Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

1962. november 11., vasárnap N EPOJS AG 3 Naplónézőben Gagarinóknál Hamletnek nincs igaza — Merre találjuk Varga Jó­zsef brigádját? — Gagarinékat? A nagycsar­nokban. „Gagarinék ..így ismerik Varga József 15 tagú szocialis­ta brigádját a Gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat­nál, s Gagarinékat keresve már könnyen rátalálunk a brigád jókedélyű vezetőjére, aki kéré­sünknek eleget téve máris hoz­ta a brigádnaplót, amely híven őrzi Varga Józsefnek és 14 tár­sának emberei ességtől, szocia­lista tudattól, mások iránti megbecsüléstől, segítőkészség­től áthatott cselekedeteit. Fellapozzuk a vastag spirál­füzetet, amelynek elején a név­adó, Jurij Alekszejevics Gaga­rin mosolyog magabiztosan, mintha érezné, hogy nevének viselői nem lesznek méltatla­nok hozzá, erős akarattal, kö­zös igyekezettel sorra valóra váltják ígéretüket e kis em­berközösség tagjai. A% ígéret pedig így szól a napló bejegy­zése szerint: A brigád erejé­hez mérten segíti az üzem leg­fontosabb gazdasági és politi­kai tennivalóinak elvégzését, rendszeresen növeli szakmai, politikai, általános műveltsé­gét, elvtársi segítséget nyújt a munkában és a szocialista jel­lem formálásában. Mielőtt még idéznénk a nap­ló sorait megjegyezzük: itt nem esik szó a brigád tagjai­nak kötelességszerűen végzen­dő tennivalóiról, csak annak a többletnek a felvázolására törekedünk, amelyet önként vállaltaik a brigád tagjai, s amelyekben örvendetes jeleit látjuk a szocialista erkölcs ki­alakulásának. A napló így tanúskodik •Bekről a cselekedetekről: ... Farkas János marós se­gített Kövér Istvánnak az új gép megismerésében, ezáltal sikeresen pótolta termelésbeli lemaradásiát. Ezután három elismervény következik Varga József újítá­sairól, amelyet a rögzítő csa­varok gyártásával, a hegesztés utáni elmunkál ássál kapcsolat­ban adott be. ... Reviczki János, Kovács Já­nos marások forgácsot pakol­tak (ez nem az ő munkájuk) míg gépük „lenszbe” ment, va­gyis felügyelet nélkül is ellát­ta munkáját ... Kiss László a csúcssín megmunkálását a munka jobb megs>zervezésévél 5,50 forint helyett 4,35 forintért végezte el darabonkénti ... I Talán a hitetlenkedők ked­véért még idézhetnénk a bri­gádnapló azon bejegyzéseit, amelyek arról szólnak, hogy Farkas János és Varga; József kiváló dolgozó jelvényt, ketten ok­levelet, öten pénzjutalmat. Fa­ragó Sándor, Kovács Miklós pedig soron kívüli előléptetést kapott, lelkiismeretes munká­jáért, s ez év közepén vala­mennyien átvehették szocia­lista brigádtagságukról szóló oklevelet. A fényképekkel és a munka elvégzését bizonyító igazolások­kal tarkított napló azt is meg­örökítette, hogy a brigád tag­jai milyen lelkiismeretesen vesznek részt a különböző po­litikai, szakmai tanfolyamo­kon, iskolákon. I betegeket, Farkas János saját motorjával még a messze vi­déken lakó brigádtársait is meglátogatja. S ha úgy látják, segítségre van szükség, javas­latot tesznek, mint Farkas Ti­bor esetében, aki számára szociális segélyt kértek a bri­gád tagjai. Aztán ezt olvassuk: ... A Gagarin-brigád csa­ládostól Sástóra kirándult... A vasutas napot együtt ünne­pelte a brigád... A november 6-i ünnepségen valamennyien részt vettünk . .. s nem ritkák az Ilyen közös összejövetelek. A brigád tagjai figyelemmel kísérik társaik életét, segíte­nek gondjaik megoldásában, s egy-egy családi eseménynél ajándékkal is kedveskednek, mint legutóbb Kövér István esküvőjén, akinek vőlegény­inget vett a brigád. S ezek a baráti kapcsolatok nemcsak brigádon belül ér­vényesülnek, de jóval túljut­nak az üzem határain. Képes­lapok, üzenetváltások bizonyít­ják ezt, bejegyzések bolgár munkásoktól, képeslap Szófiá­ból, levél az Avtomobillnij Zavod-i Gagarin-brigádhoz, amellyel moszkvai látogatása idején Faragó József brigádtag vette fel a kapcsolatot. Erről beszélnek a napló so­rai, amelyek nap nap után újabb hasonló bejegyzésekkel gyarapodnak. Kovács Endre Minden hrigádtag tanul Kövér István, Reviczki János- né, s még néhányan az általá­nos iskola utolsó osztályait végzik, Faragó Sándor, Varga József a Gépipari Techniku­mon tanul, mások a különböző üzemi tanfolyamok előadásain vesznek részt, valamennyi bri­gádtag rendszeresen olvassa a párt lapját, s ott sorakoznak a naplóban a postai hírlapnyug­ták, a Nemzetközi Szemle, a Társadalmi Szemle, s más fo­lyóiratok előfizetéséről. S mindezeken túl, arra is időt szakítanak, hogy aktívan ve­gyenek részt a gyár és a vá­ros társadalmi életében. A brigádnapló így tudósít erről. ... Chilkó János ifjúgárda foglalkozást tartott, ... Tóth János a Horti Petőfi termelő­szövetkezeti sportkör labdarú­gó edzéseit vezeti, társadalmi munkában. Varga József, Chil­kó János vasárnapjukat mun­kásőr kiképzéssel töltötték ... ... A brigád tagjai 30—30 óra társadalmi munka elvégzé­sét vállalták ... majd utána újabb bejegyzések Reviczki János, Kövér István, Kiss László, Reviczky Jánosné, s a többi brigádtag neveivel, s a teljesített társadalmi munka­órákkal. Sok szép tanújelét olvashat­tuk ennek a napló bejegyzései­ben. Kezdjük talán a betegláto­gatásokkal. A brigád kezdeményezésére ma már egyetlen gyári sem marad látogatás nélkül, ha egy hétnél hosszabb a betegsége. Reviczky Jánosné és többi tár­sa rendszeresen látogatja a A köszönés Kovács Mária és Daridáy Róbert Anna és Mike Gábor szerepében. Kétségtelen, hogy mióta a „szia” divatba jött, legjobb és legszorgalmasabb köszönök a fiatalok. Sokszor halljuk utcán és másutt, hogy a fiatalok jó messziről — gyakran köszönő­távolon túlról is, kiabálják: szia! Bizonyos, hogy a „szia” és a „csao” ragadós és tény, hogy ilyen szívesen, mint mostanában, sohasem köszönt egymás­nak ifjú nemzedékünk. / A baj ott kezdődik, amikor kilencéves kislányunk, vagy gimnazista fiunk hazajön, s így állít elénk: szia apu! Még ennél is nagyobb baj, amikor a papa hasonlóan viszonozza a köszönést. Leghelyesebbnek látszik — véleményem szerint —, ha a szülők a „hagyományos” köszönési formákat köve­telik meg a gyermekektől. E téren a magam részéről ellene vagyok minden újításnak. Ennyit ezúttal a fiatalokról. Ami a felnőttek köszönését illeti, e téren se megnyugtató a helyzet. Mindenekelőtt meg­állapítható, hogy köszönés tekintetében a felnőttek több cso­portba oszthatók. A legelső csoportba a notórius nem köszö­nök tartoznak, akik — mint mondani szokás —, ha felbuk­nak bennünk, akkor se veszik észre az embert.' Ezeknek a szórakozottaknak, álmélkodóknalc, vagy elvből nem köszö­rűiknek — utóbbiak igen kevesen vannak —, a köszönni sze­retők köszönnek egyszer, ötször, tízszer eredmény nélkül, aztán később már nem köszön nekik senki. A következő cso­portba a rosszul köszönök tartoznak, akik mormognak ugyan félvállról valamit, de egy perc múlva már fogalmuk sincs, arról, hogy kivel hozta őket össze a sors. Idetartoznak a ka- lapbiccentők és akik még pillantásra se méltatják azt, aki­nek tiszteletet adtak. A következő csoport — kihalóban vannak —, a kalap- lengetők, az alázatos tisztelettel, alászolgája utódai, akiket egyszerűen így is nevezhetnék: túlbuzgók. Ezeket nem sze­retem, félek tőlük és önkéntelenül is arra gondolok, hogyha túlhaladtak mellettem, feltétlen megjegyzéseket tesznek rám. \ És végezetül, de nem utolsósorban szólni kell azoknak a népes táboráról, akik értik a köszönés, a tiszteletadás lénye­gét és aszerint is viselkednek. Ök azok, akik állítják és hir­detik, hogy a köszönés nem kispolgári csökevény, vagy a múltból átmentett rossz szokás, hanem sokkal inkább a szo­cialista együttélés fontos szabálya, a tiszteletadás eszköze, módja. A köszönéssel megtiszteljük dolgozó embertársunkat, de egyben önmagunkat is. És ezen sokaknak érdemes elgon­dolkodni... (szalay) Huszár László: Gabi, — Paláncz Ferenc: Sümegi Nagy Balázs — és Fonyó István: Frici — alakítói a drámában, ..................."Ilii» liJi'UM——■ !■ Jo bb mint a citrom! Megkezdték egy új vitamin­forrás kihasználását az. ameri­kai tudósok felfedezése nyo­mán. Az acerola nevű Puerto Ricoban vadon termő cseresz­nyefajtáról van szó. A kutatók megvizsgálták a bennszülöttek beszámolóit er­ről a csereszn yafajtáról és meg­állapították; hogy az acerolal C vitamintartalma 80-szorosa a C-vitamintban leggazdagabb c itromfóléknek. Az acerola« cseresznye termesztési kísérte» ted Puerto Rico területén kívül eddig eredménytelenek marad« talk. , 1. gS0SSB0EEEBEEEEBEBEBBEE®BEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEBBEEEESBEEEESEBEEEEESESSESSEEESEEEEEESEBEBEEEEBESSEEEEBEEBEEEBEESBEEEEESS (A képes riptort folytatása az 1. oldalról) ... ködösen ébredt a novem­beri reggel. Az égen szürke felhők, a házak kéményéből álmosan csavarog elő a füst. Mit érdemes csinálni ilyen szürke hétköznapokon? —tet­ték fel sokan magukban a kérdést, s még egy percre fe­jükre húzták a takarót. Való­ban. Mit is lehet csinálni egy ilyen megszokott, szürke pén­teki napon? Felkel az ember szokás szerint, aztán megreg­gelizik szokás szerint, elmegy dolgozni szokás szerint, egy­szóval megy minden úgy, mint minden más hétköznapon. Ki gondolna arra, hogy vannak emberek, akiknek az életében EPPEN EZ a szürke péntek jelent olyan fordulatot, ami szinte meghatározza további életét... Erdőtelken járunk. Az egész falu olyan őszies, a levegőben lógó eső alatt emberek jönnek, mennek, a gyerekek vidám zsivaja hangzik az iskolából. Nekik ugyan mindegy, milyen idő van, s mennyire hétköznap ez a péntek! A cukrászda előtt elénk kanyarodik a postás. Egyszeriben az jut eszembe, hogy mennyi jó és mennyi rossz hír hordozója az a feke­te táska, s ezért nyomába sze­gődöm. — Hová, merre? — kérde­zem. — Gondáékhoz viszek táv­iratot — mondja Verebélyi Kálmán. — Jó hír? Titokzatos mosollyal vonja tneg a vállát, s int, hogy kö­vessem be a házba, ahol a Egy szürke nap : 1962 november negyven év körüli asszony ép­pen az ebédet készíti. Idege­sen tépi fel a táviratot, aztán a postás nyakába borul. Sír is, nevet is, hirtelen megfeledke­zik rólunk, csak egyre ezt haj­togatja: — Nagymama lettem! Jaj, de boldog vagyok! Az első unokám! Nézzék! Olvassák! le, üljek le, de észre se veszi, hogy a búbos padkán ott a ke­nyér, s oda nem is férek el. Kiszalad a konyhába, besza­lad, a csirkéket lehajtja a tor­nácról, a másik pillanatban belenéz a tükörbe, s egyszerre elcsendesedik. — Hogy megy az idő! Nem­rég én ringattam a fiamat, az erdőtelki kis házban moso­lyog a Nap! Késői virágaival integet fe­lénk a hevesi tüdő kórház. Benn a rendelőben orvosok, asszisztensek hajolnak a röntgen leletek fölé. A folyó­són új beteg várakozik. Vi­dám kacagással szalad ki a kórház elé egy fiatalasszony. Arca csupa ragyogás, derű, boldogság árad körülötte. — Hazamegyek drága doktor úr! — kiáltja. — Végre haza­mehetek! Meggyógyultam! Dr. Szabó Zoltán csendes mosollyal fog kezet a búcsúzó Megyeri Sándoméval. Ő már hozzászokott az ilyen boldog kitörésekhez, mert tudja, hogy a tarnaszentmáriai asszony életében, milyen nagy fordulói- pont ez a péntek, amikor egy­évi hosszú, nehéz betegség és szenvedés után végre teljesen gyógyultan hagyja el a kórhá­zat. Csicsereg, búcsúzkodik. nagyokat nevet Megyeriné, s már azt tervezgeti, hogyan és mikor áll munkába a Mátra- vidéki Fémműveknél, mint teljes értékű, egészséges em­ber... Sorompó előtt állunk. Az ab­lakból vidám fiatalok nótázása hallik. „Leszerelők” — mondja az öregek gyakorlottságával egy bácsi. Nem hiszem, hogy szürkének látják az eget, hi­szen mennek haza, a család­jukhoz, a kedvesükhöz, olyan szépnek és otsaíMtagjsszeirftoelp tűnhet számukra ez a pénteki nap... A gyöngyösi kórház szülő­— Hazamegyek, doktor úr! szobája előtt a felirat: „Idege­nek — hozzátartozók — a fo­lyosón nem tartózkodhatnak!” Ebben viszont én vagyok gya­korlott, — mert a sapkáját gyű- rögiető nagydarab gyöngyöspa- íai ember, úgy érzem, hozzá­tartozó. S itt ^tartózkodik”. Béniről az éleit születését je« lentő asszonyi sikoly* s a fö» madárn Fűzi Jánosné nevetv® szól M az ajtón. — Tibor! Hatalmas gyerek! Várjon egy kicsit, s aztán meg» nézheti őket! Visszamegy az édesanyához aki ezen a pén­teki napolt adott életet á nagyon várfi kisfiúnak. Egy fél óra sem te« lik el, amikor a műtő ajtaja-» ban megjelenik az elgyötört, dé nagyon boldog kismama, mel­lette egy apró kis „öregecske” — a világ leg« szebb gyereke! — a kis Tibor..; Szürke hét« köznap. Nem is olyan szürke! S most eszembé jut egy agyon« csépelt sláge« rünk néhány sora: „ ... me« gyek tovább; lesek csodát; hisz annyi vari belőle, — csak figyelni kell!” Figyelni, s akkor a szűr« ke felhők alatt, a munka hét­köznapjain is felfedezzük, hogy milyen sokszínűén, milyen szé: pen rakják össze az"egyes em« berek a pirosbetűs családi ün« nepeket. ... Cs. Ad ám Éva Gratulálunk, kismama! most már ő hajol egy apró emberke fölé... Míg Heves felé robogott ve­lünk a gépkocsi, arra gondol­tam, milyen butaság kijelente­ni egy napról, hogy az szürke. Gonda Jánosné számára piros betűs ünneppé változott^ sbár az eget szürke fettkjfc takarják, Négy kilóval született! 58 centi hosszú! Úgy mondja az adatokat, mintha a lottó főnyereményt ütötte volna meg. Nem zavar­juk, olyan boldog, olyan na­gyon, azt se tudja, mit csinál­jon örömében, hogy csak mondja nekem is, hogy üljek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents