Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-20 / 297. szám

1902. decomber 20., csütörtök NEPŰJSAG 5 CfjjuL h ÁRNYÉK. Mindenekelőtt tisztáznom kell valamit. A jelentés a Gyöngyösi Járási Tanács leg­utóbbi ülésén hangzott el. A művelődésügyi állandó bizott­ság munkájának összegezését, tapasztalatait tárta a tagok elé. Az elfogultságnak még a gyanúja sem merülhet fel. A néhány részlet, amit idézni szándékszom, elég lesz ahhoz, hogy az összkép kikerekedjék belőle. ' ★ Az ismeretterjesztésben kü­lönösen jó munkát végzett Nagyfüged — 102 előadással —, Karácsogd — 90 előadás­sal —, Gyöngyöspata — 75 előadással. Gyenge volt az is­meretterjesztés Domoszlón —, ahol csak 8 előadást — és Detken —, ahol 10 előadást tartottak az elmúlt évben. ★ 1961. őszén még sokan ide­genkedtek a tsz-akadémiától. Így volt ez Gyöngyössolymo- son is, ahol az első előadásra csak 35-en voltak kíváncsiak. A második előadáson már 80-an jelentek meg, azután pe­dig állandóan 150—250 között ingadozott a hallgatók létszá­ma. Végül az első évfolyamot 231 hallgató fejezte be. A járásban 9 tsz-akadémia fejezte be sikeresen az első évet, S összesen 1125 tsz-gazda szerzett itt új ismeretekét. Gyöngyösorosziban a tsz-ben dolgozó nők akadémiája lett ez az előadássorozat. ★ A járás területén az el- elmúlt évben összesen 59 tan­folyam működött, amelynek összesen 3886 hallgatója volt. Egy évvel korábban még csak 32 tanfolyamot lehetett meg­szervezni, s ezekre csupán 1670 ember érdeklődését tud­ták biztosítani. ★ Domoszlón, Abasáron, Kis- nánán, Vámosgyörkön és Vé- csett a művelődési terv össze­állítására nem hívták meg a községi művelődésügyi bizott­ságot, hanem azt egy személy, a művelődési otthon igazgató­ja, illetve a népművelési ügy­vezető készítette el. Domosz­lón, a helyi vezetők bevallása szerint, három év óta ugyan­azt a munkatervet másolják le — kisebb változtatásokkal. Nem kielégítő a mezőgaz­dasági dolgozók szakmai kép­zése Abasáron, ahol 1600 em­ber számára mindössze egy KÉSZLETEK EGY TANÁCSI JELENTÉSBŐL ezüstkalászos tanfolyamot szerveztek. Domoszlón és Szű­csiben viszont semmilyen me­zőgazdasági továbbképzést nem szerveztek. ★ A járás minden községében sikerült létrehozni a dolgozók általános iskoláját. Az 53 ta­nulócsoportba 1204 felnőtt iratkozott be. Helyes kezdeményezés ta­pasztalható például Abasáron, Adácson és Gyöngyössolymo- son, ahol a nehezebb tantár­gyakból rendszeresen tartanak konzultációt. ★ Néhány községben: Vécs, Ádács és Nagyfüged, nem hajtják végre a járási pórt-vb határozatát, amely szerint a párt, a tanács és a tsz vezető­ségi tagjainak még ebben az évben meg kellett volna kez­deni ök az általános iskola el­végzését. Adácson olyan vélemény alakult ki, hogy ..kapálni eny- nyl iskolával is lehet.” ★ Kisnánán 17 cigány analfa­bétát akartak írni, olvasni megtanítani. A tanfolyam ve­zetésével megbízott Körmendi Miklósné a tanácstitkárral együtt kereste fel az érdekel­teket, akik kötelezettséget vál­laltak a tanfolyam elvégzésé­re. A pedagógus már az első órára mindent előkészített, nagy szeretettel várta jövendő tanítványait, de azok közül egy sem jelent meg. A háziasszony-tanfolyamok az elmúlt évben nagy sikert hoztak. Az idén 17 községben szervezték meg újból ezeket a tanfolyamokat a nőtanács se­gítségével. Az egyes foglalko­zásokon ismeretterjesztő elő­adások is elhangzanak. ★ Gyöngyöshalászon még nem sikerült a tsz-akadémiát meg­szervezni. A művelődési otthon igazgatója több esetben kérte a termelőszövetkezet elnökének segítségét, aki a következőkkel válaszolt: „Az akadémia megkezdésénél sokkal fontosabb feladataink is vannak. Nem lehet a dolgo­zókat a különböző rendezvé­nyekkel szétszakítani.” ★ Szűcsiben már határozatot hozott a tanács-vb az ezüst- kalászos tanfolyam megszerve­zésére, azonban a tsz vezetősé­ge, különböző okokra hivat­kozva, még nem tette lehetővé a tanfolyam megkezdését. Domoszlón még semmi kez­deményezés nincs arra, hogy a termelőszövetkezeti dolgozók szakmai továbbképzését bizto­sítsák. ★ Vécsett külön kultúrát kép­visel a KISZ, s más népműve­lési munkát végez a művelő­dési otthon. Amikor erről a vb-elnökkel beszélgetek, arra hivatkozott, hogy a kisnánai útra történő kavicshordás min­den idejét és energiáját leköti. ★ Üj művelődési otthonokat kapott ebben az évadban Gyön­gyöstarján, Adács és Gyöngyös- oroszi. Még átadás előtt áll az új otthon Gyöngyöspatán és Detken. Kisnána művelődési termet kapott. Folyik a művelődési otthon építése Viszneken. * (Qmf) Születőben a sopronhorpácsi intenzív bűzafajta A sopronhorpácsi Növény- nemesítési és Növénytermesz­tési Kutató Intézetben Grá- czol Géza tudományos kutató 1955. óta foglalkozik búza ne­mesítésével. 1958-ban kezdte meg egy új, intenzív típusú, magyar búzafajta előállítását. 1500 törzsből választott ki tí­zet, s ezek közül a 457-es szá­mú vizsgázott a legjobban. Eb­ből a törzsből az idén már 100 négyzetméteren termett mag. Kál-Kápolna — Füzesabony Kál-Kápolna. ... Budapest felöl a harma­dik vágányra... — a hangosan­beszélő hangját elnyomja az érkező gyorsvonat robaja. A Kandó-szerelvény harsonázva felénk rohan és az állomás előtt dübörögve megáll. Az átszállás gyorsan megtör­ténik, a kiindulás után nincs le-felugrálás, a villanyvonat egy perc alatt felveszi utazó sebességét, — a váltók mögött gyorsan összefutnak a sínpá­rok, a szerelvény már a nyílt pályán hasítja az éjszaka sö­tétjét. Az utasok kényelmesen el­helyezkedtek a bőrüléseken. — Társalognak, olvasnak. A gyors­vonat büfése forró feketét szolgál fel. Eszembe jut, hogy három év­vel ezelőtt az iskolában a Ward—Leonard kapcsolást át­hajtottuk a tankönyvben, mert Magyarországon akkor még nem nagy gyakorlati jelentő­séggel bírt ez a kapcsolási rendszer. Most a vonat, ame­lyen utazom, közel százkilomé­teres óránkénti sebességgel ro­han a Ward—Leonard kapcso­lású mozdony után. Kitekintek az ablakon. A kivilágított szerelvény zú­gó villámként száguld a pá­lyán. Látom a forgószínpadszerűen terülő földeket, az egybeolvadó fasorokat. — Olvasom az új­ságban, hogy jövőre már ha­zánkban is százhatvan kilomé­teres óránkénti sebességgel szá­guldanak a villanyvonatok. — Látom a suhanó tárgyak elmosódó körvonalait, az áram­vonalakban vágtató sebessé­get... A Pulmann-kocsi rugózása a csattogó kerekek párharcát a sínekkel, kellemes rezgéssé csillapítja. Lábam alatt tovább vágtatnak a kerekek. Roha­nunk a pályán, a szerelvény rö­píti utasait, a gyorsaság szár­nyalja a gondolatokat. ... Lent a pályán az acél viaskodik az acéllal, az ellen­állás a súrlódással... a sínek ellenállását pillanatonként le­győzi a sebesség ereje... vág­tázunk .... a nagyfeszültségű vezeték vitázik az áramszedő­vel... kék szikrák pattannak ki... az elektromos áram... az elektronok atommag körüli gravitációs rohanása... neut- ron^proton... atommag ... ijesztő ez a monoton száguldás az éjszakában __ atom ... ma ximális a sebesség... atom... a tébolyultak haláltusává akar­ják hajszolni az elektronok szédületes kavalkádját az atom­mag körül__Nem! — össze­re zzenek- A vonat már a váltó­kon csattog. Kerekei szétzúz­zák az elébük vágódott kavi­csokat. — Fények sziporkáz­nak. Körülöttem csend. Egy kisgyermek anyja ölébe hajtja fejét. — A vonat lassít, az áram­szedőből lila szikraeső hull a nedves talajra ... — Füzesabony! Csak a vonat ventillátorai zúgnak. Felállók, de még ben­nem él a gyorsvonati sebesség, a tehetetlenség előreránt. Visz- szalépek. — Leszállók. A vágá­nyok közt egy kalauz lámpá­sával mutatja: — Eger felé át­szállás a hatodik vágányon. — Mélyet sóhajtok és beszállok a régimódi masinába ... A villanyvonat már messze kattog, belerohan az éjszakába, sejtetve az elektromos jövőt. SIMON IMRE Az új búza, amely most kerül országos elbírálásra, kitűnő tulajdonságokkal rendelkezik. Korai érésű, szalmaszilárdsága megegyezik az olasz búzáké­val, ugyanakkor télállósága és minősége jobb, mint az olasz fajtáké. Jól hálálja meg a műtrágyát, gépi aratásra ki­válóan alkalmas. Minden remény megvan ar­ra, hogy néhány éven belül köztermesztésre kerüljön az első sopronhorpácsi, intenzív búzafajta. (MTI) » • Otven forintot ér egy munkaegység Gyöngy ösorosxi ba n CSAK AZ CSODÁLKOZIK azon a hatalmas változáson, amelyen a gyöngyösoroszi Február 24. Termelőszövetke­zet keresztülment az utóbbi években, aki ritkán jár erre­felé. Akik itt élnek, dolgoznak a szövetkezetben, ma már szinte természetesnek veszik, hogy hol egy-egy új géppel, hol pedig új gazdasági épüle­tekkel gyarapszik a termelő- szövetkezet. A vendégnek fel­tűnik a rend, a tisztaság, a gaz­ságba- vezető impozáns beji­rat, de csodálkozik azon Is, hogy Warsawa parkírozik az udvaron, a gazdaság személy- kocsija. Sokat fejlődött ez a szövet­kezet, fennállásának három esztendeje alatt. Meglepő, hogy a gazdaság fennállása óta so­hasem fizetett 50 forintnál ke­vesebbet egy munkaegységre és ezenkívül még évente több mint félmilliót ruháztak be sa­ját erőből. Az idén szintén 50 forintot ér majd egy munka­egység és félmillióra rúg szin­tén a saját erőből történő be­ruházások értéke. Szőke István elnökhelyettes elmeséli, hogy az eltelt három év közül talán az idei volt a legnehezebb és hogy mégis 50 forintot fizethetnek munkaegy­ségenként, az annak is köszön­hető, hogy tavaly egymillió forintot tartalékoltak a jöve­delemből. Így azután: „egyik esztendő kihúzza a másikat" jelszóval az idén is sikerült biztosítani az ötven forintot. Az idei év sok kárt okozott a szövetkezetnek, mondja az el­nökhelyettes. Háromszor verte el a jég a szőlőt, 70 százalékos volt a kár, amely pénzbe át­számítva 600 ezer forint ki­esést jelentett. Tóth Rudolf agronómus arról beszélt, hogy az Állami Biztosító megfizette ugyan a kárt, de még így is nagy volt a kiesés. HALLGATOM [ nek szavaiból kitűnik, hogy az idei eredmények igazi alapja mégiscsak a tagság szorgalmas munkájában keresendő. Meg­fogtak minden fillért, kikeres­tek minden pénzforrást és így sikerült többé-kevésbé pótolni a hiányokat. Nyolcszázhatvan- ezer simavesszőt gyökereztet- tek, amely egymagában 600 ezer forintot hozott a házhoz, 150 ezerrel többet a tervezett­nél. Szépen bevált a kertészet is, nyolc melegágyuk 60 ezer forint jövedelmet adott. A nagy károkat, a kiesést minden esz­Veréb Ernőné, Kőmlő: A kért cím: Eger, Széchenyi ut­ca 10. Juhász Agnes, Hatvan: Levelét megkaptuk. Köszönjük, a napokban le is közöljük. Várjuk további híradásait. Hídvégi István, Makiár: Panaszát tolmácsoltuk az illeté­keseknek, elintézéséről levélben bővebben tájékoztatjuk. Bányai István, Selyp: Panasza ügyében levélben felke­restük a petőfibányai AKÖV-ki­rendeltséget. Válaszukról levélben értesítjük. Lukács Gyula, Noszvaj: Panaszát kivizsgáljuk, s levélben értesítjük elintézéséről, illetve gon­doskodunk arról, hogy a nyert könyvet megkapja. Kocsis András, Recsk, Petőfi u. S: A kért dolgot postára adjuk, sok szerencsét kívánunk hozzá. Gazsó Ferencné, Eger: Javaslatával egyetértünk, le is közöljük: Az illetékesek figyelmé­be című rovatunkban. közzel pótolni akarták és a hagyományos növények jöve­delme mellett szépen hozott a baromfi, s a többi üzemág is. A szövetkezet vezetői szerint tavaly gazdagabb esztendejük volt és a vezetőség azt javasol­ta a tagságnak: tartalékolja­nak ez évre egymillió forintot, hiszen sohasem lehet ^kiszámi- tani az időt. Akkor akadtak olyanok, akik nem helyeselték ezt, s úgy tartották: jövőre is majd lesz valahogy. A bölcs előrelátásnak köszönhető, hogy a tavalyi tartalékokból az idei munkaegyfég-értéket megint ki tudják egészíteni ötven fo­rintra. Ha nem lenne tartalék, az idén munkaegységenként 34 forintot vihetnének haza a ta­gok. Az 1962-es esztendő minden csapása ellenére is eredmé­nyes volt Gyöngyösorosziban. Félmillió forintot ruháztak be saját erőből, új gazdasági épü­leteket emeltek, gépeket vásá­roltak és tovább erősödött a gazdaság. Figyelemre méltó, hogy a nehézségek ellenére né­hány ezer forintot tartalékol­nak újra, már a következő év­re. A szövetkezet gazdái szép tervekkel indulnak az új év­nek. Jövőre egymillió oltott vesszőt gyökereztetnek majd. új traktort akarnak vásárolni, amely tovább könnyíti a mun­kát. Az ötéves terv végére 150 hold szőlőt szeretnének újra­telepíteni. »korszerű módsze­rekkel. 115 hold telepítésével már elkészültek, húsz hold te­lepítését pedig jövőre fejezik be. MINDEN EREDMÉNYNEK, j minden sikernek a forrása _ a jó vezetés mellett a gazdák iparkodása és szorgalma. Szin­te alig akad egyetlen Olyan ember, aki ne járt volna szor­galmasan dolgozni, aki ne te­kintené sajátjának a szövetke­zet vagyonát. A jók között azonban akadnak legjobbak is, akik dicséretet érdemelnek, így Horváth Imre, ifj. Gál Ist­ván, Zimány Kálmán, Nagy- fejű Ágoston, Nagyfejű Szil­veszter, Gubancsik Istvánná, Tóth R. László, özv. Ludányí lllésné, Szőke Illésné és Szecs- kő Ferencné. ők kimagasló teljesítményeket értek el, s szorgalmukat, a közösség iránt érzett szeretetüket bátran pél­daként lehet állítani mások elé is. ők voltak a motorjai a munkának, s ők voltak azok, akik mindig jó példával jártak elöl. Már csak néhány nap vá­laszt el minket az új esztendő­től, de a ^yöngyösorosziak nyu­godt szívvel mondhatják el: az eltelt évben is megtettünk mindent, hogy tovább erősöd­jön, gyarapodjon a szövetke­zet, gazdagodjon az egész falu. Fazekas István Biliárd — fél liFer ellenében Kiss József olvasónk levele alapján írok az ügyről. A színhely: Gyöngyösoroszi. Az időpont: napjaink, a tél kez­dete, a hosszúra nyúlt falusi esték, amikőr ideje és módja is lenne az embernek szóra­kozni. Ideje lenne, de módja már kevésbé, ami Gyöngyös- oroszit illeti. Előbb a módokat soroljuk fel. Létezik mozi a községben, de erről — a járási művelő­désügyi osztály munkatársai szerint is — szólni sem érde­mes. Ott van még a tv a párt- házban: ha van műsor, felnőt­teknek való műsor, de ez idő­ben eléggé szűkre szabott. Az­tán a KISZ-szobát említhetjük még, ahol beszélgetni lehel. Végül a tekepálya marad. De nem a téli esték idejére. A felsorolásból csak egyet­len dolgot hagytam ki, szándé­kosan a végére, mert a panasz ezzel függ össze: a tsz borkós­tolójában áll a rex-asztal, ami eléggé vonzza az érdeklődőket. Némi akadállyal. Levélírónk elpanaszolja, hogy a rexezés csak akkor le­hetséges Itt, ha a játszani szán­dékozó nem tölti „szárazán” el az idejét. Utóvégre borkóstoló, a helyiség. Még a kötelező fo­gyasztás ellen sem szólnánk túl hangosan. A baj ott van, hogy a fogyasztás mértékét is igyekszik megszabni a borkós- toló vezetője. Ez pedig már el­lenkezést vált ki bennünk is. Nem akarok a vendéglátó- ipar (s ezzel összefüggésben a borkóstolóra is vonatkozó) írott és íratlan szabályaira hi­vatkozni, csak a köznapi gon­dolkodásra: egyetlen vendéget sem illik a még több fogyasz­tásra szorítani egyetlen ven­déglátó egységben sem. Az ügyet ezzel le is zárha­tom. Gondolva, hogy a levél­írónk által emlitett panasz megoldódik a jövőben. A gyöngyösorosziaknak pedig a szórakozási és művelődési le­hetőségük bővül majd ki a kö­vetkező néhány napban azzal, hogy az újonnan elkészült mű­velődési ház megkezdi a mű­ködését. A borkóstoló pedig meg­marad rendeltetésének. A fo­gyasztóknak okozott bosszúság nélkül. (g. mól—) Ha én tv-riporter lennék, mindenkinél okosabb lennék, min­denkit kioktatnék, min­denkit hülyének néz­nék. Őszintén, gerince­sen, leplezetlenül. Nem röstellkednék akkor sem, ha nem jutna eszembe semmi: a né­ző úgysem veszi észre. Mert a néző már az óvodában elbukott, nem is beszélve az életről. En ezt tudom. En visz- szaélnék vele. Ha mondjuk a televízió­ban közvetíteném a „Ki mit tud?” műsort, a kö­vetkezőképpen tölte- ném ki azt az űrt, amíg a zsűri dönt. Füttyentek az éppen leszerepelt versenyző­nek, és magamhoz hí­vom. — Frissen, kato­násan! Mint a nikkel­bolha! — biztatgatom hangosan, amíg meg­teszi azt a három és fél lépést, hadd szórakoz­zon a közönség. A páciens, aki né­9 16a fai tv-riporter leírnék hány másodperccel ez­előtt eljátszotta az ötö­dik szimfóniát és fejből elmondta a Háború és békét, ide ért végre. Eléje teszem a mikro­font és megkérdezem tőle: tudja-e, mi ez? (Ha nemmel válaszol, megmagyarázom, ha igennel, kiigazítom.) A zsűri még erre sem döntött a szerencsétlen sorsáról, megint én jö­vök, újabb kérdéssel. — Hol született, mi­kor, és merre van ha­zája? (Amíg az ipse vála­szol, megnézem a sze­mélyi igazolványban, hátha nem jól tudja.) Újabb kérdés. — Mondja, maga nem mohácsi? Mert én sem. Akkor földiek va­gyunk. Tegezhetjük is egymást. Legalábbis én téged. Lassan telnek a má­sodpercek, a zsűri is izzad. — Mondd, kisöreg, szereted te a mákos­tésztát? Mert úgy hal­lottam, hogy attól van ilyen jó hallásod. (Ha a közönség nem tapsol meg, kioktatom, hogy intelligens embe­reknél természetes a humorérzék.) — No, és még azt is mondd meg, honnan vannak neked ilyen ritka szép körmeid? Mivel trágyázod őket? Tételezzük fel, hogy közben dönt a zsűri, újabb jelölt lép a do­bogóra. ő is leszerepel. — Na, ide figyelj, te csámpás! Hol tanultál ilyen jól táncolni. De csak az igazat mondd! Mit? Hogy a táncisko­lában? Hallott már ilyenről a kedves kö­zönség, hogy táncisko­lában táncolni tanul­nak? En gyanítottam már régebben is, de azt hiszem, kettőnkön kívül ebben a terem­ben senki sem tudta. Hát, igen. Türelmes té­vénéző holtig tanul — szerencsére, van is ki­től. Es még megkérde­zem, hogy banktisztvi­selő létére miéit szere­ti (közönség, figyelem, most kinevettedheted magad) a táncos lába­kat — kamatláb he­lyett? Ezután következik a bűvész, aki úgy hor­dozta a tenyerén a zongorát, mint egy tál ételt, a tévériporter be- ledugtaff a mikrofonba és egy kanál vízben megfojtotta a zsűrit. — Nézzék csak, em­berek, milyen jó moz­gású ez a pacák! — Mondd, haverom, mikor tanultál meg járni? Vagy ez is csa­ládi örökség? Értem, erre születni kell. Sze­rencsére vagyunk né- hányan, akiknek sike­rült. — Hát kedves né­zők és közönségtársak — mert ugye, magam is néző vagyok, még én sem szégyellem, hogy ifjonti fejjel leüljek a készülék mellé. Becsü­letszavamra, néha még én is tanulok. Szóval, kedves közönség, mű­sorunk végére értünk. Sajnos, nem hallgat­hattak engem eleget, most pedig be kell fe­jeznem, mert hív a kö­telesség. De majd ta* lálkozunk jövő szom­baton. (A szerző kijelenti, hogy ezzel a pár sorá­val nemcsak a szom­bat esti műsorra akar­ta emlékez.ütni a né» zói.) (garart

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents