Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-24 / 275. szám
4 NßPÜJSAG 1962. november 24., szombat Tanácskozik a kongresszus (Folytatás a 3. oldalról) zeléseire, hanem a valóság szilárd talajára épül. Csak a kollektív vezetés teszi lehetővé azt is, hogy a káderek kiválasztásánál és elosztásánál — általában az emberek megítélésénél — ne egyesek esetleg szubjektív előítélete, hanem a kollektíva tárgyilagos, józan véleménye jusson érvényre, hogy a kádermunkából is kiküszöböljük a szubjektivizmust. Pártszervezeteink többsége ma helyi szükségleteknek és lehetőségeknek megfelelően hajtja végre a központi irányelveket és határozatokat, igyekszik rugalmasan, sablonoktól mentesen dolgozni. A kollektív vezetés elvéből fakad az a nagyarányú fejlődés is, amely napjainkban a pártmunka jellegében és módszereiben végbemegy. Ismeretes, hogy manapság mindinkább terjed a társadalmi alapokon végzett pártmunka. Az utóbbi években Budapesten, továbbá a megyei és a járási pártbizottságok, illetve azok apparátusa mellett, kommunista és párton kívüli szakemberekből és más aktivistákból, állandó jellegű munkabizottságok egész sorát hozták létre. Társadalmi munkatársakból álló osztályok és alosztályok létesültek. Ezeket az osztályokat az apparátus szerves részének tekintik, és hatáskörüket is eszerint szabják meg. A társadalmi munkások foglalkoztatása nem minden megyében történik azonos szervezeti formák között — mindenütt helyesen figyelembe veszik a helyi körülményeket, a káderek fejlettségét és tapasztalatait. De a cél mindenütt azonos: csökkenteni a függetlenített apparátus létszámát, közelebb hozni az apparátusi az élethez, aktivizálni a párttagságot, emelni a pártmunka színvonalát. Kedves elvtársak! A lenini normák érvényesülésének a párt erejének fontos követelménye, a pártegység. Pártunk a marxizmus—leniniz- musnak ezt a tanítását sem csupán könyvekből, hanem saját, eleven tapasztalataiból sajátította el és megszenvedett azért, hogy e tanítás vérévé váljék. Egységes-e most a mi pártunk? Tiszta lelkiismerettel, szilárd meggyőződéssel mondhatjuk, hogy igen. Egységes, szilárd marxista- leninista világnézetében. Egységes szervezetileg és a cselekvésben is. Az MSZMP egysége az ellen- forradalommal szemben vívott harcban, a marxizmus—leniniz- mus tisztaságáért folyó küzdelemben, a szektarianizmussal és a revizionizmussal való nyílt és gyökeres szakítás során kovácsolódott ki. Arany- fedezete ma is a párt helyes politikája. E politika a marxizmus—leninizmus alapján alkotó módon egyesíti a hazai, továbbá a nemzetközi munkás- mozgalomnak azokat az általános érvényű tapasztalatait, amelyek kifejezésre jutnak az SZKP XX. és XXII. kongresz- szusának dokumentumaiban, valamint az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatokban. A párt, a Központi Bizottság egyes politikai céljaival kapcsolatban előfordulnak véleménykülönbségek, meg nem értés, sőt, lehet mondani: ellenvélemények is. Jelenleg is vita folyik a két ismert kérdésben, a származás szerinti kategorizálás megszüntetéséről az egyetemi felvételeknél, valamint a párt szövetségi politikájának értelmezéséről* Egyesek manapság aggályos- kodnak azért, hogy pártszervezeteinkben élénk viták folynak, s attól tartanak, hogy ez az egység rovására megy. Sőt, vannak olyan tapasztalataink is, hogy ellenségeink saját vágyálmaikból kiindulva a párt válságát vélik felfedezni ezek mögött a viták mögött. Pedig a magyar és a forradalmi munkásmozgalom története egyaránt bizonyítja, hogy az egység és a vita nincs ellentétben egymással. feltételezi egyellenkezőleg: mást. A párt egysége mindig ak kor volt szilárd, ha alkotó vitákban döntöttek a soron levő feladatokról, és megoldásuk módszereiről. Ismeretes, hova vezetett az 1950-es években a Rákosi-klikknek az a gyakorlata, hogy nem tisztázta a pártban az ellentétes nézeteket, elfojtotta a vitát, és az egységet az egység puszta deklarálásával kívánta megteremteni. Persze, a párt nem vitaklub, ahol vég nélküli viták folynak és ahol hiányzik az akarat és cselekvés egysége. De fontosnak tartjuk, hogy pártszerű fórumokon mindenki elmondhassa a véleményét, bátran feltárhassa a hibákat. Aki fél a vitáktól, az voltaképpen a bírálat és önbírálat létjogosultságát tagadja a forradalmi pártban. Gáspár elvtárs ezután a helyi pártszervek feladatáról beszélt a párt politikájának helyes alkalmazásában, majd így folytatta: — A szocializmus építésének feladatai mind bonyolultabb kérdések megoldása elé állítják a pártot Mindig lehetnek olyan emberek — különösen nagy történelmi sorsfordulók idején —, akik egyik-másik új módon felmerülő kérdéssel értetlenül állnak szemben, nehezen szabadulnak meg már beidegződött, rossz, elavult munkamódszereiktől. Ismert dolog, hogy a két kongresszus között még a párt legfelsőbb vezető szerveiből is vissza kellett hívni, ki kellett zárni néhány embert. Ennek kapcsán nyilván voltak és vannak olyanok, akik aggódnak a pártvezetés egysége miatt. Mi természetesen ismerjük a vezetők szerepét a munkás- mozgalomban. Helyesen ítéljük meg a politika és a személyek viszonyát. Bár a forradalmi munkáspárt világnézete és politikája nem független az emberektől, azoktól, akik kialakítják és formálják, de nem egyes személyekhez kötött. a kérdést kell felvetni: kielégíti-e tudományos kutatásunk azokat a szükségleteket, amelyeket iparunk fejlődése követel? Erre ma még nemmel kell válaszolni. — Iparunkat jelentős mértékben kívánjuk fejleszteni. Ebből következik, hogy tíz- húsz év alatt sok kutatómunkát kell elvégeznünk. Egyrészt sokkal céltudatosabban és jobban ki kell használnunk jelenlegi kutatási lehetőségeinket. Másrészt komolyan meg kell vizsgálnunk, hány új kutatóintézetet kell létrehoznunk. Ha korszerűen akarjuk fejleszteni iparunkat, ez elől nem térhetünk- ki. Nem kevésbé fontos, hogy az intézetek pontosan értsék feladataikat. Csak így érhető el. hogy a rendelkezésükre álló összegeket átgondoltan használják fel. Jánossy Lajos javasolta: a Tudományos Akadémia vizsgálja meg tagjainak munkásságát, mert tisztán kellene látnunk, hogy az egyes tudósok milyen munkásságot fejtettek 'ki. Ez sokat jelentene a tudományos élet légkörének megjavítása szempontjából. Ajánlotta: valósítsunk meg olyan pályázati rendszert, amely szerint a fiatal kutatóknak két- három év után újból pályázniuk kellene, hogy az intézetnél maradhassanak, vagy más munkakörbe, esetleg az iparba kerüljenek, s ott végezzenek hasznos munkát. Ez többek között azt is eredményezné, hogy az ipar és a kutatás között egészséges körforgás alakulna ki. Végül a tudományos kutatómunka nemzetközi összehangolásáról beszélt, amely jelentősen segítheti a szocialista tábor tudományos eredményeinek megsokszorozását. JAKAB SÁNDOR, a Nóg-ád megyei Pártbizottság első titkára, bevezetőben hangsúlyozta, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet az MSZMP az ellen- forradalom után kidolgozott, majd következetesen megvalósított, népgazdaságunk erősödését, népünk életszínvonalának emelkedését hozta. Széles tömegeket átfogó, színes, eleven versenymozgalom született, s kifejlődött a mindenki által elismert, nagy közszeretetnek örvendő szocialista brigádmozgalom, amely kivívta a munkások és az egész társadalom elismerését. A szocialista brigádmozgalom — véleményem szerint — nagyon alkalmas arra, hogy elősegítse az idős és a fiatal, a fizikai és a műszaki dolgozók egységes szemléletének kialakítását — mondotta. A felszólaló ezután a megye termelési eredményeiről szólt, majd befejezésül hangsúlyozta, hogy a Nógrád megyei dolgozók egyetértenek a kongresz- szus irányelveivel, beszámolóival és a feladatokat következetesen végrehajtják. MAJOR TAMÁS, Kossuth-díjas színművész a Nemzeti Színház főrendezője A pártegység és a pártvezetés egységének biztosításához az is hozzátartozik, hogy olykor egyes személyekkel szemben, akik görcsösen ragaszkodnak hibás álláspontjukhoz, akik nem hajlandók alávetni magukat a többség döntésének, szervezeti rendszabályokra is szükség lehet. Pártunk nem liberális: ha elvi kérdésekről,ha a párt, a nép érdekeiről van szó, személyre való tekintet nélkül, elvi szigorral lép fel a pártegység védelmében. Az előadó részletesen foglalkozott a párton belüli bírálat problémáival és egyebek között a következőket mondotta: — Mondhatjuk-e, hogy mi felszámoltuk már a kritikátlan hajbókolást, a hallgatást, illetve a kritika elfojtását? Nem, a társadalmi életben most is van ilyesmi, most is előfordul az, hogy derék, a társadalmi érdeket szolgálni akaró, vagy a maguk igazát jogosan kereső emberek húzzák a rövi- debbet. Bizony, sok keserűséget okoz az ilyesmi még most is az embereknek. De varázsigét mi sem ismerünk, és nem is lehet semmiféle központi határozattal egyszer és mindenkorra elintézni, ráolvasással megszüntetni sokszálú, valamilyen módon szinte minden embertől függő társadalmi problémákat. Olyan közszellemet kell teremtenünk minden pártszervezetben, hogy mindenütt azoknak az embereknek legyen a legnagyobb becsületük, akik a legbátrabban és legmélyrehatóbban tárják fel a munka fogyatékosságait. Olyan légkört kell teremtenünk, hogy egyetlen pártszervezetünk, egyetlen kommunista se idegenkedjék az olykor talán magukat érdeTORMA a Nagyatádi Járási Pc j . Bevezetőben hangsúlyozta, (hogy a párt mai politikája őszinte, következetes, sem sen kifejező, úgynevezett „nyughatatlan” emberektől, ha azok valóságot problémákat mondanak ki. Elvtársak! — A párt politikája, a párt céljai világosak, eszközei tiszták, méltók céljaihoz és ez a dötítő a párt és a tömegek szoros, eltéphetetlan kapcsolata szempontjából. A pártegység további erősítése, a pártdemokrácia, a kritikai szellem és a kollektív vezetés továbbfejlesztése nem önmagáért való dolog, hanem azt célozza, hogy a párt még odaadóbbam és eredményesebben tudja szolgálni a nép ügyét A Központi Bizottság nemrég hozott határozatot a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról. A párt jóvá tette mindazt, ami még jóvátiehető volt. , A mi népünk, a magyar munkásosztály nagy árat fizetett a személyi kultusz éveiben elkövetett hibákért. Számunkra, a ma élő nemzedék számára örök tanulság, hogy tiszta célt, a haladó emberiség szép eszméjét, a szocializmust, a kommunizmust nem lehet tisztátalan eszközökkel szolgálni. Vigyázzunk tehát továbbra is eszközeink tisztaságára, óvjuk pártunk egységét, szolgáljuk továbbra is hűséggel, odaadással, becsülettel népünk ügyét. Erősítsük testvéri kapcsolatainkat á nemzetközi munkásmozgalommal 'és a Szovjetunióval. Ebben van nagy ügyünk győzelmének záloga — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Gáspár Sándor elvtárs. ISTVÁN, rtbizottság első titkára jobbra, sem balra nem tesz engedményeket, a nép érdekeit szolgálja. Éppen «zárt a dől? egyetértegozók mélységesen nek vele. A továbbiakban arról beszélt, hogy a vezetésnek minden szinten egyik alapfeltétele a szakértelem, a hozzáértés. Tapasztalatai szerint a vezetők leszti szaktudását Ez nemcsak a vezetőkre, hanem sok-sok egyszerű emberre is jellemző. Torma István ezután a községi és termelőszövetkezeti pártszervezetek erősödéséről szólt majd az ipartelepítéssel foglalkozva, egy konkrét eset kapcsán megbírálta a Kohó- és Gépipari Minisztériumot személyesen Csergő János elvtársat, amiért ígérete ellenére, évek óta tart a huzavona a Drótfonatgyár Nagyatádra való költöztetése körül. A helyi vezetők hittek az ígéretnek, s erre a célra területet vettek igénybe. A volt tulajdonosoknak — 80 parasztembernek — most meg kellene magyaráznunk, hogy „odafenn” miért nem döntöttek még az ügyben, miért nem kerül az üzem Nagyatádra? El kell kerülni az ilyen eseteket — hangsúlyozta a felszólaló. A következő felszólaló JÁNOSSY LAJOS Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója átadta a kongresszusnak a Központi Fizikai Kutató Intézet dolgozóinak üdvözletét, akik az új atomreaktor megépítésével és átadásával köszöntötték a párt VIII. kongresszusát. Ezután elmondotta, hogy a magyar tudományos életet és eredményeit külföldön is nagyra becsülik. Bár a magyar tudósok kétségkívül megérdemlik az elismerést, tudományos munkánkban még nagyon sok a tennivaló. Mindenekelőtt azt A művészek problémáiról szólva különösen a kísérletezés szabadságáról szólt. Ügy vélem — mondotta —, az így feltett kérdés már régen nem korszerű. Nem arról van szó, hogy mit enged nekünk a párt és a minisztérium, — erre felelnek a kongresszus határozatai, felel az egész kongresszus. A kérdés így. hangzik: mit követelnek tőlünk a dolgozók, mit követel az élet, mire kötelességünk felelni, mekkora az alkotói felelősségünk? A személyi kultuszt annak elítélésével, vagy az érte elsősorban felelős vezetőknek a pártból való kizárásával korántsem intéztük el. A személyi kultusz maradványa jelentkezik mindenütt, ahol hatalmaskodni lehet és hatalmaskodni végeredményben nagyon sok helyen lehet. A személyi kultusz jelen van ott is, ahol nem az életet elemezve gondolkodunk, hanem magunk, hibáink mellett gyűjtjük a bizonyítékokat. A személyi kultusz jelen van az olyan intézményben, és üzemben, ahol a dolgozók másképpen beszélnek a párttitkárral és megint másképpen a folyosón, ahol még nem természetes, hogy mindig az igazat kell mondani, annak minden k§-. vetkezményével együtt. f A művészet szerepéről szí va, többek között kijelentette: — Ha tiszta a levegő, mint ahogy most tiszta minálunk, akkor minden a miénk, ami valaha is haladó volt a világon, és különösen minden a miénk, amit nekünk írtak. Ha nem tiszta a levegő, mint a személyi kultusz idején, még azt sem lehet elmondani, amit egyenesen nekünk írtak. Albániában ebben a pillanatban nagyon sok kommunista verset nem lehet elmondani. S ez nagyon tragikus. Nálunk is volt ilyen tragikus helyzet, valaha arról beszélgettünk, hogy semmiképpen sem mondhatjuk el azt a verset, amelyet nekünk írt József Attila, a Levegőt! A párt töret-1, len politikája az ellenforradalom óta visszaadott nekünk mindent, ami a miénk. Éppen ezért el szeretném itt mondani a verset. Hallgassák meg: minden szava pártunk politikáját igazolja. Major elvtárs ezután előadta József Attila Levegőt! című versét. A felszólalást és a szavalatot nagy tapssal fogadták a küldöttek. Szünet után Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára elnökölt. A következő felszólaló, TATÁR FERENC, a Zalaszentgróti Járási Pártbizottság titkára bevezetőben elmondta, hogy a járás politikai munkájában az egyik sarkalatos kérdés a gyenge termelőszövetkezetek segítése. Az utóbbi időben javult a vezetés színvonala, gazdaságosabban termelnek a szövetkezetek és állandóan növelik közös alapjukat. Helyesen és bátran alkalmazták az anyagi ösztönzés különböző formáit, a tsz-tagok kedvvel végzik munkájukat. A felszólaló elmondotta, hogyan akarják tovább emelni a tsz-tagok életszínvonalát, segíteni tudatuk formálását, az egységes paraszti osztály kialakítását. A fejlődéshez még több. főleg minőségi gépre, munkagépre lenne szükség. Ügyelni kellene arra is, hogy egy járásba ne adjanak több típusú gépet, mert ez nehézkessé teszi a gépek javítását, az alkatrészek beszerzését — mondotta, majd a zöldségfélék felvásárlásával kapcsolatos problémákról beszélt. NIKOSZ PARCALIDISZ a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte ezután a kongresz- szusit. Kijelentette: — A magyar dolgozók szolidaritást vállaltak és vállalnak népünk harcával, forró együttérzéssel vesznek részt ebben a harcban, amelyet nemzeti hősünk, Manolisz Glezosz és a nemzeti ellenállás többi harcosának kiszabadításáért, az általános amnesiztia kivívásáért folytatunk. Ezúton is mély hálánkat fejezem ki pártjuknak és népüknek ezért a szolidaritásért. Ezután megemlékezett arról, hogy a Szovjetunió és kormánya nagyfokú felelősségérzettel, mértéktartással és szilárdsággal megmentette a világbékét. Ez nagy megkönnyebbülést váltott ki az egész világon. Az emberiség mélységesen hálás a Szovjetuniónak, amiért megakadályozta a termonukleáris katasztrófát. A továbbiakban megjegyezte, hogy az albán vezetőknek a Szovjetunió Kommunista Pártja és Hruscsov elvtárs ellen irányuló minősíthetetlen és felháborító támadásai nemcsak azt mutatják, hogy az albán vezetők szakítottak a kommunista világmozgalom nemzetközi tanácskozásainak élveivel, hanem azt is, hogy teljes mértékben elidegenedtek az egyszerű emberek érzés- és gondolatvilágától. • • Kisházi Ödön munkaügyi miniszter — A párt iránti bizalomnak — mondotta többek között — igen fontos forrása, hogy a párt szakított a személyi kultusz éveiben elkövetett hibákkal, s olyan politikát folytat, amely lehetetlenné teszi a hibák megismétlődését. A lenini normák következetes betartása záloga a hibák elkerülésének. Ezután arról beszélt, hogy a személyi kultusz légköre, a szektás-dogmatikus szemlélet súlyos károkat okozott a gazdaságpolitikában is. E hibák visszahatottak az életszínvonal alakulására, stagnálását, illetve visszaesését eredményezték. Pártunk ebben is szakított a korábbi gyakorlattal, és az elmúlt öt-hat évben jelentősen emelkedett az életszínvonal. Anyagi lehetőségeink, a termelés eredményei egyes években azonban csak kisebb előrehaladást tettek lehetővé. — Helyeslem a párt Központi Bizottságának azt a politikáját, amely az életszínvonal további emelését tűzi ki célul. Ezt a célt azonban csak akkor tudjuk elérni, ha a társadalom minden tagja a maga területén megteszi a szükséges erőfeszítéseket az előrehaladás anyagi előfeltételeinek megteremtésé- j pártunkról, amely határozatával lehetővé tette, hogy megkíséreljük begyógyítani a mély sebeket. Lehetőséget találtak arra, hogy a személyi kultusz idején elkövetett sérelmeket a legmesszebbmenően jóváte- gyék. — Pártunknak az elmúlt hat évben végzett munkáját akkor lehetne igazán értékelni, ha filmen levetíthetnénk, milyen is volt az ország 1950-ban, milyen helyzetből indultunk el. Sok-sok változás azért volt lehetséges, mert a párt következetesen kitartott és kitart a marxi—lenini ideológia mellett. Tevékenységének vezérfonala a moszkvai értekezletek határozata, amelyeket — bár a világon ma is egyre többen értékelnek és becsülnek — történelmi távlatban majd az emberiség ítél meg az igazi nagy érdeme szerint. — Pártunk jelentős eredményeket ért el, országunk szépen fejlődik, az emberek elégedettek és soha olyan bizalommal nem voltak a párt iránt, mint napjainkban. Ez jogosít fel arra, hogy őszinte. re. Kisházi Ödön ezután a gazdasági vezetés színvonaláról szólott. Szükségesnek tartja, hogy még bátrabban bővítsük a gazdákodó szervek hatáskö,- rét. A központi utasítások azonban csak akkor korlátozhatók, ha helyükbe olyan gazdasági mechanizmus lép, amely biztosítja a népgazdaság tervszerű fejlődését. Ezután a munka- és üzemszervező tevékenység néhány kérdését érintette, majd így folytatta: — Az utóbbi időben sok régi szervezett munkással beszéltem, akikkel hosszú évtizedeken át együtt dolgoztam. Legalább 25 éve vesznek részt a munkásmozgalomban, de akad köztük olyan is, aki 60 esztendeje részese küzdelmünknek. Bizony, amikor ezekkel az elvtársakkal találkoztam, sok minden felötlött bennem. Nem lehet megindultság nélkül beszélni arról, ami egyes régi munkásmozgalmi em,berek életében lejátszódott. Annál jól- esőbb volt számomra, miijén tisztelettel és megbecsüléssel beszélnek ezek az el /társak (Folytatása az 5. oldatai|
