Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-20 / 297. szám
\ NÉPÚJSÁG 1962. december 20„ csfitöríols Csalódott a tudományban BEMUTATJUK NÉGY IMRÉT, a gyöngyösi Dimitrov Tsz vezetőségi tagját. Négy Imre három éve tagja a termelőszövetkezetnek, csaknem egész évben a szőlőben dolgozott. Az elmúlt napokban több társával együtt a pincében dolgoztak. — 780 MÄZSA gyümölcsöt és 180 vagon zöldségfélét vásárolt fel az idén a hevesi földművesszövetkezet, így zöldség- és gyümölcs-felvásárlási tervüket a határidő előtt két hónappal teljesítették. — OSZTRÁK megrendelésre 220 vagon sárga nyerscukrot gyárt a Hatvani Cukorgyár. Export szempontjából is jelentős a külföldi megrendelés, másrészt a gyors szállítás enyhíti a gyár raktározási gondjait. — 300 MÉTERES mélységig fúrtak le eddig a kútfúrók a szihalmi Kossuth Termelő- szövetkezetben. A termelő- szövetkezetnek egész évben komoly gondot jelentett a vízhiány, az állatoknak a vizet több mint tíz kilométerről szállították. A most készülő kút a jövő évben már megoldja a termelőszövetkezet vízproblémáját. <- MA DÉLELŐTT 9 órakor a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a megyei tanács kistanácstermében ülést tart. A vállalatok normahelyzetét, a szerszámgazdálkodást, a mezőgazdasági rendeltetésű földterületek hasznosítása és védelme ügyében folytatott vizsgálat eredményeit és a szükséges intézkedéseket vitatják meg. — SZOMBATON délután avatják fel Gyöngyösoroszi- ban az új művelődési otthont. Az avató ünnepségen Molnár Jenő, a Gyöngyösi Járási Pártbizottság első titkára mond beszédet, s a helyi kul- túrcsoport, valamint a Magyar Néphadsereg Színháza tart előadást. — MA DÉLELŐTT Egerben a Heves megyei Tanács klubtermében ülést tart a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága. Az ülésen megvitatják a választási munkával kapcsolatos feladatokat. A beszámolót Tóth Sándor, az MSZMP Heves megyei Végrehajtó Bizottságának tagja tártja. Az 1962- ben végzett népfrontmunkáról szóló jelentést előterjeszti Sályi János, a Hazafias Népfront Heves megyei titkára. Idő jár ás jelentés I — A METSZETEIM felől érdeklődik? Kíváncsi vagyok a véleményére. A Történelmi Múzeum munkatársainak nagyon tetszettek, de a művelődési osztály egyik dolgozója lebeszélt róla, hogy továbbra is faragjak. — Vagy a könyvtáramról hallott? — Nézze csak meg, itt van a Vasárnapi Újság 1878-as évfolyama is. Nem a gyerekek szaggatták el — magam forgatom a legtöbbet, szeretem a képeket. Szeretek rajzolni: másolom a metszeteket, grafikákat. — És a fényképeim: ezekért húsz évvel ezelőtt golyó járt. Viaduktokat, légelhárító ütegeket fényképeztem a háború alatt — kedvtelésből. — Talán inkább — ezt biztosan azért kérdezi, mert a szemüvegem miatt nagyon komolynak látszhattam — a Kánya-féle Köbözőkönyvre kíváncsi? Húsz évvel ezelőtt írtam, nem nagy példányszámban jelent meg. Ennek köszönhettem, hogy hosszú ideig nem vittek el hadi munkára. Még mindig nem mondom, hogy igen, ezért kerestem fel, de most már befejezte a felsorolást, és vár. Néhány héttel ezelőtti újságot húzok ki a zsebemből. — Pár sor hírecske számol be arról, hogy Kánya Gyula egri ácsmester régi ácsszerszámokat adott át a Történelmi Múzeumnak. — Erről szeretnék beszélgetni vele, hogyan jutott a szerszámokhoz? B E HI V A KAMRÁBA. A gyalupad mellett egy régi hasító fűrész támaszkodik a falhoz. Már csak egy van meg, a másikat átadtam a múzeumnak. — Dolgoztam vele — mint ezzel is. Kereszt-szeker- cém is volt (vajon mi is lehet ez, gondolkozom magamban, de nem akarom megkérdezni, nem szeretném, ha nagyon tájékozatlannak látszanék, ő kisegít.) — Már az én fiatalkoromban sem használták, olyan régi szerszám ez. Egyébként véstek vele. Baltákat, szeker- céket adtam még: nekem már nincs szükségem rájuk. — Mit kapott értük? — Nem pénzért adtam. Ha felmegy öt napra Pestre, akkor négyet a múzeumban tölt. Szereti a régiségeket, a kiállításokat, s a maga módján igyekszik támogatni a tudományt. Úgy kell visszatérnem az ajándékba adott szerszámok ügyére, minduntalan elkalandozik a „témától”, másról akar beszélni. — Most írom az emlékirataimat, már el is küldtem az első kötetet egy szerkesztőnek: mondjon véleményt róluk. Félezer oldal már készen van. írok a mesterségemről is — mert annak idején, 1926-ban én voltam az ország legfiatalabb ácsmestere. MOST HATVANNÉGY éves. A reuma és az évek lelassították az örökké izgága ember élettempóját, de most is fáradhatatlan: megkeresi a család kenyerét, jut ideje írogatni, sőt; ha tanácsokat adnának neki, segítenék, nem lenne hűtlen a faragóbicskához sem Talán a faragás a legkedvesebb időtöltése, kiélheti jó rajzkészségét, amely — igaz, nem fejlődött művészetté. Megmutatja a kerékpárküllőt: ebből készített vésőt magának, ezzel finomította a nyárfa és a körtefa egyszerű, kétpengés bicskával megfaragott felületét. Az ajándékozásra térítik vissza a makacsul megismétlődő kérdések, s olyan „story- val” fejezi be a beszélgetést, amit akár egy Móra-elbeszé- lésból is kivághatott volna. — Teherkocsi jött a szerszámokért, felrakták mind, amit adtam. Két felelős muzeológus volt a kísérő. Nem fogadtam el — elmondtam az előbb is — az egészért semmit, csak arra kértem meg őket, hogy vigyenek el egy fotelt a lányomnak, ott lakik a múzeum közelében. — A sofőrnek még adtam is három tízest, mert ő nem fogadhatta el a bort, hiába kínáltam. És kérem, a kislányom, tudja, Pestre ment férjhez, szomszédja kapuja előtt tették le a fotelt — összetörve. Ezt nem vártam volna. Amit felelős múzeumi emberek megígérnek — tartsák is be. Én nem tartottam érdemesnek, hogy amikor utoljára Pesten jártam, felkeressem őket, csalódtam bennük. És előveszi a levelét — mert ha nem is kereste fel őket, „írásban” azért reklamált. ÜGY BESZÉL, mint aki nagyot csalódott — a történettudományban. (K. I.) 1962. DECEMBER 20., CSÜTÖRTÖK TEOFIL 145 évvel ezelőtti 1817 decemberében halt meg kitaibel PÁL botanikus, zoológus és kémikus; aki 25 év alatt, majdnem az egész országot bejárva, mintegy 100 új növényt és több állatfajt fedezett fel. Kutatóútjárói 3 kötetes latin nyelvű munkában számúit be. A Börzsöny-hegység ezüstércében felfedezte a tellúr nevű félfémet. 1810-ben ő írta az első magyar földrengéstani monográfiát. 5 évvel ezelőtt, 1957. december 20-án halt meg FERENCZY NOEMI érdemes művész. Mint festő az embereket mély szociális érzéssel ,ábrázolta (Fahordó nő, Ásó ember, Pék, Házépítők), mesteri szőnyegeket szőtt (Teremtés, Menekülés Egyiptomba). Gobelinjeihez az alapanyagot saját maga festette és ez e művészeti ágban új formák bevezetését tette számára lehetővé. Érdekes találmányok és felfedezések: 55 évvel ezelőtt, 1907 decemberében hajtotta végre ARTHUR KORN német fizikus az első „távfényképezést”. Korn rendszerét a televízió ősének tekintjük. 85 évvel ezelőtt, 1877. december 20-án halt meg H. RUHMKOPF német elektrotechnikus, a róla elnevezett szikrainduktor feltalálója. Ruhmkopf készüléke egyenárammal táplált vasmagos tekercsből állt, melynek áramát gyors szaggatásnak vetette alá. Ezután a másik, nagy menetszámú tekercsbe átvezetett áram nagy- feszültségűvé lett. KITAIBEL PÄL yy OKI EGRI VÖRÖS CSILLAG Csudapest EGRI BÉKE A torpedó visszalő GYÖNGYÖSI PUSKIN Monte Cristo grófja GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Angyalok földjén HATVANI VÖRÖS CSILLAG Revüparádé HATVANI KOSSUTH Malachias csodája Közel egy esztendeje Egerben a könyvkiadók, szokásukhoz hűen, megrendezték ankét- jukat az 1962-es kiadási tervükkel kapcsolatban. Itt többen felvetették, hogy Gárdony} Géza halálának negyven éves évfordulójára, valamint születésének centenáriumára is gondolniuk kellene a kiadóknak. S ekkor — ha jól emlékszem — épp a Szépirodalmi Könyvkiadó képviselője úgy reflektált összekulcsolt kezekkel, hogy „az én istenem, jó istenem Gárdonyija” alig érdemel különösebb megemlékezést. Hogy mennyire tájékozatlan volt és felszínes ismerője Gárdonyi életművének, arról itt alig érdemes szólni. Jellemző azonban, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó ez évben már a második kötetet jelentette meg ízléses kivitelben Gárdonyi Géza alkotásaiból. Nyugodtan mondhatjuk, hogy újabb adósságot törlesztett ezzel a kiadó és reméljük, tájékoztatásul szolgálnak ezek a kötetek a kiadók ankétot vezető képviselőinek , is. Mert igaz ugyan, hogy Gárdonyi nem volt forradalmár, de nem szabad azono- sí tani az „az én istenem, jó is- i Egerben este 19 órakors A BAJADÉR (Bérletszünet) tenem” megformálójával sem. Művei igen sok értéket tartogatnak számunkra. Az előbb megjelent Dávid- káné című kötet Gárdonyi fiatalkori kisregényeit tartalmazza (A lámpás, Dávidkáné, Az a Hatalmas Harmadik), míg a most megjelent „Ábel és Eszter” című kötet Gárdonyi 1905. és 1913. között írott kisregényeivel ismertet meg. Az író munkássága középső szakaszának kiemelkedő alkotásai a most megjelent művek. A kötet címét adó kisregény két fiatal szerelmének nagy átéléssel, lélektani pontossággal való megrajzolása. Már a megjelenésekor is közkedvelt olvasmány volt, mint ahogyan ma is. az, hisz a kötetet rövid idő alatt elkapkodták. A kötet második kisregénye az I. világháború előestéjén, 1913-ban írott Te Berkenye, mely szintén szerelmi történetet tartalmaz. Több azonban ez a mű, mint szimpla szerelmi történet leírása. Gárdonyi an- tifeudális és antikapitalista társadalomkritikáját ismerhetjük meg e kisregény kapcsán a-század eleji Magyarországról. Az átfogó társadalombírálat hiányzik ugyan e műAA Ü S O EL- » A Meteorológiai Intézet jelenti : Várható időjárás csütörtök | estig: Az időszak nagy részében j felhős idő. Több helyen hószál- j lingózás. Mérsékelt szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz 2—plusz 1 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 2— mínusz 6 fok között. (MTI) A televízió műsora 17.50: Kisdobosok műsora. — 18.20: Beszélgessünk oroszul. Nyelvlecke haladóknak. 18.40: Magasfeszültség. Szovjet kis- film. 18.50: A Magyar Hirdető műsora. 19.00 A jövő hét műsora. 19.05: Telesport. 19.30: Tv- híradó. 19.45: A tv mesekönyve. 19.50 Orgonamuzsika. Pécsi Sebestyén orgonaművész hangversenye. 20.15: Két N. úr. Magyarul beszélő lengyel film. — 21.55: Szülők, nevelők egymás közt. Az ajándékozás. Előadó: dr. Radnai Béla. 22.15: Hírek. A tv-híradó ismétlése. (MTI) Y ULaij 3. A biztonság kedvéért még egyszer a hőmérőre nézett, azután leugrott az oszlopról. — Rossz a hőmérő, mindig hazudik — jegyezte meg az egyik. — Tán azt hiszed, jót akasztanak ki ide? A brigadérosok szétszéledtek. Suhov felkapta a vödröt és a kúthoz szaladt. Leeresztette, de meg nem kötött fülvédője alatt a fagy fájdalmasan csípte a fülét. A kút peremét vastag jégréteg borította, úgyhogy a szűk lyukon keresztül alig tudta leereszteni a vödröt. A kötél is olyan merev volt, mint egy bot. A hidegtől már nem is érezte a kezét, amikor a gőzölgő vödörrel visszatért a felügyelők szobájába. Odaérve bedugta kezét a kútvízbe. Azt is melegnek érezte. A tatár már nem volt ott, a felügyelők négyen voltak. Abbahagyták a malmozást és az alvást, arról vitatkoztak, hogy mennyi köleskását kapnak. (A faluban rossz volt az élelmiszer-ellátás és bár a jegyrendszert már megszüntették, a felügyelők mégis vásárolhattak bizonyos élelmiszereket, kedvezményes áron.) — Csukd be az ajtót, te dög. Befúj a szél! — kiáltotta az egyik. Semmiképpen sem volt értelme, hogy már reggel átnedvesedjen a valyenka — nemezposztó lábbeli —, de hiába ugrott volna el a barakkba, nem válthatott volna mást, mert ott sem volt más. Sok baja volt Suhovnak a lábbelivel az elmúlt nyolc év alatt: megtörtént, hogy valyenkában vészelte át az egész telet, az is megtörtént, hogy nem láttak bakancsot, csak háncsbocskort. Most valamiképpen javult a helyzet a lábbelivel. Suhov októberben kemény orrú, elég bő bakancsot kapott, két pár kapcával és miért kapott? — azért, mert a brigadérosra ragadt, amikor az a raktárba ment. Hetekig járt bennük ünnepélyesen és váltig összeverte a sarkát. Decemberben pedig megjöttek a valyenkák — micsoda élet! Nem kell meghalni! De a könyvelőségen valamelyik ördögfajZat rábeszélte a parancsnokot: tartsák meg a valyenkát, de adják vissza a bakancsot. Mintha nem volna rendjén, hogy a rabnak két pár lábbelije van egyszerre. És Suhov kénytelen volt választani: vagy bakancsban, vagy va- lyenkában vészeli át a telet. Még ha melegre is fordul az idő a bakancsot vissza kell adni. Pedig, milyen szépen kifényesítette! Egészen új bakancs volt, — nyolc esztendő alatt semmit sem sajnált jobban, mint azt a bakancsot. Levetette, a halomhoz rakta — tavasszal már nem lesz az övé. Mindez eszébe jutott most. Gyorsan levetette a valyenkát, a sarokba rakta, lecsavarta lábáról a kapcát (a kanál megcsörrent a padion, mert bármennyire is sietett, a kanalat nem felejtette el), bőven vizet öntött a padlóra, és amúgy mezítláb, munkához látott. — Csendesebben, te dög! — kiáltott rá az egyik felügyelő és felhúzta a lábát a székre. — Rizs! A rizst már norma szerint adják. No, hasonlítsd össze a rizzsel! — Te marha, minek öntesz annyi vizet?! Ki látott már így padlót mosni? — Másképpen nem lehet fölmosni, felügyelő polgártárs. A piszok behúzódott a résekbe... — Láttad-e valaha is, te disznófejű, hogyan mosta fel a feleséged a padlót? Suhov felegyenesedett, kezében a ronggyal, amelyből bőven csörgött a víz. Együgyűen nevetett, megmutatván, hogy nincs foga. A skorbuttól még Uszt-Ismiben kihullott, amikor 1943-ban odavitték. Vérhastól megkínzott gyomra semmit sem akart bevenni. Most már csak selypes beszéde emlékeztetett arra az időre. —Felügyelő polgártárs, engem 1941-ben elszakítottak az asszonytól. Már arra sem emlékszem, hogy milyen volt. — így mosnak föl..-. semmit sem tudnak ezek a dögök és nem is akarnak rendesen dolgozni. A kenyeret sem érdemlik meg, amit kapnak... Trágyával kell etetni őket. — És mi a fenének kell mindennap fölmosni a padlót? A vizet úgysem tudod feltörölni. Hallod-e, te 854-es! Lassan töröld fel a padlót, csakhogy nedves legyen, azután kotródj innen. — Rizs! A köleskását ne hasonlítsd össze a rizzsel! Suhov gyorsan elvégezte a munkát. A dolog olyan, mint a bot: két vége van. Ha embernek dolgozol — vigyázz a minőségre, ha pedig ostoba alaknak, úgy végezd el, hogy éppen csak látszatja legyen. Egyébként már réges-régen megdöglöttek volna, ezt mindenki tudja. Suhov végigtörölte a padlódeszkákat, hogy ne maradjon sehol száraz folt. A rongyot kicsavaratlanul, a kályha mögé dobta, az ajtónál felhúzta valyenkáját, kiöntötte a vizet az ösvényre, amelyet a felügyelők használnak és a fürdő mellett, a klub hideg, sötét épülete mellett, a menza felé indult. Még az orvosi rendelőbe is el kellett érnie, mert újra szaggatást érzett egész testében. És közben arra is kellett ügyelnie, hogy a menza közelében ne kerüljön valamelyik felügyelő kezébe. A táborparancsnok szigorú parancsot adott ki: meg kell lesni és az egyesbe kell dugni a későn érkezőket. A menzánál kedvező volt a helyzet: ma nem verődtek tömegekbe, nem álltak sorba. Bement. , — Bent — akár a fürdőben. Ételgőz a konyha felől és hideg hullámok az ajtó felől. A brigádok asztaloknál ültek, vagy asztalok között tülékedtek szabad helyre várva. A szűk helyen és nagy lármában minden brigádból két—három munkás nagy fatálcákon hordta a csajkákat, amelyekben leves és kása volt. Szabad helyet kerestek az asztalokon; hogy lerakják az edényt. Amott az asztal mellett keresztet vet egy ifjú. Ez azt jelenti, hogy nyugat-ukrajnai és még újonc. Az oroszok már azt is elfelejtették, hogy melyik kézzel kell keresztet vetni. (Folytatjuk) tj^önympoTe * Gárdonyi Géza: „cAbbi b &3ztw” | bői, mint ahogy említést kíván az a tény is, hogy a konfliktusai lírává finomulnak, de feltétlen érdeme demokratizmusa és írói igazságszolgáltatása. Szúnyoghy miatyánkja már 1958-ban megjelent az Olcsó Könyvtár sorozatban. Ebben a műben Gárdonyi tipikus énregényével ismerkedhet meg az olvasó. Detektívregényhez hasonló, fordulatokban gazdag ez a kisregény, de úgy is nevezhetnénk, hogy az élet regénye, melyben a megpróbáltatások, a sors csapásai fölött képes diadalmaskodni a már- már lankadó, életkedvét vesztett, öngyilkosságba menekülő </■ ember. A kötetet Z. Szalai Sándor és Tóth Gyula rendezte sajtó alá és Gsemus Tibor rajzai díszítik. Nagy Andor
