Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

4 NßPÜJSAG 1962. november 23., péntek Tanácskozik a kongresszus (Folytatás a 3. oldalról) nyá, ha a valóságot, annak új összefüggéseit fedezi fel. Az irodalom és művészet feladata is, hogy a társadalomban és a társadalmi ember lelkében végbemenő folyamatok újsze­rűségét, új vonásait, új törvé­nyeit felfedezze, és azt művé­szi hitellel kifejezze. A kultúr- politikusok, esztéták ne csak a veszélytől óvják az írókat. Su­gallják az alkotó felfedezés Ilyen bátorságát. Az irodalom és művészet irányításáról szólva kifejtette, hogy véleménye szerint kultúr­politikánk még sohasem volt olyan jó, mint most. Nem azért, mert ez vagy az a sze­mély csinálja, hanem egysze­rűen, mert soha ilyen jó poli­tikánk nem volt. A kultúrpoli­tikai irányítás módszereit azonban javítani lehet és kell. A módszerek, amelyek tegnap még jók voltak, nem feltétle­nül felelnek meg a mai köve­telményeknek. Az élet megy előre, az új problémák új irá­nyítási módszereket is köve­telnek. Befejezésül a Központi Bi­zottság augusztus 16-i határo­zatáról, a törvénysértő perek lezárásáról szólt Hangsúlyoz­ta, hogy a törvénysértő perek lezárása rendkívüli jelentőségű tett. De kinek-kinek magában is szembe kell néznie azzal a felelősséggel, amely ebből a korszakból őt személy szerint is terheli. Csak a szüntelen szembenézés és szembesítés menthet meg bennünket a hi­báktól. (Taps.) ARTURO COLOMBI, az Olass Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust párt­ja és az olasz dolgozók nevé­ben, majd elemezte a mai olaszországi helyzetet Ezután nemzetközi kérdé­sekre tért át és hangoztatta: — Az Olasz Kommunista Párt teljes mértékben helyesli a Szovjetunió vezetőinek a ku­bai válsággal kapcsolatos lépé­seit Határozottan elítéli az Albán Munkapárt vezetőinek magatartását. Rendkívül nehéz helyzetben rágalmazó vádakat hangoztatnak és ezzel bizal­matlanságot keltenek a békés együttélés politikájával szem­ben, megosztják a nemzetközi kommunista mozgalmat. Az Albán Munkapárt állásfoglalá­sainak mindennemű támoga­tása ellene szól a 81 kommu­nista és munkáspárt határo­zata szellemének. Az olasz nép óriási többsége bizalommal te­kint a szovjet kormány fárad­hatatlan erőfeszítéseire, ame­lyeknek célja megmenteni a békét, elősegíteni az általános és ellenőrzött leszerelést, megte­remteni a két rendszer békés együttélésének és versengésé­nek alapvető feltételeit. A há­ború megakadályozásának le­hetőségében hinni — nem je­lent illúziókat az imperializ­mus természetét illetően és még kevésbé jelent meghódo­lást az imperializmus agresz- szivitása előtt Viszont bizal­mat jelent a Szovjetunió vezet­te szocialista tábor növekvő erőiben — hangoztatta többek között Arturo Colombi. GOSZTONYI JÁNOS, a Vas megyei Pártbizottság első titkára & Vas megyei küldöttek nevé­ben kifejezte egyetértését a Központi Bizottság beszámoló­ijával, a párt politikai irányvo­nalával, és hangoztatta, hogy a Vasmegyei kommunisták mély bizalommal vannak á Központi Bizottság és annak vezetői iránt. Ezután a múltbeli hibák, bűnök néhány tanulságával foglalkozott. — Teljesen helyesen járt el a párt és a Központi Bizottság akkor, amikor megalkuvás nélkül, kérlelhetetlenül szakí­tott a revizionista árulókkal — mondotta Gosztonyi János —, ég helyesen járt el a párt, a Központi Bizottság akkor is, amikor ingadozás nélkül és kérlelhetetlenül szakított és le­számolt a szektás, dogmatista politikával és a személyi kul­tusszal. í Gosztonyi elvtárs utalt arra, hogy a teremben levők vala­mennyien jól tudják, mit je­lentett hazánkban a szektás, dogmatikus politika. — Valamennyien r ki előbb, ka utóbb, de keresztülmentünk a megdöbbenésnek, az elkese­redésnek és a szégyennek azon a vad érzelmi viharán, ame­lyet a törvénytelenségek fé­nyeinek megismerése és felis­merése jelentett. Nem beszé­lünk — és helyesen tesszük, ha nem beszélünk — erről sokat, de a tapasztalatok hasznosítá­sa miatt mindig emlékeznünk kell rá. Emlékezni kell a té­nyeken túl arra is, hogy mit termelt ki a személyi kultusz; ennek a talaján terjedt a hí­zelgés, a talpnyalás, és más, jellemet is romboló tulajdon­ság. Emlékezni kell arra is, ho­gyan itta be ösztöneinkbe ma­gát a gyanakvás, s hogy néha még ma is nehezen szabadu­lunk meg ettől. De arra is em­lékezni kell, hogyan terjedt a tömegekben az elkeseredés, a cinizmus és hogyan vezetett egyik fő okként ez is 1956 ok­tóberéhez. Mindezek alapján helyeseljük mi is, Vaá megyei kommunisták az augusztusi határozatot, helyeseljük, hogy a Központi Bizottság igazságot szolgáltatott mindenkinek, aki­nek méíf igazságot lehetett szolgáltatnia, és messzemenő­en helyeseljük, hogy az elköve­tett bűnökben legfőbb politikai felelősöket, mindenekelőtt Rá­kosit és Gerőt kizárta a párt­ból. — Mindezeket — nem utol­sósorban — azért teszem szó­vá, mert úgy érzem, hogy a mi pártunk olyan keserves tör­ténelmi tapasztalatokat is szer­zett a személyi kultusz idejé­ből, a szektás, dogmatikus hi­bákból, amelyek külön feljogo­sítanak bennünket arra, hogy állást foglaljunk mindenféle szektás, dogmatikus, a néptől, a marxizmus—lenin izmustól idegen nézetek, tendenciák el­len, bárhol is .jelentkeznek a nemzetközi munkásmozgalom­ban. Hallottuk itt a Kínai Kom­munista Párt küldöttének, Vu Sziu-csüen elvtársnak a felszó­lalását. Ne értsen félre engem Vu Sziu-csüen elvtárs, ha ref­lexiókat fűzök ahhoz, amit ő elmondott, azzal a belső meg­győződéssel teszem, hogy mi, magyar kommunisták, mind­annyian szeretjük a nagy kínai népet, szeretjük és tiszteljük a hős Kínai Kommunista Pártot. Ügy gondolom, valamennyien csak sajnáljuk, hogy most olyan helyzet alakult ki, amelyben saját pártszerveze­teink, saját párttagságunk, a mi tömegeink sem értenek né­hány dolgot, amelyről itt az albán vezetőket illetően a dél­előtti vitában szó volt. Minket, tisztelt kongresszus, történelmi tapasztalataink intenek arra, hogy szilárdan és ingadozás nélkül haladjunk tovább azon az úton, amelyen most me­gyünk és minden olyan tenden­ciát, vagy törekvést, amely bennünket erről az útról jobb­ra vagy balra le szeretne rán- cigálni, pártárulásnak minősít­sük. Külpolitikai célkitűzé­seinkre, irányelveinkre is ez vonatkozik. Gosztonyi elvtárs ezután a magyar—osztrák kapcsolatok­ról beszélt Egyetértünk a beszámolónak azzal a kijelentésével, hazánk Ausztriával nem egyszerűen csak normális, hanem jószom­szédi viszonyra törekszik. Egyetértünk ezzel, bár mi ott élünk a nyugati határon. Nem­egyszer magunk is szemtanúi voltunk olyan provokációknak, amelyeket bizonyos osztrák szervek, vagy más, de tőlük nem független szervek követ­tek el népköztársaságunk el­len. Személyes tapasztalataink is vannak arra vonatkozólag, hogy Ausztriában élnek — ta­lán nem is kevesen —, akiknek nem tetszik az, amit mi csiná­lunk és sok mindent tennének azért, hogy Ausztria keleti szomszédja ne szocialista or­szág legyen. Ami az osztrák népet, az osztrák munkásokat és parasztokat illeti, velük nem volt és ma sincs semmilyen vi­tánk. De ezen túl is töreked­nünk kell gazdasági, kulturális, sport és egyéb kapcsolataink fejlesztésére a két ország kö­zött. Sokan jönnek ma már Ausztriából hozzánk; egyre többen és ez jó dolog. És egyse kevesebb lesz a hitele azoknak a rágalmaknak, amelyeket a reakciós osztrák burzsoá újsá­gok rólunk írnak. Most Sopron és a Balaton között közvetlen út épül, amely a látogatást még közvetlenebbé teszi, s meggyőződésünk, hogy közel az idő, amikor tíz- és tízezrek nézhetik meg majd a valóság­ban, hogy mit jelent a fel­épített szocializmus Magyar- országon. A felszólaló a továbbiakban azokról a tapasztalatokról be­szélt, amelyeket a Vas megyei pártszervezetek munkájuk so­rán szereztek. Majd befejezé­sül hangoztatta, hogy a Vas megyeiek következetesen végre fogják hajtani a VIII. kong­resszus határozatait. JUSZKO ISTVÁN NE, felnőtelekesi pedagógus küldött volt a következő fel­szólaló. Valamennyi jelenlevő peda­gógus számára jóleső érzés volt hallani, hogy a párt elis­meri nehéz, de szép munkán­kat — mondotta. — A továb­biakban a pedagógusoknak a társadalmi munkákban való részvételéről beszélt. Majd hangsúlyozta, hogy a pedagó­gusok nagy örömmel fogadták az oktatási reformot, mert ez biztosítja a gyermekek magas színvonalú képzését, fejlődését. Utalt arra, hogy a kongresszu­si irányelvekben szerepel az emberi tudat formálásának szükségessége. A pedagógusok is egyetértenek ezzel, de kérik, hogy — velük együtt — a tár­sadalom, a szülők is nyújtsa­nak segítséget a szocialista em­bertípus kialakításához. AMBRUS JENŐ, a Pécsi Városi Pártbizottság titkára bevezetőben rámutatott arra, hogy a Baranya megyei ipar és bányászat teljesíti a rábízott fel­adatokat. Van azonban néhány olyan gondjuk, amelynek meg­oldása a megyének is, a nép­gazdaságnak is előnyös lenne. Mindenekelőtt a beruházások Kongresszusi jegyzetek A legnagyobb esemény „Megfúrt“ emberek 'T' anácskozik a kongresszus. A Dózsa György út és a Gorkij fasor szegle­tén, a palotaárkádok alatt, csitri lányok csivi- telnek. A novemberi hideg és a „kongresszu­si” izgalom pirosra csípte arcukat, kezükben díszes könyvet szorongatnak. A Berzeviczy Gi­zelláról elnevezett általános iskola 651-es Zrí­nyi Ilona Úttörőcsapatának „Barátság” őrse rohamozza a VIII. kongresszus küldötteit — ez a legnagyobb eseménye az úttörőcsapat életének. A könyv: az őrsi napló, az oldalakat díszí­tő szöveg, kép, rajz — az úttörő-kollektíva életének tükre. Közös tv-előadások és „Ki mit tud”-vetélkedő, kiállítás-látogatás és őrsi gyűlések után most ők is hazánk szívének dobbanását figyelik, lesben állnak a kong­resszust befogadó palota falainál. Fekete és szürke gépkocsik állnak meg. Érkeznek a küldöttek és vendégek. így reg­geltájt, „törnek” rájuk a „Barátság” őrs út­törői. Naplójuk lapjain már ott sorakozik a párt Politikai Bizottsága tagjainak aláírás­gyűjteménye, most a külföldi testvérpártokon a sor. Barna bőrű küldött írja be nevét készségesen a naplóba: Ibrahim Mustapha, a Szudáni Kommunista Párt Politikai Bizott­ságának tagja. Vidám arccal fogadja őket egy ázsiai küldött: I. Bakrit, az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. A palota előtt most lép ki fekete ko­csiból egy fehér bottal járó, sötétbőrű, daliás férfi, akinek az imperializmus elrabolta a szemevilágát, de mégis lát. Gyöngybetűkkel írja be nevét: Henry Winston, az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának al- elnöke. Hamarosan folytatódik a tanácskozás, a gyerekek megilletődötten csukják be a köny­vet. Találkoztak a forradalom hőseivel. — Holnap folytatjuk — ígéri egy szöszke leány. Mások aggodalmaskodnak: sok a lec­ke, a tanulással sem szabad lemaradni. De abban egyetértenek; itt az országot igazgató, világot formáló felnőttek között ismerked­nek azokkal, akiktől az évek múlásával átve­szik majd a gépek, a világűrt, s a lobogót tar­tó zászló rúdját... (). L) ú* előkészítését kellene javítani. Sok helyen még hiányzik a szükséges összhang az építési és gépészeti tervezés között. A különböző tárcák között sincs meg a kívánatos együtt­működés. Mohácson megépült a vízkiemélőmű, amely Pécs ivóvízellátásának javítása szempontjából is jelentős. Tervszerűtlenség jelentkezett a gáz-, illetőleg a kokszművek bővítésénél is. Vagy egy másik eset, az Országos Tervhivatal hozzájárult ahhoz, hogy a pé­csi új hőerőműhöz fűtőturbina SZ4BÓ a nádudvari Törös először az öntözéses gazdálko­dás jelentőségét fejtegette. — A mezőgazdaság fejlődé­sének folyamatában — mon­dotta — az öntözés éppen olyan magától értetődő terme­lési tényezővé válik, mint a vetés, vagy a növényápolás. Az öntözés jelentőségét ma már mindenki látja, mind a terme­lés biztonsága, mind a maga­sabb terméshozamok elérésé­nek szempontjából. Ezután a különböző öntözési módszerek célszerűségének kérdéséről beszélt, majd rá­mutatott, hogy az öntözésen kívül a magas terméshozamok fontos feltétele továbbra is a megfelelő trágyázás, a jó talaj­művelés, és az optimális tő- számok biztosítása. Szabó elvtárs a továbbiak­ban a gyenge termelőszövetke­zetek megszilárdításának gond­jaival foglalkozott. — Meggyőződésünk, hogy az 1963-as gazdasági évre szóló 3004/5-ös rendelkezés, amely a is épüljön. Ugyanakkor a vá­ros nyugati részében az épülő lakásokhoz távfűtést terveztekj igenám, de a közbeeső „sza­kaszról” megfeledkeztek, s emiatt egész sor új lakás két évig üresen állt, holott a pécsi lakáshelyzet is közismerten ne­héz. Több Baranya megvei példa felsorolása után rámu­tatott: ezek a beszédes tények is figyelmeztetnek: tovább kell javítani a gazdasági szervező munkát, több előrelátásra, jobb együttműködésre van szükség, és gyorsabb intézke­désre! ISI VAN, Csillag Tsz elnöke gyengén gazdálkodó termelő- szövetkezeteknek igen komoly segítséget ad beruházásokra, gyümölcstelepítésekre, és még sok egyéb kedvezményt bizto­sít, nagyban elő fogja segíteni e szövetkezetek megszilárdu­lását. De ez a megszilárdítás szerintem is elsősorban a veze­tésen múlik. Nagyon örvende­tes kezdeményezés az, amely most már országosan is terjed, hogy az erősebb segítse a gyen­gét. Én is a szomszédos tetét- leni Kossuth Tsz elnökhelyet­tese vagyok, még csak három hónapja segítjük ezt a terme­lőszövetkezetet, de a Kossuth tagjai máris jelentős változá­sokat emlegetnek. Például most először sikerült október­ben elvetniök az őszieket. Szükségesnek látom, hogy ez a segítő mozgalom tovább terjed­jen, hiszen minden járásban és megyében több a jó termelő­szövetkezet, mint a gyenge* ezért megvan a támogatás le­hetősége. ALEXANDRU DRAGIIICI, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja gy látom, már hagyománnyá válik, hogy a Gábor Áron Vasöntöde szocia­lista brigádjának képviselője szószéket kap a párt kongresszusán. Miként a VII. kongresz- szuson Fábri Tibor elvtárs, a még fiatal bri­gád egyik tagja számolt be munkájukról, most Sugatagi Ferenc elvtárs, a brigád vezetője állt a kongresszus színe elé. Ugyanarról a szónoki emelvényről, ahon­nan Kádár elvtárs adott számot szocializmust építő hazánk fejlődéséről, a brigád vezetője is beszámolt kis szocialista munkásközösségük tevékenységéről, jövőbeni terveiről. Ahogy országunk mérföldlépő csizmával halad a szo­cializmus felépítése útján, ugyanezt illusztrál­ta a brigádja munkájával, a kis kollektíva kép­viselője. A VII. kongresszusnak tett ígéretü­ket teljesítették. Három esztendő alatt két és fél millió forintot takarítottak meg, a selejtet hat-hét százalékról egy százalék alá szorítot­ták. Szocialista brigádjukat nemcsak nagyszerű termelési eredmények jellemzik — hanem ami nem kevésbé fontos — az emberek fejlő­dése. Először azt hittem, a fülem cseng, vagy hallucinálok, amikor Sugatagi elvtárs kije­lentette —, hogy saját szavaival éljek — „megfúrták”. Talán a szocialista brigádtagok fúrják egymást? Á, dehogy! — Csupán a felső vezetés „fúrta” meg. Kinevezték ugyanis a személyzeti osztály vezetőjének. Ennek elle­nére, társai kérésére, megmaradt a brigád ve­zetőjének. Ez a számunkra rendkívül fontos emberi fejlődés azonban nemcsak a brigádve­zető sajátja. Egy másik brigádtag a SZOT-hoz került fontos beosztásba, megint másik, a szakszervezetek budapesti tanácsának tagja­ként tevékenykedik. Szóval ilyenek a mi szo­cialista módon „megfúrt” embereink. Átsü­tött a hangján, hogy szívesen maradt volna a brigádban, hiszen az sem kisebb „rang” ma már, mint az osztályvezetőség. A kollektíva ígérete most sem maradt el, a brigád tagjai megfogadták, hogy a IX. kong­resszusig műhelyüket szocialista üzemrésszé fejlesztik. Bízunk abban, négy év múlva ugyanitt üdvözölhetjük a brigád akkori kép­viselőit, hogy beszámolhasson vállalásuk tel­jesítéséről, s arról is, hogy az elvtársi kollek­tíva kis kohójában hány brigádtag edződött meg, hány kádert adott a brigád az üzemnek, az országnak, (b. b.) felszólalásának kezdetén meleg szeretettel méltatta a magyar nép alkotó munkájának ered­ményeit. Ezután arról szólt, hogy pártjaink és országaink tartós barátsága, testvéri együttmű­ködése szüntelenül mélyül, és ez javára válik mind a román, és a magyar népnek, mind a szocializmusnak és a békének. A következőkben hangsú­lyozta, hogy ma a legfőbb fel­adat: megmenteni az emberi­séget, az emberi civilizációt a termonukleáris háború csapá­sától. Országunk nagyra értékeli — folytatta — a Szovjetunió kezdeményezéseit és intézke­déseit, amelyeket az emberiség békéjére oly súlyos megpró­báltatást jelentő napokban, a kubai válság idején foganato­sított. Az utóbbi idők esemé­nyei a lehető legvilágosabban megmutatták, hogy parancsoló szükségesség megoldani a há­borús veszély elhárítása szem­pontjából döntő fontosságú problémákat. Meggyőződésünk — mon­dotta végül —, hogy a szocia­lista tábor, a többi békeszerető állam, a nemzetközi munkás­osztály, és valamennyi nép egységes harcával meghiúsít- hatók az imperializmus agresz- szív tervei, elhárítható egy újabb világháború, s hogy a békés egymás mellett élés el­vei — tekintet nélkül a társa­dalmi rendszerre — diadalra jutnak. BERBERT WARN KE, Németország Szocialista Egységpártja Politikai Bizottságának tagja üdvözölte ezután a kongresz­szust. — Országainkat összefűzik a marxizmus—leninizmus taní­tásai, s a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért, valamint a világbéke fenntar­tásáért folytatott harc, — mon­dotta. örömmel üdvözöljük a ma­gyar dolgozókat abból az alka­lomból, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének be­fejezésével a Magyar Népköz- társaságban is általánosan győztek a szocialista termelési viszonyok. Országaink számára elkezdődött a szocialista társa­dalmi rend teljes felépítésének időszaka — mondotta. — Eredményeiket és a mi eredményeinket az egész szo­cialista tábor közös eredmé­nyeinek, a kapitalizmussal vívott békés gazdasági verseny győzelméhez való hozzájáru­lásnak tekintjük. Hangoztatta, majd együttérzését nyilvánítot­ta azzal az értékeléssel, ame­lyet a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója adott a nemzetközi helyzetről és a nemzetközi kommunista moz­galomról. „A mi pártunk is ak tivan képviseli a békés egymás mellett élés politikáját, s támo­gatja a Szovjetunió javaslatait, amelyek az általános és teljes leszerelésre vonatkoznak. Tel­jesen egyetértünk a Szovjet­unió politikájával” — mondot­ta. A továbbiakban hangoztat­ta: Most az a legfontosabb fel­adatunk, hogy a szocializtnus gazdasági törvényeinek követ­kezetes alkalmazásával, magas szintű gazdasági-technikai ala­pon fejlesszük tovább a Né­met Demokratikus Köztársa­ság népgazdaságát. Feladataink megoldásában fontos feltételnek tekintjük a szocialista országok szoros együttműködését valamennyi területen, különösen pedig a nemzetközi szocialista munka- megosztás megvalósításában. — Meg vagyünk győződve róla, a Német Demokratikus Köztársaságra történelmi fel­adat hárul: gondoskodni, hogy német területről soha többé ne indulhasson ki háború. Herbert Warnke ezután a né­met kérdés megoldásának szükségességével foglalkozott. Sürgős feladat a német béke- szerződés megkötése és ezáltal Nyugat-Berlin NATO-támasz- pont jellegének felszámolása, szabad várossá nyilvánítása — jelentette ki többek között. A Német Demokratikus Köz­társaság dolgozóit megelége­déssel tölti el, hogy a magyar nép teljes mértékben támogat­ja a Szovjetunió és az NDK erre irányuló, s Európa békéjé (Folytatása az 5. oldalai^

Next

/
Thumbnails
Contents