Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

VTLÁfl PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGVET BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 261. szám ÄRA: 60 FILLÉR 1962. november 7., szerda ÓAjm cl QIxlqá/ Októberi &z&eialuia CJ-crradalúm 45. mlocdtitéltí ! f A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulóját ünnepeljük. Az októberi forra­dalom győzelme új korszakot A NAGY FORDULAT nyitott meg az emberiség tör­ténetében: a kapitalizmus ösz- szeomlásának és a kommuniz­mus létrejöttének korszakát. Több mint száz éve jelent meg Marx Károly és Engels Frigyes A kommunista kiált­vány című műve, amely meg­állapítja: Kísértet járja be Európát — a kommunizmus kí­sérteié. Az egykor csak álom­nak tűnő kommunizmus ko­runk roppant erejévé, a föld­kerekség óriási térségein épülő társadalmi valósággá vált. A XX. század elején a nem­zetközi forradalmi mozgalom központja Oroszországba tevő­dött át. A régi Oroszország hős munkásosztálya a bolsevik párt vezetésével, amelynek élén Lenin állt, a forradalmi moz­galom vezető erejévé vált. A lenini kommunista párt volt a szocialista forradalom lelkesí­tője és vezetője, a történelem első munkáshatalmának szer­vezője és irányítója. Lenin ra­gyogó géniuszával bevilágítja az emberiség kommunizmushoz vezető útját. A bolsevik párt az 1903-as kongresszuson elfogadott e'isö programjában harcra szólította proszország munkásosztályát és minden dolgozóját, hogy döntsék meg a cári önkény- uralmat, majd pedig a burzsoá rendet, s vívják ki a proleta­riátus diktatúráját, a munkás­hatalmat. A nép demokratikus forradalma 1917 februárjában elsöpörte az elavult cári ön­kényuralmat. A proletárforra­dalom 1917 októberében meg­semmisítette a nép szemében gyűlöletes feudálkapitalista rendszert. Megszületett a tör­ténelem első szocialista orszá­ga. Megkezdődött az új világ- építése. Az októberi forradalom meg­szüntette az elnyomás, a ki­zsákmányolás és a társadalmi igazságtalanság rendszerének gazdasági bázisát. A szovjetha­talom államosította az alap­vető termelési eszközöket, az ipari objektumokat, a vasuta­kat, a bankokat, nacionalizálta a földet. Megszüntette a föl­desúri földtulajdont, s valóra váltotta a földre vágyó paraszt­ság évszázados álmát — örök használatra átadta a földet a dolgozó parasztságnak, amely a szocialista társadalom fejlő­dése során a lenini elvek alap­ján közös gazdaságokba tömö­rült. Az októberi forradalom szét­törte a nemzeti elnyomás lán­cait, meghirdette és biztosította a nemzetek önrendelkezési jo­gát. A nacionalizmus és a sovi­nizmus teljesen idegen a szo­cialista forradalom szellemé­től. Az első győztes proletár­forradalom maradéktalanul megszüntette a kizsákmányo­lok rendi és osztálykiváltságait. A történelemben először fel­szabadította ps a férfiakéval egyenlő jogol i izla fel a nőket. Az október oiv. lom meg­Teremtette a s-.-r a társa-I dalom felépítésének minden szükséges feltételét. A kommu­nista párt vezette szovjet nép a nehézségeket és a nélkülözé­seket leküzdve, megvalósította a* szocializmus építésének le­nini tervét. A szocializmus tel­jesen és végérvényesen győzött a Szovjetunióban. Ezzel a szov­jet társadalom a kommunizmus általánosan kibontakozó építé­sének korszakába lépett. A szocializmusból a kommuniz­musba vezető utat a Szovjet­unió ■ Kommunista Pártjának új programja világítja meg. Az októberi forradalom alapjában rendítette meg a vi­lágkapitalizmus egész épületét: alvilág két ellentétes társadal­mi rendszerre szakadt. Kezde­tét vette az a nagy fordulat, amelynek fő tartalma — átme­net a kapitalizmusból a szo­cializmusba. Ez az átmenet vi­lágtörténelmi folyamat, amely­nek két fejlődési szakaszát kü­lönböztethetjük meg. Az első szakasz a szocialista forrada­lom győzelmével kezdődött. Ezt az jellemzi, hogy a szocia­lizmus nemzeti keretek között fejlődött, még nem létezett a szocialista világrendszer. Bár a Szovjetunió fennállásának első pillanatától kezdve rend­kívül nagy hatást gyakorolt a nemzetközi élet menetére, mégis az imperializmus jelen­tős mértékben befolyásolta a nemzetközi kapcsolatok alaku­lását és jellegét. Ezt bizonyítja a második világháború, ame­lyet az imperializmus kénysze- rített az emberiségre. Mind­azonáltal az imperializmus már akkor sem volt képes szétzúz­ni a Szovjetuniót, már akkor sem tudta megakadályozni, hogy a Szovjetunió hatalmas ipari állammá, a társadalmi haladás és a világcivilizáció bástyájává, az imperialista el­nyomás és a fasiszta rabság el­len fellépő társadalmi erők vonzási központjává váljék. Annak az új világtörténelmi korszaknak második fejlődési szakasza, amely az októberi forradalom győzelmével vette kezdetét, a szocialista világ- rendszer létrejöttével kapcso­latos. Az októberi forradalom egy helyen tépte el a világka­pitalizmus láncát. A szocialista világrendszer kialakulásával az imperializmus láncának frontális áttörése következett be. A munkásosztály forradal­mi diktatúrája kilépett egy or­szág keretei közül, és nemzet­közi tényezővé vált. Az impe­rializmus nemcsak azokat az országokat veszítette el, ame­lyekben győzött a szocialista forradalom. Igen gyors ütem­ben veszíti el úgyszólván vala­mennyi gyarmatát. Az imperia­lizmus gyarmati rendszerének általános és teljes összeomlása megmásíthatatlan történelmi tény. Ezeknek a csapásoknak és veszteségeknek következté­ben nagymértékben fokozódott a kapitalizmus általános válsá­ga, és a nemzetközi küzdőtéren az erőviszonyok gyökeresen megváltoztak a szocializmus javára. Korunk legfőbb jellegzetes­sége, hogy a szocialista világ- rendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő és megha­tározó tényezője. Képletesen szólva: korábban a történelem dolgozott a szocializmusnak, vagyis a kapitalizmus szülte a szocializmust, mint eszmét és mozgalmat, most viszont a szocializmus dolgozik a törté­nelemnek, mivel napjainkban a történelmi folyamat fő tar­talma a szocializmus nemzet­közi méretekben való kiala­kulása és megszilárdulása. Ma már a kapitalizmus nem egyed­uralkodó és nem képes rákény­szeríteni a maga akaratát a vi­lágra. De ebből nem szabad arra következtetni, hogy az imperializmus „elhanyagol­ható mennyiség", amelyet ki lehet hagyni a számításból. Az imperialista világrendszer je­lentős anyagi és katonai erővel rendelkezik. Ezért nem hanya­golható el a® imperializmus elleni küzdelem. A Kubával kapcsolatos leg­újabb események azt bizonyít­ják, hogy a háborús veszély egyetlen forrása az imperializ­mus. A Kennedy-féle amerikai imperialisták tengeri zárlatot létesítettek Kuba körül. Mind­ez a termonukleáris világhábo­rú veszélyével terhes. A válság megoldásának érdekében a szovjet kormány elhatározta a Kubában levő katonai objek­tumok leszerelését és vissza­szállítását a Szovjetunióba, no­ha ezek kizárólag védelmi cé­lokat szolgálnak. Sajnálatos azonban, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya nem teljesíti megfelelően a vállalt kötele­zettségeket. Ha az amerikai imperialisták azt hiszik, hogy a szovjet kormány lépése a gyengeség jele és agresz- szióra szánják el magukat, ta­pasztalni fogják, hogy a Szov­jetunió és a szocialista világ- rendszer más országai rendel­keznek az agresszorok teljes megsemmisítéséhez szükséges erőkkel és eszközökkel. Az erő és az igazság a mi oldalunkon van, ezért győzni fogunk. Azok az alapvető tapasztala­tok, amelyeket a szovjet nép a szocialista társadalom építése során szerzett, általános érvé­nyűek és a nemzeti sajátossá­gok figyelembevételével, min­den szocializmust építő ország­ra konkretizálhatok. Ezek a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy proletárforradalom és munkáshatalom nélkül nem lehetséges semmiféle szocialis­ta átalakulás. A népek csakis a szocialista forradalom és a pro­letárdiktatúra megvalósításá­val juthatnak el a szocializ­mushoz. Csak a szocialista tár­sadalom vethet véget a kizsák­mányolásnak, a termelés anar­chiájának, a gazdasági válsá­goknak, a munkanélküliségnek és a tömegek nyomorának. Csak a szocializmus biztosít­hatja a gazdaság gyors ütemű, zavartalan, szüntelen fejlődé­sét és a nép életszínvonalának szakadatlan emelkedését. A szocializmus célja: a nép nö­vekvő anyagi és kulturális szükségleteinek mind teljesebb kielégítése, a társadalmi ter­melés szakadatlan fejlesztése és növelése útján. A Szovjetunió tapasztalatai bebizonyították, hogy a mun­kásosztály világtörténelmi sze­repét csakis a nem proletár dologzó tömegekkel, elsősor­ban a parasztsággal való szi­lárd szövetségben teljesítheti. A munkásosztály társadalom­vezető szerepe párosul a mar­xista—leninista párt irányítá­sával, amely nélkül teljesen elképzelhetetlen a szocialista társadalom építése. A szovjet nép tapasztalatai teljességgel igazolják azt a marxista—leninista tanítást, hogy a szocialista társadalom teljes felépítése nélkül nem érhető el a kommunizmus, amely azzal teljesíti történel­mi küldetését, hogy minden embert megszabadít a társa­dalmi egyenlőtlenségtől, az el­nyomás és a kizsákmányolás minden formájától, a háború borzalmaitól, és meghozza a földkerekség minden népének a békét, a munkát, a szabad­ságot, az egyenlőséget, a test­vériséget, és a boldogságot. A kommunizmus és a béke iker­testvérek. A szovjet tapasztalatokat felhasználva és gazdagítva a magyar nép — különösen az 1956-os ellenforradalom óta — jelentős sikereket ért el a szo­cialista társadalom építésében és a világbéke biztosításáért folyó küzdelemben. Befejeztük a szocializmus alapjainak le­rakását és a szocialista társa­dalom teljes felépítésének korszakába léptünk. Pártunk és kormányunk külpolitikai irányvonalának lényege: a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élésének leni- ní elve. A megyei pártértekezlet ha­tározatának értelmében az el­múlt évek során meggyorsult megyénkben is a szocializmus építése. Sikeresen befejeződött a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, jelentős eredmé­nyeket értünk el a termelő- szövetkezetek megszilárdításá­ban, emelkedett a mezőgazda- sági termelés, tovább erősö­dött népi államunk politikai alapja: a munkás-paraszt szö­vetség. Megyénk ipara 28,7 százalékkal termel többet, mint 1959-ben, és a második ötéves terv első évében 14 szá­zalékkal emelkedett á terme­lés. Az ipari termelés növeke­dése 76,6 százalékos arányban a termelékenység emelkedésé­ből származik. Ezek a jelen­tős eredmények dolgozó né­pünk alkotó munkáját dicsé­rik. A szocialista társadalom teljes felépítésének legdön­tőbb feltétele most a termelés állandó fejlesztése és tökélete­sítése. A második ötéves terv idején 12,5 milliárd forint be­ruházásra kerül sor megyénk­ben. Arra törekszünk, hogy a termelés növekedésének 75— 80 százaléka minden üzemben a munka termelékenységének emelkedéséből eredjen. A szo­cializmus építésének sarkala­tos kérdése továbbra is a me­zőgazdasági termelés állandó fejlesztése. A termelés növelése és a dolgozók szocialista tudatának fejlesztése szorosan összefügg­nek, kölcsönhatásban állnak egymással. Ezért igen fontos, hogy a termelési feladatok mellett fokozott figyelmet for­dítsunk a dolgozók, különösen a termelőszövetkezeti paraszt­tok kulturális nevelésére, tu­datformálására. Társadalmi és kulturális életünk minden te­rületén tegyük uralkodóvá a marxista—leninista világné­zetet. Az elkövetkező években is a VII. kongresszuson meg­fogalmazott feladat maradék­talan teljesítéséért kell küz- denünk: tanítsuk meg az em­bereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni. Ez­zel szolgáljuk az októberi for­radalom szellemében a társa­dalmi haladás ügyét. Dr. Földi Pál

Next

/
Thumbnails
Contents