Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

6 NßPÜJSÄO 1962. november 23., péntek Meg nem értés Amikor ki akarok lépni az ajtón, éppen %gy másik nem­béli akar belépni. Félreállok; tessék! Indulok, újabb udva­riassági lehetőség: tessék! Is­mét nekilendülök, újból nő lépne be az ajtón: tessék! A negyediknél kissé ideges let­tem, az ötödiknél mérges, a hatodiknál egyszerűen kiro­hantam. Ő kiabálta utánam: — Neveletlen fráter! (— ó) — PÁRÁDON kezdték meg a pétervásári járás tsz-ellen- örző bizottsági tagjainak téli oktatását. Ebben az oktatás­ban negyvennégy szövetkezeti gazda vesz részt. Az oktatás két hétig tart és kiváló szak­emberek tartanak előadásokat. — SZERDA DÉLUTÁN nagyszabású szakszervezeti gyűlést rendezett az egri Haj­tóműgyár szakszervezeti bi­zottsága. A gyűlésen a kong­resszusi versenyben elért eredményeket ^értékelték és ismertették a dolgozókkal, s az üzem kollektívájának be­mutatták a gyáregység új igazgatóját. — GÉPI ÜTŐN dolgozzák fel megyénkben az idén a tsz- zárszámadások anyagát. A Földművelésügyi Minisztérium­ban folyó ezzel kapcsolatos ok­tatáson most több Heves me­gyei szakember is részt vesz. — A RÓZSASZENTMÁR- TONI ifjúsági szervezetek ma „Ki mit tud”-játékot ren­deznek, amely a KISZ által meghirdetett ilyen vetélkedő helyi döntőjeként kerül szá­mításba. — MEGHOSSZABBÍTOT­TÁK a termelőszövetkezeti ki­állítás egri nyitvatartását. A kiállítást eddig közel négyez­ren tekintették meg, közöttük többen külföldiek is. A kiállí­tás zárásának időpontja, no­vember 25. _____ Fe lhívás A KISZ egri városi bizott­sága és a szakszervezeti kul­túrotthon szombaton délután fél ötkor megkezdi a meghir­detett KI MIT TUD? verseny kétnapos válogató se­lejtezőjét az egri szakszerve­zeti kultúrotthon nagytermé­ben. Az elődöntőkre december 15-én kerül sor, amire csak a selejtezőből lehet továbbmen­ni. Ezúton is felhívjuk a fiata­lok figyelmét arra, hogy a ver­sengésbe menetközben bekap­csolódni nem lehe., tehát aki el akar jutni a januári dön­tőkig, annak már most, a se­lejtezőben is részt kell vennie. Jelentkezni lehet a szak- szervezeti kultúrotthonban no­vember 24-ig, de mindkét ver­senynapon is. A rendező bizottság A televízió műsora 10,00: TV-híradó, ismétlés. 10,15: Telesport, ismétlés. 10,30: Kisfilm. 10,45: Eltűnt egy asz- szony, csehszlovák film ismét­lése, 10 éven alul nem ajánlott. 12,00: A jövő hét műsora. Hí­rek. idő járásjelentés A Meteorológiai Intézet je­lenti: Várható időjárás péntek es­tig: Felhős idő, sok helyen eső, havas eső,' kisebb havazás. Élénk északnyugati, északi szél. A hőmérséklet keleten csök­ken, nyugaton alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet a Dunántúlon 0— plusz 3, az ország többi részén plusz 3—plusz 6 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet fagypont körül. __(MTI) IfSjEINMÄJ? Hl > aa íJ s o * Tgerben este 7 órakor: KARÁCSONYI vőlegény (Bemutató. Gárdonyi-bérlet) „ i Kiállítás a magyar munkásmozgalomról MINT EGY HATALMAS történelmi leporelló. Negyven­egy nagyméretű tabló: a ma­gyar munkásmozgalom króni­kája. Rajzok, rézkarcok a múlt század negyvenes évei­ből, a kiegyezés korából, ami­kor még a magyar munkás­ság — és a kapitalizmus is — első lépéseit tette a história útján. És fényképek a század utolsó éveiből, a II. Internacio- nálé, a Magyarországi Szociál­demokrata Párt kezdeteiről, a századfordulóról, az agrárszo­cialista mozgalomról. — Meg is szakítom a felsorolást: száz­tíz év történelmét lehet érzé­keltetni — talán még bemu­tatni is — negyvenegy tablón: de rövid pár sorban semmi­képpen sem. Láttam néhány történelmi tárgyú kiállítást; gazdagab­bat, sokrétűbbet is, mint ez: szobrokkal, munka- és harci eszközökkel, eredeti doku­mentumokkal: tárgyak, képek, feliratok rengetegével. Láttam már kiállítást — amely alkal­masabb ilyen célokra, jobban, megfelelő helyen mutatta tör­ténelmünk egy-egy korszakát. De úgy érzem: ennek a hatása rendkívüli. Egerben, a Szakszervezeti Kultúrotthonban kapott he­lyet a magyar munkásmozga­lom történetét bemutató ván­dorkiállítás. Száztíz év — pár négyzetméternyi helyen. A legutóbbi száz évé — a mi korunké. Azt hisszük, ezt a korszakot ismerjük legin­kább: s a kiállításnak majd minden tablója szolgál egy-két érdekes meglepetéssel, újdon­gg^ggg^l A° KOMMUNISTA Kiáltvány első hazai kiadása címlapjá­nak fotókópiája, az első szak- szervezeti kongresszus jegyző­könyve, a Népszava 1890. áp­rilis huszonhetediki száma, amely közli az első nagy má­jus elsejei felvonulás jelsza­vait: a nyolcórás munkaidő, nyolcórai pihenő és nyolcórai szórakozás követelményét. És egy, azóta az ismeretlenség homályába veszett költő lelkes versét: „Egy hang vonult át a vén Európán, Amelyhez képest pásztorfuvola Lehelnek kürtje. A kiállítás ennek a „vén Európát” átjáró hangnak ma­gyarországi útjáról szól. A ha­zai munkásmozgalom történe­téről. — Munkásmozgalom. — Ez a szó véres összeütközéseket, véres csütörtököket és vörös pénteket, államosítást és ^ Mozils EGRI VÖRÖS CSILLAG Csak ketten látszhatják EGRI BRÖDY Elcserélt randevú GYÖNGYÖSI PUSKIN Aki szelet vet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Királyi gyermekek Tanácsköztársaságot jelent, választási küzdelmeket, föld­osztást — és Magyarországon — szakszervezeti üdülőket, épülő üzemeket, könyvtárakat és bölcsődéket. Szinte fel sem tűnik a néző­nek, hogy az egyik tablón a Magyarországi Szocialista Munkáspárt röplapjait látja, a másikon a legyilkolt szovjet parlamentereket: s a követke­zőn az ország sorsát irányító állampolgárokat, akik talán nem is tartottak soha konkrét kapcsolatot a proletariátus mozgalmaival, soha sem keres­ték kenyerüket poros gyári műhelyben, vagy láptól elhó­dított termőföldön. De együtt dolgoznak azokkal, akik több mint száz éve vezetik a nép új, végleges honfoglalását. ELGONDOLKOZTATÓ ki­állítás. Nyolcadikos diákok, érettségiző középiskolások töb­bet tanulhatnak belőle, mint egy kötelező olvasmányból. — De más is, akit érdekelnek en­nek az izgalmas, sok változást hozó kornak titkai. , (krajczár) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Candid * HATVANI KOSSUTH ' Piros betűs hétköznapok FÜZESABONY Az utolsó vacsora t Az alábbi eset pár hete történt, egy ko­ra délutáni órában, a postahivatal számos ablakának egyikénél. Az ablakhoz egy férfi lép: — Két hatvanfillé­res bélyeget kérek. Az alkalmazott kö­rülményesen letép az ívről két bélyeget, majd meglepődve te­kint fel: — Nicsak! Vagy ta­lán tévedek? — Hogy-hogy? — Nemde Mókuso- vits úrhoz van sze­rencsém? — Pontosan. Az alkalmazott, ke­zében a bélyegekkel, barátságosan bólogat. — Hát, hogy s mint vagyunk, Mókusovits úr? Otthon minden rendben? Az asszony, a gyerekek egészsé­gesek? És hogy megy az üzlet? — Köszönöm. — Remélhetőleg tar­tós marad ez a remek idő... Mókusovits már tü­relmetlen. — Remélhetőleg — mondta kurtán. — Megkaphatnám a bé­lyegeket? — Hogyne, öröm­mel! — így a tisztvi­selő az ablak mögött, de a bélyegeket nem adja ki a markából. — Van még valami kí­vánsága? Talán egy­két levelezőlap... — Köszönöm, fölös­leges. — Esetleg néhány húsz-, harminc- vagy negyvenfilléres bé­lyeggel is szolgálhat­nék ... r- A világért sem! — Csomagszállítóle­vél, csekklap, pénzes­utalvány? — Egyikre sincs szükségem! — Látta már az ün­nepi kiadású bélyeg­blokkot? Most került forgalomba. Nézze, gyönyörű, nemdebár? S mindössze pár fo­rintot kóstál az egész. Adhatom? — Nem érdekel. A postai alkalma­zott becsukja a map­pát. — Kár. És hogyan áll üdvözlőtáviratok dolgában? Van ott­hon elegendő Rész­lete? Az ügyfél arca rák­vörös lesz: — Adja már ide végre a bélyegeimet, és hagyjon engem bé­kében! A hivatalnok mo­solygó ábrázatán semmi jele a sértő­döttségnek. — Kérem, ahogyan óhajtja, talán majd legközelebb; itt van­nak a bélyegek, egy- húszat kérek; szolgál­hatnék esetleg még valamivel, nyithat­nánk alkalmasint egy csinos kis postafiókot az ön levelei szá­mára? Mókusovits bőszül- ten elrohan. A hiva­talban most történe­tesen egy ügyfél sincs. A munkatársak az ablakok mellől értet­lenül faggatják bará­tunkat: — Mi volt ez? Mi szükség volt erre a cirkuszra? — Bosszúból! — fe­leli az, elégedett mo­sollyal. — Bosszúbólí Ho­gyan? — Mókusovits a borbélyom, és egyet­len alkalommal sem tudok tőle addig meg­szabadulni, míg végig nem ajánlja egész műsorát, a borotva- hajvágástól és a haj­mosástól kezdvp, a hajszeszeken, elixire- ken, olajokon, hajnö­vesztő szereken ke­resztül a kölniig, Pit- rálonig, meg a jó ég tudja, micsodáig. Most végre az én készletemmel is meg­ismerkedett! (Németből fordította: Jóba Tibor) kelemen 25 évvel ezelőtt, 1937. november 23-án halt meg SZULEJMAN SZTALSZKIJ szovjet-dagesztáni költő, a Szovjetunióban a népköl­tők egyik jellegzetes megszemélye­sítője, a szavak mestere, aki a ha­zai hegyek között a szovjet rend dicséretét zengte. 280 évvel ezelőtt, 1682-ben ezen a i^pon halt meg CLAUDE LORRAINE francia festő és réz­metsző, a legnagyobb tájképfestők ::gyike. Képszerkesztése a levegő és fény ábrázolásával, a sötét eló- :érbe helyezett facsoporttal, amely i távlatot hatásosan mélyítette, so- :at utánzott sémát teremtett. :gyik jelentős művét: a „Villa a Campagnában” elműt a Szépmű- , . .. veszeti Múzeumban őrzik. Szulejman Sztalszkij ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK: 95 évvel ezelőtt, 1867-ben szabadalmaztatta GASTON PLANTE francia feltaláló az első elektromos akkumulátort. Planté készülé­két a párizsi Művészetek és Mesterségek Nemzeti Múzeumában 5rzik. 1962. NOVEMBER 23., PÉNTEK: Szerencsés Az egri lottózóban szerdán délelőtt tíz óra tájban az ilyenkor szokásos kép fogadta a belépőt. Ez az utolsó nap a heti lottószelvények bedobá­sára, így mindenki szinte haj­rában töltötte ki, vágta, s ej­tette a vasládába a kis zöld papírdarabokat, természetesen azzal a gondolattal: hátha ez lesz az öttalalatos ... A hétről hétre megszokott képet azonban ezúttal egy ese­mény zavarta meg. Két asz- szony jelentkezett a pénztár­nál, mögöttük ünnepélyes iz­galommal várakoztak a férjek — s hirtelen mindenki rájuk figyelt. Az asszonyok egy kis sárga szelvényt mutattak fel, ezzel igazolták, hogy a 45. játékhé­ten négy találatot értek el. Néhány percet 'most az ilyen­kor szokásos hivatalos ügyek foglaltak el, majd a lottózó egyik kis asztalára kerültek a százforintos kötegek. Kilenc- yenötezer forintot nyertek a 45. héten a négytalálatos szel­vények tulajdonosai. Ebből le­vonásra kerül a húsz százalék és: — Hetvenhatezer forintot vettünk fel — mondta gondos számolás után, szinte egymás szavába vágva Papp Imréné, az egercsehi-bányatelep posta- hivatalának dolgozója, s Mió- kovics Jánosné, Pappné lottó­zótársa. A pénz a táskákba került, az izgalom valamennyire lecsilla­podott. Most már a siker tör­ténetének elmondása követke­zett: — Január óta lottózunk együtt — mondták a boldog asszonyok. — Hetenként hat asszonyok ikerszelvényt vásároltunk a bányatelepi postán, ott is dob­tuk be, s oda érkezett a hír szerencsénkről. — Most elosztjuk a pénzt — tervezgettek aztán —, s bútort, televíziót, rádiót, ruhákat vá­sárolunk, meg természetesen, a gyerekeknek készítünk elő na­gyon boldog karácsonyt. A férjek, akik azért jöttek be Egerbe, hogy a vásárlásnál is segédkezzenek, a beszélge­tés ideje alatt hallgattak. A végén azért nem állták meg szó nélkül: — Ez egyszer lefőztek min­ket az asszonyok — állapítot­ták meg nagy egyetértésben. — De az biztos, hogy nem hagyjuk magunkat. -Itt, azon­nal kitöltjük a magunk — öt- találatos szelvényét. S amint mondták, úgy tet­tek ... Kitöltötték a szelvé­nyeket. De, hogy igazán ötta- lálatosak lesznek-e, az majd ma dől el... (w) ★ Ugyancsak a 45. játékhéten, végre, négy találatot ért el az a tíz gyöngyösi asszony, akik már két év óta játszanak együtt, állandóan ugyanazok­kal a számokkal. Sokszor volt már hármas találatuk, a kette­sek számát már nem is tud­ják. Most 95 138 forintot jelen­tett számukra a négyes találat A nyereményt tegnap vették fel. A kis társaságot a Donovár utcai fűszerüzlet hozta össze Kurcsinka Anna, az üzlet ve­zetője és kilenc vevő alkotja a kollektívát. Eddig mind a tí­zen nagyon elégedettek a sze­rencséjükkel. 39. — Meglátjuk! Az iroda előtt ketten vára­koztak, Sáfrány kertész beszél­getett Múzsáival, de amikor a fekete ember megpillantotta az elnököt, odább húzódott komoran és elhallgatott. Na­gyon korán eljött hazulról, nem volt nyugta, de nem félt, legfeljebb megfizeti a deszka árát, más baja úgysem lehet, de az nagyon izgatta, hogy Ma­daras az éjszakai pofonokkal és rúgásokkal letudta-e a desz­kalopást, vagy folytatni akar­ja a dolgot, hivatalos útra te­relve: magyarán, hogy van-e az elnökben betyárbecsület, vagy nincs. Csákó meglepetten kiáltott, Múzsái dagadt, véraláfutásos képét látva: — Nézd csak! Kis híján azt is elkiáltotta, hogy íme a tolvaj, mert holt­bizonyos volt benne, erről száz ügyvéd se tudta volna le­beszélni: Múzsái ordas nézése már magában is beismerés volt, meg aztán, ha az ember egy ilyen kis faluban két ösz- szevert képű parasztot lát, azok csak egymással vereked­hettek. i — Te is tolvajt fogtál? — kérdezte tőle, élesen és türel­metlenül, alig várva, hogy megfordítsa a kérdést: vagy téged fogtak meg? Madaras azonban közéjük lépett, kezet fogott Múzsáival, mint máskor, és mielőtt a fe­kete ember megszólalhatott volna, ő felelt helyette: — Foghat még, ha megkez­di a hivatalát! — S hogy Mú­zsái el ne szólja magát, ma- gyarázólag tette hozzá: — Má­tól fogva te vigyázol itt a be­csületre: de aztán, akit ‘.rajta­kapsz, ne simogasd ... akárki is! Meg a kocsisok főnöke is te vagy, mert már rájuk fér egy kis egzecírozás. — Igen — mondta Múzsái, mereven, száját alig mozgat­va, mint egy hirtelen felszólí­tott iskolás gyerek. — Igen... A csizmáját nézte, mintha a sáros csizmaorr tudna magya­rázatot adni erre a váratlan közlésre, aztán zavartan mond­ta Csákónak: — Több borom volt otthon, mint kellett volna... És mi­kor kimentem szellőzni, fel- hemperedtem az udvaron ... Csákó egyikről a másikra nézett. daras előtt, hevesen összeütöt­te a két tenyerét, mint aki nagyot akar emelni. — Na? — kérdezte, egy szó­val sem magyarázva, hogy tegnap este óta bármit is más­ként látna. — Tényleg csiná­lunk valamit? — Csinálunk — mondta Ma­daras — és intett, hogy men­jenek utána az irodába. VII. Déltájban besimult az ég, zuhogni kezdett az eső, és az­tán két napon át el sém csen­desedett. Az emberszedők — ahogyan Gebenyi csúfolódva elnevezte az elnököt, s társait — csatakosra ázva mászkáltak a faluban, sárpapucsokat ci­szer, hogy elfoglalja hivatalát. Beült az irodába, mondván, hogy. legalább egy vezető tart­sa a frontot, mikor a többi szanaszét mászkál: a telefont leste epedve, hátha megszólal, s akkor végre ő is beszélhetne valami rangos / emberrel, az Aranykalász nevében. De a telefon, mintha elázott volna az ömlő esőben, hallgatott egész nap, és különben sem történt semmi, még a lányok sem nevetgéltek a szomszéd szobában. Estefelé bejött Farsang. A falon függő rajzról a füzetébe másolta a határ térképét, és közben halkan mormolva szá­molt. — Mit számolsz? — érdek­lődött Gebenyi, mert már rozs­dát fogott a szája a hosszú szótlanságtól. — Hogy mennyi vetőmag kell. — Ahá ... Szóval kapunk? — Dehogy. De nem is ké­rünk. — Nem értem. — Pedig egyszerű. Aki mé$: nem hozta be a porcióját, a? most behozza. Gebenyi ijedten köhögni kezdett, mintha félrenyelte volna a füstöt, pedig nem iS cigarettázott. Na, ezek tisztád ra megbolondultak, már sen­kit sem hagynak békén. — Különben — mondta, ét fakókék szemével közönyösei, nézte a szemközti falat — en­gem nem is érdekel a dolog. (Folytatjuk.) — Nem hiszed? — kérdezte Múzsái, és már vonta a vállát, jelezve, hogy ő nem tehet ró­la, ha nem hisznek neki. — De... — felelte halkan Csákó, és elfordult, meleg pil­lantást vetve az elnök háta kö­zepére. — Miért ne hinném? Czobádi jött a Kisköz felől, egy agyagos sárkoloncon meg­csúszott, s ijedten széttárva a karját, féllábon siklott a kerí­tésig, mint egy bekecses, ka- lápos öreg gólya, ott aztán megkapaszkodott, s visszafelé bámult hitetlenül, hogy mek­korát is tudott csúszni. Czobá­di különben nem sokat álha­tóit az éjjel, táskás és gyűrött volt a szemealja: de mikor az irodához érve sorba lekezelt az emberekkel, és megállt Ma­peltek a lábbelijükön, es a kapuk előtt sokáig topogtak. Ö, már mint a szeplős, hamar bevégezte ellenőri pályafutá­sát, amelyet, a hatalom édes bódulatában, kissé elsietve kez­dett. A szokatlanul rövid, és levegőjében is rendkívüli ve­zetőségi ülés után, mindjárt reggel beállított az istállóba, s visítóan vékony, öregasszonyos hangján valami olyasfélét szó­nokolt a tehenészeknek hogy ő majd megmutatja, hogyan kell dologra szoktatni az ilyen tohonya népséget: mire a népség azon melegében kihají­totta őt az istállóból, Máté Maristól kért vadonatúj note­szével, s f okoló kannájával együtt. Gebenyi az öklét ráz­ta, de már csak a takarmányos mögött, ahol nem láthatták. S meg sem kísérelte még egy-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents