Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-21 / 272. szám
4 * NEPOJSAO 1962. november 21., szerda A Központi Bizottság beszámolója (Folytatás a 3. oldalról) szerezheti be a fogyasztási cikkeket. Az egy főre jutó reáljövedelem az 1957— 60 -as évek jelentős emelkedése után az elmúlt két esztendőben mindössze egy-két százalékkal növekedett. Ez a kis mértékű emelkedés azonban olyan körülmények között következett be, amikor három, rendkívül jelentős tényező befolyásolta néogazdi'ságunk helyzetét. Már a második aszályos év sújtja mezőgazdaságúnkat és azon keresztül a népgazdaságot. Egyidejűleg igen nagy, csak később megtérülő beruházásokat kellett eszközölnünk a mezőgazdaságban; jelentős eszközöket kellett fordítanunk honvédségünk felszerelésének korszerűsítésére , is. A népgazdaság szilárdságát és egészséges voltát bizonyítja, hogy az életszínvonalat ezek ellenére sikerült tartanunk és még valamelyest növeltük is. Honvédségünk fegyverzetének, korszerűsítésére is úgy kell gondolnunk, hogy ezek a kiadások biztosítják és védelmezik a magyar dolgozó nép békéjét, jónak nevezhető életkörülményeit is. (Nagy taps.) A magyar dolgozók saját tapasztalataik alapján nagyon jól tudják, hogy'Központi Bizottságunk és kormányunk egyetlenegy élet- színvonalemelő intézkedést sem határoz el addig, amíg^ annak anyagi fedezete nincs a termeléssel megalapozva. Megvalósítjuk második ötéves tervünknek a népjólét emelését célzó előírásait. Ezt a következő években elsősorban oly módon akarjuk elérni, hogy növeljük a jövedelmeket begyre több ember számára teremtünk munkaalkalmat; de a termelés és a teljesítmények növelésével, a szakképzettség fokozásával növekszik a már dolgozók jövedelme is. A munkások és egyes alkalmazotti rétegek átlagbérét úgy emeljük, hogy javuljanak a bérarányok. Másodsorban az életszínvonal emelésére fordítható összegeket különféde népjóléti célokra használjuk fel. A sokgyermekes családok helyzete ma még mindig nem könnyű; a párt mindent megtesz a sokgyermekes családok helyzetének az átlagosnál gyorsabb javításáért. Emelni fogjuk a kétgyermekesek családi pótlékát, javítunk az özvegyek helyzetén. Már a jövő évben növeljük a szülési szabadságot, a kisgyermekes anyáknak lehetővé tesz- szük, hogy három évnél nem idősebb gyermekük gondozására munkaviszonyuk sérelme nélkül'fizetés nélküli szabadságot vehessenek igénybe. Fokozatosan megszüntetjük az ingyenes kórházi ápolás időtartamában és a gyógyászati segédeszközökkel való ellátásban fennálló különbségeket. Az ötéves tervben valamennyi egészségre ártalmas munkakörre kiterjesszük a munkaidő csökkentését. A beszámoló ezután a gazdasági vezetéssel foglalkozott. Tovább kell javítani a népgazdaság tervszerű irányítását, a tervezés folyamatosságát. Már ebben az évben megkezdjük a harmadik ötéves terv első két éve konkrét előírásainak kidolgozását. Előtérbe kerül az ipar és a mezőgazdaság szakirányításának és vezetésének átszervezése. A cél, hogy csökkentsük az irányító szervek számát és növeljük a termelés irányításáért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét. A Központi Bizottság és a kormány fontosnak tartja, hogy egv-egy területen ritkán legyen átszervezés, de az megfelelő legyen és hosszú időre szóljon. A gazdasági vezetők az eddiginél nagyobb mértékben támaszkodjanak a dolgozók javaslataira, a szocialista munkaverseny erejére, különösen segítsék a szocialista brigádmozgalom fejlesztését. Jelenleg több mint harmincegy ezer brigád versenyez a szocialista címért és majdnem kilencezer már elnyerte a szocialista címet. Minden szintgb emelni kell a gazdasági ve- teetés kultúráját. A vezetők ne kullogjanak a Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Társadalmunk fejlődésében olyan szakaszhoz értünk, amikor a forradalom teljes győzelmének egyik legfőbb feltétele a szocialista kultúra erőteljesebb kibontakozása. A szocialista társadalom fejlődése igen sokban függ a tömegek tudatosságától, általános és szakmai műveltségének színvonalától, a szakemberek számától és tudásától. Kulturális forradalmunk további fejlődésében meghatározó szerepe van a közoktatásnak. Az új ember formálásában a tanítók, a tanárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcosai. Közoktatásunk rohamosan fejlődik. 1938- ban a 8 osztálynak megfelelő iskolát csak 34 000, 1957-ben már 104 000, 1962-ben pedig 140 000 tanuló végezte el. A középiskolások száma 1938-ban 52 000, 1959-ben 145 000 volt, azóta három év alatt további 42 000-rel nőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma 1938-ban 11 700, az 1959—60-as tanévben P 000 volt, VII. kongresszusunk óta számuk további 22 000-rel emelkedett. Ezekkel az eredményeinkkel Európa legfejlettebb kapitalista országaival állunk egyvonalban, nem beszélve az esti és a levelező oktatás rendszeréről, amely a tőkés országban szinte ismeretlen. A kötelező oktatás korhatárát 16 éves korig emeltük fel, ma már majdnem minden második általános iskolát végzett tanuló középiskolában folytatja tanulmányait. Az a törekvésünk, hogy a középiskolai tanulók számát fokozatosan, évről évre növeljük mindaddig, amíg a középiskolai oktatás is általánossá nem válik, .'Az új szakmunkásoknak mind nagyobb része jtesz érettségi vizsgát. Ma már az iskola a felnőttek -továbbtanulásának is otthona; Míg problémák után, hanem maguk vessék fel és oldják meg őket. A népvagyon herdálóit szigorúan felelősségre kell vonni, irtani kell a korrupciót. a kéz-kezet mos rendszert. Érvényesíteni kell azt a szocialista elvet, hogy aki többet dolgozik, többet ad a társadalomnak, többet is kapjon. A prémium-, a jutalmazási, a részesedési és nyereségrészesedési rendszer alapos javításra szorul. Még mindig nem kielégítő a beruházások megvalósításának üteme. Nem tűrhetjük, hogy kellő műszaki és gazdasági előkészítés nélkül kezdjenek beruházásokat. Nem kevésbé fontos a korszerű üzemszervezés, az ésszerű munkaerőgazdálkodás, az anyagtakarékosság és a vállalati alapok jobb kihasználása. Egész ötéves tervünk sikeres teljesítésének előfeltétele a munka termelékenységének további növelése. A gazdasági vezetők is, a dolgozók is erre fordítsák most a fő figyelmet. A munkatermelékenység növelésére tett egyetlen intézkedés nálunk most többet ér az osztályharc- ban. mint az imperialistákat szidalmazó, száz radikális szólam. — Tovább kell javítanunk az ipar és a mezőgazdaság szakirányítását. Az iparirányítás most folyó átszervezésének egyik lényeges célja, hogy csökkentsük az üzemtől a minisztériumig terjedő irányító szervek számát. Az az elgondolásunk, hogy növeliük a termelés irányításáért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét. A felső vezetés kevesebb kérdésben tartsa meg az intézkedési jogát, de tegyük hatékonyabbá a központi irányítást és ellenőrzést. Az átszervezés másik nagy kérdése, hogyan hajtsuk végre a túlságosan szétaprózott vállalatok ésszerű összevonását. A beszámoló ezután részletesen foglalkozott a szocialista munkamegosztásban rejlő nagyszerű lehetőségekkel. Pártunk és kormányunk teljes mértékben helyesli a KGST- országolc pártképviselőinek ez év júniusában, Moszkvában létrejött megállapodásait, amelyek alapján a szocialista országok gazdasági kapcsolatai jelentősen túlléphetik az" eddigi kereteket, jobban kihasználhatják az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A szocialista együttműködés máris nagyszerű alkotásokat hozott létre: a Barátság kőolajvezeték, a Béke villamos távvezeték; vaskohászatban hasznos együttműködés jön léire Csehszlovákia, Románia, Lengyelország és Magyarország között; a magyar vegyipar az együttműködés! keretében szovjet olajat és román földgázt kap és igen jeleniős a magyar—szovjet megállapodás alumíniumiparunk fejlesztésére. Ebben a szerződésben, amely világviszonylatban is egyike a legjelentősebbnek az alumíniumiparban, ismét nagyszerűen megmutatkozik az a testvéri segítség, amelyet a Szovjetunió a Magyar Nép- köztársaságnak állandóan és minden téren nyújt. Magyarország fejlődő gazdasági együttműködést teremtett a nemrégiben függetlenné vált és önálló nemzetgazdaságukat most építő országokkal, és természetesen a kölcsönös előnyök elve alapján kereskedünk a fejlett kapitalista országokkal is. Helyeseljük és támogatjuk a Szovjetuniónak azt a javaslatát, amelyben széles körű nemzetközi tanácskozás összehívását indítványozza a világkereskedelem kérdéseinek megtárgyalására. A szocialista országok gazdasági együttműködésében további nagy lépést jelent a húszéves távlati tervek egyeztetése. Húszéves távlati tervünk fő arányai már kialakultak. Eszerint 1980-ig a nemzeti jövedelem a mostaninak négyszeresére, az ipari termelés legalább ötszörösére, a mezőgazdasági termelés pedig két-, két és félszeresére emelkedik. A húszéves terv célul tűzi ki azt is, hogy a fogyasztás három és félszeresre nőjön és minden családnak önálló, korszerű lakása legyen. 1959-ben 138 000 felnőtt, az 1961—62-es tanévben már több mint 218 000 felnőtt tanult. A falu szocialista átszervezése nagy lendületet adott a parasztság művelődésének is. A VII. kongresszus iskolareform megvalósítását tűzte ki célul. A reform alapvető törekvését, a munkára való nevelést társadalmunk elfogadta. Örömmel látjuk, hogy iskoláinkba végleg bevonult és pedagógiai tényezővé vált társadalmunk éltető eleme, — a munka. Az iskolai nevelőmunka hatására előnyösen változott ifjúságunk erkölcsi és politikai arculata. Ifjúságunk becsületes, dolgos, egészséges szellemű, szocialista hazájához hű. A felsőoktatás fejlesztésére, anyagi ellátottságának javítására az eddiginél jóval többet kell áldoznunk. Tovább kell növelni az egyetemek és a főiskolák hallgatóinak létszámát, különösen a műszaki szakembereket és pedagógusokat képző felsőoktatási tanintézményekben. Sakkal bátrabban kell létrehozni egyes nagyüzemek mellett műszaki egyetemi esti tagozatot, vagy felsőfokú technikumot, a műszaki egyetem csepeli esti tagozatához hasonlóan. A közoktatás Ily rohamos fejlődésével párhuzamosan kialakult és gyorsan terebélyesedett az Iskolán kívüli népművelés egész hálózata, főként a művelődési otthonoké és könyvtáraké. 1961-ben már hét millión felüli hallgatója volt az üzemekben és a falvakban tartott ismeretterjesztő előadásoknak. Elvtársak! A társadalom életében rendkívül megnövekedett a tudomány szerepe. 1961 végi adatok szerint az országban 132 önálló kutatóintézetben. 665 egyetemi tanszéken és 127 egyéb kutatóhelyen folyt a tudományos kutatómunka. Fokozatosan növekszik a kutatás anyagi támogatása. Míg 1960-ban egymilliárd 467 millió forintot fordítottunk tudományos kutatásra, addig ez az összeg 1962-es tervévben már több, mint kétmilliárd forintra növekedett. Több mint 2000 tudós és kutató közreműködésével elkészült az országos távlati kutatási terv, amelynek legfőbb célja, hogy elősegítse egész tudományos életünk nagyobb terv- szerűségét és szervezettségét. Pártunk úgy véli, hogy a távlati tudományos kutatási tervet jobban ö^ze kell hangolni népgazdaságunk távlati fejlesztésének programjával és tudományos életünk anyagi, szellemi erőit az ebből következő feladatok megoldására kell összpontosítani. A tudomány területén is ki kell alakítani a szocialista országok közötti együttműködés és munkamegosztás célszerű gyakorlatát. Meg kell teremteni az alapkutatások és- az alkalmazott kutatások közötti egészséges arányt és biztosítani kell a tervszerű összhangjukat. Célszerű lenne megvizsgálni, hogy a kutatóintézetek jelenlegi szervezete és az irányítás jelenlegi rendszere megfelel-e a tudomány és a népgazdaság fejlődési követelményeinek. Forradalmunk lényeges eleme a tudomány és a szocializmus szövetsége. A szocializmus nem valósulhat meg a tudomány támogatása nélkül, a tudomány pedig valójában csak a szocialista társadalom viszonyai közt nyert szabad utat a fejlődéshez. A továbbiakban Kádár elvtárs az irodalom és művészet terén elért eredményekkel foglalkozott. Eszmeileg erős és tehetséges fiatal művész- és írónemzedék jelentkezett és tői» előre. — Támogatjuk — mondotta — azokat az írókat, művészeket, kritikusokat, akik harcolnak irodalmi és művészeti közéletünk egészséges légköréért és bátran, szenvedélyesen küzdenek a szocialista művészettől iäe- gen törekvésék ellen. A párt és népünk számára a művészi alkotás eszmeisége, mondanivalója, a szocialista tartalom a legfontosabb. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Áttérek a párttal és a párt tevékenységével kapcsolatos kérdésekre. A párttagság az elmúlt évek nagy munkájában és bonyolult harcaiban a szoeialista építés minden frontján példamutatóan, a munka nehezét vállalva dolgozott és küzdött. A párt politikája a dolgozó milliók tetteiben válik valóra, akiket a kommunisták szerveznek és vezetnek a szocializmus építésének útján. A Magyar Szocialista Munkáspárt a munkásosztálynak marxista—leninista elmélettel felfegyverzett élcsapata. A párt több mint négy évtizede, megalakulása óta egyedüli feladatának a munkásosztály, a dolgozó nép szolgálatát tekintette. A párt és a tömegek közötti kapcsolatok ma szorosak, a párt a nép élén, a néppel' együtt, a népért dolgozik és vezeti a szocializmus teljes felépítéséért vívott harcot. A párt szerepe a szocialista építés előrehaladásával növekszik, mert sokasodnak, bonyolultabbá válnak a gazdasági és kulturális feladatok, s a politikai küzdelmek is mindinkább ideológiai köntöst öltenek. A legfontosabb kérdés a párt általános irányvonalának helyessége. A Központi Bizottság meggyőződése szerint pártunk tevékenységében a győzelmes marxista—leninista eszme, a kommunista politika érvényesül. Belső pártéletünkben érvényesülnek a pártélet lenini normái, a demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés. A személyi kultusz intézményesitett rendellenességeit a párt újjászervezésének első napjaiban kiküszöböltük; a Rákosi-klikket kezdettől fogva távol tartottuk a párt, az ország politikai életétől — hangsúlyozta a beszámoló és megállapította, hogy a párt legfőbb vezető szerveiben éppúgy, mint valamennyi szervében, ettől az időponttól kezdve érvényesült ismét teljes mértékben a vezetés lenini, kollektív elve. A pártélet lenini normái érvényesülnek a párton belüli nézeteltérések megoldásában is. Tapasztalataink ismét megerősítik azt a marxista elvet, amely szerint a személyi kultusz idegen a szocializmustól és ellentétes vele, nem pedig a szocializmus, a proletár- diktatúra szükségszerű terméke. A személyi kultusz egyszer, s mindenkorra a múlté pártunkban, mert következetes harcot hirdettünk és vívtunk ellene. Ez a következetesség azt jelentette, hogy elutasítottuk a félmegoldásokat, levontunk minden politikai és személyi konzekvenciát, azt jelenti, hogy ragaszkodtunk a marxista—leninista eszmékhez. Voltak és vannak, akik „baloldalról” azt a hiedelmet próbálták kelteni, hogy a személyi kultusszal való nyílt és egyértelmű leszámolás káros a szocializmus ügyére; voltak és vannak, akik — jobboldalról, a „sztálinizmus”, a „rákosizmus” hamis jelszavaival — a személyi kultusz bírálatát a szocialista rendszer, a párt ellen akarják felhasználni. De minden tévhitnél és hamis vádaskodásnál, Illúziónál és hiedelemnél erősebb a valóság tanűságtétele. A Rákosi-klikk politikája kedvező helyzetet teremtett az árulóknak, az osztályellenségnek és az ellenforradalom szélére sodorta az országot. A személyi kultusztól megszabadított párt és a munkásosztály a tömegek élén megvédte, megszilárdította a munkáshatalmat, a szocialista forradalmat. A Központi Bizottság ez év augusztusában tett pontot egy olyan kérdésre, amely már régen rendezésre várt. Ez a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen lefolytatott törvénytelen perek ügye. A határoOiyarr alkotásokat várunk, amelyeknek hőse a szocializmus építő, a közösségi ember. A forma kérdésében a párt nem híve a stílusviták rendeleti vagy adminisztratív úton való eldöntésének — mondotta Kádár elvtárs —, a művészeknek azonban tudniok kell, hogy a szocializmus a tömegek eszméje és aki a tömegekhez szól, annak meg kell találnia az utat a dolgozó milliók gondolataihoz és érzelmeihez. A valóságból indult ki a párt, amikor kimondotta az irányelvekben, hogy irodalmi és művészeti közéletünk világnézetileg, eszmeileg még nem egységes. A szocialista-realista művészet és irodalom mellett teret kap minden más becsületes szándékú művészi tevékenység. Annak megállapítása azonban, hogy még nem alakult ki és nem szilárdult meg művészeti életünk szocialista világnézeti egysége, a párt részéről nem jelent belenyugvást, eszmei megalkuvást. Mi a szocialista irodalom magasabbrendű- ségét valljuk, ezért minden erőnkkel és eszközzel segítjük és segíteni fogjuk a szocialista realista irodalmat és művészetet. Segíteni fogjuk a még nem szocialista világnézetű alkotók eszmei átalakulását is. Nem formális egységre van szükségünk, az igazi egységet megteremteni csak elvi alapon, szívós meggyőző munkával lehet. Az eszmék területén nincs és nem is lehet békés együttélés. Népünk kulturális felemelkedésében eddig is nagy eredmények születtek. Az igények azonban a mi társadalmunkban igen gyorsan nőnek. A tudósoknak, a művészeknek, a közoktatás, a kultúra munkásainak megtisztelő feladatuk, hogy a néppel összeforrva, alkotó munkájukkal tegyék szebbé, gazdagabbá, nemesebbé az emberek életét, a maguk területén vegyék ki részüket méltóan népünk nagy műve, a szocialista társadalom teljes felépítéséből. zatot a párt-közvélemény, az ország közvéleménye, a nemzetközi munkásmozgalom megértéssel és helyesléssel fogadta. Mégis, röviden szólni kell a kongresszus előtt arról, hogy miért tűztük e kérdést napirendre. Mindenekelőtt azért, hogy a személyi kultusz évei alatt az önkény áldozatául esett Rajk László elvtárs, Szőnyi Tibor, Szalai András, Pálffy György, Sólyom László és más elvtársak emlékét a maguk tisztaságában állíthassuk a hazai és a nemzetközi közvélemény elé. Azért, hogy a személyi kultusz önkényének áldozatául esett elvtársainkról a jövőben érdemeik szerint megemlékezhessünk, és * munkásmozgalomban kifejtett nagyszerű tevékenységüket méltóképpen értékelhessük. Másodszor: szükség volt erre azért, hogy a személyi kultusz éveiben meghurcolt, ártatlanul vádolt és büntetett elvtársainkat — ha ez valami hiba következtében eddig nem történt meg — rehabilitáljuk. Jóvá kellett tennünk mindazt, ami a személyi kultusz idején keletkezett törvénysértő perekből jóvátehető. Foglalkozni kellett ezzel a kérdéssel azért is, hogy Rákosit, Gerőt és másokat, akiket a személyi kultusz idején lefolytatott perekért a fő politikai felelősség terhel, politikailag felelősségre vonjuk és a párt soraiból kizárjuk. Az augusztusi határozat minden pontjának az volt a rendeltetése, hogy újabb, további biztosítéka legyen annak, hogy a szocialista törvényesség megsértése, a pártdemokrácia lábbal tiprása ne ismétlődhessék meg többé pártunk életében, az ország történelmében. (Nagy taps.) Csak a személyi kultusz gyökeres felszámolásával, a szocialista törvényesség helyreállításával és megerősítésével vált képessé pártunk arra, hogy a szocialista forradalom győzelméért folytatott harcban nélkülözhetetlen vezető szerepét méltóképpen betölthesse. A párt egyik ^legfontosabb feladata, hogy továbbra is őrködjön a szocialista törvényesség felett. Eltvársak! Pártunk eredményes munkájának forrása az, hogy a dogmatizmus és a revizio- nizmus ellen vívott kétfrontos harcban megőrizte a marxista—leninista eszmék tisztaságát. A magyar kommunista mozgalomban a revizionizmust is, a szektás dogmatizmust is visszavonhatatlan történelmi vereség érte. A kétfrontos harc pártunk számára nem taktikai jelszó, hanem állandó feladat, a marxizmus— leninizmus lényegéből következik. A dogmatikus-szektás felfogás és szemlélet ma főképp azzal gátolja és nehezíti az előrehaladást, hogy értetlenül áll szemben a szocialista társadalmi fejlődés szükségleteivel, egykor időszerű, de elavulttá vált jelszavakat kér számon, szemben áll pártunk szövetségi politikájával. E felfogás és szemlélet veszélyét fokozza, hogy a személyi kultusz rossz hagyományaihoz kapcsolódik, s a nemzetközi helyzet álforradalmi, antimarxista megítélésével is összefügg. A revizionizmus sem adta meg magát: ahogy hat évvel ezelőtt a XX. kongresszus meghamisításához folyamodott, úgy most a XXII. kongresszus eszméinek eltorzításával keresi a maga igazolását. A revizionisták opportunista módon meghamisítják szövetségi politikánkat. Szövetséget akarnak ideológiai harc nélkül, tagadják a munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét a szövetségben, elvetik a szövetség célját — a szocializmus teljes felépítését. Kísérletet tesznek a marxizmus és a polgári-kispolgári ideológiák össze>- békítésére. (Folytatása az 5. oldalon} IV. A kulturális forradalom eredményei Művelődéspolitikai feladataink V. A pártmunka kérdései Pártunk és a nemzetközi kommunista mozgalom
