Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

1982. november 24., szombat NEPOJSAG S (Folytatás a 2. oldalról) Ezután ismertette azt a har­cot, amelyet a koreai nép az Tanácskozik a kongresszus amerikai csapatok Dél-Koreá- ból való kivonásáért, az ország békés egyesítéséért folytat. ABBAS AHMAD, as Iraki Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte ezután a kongresz- szust, majd hangsúlyozta: — A jelenlegi nemzetközi helyzet, jobban, mint valaha, megköveteli a szocialista or­szágok, valamint a világ kom­munista mozgalmának, a mar­xizmus—leninizmuson, a moszkvai nyilatkozatok elvein alapuló egységét. Ennek az egységnek a gyengítése, bárho­gyan álcázzák is azt, a béke, a szocializmus és a nemzeti füg­getlenség ellenségeinek tett szolgálatot és bátorítást. Ezért — miközben harcolunk a revi- zionizmus ellen — a nemzet­közi kommunista mozgalom egységének és erejének meg­szilárdítása azt a feladatot ál­lítja elénk, hogy következetes elvi bírálatnak vessük alá az albán vezetők szakadár cselek­ményeit. A Kádár elvtárs által elmondott beszámoló mozgal­munk egységének szilárdítá­sára, és a marxizmus—leniniz- mus tisztaságának megőrzésé­re irányuló felelősségérzetet tükröz. Ez az oka annak, hogy sem megérteni, sem elfogadni nem lehet a kínai küldöttség­nek e kérdésben emelt kifogá­sait. Ezután az iraki belső hely­zetről és pártja feladatairól szólva a többi között hangsú­lyozta: Az iraki népnek és a többi függetlenné vált arab ország népeinek a kommunista pártok vezetésével folyó harca szerves része annak a küzdelemnek; amely egyre erősödik az impe­rializmus ellen, a nemzeti füg­getlenség megszilárdításáért. W. TUOMI, Kanada Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja elmondotta, hogy a Magyar Népköztársaság fejlődése köz­vetlenül hat a messze Kanadá­ban, ahol sok tízezer magyar él. Beszámolt arról, hogy Ka­nadában is erősödik a béke­mozgalom. A Kanadai Kom­munista Párt' a békés együtt­élésért vívott küzdelmet mun­kája középpontjába helyezi. Nagy hatást tett a kanadai dol­gozókra is a szovjet kormány mélységesen bölcs békepoliti­kája, amely a kubai válság ide­jén az atomháború rémétől mentette meg az emberiséget — mondotta. — Pártunk a leghatározottab­ban a proletár nemzetköziség álláspontjára helyezkedik — folytatta. — Elitéljük az Albán Munkapárt vezetőségét, amiért szándékosan megsérti a prole­tár nemzetköziség gondolatát, és elvtelen hadjáratot indít a Szovjetunió Kommunista Párt­ja ellen. Beszédét így fejezte be: — Küldöttségünk a magyar pártkongresszus beszámolójá­ban és vitájában a kommunis­ta világmozgalom általános vonalának ragyogó kifejtését és megerősítését látja. A barmai küldött t A burmai kommunisták min­dig harcoltak és harcolni fog­nak a modem revizionizmus ellen, mert a fő veszélyt je­lenti a nemzetközi kommunis­ta mozgalomra, a nemzeti fel- szabadítási harcra, valamint a demokrácia, a szocializmus és a béke ügyére. Ugyanakkor a burmai kommunistáik tovább folytatják harcukat a dogma- tizmus és a szektarianizmus el­len, bárhol, bármikor üsse fel a fejét — mondotta a Burmai Kommunista Párt küldötte. Pártunk részt vett a kommu­nista és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszkvai konferen­ciáján. Az ott elfogadott nyi­latkozatokat forradalmi mun­kánk alapvető vezérfonalának tekintjük, s az az álláspontunk, hogy azok használható mód­szert jelentenek a testvérpár- tok között előforduló bármi­lyen ellentétek megoldására. Amint a nyilatkozat is ki­mondja: a testvérpártok között felmerülő problémákat az ille­tékes pártok viták és tanács­kozások útján oldják meg. Re­méljük, hogy közös erőfeszíté­sekkel, a moszkvai deklaráció­ban kifejezett módszerekkel megerősíthetjük és tovább szi­lárdíthatjuk a nemzetközi kom­munista mozgalom egységét — fejezte be felszólalását a bur­mai párt küldötte. HARRY HAGBERG, a Svéd Kommunista Párt Politikai Bizottságának és titkárságának tagja felszólalásában a többi között kijelentette: Magyarországon megszűnt a monopóliumok és a földbirtokosok uralma, a nép teljes mértékben a szociális fejlődés érdekében hasznosít­hatja alkotó erőit. Svédország­ban viszont 15 finánctőkés csa­lád befolyásolja a bankrend­szert és az ipart. Hatalmi hely­zetüket arra igyekeznek fel­használni, hogy Svédországot a nyugatnémet és francia finánc­tőke által uralt Közös Piachoz csatolják. — Az egyre növekvő meg­mozdulásokban, amelyek el­lenzik ezeket a terveket, mi is részt veszünk. Hangoztatta a továbbiakban, hogy az egész svéd nép köszö­nettel adózik a Szovjetunió kormányának, amiért nem hagyta magát provokálni a ku­bai válságban. GIUSEPPE FABBRI, San Marino Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja nagyra értékelte a kongresszu­si irányelveket és a párt VIII. kongresszusát. — Pártjuknak és népüknek — mondotta többek között — éppúgy, mint az egész szocia­lista tábornak sikerei és győ­zelmei hatékonyak, segítik azt a harcot, amelyet pártunk és népünk hazánkban folytat a békéért, a függetlenségért, a demokráciáért és a szocializ­musért. — Pártunk és népünk he­lyesli a Szovjetuniónak, a szo­cialista országoknak a békés egymás mellett élés megszilár­dítására irányuló politikáját. Magára nézve érvényesnek fo­gadja el a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. és XXII. kongresszusának tanításait, nyomatékosan kinyilvánította hűségét a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi értekezleteinek nyilatkoza­taiban meghatározott elvekhez. ELSŐN COSTA, a Brazil Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja olvasta fel ezután Brazília kommunistáinak levelét. A le­vél a magyar párt eredményeit méltatja, majd leszögezi: „Brazília dolgozói és egész népe, amely országúnknak az imperialista uralom alól való felszabadításáért, a demoki'á- fcáért és a haladásért küzd, szer megerősítéséhez, a szocia­lizmust építő népek egységé­hez, a világ valamennyi dolgo­zójának együttműködéséhez” — hangzik a többi között a le­vél. R. LARSEN, a Norvég Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust, majd a hazája belpolitikai helyzetéből fakadó feladatok­ról beszélt. A kommunista párt — mon­dotta — széles néprétegekkel együttműködve harcot indított a NATO erősbödő háborús poli­tikája ellen. Ez a harc jelenleg népünk legnagyobb feladata. R. Larsen hangsúlyozta, hogy ebben a harcban a nemzeti és demokratikus erők összefogása komoly eredményeket hozhat, csakúgy, mint korábban, ami­kor megakadályozták, hogy atomfegyvereket helyezzenek el norvég földön. — Még a mi, NATO-nak el­kötelezett hazánkban is tanúi lehetünk a demokratikus erők új növekedésének és új győzel­meinek — jegyezte meg, s hoz­záfűzte: — ezért is érezzük annyira szükségesnek, hogy kommunista világmozgalmunk egysége szilárdan kovácsolód- jék aköré a politika köré ame­lyet az SZKP XX. kongresszu­sa, majd az 1957-es, s az 1960-as moszkvai értekezleten a kom­munista Rártok közösen elfoga­dott okmányokban fektettek le. M. PRADO, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja nagy érdeklődéssel és figye­lemmel kíséri kongresszusuk munkáját, s biztosak vagyunk abban, hogy a tanácskozás ha­tározatai hozzájárulnak a szo­cializmus ellenségei által ter­jesztett rágalmak leleplezésé­hez, a szocialista világrend a többi között a következőket mondotta: A reakciós chilei kormány nem tart fenn kapcsolatokat a Magyar Népköztársasággal. A chilei nép azonban nemegy­szer kinyilvánította barátságát a magyar nép iránt. Biztosak vagyunk abban, hogy nincs messze az a nap, amikor a chi­leiek többségének akarata ér­vényesül és leromboljuk a mes­terséges korlátokat, hogy köl­csönösen gyümölcsöző kereske­delmi, kulturális- és tudomá­nyos kapcsolatokat létesítsünk. — A chilei nép tevékenyen harcol a békéért és szolidáris a dicsőséges kubai forradalom­mal. Amikor október végén az észak-amerikai imperialisták brutálisan létrehozták a tör­vénytelen blokádot Kuba ellen, s ezzel a világot a pusztító ter­monukleáris háború szélére so­dorták, a chilei nép nagy tün­tetéseket rendezett a kubai forradalom mellett. Ez a széles tömegmozgalom nagy szerepet játszott abban, hogy a chilei kormány mind a mai napig sem szakította meg kapcsolatait a szocialista Ku­bával. A Chilei Kommunista Párt ez év márciusában tartotta XII. kongresszusát Pártunk egyre jobban fejlődik, töretle­nül hű a marxizmus—leniniz- mus legyőzhetetlen tanításai­hoz. És erélyesen elítéli azo­kat, akik ellene támadnak és a szovjet-ellenesség uszályába ke­rülnek — mondta, és sok si­kert kívánt a magyar népnek. SALIBA KHAMIS, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára felszólalásában a többi között ezeket mondta: — Meg vagyunk győződve arról, hogy a dogmatizmus és revizionizmus leleplezése fon­tos feladat a kommunista moz­galom nemzetközi egységének megszilárdítása érdekében. Ezért elítéljük az Albán Mun­kapárt jelenlegi vezetőségének sajnálatos szakadár tevékeny­ségét és gyalázkodó rágalmait a Szovjetunió Kommunista Pártja és Hruscsov elvtárs sze­mélye ellen. Az izraeli nép legkülönbö­zőbb rétegei — mondotta — egyre fokozódó mértékben el­ítélik az izraeli uralkodó kö­rök együttműködését Nyugat- Németország újfasiszta urai­val, valamint azt a káros erő­politikát, amelyet a szomszé­dos arab országok ellen foly­tatnak. Malájföld küldötte : Malájföld Kommunista Párt­jának küldötte bevezetőben tájékoztatta a kongresszust a maláji kommunisták harcáról. Ezután a tesbvérpártok kap­csolatáról szólt: a maláji kom­munisták is alapvető feltétel­nek tartják az egységet. — A testvérpártok közötti különböző véleményeket csak­is az 1960-as moszkvai nyilat­kozatban lefektetett, az egyen­lőségen alapuló testvéri eszme­cserék útján lehet megfelelően eldönteni. Csak így lehet tisz­tázni a nézeteltéréseket és csak ípv lehet közös álláspontot ki­alakítani. Ami a más, felszínes módszereket illeti, nemcsak hogy nem erősítik a nemzetkö­zi kommunista mozgalom egy­ségét, hanem a mi szent, közös ügyünknek sincsenek hasznára. Végezetül felolvasta Maláj­föld Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának a párt­kongresszushoz intézett üdvöz­lő levelét, amelyben testvéri üdvözletüket küldik az MSZMP minden tagjának. I. O. NÖRLUND, a Dán Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi pizottság titkára üdvözölte ezután a kongresz- szust. — Amit önök elértek, nem­csak önmaguk, de az egész nemzetközi mozgalom számára is eredmény — mondotta, majd a dán munkásmozgalom harcait ismertette, végül a nemzetközi munkásmozgalom egységének fontosságáról szól­va kijelentette: — pártunk ala­posan megtanulta becsülni a nemzetközi összetartást. — Aíi is szembefordultunk azokkal a hangokkal, amelyek egy idő óta Albániából hallat­szanak. Az a véleményünk, hogy az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok képez­hetik az egység szilárd alapját. Egyesíteni kell minden erőt, hogy megvalósítsuk e nyilatko­zatok szellemét — mondotta. A kongresszus pénteki ülése Pénteken reggel folytatta tanácskozását az MSZMP VIII. kongresszusa. Az ülésen Mol­nár Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja elnökölt. Elsőnek Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Központi Bi­zottság titkára, a Budapesti Pártbizottság első titkára szó­lalt fel. A párt politikája, céljai világosak, eszközei tiszták Gáspár Sándor elvtárs felszólalása — Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak, elvtársnők! — A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei és be­számolója hosszú időre megha­tározzák a szocializmus teljes felépítésével kapcsolatos ten­nivalókat. — A szervezeti szabályzat módosításának az a célja, hogy továbbfejlesszük a párt belső életét, s hogy a párt, mint a társadalmi átalakulás vezető ereje, eleget tudjon tenni a fokozott követelmé­nyeknek is. Gáspár elvtárs ezután arról beszélt, hogy a szocializmus teljes felépítése során állandó­an növekszik a párt szerepe, a pártmunka jelentősége, majd így folytatta felszólalását: A párt politikai irányvonala helyesnek bizonyult I A párt jól határozta meg legfontosabb céljait a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi területén. A párt vezető szerepének érvé­nyesülése folytán jól funkcio­nált a proletárdiktatúra rend­szere, s az abban helyet fog­laló,valamennyi szerv tevé­kenysége fellendült, hatéko­nyabbá vált. Az állami, a gaz­dasági vezetés, a szakszerveze­tek, s valamennyi mozgalmi és társadalmi szerv a párt eszmei irányításával önállóan oldja meg feladatait a maga sajátos szerepének megfelelően. Ebben rejlik előrehaladásunk egyik fő mozgatóereje. Pártunk marxista—leninista módon értelmezi hivatását. Gáspár Sándor, az MSZMP K. B. titkára, a Budapesti Pártbizottság első titkára szólal fel. Nem uralkodik, hanem vezet, irányít. Nem törekszik arra, hogy átvegye, vagy korlátozza az állami szervek, a szakszer­vezetek, vagy a többi tömeg- szervezet szerepét, s a felada­tok megvalósításában érdem­ben támaszkodik rájuk. Ezután a párt vezető szere­péről az előadó egyebek között a következőket mondotta: — A párt ma a vezetés fő módszerének a meggyőzést te­kinti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a párt szerepe csu­pán eszmei felvilágosító, és nevelő munkára korlátozódik, hiszen a párt a proletárdikta­túra legfőbb vezető ereje. Egyesek úgy vélik, hogy a ve­zetés mai felfogása és gyakor­lata valamiféle liberalizmus a párt részéről. A valóságban azonban csakis a meggyőzés módszere teszi le­hetővé, hogy a tömegek meg­értsék és magukévá tegyék a párt céljait, s minden erejük­kel törekedjenek megvalósítá­sukra. A meggyőzés, mint a vezetés alapvető módszere, persze, bizonyos értelemben nehezebb és bonyolultabb, mint a parancsolgatás. Végső soron azonban célravezetőbb, mint a párt lényegétől idegen bürokratikus vezetési stílus. Továbbiakban Gáspár élv­társ rámutatott, hogy az 1950- es években elterjedt bürokra­tikus vezetési módszer szoro­san összefüggött a személyi kultusszal, a tömegek lebecsü­lésével. A párt vezető szerepé­nek marxista—leninista értel­mezése és gyakorlata szükség­szerűen következik a személyi kultusa felszámolásából, abból, hogy a párt meg van győződ­ve: a tömegek érdekeit kifeje­ző politika és minden reális feladat végrehajtásához meg lehet és meg kell szerezni a tömegek támogatását. Majd hangsúlyozta: a szocializmus teljes felépítésének időszaká­ban állandóan nő a párt veze­tő szerepe a társadalmi és gaz­dasági élet minden területén. Azért, mert a népgazdaság egy­séges szocialista alapjának lét­rehozásával gazdaságunk egé­szében összhangba kerülitek a termelőerők és a termelési vi­szonyok. Ez lehetővé teszi a termelőerőknek az eddiginél sokkal nagyobb arányú és gyorsabb fejlődését. Ez azon­ban nem spontán folyamat. A termelőerők fejlődésével, a nemzetközi, szocialista mun­kamegosztás bővülésével együtt a gazdasági feladatok is mind bonyolultabbá válnak, és így fokozódik a tudatos elem, a tudományos alapokon álló, messze előrelátó vezetés és ezzel a párt szervező és irá­nyító tevékenységének jelentő­sége. A proletárdiktatúra mind inkább magán viseli az össznépi állam vonásait. Álla­munk demokratikus alapjai szélesednek, a fejlődés mind­jobban megköveteli a nép te­hetségében, szorgalmában, al­kotóerejében rejlő összes ener­giák kibontakoztatását. A továbbiakban Gáspár elv­társ a pártnak a gazdasági épí­tő munkával kapcsolatos fel­adatairól beszélt, majd így foly­tatta: — A pártszervezetek, ame­lyeknek az a feladatuk, hogy segítsék, irányítsák és ellen­őrizzék a hatáskörükbe tarto­zó gazdasági vezetőket, olykor helytelenül értelmezik szerepü­ket. Előfordul, hogy átnyúlnak a gazdasági vezetők feje felett, helyettük akarnak intézkedni. Egyes gazdasági vezetők vi­szont a népgazdasági érdekek rovására előtérbe helyezik a vállalati helyi érdekeket, a terv teljesítését olykor a dolgozókat védő törvények és rendeletek megsértése árán is szorgal­mazzák, nem építenek eléggé a dolgozók kezdeményezéseire, olykor kényelmességet tanúsí­tanak az alapvető gazdaságpo­litikai határozatok végrehajtá­sában. Az ilyen jelenségekkel szemben erélyesen fel kell lép­ni. Nem kell félni a vitáktól és a súrlódástól, mert csak így le­het leküzdeni a hibákat, mind a pártszervezetek, mind a gaz­dasági vezetők munkájában. Elvtársak! A szocializmus teljes felépítésével járó foko­zott követelmények kielégítése megköveteli a párt belső életé­nek egészséges továbbfejlődé­sét a pártdemokrácia és a centralizmus szerves, harmoni­kus egysége alapján. A centralizmus érvényesülé­sét pártunkban döntő módon bizonyítja, hogy a VII. kong- i’esszus céljait egységesen haj­tottuk végre. Ezután az előadó a párton belüli demokrácia fejlődéséről beszélt, majd így folytatta: — A párton belüli demokrá­ciának fontos mutatója a kol­lektív vezetés érvényesítése a pártmunka minden láncszemé­ben. Csak a személyi kultusz- szál való gyökeres szakítás, a vezetés szigorú kollektivitása tette lehetővé az MSZMP szá­mára, hogy olyan politikát folytathasson, amely nem egyes személyek szubjektív elkép­(Folytatása a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents