Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-02 / 257. szám

2 NCPÜJSÄG 1962. november 2., péntek A világ közvéleménye helyesli a szovjet kormány eljárását Kubával kapcsolatban támaszpontok elhelyezésének céljára. MOSZKVA: Muhammed Za- hir, Afganisztán királya Hrus­csov szovjet miniszterelnökhöz intézett táviratában a követ­kezőket írja: — Afganisztán népe és kor­mánya nagyra értékeli a fe­szültség csökkentésére irányuló erőfeszítéseit és reméli, hogy ezek az erőfeszítések, amelyek a világ békéjének biztosítását és fenntartását célozzák, meg­felelően elősegítik majd más Marguerite Higgins, a New York Herald Tribune munka­társa hivatalos adatokra tá­maszkodva jelenti, hogy a lé­gierők 14 000 tartalékosát tényleges szolgálatra behívják a korábbi terveknek- megfele­lően. Hadügyi tisztviselők kö­zölték — folytatja Higgins —, hogy ezenkívül Floridában to­vább folyik a fegyveres erők nagyarányú összevonása. A világ közvéleménye kény­telen számolni ezekkel a té­nyekkel. Nyilvánvalóan foko­zott figyelemmel kíséri majd, hogyan oldódik meg a gyakor­latban a Kubai Köztársaság belügyeibe való be nem avat­kozás szavatolásának kérdése. Lehetetlenné kell tenni az újabb provokációkat Kuba el­len. Ezt kívánja az összes ér­dekelt felek igazi érdeke, ezt kívánják mindazok, akiknek drága a béke és a népek biz­tonsága. (MTI) olyan kérdések megoldásában is, amelyek aggasztják az em­beriséget. Kwame Nkrumah ghanai el­nök szintén üzenetet intézett a szovjet kormányfőhöz, s abban a többi között hangsúlyozza, hogy „az olyan rendkívül fon­tos és halaszthatatlan kérdés megoldását, mint az általános és teljes leszerelés, nagymér­tékben elősegítené az idegen államok területén létesített ra­kétatámaszpontok tervszerű és összehangolt leszerelése.” (MTI) Zorin és Dean felszólalása az ENSZ politikai bizottságának ütésén PÁRIZS: A francia sajtó a Kuba elle­ni amerikai blokád visszaállí­tása ellenére is bízik a kubai kérdés békés megoldásában. — A különböző híresztelések ellenére továbbra is a meg­békélés légköre az uralkodó — hangoztatja a Le Monde. RÓMA: Az Olasz Kommunista Párt vezetőségének az Unita csütör­töki számában közzétett hatá­rozata méltatja a Szovjetunió és Kuba népének bölcs önmér­sékletét a kubai válságban és rámutat arra, hogy az Egye­sült Államok kormánya a vi­lágot az atomkatasztrófa szélé­re vitte. Az olasz kormány pe­dig — hangsúlyozza a határo­zat — súlyos felelősséget vál­lalt magára, amikor kifejezte szolidaritását az Egyesült Ál­lamok kormányával és így Olaszországot kitette annak a veszélynek, hogy háborúba sodródik, miután olasz terüle­tet engedett át NATO-rakéta­Békegyűlés Milánóban NEW YORK (TASZSZ): Az ENSZ-közgyűlés politikai bi­zottsága az atomfegyverkísér- létek betiltásának kérdésében folytatott általános vitát befe­jezve, szerdán rátért a határo­zati javaslatok megvitatására. Az október 31-i ülésen felszó­lalt Arthur Dean, az Egyesült Államok és Zorin, a Szovjet­unió képviselője. Dean isméit hangoztatta, hogy az Egyesült Államok el­fogadhatatlannak tartja az el nem kötelezett országok hatá­rozati javaslatát. Nem ír alá semmi olyan szerződést, amely nem biztosít — úgymond — megfelelő ellen­őrzést. Zorin kijelentette, hogy a Szovjetuniónak van ugyan né­hány megjegyzése, sőt ellenve­tése az el nem kötelezett orszá­gok határozat-tervezetéh ez, de elfogadhatónak tartja azt, s ilyen értelemben fog szavazni. Felszólította az Egyesült Álla­mokat, hogy kövesse a Szovjet­unió példáját. Zorin hangsú­lyozta, a további tárgyalások kiindulópontja az, hogy be kell szüntetni mindenféle atom­fegyverkísérletet, meg kell ha­tározni a kísérletek megszün­tetésének határidejét és a nyolc semleges állam emlék­iratát a tárgyalások alapjának kell tekinteni. Zorin sántán hangsúlyozta, azt, amit már Morozov az általános vitában megjegyzett, hogy tudniillik a legutóbbi napok különös erő­vel vetették fel az atomfegy­verkísérletek betiltásának szükségességét. A Szovjetunió — mutatott rá Zorin — Hrus­csov szovjet miniszterelnök­nek Kennedy amerikai elnök­höz írt levele értelmében ilyen irányban igyekszik tevékeny­kedni. (MTI) * 11— Megfelelő jelző „A Ruhr-vidék szénkirályai ébredjenek rá arra, hogy fel­legváruk többé nem a világ köldöke, csupán kelés a né­met nép testén!” Ezt a kije­lentést Heinrich Gutermuth, a nyugatnémet szénbányászok szakszervezetének elnöke tette. Igaza van, de mondhatott volna egyebet is. Hangoztat­hatta volna, hogy a nyugat­német acélbárók testületé sem más, mint kelés a német nép testén, s nem különbek a vegyipar urai sem. Egy szó, mint száz, az a mammutipar, amely a második világháború után — éppen úgy, mint több generáció során a múltban — táplálta és táplálja a rnilita- rizmust, megérdemli ezt a jelzőt. Csak egy a bökkenő. Guter­muth mindössze arra célzott, hogy az olajtermelés világ­méretű fellendülése csökken­ti a szén, s ezáltal a szénbá­rók szerepét a modern ipar­ban. A szakszervezeti veze­tőt gazdasági megfontolások vezették, — egyébként ő is, vezetőtársai is támogatják a NATO-politikát, azt a politi­kát, amelynek fő nyugat­európai támaszai éppen — az oly csúnya jelzővel illetett iparbárók, így azután bár­mily szépen hangzik is az idézett mondat, bármily ha­tásos is egy ilyen felkiáltás a munkásküldöttek előtt, az iparbárők tudják, hogy e szo­cialistáén enes szociáldemok­ratáktól nem kell tartaniok, T.L Jelentések Jemenből Az olasz rendőrség megzavarta az október 27-én Milánó központjában rendezett békegyűlést. Az összetűzésnek halá­los és több sebesült áldozata lett. (MTI Külföldi Képszolgálat) Új SS-t akarnak alakítani az osztrák nácik BECS (MTI): A hitleri volt koncentrációs tábor foglyainak szövetsége a halottak napja alkalmából em­lékünnepséget tartott a bécsi Morzin Platzon, ahol a felsza­badulásig működött Gestapo- börtönökben az osztrák haza­fiak ezreit kínozták halálra a hitleristák. Az áldozatok em­lékművének megkoszorúzásá­nál nagyhatású beszédet mon­dott Erwin Kock református lelkész. 17 évvel a hitlerizmus vere­sége után ma ismét üldözik Ausztriában az ellenállás har­cosait és a koncentrációs tábo­rok volt foglyait, mégpedig csupán azért, mert ezek az elv­hű antifasiszták energikusan fellépnek az újfasizmüs ellen •— mondotta. Erwin Kock — mint Bécsben ennek híre terjedt — a „bern- dorfi csata” nagy felháboro­dást keltő utójátékára célzott. Berndorfban — mint ismeretes —* október 8-án az osztrák an­tifasiszták szétzavarták a náci s,bajtársi szövetség” tünteté­sét és megakadályozták a baj- társ-zászló felavatását. A ,,bemdorfi csata” után — amelyben néhány horogkeresz­tes vitézségi éremmel ékeske­dő „bajtárs” pár pofont is ka­pott az erős kezű antifasisz­táktól — nem a provokáló ná­cik, hanem az antifasiszták el­len indult hatósági eljárás, s Erwin Kock lelkésznek is rendőri meghurcoltatásban Volt része. Az ilyen' „ál-objektív” rend­őri eljárások bátorítják egyéb­ként arra az osztrák újfasisz­tákat, hogy a védekezésből tá­madásba menjenek át. Hihe­tetlennek tűnik, hogy a volt náci hadsereg katonáiból ala­kult bajtársi szövetségek az 5,antifasiszták fenyegető lépé­seivel szemben” fegyveres vé­dő-őrséget, Schutz Staffelt {vagyis új SS-t) akarnak ala­ktani és nyíltan követelik, Izgatott hangulat Bonnban s a Spiegel-iigy kormányválsághoz vezethet Párisiéi diákok tüntetése a St. Lazare-i pályaudvaron Több ezer diák gyűlt össze a békés tüntetésre, amelyen több tantermet és jobb szociális körülményeket követeltek. Az ülősztrájkot folytató diákok nem voltak hajlandók a rend­őrség felszólítására a pályaudvart elhagyni. Incidens nem történt. (MTI Külföldi Kf-p^zolgálott BONN (MTI): Bonnban csütörtökön — bár november 1. hivatalos ünnep — politikai körökben nagy fe­szültség és izgatott nyugtalan­ság uralkodik. A Der Spiegel ellen intézett példátlan rendő­ri akció ugyanis kormányvál­ság kirobbanásával fenyeget, miután Stammberger igazság­ügyminiszter, aki a Szabad Demokrata Párt tagja, szerdán benyújtotta lemondását Ade­nauer kancellárnak. Stamm- bergert és az FDP egész kép­viselő-csoportját ugyanis rend­kívül felháborította az, hogy az igazságügyminiszter előtt szán­dékosan eltitkolták a Der Spiegel elleni akciót, holott államtitkára (akit véletlenül ugyancsak Straussnak hívnak — mint a hadügyminisztert és aki az Adenauer-párt tagja) tudott a dologról, de nem tar­totta szükségesnek tájékoztat­ni miniszterét. Eltitkolták az akció előkészítését Észak- Raj na-Vesztfália tartomány ugyancsak szabad demokrata párti belügyminisztere, Weyer elől is, holott az akciót jelen­tős részben éppen az Észak- Rajna-Vesztfáliából Hamburg­ba küldött rendőri erőkkel haj­tották végre. Tudott viszont az akcióról, csak éppen „elfelej­tette” értesíteni miniszterét a tartományi belügyminiszté­rium államtitkára, Ludwig Adenauer (Adenauer kancellár unokaöccse) is. Ezek a tények, a szabad de­mokrata párti képviselőkben megerősítették azt a benyo­mást, hogy kereszténydemok- i rata koalíciós partnereik nem i tartják őket „megbízhatóknak” i és az FDP párti minisztereket ■ csupán bársonyszékben ülő i bábfiguráknak tekintik. — Bonnban egyre inkább növekszik az aggodalom — ír- j ja csütörtökön a Reinische Post —, hogy az egész ügy a ' legnagyobb arányú botránnyá válik, amelyet az NSZK vala­ha is megért. Minél tovább tart a vizsgálat, annál inkább nő a politikai körökben a nyugtalanság, annál inkább ; sűrűsödnek azok a híresztelé­sek, hogy vezető politikusok : is bele vannak keveredve az ügybe. A kormánypárti lap ezzel a mondatával azokra a híreszte­lésekre céloz, amelyek szerint a Der Spiegelnél lefoglalt ok­mányokból megállapították, hogy több parlamenti képvise­lő — közöttük állítólag Döring, az FDP elnökhelyettese — a Der Spiegel informálói közé tartozott. Egyre inkább vilá­gossá válik tehát, hogy a bon­ni vezető körök a Der Spiegel elleni akcióval nemcsak a nyugatnémet sajtót akarták 1 megfélemlíteni, hanem komp­romittálni akarnak egyes szá­mukra kényelmetlen politiku­sokat is. Közben a kormány szóvivői továbbra is arról bizonykod­nak, hogy a Der Spiegel elleni eljárást nem a kormány kez­deményezéséből indították, és — hogy eltereljék a közvéle­mény figyelmét az akció igazi indító okairól — most már azt is mondogatják, hogy a NATO sürgette „a katonai informá­ciók kiszivárgásának megaka­dályozását”, sőt állítólag Nor- stad tábornok ezzel kapcsolat­ban nem régen levelet intézett Adenauer kancellárhoz. Ugyanakkor a bonni ameri­kai nagykövetség határozottan kijelentette: amerikai részről nem indítványoztak semmiféle lépést a Der Spiegel ellen, a nagykövetségnek nem volt elő­zetesen semmiféle tudomása az egész akcióról. Stammberger kijelentette, hogy csak akkor marad a he­lyén, ha Adenauer elégtételt szolgáltat neki azokkal szem­ben, akik szándékosan az ő háta mögött jártak el. FDP-körökben azt hangoz­tatják, hogy ha az igazságügy­miniszter nem kap „megfelelő elégtételt”, akkor a többi FDP- miniszter is követi Stammber- ger példáját, ami a koalíció felborulásához és nyílt kor­mányválsághoz vezethetne. (MT) hogy az osztrák ellenállás har­cosait — köztük Ferdinand Kas aktív csendőralezredest is — a Hitler-Wehrmacht csapat- zászlóira tett esküjük megsze­gése miatt a „hűtlenség” vád­jával bélyegezzék meg. Ezzel kapcsolatban Kas csendőralezredes a brigitte- naui munkáskerület népfőisko­láján tartott szerdai előadásán felháborodva tiltakozott az újabb náci provokáció ellen. Az újfasiszták provokációi, az új SS megalakításának őrült tervei ellen országszerte nyo­matékos eréllyel lépnek fel az osztrák antifasiszták, akik mindszentekkor egész Auszt­riában megkoszorúzták a ná­cizmus áldozatainak sírjait és emlékműveit. (MTI) SZÁN A A (MTI): Szalal je­meni elnök nyilatkozatot adoti a közép-keleti hírügynökség­nek. Hangsúlyozta, az ideigle­nes alkotmány kikiáltása és as új kormány megalakítása azi a célt szolgálta, hogy megszi­lárdítsa a belső helyzetet és biztosítsa, hogy az ország aj Egyesült Arab Köztársasághos hasonló úton haladjon. „E< Egyiptom és Jemen egységé­nek előjátéka” — mondotta c jemeni elnök. Kairói jelentés szerint a: E-AK elnöki tanácsa, Abde\ Hakim Amer marsallnak leg­utóbbi jemeni látogatásáról ké­szített jelentése alapján meg­vizsgálta a jemeni helyzetet. Ali Szabri, az EAK végre­hajtó tanácsának elnöke kö­zölte: Amer marsall jelentésé­ből kitűnik, hogy Jemenben megszilárdult a forradalom és a kormány teljesen ellenőrzi az országban a helyzetet. Ali Szabri közölte, hogy Amer marsall látogatást tett'Szirvah térségében, a keleti határ kö­zelében állomásozó EAK-erők- nél. Amer marsall meggyőző­dött arról — mondotta Ali Szabri —. hogy ezek az erők a jemeni egységekkel együtt, megfelelően felkészültek arra, hogy visszaverjenek bármiféle külföldi agressziót. Hozzáfűz­te, hogy a szaud-arábiai és jor- dániai rádióállomások állításai, amelyek szerint a volt imám csapatai előretörnek Jemen­ben, minden alapot nélkülöz­nek. Ammani jelentés szerint Jordánia és Szaud-Arábia tár­gyalásai nyomán a két ország fővárosában közleményt adtak ki. A közlemény szerint a két ország augusztus 27-i megálla­podása értelmében a két ural­kodó a jövőben összehangolja tevékenységét. A két ország együttműködése kiterjed poli­tikai, katonai, gazdasági és kulturális térre. Az ammani rádió különben azt állítja, hogy a trónfosztott imámhoz hű csapatok elfoglal­ták Szirvah várát, és jelentős hadizsákmányt ejtettek. Az ammani rádió szerint a Szaud- Arábiában élő jemeniek veze­tői azt javasolják, hogy moz­gósítsák a Szaud-Arábiában élő félmilliós jemeni szárma­zású lakosságot a forradalom megdöntésére. Érdekes kommentárt közölt az AP-híriigynökség tudósítója, Webb Mckinley, a szaud-ará­biai Dzsidda kikötőjéből. A tudósítás beszámol arról, hogy Szaud-Arábia fegyvereket szállít a jemeni határra, ezen­kívül jelentős pénzügyi támo­gatást nyújt a forradalommal szemben álló jemeni törzsek­nek. A szállítmányokat ameri­kai pilóták viszik a jemeni ha­tárra, egy-egy fordulóért 450 dollárt kapnak. A szaud-ará­biai uralkodó azért kényszerült amerikai pilóták alkalmazásá­ra, mert október elején saját légierejének öt gépe átállt a je­meni erőkhöz. Az AP tudósí­tója rámutat arra is, hogy a királypárti erők állításai kato­nai sikerekről megfigyelők szerint, erősen túlzottak és Szalal tábornok szilárdan el­lenőrzi az országot. (MTI) MOSZKVA (TASZSZ): Nincs mindenkinek ínyére a szovjet kormánynak az a bé­kés kezdeményezése, amely le­hetőséget adott a Karib-tenger térségében kialakult és pusz­tító háborúval fenyegető konf­liktus rendezésére. Ezt a kez­deményezést ellenségesen fo­gadták az Egyesült Államok szélsőségesen reakciós milita­rista körei,- amelyek nyíltan háborút akartak kirobbantani a Kubai Köztársaság ellen. Goldwater arizonai köztársa­ságpárti szenátor az ezekben a körökben uralkodó hangulat­nak kifejezést adva, továbbra is támadásra uszít Kuba ellen. Goldwater szenátorhoz ha­sonlóan gondolkodnak mások is. John Beard angol parla­menti képviselő felhívja a fi­gyelmet arra a veszélyre, hogy az Egyesült Államokban bizo­nyos körök „sajátosan értéke­lik” a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kormányfői kö­zött létrejött békés megegye­zést. Nem lehetetlen — jelenti ki az angol képviselő —, hogy ezek a körök „szeretnék foly­tatni az agressziót és a kacér­kodást a háború veszélyével”. Washingtonból érkező érte­sülések szerint nem alaptalan ez az aggodalom. Így például a New York World-Telegram And The Sun washingtoni tu­dósítója „magas állású szemé­lyiségekre” hivatkozva közli: „Kennedy elnöknek az az ígé­rete, hogy az Egyesült Álla­mok nem támadja meg Kubát, ha Hruscsov miniszterelnök kivonja onnan a szovjet fegy­vereket, nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok kizárja az invázió lehetőségét más kö­rülmények között.” A két ország között létrejött és az egész világon az állam­férfiúi bölcsesség megnyilatko­zásaként nagyra értékelt meg­egyezés után az ilyen felelőt­len állítások legalábbis külö­nöseknek mondhatók, annál is inkább, mert a Pentagon nem szüntette be az inváziós erők növelésére irányuló tevékeny­ségét. A TASZSZ szemleírója az Egyesült Államok Kuba-ellenes terveiről

Next

/
Thumbnails
Contents