Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

1968. november 23., péntek HEPrtMR 1 Egy mondat és ami mögötte van A Központi Bizottság beszá­molóját még kellő alaposság­gal végigolvasni sem volt idő, nemhogy teljés összefüggései­ben íelmérje az ember minden tételét, gondolatát, ténybeli, elvbeli megállapításait. Mégis hallva, olvasva újból és új­ból már azonnal egyet lehet és kell érteni többek között azokkal a tényekkel, amelyek­kel a beszámoló a hazánkban végbement nagy és történelmi jelentőségű változást jellemzi. Az újságíró, de az újságolvasó, a mindennapok munkájában részt vevő ember is saját sze­mélyes tapasztalataiból talál­hat bőven igazolást a Közpon­ti Bizottság beszámolójának „konkrétságára”. „Mindennek eredményeként elmondható, hogy a mezőgaz­daság szocialista átszervezése nemcsak hogy megtörtént, ha­nem minden lényeges tekintet­ben egészségesen is ment vég­be’’ — hangoztatja többek kö­zött a beszámoló és a ténybeli adat), a „konkrétum” álljon 'itt most az újságíró közelmúlti. személyes és meg nem írt ta­pasztalatából ... ★ — Jóformán az utolsó volt. Az istennek se akart kötélnek állni ... — ezt az erdőtelki Űj Élet elnöke mondja, s akiről mondja, az nem más, mint Kovács Gábor, a szántóföldi brigád vezetője. — Nem... nerrt és nem, semmiképpen sem akart szövetkezeti tag lenni ... Mennyi, de mennyi szó kel­lett — teszi még hozzá az el­nök, röviden summázva egy ember megnyerésének több he­tes, szavakkal, érvekkel vívott csatáját. — Amikor az első napok­ban gyülekezni indultunk, az­tán meg a gyülekezőhelyről ki a földekre, azt hittem, • meg­szakad a szívem, meg azt is, úgyse bírom én ezt így ki to­vább... — ezt már Kovács Gá­bor mondja, aztán nagyot ug­rik időben, gondolatban és így folytatja: — Most már meg­szoktuk egymást, hogy együtt vagyunk, hogy a közösség rendet, törvényt követel... Meg aztán az is nagyon jól­esett, hogy pártonkívüli létem­re engem tettek meg brigád­vezetőnek, s ezért nem szólt senki a régebbi tagok közül, a párttagok közül se senki... Sőt, mindenki segíteni igyeke­zett... Hát így volt... Még ta­lán annyit, hogy belépni ugyan beléptem én akkor, mit tehet­tem volna én már jóformán egyedül, maszekparasztként, de a jövedelemben, hát abban nem bíztam ... A „hitetlen Tamás” most ki­tűnő brigádvezetője a termelő- szövetkezetnek, több mint hat­száz munkaegysége van, ami­kor egy munkaegység értéke meghaladja jóval az ötven fo­rintot... S hogyan dolgozik a brigád? Két holdról, — kettő­ről! — 13 vagon takarmány- répát szedtek fel... — Te, Gabi! — ezt megint Kovács Gábor meséli nekem — állított meg a minap Vince György... Te Gabi, mondta, én már nagyon bánom, hogy otthagytam a szövetkezetét... Nem szóltam én neki semmit, mit mondjak. Persze, hogy bánja, hisz a saját lánya fél év alatt kerekén 170 munkaegy­séget teljesített abban a szö­vetkezetben, amelyet az apja otthagyott... Folyik a szó, formálódik a történet, s kép alakul arról is, hogy nemcsak gazdasági egy­ség Kovács Gábor brigádja, de a közösség emberformáló erőt is jelent. Ne mondjuk most már a nevét annak az egykor izgága, neki semmi sem jó em­bernek, akitől legszívesebben a szövetkezet vezetősége meg­szabadult volna ... Most 500 forint jutalmat kapott jó mun­kájáért! Vagy beszéljünk egy másik­ról, ugyanebben a szövetkezet­ben, aki néhány esztendővel ezelőtt szembekerült a tör­vénnyel is — a termelőszövet­kezetek ügyében? Mondjuk el, hogyan lett brigádvezető, s nem is akármilyen, ugyanab­ban a szövetkezetben, amely­ről és amelynek ürügyén az egész szövetkezeti mozgalom­ról leszedte annak idején a ke­resztvizet? Ez már egy másik, s lényegesen hosszabb történet lenne, de feltétlenül olyan tör­ténet, amelyet érdemes lesz megírni... ★ A Központi Bizottság beszá­molója arról szól, hogy „egész­ségesen” ment végbe a szövet­kezetek szervezése. Ez megál­lapítás! De ilyen és ehhez ha­sonló tények ezreire támasz­kodó megállapítás! Gyurkó Géza Mit tettek a kongresszus asztalára a hajtóműgyáriak? Harmadik napja tanácskozik a kommunisták kongresszusa, de a hajtóműgyáriak, már jó­val a kongresszus kezdete előtt, eleget tettek ígéretüknek, s nem maradt el a ráadás sem. — A VIII. kongresszus tisz­teletére 700 000 forintos válla­lást tett üzemünk — mondja Fenyves Olivér, üzembiztonsá­gi megbízott, aki a munkaver­senyt is kezében tartja, s érté­keli az eredményeket, hol tar­tanak a vállalások teljesítésé­ben, mi ai ami még hátra vari a feladatokból. — A vállalásnak maradék­talanul eleget tettünk, sőt túl is szárnyaltuk azt. November 5-ig 1 270 200 forintot teljesí­tettünk. Sok volt a selejtünk, s ennek csökkentésére tettünk ígéreteket, ezt állítottuk fel­adataink gerincébe. Október végéig — 82,1 szá­zalékban tettek eleget tervkö­telezettségüknek, s a hangulat bizakodó, mert 102—107 száza­lék között várható összes mu­tatóik teljesítése is az esztendő végén. Azt sem hallgathatjuk el. hogy eddigi eredményeiket a gyár munkásai 98,7 százalé­kos tervszerűséggel dolgozva érték el. Megtakarított órák ... Az üzemrészek közötti szo­cialista vetélkedésben az „U—28-as” szerelde munkásai bizonyultak a legjobbaknak, az Tanácskoztak az egri járás tsz nőtanácsainak vezetői Tegnap délelőtt Egerben, az egri járás termel ©szövetkeze­teinek 110 nőtagja tanácsko­hesdodik a borkóstolók tapasztalatcseréje — No, most gyerünk a mi pincénkbe... (Szegő Gizi rajza) zásra gyűlt össze. A tanácsko­záson megjelent Kreskai Já­nos, az Egri Járási Pártbizott­ság másodtdtikára. Jezoviczki Vincéné, az egri járási nőtanács titkára, beszá­molójában az asszonyoknak a termelőszövetkezetekben vég­zett munkájával foglalkozott. A baromfitenyésztést a kö­zös gazdaságokban nagyobb­részt az asszonyok végzik, s ebben az évben is szép ered­ményeket értek el. A járás ter­melőszövetkezeteinek baromfi­értékesítési terve 400 mázsa, s a jelenlegi eredményekből arra következtethetünk, hogy ezt a tervet a tsz-ek túlteljesítik. Példaként állította a tanácsko­zás részvevői elé a járási nő­tanács titkára Ferenc Tiborné és Ferenc Balázsné bélapátfal­vi baromfigondozókat, akik az elhullás! százalékot három szá­zalékra csökkentették az el­múlt évi tízről. Beszélt Jezoviczki Vincéné arról az örvendetes, és általá­nosan tapasztalható tényről, hogy a termelőszövetkezetek­ben az asszonyok nemcsak a munkából veszik ki részüket becsülettel, hanem helyet kap­tak a vezetésben is. Az asszo­nyok munkáját elismerik, és ennek eredményeképpen ez évben egy asszonyt jutalomból a Szovjetunióba küldtek üdül­ni, egy asszony pedig kor­mánykitüntetést kapott. Fontos feladatként említette a járási nő tanács titkára az asszonyok téli foglalkoztatásá­nak megszervezését. Felhívta a figyelmet a különböző oktatási formákon — tsz-akadémián, ezüstkalászos tanfolyamon — való részvételre. A beszámoló ezután a termelőszövetkezeti asszonyok jövő évi feladatait Ismertette. A tanácskozáson részt vevő 110 termelőszövetkezeti asz- szony táviratiban üdvözölte az ülésező VIII. pártkongresszust. A beszámolót vita követte. ft. i.) 6 birtokukba került az első he­lyet jutalmazó vörös vándor­zászló. Az U—28-as szereidében ti­zennyolcán dolgoznak, tizen­nyolcán végzik a traktor se­bességváltóházak szerelését — s ez a 18 ember egy brigádot alkot, Nagy István vezetésével. Nemcsak vállalásuk, a bri­gád is a kongresszus tiszteleté­re született; a kongresszus tiszteletére vállalta a 18 mun­kás, hogy ők is bekapcsolód­nak a brigád-mozgalomba, s megszerzik a kitüntető szocia­lista címet. — Milyen eredményekkel di­csekedhet a Nagy-brigád? — A szerelési időt a korábbi 16 óráról 15-re csökkentettük. Négy újítást is benyújtottunk, a szerelések meggyorsításának elősegítésére. S akad más is: elérték, hogy a gyártmányoknál nem fordul elő többé szerelésből származó meghibásodás; minden brigád­tag 16 őra társadalmi munkát végzett, főként a patronált’ ter­melőszövetkezeteket, a szalóki Üj Élet Tsz-t és az egri Nagy József Tsz-t segítve. ..Szökésben" a selejti Neoncsövek fehér fényében úszik a forgácsoló nagycsar­nok. A mély döngéstől a hal­lás felső határáig emelkedő si- vítással formálják az anyagot az egymás mellett sorakozó nagytestű gépóriások, eszter­gák, fogazógépek. Itt a nagy­csarnokban dolgozik Vajda Pál 8 fős kollektívája, a gyár Ifi-brigádja. Nekik már sike­rült megszerezni ez év áprili­sában, hosszú hónapok ke­mény, becsületes munkája ju­talmaiként, a szocialista címet Együtt dolgoznak, együtt ta­nulnak, együtt járnak szóra­kozni. öten végzik a gépipari technikumot, s szereznek ma­gasabb képzettséget. És emel­lett a betanított munkások a szakmunkás bizonyítványért is küzdenek. Hányán • járnak az általános iskola felsőbb osz­tályaiba? Felesleges kérdés! A Vajda-brigádban nincs senki, akinek nincs meg a 8 osztálya. Ha a szocialista emberré válás útja nehéz és áldozatos is, a munka, az már kezd szocialis­tává alakulni: a kongresszusi versenyben több mint 50 ezer forint selejt megtakarítást ér­tek el. Igazolatlanul a munká­ból egyikük sem hiányzott eb­ben az évben, időben elfoglal­ták helyüket a gépek mellett minden műszakban, késésük nem volt. Mibor költözhet > a gyár ?! Ne gondolja senki, hogy problémamentes üzem a Haj­tóműgyár, s hogy náluk min­den rendben haladt ebben az évben, mint a karikacsapás. Rajtuk kívül álló okokból több hónapban, például augusztus­ban és szeptemberben, tervük teljesítésével elmaradtak^ Visszavetette most őket az is* hogy nem költözhettek be idő­ben, november elején az új gyárépület csarnokaiba, mert az építők megkéstek a munkák befejezésével. Nem készültek el a belső csatornázásokkal, az út megépítésével; nagy a la­tyak, bokán felül ér a sár, s a rendezetlen összevisszaság megnehezíti a szabadabb moz­gást, a zavartalan munkavég­zést. A gyár munkásai azon­ban remélik, hogy a jövő esz­tendő első negyedévét már az új csarnokban érik meg. Pataky Dezső Kongresszus a televízióban Megyénként csak a pártérte­kezleteken megválasztott kül­döttek vesznek részt pártunk VIII. kongresszusán — hivata­losan. Igen, csak hivatalosan, mert bár az egész napos ülé­sen csak a néhány száz megvá­lasztott küldött vesz részt, de valóságban, ha naponta csak rövidebb időre is, az egész or­szág, minden dolgozó részve­vője, „látója és hallgatója” a tanácskozásnak. Esténként, a televízió képernyője előtt. Első alkalom, hogy a televí­zió összefoglalót ad pártunk kongresszusáról. Sokan — kü­lönböző korosztályúak — fog­lalják el a készülék előtti szé­Nehéz idők jártak. Az üldö­zés elől lehúzódtak a Mátra alji kisvárosba. A férfi Pesten maradt, nem hagyhatta ott az ügyvédi irodát. Gazdagok vol­tak, s ez a nehéz időkben is éreztette hatását. A férfinak megengedték, hogy este be­menjen irodájába, s intézze fo­lyó ügyeit. Nappal a laktanyá­ban is az irodán foglalkoztat­ták, ő állította össze a zsidó emberek lajstromát. Kartoté­kolt, vagyoni leltárt készített, s kisebb-nagyobb ügyeket inté­zett, amelyek ugyan erősen ütköztek a szolgálati szabály­zattal,-de jpl megfértek a tiszt­urak anyagiasságával. Este pedig, nos, este, bement a megszokott irodába és rakos­gatta az aktákat. Kliensei már nem voltak, beosztott kollégái is mind otthagyták. Mégsem tudott lemondani erről az esti munkáról, amely lényegében búcsú volt életének legszebb napjaitól, amelynek felét eb­ben a papír- és tintaszagú he­lyiségben töltötte. Igen, a má­sik felét a bíróságon, de oda már nem mehet be, odáig nem engedik. Az asszony keresztény volt, Így viszonylag könnyen ment a vidékre költözés. Gyöngyö­sön csak egy hónapot töltöt­tek, de ahogy romlott a hely­zet, úgy tűnt mind nagyobb­nak ez a kis vidéki város is Féltek. Sok szem, sok fül, sok rosszindulat. A gyerekek is vele mentek és a nevelőnő is. Kisebb helyre vágytak, elbújni volna jó. valahol az erdőben. Talán Mátrnfüreden? Megpró- báirák Ott. ahol a tele­pülésre Gy" 'iyös felöl visz az út, ott, ahol a kőkeresztre fe­szített Krisztus a Pipis-hegyre néz, volt egy erdei lak, bizal­mat gerjesztő fenyvesekkel kö­rülvéve. Az asszonynak gyer­mekkora jutott eszébe, még in­kább serdülőkora, amikor bú­jócskát játszottak a Ligetben, később pedig odajártak csóko- lódzni, és a fák oly jó védel­met nyújtottak a kíváncsi sze­mek és az Üdvhadsereg er­kölcscsőszei elöl. A gyermekeknek nem kellett sárgacsillagot hordaniok, ezt a férje el tudta intézni. Mégis, csupa kis és nagy rettegés volt egész életük. Éhezni nem éhez­tek, pénzük több volt, mint elég. A nevelőnő megbízható volt, kissé házsártos, de intel­ligens, beosztó és gyerekekhez nagyon értett. Az új veszély mégis az ö révén jelentkezett, illetve ő nyitott neki ajtót, pe­dig lehet, maga sem akarta. Gyöngyösön is, Mátrafüreden is fővárosi nyaralóknak adták ki magukat. Senkinek sem mond­tak semmit. Hallgatni arany, mondogatták, s igyekeztek úgy élni, mint a többi nyaraló. Mindenkihez barátságosak vol­tak, de barátságot senkivel sem kötöttek, De Médi, a neve­lőnő, nem tudott meglenni em­berek nélkül. S ki vethetné meg, hogy elsősorban á fiatal férfiak társaságát kedvelte, hi­szen mindössze 24 éves volt. Az új ismerős állás nélküli fiatalember volt. Amolyan se hús, se hal, legalábbis ami a politikát illeti. Két-liárom nap alatt tisztába jött a dolgokkal. Médi nagyon bízott benne. Igaz, gyakran mondogatta, hogy a szeme őzikeszem; de a foga farkasra emlékeztet. Mindegy, a lány inkább a sze­mének hitt, különben is, a fen­ti hasonlatot a szerelemre vo­natkoztatta, nem a fiú jelle­mére. Elmondott neki mindent. A férfi egyáltalán nem úgy vi­selkedett, mintha nagy titkot hallott volna, minthogy nem is tartotta annak. Ö egyszerűen szerelmes volt. És hálás. Há­lás mindenért, hogy befogad­ták, hogy nincs pénze, állása, s ezért sem vetik meg. S há­lás, mert szeretik őt. Nagyon szép nyár volt, törő­dött is ö azzal, hogy ki micso­da, honnét jött, miért jött. Lé­nyeg, hogy Médi itt van, hogy megvan, hogy szereti, s hogy az éjszakáknak kakukkfű sza­ga van. Az asszony félt tőle. Szim­patikusnak tartotta g is, de mégis félt. Próbálta Médit le­beszélni róla, s odáig is el­ment, hogy rosszat mondott a fiúról. Ezen sincs csodálkozni való, a gyermekeit féltő anya­tigris volt, s mint ilyen, elég szelíd. Azt is gyanúsnak talál­ta, miért nem fogad el ez az ember semmit tőlük. Csak a cigaretta volt kivétel. — No, Béla — mondotta ilyenkor — magába áldozok egy „Egyiptomit.” — S bár viccnek, szellemességnek szán­ta, Béla mindig elpirult, s csak nagy nehezen fogott tü­zet a cigarettája. Médi mindent értett, tudta, hogy a fiú szégyelli pénztelen­ségét. Ilyenkor ő is dühös volt, de nem szólt. Már egy hónapja ismerték egymást, de amikor dr. Sós Endre, a férj, Pestről üzene­tet küldött: bizonyos dolgokat azonnal szállítsanak Pestre, az élete függ tőle. Megegyeztek, hogy Béla viszi, de neki sem szabad tudnia, mi van benne. Két kis csomag, elfért a nad­rágzsebekben is. Másodosztá­lyú jegyet váltott, s a lány a vonatnál mindent elmondott. Ékszer, nagyon drága ékszer tehát a szállítmány! Nem volt ideges, bár a vonatban Pestig a csendőrök többször is meg­jelentek, de csupán katonaszö­kevényeket kerestek. A randevú este kilenckor volt, a Zoltán utcai lakásban. I?r. Sós a fiú előtt bontotta ki a csomagot. Egymásra néztek, s a szem kérdezte: tudtad? S a szem válaszolt: igen! Az ügy­véd megölelte a fiút, s kérlel­te, egyék valamit, aludjék ná­la. Semmit sem fogadott el, az éjféli vonattal visszautazott. Másnav csodálatosan szép augusztusi nap volt, s ő egy kicsit bágyadtan, de szerelem­re éhesen gondolt g találkozás­ra.. A gyerekek barnára sülve kacaráztak, s evés helyett zöld­paprika-szeleteket dobáltak egymáshoz, a vajas kenyérről pedig lenyalták a vajat. A lányj a fürdőszobában a fehérneműitj mosta. Az asszony éppen ak­kor ébredt. — Megjöttél? — Megjött?] Sikerült? — Hangzottak a kér-\ dések, s ő alig győzött vála­szolni. — Nos, mivel tartozom? — 1 kérdezte az asszony viccesen, j de érezni lehetett, hogy komo-1 lyan gondolja. — Tudja, fontos iratok vol-i tak és pecsétek, nélkülük az] uram nem boldogulna. Százi pengőt magába áldozok, elég] lesz? — s itt a hatásra számít-] va, felhúzta a szemöldökét. — Nem, asszonyom, köszö-i nőm, nem rogadom el — mond-] la a fiú, s bár elpirult, cseppet i sem volt zavarban. — De van] nekem egy barátom, Schwartz, Zoli, munkaszolgálafos Kiskun- ] lacházán. Most kivételesen ál-, dozzunk belé egy dobozi Egyiptomit. Irta szegény, hogy j küldjék neki Levente'cigaret­tát, de hátha ennek jobban] örülne. Szüleit már elhurcol­ták, s nincs, aki csomagol1 küldjön neki. Médi falfehéren, ke-zében*egy, vizes kombinéval hallgatta vé-l gig a beszélgetést. — Ő, maga szerencsétlen.] hiszen Béla mindent tudott —i nyögte az asszony felé, azutánj eleredtek a könnyei. A fiú kiment a gyerekekhez] az udvarra, mert nem volt lobbi mondanivalója. Egyébkén* is] szerette ezeket a gyermekeket.j olyan vidámak cs tissta*zemü- ek voltak. Suha Andor keket. Már az adást megelőző­en, többen türelmetlenül néze­getik óráikat, s a műsorközlő bejelentésekor a halkan sutto- gókat is csendre intik. Még pár másodperc, s a képernyőn megjelenik a kongresszus szín­helye, a zsúfolásig megtöltött terem, s Kádár János elvtárs szavait halljuk. Mindenki — ifjak és idősebbek egyaránt — nagy érdeklődéssel figyelik a képernyőn kirajzolódó képet, az arcokról felfokozott érdek­lődés olvasható le. A kamerák végigpásztázzák a hosszú széksorokban helyet foglalókat. Vékony keretes szemüveget viselő, középkorú férfi, kissé előredűlve hallgat­ja a beszámolót, míg mellette kusza betűs írással, nagybaju­szé patasztbácsi jegyezget az előtte fekvő füzetbe. A mö­göttük ülő, keskeny, markáns arcú, sötét színű bányász, za­kóján sztahanovista-jelvényt viselő, húsz év körüli fiatal­ember is sűrűn írogat, ’ míg a mellette ülő asszony a szék karfájára könyökölve figyeli az elnöki, emelvényt. A képer­nyő előtt is ülnek idősebbek és fiatalok, orvosok, tanárok, egyszerű hivatali dolgozók, mint ahogy a képernyő tanú­sága szerint a küldöttek is va­lamennyi társadalmi réteget képviselik. Nem sok az a harminc perc, hamar lejár a közvetítés ideje. Az emberek szinte észre sem vették az idő múlását. Feláll­nak, s beszélnek, vitatkoznak a látottakról, a hallottakról — éppúgy, mint a küldöttek a kongresszus szünetében. (tóth) Kort-örs-est Gyöngyösön November 24-én, szombaton este 6 órai kezdettel a Kortárs című irodalmi folyóirat mun­katársai gyöngyösi olvasóik­kal találkoznak a járási könyv­tár olvasótermében. A költők közül Baranyi Fe­renc, Simon István, Váci Mi­hály és Papp Miklós lesznek jelen, valamint Galambos La­jos, Gerelyes Endre és Szaka- nyi Károly prczaírók. Bevezetőt mond Juhász Má­ria.

Next

/
Thumbnails
Contents