Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-15 / 267. szám

X NEPOJSAG 1962. november 15., esütörtöt Iván gyermekkora Olvasó gyerekek — Mit olvasol? — nézem meg egy hatodikos kislány ke­zében a könyvet. — Bőrharisnyát! Minek soroljam, mint a rossz viccmesélő, hány gyereket kér­deztem meg, s mind Cooper indiánregényeit bújta. Mikor megjegyeztem, hogy kevés eb­ből a fajtából négy kiadvány a romantikát kedvelő gyerekek számára, ismerősöm, aki mel­lesleg egyik falu pedagógusa és könyvtáros is, így válaszolt: — Ugyan! Romantika he­lyett inkább tanuljanak! Szám­tan könyvet a kezükbe! Azt hiszem, amellett a véle­ményem mellett maradok — még több kedves, romantikus könyvet várnak szülök és gyermekek a karácsonyi könyvvásárra... (á) — DIVATBEMUTATÓT RENDEZ Egerben, a Szak- szervezeti Székház nagyter­mében szombaton délután öt órai kezdettel a szakmaközi bizottság és az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat. A di­vatbemutatón műsort adnak az egri Gárdonyi Géza Szín­ház művészei. — A PETÖF1BÁNYAI gép­iizem dolgozói harmadik ne­gyedévi tervüket, a tervezett­hez képest, 2 112 000 forinttal szárnyalták túl. Az 1 030 000 forintos kongresszusi vállalá­suknak is maradéktalanul ele­get tettek, s újabb vállalások születtek arra, hogy év végé­ig eredményeiket meghatvá­nyozzák. — A MEGYEI TANÄCS vb művelődésügyi osztálya, a megye osztályvezetői, tanul­mányi felügyelői és szakfel­ügyelői részére hatnapos ta­pasztalatcsere-látogatást szer­vez Csehszlovákiába. A cso­port több városba látogat el és tapasztalatait majd az is­kolareform megvalósításánál hasznosítja. A csehszlovák pedagógusok viszontlátogatá- sára a jövő év elején kerül sor. (r) — A MÁTRAV1DÉK1 Fém­művek 5-ös láncüzemében a Pannónia motorkerékpárlánc előállításában ritkaszép ered-1 ményt értek el a dolgozók. A tervezett műszaki önköltség 1000 folyóméter lánc előállí­tására 64 145 forint volt, s ez­zel szemben a láncok előállí­tását olcsóbban oldották meg; a láncok előállítása 1000 mé­terenként átlagban 62 580 fo­rintba került, az idei gazdasá- j gi év eddigi eredményeit te­kintve. — A HEVESI KÖZSÉGI Hazafias Népfront-elnökség, a tanács községfejlesztési állan­dó bizottsága, valamint a Ha­zafias Népfront műszaki ak­cióbizottsága együttes ülésen tárgyalta meg a községfej­lesztés ez évi eredményeit és az 1963. évi feladatokat. A televízió műsora 17.00: Kicsinyek műsora: 1. Pétiké, képes mese. 2. Mikor a kiskutya és a kiscica megijedt, bábjáték. 17.30: Beszélgessünk oroszul, nyelvlecke haladók­nak. 17.50: A Magyar Hirdető műsora. 18.00: Panoptikum VIII. Haláltánc. 18.50: Hazai képek, magyar kisülni. 10.00: A jövő hét műsora. 19.05: Te­lesport. 19.30: Tv-híradó. 19.45: Ahány ház — annyi rejtvény! Történelmi rejtvénysorozat) (III. rész). 20.15: A tv mese­könyve. 20.20: A kapitány pa­radicsoma, angol film. (16 éven aluliaknak nem ajánl­juk.) 21,50: Hírek. A tv híradó ismétlése. (MTI) Költemény a gyermekkorról és a háborúról. Volt gyermekkora Ivánnak? Tizenkét év körüli koravén, sokat tudó, sokat látott ■sze­mek merednek a nézőre. Ezek­nek a szemeknek csak a gyű­lölet ad fényt, csak a gyűlölet ! kelti életre őket. Nem gyermek, — hanem har­cos. Bosszúfűtötte lélek — véz­na kamasz testben. Friss szabadlelkű örömök. Teli tüdővel szívott folyóparti levegő, futkározás a ligetben. — Ezek már csak álmaiban adatnak neki, lázálmaiban, anűkor kipiheni a felderítés fáradságát. Gyermekfelderítő. — Divatos regénytéma a háború után. Le­het ebben újat, többet mon­dani, mint eddig? Bogomolov elbeszélése (Bo­gomolov a társszerzője a for­gatókönyvíró, Mihail Papayá­nak is) nem egy a gyermekfel- derítőkről írt novellák, regé­nyek közül: hőse nem is egy­szerűen a katonák közé került, háborús szolgálatba állt gyer­mek. A film alkotói arról beszél­nek, ami elveszett: az elveszett gyermekkorról, az elveszett boldogságról, látványos hábo­rús jeleneteket — a harctéri képeket (felvonulás, folyóparti epizód) akár más filmekből is kivághatták volna, — annyira csak kiszolgálják a történetet. A modem művészet és iroda­lom nem irtózik a beteg em­bertől. Iván is beteg: a háború légköre, a harcok eseményei, családjának pusztulása lassan ölő méregként ivódott belé: már álmait is megfertőzte. Már álmaiban is ellenséggel viasko­dik, már álmában is árt. Éberen: tudatosan vállal mindent. Nem hagyja, hogy féltsék, nem engedi, hogy hát­országba vigyék, ott akar len­ni, ahol megölték anyját, ap­ját: a fronton. És a fronton nincs kegyelem. Elfogják, kivégzik. Mikor az első kockák pereg­tek, azt hittem, Iván túléli a háborút A címre gondoltam, amely a fiú gyermekkorát em­lítette, s azután következik még a férfikor. De nem következett. Akik a háborúban élték meg gyermek­korukat, azok közül sokan na­gyon rövid utat tettek meg a bölcsőtől a sírig Szovjet film Ének arról, ami elveszett, ami semmivé foszlott. Ének Holin kapitányról, aki legalább a pillanat örömeit akarja megszerezni magának, ének Golcev főhadnagyról, aki nem találja meg a boldogság és a küzdelem harmóniáját, s érdes fontoskodással leplezi szerelmét, amelyet Mása fel- csemő iránt érez. Ének Grjaz- nov alezredesről, aki nevelni akarja Ivánt, szeretné kívül látni őt a harcok poklán, s sa­ját lelkiismeretén kell erősza­kot vennie: amikor mégis meg­bízást ad Ivánnak. Ének a harcról, az áldoza­tokról. Ha ez a film bibliai történet lenne: az Áldozatok énekének neveznék. A filmet Tarkovszkij ren­dezte, Fiatal rendező, a háború alatt nem nagyon lehetett idő­sebb Ivánnál. Képzeletvilágát, látásmódját érezhetően deter­minálták a háborús élmények. A valóságos és a képzelet­beli világ összekapcsolásának poétája. Az események és az álmok néha tán kissé gyakran változó képei gyorsaságot, tem­pót biztosítanak a kevés szerep­lős történetnek: és változatos­sá, sokoldalúvá teszik. A szov­jet kritikusok egy része az Ivánt alakító Burljajev párat­lan teljesítményét is főleg a rendezőnek tulajdonítja. Kár lenne szembeállítani a rende­zőt és a filmszínészt: de Burlja­jev Ivánjába nem egyszerűen a rendező lehelt életet: auto­nóm, érett alakítás. És intel­lektuális, képes az egyszerű, majdnem „síkba kiterített” ké­peken is (gondoljunk az első kockákra, amikor Iván a liget bokrai, fái között szalad) ön­álló feladatok megoldására, gondolatok, asszociációk éb­resztésére. Valóban, akkor is nagy, amikor „csak” a felnőt­tek intencióit valósítja meg. (Szinte elképzelhetetlen, hogy egy gyermek léi emberöltővel idősebb bátyja lelki rezdüléseit ilyen pontosan tudja reprodu­kálni.) A film többi szereplője: kü­lön portrétanulmány. Emléke­zetes Maljaviva félszeg Másá- ja. Grinko vívódó alezredese, Zubkov hetyke Holin kapitá­nya és Zsarikov pedáns Gálcev főhadnagya. De a néző sokáig nem felejti el a közkatonát, aki meghal a lövészárok mel­lett, az öreg embert, aki tébo- lyodottan lépked • szétdúlt ott­hona romjai között, s keresi övéit. Az operatőrt, Vagyim Jvszö­vőt kritikusai a „fények és ár­nyak költőjének” nevezték. Fény és árnyék itt önálló funk­ciót kap: a kamera mozgása „önmagában” is beszél. (Néha kicsit sokat is mozog: helyen­ként beleszédül a néző.) Gyö­nyörűek a megáradt Dnyeper­ről készített felvételek. Ami­kor a felderítők átkelnek a folyón, s a széles víztükrén megjelenik a hold és a lehul­ló rakéták fénye, szinte vár­tam, hogy megszínesedjék a film, s megmozduljon Kuindzsi „Éjszaka a Dnyeperen” című izgató szín költeménye. Eszem­be jutott egy másik Kuindzsi- kép is: amelyiken még fel le­het fedezni az üvöltő vadálla­tok nyomát: a művész, mint diszharmonikusat, gyerekeset, letörölte őket a vászonról. A filmbéli vadállatok is csak a végén jelennek meg, amikor lezárult az eseménysor, vége a háborúnak, s a bűnösök fele­lősségre vonásához, az ítélke­zéshez „készítik elő a doku­mentumokat” a harcosok. (A film elnyerte az idei ve­lencei filmfesztivál nagydíját.) Krajczár Imre EGRI VÖRÖS CSILLAG: Candide. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Lopott boldogság. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Iván gyermekkora. HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Földről jött ember. HATVANI KOSSUTH: Igazság a hazugságról. fSZIIV Ml W « AA Ü S O c Egerben este 7 órakor: HÁMLETNEK NINCS IGAZA (Dobó 3.-, Radnóti 3. bérlet.) 1962. november 15.; csütörtök: LIPÓT 175 évvel ezelőtt, 1787. novem­ber 15-én halt meg CHRISTOPH GLUCK német zeneszerző és jelentős megreformálója. Müveivel a francia forradalom előtti feltö­rekvő polgárság eszméit és ideál­jait mitológiai témákkal fejezte ki. Operáinak alkatelemeit (ária; recitativo, tánc) a drámai eszmék­nek rendelte alá. Első reformope- raja az ORPHEUS ÉS EURIDIKE (1762). 107 operát írt, amelyből 47 maradt ránk. Újításai nyomot hagytak az egész operairodalmon és Wagner műveiben új életre keltek. 205 évvel ezelőtt, 1757-ben e na­pon született JACQUES HÉBERT francia forradalmár, a P É R E DUCHESNE című lapja révén a baloldali jakobinusok egyik ve­zetője. Követői (hébertisták) ultra­radikális követeléseikkel (szélsőséges terror, keresztényüldözés) a francia forradalom következetes hívei között is nagy befolyás­ra tettek szert. T00 évvel ezelőtt, 1862. november 15-én született GERHART HAUPTMANN német drámaíró, a naturalizmus képviselője. Fő érdeme a nép egyszerű gyermekeinek valósághű ábrázolása volt. Drámái vádoló írások az uralkodó osztályok ellen (NAP­FÖLKELTE ELŐTT, A TAKÁCSOK, HENSCHEL FUVAROS). Legutóbb nálunk filmen és színpadon is bemutatott NAPLE­MENTE ELŐTT című drámája a kapitalizmus hanyatlásának ko­rát ábrázolja művészi eszközökkel. CHRISTOPH GLUCK ÄLYHA Az este hűvös volt és én ka­bátban ültem Szegediéknél, mert fáztam. — Most már nem kell sokáig várnunk, amíg megjavítják a kályhát — jegyezte meg csen­desen Szegediné, s megkínált egy fél deci rummal, ami egy kicsit felmelegített. Amikor látták, hogy még mindig di- dergek, vigasztalni kezdtek: — Olvastuk, hogy tíz-tizen­öt év múlva a nap energiájá­val fogunk fűteni. Nem kell kályha, központi, vagy etázs- fűtés. Az ember bekapcsolja a napot és remek meleg lesz. — És, ha nem fog sütni? — kérdeztem, miközben a sálat összébb húztam a nyakamon. — Az alezánc. Ä napot kon­zerválják. Ebben a pillanatban füstfel­hő jött be a fal egy kis résén a lakásba. — A szomszédban fűtenek, — hangzott a magyarázat —, de füstöl a kályhájuk. A házigazda örömteli han­gon folytatta; — Ez se fog húsz év múlva előfordulni. Olvastam, hogy a jövőben nem lesz füst, mert az égési folyamat során a füstből a kályhán belül újra szén, vagy fa lesz. Persze, csak ott lehet szó ilyesmiről, ahol még nem vettek napbekapcsoló ké­szüléket. Robbanás hallatszott. A fal megrepedt, két tégla kiesett és a fejemre zuhant. Nevettek: — Csak a kályha robbant fel a szomszédban. Ilyesmitől sem kell majd 1975-ben félni. A rádió bemondta, hogy a hetvenes évek közepén meg­szűnik a tégla, a malter, csak nylon és plasztikfal lesz. Nagyokat nyögtem. ~A fejem vérzett. — Nyugodjon meg — vi­gasztalt az asszony, — egy hí­res tudós éppen tegnap tartott előadást, hogy két-három év­tized múlva minden gyógy­szertárban árulnak koponya­csontot. A betört fej helyébe egyszerűen házilag behelyet­tesíthetjük a műkoponyát. Most erre várok.., Palásti László 0 OB Öli IMREI az csak kettőnkre tartozik. Múzsái nyelt egyet. Mi az ördög? Csak nem árulta őt be valaki a deszkáért? De hiszen nem látták, nem láthatták: ámbár, ki tudja, nem őgyel- gett-e valaki éppen akkor az istálló körül, s talán hasonló szándékkal? Zavarát rejtve, nyersen mondta: — De nagyon sürgős! Reg­gelig nem ért volna rá? Ilyen­kor már csak élhetne magá­nak az ember! Madarast nem bántotta a gorombán sértődött hang. Idő járás jelentés Várható időjárás csütörtök estig: felhőátvonuló sok, szór­ványosan előforduló kisebb esőkkel. Mérsékelt, időnként élénk szél. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet plusz 3—7, legmagasabb nap pali hőmérséklet holnap 8—1! fok közötti. — Mi az? — kérdezte kint­ről az elnök. Múzsái nyögve tápászkodott fel, az orrát törölte óvatosan a kabátja ujjával. — Leesett valami vacak — mondta gyorsan, és igyekezett hangtalanul félrehúzni a re­teszt. — Miért nem gyújtasz lám­pát? — A, minek! Csak egy ... egy kampós szegért jöttem ki. ezért nem érdemes pocsékolni a petróleumot. Muzsainé már behúzódott a házba, az idegességtől rájött a köhögés: a hűvös, csillagfény­től derengő sötétben egyedül és mozdulatlanul állt az elnök. Múzsái minden tanácsülésen mérgelődött, hogy az utca de­rekától kifelé — ahol az ő há­za is állott — már nincsenek utcai lámpák, az első oszlop földbeásásához kár volt olyan ünnepélyesen kirendelni a népzenekart, Végül is csak a tanácsháza környékén csinál­tak egy kis közvilágítási kira­katot: most azonban áldotta a hasznos sötétséget, s míg vérző orrával náthásán szipákolt, elé­gedetten gondolt rá, hogy mégiscsak sikerült túljárni az elnök eszén. — Na? — kérdezte, mert Madaras nehezen akart meg­szólalni. — De, ne menjünk be inkább a házba? — Jobb itt. Amiért jöttem, szélgetés után attól tartott, hogy elbátortalanodik me­gint: ösztönösen jött ehhez a nagydarab, fekete emberhez, aki ugyan nyers, indulatos, és néha féktelen is, de legalább van benne erő, és amit akar azt keresztülviszi. — Ne haragudj, — mondta —, de nem tudok megnyugod­ni... — Igyál egy kancsó bort. majd elalszol, ne félj. — Ezen nem segít a bor... Nézd, én igazán gondoltam, amit mondtam: ezt a lomha tetetést, ezt nem akarom tovább... Ren­det szeretnék, de olyan igazit, hogy mindenki tudja a dolgát, és csinálja is: de magamban semmire se me­gyek, és nagyoh kérlek __ Mú zsái köz­beszólt. — Hagyc már ezt a nya- valygást! — Rö­vid meghökke­nése elmúlt, felsebzett orr-. élesen sajogn kezdett: ben van a szétszé dett ól, ki kel­lene hordani ű darabjait, ez meg idejön há­zalni a bűnbá­nó fecsegésével. Megmondtam már az este. hogy a te szigo­rúságodért nem adok két krajcárt! — De hidd el, most az cg? szer... (Folytatjuk.) Szüksége volt valakire, leg­alább egy emberre, akiben meg tud kapaszkodni, mert a neki oly lehangoló esti be­Éppen bevégezték a szétsze­dést, amikor megzörgették a fészer ajtaját. — Ki az? — szólt ki mérge­sen Múzsái. — Én — felelte a felesége. — Miért dörömbölsz? Szól­ni már nem is lehet? Van elég bajom úgyis, idegesíts csak, odavágok ám valamit! — De itt az elnök — mond­ta az asszony, halkan és nyug­talanul. — Micsoda? Hol? — Odafent keresett... de már itt is van. — Na, még ez hiányzott! — dühöngött Múzsái. — Ahe­lyett, hogy aludna... mi a fe­nének csatangol az éjszaká­ban! Intett a fiúnak, maradjon csendben, és gyorsan elfújta a lámpát. — Hát te, József, mit kere­sel ilyen későn? — kérdezte harsányan, és sietett az ajtót nyitni, de a szanaszét heverő deszkákban elbotlott, s végig­zuhant riasztó döndüléssel, utána recsegett-ropogott az egész fészer, mintha szilánkká aprítottak volna benne min­dent: valami felfelé meredő, éles sarokba Múzsái istentele­nül beleütötte az orrát, mind­; járt el is eredt a vére, s egy pillanatra olyan szikrázóan vi­lágosnak látta a sötét lomtárat, mintha ezer lámpát gyújtottak . volna benne. 31. — Fogjuk meg, fiam, hozzuk beljebb, nincs más hátra, szét kell szednünk... — Az egészet? — Persze. Darabokban kifér. Hogy én erre nem gondoltam, hogy megmértem volna! Visszacipelték az ólat a fé­szer közepére, bereteszelték az ajtót, és akkor szívfájdítóan keserves munkába kezdtek, a rengeteg fáradsággal egybe­épített remeket darabokra kel­lett feszegetni, a teméntelen sok szeget mind ki kellett húz­ni, és hiába vigyáztak, a desz­ka hol itt pattant, hol ott re­pedt, a mélyen bevert szegek feje körül gödröket vájtak á fogóval. Mentői több kárt tet­tek a simára gyalult deszká­ban, Múzsái annál inkább el­keseredett. Magát átkozta: — Ette volna meg a fene a marha fejemet! Dolgozni, bele a vakvilágba: pedig van egy collstokom, megmérek vele mindent, még az árnyékomat is, de ezt az egyet, ezt nem mértem meg. Ez a rohadt in­gyen deszka megbolondított... Még nagyobbat, s még nagyob­bat, semmibe se kerül! Azért volna ember az ember, hogy tudja, mi­kor kell megállni. Csak az állat nem számol, az istenit... Na fiam, ebből te is megta­nulhatod. hogy előbb gondol- I kozni kell, csak aztán csinálni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents