolgálatot rendelünk el. 23-án, 27-én és 30-án délután, valamint január 2-án hajnalban mentesítő segítséget adunk a menetrend szerint közlekedő autóbuszoknak. A járatokat — a mentesítő vonatokhoz is — szükségszerűen többször fordítjuk. Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban több forgalmi szolgálattevő segít a nagy forgalom lebonyolításában. Ott, ahol nincs felügyeleti és irányító forgalmi szolgálat, az utazó személyzet öntevéke- kenyen „ismétli” a fordulókat. Egerben a buszmegállónál a rendkívüli alkalomra való tekintettel, még egy forgalmi szolgálattevőt és egy forgalomirányító szakszolgálatost „állítunk be”. A nagyforgalmú időszak alatt az AKÖV valameny- nyi — 227 — autóbusza részt vesz a forgalom lebonyolításában. Pénteken és szombaton, valamint szükség szerint vasárnap is, a helyijáratok mellett, a déli óráktól délután négy óráig „rásegítő”, mentesítő járatokat is indítanak. Szükség esetén a szabad munkásjáratok kocsijaival is segítünk. Felkészült tehát az ünnepek előtti nagy forgalomra a vasút és a MÁVAUT. Reméljük, nem lesz semmi fennakadás, úticélját idejében eléri mindenki. kg minél többen kapcsolódjanak be az államhatalmi munkába. Felhívta a figyelmet arra, hogy a választási munkákban nagy feladat hárul a tömegszervezetekre és a népfrontmozgalomra. A Hazafias Népfront most számbaveszi a jelölteket, akiket rátermettségük, hozzáértésük az ország, a nép sorsáért érzett felelősségtudatuk képessé tesz arra, hogy közügyekben munkálkodjanak. A népfrontbizottságok mérlegre teszik a rcgKtanácstagok eddigi munkáját, s azokat, akik jól dolgoztak az élmúlt négy évben: javasolják ismét a jelölő listára. — De csak azok kerüljenek jelölő listára — mondotta —, akik valóban képesek árra, hogy a megnövekedett követelményeknek megfelelően dolgozzanak. Azokat vegyék a jelölő listára, akik bekapcsolódtak a közéletbe, részt vesznek a tömegszervezetek munkájában, akiknek van tekintélyük és képesek is dolgozni, hogy valóra váljanak a különböző szintű tanácsok határozatai. Azok, akik néhány éves semmittevésükkel bebizonyították, hogy méltatlanok a nép bizalmára, ne kerüljenek be ismét a választott szervekbe. Tóth Sándor elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a választások során a tanácsokban növekedni fog a pár- tonkívüliek aránya és több „új ember”, a közéleti' munkától eddig tartózkodó szakember kerüljön a tanácsokba. Ezzel is méginkább kihangsúlyozódik a tanácsok tömegszervezeti jellege. Majd arról beszélt, hogy a népfrontbizottságoknak most az a feladata, hogy magyarázzák, ismertessék a párt politikáját. Ehhez jól fel lehet használni a községben folyó ismeretterjesztő előadássorozatokat, tsz-akadémiákat, munkásakadémiákat és az ismeret- terjesztés különböző formáit. — Nem szabad megengedni azonban — és erre többször is felhívta a figyelmet —, hogy a választási munka /elborítsa a községi művelődési terveket. Az előacjó emlékeztette a népfrontbiznttságot a párt szövetségi politikájából adódó újszerű feladatokra, többek között arra is, hogy a politikai életen eddig „kívülrekedt” rétegekkel is foglalkozzanak a választási agitáció során.. A megyében sorra kerülő közel négyezer jelölő gyűlésre hívják meg a választók nagy részét. Tóth Sándor beszámolóját élénk vita követte. A felszólalók kiegészítették a referátumot és kérdéseket tettek fel az előadónak. Pálinkás Jenő, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának elnökhelyettese arról beszélt, hogy a nőket és a fiatalokat az eddiginél fokozottabban kell bevonni a közügyek intézésébe. Antal Lajos (Füzesabony), arra hívta fel a figyelmet, hogy a választásoknál, a jelöléseknél alaposan meg kell nézni, hány funkciója van már eddig is a jelölteknek. Juhász Lajos (Hatvan) arról beszélt,, hogy nehéz betartani a felsőbb szerveknek azokat az instrukcióit, amelyek szerint mindenkit lehetőleg abban a választókerületben válasszák meg, amelyben lakik. Erről beszélt dr. Molnár Mihály (Gyöngyös) is. Mátyás Ferenc (Heves) a jelölő gyűlések megszervezéséről beszélt, Gönczi Balázs (Füzesabony) pedig azt hangoztatta, hogy ebben az évben javult a népfrontmunka színvonala, az ismeretterjesztő tevékenység is, jobbak, képzettebbek az előadók. A Hazafias Népfront országos Titkársága munkatársának felszólalása után Tóth Sándor elvtárs válaszolt az elhangzott kérdésekre. Majd, miután a népfrontbizottság elfogadta az 1962. évi munkáról írásban beterjesztett beszámolót — dr, Csernik József bezárta az ülést. Tegnap délután Eger város Hazafias Népfront Bizottságának elnöksége is tanácskozott. (k) '<hr Qßj/tMßK Mikor valamennyi éneket sorra vettünk, énektanárunk, Borisz Szergejevics így szólt: — A fiúk maradjanak itt. Azonnal körülvettük Borisz Szergejevicset. Ö egészen addig várt, amíg a lányok kimentek és csak aztán kérdezte meg: — Fiúk, tudjátok-e, milyen ünnep közeleg? — A nők napja! — kiáltottuk egyszerre. — Jól van — mondta -Borisz Szergejevics. — Remélem, valamennyien készítettetek ajándékot ' édesanyátoknak. És ki gondolt arra, hogy a lányokat megkö äzöntse? /Most meg mi nevettünk: ------y — Még csak / ez hiányzik! — Ön, Borisz Szergejevics, bizonyára tréfál. Még csak az kellene, hogy alányokatmeg- {Csont koszontsuk!... Borisz Szergejevics abbahagyta a nevetést. — .Ez aztán helytelen. Éppen osztálytársnőiteket volna fontos megköszönteni. Ez részetekről lova- gias lenne. Ki tudja, mi az a lovag? — Lovon ül és páncélba öltözik — mondtam. Borisz Szergejevics intett a István illusztrációja) fejével. — Igen, régen így volt. Majd ha megnőttök, ti is sokat olvastok a lovagok kalandjairól. De jó tudni, ha valakire ma azt mondják: „lovag”, ez azt jelenti, hogy önfeláldozó, udvarias, nemeslelkű emberről van szó. Szeretném, ha ti is lovagok lennétek. Úgy hiszem, minden kisdobosnak és úttörőnek törekednie kell erre. Tegye fel a kezét, aki lovag akar lenni? Valamennyien magasba tartottuk kezünket. — Így is gondoltam — mondotta Borisz Szergejevics. — Menjetek, lovagok és gondoljátok meg. miként köszöntitek a lányokat. Haza indultunk. Útközben Misa azt mondta: — Rendben van, én Katyusa Tocslinának bonbont veszek. Pénzem van! Azt feleltem: '— Én meg Tonja Makszimomóvát ajándékozom meg. Hazaértem, de otthon senkit nem találtam. Pedig nagyon szerettem volna azonnal megvenni az ajándékot. Csakhogy nem volt pénzem. Egészen nekikeseredtem. Nagyon szerettem volna lovag lenni, pénzem meg ... nincs. Bosszúságomra Miska jött, kezében dobozt tartott, melyen felirat hirdette: az ünnep alkalmából. Miska azt mondta: — Kész! megvettem az ajándékot. Most már lovag vagyok. 22 kopekért. Te mit tétlenkedsz? — Miska, lovag vagy? — kérdeztem. — Lovag! — Akkor adj kölcsön! A mama ugyanis nincs még itthon és nem tudok kitől kérni. Miska bánatosan mondta: — Az utolsó kopejkáig elköltöttem, mind, mind .:. — Mit csináljak? — Keressünk, hiszen 20 kopejka kis érme és^önnyen elgurul. * Végig kutattuk a szobát, benéztünk a szekrény mögé, a dívány alá és még a mama cipőit is kiforgattam. Eredménytelenül. A kombinált szekrénybe is benéztünk, a poharakat is kifordítottam, hátha oda is került valami. Egyszer csak Miska felkiáltott: — Hát ez micsoda? — Ezek? Üvegek. Egyik üvegben valami sötét van, a másikban sárga. A vendégeknek. Ma vendégek jönnek. Miska beszél: — Mindig így van. Amikor kell, akkor nincsenek vendégek, ha meg nem kellemes, akkor jönnek. Ha a vendégek tegnap jöttek volna, lenne pénzed. — Hát ezt meg hogyan? — Az üres üvegért még akkor is, ha ásványvíz volt benne, mindig pénzt adnak. — Miért nem mondtad korábban? — kérdeztem —, mindjárt elrendezzük a dolgot. Add oda azt a befőttes üveget, ami az ablakban áll. — Miska odaadta az üveget, én beleöntöttem a sötétvörös italt. De hová öntsük a sárga italt? — Ugyanide, ha sárga, ha fekete, bor az bor! — Jól van, elvégre, ha az egyik petróleum lenne, hiba lenne összekeverni, dehát a bort lehet. — Beleöntöttük a befőttes üvegbe a másik üveg tartalmát is. Ezért a két üvegért 24 kopekot kaptunk. Ugyanolyan ajándékot vettem, mint Miska, kaptam is még vissza két kopekot. Vidáman mentem haza. Amint megjöttek szüleim, elújságoltam a hírt. — Mama! A mi osztályunkban most mindenki lovag. Borisz Szergejevicstől tanultuk ezt. Én is lovag vagyok. — Meséld csak el, hogy volt — mondta a mama. A papa is hallgatta és én elmondtam, hogy megajándékozzuk a lányokat és lovagok leszünk. — Amit néked ajándékozok, mama, az titok, de Tonja Mak- szimovának csokoládét vettem. — Derék fiú vagy. De hol vetted a pénist? — Visszavittem az üres üveget. Két kopek még maradt is. Ekkor a papa is azt mondta: — Derék fiú vagy! Megebédeltünk, aztán a papa a szék karfájára tette a kezét: — Jó lenne most a kompót. — Bocsássatok meg, ma nem volt rá időm. A papa azonban huncutul kacsintott: — Tréfál, hát ez mi? Régen észrevettem. Akkor az ablakhoz lépett, levette az üveget és ivott is mindjárt belőle. Itt történt aztán a baj. Szegény papa úgy köhögött, mintha egy pohár szeget nyelt volna le. Hatalmasat' kiáltott: — Hát ez mi? — Papa, ne ijedj meg! Nem méreg ez! Bor. A két fajtát öntöttük össze. A papa elsápadt, úgy kérdezte: — Milyen két fajtát? — A feketét meg a sárgát, ami a szekrényben volt. Kérlek, ne ijedj meg. A papa a szekrényhez sietett. Aztán szemével mérgesen hunyorított, kezével mellét fogta. Ügy nézett rám, mintha nem egyszerű gyerek lennék, hanem valami különleges emberke. Így szóltam: — Miért csodálkozol papa? A két üveg tartalmát egybe öntöttem, hogy az üres üvegeket visszavihessem a boltba. Gondold csak meg! A mama sikoltott egyet. — Jaj! Majd a díványra zuhant és nevetni kezdett, de úgy, hogy azt hittem, már valami baja lesz. Nem tudtam, mi történhetett, mert a papa mérgesen csapkodta a szekrény ajtaját és mérgelődött: — Nevettek! — mondta mérgesen. — Tessék csak! Különben ez a lovag már megőrjít Jobb lesz, ha elverem, legalább egyszersmindenkorra letesz a lovagiasságról. — És a papa eközben úgy tett, mintha a szíjat keresné. — Hol vagy? — kérdezte haraggal. — Hadd kapjam csak el ezt a lovagot. Hova bújt? A könyvszekrény mögött voltam. Már régen odabújtam, minden eshetőségre készen, mert a papa nagyon izgatott volt. — Ki hallott már ilyet! Az 1954-es muskotályt összekeverni a sörrel... A mama a nevetéstől alig jutott szóhoz. — Hiszen jószándékból tette. Merthogy... lovag. Meghalok a nevetéstől... — és nevetett tovább. A papa egy darabig még járkált a szobában, aztán egyszer- csak odament a mamához és ki tudja miért, azt mondta neki: — Nagyon szeretem, amikor nevetsz... — És megcsókolta a mamát. Akkor nyugodtan előjöttem a szekrény mögül. (Fordította: Bányász Béla)
