Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

s VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIII. évfolyam, 214. szám ÁRA: 50 FILLER Külföldi testvérpárt kongresszusi küldötteinek látogatása Egerben kárának és Libertiny Sándor­nak a megyei párt-végrehajtó­bizottság tagjának társaságá­ban Eger város nevezetességei­vel ismerkedtek. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1962. november 23., péntek A Magyar Szocialista Mun- ponti Bizottságának tagja, a káspárt VIII. kongresszusa al- Központi Bizottság osztályve- kalmával hazánkban tartózko- zetője és Frantisek Dvorsky, a dó csehszlovák pártküldöttség Központi Bizottság tagja, a Otokar Simonek, a Csehszlo- nyugat-szlovákiai területi párt- vák Kommunista Párt Politi- bizottságának első titkára. A kai Bizottsága tagjának, a Mi- küldöttséget elkísérte Fránti- nisztertanács elnökhelyettesé- sek Pisek, a Csehszlovák Szo­knék, a Tervhivatal elnökének cialista Köztársaság budapesti vezetésével csütörtökön Eger- nagykövete, be látogatott. A küldöttség A csehszlovák vendégek tagjai: Jan Havelka, a Cseh- Putnoki Lászlónak, a Heves szlovák Kommunista Párt Köz- megyei Pártbizottság első tit­' v^AAA^AAA^^AA^AAAA^WWVWv^^AAA^WVWVWWVWWWWVVVVVVV^^AAAA'VWWVVV/ / / S / ✓ ✓✓✓ AWVkA^v'V'V'» Az MSZMP nyolcadik kong­resszusán részt vevő külföldi vendégek egy része csütörtö­kön budapesti üzemekbe láto­gatott. (MTI) Tanácskozik a kongresszus A Magyar Szocialista Munkáspárt Vili. kongresszusának harmadik napja A Magyar Szocialista Mun­káspárt VIII. kongresszusa csü­törtökön az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Házában foly­tatta tanácskozását. Az ülésen Erdei Lászlóné elnökölt. Sze­retettel üdvözölje Maurice Ca­mara nagykövetet, a Guineái Demokx’ata Párt képviselőjét. A tanácskozás részvevői nagy tapssal köszöntötték az újon­nan érkezett vendéget. Ezután folytatódtak a hoz­zászólások. JOHANN KOPLENIG, az Osztrák Kommunista Párt elnöke lépetria mikrofonhoz. Bevezetőben az Osztrák Kommunista Párt szívből jövő, forró üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak, s hangoztatta: pártunkat a legbensőbb és igaz testvéri kapcsolatok fűzik a magyar kommunistákhoz és a magyar dolgozókhoz. — Az 1956-os ellenforrada­lom idején — folytatta — a szo­cializmus magyarországi sorsa bennünket, osztrák kommunis­tákat is, mély aggodalommal töltött el. A béke1 és haladás ellenségei Ausztriában is úgy gondolták, hogy ütött az óra, amikor meg lehet dönteni a nép hatalmát Magyarországon, vissza lehet állítani a kapita­lizmust, ezáltal meg lehet in­gatni az egész szocialista tá­bort. Önök meghiúsították az imperialisták mesterkedéseit. Örömmel és bizakodással tölt el bennünket az a tudat, hogy ma a szocializmus Magyaror­szágon mélyebb gyökereket vert, mint valaha. Az osztrák kommunisták a szolidaritás és összeforrottság érzésétől eltelve, köszöntik a szomszédos országban végbe­menő nagyszerű fejlődést! — A szocialista Magyaror­szág léte a mi országunk füg­getlensége, és haladó, demok­ratikus fejlődése szempontjá­ból iá nagyon fontos — hangsú­lyozta, majd Ausztria belső helyzetével foglalkozott. — Országunkban nincs hiány reakciós erőkben. Ezek érde­ke, hogy éket verjenek az oszt­rák és a magyar dolgozók, az osztrák és a magyar nép közé. Ausztriát valamilyen formában az Európai Közös Piachoz sze­retnék kapcsolni, s ezáltal az I országot gazdaságilag és politi­kailag az agresszív imperialista körök szolgálatába szándékoz­nak állítani. Nem hunyunk szemet azok előtt a veszélyek előtt, amelyek népünket a nyu­gatnémet militaristák és revan- sisták részéről fenyegetik, akiknek szemében tüskét je­lent a semleges Ausztria. — Harcunkban legerősebb támaszunk a szocialista világ- rendszer, élén a Szovjetunió­val — folytatta Johann Kople- nig. — A Szovjetuniónak, a szocializmus valamennyi or­szágának következetes békepo­litikája megerősíti bennünk azt a hitet, hogy sikerül meg­valósítani az általános lesze­relést, a békés egymás mellett élés politikáját és a népek megszabadulnak a háború ré­métől. Felszólalásának további ré­szében elítélte az Albán Mun­kapárt vezetőit, akik cseleke­deteikkel diszkreditálják a proletár internacionalizmust. Végül hangoztatta: — Az önök tanácskozása, a bizalom, az optimizmus és a bizakodás légköre, amely párt- kongresszusukon uralkodik, mély benyomást tett ránk. Szívből üdvözöljük önöket és nagy munkájukhoz további sok sikert kívánunk. karbantartására. Ha minden réten és legelőn csak a leg­egyszerűbb művelési, ápolási munkákat elvégeznék, egy-két mázsával növelni lehetne a szénahozamot. Országosan egy mázsás hozamnövelés 25 ezer vagon szénaértéket jelentene, ami 125 ezer szarvasmarha évi fű- és szénaszükségletét elégí­tené ki. A termelékenység növelésé­ben, a népgazdasági szükségle­tek kielégítésében, a mezőgaz­daságban rejlő tartalékok fel­tárásában egyre nagyobb je­lentősége van a fajtakérdés- désnek, illetve a nagyobb ho­zamú fajták kinemesítésének, országos elterjesztésének. A fajta fontossága a növény- termesztésben eddig legszem­betűnőbben a búzánál és a ku­koricánál mutatkozott meg. Mindaddig, amíg az új, bő­termő, intenzív magyar búza­fajtát elő nem állítják — és ez még több év kérdése —, főleg a „Bezosztája 1., őszi búzát kell termesztenünk a jelenlegi szinten, az ország egyes vidé­kein pedig a hazai Fertődi 293 fajtát lehet javasolni. Az in­tenzív búzafajtáknál azonban meg kell jegyezni, hogy azok csakis intenzív termelési eljá­rások mellett nyújtják a ben­Eehér Lajos, as MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára: A mezőgazdaság dolgozói mindenkor bízhatnak a párt és a kormány , legmesszebbmenő támogatásában Bevezetőben hangsúlyozta: a VII. kongresszus óta pártunk és népünk a szocializmus épí­tésében új határkőhöz érke­zett. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével a magyar falu életében, mezőgazdasá­gunk fejlődésében is új fejezet kezdődött. A termelőerők, a termelés növelése most dön­tően két tényezőn múlik: a szövetkezeti parasztság szo­cialista tudatának fejlődésén és a termelékenyebb munkán, a nagyobb hozamok elérésén a termelés minden területén. A két alapvető fontosságú ténye­ző között a legszorosabb az összefüggés, a kölcsönös egy- másrahatás. A mezőgazdasági termelés belterjesítése, a nagyobb hoza­mok elérése el sem képzelhe­tő a mainál jóval termeléke­nyebb munka kialakítása nél­kül! Véleményem szerint, szövet­kezeteink fejlődésének mai fokán a termelékenyebb mun­ka kialakításának, a kívánt na­gyobb terméshozamok elérésé­nek még mindig az a legfonto­sabb feltétele, hogy a szövet­kezet minden egyes munkaké­pes dolgozója fegyelmezetten kidolgozza a munkanapot és jó minőségű munkát végezzen a földeken, meg a jószágok kö­rül. Ez a fő forrása az ered­ményesebb. jövedelmezőbb gazdálkodásnak. Fehér Lajos a továbbiakban hangsúlyozta az anyagi ösztön­zés. a . munkaegvségrendszert kiegészítő munkád íiázási mód­szerek széles körű alkalmazá­sának jelentőségét. Ezzel ösz- szeföss^cben rámutatott, hogy a különféle kiegészítő munka- díjazási módszerek alkalmazá­sánál az előzetes számítás, saj­nos, még mindig sok helyen el­marad, s emiatt túlzások kö­vetkeznek be. A jövőben job­ban fel kell venni a harcot a túlzások és torzítások ellen, amelyek kárt okoznak a közös gazdaságnak, a szövetkezeti mozgalomnak. Ugyanakkor fel kell lépni a számos helyen még meglevő vaskalaposság ellen is, amely az anyagi ösztönzők al­kalmazását holmi „opportuniz­musnak” tartja, „visszalépés­nek” a szocializmus építésé­ben, amely úgymond, a „kapi­talizmust erősíti”. A Központi Bizottság útmu­tatása és bátorítása nyomán, valamint a Földművelésügyi Minisztérium által kidolgozott és ajánlott irányelvek alapján, az utóbbi években a különböző kiegészítő munkadíjazási mód­szerek széleskörűen elterjedtek a szövetkezetekben — állapí­totta meg Fehér Lajos —, majd utalt arra, hogy a szövétkezeti öntudat erősödése és az állami segítség mellett, elsősorban ezeknek tudható t>e, hogy a tsz-tagok a szövetkezeti földe­ket — különösén az idei esz­tendőben — olyan szépen meg­munkálták, s jelentős mérték­ben csökkenteni tudták a sú­lyos aszály termésrontó hatá­sát. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a különböző kiegészítő munkadíjazási formák közül legjobban bevált a munkaegy­ség jóváírásával együtt az össztermelésből való premizá­lás. Véleményünk szerint a kö­zeljövőben i^ célszerű e mun­kadíjazási forma legszélesebb körű alkalmazása. Emellett — a helyi adottságokhoz igazod­va — továbbra is bátran alkal­mazzák a munkadíjazás és jö­vedelemelosztás egyéb válto­zatos formáit, amelyek megfe­jelnek a szocialista elosztás el­vének. A mezőgazdaságban a ter­melékenyebb munka kialakítá­sának másik nagyon fontos előrevivő tényezője: az ges szaktudás megszerzése mind a dolgozók, mind a ve­zetők részéről. Az alapvető termelési eljá­rások legszélesebb körű, kul­turált allzaímazásáért nem fo­lyik kellő harc, szervezőmun­ka, sem a mezőgazdasági irá­nyító szervek, a Földművelés- ügyi Minisztérium, a tanácsok részéről, de nem vívott ki megfelelő polgárjogot a falusi pártmunkában, az üzemi párt­szervek felvilágosító munkájá­ban sem. Pedig megérdemli, mert a mezőgazdaság fellendí­tésének ez az egyik legnagyobb tartaléka. nük levő termőképességet s adják meg a kívánt 3—4 má­zsás terméstöbbletet. Hazai növénytermesztésünk­ben eddigi legnagyobb ered­ménynek kell tekintenünk a beltenyésztéses hibrid kukori­ca előállítását. Ennek eredményeként ma már a kukoricaterület három­negyed részén nagyobb hozamú belterjes hibrid fajtákat tu­dunk vetni. Baromfitenyésztésünk szín­vonala — különösen a tojáster­melés tekintetében — messze elmarad a legfejlettebb orszá­gokétól. Egy tyúk évi tojásho­zama országos átlagban 85—90 darab, ezen belül az állami gaz­daságokban a hozam 140, a ter­melőszövetkezetekben pedig 100 darab. S ez nagyon kevés. A nagyfokú elmaradás fő oka az, hogy az ország 25 milliós tyúkállományának több mint 90 százaléka, fajtajelleg nél­küli, és gyenge termelőképes­ségű. Ezen változtatni kell és lehet is. A termelékenyebb munka kialakításának következő, igen fontos feltétele: a termelés technikai-műszaki alapjainak bővítése, korszerűsítése. 1959 óta, az idei esztendőt is beleértve, kereken 25 milliárdot ruháztunk be a mezőgazdaságba. alapvető és korszerű termelési módszerek alkalmazása, az ehhez szüksé-| Részletesen szólt még az is­tállótrágya fontosságáról, a nyári és őszi mélyszántás sze­repéről, majd elmondotta, hogy véf- és legelőgazdálkodásunk színvonala alacsony. Rétjeink, legelőink összterülete 2,5 mil­lió kh. Ez az összes szálasta- karmány-termőterület 70 szá­zaléka, a rajtuk nyert takar­mány viszont takarmányterme­lésünknek mindössze 30—35 százaléka. A tsz-ek és állami gazdaságok — részben megfe­lelő irányítás hiányában — a legegyszerűbb intézkedéseket sem teszik meg a rétek-legelők A termelőszövetkezetek mint­egy négymilliárd forintot, az összes mezőgazdasági beruhá­zások Hä, százalékát saját erő­ből valósították meg. Az állami erőfeszítések eredményeként jelenleg a tanácsi területen or­szágosan egy traktoregységre kereken 170 katasztrális hold szántó megművelése jut, az ál­lami gazdaságokban 97 kataszt­rális hold. Az ■ egy katasztrális hold szántóra jutó műtrágya-fel­használás az idei évben 138 ki­logramm volt. A ténylegesen öntözött terü­let a két évvel ezelőtti 160 ezer holdról az idei nyárra több mint 35Q ezerre nőtt. A Köz­ponti Bizottság idei márciusi határozatával 600 ezer holdra felemelt — a mostani ötéves tervühk végéig előirányzott — öntözési program nagyobbik felét már teljesítettük. Szövetkezeteink az említett beruházás túlnyomó többségét a nagyüzemi állati férőhelyek biztosítására fordították. A hatalmas igényeket az egysze­rűbb megoldások előtérbe he­lyezésével, a szerfás istállók tömeges építésével, a meglevő gazdasági épületek — nagyobb paraszti tanyák, pajták — át­alakításával tudtuk nagyjából kielégíteni. így 1959 óta mostanáig a ter­melőszövetkezetekben felépült összesen 633 ezer szarvasmar­ha (ezen belül !M0 ezer tehén), 1 900 000 sertés es koca, 875 000 juh, 7 750 000 baromfi nagy­üzemi férőhely. A szerfás épü­letek aránya 57 százalék. Az ország népe joggal elvár­ja, hogy a népgazdaság által nehezen előteremtett beruhá­zásokkal a jövőben az eddigi­nél jobban gazdálkodjunk. A beruházások hatékonyságát nö­velhetjük a járulékos, kiegé­szítő beruházásokkal, valamint a beruházások műszaki színvo­nalának emelésével, és a ren­delkezésünkre álló anyagi erők jobb koncentrálásával. Az anyagi eszközök koncent­ráltabb felhasználása összefügg a mezőgazdasági termelés ha­tározottabb belterjesítésével és a szakosítással. A mezőgazdasági termelés belterjesítése azt a fő törekvé­sünket jelenti, hogy egységnyi földterületen a lehető legna­gyobb termelési értéket érjük el, ennek érdekében növeljük a munka- és eszközráfordításo­kat, de úgy, hogy azokkal maximálisan takarékoskod­junk. A belterjesítés útját és szín­vonalát döíitően megszabják egyes országrészek, üzemek természeti, társadalmi, közgaz­dasági adottságai. A belterjesí­tés a legszorosabban összefügg a szakosítás problémáival, a termelés területi és üzemi sza­kosításával. A kenyérgabonát, a szemes és tömegtakarmányo­kat ugyan az ország minden részében minden egyes üzem­nek meg kell termelnie, de elég messzemenő szakosodás is le­hetséges abban a' tekintetben, hogy milyen arányokban és fő­leg milyen növényfélékből ter­melje meg a szükséges kenyér- gabonát, illetve takarmányt. A növények másik csoportja: az ipari és kereskedelmi növé­nyek, a burgonya- és zöldség­félék, a szőlő- és . gyümölcs- félék, amelyeket főleg az adottságoknak megfelelő spe­ciális körzetekben termelnek. Ezeket a növényeket kereken kétmillió holdon termesztjük. E növények termesztésében, a jelenlegi feltételek mellett is messzemenő szakosításra van szükség és lehetőség. Itt nyílik mód arra, hogy egy-egy nagy­üzem a sokféle növény helyett, néhányra szakosítsa magát, er­re koncentrálja erőit, s így nagymértékben növelje áruter­melését. Az állattenyésztésben rész­ben hasonló a helyzet, mint a növénytermesztésben. Szarvas- marhát, sertést, baromfit álta-^ Iában az ország minden kör­zetében tenyésztenek. A takar­mánybázis összetételének meg­felelően azonban az egyik vi-_ déken a szarvasmarhát, mási-’ kon a sertést részesítik előny­ben. Ezen belül —■’ aszerint, hogy egy-egy gazdaságban mi­lyen termék előállítása a fő cél: — a tej vagy vágómarha, esetleg tenyészállat vagy vágó­sertés, esetleg bacon-áru vagy tenyészsüldő előállítására sza­kosítanak. A megindult szakosodási fo­lyamat megkönnyíti népgazda­ságunk számára, hogy a szo­cialista nemzetközi munka- megosztásba mezőgazdasági vonatkozásban is fokozottab­ban beilleszkedjünk, s az el­következendő években és hosz- szabb távlatban teljesítsük az e téren reánk háruló feladato­kat, valamint kamatoztassuk országunk javára a szorosabb mezőgazdasági együttműkö­désből származó kölcsönös elő­nyöket. A - mezőgazdasági termelés szakosítása hozzáértő, felké­szült vezetést kíván minden szinten. Mindenekelőtt az üzemi vezetést kell megjavítani. engedélye­Ha a kevésbé fejlett szövet­kezeteket a közeljövőben leg­alább a közepesek színvonalá­ra tudnánk emelni, egyik leg­nagyobb tartalékát tárnánk fel a mezőgazdaságnak! Az ipar 'és mezőgazdaság kapcsolatában kiemelkedő sze­repet töltenek be a gépek és kémiai szerek. Kormányunk megfelelő intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a gép­ipar és vegyipar mind jobban kiszolgálja ezeket az igényeket. A növényvédelem nagyon el­maradott országunkban. Éppen ezért igen nagy jelentőségű az a kormányintézkedés, amely — a Központi Bizottság idei, már­ciusi mezőgazdasági fejlesztési határozata után — a második ötéves terv idejében kereken egynegyed milliárd forint többletberuházást biztosított a növényvédőszerek gyártásfej­lesztésére. A műtrágyagyártás fejlesztésére pedig, a második ötéves terv időszakára a gaz­dasági bizottság 1,3 milliárd többletberuházást zett. Az élelmiszeriparon belül teljesen új iparág a takar­mánykeverék-gyártás. Három év alatt a leállított malmok egy részének átalakításával lénye­gében kiépült az egész ország­ban az ötéves tervre előirány­zott körzeti keverőmalmok há­lózata. Ezek az idén már csak­nem 100 ezer vagon korszerű keveréktakarmányt állítanak elő, s az ötéves terv végére a keverékgyártás eléri a 200 ezer vagont! Végül hangsúlyozta: annak ellenére, hogy a mezőgazdasá­gi termelés egyes ágaiban időn­ként jelentős lemaradások mu­tatkoznak, s emiatt a lakosság ellátásában átmenetileg zava­rok keletkeznek — néha a bur­gonyaellátásban, máskor a to­jás, a bab, vagy egyes zöldség­félék terén —, a mezőgazdaság egyre növekvő, alapvető ter­(Folyt. a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents