Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-22 / 273. szám
1962. november 22, csütörtök NEPÜJSAG s Tanácskozik a kongresszus (Folytatás a 2. oldalról) politikának nagyszerű sodrása. Politikánknak az útja közismert. A párt őszintén beszélt, s mindjárt az ellenforradalom után megmondta, hogy a régi vezetés nagyon komoly hibákat követett el. A párt elemezte a régebben elkövetett hibákat. Őszintén beszélt az anyagi nehézségekről is. Mindenki tudja, hogy az ellenforradalom után nagyon sok volt a tétlen kéz. Ebben a helyzetben a párt azt mondta az embereknek: gyertek dolgozni! A várakozó és bizalmatlan emberekhez is bizalommal fordult. A párt bízott abban, hogy akik megtévedtek, a valóság érintésére magukhoz térnek, és valóban magukhoz tértek! És magukra is találtak! A bizalom kölcsönös dolog, amely jóindulatú embereknél viszonzásra talál. A továbbiakban a párt vezető szerepéről szólt, hangsúlyozta, hogy a vezetés elsősorban a mozgósítást jelenti. Nem állíthatjuk még, hogy a párt vezetésének ez az értelmezése és helyes gyakorlata olyan általánossá lett, amelyet minden kommunista alkalmaz. Nem mindenki értette még meg ennek a módszernek rendkívüli jelentőségét és az ellenkező politika rendkívüli veszélyét. Arról is hallhattunk már ezen a kongresszuson, hogy ez a politika még a világ munkás- mozgalmában sem általános, egyes pártokban más elvek, régi elvek alapján cselekszenek, mint például az Albán Munkapártban. Nálunk is előfordul még helytelen gyakorlat — persze szűk körben. Azt gondolom, sokan ülnek itt, ebben a teremben olyanok — én magam is közéjük tartozom —, akik magunk is sokat tévedtünk és annak idején azt gondoltuk, hogy helyes úton járunk. De súlyos leckét kaptunk. A múltbeli tanulságok minden következtetését érvényesíteni kell napi, gyakorlati munkánkban. Ezután kifejtette, hogy a debreceni egyetem véleménye szerint a származási kategóriák szerinti felvétel eltörlése — ha adminisztratív intézkedések helyett megfelelő, lényegi intézkedések következnek, mint például a társadalmi ösztöndíjak alkalmas helyre irányítása, a munkás- és parasztfiatalok segítése az egyetemi tanulmányok első éveiben, a munkásparaszt szülők szélesebb körű tájékoztatása — jelentősen hozzájárul a nemzeti egység kialakításához. Ezután harminc perces szünet következett, majd Cser- venka Ferencnének, a Pest megyei Pártbizottság titkárának, elnökletével folytatódott a tanácskozás. rult a 'nemzetközi munkásmozgalom fejlődéséhez. Az SZKP XX. és XXII. kongresszusának eszméi hatalmas fegyverré váltak a személyi kultusz maradványainak felszámolásá-1 éld; folytatott harcban, megkönnyítik a káros dogmatikus I és revizionista irányzatok le- | küzdését. A Lengyel Egyesült! Munkáspárt és a Magyar Szocialista Munkáspárt határozottan állást foglal a kommunista j és munkáspártok egységének! valamint a szocialista államok j közösségének megerősödése i mellett. Sikereink feltétele és biztosítéka a békéért és haladásért folytatott harcban a nemzetközi kommunista mozgalomnak a 81 párt nyilatkozata szellemében fogant szolidan- j tása. Határozottan elítéljük az I Enver Hodzsa és hozzá hason- j ló kalandorok kísérleteit, amelyek a világ kommunista mozgalma egységének aláásá- j Sára irányulnak. Egyes szavakat ragadnak ki a marxizmus- | ból és annak tartalmát elfer- i dítve, hazug „érveiket” lénye- j gében a marxizmus ellenségeinek fegyvertárából veszik. Edward Ochab ezután azzal a háborús veszéllyel foglalkozott, amely legutóbb az amerikai imperializmus Kuba elleni agressziója miatt fenyegette a világot, majd megjegyezte: — Lengyelország, Magyar- ország és más országok népei, amelyek éber figyelemmel kísérik az agresszív német mili- tarizmus újjáéledését, a német kérdésnek a szovjet javaslatok szellemében történő gyors megoldását kívánják. Arra törekszünk, hogy mind a kél német állammal aláírjuk a békeszerződést és ilyen alapon megoldjuk a nyugat-berlini problémát is. Edward Ochab végül átnyújtotta a kongresszusnak a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának ajándékát, a Varsót jelképező szirén-szobrot. Edward Ochab, a Lengyel Egyesüli Munkáspárt Polliikat Bizottságának tagja, a KB titkára köszöntötte ezután a párt- kongresszust. Beszámolt azokról a nagy változásokról, amelyeket a szocialista átalakítás hozott a lengyel nép életének minden területén és kialakították Lengyelország társadalmi rendjének új arculatát. A lengyel felszólaló utalt ezután a hagyományos magyar— lengyel barátságra és megállapította, hogy a Lengyel Nép- köztársaság és a Magyar Népköztársaság szocialista fejlődése új tartalommal tölti meg népeink hagyományos barátságát és ez országaink testvéri együttműködésének legfőbb forrása és tartós alapja. — A Szovjetunió Komrftu- nista Pártjának legutóbbi kongresszusa történelmi jelentőségű a szocializmus jelene és jövője szempontjából — hangoztatta a továbbiakban. — Gazdagította a marxizmus— leninizmus elméletét, hozzájáSzebh, tartalmasabb, gazdagabb és boldogabb lett népünk élete Fock Jenő felszólalása Ezután Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. Rámutatott, hogy ötéves tervünk első két évének végrehajtása során élért eredményeink bizonyítják, hogy helyesen alkalmaztuk és megfelelően hasznosítjuk a VII. kongresszus útmutatását. Hazánk általános fejlődését tekintve, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével, és az elért sikerek megszilárdításával befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását Nagyszerű győzelme ez pártunknak, szocializmust építő népünknek. A mezőgazdaság szocialista átszervezése — jelentőségét és hatását tekintve — a munkásosztály hatalmának kivívása és megvédése óta elért legnagyobb sikerünk. Munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk nagyszerű összefogásának, a párt politikája következetes végrehajtásának eredménye, hogy az átszervezés időszakában — ha szerény mértékben is — növekedett a mezőgazdasági termelés. Ehhez természetesen arra is szükség volt, hogy a népgazdaság erőforrásainak egy részét erre a célra átcsoportosítsuk. Ezután az öntözés, a műtrágya- és a növényvédőszer- termelés fejlesztéséről szólott, majd így folytatta: Gazdasági helyzetünk szilárd, fejlődésünk ütemében lépést tartunk a baráti szocialista országokkal. Gyorsabban és kedvezőbb arányok mellett bővül termelésünk, mint a kapitalista világ sok, nálunk fejlettebb országáé. Az ország gazdasági fejlő-, dését összefoglalóan a nemzeti jövedelem alakulása mutatja. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem a múlt évben 5,5 százalékkal nőtt. A növekedés ebben az évben hozzávetőleg ugyanennyi lesz. A növekvő nemzeti jövedelem tette lehetővé, hogy erőteljesen fejlesz- tzük hazánk védelmi képessé-! gét, emeljük a lakosság fogyasztásét és a felhalmozást is. A lakosság közvetlen és közvetett fogyasztásának növekedését mutatja a magasabb belkereskedelmi forgalom, a kibővült egészségügyi és szociális ellátottság, a kulturális szükségletek jobb kielégítése. Az ország kedvezően fejlődő gazdasági helyzete lehetővé teszi, hogy pontosan eleget tegyünk esedékes nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek. Fock Jenő ezután megállapította, hogy népgazdaságunk fejlődése az ötéves terv első két évében a fő irányokat tekintve, összhangban volt a terv céljaival. Az ipar termelése 1961—62-ben a tervezettnél gyorsabban, több mint 20 százalékkal nőtt. Az ötéves terv céljaival összhangban változik az ipar szerkezete. A nehézipar termelésének növekedési üteme meghaladta a könnyűiparét. A nehéziparon belül nagyobb ütemben (két év alatt több mint 46 százalékkal) nő a vegyipar termelése. A gépipari termelés növekedése meghaladja a 25 százalékot. A könnyűipar, a terveknek megfelelően, 1962-ben csaknem 15 százalékkal termel többet, mint 1960-ban. A gyártmányok minősége javul, műszaki színvonala a korszerűségnek jobban megfelel. Az élelmiszeripar termelése is lényegében az ötéves terv szerint alakul. A termékek összetétele az értékesebb, jobb minőségű, kultúráltabb kidolgozású áruk felé tolódott el. Az ötéves terv első két évében jelentős beruházásokat hajtottunk végre. Ezek értéke az eredetileg előirányzottnál 1961-ben 5 százalékkal, 1962- ben előreláthatólag 2—3 stzáza- lékkal, a két évben együttesen mintegy kettő és fél milliárd forinttal lesz több. A beruházások koncentrációja és az építkezések kivitelezésének időtartama valamennyit javult), az előrehaladás azonban I még nem kielégítő. A két kongresszus közti időben üzembe helyezett 92' fontosabb ipari beruházásból, 64 épült vidéken. A beruházások értékét alapul véve, 89 százalék jutott a vidékre és mintegy 11 % Budapestre. Beruházási tervünk rekonstrukciós jellege azonban nagy mértékben meghatározta előrehaladásunk ütemét a vidéki ipartelepítésben. Ennek következménye, hogy az iparban foglalkoztatottak száma Budapesten 50 ezer fővel (9 százalékkal), vidéken pedig 100 ezer fővel csaknem 14 százalékkal) nőtt. Nem vagyunk megelégedve a vidék iparosításának ütemével. Még vezető beosztású embereik között is sokan vannak olyanok, akik igaznak vélt gazdaságossági indokokra hivatkozva, gátolják a vidék iparosítását. A szocializmus építése során, ’ politikai és gazdasági követemény a vidék iparosítása Segítséget jelent az is, hogy az ország iparilag legelmaradottabb és fűtőanyagokban legszegényebb részén, az Alföldön, az utóbbi években jelentős mennyiségű földgázt tártak fel. Ez nyersanyagként szolgálhat fejlett vegyipari üzemek termeléséhez és fűtőanyagként is felhasználható. Az ötéves terv első két évében az életszínvonal növekedési üteme a kedvezőtlen mezőgazdasági terméseredmények következtében kisebb volt, mint az előző években. Valamelyest kisebb volt az évi tervekben számításba vettnél is. Mégis a dolgozók millióinak véleményét fejezzük ki, amikor azt mondjuk! szebb, tartalmasabb, gazdagabb és boldogabb lett népünk élete az elmúlt években is. Magabiztosan állíthatjuk ezt, mert együtt élünk a dolgozó néppel, ismerjük gondjukat, bajukat, örömüket. Kedvezően hatott az életkörülményekre, szebbé, nyugod- tabbá tette az emberek életét, hogy az üzlethálózat bővítésével, az élelmiszerek és az iparcikkek választékának nöJ velősével, a folyamatos áruellátás biztosításával, a belkereskedelem megfelelőbben Az SZKP ajándéka gondoskodott a lakosság sokrétű szükségleteinek teljesebb kielégítéséről. A felszólaló ezután a tanulási lehetőségek növekedéséről, az egészség- ügyi ellátás javulásáról és a lakásépítési terv túlteljesítéséről szólott, majd így folytatta. — A népgazdaság fejlődésével a külkereskedelmi áruforgalom is lépést tart. A legnagyobb forgalmat változatlanul a baráti országokkal bonyolítjuk. Számottevően növekednek kereskedelmi kapcsolataink a gyarmati sorból nemrég felszabadult, gazdaságilag még gyengén fejlett országokkal. A kölcsönös előnyök alapján a fejlett kapitalista országokkal is növekszik forgalmunk. Fejlődik közlekedésünk is és sikeresen helytáll a termelés és az életszínvonal növekedésével együtt járó nagyobb teher- és személyszállítási feladatok megoldásában. Második ötéves tervünk végrehajtása során munkánk rendkívül fontos részét képezi: a népgazdaság szerkezetének átalakítása. A két kongresszus között további eredményeket sikerült elérni. A nem lebecsülendő eredmények ellenére sem lehetünk elégedettek a híradástechnika és műszeripar fejlődésével, valamint a gyártmányszerkezet átalakításában elérti eredményekkel. Meg kell gyorsítani a gyártmánystruktúra átalakítását, hogy az a műszaki haladásnak, a korszerűségnek, a gazdaságosságnak, a piac követelményednek megfeleljen. Ahhoz, hogy gyorsabban haladjunk — mondotta a továbbiakban — nem élég a fokozottabb felvilágosító munka. Szükséges utasításainkat, rendelkezéseinket, valamint a végrehajtás ellenőrzését megszigorítanunk, de önmagában ez sem jelenthet megoldást. Javítani kell az anyagi ösztönzést is, hogy az ne gátolja, ellenkezőleg, segítse a fejlődés goyrsítását. Jelenleg, a különféle előzetes huzavonák leküzdése után is, egyes iparágakban három- négy évig tart, míg egy új termék sorozatgyártásra kerül. Ez egyebek között azzal is jár, hogy ami a tervezés időpontjában műszakilag haladónak számított, mire a piacra kerül, már elmaradottá válik. Nem kétséges, hogy műszaki értelmiségünk alkotó kedvének és lendületének további fokozásával meg lehet gyorsítani termékeink műszaki színvonalának emelését. Iparunk, sőt az egész népgazdaság további fejlődésének legfontosabb kérdése — meggyőződésem szerint — az adottságainknak és ugyanakkor a nemzetközi együttműködés szempontjából is legjobban megfelelő gyártmányösszetétel kialakítása. Ezt a szocialista országokkal az eddiginél is szorosabb együttműködésben lehet gyorsan és hatékonyan megvalósítani. Minden országnak előnyt jelent, ha a helyes profilmegosztás útján berendezkedhet a korszerű technológiával, magas műszaki színvonalú termékek, nagy szériákban előállítható gazdaságos gyártására. Sajnos, ebben a vonatkozásban nem használjuk ki a kézenfekvő lehetőségeket. Makacs, szűklátókörű ragaszkodás tapasztalható minden régóta gyártott termékhez. Ennek következtében, más KGST országokkal együtt mi is gyártjuk a világon előállított ipari termékféleségek 60—80 százalékát. Fodk elvtárs ezután a 20 éves távlati terv kidolgozásáról szólott. A 20 éves terv megvalósításával a fogyasztási javak oly bőségét kívánjuk elérni, hogy népünk egy főre jutó fogyasztása túlszárnyalja a fejlett kapitalista országokét. A számítások szerint ez akkor lehetséges, ha a termelés továbbra is a jelenlegihez hasonló ütemben nő. Ez a fejlődési ütem lényegesen felülmúlja a tőkésországokét és lépést tart a szocialista országokkal. A munka termelékenységének emelésében az eddiginél nagyobb ütemet kell elérnünk. Ez biztosítható, ha a termelés minden ágában alkalmazzuk á legfejlettebb technikát, korunk tudományos vívmányait és adottságainkat jobban használjuk ki. Továbbiakban Fock elvtárs rámutatott: 1957—1959 között a termelés növekedésének mint- egy fele származott a termelékenység emelkedéséből Célként tűztük ki a kétharmad-egyharmados arány elérését. Az ötéves terv eddigi időszakában ezt elértük és bizonyos, hogy a terv egész időszakát tekintve, — az arány még jobb lesz. A harmadik ötéves tervben tovább kell haladnunk és el kell érnünk, hogy a termelés növekedésének mintegy háromnegyed részét a termelékenység emelkedése biztosítsa, miközben csökken a munkaidő. A 20 éves terv második felében az ipari termelés egész növekedését a termelékenység útján kell fedezni, a munkaidőt pedig tovább keli rövidíteni. A 20 éves tervidőszakban kedvező adottságaink alapján az alumíniumipar maximális fejlesztésére törekszünk. Ebben felbecsülhetetlen jelentőségű segítséget kapunk a napokban aláírt egyezmény alapiján «Szovjetuniótól. Gépiparunkat úgy akarjuk továbbfejleszteni, hogy termékeinek exportjával továbbra is hozzájáruljon a hiányzó ipari nyersanyagok és tüzelőanyagok, valamint a szükséges gépek importjának fedezéséhez. Mindezek alapján indokoltnak látszik, hogy gépiparunk termelése — 20 év alatt nyolc-kilencszeresére emelkedjék, miközben az egész ipar termelése több mint ötszörösére növekszik. A számítások szerint a vegyiparban mintegy tíz-tizen- egysaeres fejlesztést lehetséges és indokolt megvalósítanunk. Mindenekelőtt lényegesen növelnünk kell a műtrágya és a mezőgazdaság számára fontos egyéb vegyianyagok gyártását. Fokoznunk kell az egyes műanyagok és műszálak termelését, tovább kell emelnünk az exportunkban is nagy jelentőségű gyógyszeriparunk termelését. Húszéves tervünk időszakában a tüzelőanyag- és energiaszükségleteink kielégítésére fokozott mértékben használjuk fel az ország erőforrásait. Ezek az utóbbi években bővültek. Nagy földgáztelepeket tártunk fel és kőolajkészleteink is számottevően emelkedtek. Mezőgazdasági termelésünk 20 év alatt kettő, kettő és félszeresére növekszik. Mindezt a munka termelékenységének gyors növekedésével fogjuk elérni. A mezőgazdasági keresők aránya az 1938. évi 50 százalék és az 1960. évi 35 százalék helyett, előzetes harmadik ötéves tervünk szerint már 1970-ben csupán 27—28 Százalék lesz. A 20 éves terv végére 16 százalékra csökken. Érinek jelentőségét a népgazdaság fejlődése szempontjából akkor tudjuk felmérni, ha figyelembe vesz- szük, hogy egy kereső az iparban mintegy három és félszer annyi nemzeti jövedelmet állít élő, mint a mezőgazdaságban. Fock Jenő ezután a gazdasági vezetés színvonaláról beszélt. Rámutatott, hogy a vezetési színvonal emelésével egyidejűleg növekedni kell a dolgozók részvételének is a vezetésben, gazdasági munkánkban mind nagyobb szerepe van a tudománynak. Ma azonban még korántsem mondhatjuk, hogy a gazdasági munka és a tudományok kapcsolata más kielégítő volna. A közgazdaságtudománytól egyebek között azt várjuk* hogy több támogatást nyújtson j olyan problémák kutatásával, I amelyeknek eredménye alap- ' ján, biztonságosabban dönthetünk arról, hogy melyik iparág fejlesztése, milyen népgazdasági és belső arányok mellett felel meg legjobban a népgazdaság hatékonyabb és gyorsabb ütemű fejlesztésének. Fel kell tárni a hazai és a nemzetközi munkamegosztással, a specializációval és kooperációval összefüggő számtalan problémát, valamint az érték- és árviszonyok hazai és (Folytatása a 4. oidaJom
