Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-15 / 267. szám
1968. november 15., csütörtök NEPOJSAG 3 A Vili, kongresszus előtt Újabb felajánlásokat tettek a petőfíbányai gépüzem dolgozói A petőfibányai gépüzem dolgozói újabb felajánlásokat tettek pártunk VIII. kongresszusának tiszteletére, s ezt a hónapot, novembert, kongresszusi hónapnak nyilvánították. Az eddig vállalt évi 1 030 000 forintos kongresszusi felajánlásukat maradéktalanul teljesítették, sőt, Ígéretüket túl is szárnyalták. Az esztendő 9 hónapjában összesen 14 millió 382 000 forint értéket termeltek, 2 millió 112 ezer forinttal többet, mint amit számukra a terv is megszabott. Így vált lehetővé, hogy ebben az évben immár harmadszor tegyenek újabb felajánlásokat a Vili. kongresszus tiszteletére. Burján János szocialista kollektívája mintegy 16 ezer forintos vállalást tett azzal, hogy újabb feladatokat kértek. Két darab 2 láncos és 1 darab háromláncos kaparó, egy Diesel-mozdony tartalék- motorjának elkészítésére, egy F—4-es fejtőrakodógép összeszerelésére tettek Ígéretet. Kulcsár Sándor brigádja a meddőkötélpálya, és az idomfűrész kábelhálózatának felújítását, s egy villanymozdony generáljavítását vállalta, míg a Tolnai-brigád 8 fékeskocsi és 30 csille felújítására tett Ígéretet. De hasonló szép, jelentős felajánlást tettek a többi brigádok is, Horváth István, Kiss János szocialista csapata, a kazánház és a szénosztályozó dolgozói, s nem kevésbé a „szocialista üzemrész” címért versenyző kovács-, esztergályos és szivattyús műhely brigádjai: Hatvani Ferenc, Molnár Jenő, Agó János és Szabó István kollektívája. Az újabb felajánlások megvalósítása előreláthatólag 50—60 ezer forintos megtakarítást eredményeznek majd az üzemnek, népgazdaságunknak. S még egy dolog: a petőfibányai gépüzemben egyre fogynak a naptárlapok, közelednek az 1962-es gazdasági év befejezéséhez, határidő előtt egy hónappal tesznek eleget évi tervkötelezettségüknek. Ez becsülendő eredmény. A 4. sz. AKÖV dolgozói is betartották ígéretüket! A 4. számú Autóközlekedési Vállalatot tavaly csak bírálat érte, s erre meg is volt minden alap, mert eredményük nemhogy javult volna, de egyre romlott. Az idén egészen megváltozott a helyzet, csupa szép és jó eredményekről számolhatunk be. A kongresszus tiszteletére vállalták, hogy év végére 6 millió forintot takarítanak meg, s ezt eddig nemcsak teljesítették, de 206 ezer forinttal túl is szárnyalták. > Népújság kérdsz válaszol Nemrégiben lapunkban Eger várható tüzelőellátásával foglalkoztunk. Akkor a TÜZÉP részéről panaszkodtak, hogy a 4. számú Autóközlekedési Vállalati bizony meglehetősen elmaradt a tüzelőszállítással. Az állítást az AKÖV igazgatója, Borsányi Lajos helybenhagyta. •„Tudjuk, hosszabb ideig elhanyagoltuk ezt a munkát” — mondetta, s egyben ígéretet tett: november elejére már nem les? ok panaszra. November első napjain túljutottunk, így elérkezett a .számonkérés” ideje. Beváltotta«»- ígéretét aa AKÖV — kérdettük a TÜgÉP-tól, s ezt a választ kaptuk: Egerben valóban nincs már satószállítási hátraléka a fuvarozással foglalkozó vállalatnak. Amint ígérték, mindössze két-hánom napi eladásból származó. kiszállíttat! an szén van a telepen. Ezzel szemben Gyöngyösöm kellett az elmúlt napokban erősen „rákapcsolni”. Ott mintegy 100 vagonnyá eladott szén volt a közelmúltban kiszállítéíB hátralékban. Petófibányán ugyancsak sok a tennivaló- Itt háromszáz vagomnyi szenet kell rövid idd alatt házhoz »állítani. Borsányi Lajos, az AKÖV igazgatója, így felelt kérdésünkre: — Mint ígértük, Egerben „ledolgoztuk” minden hátralékunkat. A cél érdekében a múltkor elmondottak szerint beállítottunk több billenő rakfelületű tehergépkocsit is a szén beadáshoz, s ezek segítsége nagyon sokat jelentett. — Gyöngyösön valóban volt mit tenni az elmúlt napokban. Most már azonban mindössze 10—15 vagonnyi hátralékunk van, amelynek kiszállításával, az eddigi tempót véve figyelembe, egy-két nap alatt végzünk. — Petőfi bányán az első pillanatban számunkra is meglepetésként hatott a ránk váró nagy munka. Itt az egri példa nyomán több kocsi beállításával segítünk. Hús? teherautó szállítja a lakásokhoz naponta a szenet, s ez sokszor harminc vagonos teljesítményt jelent reggeltől estig. így, minden reményünk megvan arra, hogy a háromszáz vagon szén szétosztása szinte napok alatt befejeződik. Az egri szénszállítással kapcsolatos ígéret beváltására gondolva — ehhez most már nem fér kétség. Kitűnő eredmények születtek a műszaki, gazdasági mutatók teljesítése terén Is, csökkentették az egy tonna súlyra eső tervezett állásidőt, ugyanakkor növelték a jármüvek százalékos kihasználtsági fokát. Egyetlenegyszer sem fordult elő a vállalat 12 éves működése során, hogy olyan eredményekkel dicsekedhettek volna, mint amilyeneket az elmúlt 10 hónap alatt elértek. A tervezett 1 722 000 tonna súllyal szemben 2 307 000 tonna súlyú árut, anyagot mozgattak meg, szállítottak rendeltetési helyére — 34 százalékkal szárnyalva túl tervkötelezettségüket. Az autóbuszok is több utast szállítottak, mint azt korábban tervezték. 16 millió 212 ooo utasra számítottak, s ezzel szemben 17 074 000 utas vette igénybe az autóközlekedési vállalat járműveit. Hogyan érhették el ezeket az eredményeket? Üj, egészséges alapokra helyezték a mun- kaverseny-mozgalmat, helyesen építettek a dolgozók kezdeményezéseire. Sok mindent magyaráz egyebek között az a tény, hogy 23 szocialista brigád működik a vállalatnál, amely 1750 főt tömörít magába; e brigádok munkája éppúgy jelen vap az eredményekben, mint azoké a dolgozóké, akik nem a szocialista brigádokban tevékenykednek, de mindenkor és lelkiismeretesen tett és tesz eleget feladatainak. Űjabb vállalások megtételére már nem kerül sor a vállalatnál. A napi feladatok, napi kötelezettségek teljesítése mellett most minden erőt, energiát arra fordítanak, hogy minél alaposabban felkészüljenek a jövő évi feladatok teljesítésére, s akár ez évben, 1963- ban sem lehessen panasz a 4- számú Autóközlekedési Vállalat munkája miatt. Viszontlátásra, gyár! Hegyven sorköteles finom- szerelvénygyári fiatal megkapta a honvédségi behívóját. A gépek, rajztáblák és az íróasztalok mellől elköltöző fiatalok most leszámolnak. Behívó paranccsal és a leszámolási „sétapapírral’' a kezükben végigjárják az üzemeket, irodahelyiségeket. Ilyenkor a személyi nyilvántartásokban neveket húznak át; a legényszálló gondnoka a szálló névtábláján címkéket cserél, a személyzeti osztály munkakönyveket helyez letétbe. — A félhavi illetménynek megfelelő bevonulási segélyhez a pénztáros sok szerencsét kivin külön-külön minden be- vonulónak. Munkatársak, kollégák vesznek búcsút a néha már szorongva elköszönő fiataloktól A mester, aki annak idején először fogta meg az ipari tanuló kezét, most meleg kézfogással mondja útravalóul; — Szívvel, lélekkel, fiam! Aztán a bevonuló fiatalok még egy pillantással adóznak a kedveseiknek. A gyár hosszú útjain, a kijárat felé ballag az ifjú gép munkás, a szerszámkészítő, az idomszerész, a villanyszerelő és a technológus. — Fejes Sanyi, Horváth Tibi, Kozma Jóska, Vincze Robi, Szegedi Sanyi és a többiek, búcsúznak. — Viszontlátásra! — Viszontlátásra gyár! Simon Imre Cpllezreti il jiáy nélkül Közel félezer pedagógus nem olvas semmiféle napilapot Heves megye községeiben. 1962-ben, félezer falusi pedagógus! Elszomorító és elgondolkodtató szám ez. A falu pedagógusai nemcsak az Iskola falai között, nemcsak a tanterv előírásainak keretében tanítanak, nevelnek. Tőlük vár segítséget idős és fiatal olyan kérdésekben is, amelyek ugyan nincsenek a legszorosabb összefüggésben a tantervi anyaggal, de összefüggésben vannak a legnagyobb iskola, — az élet anyagával. Bonyolult nemzetközi kérdések, bel- és külpolitikai események sorjáznak nap nap után és ezekben eligazodni nem könnyű, de ezekben eligazítani nemcsak hálás, de becsületbeli feladat is minden pedagógus számára. De vajon hogyan adhat segítséget a falunak, hogyan nevelhet, alakíthat ki emberekben helyes véleményt, állásfoglalást az, aki magaséra tájékozódik, aki maga is lényegében „hallomásokra’' van hagyatkozva? Sehogy! A napok eseményeinek nyomon követése, a szocializmus építésének ezernyi mozzanata, a nemzetközi élet bonyolult kérdései, a tudomány, a kultúra fejlődése, e fejlődést erjesztő gazdag viták, — nos, minderről tudni, látni, mindebben valamelyest is tájékozódni, hogyan is lehetne a napilapok nélkül? Látszólag világos és olyan természetes dolog ez, amelyre, úgy vélhetnénk, szót is kár vesztegetni, különösen az értelmiség egy olyan széles és fontos rétege kapcsán, mint a pedagógusok. Akiket lámpásnak nevezett, s nem ok nélkül, Gárdonyi Géza. De vajon milyen lámpás az, amelynek fénye csak pislákol, s amelynek fényében csak az orrunkig láthatunk, de szű- kebb pátriánkon kívül már aligha... Hallatlan nagy a feladata minden falun élő, dolgozó nevelőnek és nem kisebb az a megbecsülés sem, amely munkájukat övezi. A falu nagy átalakítása nélkülük, aligha hozott volna ilyen eredményt, mint ahogy nélkülük aligha tudnánk eredményesen továbbhaladni most már a falu új arculatának, világnézetének, a szövetkezeti tagok gondolkodásmódjának átformálásában sem. Számítunk rájuk, kivétel nélkül mindannyiukra... Csak az érthetetlen, hogy ez a közel félezer falun élő, dolgozó pedagógus miért ad ki kezéből olyan sokat érő, felbecsülhetetlen segítséget nyújtó fegyvert, mint a napilapok rendszeres olvasása? Bízunk benne, hogy a tisztika erre nézve is megnyugtató képet ad a legközelebbi felmérésnél. (g E pártkongresszus küldötte: KOZMA GYÖRGYIVÉ — RÉGEN ISMERLEK, de valahányszor találkozom veled, az jut eszembe, hogyan tudsz te mindig mosolyogni? — Akkor most az egyszer nevetnem Is kell a kérdéseden. Miért ne mosolyognék? Szerintem az az ember, aki szereti az életet, mindenkor megtalálja benne a szépet. Különben nem mosolyogtam én valamikor ennyit — komolyodik el Kozma Györgyné, az egri VII-es iskola igazgatója. — Nem mosolyogtam, mert nem volt min. Apám vasutas volt, kileneen lestük, hogy mennyi pénzt hő? haza. Szegény anyám, nem is tudom, hogyan győzte a sok gyerekszájat? Azt hiszem, azért lett belőlem ember, azért végezhettem el abból a kis pénzből a tanítónőképzőt, mert az én édesanyám is mindig mosolygott. Másképp nem győzte volna le a sok bajt, s nem tudott volna átsegíteni bennünket az élet zökkenőin. Itt ül velem szemben az iskola igazgatói irodájában. Kezében fényképeket forgat, Lipcsében járt a nyáron, s a most elkészült képekből válogat, küld az ismerősöknek. Egyiken sem szólunk. Nekem gyorsan végigszalad amiékezetemben az a tizenkét esztendő, amióta ismerem. Kel is találkoztam vele? Igen! Tanácsülésen, ahol mint tanácstag érvelt, magya- rágott, okokat sorakoztatott egymás mellé —■ napközi ott- hont, óvodát kért.., Aztán tar lálkoztam vele a megyei úttörő» elnökségen évekkel ezelőtt, amikor ugyancsak kemény szavakkal ostorozott egy téves, hibás nézetet. Tíz évig hordta a .csapatvezetők egyenruháját... Találkoztam vele a Hajtómű» gyárban, ahol egy fiatal elhelyezéséért emelte fel a szavát,. A nőtanács egyik ülésén elmondotta, miért keli a veszélyeztetett gyermekeket felkutatni városszerte ... Találkoztam vele a városi tanács művelődési osztályán, amikor kétségbeesett édesanyát helyezett el Egerben ... , S MOST, AMIKOR az őszi, ködös esendőén ilyen hirtelen átfutott agyamon a sok találkozás emléke, jobban megnézem. Nem nagyon változott. Igaz, hogy az egymás közelében élő emberek szinte alig veszik észre egymáson az idő múlását. Ma is ragyogó, fekete szeme van, a csillogásából nem vettek el az évek, Már csak csendes nosztalgiával emlékszik a régi dolgokra. — Nyolc évig voltam állás nélkül. Nyolc év! De nagy idő. Ez alatt magántanítványokkal kínlódtam, és hét,., díjazás nélkül vállaltam helyettesítést, hogy ki ne essek a tanítási gyakorlatból. 1940-ben Bihar megye egy kis falujában kaptam állást, a romantikus hangzású Sólyemkővárén, Két év múlva Pest mellé, Örkénybe vitt a sorsom, ahol öt esztendeig oktattam a gyerekeket. 1947-ben férjhez mentem, s azóta Egerben dolgozom. Komoly fordulópontot jelentett a mozgékony asszony számára az a nap, amikor tanácstaggá választották. Megállta a helyét, körzetében bárki bármilyen problémával felkereshette, $ már négy éve a végrehajtó bizottságnak is tagja. 4 asszony kidugta az orrát a paplan alól, mint valami kíváncsi, szimatoló cickány, aztán rögtön vissza is húzta, hogy csak feje- búbja feketéllett elő a fehér párna mélyéről,., — Köszöntem — morgolódott Ábel Péter és halk káromkodást nyomott el a fogai között. Az átkozott nyakkendő■ Még egyszer megfojtja saját- magát. — Hllllomt — jött vissza valami értelmetlen dunnyogás a paplan alól, amelyet éppúgy lehetett hallottamnak is érteni, mint pukkadj meg-nek is, Abel az órájára nézett: no igen, nemsokára éjfél, éhes is, fáradt is, s ahelyett, hogy az asszony frissen, fürgén kipattanna az ágyból, elsimogatná ráncait a homlokából. megkérdezné, fáradt vagy-e, szívem, mit akarsz vacsorázni, megjátssza itt a sértett és a meg nem értett nsszvvlyt egy. paplan és két párna között. INTERMEZZO — Vacsorát nem tudnál adni? As asszony újra kidugta az orrát és dühítő szelídséggel válaszolt a kissé élesre sikerült hangra: «=. Off van a konyhában, megtérítettem, csak melegítsd meg, kérlek,.. Hát igen, ez a kérlek, ez a raccsolö dzsentri udvariasság, amit, a jó isten se tudja, honnan szedett fel, ez meg tudja őrjíteni. Néha, nagyon ritkán előfordul, hogy elmarad a barátaival anélkül, hogy előre bejelentené felesége öcár- nőségének. ilyenkor két napig" kérlek. Nincs egy hangos szó, egy megjegyzés, csak kérlek van, S erre nem lehet mit mondani. Udvariasságra nem lehet mit mondani, csak befelé káromkodni, Mint most is. Ott egye a fene a vacsorát, ő ugyan nem eszik, különben is tudja Ica, hogy egyedül egyszerűen unja az evést, —, Köszönöm az anyai gondoskodást, de már nem vagyok éhes... — Kérlek — jelenik meg az orr, mint valami kései Gogol-kreá- cló, hogy újból eltűnjön. Ábelt most már elönti a méreg, Még azzal sem törődik, hogy miért nem éhes, hogy mi a baja? Ezek a buta asszonyok el sem tudják képzelni, hogy egy férfi azért is haza jöhet késón, mert dolgozott; mert fontos értekezlete volt, sőt, ezt az értekezletet ő tartotta és sokáig tartotta,,. Nem! Aki későn jár haza, az kacs- mázik; íme ez a csodálatos női logika. ■— Hazajövök, nem köszönsz. Vacsorát kérek, odabököd, hogy egyek, amit akarok. Hozzád szólok, nem válaszolsz rendesen,. ■ De a kutyamindenségit neki, ez nem otthon, hanem számonké- rőszék.,, — Ne kiabálj, felébred a gyerek, és senki nem kért tőled semmit számon, kérlek .,, —- Ne kérlekezz itt nekem, nem vagy te Anasztázia grófnő, az istenbe is... — Te meg éppenséggel nem Arisztid gróf,.. — Jó, majd címert festek az ágyad fölé... Az embert egész nap eszi a méreg, értekezik, még este is, éjszakába nyúlóan, hogy a családjáért dolgozzék, s akkor hazajön fancsali képekre, szótlanságra, nemtörődömségre — rohangált le, s fel Ábel, s hosszú karjával úgy hadonászott, mint valami mario- nette-figura. Az asszony felült az ágyban, nézte, mint lohol a szobában kör- be-körbe Abel: — Neked meg mi bajod? — Hogy mi bajom?- Nos, hát remélem, érted, miért szeretek mosolyogni? Látom, hogy amit közösen csinálunk, milyen szépen halad. Mikor először emeltem szét a napközi otthonok, az óvodák érdekében, még ott volt mögöttem ez áliandö hare, a síró édesanyák, a követelődzők, akik gyermekeinek egyszerűen nem tudtunk helyet .adni. S ma? Ma már az a probléma, hogy hogyan tegyük minél korszerűbbé, minél jobban felszereltté a kiesik második otthonát. Ha reggel csak egy percre beszaladok a mi óvodánkba, már egész nap mosolygok, onnan hozom a derűt. Amikor először tárgyaltuk a külváros járdaügyét, szinte fenyegetően meredtek előttem a kilométerek, Ma? Ha végigmegyek a járdán itt, a Lajosvárosban, és találkozom valakivel, aki azt mondja: „De jó, hogy itt is megcsinálták a járdát!”, már van okom arra, hogy egész nap jókedvű legyek. A fiam jó gyerek, boldog vagyok, ha a családom körében vagyok, ha esténként együtt olvasunk, vagy éppen megnézünk egy jó darabot a moziban — egész másnap jókedvem van ... Azt hiszem, sokan ismerik őt. Ismerik, mert pedagógus; mert a tanácstagot is mindenki szereti a körzetében; mert a nőtanácsnál végzett munkáját is egész szívvel látja el, s nála valóban elmondhatjuk: ajkára a jól végzett munka öröme csal mosolyt. 8 MOST VALAMI, ami ismét mérföldkő az életében — a nép, a párt bizalmából ott van azok sorában, akik a párt nyolcadik kongresszusán a megyét képviselik, — Boldog vagyok és büszke, mert ez a bizalom ismét azt jelenti: még jobban, még többet törődni az emberekkel, s még jobb munkát végezni ott, ahová a párt állított! A. É. mozgalom helyi szervezetei! Munkájukban részt vesznek az állami szervek, valamint a Magyar Vöröskereszt cs a többi ! tömegszerv ezet. HÁTI) f f Baranya és Báes megyében megalakult az alkoholizmus 'i elleni társadalmi bizottság, s fezzel az ország valamennyi í megyéjében működnek már e Minden megyében működik már az alkoholizmus elleni társadalmi bizottság Még kérdi? Hazajött a férjed munkától fáradton, s arra nem vagy képes, hogy te készíts neki vacsorái... Arra se, hogy rendesen beszélj vele. Igen. Arra se. S még te kérded ezek után, hogy mi bajom? Az asszony szó nélkül kikászálódott az ágyból, magára húzta a pongyoláját és indult ki a konyhába. Az ajtóban még megállt egy pillanatra: — Különben, most jöttem én is haza ... — Mi az, hogy most? — Lefektettem a gyereket és visszamentem dolgozni. Zárás van. Csak én nem ordítozom, hogy menynyi a munkám... Ábel hallotta, amint az asszony a konyhában kanállal, tányérral csörömpöl. Nagyot fújt: — Akkor mi a fészkes fenének kérleke- zik itt.,. — motyogta és lassan kiódalgott az asszony után a konyhába. Gyurkó Géza
