Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-18 / 270. szám

4 NEPÜJ8AG 1963. november IS., vasárnap Tiltakozik a gyerek Dél van, indul a délutánom „műszak” az iskolába. Apró elsős beszélget az anyukájával. — Ne kísérj már az iskoláig, mami, mert kinevetnek a töb­biek! — De, édes fiam! Hátha ad­dig valami bajod történik? — esik kétségbe a mami. — Legfeljebb elkések! — vá­laszol a legényke. — De leg­alább nem mondják, hogy a cumit is utánam hozod! (A) — TISZTASÁGI versenyre hívták ki a petőfibányai gép­üzem szalagjavitói az üzem többi részlegének dolgozóit a kongresszusi hónap kereté­ben, ugyanakkor ígéretet tet­tek arra, hogy egy szalag át­építését és 2 „Rosseman” sza­lagfej generáljavítását is el­végzik. — BENSŐSÉGES ünnepség keretében köszöntötték Erdő­telken Oláh Jenőt, negyven­éves nevelői jubileuma alkal­mából. A tantestület tagjai ajándékot adtak át az ünnepelt pedagógusnak. — MEGYEI VÁLASZTMÁ­NYI értekezletet tart holnap délelőtt a KIOSZ Heves me­gyei titkársága, az egri I-es pártkörzet kultúrtermében. Ugyancsak hétfőn, este hat órakor rendezik meg a Szak- szervezeti Székház nagyter­mében a KIOSZ egri helyi csoportjának vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlését, amelyen egyebek közt a kis­ipari nyugdíjtörvény módosí­tását is ismertetik a tagok­kal. — ÜLÉST TARTOTT az el­múlt napokban Egerben a MÉ­SZÖV választmánya mellett működő megyei méhész-szakbi­zottság. A jelenlevők többek között megvitatták a termelő­szövetkezeti méhészetek támo­gatását. — A NEGYVENÖTÖDIK játékhéten négy találatot ért el Papp Imréné és Miókovics Jánosné, két egercsehi—bá­nyatelep! asszony, akik heti 6 szelvénnyel játszanak rend­szeresen. Nyereményük ösz- szege <—i amelyet feles meg­osztásban ‘ vesznek fel — 05135 forint. — SZ—100-AS traktort vásá­roltak saját erőből a gyöngyös- tarjáni Győzelem Termelőszö­vetkezet tagjai. Az új erőgép már az idén nagy segítséget nyújtott az őszi munkák elvég­zésében. i A televízió műsora , 10,00: Vidám délelőtt* gyer­mekeknek. 12,40: A Magyar Hirdető műsora. I. 12,55: Tata­bánya— Bp. Vasas, bajnoki labdarúgó-mérkőzés Tatabá­nyáról. Riporter: Vitrai Ta­más, Kb. 14,40: A Magyar Hir­dető műsora II. 17,00: Asztali- tenisz Nemzetközi Bajnokság. Közvetítés a Sportcsarnokból. Riporterek: Regős Sándor és Szőnyi János. 19,00: Képről— képre... 19,45: A Tv Mese­könyve. 19,50: Jelentés. Költői est Majakovszkij műveiből. 20,30: Tv-híradó. 20,50: Aki át­megy a falon. NSZK film. 22,20: Telesport. 22,35: Hírek. (MTI) idő járásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: növekvő felhőzet, kivált a keleti megyékben köd. Hol­nap főként a Dunántúlon sok­helyen havazás, később eső. Déli, délnyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet keleten, 0, mínusz 3, nyugaton plusz 2, mínusz 1 fok között. Legmagasabb/nap­pali hőmérséklet holnap plusz 2—5 fok között. (MTI) Egerben délután fél 4 órakor: hamletnek nincs igaza .«Móricz Zs- 2. bérlet.) Bátorban este 6 órakor. CSACSIFOGAT . .. avagy a 20. század optimizmusa A regényt a halhatatlan Vol­taire írta, maró és kegyetlen szatírával rajzolva kora véres ellentmondásait, kigúnyolva és a helyére, a porba rántva «lin­den hamis, hazug pátoszt. S a hazug, hamis pátoszok, a jel- lemtelenek és gazemberek, az álszentek és harácsolok mocsa­rán átgázoló Candide, aki a valóságot akarja összehasonlí­tani Pangloss mestere tanítá­sával, amely szerint minden a lehető legjobban van ezen a világon, végűi is megtalálja nyugalmát... a „műveljük meg kertjeinket” gondolatában, az alkotó,, teremtő munka békéjé­ben. ' . * Robert Carbonnaux rendező és Albert Simonin arra vállal­kozott, hogy ezt a halhatatlan szatírát, ha már egyszer való­ban halhatatlan, a 20, század optimizmusának hirdetésére, de még inkább e század véres tragédiáinak Voltaire-i lelep­lezésére használja 'el. Merész ötlet és kitűnő megvalósítás. Helyenként hűséges ragaszko­dás az „eredeti” szöveghez és fordulatokhoz, helyenként me­rész stílus és gondolati para­frázisok, de mindvégig szipor­kázó szellem, franciás pikanté­ria, s határozott, világos állás­foglalás. Candide a filmen is megjár­ja a „bolgár” háborútól az El Dórádéig mind a hét világot: besorozzák a náci hadseregbe, eljut a mesés Egyesült Álla­mokba, el Indokínába, minde­nütt szerelmesét követve, az Igazságot kutatva, és minde­nütt rádöbbenve arra, hogy a panglossi igazság fabatkát sem ér, hogy abban a világban min­den a lehető legrosszabbul van. Nincs a filmnek egyetlen koc­kája, jóformán egyetlen mon­data, mozzanata sem, amely ne lenne kegyetlenül mai és igaz, amely ne lépne fel azzal az igénnyel, hogy ugyan a szatíra torz tükrén, de megmutassa: Voltaire-nek ma is igaza van. Nevetünk a náci tisztek korlá­toltságán, a kiképzésen', amely géppé és állattá teszi az em­bert, a „rózsaszín kereszt” vizs­gálatán a koncentrációs tábor­ban, a percenként tőrrel a há­tukban távozó, Kunigundának sorra szerelmet valló dél-ame­rikai diktátorokon — nevetünk, és a nevetés mögött ott vibrál a felismerés: Pangloss pro­fesszor metafizikus zagyvaló- giája lényegében ennek a vi­lágnak véres és hazug filozó­fiája. Nehéz lenne felsorolni en­nek a filmnek ezernyi merész ötletét, amelyekben szinte ki­fogyhatatlan a rendező, azokat a merész és találó párhuzamo­kat, amelyek, ha nem is gon­dolatról gondolatra, de Voltai­re-i szellemben követik a Can- dtde egykori történetét. Elis­merésre méltó, „Voltaire-l” munkát végzett a rendező és kitűnő alakítást nyújtott a Can­dide alakját filmre vivő Jean Pierre Cassel. Kunigundát, a rendkívül szép és tehetséges Dalhia havi, Panglosst, a pro­fesszort, Pierre Bresseur, Na- nar ezredest Michel Simon vit­te színre. Elismeréssel kell szólni a szinkronról, amely Bodrogi Gyula, Várady Hédi, Csákány László és Képessy József hang­ján tolmácsolta kitűnő össz­hangban a francia szereplők­kel 3 „20. század optimizmu­sát”. (gy.,.ó) .... ^.i ■ Me gszólalt a csengő... Tíz órakor megszólalt a csengő. Megállt a fúrógép, a présgép, az eszterga- és a ma­rógép. A harmincötös üzemben félbehagyták a munkát, s a szerelők, a gépkezelők, a fes­tők és a takarítók összegyűl­tek a versenytábla előtt. Idősebb asszony áll az em­bergyűrűben, mellette a mű­hely, az üzem vezetői, az igaz­gató, a párttitkár, a műhelybi­zalmi, a szakszervezeti titkár. Kökény Zsuzsanna most megy nyugdíjba. Tíz évig dol­gozott az egri Finomszerel- vénygyárban. Tőle búcsúznak az üzem munkásai. Búcsúzik az idősebb bácsi­ka, akivel együtt kapta a törzs­gárda jel vényt, a szereldei szak­munkás, aki megmutatta neki, hogyan lehet legkönnyebben megszorítani a csavart, a mű­helybizalmi, aki az egész mű­hely kollektíváját megörökítő fényképet ad emlékbe. Rövid beszédeket mondanak. Nem is beszédek — nem tarta­nak egy-két percig sem. Bú­csúztatják. Négyen-öten is. Kö­kény Zsuzsanna szeme könny- belábad: talán oda sem figyel, ki áll előtte, ki beszél — talán nem is látja. Talán az ajándé­kot sem látja, amivel megle­pik munkatársai: csak egyik kezével nyúl a csomagok után, másikkal összeszorítja magán a kendőt. Pedig nem fázik, melege van. Mintha kapasz­kodna a kendőjébe. A magas szerelő, aki átadja az ajándékot — ő is legszíve­sebben a szeméhez kapna, az arcán ott csillog az áruló könnycsepp. És annak az idő­sebb asszonynak is, aki távo­labb áll a búcsúzától. Meg a kék köpenyes lánynak is, aki a szomszédnője vállára támasz­kodik. És a harmadiknak, az ötödiknek, a tizediknek. Szerették. Búcsúznak tőle. — Azok is, akik *nem szaladtak Oda hozzá, hogy megcsókolják, hogy megszorítsák a kezét. Akik ezekben a pillanatok­ban talán csak arra gondolnak: eljár az Idő. Tíz év — mintha most lett volna. Tíz év a gyárban. Az igazga­tó — „új ember” — nem em­lékezhet a tíz év eseményeire. Kökény Zsuzsannát, aki mától kezdve nyugdíjas — talán csak az utolsó napokban Ismerte meg. Azt is csak hírből tudja: mint dolgozott a gyárban töl­tött évtized alatt. De azt tudja: aki becsületes munkásélet után nyugdíjba megy, az minden megbecsülést, tiszteletet megérdemel. Az a legkevesebb, hogy az igazgató gépkocsiján hazavigyék. Kö­kény Zsuzsanna is sötétkék Volgán tette meg útját a gyár­ból Felsőtárkányra. —zár Sjg Mozik műsora §g EGRI VÖRÖS CSILLAG: 18—19: Cgnditje. EGRI BÉKE: 18—19: A kapó. - GYÖNGYÖSI PUSKIN: 18- án: Lopott boldogság. 19- én: Főidről jött ember. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: 18- án: Ma éjjel meghal egy város. 19- en: Holnap felnőtt leszek. HATVANI KOSSUTH: 18-án: Igazság a hazugságról. HATVANI VÖRÖS CSILLAG: 18- án: Földről jött ember. 19- én: Amikor a fák még na­gyok voltak. HEVES: 18- án: Ne fogadj el édességet idegentől. 19- én: Két élet. I. rész. PETERVAsARA: 18-án: Firosbetűs hétköznapok. FÜZESABONY: 18- án; Iván gyermekkora. 19- én: Igazság a hazugságról. 1982. NOVEMBER 18., VASÁRNAP: JENŐ 315 évvel ezelőtt, 1847. november 18-án született PIERRE BAYLE francia fllozólus, a felvilágosodás egyik előfutára. Fő műve a TÖRTÉNELMI ÉS KRITIKAI SZOTiR (1895—1697), amelyben — Marx szerint — elméletileg megcáfolta a metafizika és a skolasztika tanításait. Azt tartotta, hogy a világ megisme- •ésének egyetlen módszere a mindenberi való kétkedés. Művei nagy hatással voltak az enciklopédistákra. 130 évvel ezelőtt, 1832-ben e napon született ADOLF ERIK NORDENSKIÖLD svéd sarkkutató, aki 1878—1879-ben a Véga nevű hajóján elsőnek jutott át Ázsia észak-keleti partjai men­tén az ún. „Eszak-keletl átjárón” át a Csendes-óceánba. HO évvel ezelőtt, 1852-ben született MIKOLAS ALES cseh festő. Freskói tárgyát pl. a prágai Nemzeti Színházban) a cseh nép történetéből vette. Igen népszerűek a népdalokhoz készített finom vonalú Illusztrációi, 75 évvel ezelőtt, 1887-ben e napon halt meg GUSTAV FECHNER német természetkutató, a kísérleti esztétika és a pszicho-fizlka egyik megalapítója, Megállapította a fizikai inger (pl. ievegőrezgés) és az ennek megfelelő érzet (pl. hang) erős­sége közti összefüggés törvényszerűségét. 70 évvel ezelőtt, 1892-ben született GALAKTION TABIDZE szovjet—grúz költő. 1907-ben a forradalmi körökhöz csatlakozott, hazája szocialista átformálása során a grúz költészet jelentős megújitója lett munkái révén. 1933-ban a „népköltő” címet nyerte el. SZERETEM KAJEVÁCOT Szeretem Kaje- Vácot. Nagyon sze­retem. Ha találko­zom vele, könnyes lesz a szemem a boldogságtól, me­legen és hosszan rázom a kezét, még melegebben és őszintébben ér­deklődöm hogyléte felől és boldoggá tesz, ha beletekin­tek két vizenyős kék szemébe. Sze­retem Kajevácot, nyurga és hajlott alakjával, negy­vennégyes lúdtal­pával, bíbircsókos orrával együtt, úgy ahogy van. Szeretem Kaje­vácot. korpás, ko­paszodó fejével és frecsegő beszédé­vel együtt, úgy ahogyan van. Ha kinyitja a száját, nyugodt megértés­sel nem figyelek oda, úgy se lenne értelme, úgy sem értenék meg egyet­len szót sem ab­ból, amit elmond, bár magyarul be­szél, de csak az a 'nagyon jó úristen tudja, milyen nyel­ven gondolkodik. Ha találkozom vele, megnyug­szom, idegeim megcsitulnak, ma­gabiztosság önt el, s amint együtt lép­kedünk az utca forgatagában, mint valami két hűsé­ges és elválasztha­tatlan jó barát, . úgy érzem, az emberek is meg­fordulnak utá­nunk: ez igen, ezek valóban becsülik, tisztelik és ismerik egymást. S mind­ezt milyen kevés két emberről lehet elmondani! Azért is szere­tem Kajevácot, mert egyáltalán van, mert ilyen... Ha szép lenne és középtermetű, dús hajú és szellemes, ‘ kedves és behízel­gő modorú és kel­lemes megjelené­sű, talán nem tud­nám szeretni. Min­den bizonnyal ki­kerülném az ut­cán, nem szívesen fognék vele kezet és aggódva néznék két értelmes, bar­na szemébe. De semmi baj, Kaje- vác szeretetre mél­tó, mert buta, csú­nya, gusztustalan és rosszindulatú, mint egy öszvér. Kajevác fúrt meg, miatta rúg­tak ki az állásom­ból, s két hónap kellett, míg tisztá­ra mostam magam hazugsága szeny- nyétől. Szeretem ezt a Kajevácot: tudom, mihez tart­sam magam, ha vele találkozom, nem kell kutatnom jellemet, egyéniség get, indulatot. Tu­dom, kicsoda! Ügy látszik, ké­nyelmes ember lettem.,. — Szervusz, Ka­jevác, te dög ... de örülök, hogy ta­lálkozom veled... (egri) /'\A/AA^ÚVO/\W\^\A^\/\yAA/AA^JVA/VA/V\ArV\XVA/A/VA/VAA/A/V»AA/A/VV\WLA/\/VVA/VVLA/^^ C080Zf IMREI — Ki volt? Madaras cigarettát vett elő. Rágyújtott. — Nem tudom — mondta sokára. — Lehet, hogy nem is idevalósi volt. — Gyalázat! Na, majd reg­gel szólunk a rendőrségnek, ez már több a soknál... Gyere be, így nem mehetsz végig az utcán. — Á, korán van még, ki látna! És ... nem olyan nagy dolog ez, ebcsont beíorr. — De igenis, le kell mosni! Elmérgedhet, mit gondolsz, akkor aztán nem győzöd ke­zeltetni ... Van valami jó ke­nőcsöm ... nem tudom, hogy hívják, de nagyon jó, sebre ír­ta az orvos: na, gyere már, ne okoskodj. — A feleséged ... mit szól? Csákó nem alkudozott to­vább, elhúzta a kiskapun a reteszt, és karon ragadta az el­nököt. Bent a konyhában mindjárt leültette, száraz g&ly- lyal ügyesen begyújtott, tisztá­ra öblítette a lavórt, s közben nesztelenül mozgott, hogy a feleségét fel ne ébressze: de a fiatalasszony már fent volt, felöltözve lépett ki a szobá­ból, és amikor meglátta az el­nököt, ijedten csapta össze a kezét: . — Jóságos ég! — Semmi, semmi — mondta Madaras, és mosolyogni pró­bált. — Csak ne haragudjon, a korai alkalmatlankodásért. — Ugyan, micsoda beszéd ez! — szólt rá Csákó, és a feleségé­hez fordult, és sietve magya­rázta: — Tolvajjal akadt psz- sze az éjjel, mert még akad ebből a fajtából, az ördög vin­né el őket, de nem hagyta a deszkánkat, és segítségért sem szaladt, egymaga szállt szem­be a gazemberrel! Egyszuszra, és kicsit büsz­kén mondta el mindezt, nem is annyira a feleségének, mint inkább saját magának dicsérve az elnököt, szinte kapott rajta, hogy már egyszer dicsérheti is: és az elnöknek jólesett a jó szó, a nemléTező nyugalmáért sűrűn és érdemtelenül kapott elismeréssel szemben ezt most megszolgáltnak érezte, és há­lásan pillantott Csákóra. — Majd én — ajánlkozott az asszony, s a lavórért nyúlt, hogy kivegye a férje kezéből. Csákó azonban szeretett vol­na kettesben maradni az el­nökkel. Ez a váratlan találko­zás, és még inkább az a tény, hogy a lomhaságából kizök­kent Madaras, szokatlan éjsza­kai útján éppen azért kevere­dett bajba, mert végre utána nézett valaminek, felélesztette Csákóban a reményt, hogy a tegnap délelőtti beszélgetést talán mégis folytatni lehet, és hátha nem is eredménytelenül. — Bízd csak ránk — mondta a feleségének. — Elintézzük mi, ne félj... Menj nyugod­tan, lásd el a tehenet. És szaladt a kútra, vizet tett fel melegíteni, egy üvegpohár­ban hipermangánt oldott fel, kávéskanállal keverve: és amikor a felesége kiment a konyhából, nem vesztegette az időt, mindjárt a tárgyra tért: — Lehet, hogy tegnap meg­haragudtál rám. De én nem szemrehányásnak szántam, amit mondtam, más is hibázott itt, mindnyájan segítettünk el­rontani a dolgot... De még nincs késő, hidd el. Madaras hallgatott. Ha ez az ember tudná, hogy tegnap reg­gel óta micsoda örvények nyíl­tak őbenne, és mi minden tör­tént vele! De talán még maga sem tudta igazán ... Szakadat­lan gondolkodása ellenére is, furcsán és felemásan kavarog­tak benne a, dolgok, düh. bá­nattal vegyülve, akarat béna­sággal, látás vaksággal, és a közös mozdulás vágya keserítő, magányos mozdulatlansággal: mert amikor rászánta magát, hogy véget vet hirtelen meg­utált nemtörődömségének, ak­kor mindjárt azt is meg kel­lett értenie, hogy jóra töreked­ni nem is olyan egyszerű do­log, és nem azzal kezdődik, hogy az emberek felkínálják a segítségüket. — Tudtam és — folytatta Csákó —, hogy látod már te is, mi a baj. És... Gebenyi itt volt, este a kocsmából bené­zett egy fél órára, és szidott. — Ez a nyavalyás? Aki mást se tud, csak vihogni? — Nem a hibáidért szidott. Ellenkezőleg, amiért elrontot­tad a nyugodt éjszakájukat. — Na, látod! Ilyenek! — Te milyen vagy? — Az más... Én mégis rá­jöttem, hogy így nem lehet... — Egyszerre? — Mi közöd hozzá? —- Te se akartál idegeskedni, mert az nem jó ... Pedig, ha az ember szembenéz és leszá­mol valamivel, valami rosszal, hát az mindig idegesítő. De én örültem neki, hogy a szeplős mérgelődött: megértettem be­lőle, hogy kezded összeszedni magad. Madaras ránézett. Majdnem kiszaladt a száján, hogy igen, kezdené összeszedni magát, ha lehetne: de végül is nem szólt semmit, gondolkodva nézte Csákó enyhén borostás, sima, nyílt arcát, kíváncsi kék sze­mét és az jutott eszébe, hogy miért is nem szívlelte ő ezt az embert, aki­vel pedig soha semmi baja sem volt. Csákó foly­tatta: — Most csak az 'a fontos, hogy ha csinál­ni akarsz vala­mit, tudd is, mit akarsz. Az elnök bosz- szúsan ütött a levegőbe, visz- szagondolva az esti vezetőségi ülésre. — Ezekkel? — mondta. — Láttad volna őket!... És hallottad volna, hogy nem kell elszontyolodni, hiszen már hat forintot adunk, és majd rendbejön minden... Vakok ezek. Eh, akasszák fel magukat! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents