Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-06 / 260. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 260. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. november 6., kedd VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Megnyílt Hétfőn délelőtt Szófiában magyar idő szerint reggel 8 órakor megkezdte munkáját a Bolgár Kommunista Párt VIII. kongresszusa. A tanácskozást — amelyen ezernél több kül­dött vesz részt és 55 testvér­párt delegációja van jelen — Todor Zsivkov, a Központi Bizottság első titkára nyitotta meg. A küldöttek néma csendben, egyperces felállással adóztak a nemzetközi kommunista moz­galom és a Bolgár Kommunis­ta Párt elmúlt évben elhunyt a Bolgár Kommunista Párt Vili. kongresszusa kiemelkedő személyiségei em­lékének. Az. egybegyűltek viharos, hosszan tartó tapssal köszön­tötték a testvérpártok delegá­cióit, köztük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttségét, élén Mihail Szuszlovval, az SZKP elnökségének tagjával, a Központi Bizottság titkárá­val, továbbá a Magyar Szocia­lista Munkáspárt küldöttségét, élén Nemes Dezsővel, a Politi­kai Bizottság tagjával, a Köz­ponti Bizottság titkárával, a Kubai Egyesített Forradahr Szervezetek küldöttségét, éléj Bias Rocával, a Török Kom­munista Párt küldöttségét, stb. A kongresszus ezután Georg1 Petrov javaslata alapján egy­hangúlag megválasztotta ve­zető szerveit. Az elnökségbe 39 tagot választottak. A küldöttek ezután egyhan­gúlag elfogadták a kongresszus napirendjét. Ezt követően Todor Zsivkov lépett a szónoki emelvényre« megtartotta a Központi Bizott­ság beszámolóját. <9 • Ülésezett az országgyűlés As országgyűlés törvényerőre emelte a magyar—indonéz barátsági és együttműködési szerződést9 a villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló törvényjavaslatot, meghosszabbította a tanácsok megbízatásának határidejét9 meghallgatta a legfőbb ügyész beszámolóját Hétfőn délelőtt 11 órakor összeült az or­szággyűlés. Részt vett az ülésen Dobi István, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke; Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke; Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Bajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai; Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai; Csergő János, Czott- ner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Ilku Pál, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy József né, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap János, Péter János, Tausz János, dr. Trauttmann Rezső miniszterek; dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Fekete Miklós ország­gyűlési képviselő lemondott mandátumáról, s a Bács-Kiskun megyei választókerületben így megüresedett képviselői, helyre Csík Antal pótképviselőt hívta be. Az országgyűlés ez­után jóváhagyólag tudomásul vette az Elnöki Tanácsnak a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletekről szóló jelentését, majd Rónai Sándor javaslatára elfogadta az ülésszak napirendjét. A napirend a követ­kező: 1. A Magyar Népköztársaság és az Indo­néz Köztársaság között Djákartában 1961. augusztus 23-án aláírt barátsági és együtt­működési szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A villamos energia fejlesztéséről, átvi­teléről és elosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. A tanácstagok választásával összefüggő rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tár­gyalása; 4. A legfőbb ügyész beszámolója. Az országgyűlés ezután megkezdte a tárgysorozat megvitatását. Kiss Károly, a külügyi bizottság elnöke, az első napirendi pont előadója emelkedett szólásra. A magyar—indonéz barátsági es együttműködési szerződésről szóló törvényjavaslat tárgyalása — Megtisztelő feladatnak tartom — mondotta —, hogy a külügyi bizottság nevében az országgyűlés elé terjeszthetem törvénybeiktatás céljából a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelynek ratifiká­ciós okmányait a napokban cseréltük ki. Az indonéz—magyar barát­ság szilárd alapját képezi, hogy a nemzetközi politika alapvető kérdéseiben azonosak nézeteink. — Kapcsolataink a baráti Indonéziával örvendetesen fej­lődtek az utóbbi időben, és együttműködésünk kiterjed a politikai, gazdasági és kulturá­lis élet számos területére. Kor­— Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Neve­zetes államközi szerződést 'ikta­tunk ma törvénybe. Ez az első barátsági és együttműködési szerződés, amely a Magyar Népköztársaságot egy nem szo­cialista országgal köti össze. Első, de bizonyára nem utolsó. Amilyen mértékben erősödik a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élése, olyan mértékben növekszik majd a különböző rendszerű országok együttműködésének alapelveit és kereteit meghatá­rozó szerződések száma. — A magyar—indonéz barát­sági szerződés nemcsak a Ma­gyar Népköztársaság nemzet­közi kapcsolataiban jelent ki­emelkedő eseményt, hanem je­lentős esemény általában is a különböző rendszerű országok együttműködésének fejlődésé­ben. A volt gyarmatokat nem múltbeli gyarmati sorsuk, ha­nem jelenlegi és jövendő nem­zetközi . szerepük tükrében kell szemlélnünk. Indonéziára ne­künk ma nem úgy kell tekin­tenünk, mint Hollandia egyko­ri gyarmatára, hanem mint a földkerekség egyik legnagyobb Országára. Indonézia, ürá­zett' és támogatást adott az in­donéz népnek és kormányának abban az igazságos harcban, amelyet Nyugat-Irián felszaba­dításáért folytatott. — Gazdasági és kulturális kapcsolatainkat szintén egyez­mények szabályozzák, amelyek fontos kiegészítései a barátsági szerződésnek. Kormányunk nagy gondot fordít az országa­ink közötti egyezmények követ­kezetes végrehajtására. — A magyar nép őszinte, ba­ráti érzelmeket táplál a sza­badságszerető indonéz nép és vezetői iránt. — E gondolatok jegyében kérem a tisztelt országgyűlést, emelje törvényre a magyar— indonéz barátsági és együtt­működési szerződést. nyalt tekintve, a földkerekség ötödik országa. — Indonézia a gyarmatosí­tás maradványai ellen vívott harcában megmutatta, hogy mintegy százmilliós lakosságá­val, barátainak és szövetsége­seinek támogatásával volt gyarmatosítóit és azok szö­vetségeseit tárgyalóasztalhoz tudja ültetni. Hollandia képvi­selői október 1-ével elhagyták Nyugat-Iriánt, átadták helyü­ket az Egyesült Nemzetek Szervezete képviselőinek, s 1963. május elsején, a nemzet­közi munkásmozgalom nagy ünnepén —, amely Indonéziá­ban sajátságosán nagy népi ünnep — veszi át Indonézia Nyugat-Irián közigazgatását. Az egész nemzetközi élet szempontjából tanulságos az a szívós harc, amelyet Indoné­zia folytatott Nyugat-Irián felszabadításáért. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében majdnem egy évtizeden át, évről évre kérte Indonézia Nyugat-Irián kérdésének tár­gyalások útján való megoldá­sát. Egészen mostanig ered­ménytelenül. A nemzetközi helyzetben az erőviszonyok­nak, az ENSZ-ben a tagálla­mok összetételének nagymér­tékben meg kellett változnia ahhoz, hogy Indonézia és Nyu- gát-Irián elérhette célját. Az ENSZ közgyűlésén a holland hivatalos szóvivő azzal ma­gyarázta a gyarmatosítók ki­vonulását , Nyugat-Iriánból, hogy Hollandia katonai szö­vetségesei nem adták meg a szükséges katonai segítséget Indonézia ellen. Az Egyesült Államok propagandaszervei azzal magyarázták szövetsége­sük cserbenhagyását: az Egye­sült Államok bizonyítani akar­ta Indonéziának, hogy nem­csak a szocialista országokban találhat barátokra. — Indonézia nagy sikerének, Nyugat-Irián felszabadulásá­nak világosak a magyarázatai. Sukarno elnök felhívására az Indonéz nép kész volt arra, hogy a fegyverrel betolakodó­kat fegyverrel verje ki. A Szovjetuniónak, a szo­cialista tábornak a békés egymás mellett élésre irányuló politikája, a fel­szabadult népek életét minden támadás ellen vé­dő hatalmas katonai ereje biztos védelmet nyújtott Indonézia és Nyugat-Irián népe igaz harcához. — Az ENSZ 110 tagállama közül majdnem 60 a gyarma­tosítók uralma alól újonnan felszabadult ország. Ezek kép­viselői felejthetetlen keserű és megalázó emlékeket hordoz­nak magukban a gyarmatosí­tók uralmának idejéből. Az ENSZ új tagállamai szenvedé­lyes és ellenállhatatlan harcot vívnak a gyarmatosítás utolsó maradványai ellen is. Az ENSZ közgyűlésén az új tagál­lamok leleplező támadásaira készülhetnek azok, s a gyar­matosítók, akik még tartják volt gyarmatbirodalmuk egy, s más maradványait, és akik gyarmati uralmukat ilyen, vagy olyan hamis névre ke­resztelték át. — A Magyar Népköztársa­ság és Indonézia között a nagy távolságok és a különbségek ellenére — folytatta — a ba­rátság és az együttműködés sokféle területe és formája alakult ki — mind a két állam egymáshoz való viszonyában, mind a nemzetközi életben, a nemzetközi szervezetekben. A múlt héten, a barátsági és együttműködési szerződés ra­tifikációs okmányainak kicse­rélésekor Indonézia budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője így jellemezte kap­csolatainkat: „Indonéziának Magyarországhoz fűződő ba­rátsága sajátságos természetű, és azon alapul, hogy nézeteink azonosak számos nemzetközi és nemzeti kérdésben — így a békés egymás mellett élés, a nemzetközi ■problémák békés eszközökkel való megoldása, az általános és teljes leszere­lés, a gyarmatosítás és az im­perializmus felszámolása min­den formájában és megnyilat­kozásában, a szocializmus épí­tése, s az emberi egyenlősé­gért és méltóságért vívott harc kérdéseiben.” — A barátsági és együttmű­ködési szerződés aláírása óta kapcsolataink tovább bővültek, mind egymáshoz való viszo­nyunkban, gazdasági és kultu­rális együttműködésünkben, mind pedig nemzetközi vonat­kozásban, az Egyesült Nemze­tek Szervezetében is. A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság delegációi a nemzetközi szervezetekben a legfonto­sabb nemzetközi kérdések­ben együtt foglalnak állást. Itt az országgyűlés előtt is ki szeretném fejezni köszönetün- ket kormányunk és népünk nevében Indonézia kormányá­nak azért, hogy a hidegháború élesebb időszakaiban is Indo­Ezután következett a villa­mos energia fejlesztéséről, át­viteléről és elosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Czottner Sándor nehézipari miniszter emelkedett szólásra. Bevezetőben megállapította, hogy a népgazdaságunk előtt álló rendkívül nagy feladatok megoldásának egyik alapvető feltétele a villamosenergia­ellátás megfelelő biztosítása. Hazánk összes energiaigényé­nek csaknem negyedrészét ma már villamos energiából fede­zik, s általános elv, hogy a vil- lamosenergia-ellátásban min­denki egyformán részesedhes­sék, — hiszen a villamosítás az életszínvonal emelésének, a kultúra terjedésének egyik na­gyon fontos eszköze. — Az ország gazdasági fejlő­dése mind több villamos ener­giát igényel — folytatta a mi­niszter. — A felhasználás mér­tékének növekedésére jel­lemző, hogy 1960-ban 45,5 szá­zalékkal több villamos ener­giára volt szükségünk, mint 1955-ben; s ez alatt az öt év alatt az ipar fogyasz­tása 43,3 százalékkal, a me­zőgazdaságé 177,7 százalék­kal, a háztartásoké pedig 92,5 százalékkal emelke­dett. A viilamosenergia-fogyasztás egy főre jutó hányada szántón > nézia delegációi bátran álltak ki a nemzetközi fórumokon a magyar delegáció mellett. Az úgynevezett magyar kérdésben is — annak hidegháborús jel­legét leleplezve és megbélye­gezve — mellettünk foglaltak állást. — Ennek a barátsági és együttműködési szerződésnek a neve és tartalma egyaránt kifejezi, hogy a békés egymás mellett élés politikája nem­csak a különböző rendszerű or­szágok békében való egymás mellett létezését követeli, ha­nem ennél sokkal többet: al­kotó együttműködést a gazda­sági és a kulturális, sőt a poli­tikai élet területein is. A bé­kés együttműködést nemcsak olyan országok között lehet gyümölcsözően megteremteni, mint a Magyar Népköztársaság és Indonézia, ahol a barátság előfeltételei különösen kedve­zőek, hanem olyan országok között is megteremthetők az együttműködés feltételei, ame­lyeknek viszonyában sok a kölcsönös ellentmondás. Ami­kor Hruscsov elvtárs a Kubai Köztársaság ellen tervezett in­vázióval és háborús veszéllyel szemben megtette javaslatait a békés tárgyalásokra, úgy jelle­mezte a békés egymás mellett élés lenini elvét, hogy győzte­seknek és veszteseknek egy­aránt javára szolgál az a ver­seny, amely a különböző rend­szerű országok között kiala­kulhat, — A Magyar Népköztársaság külpolitikai alapelveit jól tük­rözi ez; a szerződés. A Magyar Szocialista Mun­káspárt kongresszusi irányel­vei nemzetközi kapcsolataink­ról ezeket mondják: „A ma­hű képet rajzol a fejlődésről, az igények növekedéséről. 1938- ban hazánkban az egy főre ju­tó villamos energia 142,7 kilo­wattóra volt. Ez a szám 1961-re 802 kilowattórára — tehát nap­jainkig csaknem hatszorosára — emelkedett. A növekedés nemcsak azért jelentős, mert kifejezi a szocialista gazdaság erőteljes fejlődését, hanem azért is, mert azt mutatja, hogy 1961-ben az egy főre jutó vil- lamosenergia-fel használásban már meghaladtuk a világátla­got. A világátlag ugyanis 1961- ben 770 kilowattóra volt. 1950 óta 11 erőművet épí­tettünk, s a most épülő százhalombat­tai erőmű egyedül is több villamos energiát szolgáltat majd, mint a felszabadulás előtti Magyarország valameny- nyi erőműve. Ma már ötször annyi villamos energiát tudunk az országnak adni, mint amennyi 1938-ban a fogyasz­tás volt. A fejlődés továbbra is Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a felszaba­dulást megelőzően, 57 év alatt, évenként átlagosan 22 falu villamosítására került sor, ez­zel szemben 1943 után éven­gyar nép külpolitikáját a bé­kés egymás mellett élés elve vezérli. Még bensőségesebb vi­szonyra törekszünk azokkal az országokkal, amelyekkel kap­csolataink barátiak, barátivá akarjuk fejleszteni azokkal az országokkal, amelyekkel kap­csolatunk normális és korrekt, amelyekkel pedig még nem ki­elégítő, vagy rossz a viszo* nyunk, normális kapcsolatokra törekszünk.” — A barátság további erősí­tésének, a kapcsolatok további bővítésének vágyával küldjük üdvözletünket az indonéz nép­nek és kormányának, öröm­mel tölt el bennünket fejlődé­sük és nemzetközi sikerük egy­aránt. Kívánjuk, hogy Nyugat- Irián részvétele Indonézia né­peinek életében segítse politi­kai, társadalmi és gazdasági fejlődésüket, növelje Indonézia szerepét a nemzetközi problé­mák békés megoldásában, a gyarmatosítás maradványainak felszámolásában. A magyar nép és kormá­nya hű barátságáról bizto­sítja Indonézia népét és kormányát. — Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között kö­tött barátsági és együttműkö­dési szerződésről szóló tör­vényjavaslatot elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek elfoga­dásra ajánlom. (Taps.) Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között Djakartá- ban, 1961. augusztus 23-án alá­írt barátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot egy­hangúlag elfogadta. töretlen lesz, s például a máso­dik ötéves terv időszakában, 1965-ig erőműveink teljesítőké­pessége, 1960-hoz viszonyítva, 700 megawattal emelkedik — az import megfelelő fokozása mellett. —A kapitalista vállalkozók­tól átvett villamos hálózatot az elmúlt másfél évtizedben szinte teljesen ki kellett cse­rélni, korszerű és biztonságos, nagyfeszültségű vezeték- és kisfeszültségű elosztóhálózatot kellett létrehozni. Jellemző adatként említem, hogy az or­szág jelenlegi villamosener- giavezeték-hálózatának hossza mintegy hetvenezer kilométer. Ez a vezetékhálózat 1963. jú­lius 1-ig — tehát éppen e tör­vényjavaslat hatálybalépésé­nek napjáig — Magyarország minden közigazgatási egységé­hez kiépül. További feladat a községeken belüli villamosí­tás és a mezőgazdaság foko­zottabb villamosítása. ként átlagosan 107 faluban gyulladt ki a villanyfény. Ez a tény meggyőzően bizonyítja, hogy a villamosításnál nem­csak az ipar fejlődésének ér- (Folyt. a 2. oldalon) mányunk és népünk együtt ér­Péter János külügyminiszter felszólalása A villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása A falvak vi Vámosítását lényegében befejeztük.

Next

/
Thumbnails
Contents