Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-13 / 265. szám

4 nepdjsag 1962. november 13., kedd GONDOLATOK ei^ij tiu'lah'óL Keressünk „ó" betűt Laci fiam első osztályos. Ko­molyan birkózik a betűkkel, számokkal, de a játék jólesne neki a tanulás ideje alatt is. Olims-olvas, de fél szemmel ki­felé sandít az utcára, ahol Béci, a szomszéd harmadikos fia focizik a többi utcabeli fiúkkal. Röviden: Laci fiam figyelme már igencsak megosz­lik a lecke és a futball között. — No — mondom neki — mára elég volt a tanulásból, vagy más is van még feladva? — Van! Az, hogy keressünk olyan szót, amelyben ó-betű van, de ilyent itthon nem tudok találni, át kell mennem a Bé- cihez, majd ketten keresünk valahol. Szabó Mihály — SZOMBATON találko­zik bélapátfalvi olvasóival Gergely Mihály író. Az író- olvasó találkozóra a kultúr- otthonban kerül sor. — NEMSOKÁRA BEFEJE­ZŐDNEK az útkarbantartási munkálatok az egri Egészség­ház utcai lakótelepen. A kar­bantartási munkálatokat na­gyobb részt az egri helyőrség katonái végzik — társadalmi munkában. ....... — 8500 HOLDON folytat­tak megyénk termelőszövet­kezetei öntözéses gazdálko­dást ebben, az évben. Jövőre az elkészült tervek szerint 11 000 holdon kerül sor öntö­zéses gazdálkodásra. Elsősor­ban a megye déli fekvésű községeiben várható nagyobb mérvű területnövekedés. — PALOTÁS TANÁR veze­tésével az egri Dobó István Gimnázium elsősei látogattak el tegnap délelőtt az egri kép­zőművészeti munkacsoport őszi tárlatára. A diákoknak Trojan Marian, a fiatal, tehetséges képzőművész tartott rögtönzött előadást a tárlat anyagáról. — MA NYÍLIK meg Eger- baktán a termelőszövetkezeti akadémia. Ezen a héten még az egri járás három községé­ben, Ostoroson, Makiáron és Nagytályán kezdik meg a tsz-akadémia előadásait. Künn borongós, szürke, fénytelen az ősz, bent, a szűk, szegényes teremben, mégis friss, megkapó és kifejező szí­nek. A Heves megyei Képző- művészeti Munkacsoport tize­dik jubileumi évét fémjelzi ez az őszi tárlat, amelynek szín­vonala elismerésre méltó, tö­rekvése megkapó, az alkotások levegője ízig-vérig mai, s ha még itt-ott tétova hangok is csendülnek, azok már nem az új és régi között keresik: mer­re; hanem az új megkapó ke­reteiben: hogyan. .Évek óta, nem lévén több, mint a szép tisztelője, hát nem is más igénnyel, de figyelem a megye képzőművészeinek mun­káját, azt a tisztulási folyama­tot, amely az elvekben, s en­nek nyomán az eszközökben is lejátszódott. Figyeltem, néha meg-megkeseredő ízzel, hogy a kétségtelen jó szándékú pró­bálkozások, hogyan futnak rossz vágányra, hogyan kere­sik egyesek a mát, miközben egyszerűen szem elől tévesztet­ték ennek a mának az embe­rét. De azt is, hogyan akartak és talán még akarnak most is — jószerint más akaratlanul! —, néhányan választ adni a ma jelenségeire olyan eszkö­zökkel, amelyeket régen kinőtt, mint egykor ugyan szép, de már elnyűtt, senkinek sem kel­lő ruhát — a jelen. A kompozíció nem minden Voltak és vannak olyan alko­tások, amelyek megkomponált- ságukban elismerésre méltóak, szerkesztésük szinte matemati­kai pontosságú, színeik kitű­nőek és mégis, hiányzott, hiányzik belőle valami végle­ges és végzetes plusz. A mű A televízió műsora 17,45: Szovjet kisfilm. 17.55: Ifjúsági műsor. 18.55: Falujáró kamera. 19.15: A Duna éksze­red (filmösszeállítás). 19.30: Tv- híradó. 19.45: Nemzetközi ka­leidoszkóp. 20.00: A tv mese­könyve. 20.05: A feledés -útján. Francia—olasz film. (14 éven aluliaknak nem ajánljuk.) — 21.35: Jubileumi évkönyv. — 21.50: Hírek. A tv-híradó is­métlése. kész, és a téglák között mégis ellát a szem. Az egyéniség, a letisztultság, az eszmei maga­biztonság habarcsa nem köti organikus és valóban művészi egésszé a jól megkomponált részeket... ... és most, ezen a kiállítá­son alapvetően „egész” alkotá­sokkal találkoztam. Az ember, a táj, egy-egy felvillanó han­gulat, a mindennapi munka néhány nem héroszi, de éppen ezért igazi pillanata, — ím csak ennyi, s ím éppen csak ezért tudott és tud több lenni ez a kiállítás számos megelő­zőnél. S mindez friss, nemegy­szer merész színekkel, bátor, lényegre törő, a részeket az egészben megmutató folttal, vonallal, látszólag kevesebb precizitással, valójában maga­biztosabb érettebb eszközök használatával. Igaz, kicsit sok az akvarell, s kevés az olajfestmény. S ez óhatatlanul valamiféle türel­metlenségnek kelti gyanúját, türelmetlenségnek, amely jó, mert előre hajt, mert mind többet akar befogadni és be­mutatni a világból, de rossz is, mert a világ adott darabjá­nak így nem sikerülhet min­den finomságát, szépségét fel­villantani. Kastaly István Egri utcája — külön is örvendetes a művész bátor és sikeres új­keresése — teljesebb hatást keltett bennem, mint Daragóné Nagy Rózsa egyébként rendkí­vül friss és határozott vonal- vezetésű akvarellje, a „Házak Tokajban”. A szembeállítás nem a művek értékét, még kevésbé alkotóik tehetségét van most hivatva szembeállí­tani. Csupán e „türelmetlen­BEKÖTÖTTÉK A LEGÉNY FEJÉT... Időjárásjelen tés Várható időjárás kedd estig: Felhős idő, néhány helyen ki­sebb esővel. Mérsékelt, a Du­nántúlon és Délkeleten élén- kebb szél. A hőmérséklet az ország délkeleti felében csök­ken, északnyugaton nem vál­tozik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet holnap* 8—11, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 2—5 fok körül A délkeleti megyékben 5 fok fe­lett. EGRI VÖRÖS CSILLAG Iván gyermekkora EGRI BRÖDY Igazság a hazugságról GYÖNGYÖSI PUSKIN Csak ketten játszhat jak GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Folytassa, nővér HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az őserdő urai HATVANI KOSSUTH A nagy olimpia HEVES Hintónjáró szerelem pétervásara A kápó FÜZESABONY Angyalok földje — Ke lógasd az orrod, Jani! Tavaly,a tsz-be szervezte­lek be, és azt se bántad meg (Szegő Gizi rajza) ség” példájaként került emlí­tésre, mint ahogy az akvarel- lek egy része ugyancsak pél­dázza: talán több, mélyebb, megkapóbb, ha több a türe­lem is. Egy-egy kiállítás értékelésé­nél, ha egyáltalában bátorsá­got vesz erre nem „hivatásos”, — elsősorban a szubjektív be­nyomások, az egyéni érzelmi hatások dominálnak. Most, ahogy újból magam elé rakom képzeletben a tárlat képeit, a számos sikeres alkotás mellett Balogh László merész színek­kel festett Pihenő-je és mérta­ni megszerkesztettségében is kissé szertelen, álomszerű egri városképe idéződik fel. Ugyan­csak megkapó hatást tett rám Titles Béla rendkívül kifejező monotípiája, a Női fej, s Szilá­gyi Elek esti hangulatot árasz­tó linómetszete. Kocsisné Víz­parton című akvarellje a bé­ke, a csend, a nyugalom han­gulatát árasztja. Közel hetven kép, tizennyolc művész, s összességében egysé­ges kiállítás. Fiatalok és idő­sebbek, nemcsak korban, de művészi pályafutásban is. A Gádor Kálmán és Kátai Mi­hály mögött felnőtt „második nemzedék” — Dienes Klára, Nagy Ernő, Kocsis Árpád és többiek mögött már itt jelent­kezik a harmadik is, a tárla­ton most először részt vevő Vass Jenő, Volent Miklós, vagy Kengyel Zoltán. S ha a kiállítás képei maguk nem mondahák el mindazt, ami tíz év története, és egyben maga­biztos garancia is a jövőre néz­ve, — elmondanák ezek a neveik, amelyek évről évre gyarapít­ják művészi tehetségben, lét­számban is a Heves megyei Képzőművészeti Munkacsopor­tot. Az őszi tárlat katalógusa ezt mondja: „... Tizennyolc festő nyári emlékei, friss művészi él­ményei, legújabb munkái ke­rültek itt bemutatásra...” Kétségtelen: az élményanyag jobbára friss, de mégsem a „nyári emlékek” kerültek itt bemutatásra. A tizennyolc fes­tő művészi törekvése, hitvallá sa és véleménye méretett meg a vásznakon és — nem talál­tattak könnyűnek. Gyurkó Géza 1962. NOVEMBER 13., KEDD: SZÁNTS ZLO 100 évvel ezelőtt, 1862. november 13-án halt meg LUDWIG UHLAND német költő és politikus. Első ver­seskötete tiszta, népies formájú, romantikus lírai gyűjtemény volt, 1315-ben jelent meg. Balladái (A bosszú. Az énekes átka, Kastély a tengerparton) a német irodalom re­mekei. Népdal- és mondagyűjte- ménye úttörő jelentőségű volt. Mint politikus, az egységes és de­mokratikus Németországnak egyik előharcosa volt. 180 évvel ezelőtt, 1782-ben e na­pon született ESAIAS TEGNÉR, az egyik legnagyobb svéd költő. A magyarra is lefordított, ó-norvég motívumokkal átszőtt Fritjof- monda (1825) című költeménye vi­lágirodalmi szempontból is ismert. Ódáit a mély gondolatok és a csi­szolt forma jellemzi. : napon halt meg ANTONIN ZAPO- TOCKY cseh munkásvezető és író. 1920-ban a kommunista pórt központi bizottságának tagja, 1939-ben letartóztatják. Hazája fel- szabadulása után 1950-ig szakszervezeti vezető, majd miniszter- elnök, 1953-tól köztársasági elnök volt. Regényeket is írt, magya­rul a Viharos esztendő és a Vörös fények Kladno felett címűek jelentek meg. Érdekes találmányok és felfedezések: Az első étkezőkocsit 90 évvel ezelőtt, 1872-ben PULLMAN ál­lította be a vasúti forgalomba. Az elektromos izzólámpa egyik gyakorlatilag használható faj­táját 90 évvel ezelőtt, 1872-hen ALEKSZANDR LOD1GIN orosz technikus találta fel. LUDWIG UHLAND 5 évvel ezelőtt, 1957-ben A télikabátba bugyolált kisfiú türelmetlen ránci- gálással ösztökéli papáját az Egri Bistro felé. — Apu, ugye, nagy adag pürét veszel? — néz fel apjára, telve biza­kodással, s szemé­ben a várható la­koma öröme fény­lett. — Persze, hogy veszünk... sok habbal — hagyja rá az apja, majd belépnek az ajtón. Nemsokára új­ból látom őket: a kisfiú pityereg, az apja morcos. Nincs gesztenyepüré — sír le róluk. A vasárnap dél­utáni séta még jó párszor összeho­zott a kisfiúval, aki változatlanul csalódott arccal baktatott apjával cukrászdáról cuk­rászdára. Ám estefelé már ragyogott a srác arca, Sárvárytól jöttek, élénk be­szédbe elegyedve. — És mondd, apu, mi az, hogy maszek? — Hát, kisfiam... az olyan élelmes bácsi, aki nem saj­nálja a fáradságot és előkeríti a föld alól is a geszte­nyét. — A föld alatt is van? — Dehogy, azt csak úgy mond­tam ... De ha ott lenne, akkor is megszerezné. — És a többi cukrász bácsi miért nem szerzi meg, ha nem is kell a föld alá menni érte? Már nem hallom az apa válaszát, de a kisfiú kérdése ott visszhangzik az utcán. Tényleg... Miért? (kovács) Arany az udvar kövezete alatt Moszkvában a Béke sugár­úton a munkások egy ház ud­varán, a távfűtés csöveinek le­fektetése közben 17 kilogramm és 815 gramm súlyú rúdba ol­vasztott aranyat találtak. Az aranyrudakat a forradalom el­ső napjaiban egy gyáros ásta el. QOBOZf IMREI fSZIN W * \A Ü S 1AZi SO G?- * Egerben du. fél 4 órakor: HAMLETNEK NINCS IGAZA (Petöfi-bérlet) Hevesen este 7 órakor: CSACSIFOGAT 30. — Fogd csak meg a végét — mondta, s lehajolt. — Oda­visszük középre: ez a feneke. — Minek a feneke? — Nem az enyém, láthatod! Valaminek a feneke.., Fogod már? — Fogom. — Na, akkor... hopp! Megemelték, oldalt billentet­ték az óriási deszkalapot, s a fészer közepén óvatosan lebo- csátották a földre. Múzsái a nadrágjához törölte a te­nyerét, s gyönyörködve szem­lélte a deszkát. — Szép? — kérdezte. — Szép — hagyta rá a fiú. — De mi lesz belőle? — Már kitalálhattad volna. Colos deszka, meg mondtam is, hogy ez a feneke... Na? Nem tudod? — Hát... — Öl, te szamár. A régit megette az idő. Amit megha­gyott belőle, széjjeltúrták a malacok. Pista elbámult. — Bikaistállónak is elég volna ez, a nemjóját: minek ekkora ól a malacoknak? Volt vagy hét lépés a hosz- sza, a széle se sokkal keve­sebb, amennyi malac ebbe be­lefér, akkora falkát egy szö­vetkezeti parasztnak nem is illik tartani. Múzsái nevetett. — Hozzuk ide a hátulját — mondta, s a markába köpött. Amikor a másik táblát is a helyére állították, kedélyesen nyögve folytatta: — Egy he­lyes kis ólacskát gondoltam eleinte, egy olyan formás, ta­karos ólacskát... — Hát, ebből szép ólacska lesz! — Add ide a szeges dobozt. Addig én tartom. Aztán majd te fogd meg, de el ne mozdul­jon: mert ha elcsúszik, a leg­nagyobb szeget az ülepedbe verem. Amíg kalapált, nem szólt egy szót sem. Ügyesen és gyor­san dolgozott, mindig a szeg fejére ütött, egy asztalos sem haladt volna szaporábban: és öröme telt a munkában, cigá- nyos képe elégedetten fénylett, láthatóan büszke volt a mű­vére, és amikor a hátulsó ol­dal felerősítését bevégezte, a maga reszelős modorában folytatta leendő veje tájékoz­tatását: — De olyan ám az ember, hogy evés közben jön meg az étvágya, egye meg a fene! — Most melyik oldalát hoz­zuk? — Várj. Rágyújtunk. Meg kell adni a módját: egy pár éjszakám ráment, mire idáig jutottam vele, hát most nem csapjuk össze. Valaki benyitott a fészerbe, Múzsái gyorsan és mérgesen kapta fel a fejét. Felesége hoz­ta a bort, de nem a demizson- ban, hanem csak egy literes üvegben. — Te vagy? — kérdezte Mú­zsái feleslegesen, és amikor az asszony kiment, az ajtóra be­lülről rátolta a reteszt. — Nem lopnak el bennün­ket — mondta, Pista. Múzsái erre nem szólt sem­mit. Húzott egy hosszút az üvegből, s odakínáíta a fiú­nak: Igyál. Na, még, ne sajnáld, úgyis elfogy, a fene egye* meg, ... Hol is hagytam abba? Hja, igen. Megmaradtam volna én a kis ólnál, vagyis az ólacská- nál, ha pénzért vettem volna a deszkát: de hát, nem adtam érte pénzt, a nyavalya takaré­koskodik vele, hadd legyen nagy ólam. — Ingyen kapta? — Ingyen... De már azt nem mondhatnám, hogy kap­tam. — Hát? — Elhoztam. — Csak úgy? — Hát, hogy az ördögbe? Nem őrzik... Tőlem is loptak egyszer deszkát, egy szép hosz- szú szálat, pedig én vigyáztam rá. Na, de csak kaptam volna el a disznó tolvaját! — Ez is tolvajlás. — Miért nem őrzik? Talán kiabálnom kellett volna? Gyer­tek már, mert viszem? — Csak nem az istálló mel­lől... — Mamlasz! Máshol is láttál új deszkát? — Nem. — Hát akkor? Na, gyere, fogjuk meg az egyik oldalát. Odacipelték azt is. De Pis­tának nagyon elment a kedve — Majd szájon váglak ám! Különben is, csak a deszkát szereztem. Hát a munka, ami benne van? Az kutya? — Szégyellhetné magát! Ve­zetőségi ember, és ahelyett, hogy jóra nevelné a többit... Ezért nem megyünk semmire, mert húzza-vonja szanaszét mindenki, ahol éri: még az is, akinek legjobban kellene vi­gyáznia rá. — Tartsd már, ne pofázz. Hadd szegeijem rá. ' — Nem tartom. Múzsái felegyenesedett, nem volt mérges, jóindulatúan né­zett a fiúra, és nyugtató han­gon magyarázta:. — Na, ez így nem lesz jó. Aki már hozzánk számítódik, az ne túrkálja a család piszkát... Én se trombitá­lom tele a fa­lut, hogy apád félnótás lett... — E21. nem igaz! — Most én beszélek! Hát mi a fenét csi­nál apád a pap­pal, mi? A köz­nek fárad, mi? Meghibbant, ez az igazság... Na, és mi ba­jod velem? E pár szál desz­kától az Arany­kalász ugyan a segédkezéstől. Ledobta az meg nem gazdagodott volna: s oldal végét, csak úgy reccsent, ha én nem hozom el, elviszi- Mit csinálsz? Letörik a ™as- ott hever az út mellett, . , bolond volna, aki le nem ha­sarka! jól érte. — Törjön. Bánom is én. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents