Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-19 / 245. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. október 19., péntek Szórakozott vagyok Az ember bosszantására eszelte ki a sors azt, hogy ha valamit keres, amire égető szüksége van, helyette a lom között egy másik dolgot talál, amire egy hónappal ezelőtt volt égető szüksége... és így tovább. A napokban például égető szükségem volt az elemlámpámra, mert kerestem valamit. Az elemlámpa nincs. Ekkor eszembe jutott, hogy mást keresek, például a múltkor kellett volna a köröm- reszelő... Tehát keresem a kö- römreszelőt. A szekrény alatt azonban sötét volt, nem láttam jól, így ■ a fiókomból elővettem a zseblámpát, és így kerestem a szekrény alatt a körömreszelőt, közben reménykedve, hogy a zseblámpát megtalálom... Mit gondolnak, megtaláltam? Nem... (G) — MA DÉLELŐTT 9 órakor a Pétervásári Járási Pártbizottságon értekezletet tartanak a propagandisták, amelyen Maruzs János, a Haza- íias Népfront titkára, a kommunista erkölcsről tart előadást. — 40 FIATAL vesz részt Hatvanban az MHS által szervezett gépjárművezetői tanfolyamon. A részt vevő fiatalok valamennyien 1943-as születésűek. — SIKERREL vizsgáztak a 3. számú Kőbánya Vállalathoz tartozó üzemegységek dolgozói a recski kőbányai kultúrott- horiban megrendezett kismotorkezelői vizsgákon. Az eredményes feleletek után IS dolgozó tigert bizonyítványt. — 40 TRAKTOR dolgozik kettős műszakban az Egri Gépállomáson. Az iparból érkezett új traktorosok nagy része a járás termelőszövetkezeteinél dolgozik, akiknek ellátásáról, szállásáról a termelőszövetkezetek, illetve a tanácsok gondoskodnak. — 49 ŰJÍTÁST vezettek be ebben az évben eddig az Egri Finomszerelvénygyárban. Az újítások benyújtása a Vili. pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny-felajánlá- tok között szerepel. rn— OKTATÁSI bizottságot hozott létre az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállár lat I. és II. számú főépítésvezetőségének pártszervezete. Több tanfolyamot és előadás- sorozatot kezdenek az idén, összesen 102 hallgató részére. TEGNAP kibővített ülést tartottak a Mátravidéki Fémművek KISZ-szervezeténél, ahol a szakma ifjú mestere-, a kiváló ifjú mérnök és technikus-mozgalmakról tanácskoztak a fiatalok. Időjárásjelentés A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás péntek estig: Növekvő felhőzet, északon néhány helyen futó esővel. Megélénkülő nyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 12—15 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 1—rplusz 4 fok között. (MTI) Egri Vörös Csillag Lopott boldogság Egri Bródy Két „N” úr Gyöngyösi Puskin Pillantás a hídról Gyöngyön Szabadság Elcserélt randevú Hatvani Vörös Csillag Elveszett paradicsom Hatvani Kossuth A nagyváros örömei Heves ...................... Tú l fiatal a szerelemre Füzesabony A bosszú AA O S O (2-Egerben este 7 órakor: GÜL BABA (Vörösmarty II. bérlet) Pillantás a hídról Arthur Miller színművének olasz—francia filmváltozata TULAJDONKÉPPEN nemcsak olasz—francia koprodukció, hanem amerikai is. S itt nem az íróra gondolok, hanem a rendezőre, a nálunk is jól ismert Sydney Lumet-re. Az eredeti, színpadra írt darabot több mint két évig játszották és játsszák ma is Pesten, valamint a vidéki nagyvárosok színpadain. De írhatnánk, s nem is túloznánk vele, hogy a darab meséjét ismeri a fél ország, hiszen a rádióban kétszer is adták, egyszer pedig a televízió' közvetítette. Ilyenkor, annyira ismert és nagy sikert aratott darabnál a filmművészetnek mindig nehéz dolga van. Nagy a várakozás, mit tettek hozzá? — kérdezik, vagy éppen mi maradt ki belőle. Magyarán szólva, mif, mennyit és hogyan sikerült az eredetiből a filmbe átmenteni az új produkciót létrehozó embereknek. Hát szerintem a film még „ezt” a kritikát is kibírja. Nagyon szép, emberi, mélyen megrázó filmet alkottak Szerelme pusztító erejű, szinte az őrültséggel határos. Tehetetlen, gyengeségében gz ügyvédhez fordul tanácsért: hogyan lehet a törvény szigorával fellépni ilyen pipogya udvar ló ellen. Sehogy! — válaszolja az ügyvéd ... Illetve: ha feljelenti őket a bevándorlási hivatalban. Eddie, maradék józan eszével felháborodik, a besúgó figurájáról undorodva beszél, — s egy perc múlva megteszi azt, amit egy életen át ő ítélt el a legjobban. Feljelenti rokonait, barátait, honfitársait, csakhogy szabaduljon a nem kívánt ve- télytárstól. A dráma a filmen is végig feszült légkörben játszódik. A szereplőket nagyszerű színészek alakítják. Eddie Carbont — Raf Valloné játssza. Minden sallang nélkül, a még Amerikában is olasznak megmaradó középkorú férfit játssza, aki szerelmes, s áld ettől fogva nem ismer más törvényt, csak nagy segítséget nyújtott neki Michel Kelber operatőr. Csupán három képről kívánok szólni. Amikor a fiatal táncoló párra féltékenyen rászól Eddie, hátulról csupán a fiatalok kezét fényképezi, s a kezek, mint lelőtt madarak, fejezik ki gazdáik érzéseit.' Nagyszerű jelenet a székfelemelési kép is, ahol Marco már jövőbemutató- an, fizikailag-erköícsileg Eddie fölé magasodik. S a kép, amelyen Eddie as utca népe, a saját fajtája előtt törik össze, mint áruló. A „tömeg” csupán tíz-húsz ember, de a kép beállítása az egyszerű ember, a nép erkölcsi megvetését — ítéletét hozza. NAGYSZERŰ művészi mun- ■ka a film, s hogy el ne felejtsem: ha nem is szocialista-realista, de mindenképpen realista mű, amely a munkások életéről szól, izgalmas, magas színvonalú. (Bemutatta a gyöngyösi Puskin Mozi.) Suha Andor 1961. október 19-én halt meg MIHAIL SADOVEANU román regényíró, aki művel tárgyát főleg Moldva történetéből merítette, de azoknak számos magyar vonatkozása is volt. Történeti munkái a román nép harcát ábrázolják saját urai és idegen elnyomói ellen. Néhány művét idézzük: Jött egy malom a Szereten, Nyestfiak, Ancuta fogadója, Moldvai szél. Nálunk a legismertebb regénye a Mitrea Kokor útja című, melyért 1950-ben Béke Aranyéremmel tüntették ki. 65 évvel ezelőtt, 1897. október 19-én halt meg GEORGE PULL- MANN, aki 1858-ban kezdte meg a vasúti forgalomban ma is használatos kocsitípus gyártását, ö al- Míhail Sadoveanu kalmazott először a vasúton hálókocsit, Pullmann első hálókocsija 1859-ben indult el az Illinois állambeli Bloomington vasútállomásról, s annak berendezése ágyak, fafűtéses kályhák voltak és viaszgyertyák világítottak benne. 25 évvel ezelőtt, 1937-ben e napon halt meg ERNEST RUTHERFORD angol fizikus, a modern atomfizika egyik úttörője, aki 1919-ben a nitrogén atommagjának rombolása révén az első mesterséges elemátalakítást végezte, ami által oxigént nyert. 1920-ban felfedezte az atom egyik alkatrészét, a protont, továbbá olyan atommodelt alkotott, amelyet mai ismereteink szerint is hálószerűnek tartunk. Rutherfordot 1908-ban Nobel-díjjal tüntették ki az elemek átalakítása és a radioaktív anyagok kémiájában végzett kutatásai elismeréséül. 1962. OKTOBER 19., PÉNTEK: PÉTER az olaszok és a franciák egy amerikai író darabjából, egy amerikai rendező vezényletével. Pusztító, erkölcsi gátlást, baráti szeretetet, honfi szolidaritást — életet pusztító szerelmet látunk a filmen, megfelelő társadalmi háttérbe ágyazva. A mese ismert. Eddie Carbon amerikai olasz dokkmunkás beleszeret felesége unokahúgába, a náluk nevelkedő Catherine-be. Közbe megérkezik Szicíliából a feleség két unokafivére: Marco és Rodolfo. EDDIE CARBON tiszta szívű ember, aki szívesen bújtatja a két illegális bevándorlót, szívesen és büszkén osztja meg velük hajlékát és kenyerét Marco családos ember, a beteg kisfiúnak kell a pénz, — ezért választotta életének ezt a nehéz útját, az öccse viszont fiatalember, ő csupán kalandvágyból jött, jóllehet Olaszországban neki sem akadt munka.: A fiatal Rodolfo és Cathe- rina egymásba szeretnek, — s itt kezdődik a dráma. Az idegfeszítő és érdekes az, hogy mindenki tudja: Eddie szerelmes nevelt lányába, csak ő nem. Borzalmas féltékenység marcangolja, de magának is bebeszéli: a lányt ő, mint nevelőapa, félti a számára nem elég férfias, szerinte nevetséges fiútól; a vak szerelemét, aki teljesen lobogó szenvedélyének bolondja lesz, miközben állandóan másokat nevez bolondnak. Figurája a maga belső törvényei szerint mozog, minden külső erőszakoltság nélkül. Szinte észrevétlenül, ahogy szenvedélye változtatja percről percre jellemét, válik előttünk is a kedves, szimpatikus ember utálatos fenevaddá, aki — miután önző szerelmében minden emberi kapcsolatot felrúgott — önmagával is szembetalálja magát. Raf Valloné egyébként is az egyik legtermészetesebben játszó színész, de ebben a filmben nagyot, igazán drámait alkotott. RAJTA KÍVÜL a többi szereplő is jó volt, szinte kifogástalant nyújtott. Ehelyett azonban most a rendezői és operatőri munkáról szólnék még néhány szót. Sydney Lumet rendező, bár igazodott az eredeti műhöz, imitt-amott mégis éltért attól, s most ez sem képezheti vita tárgyát, hiszen a film azért mégiscsak más, mint a színpad, az eltérés pedig ennek az érdekében történt. Inkább arról szeretnék szólni, hogy a rendező mesteri kézzel mozgatta figuráit, pedig nem volt köny- nyű dolga, hisz a filmben kimondott cselekmény kevés van. A lélektani dráma egy férfi elbukásának sivár hangulatát teremtette meg. Ebben Tardos Tibor rádiójátéka A szerző szerint Délaknán, Pécshez közéi, egy bányavárosban zajlik le ez a különös rádiójáték. Hőse a gyereklány, Tücsök, aki ártatlanul-éretle- nül keveredik a nagyobbak, a felnőttek dolgába. Tücsök sok mindent túl korán vesz észre, mert erre kényszeríti sorsa. Monológszerűen. szinte csak magának mondja el mindazt, ami vele történt. A család- és vacsoravárás hangulatában meglepik őt az egykori izgalmas évek, amelyek nemcsak az ő sorsát alakították át véglegesen, hanem Délaknáét is, az ott lakók életét is. Az átalakulás útvesztőiből, gyötrelmeiből családok, új sorsok kerekedtek. A nagy erejű, gyereksze- lídségű Karvaly Pistából ismét ember formálódott, de már „magasabb szinten”, mert megjárta a szerelem ivásig té- bolyító poklát. A világszép Király Annából, aki érzéseket morzsoló, húst-vért felperzselő, férfifaló fiatalságot élt meg, mégiscsak megcsillapodott asz- szony lesz egy jól kereső férfi oldalán. Az új várossal felcseperedtek a gyerekek, akik a puszta létezésükkel is az új élet diadaláról adnak számot. Csalt, mintha az anya, a két Király-lány anyja maradt volna "a régi kotlós: felszínesen es kissé önzőn kvartyog, olyan dolgokhoz is, amiket nem ért, odapattintja a véleményét. Talán nem is azért, hogy elhiggyék azt, amit mondott, hanem inkább csak azért, mert megszokta még régen, a bihari faluban, hogy mindenhez hozzászóljon. Tardos Tibor rádiójátékában sok eleven élményanyag torlódott össze. Valószínű, hogy a játék alakjai éltek a „délaknai” tájakon, a „hodály” körül, ahol az ital és a szabados szerelem szedték áldozataikat. Mégis, e .mozaikokkal kivert asszonyi monológban, ahogyan ezt az egykori Tücsök elénk- tárja, már túlidealizáltan jelenik meg az egykori világ. Vagy mintha nem minden részletet dolgozott volna fel az író egyforma hitelességgel. Sokszor inkább csak jelzi£ a párbeszédek a lélektani fordulatokat, mint a dombokat az elmosódott vonalak az esti homályban. A hodálybeli bál Annával, a Karvaly Pista pálfordu- lás előtti kettős részegsége több . motivációt kívánt volna. Tücsök visszafényli mindazt ebből, amit értenünk kell, de ettől Karvaly Pista nem lesz hitelesebb, nem lesz emberibb. Mintha Tardos Tibor kísérletezett volna ebben a játékban az új mondanivaló teljes kibontására megtalálandó nyelvvel és formával. Dómján Edit színesen, kedvesen beszélte el Tücsök éle- te-sorsét. Nem narrátori szöveget mondott, hanem elhitette az alig hihetőt: Tücsök ma is olyan hótiszta és ma is olyan fiatal, amilyen akkor, volt, mikor kereste nővérét,' Király Annát, a tévedések, a bűnök között. Az asszonyi hitet és a tétova szerelmet éreztük remegni hangjában. Gobbi Hilda józan édesanya ebben a játékban. Előítéletei a szeretetben, a népes család feletti együgyű kottása éknény- szerűen igaz. Szirtes Ádámnak Karvaly Pista személyében' túlidealizált és vázlatosan rajzolt, talán az író által nem is egészen megismert figurát kellett alkotnia. Ezért sikerült vázlatosra. A rendező Vadász Gyula munkáját dicsérnünk kell, mert a hangokban találó jellemzéseket alkotott; (farkas) DOBOZ} IMREI 11. Elhallgatott, kínlódva me- edt maga elé sokáig, szikár este megreszketett. Aztán sí- ■ósra, majdnem nyöszörgőre 'áló hangon folytatta: — Vetni kell, azt mondtad... fudom én, fiam! De az Alsó- lűlőn kint rázza a szél a tavalyi kúkoricaszárat. Mindent átok innen... bár ne látnám, fakultam volna meg rögtön, imikor azt az átkozott papírt iláírtam! A hegyen a szőlők úja takaratlan. maradt; az nár nem szőlő? — hát hogyan lehetett abbahagyni? Lopják i szénát, világos nappal, az akasztja bele a villát, aki fkarja. A tehenek csapzottak, Doglyas-szőrűek, mintha szájad ég alatt teleltek volna, és ízalmán, csutkán tengődve... Pusztul minden'. Nemhogy újat szereztek volna, a régit sem tudják megbecsülni. A kocsisok a télen kiálltak trágyát hordani, de a fele nem az istállóhoz hajtott, hanem az országúinál elkanyarodott, Nádasmezőre, fuvarba ... Verje meg az isten ezt a bandát! Ezért kellett az egész? Erre jó? Bitangolni, egymást lopni, dologtalanul csavarogni? Madaras is, az a gazember... valamikor gazda volt... Szét kellene verni a fejét! Kopogtak az ajtón. Palinak plébános nézett be nyájasan, kalapját megemelve. — Várjon! — fönmedt rá az öreg. A plébános kihúzódott a konyhába. Márton lehajolt, felvette a füzetet a padlóról, visszadugta a párnája alá: álmatlan éjszakáinak okát, oda, ahol álomra szerette volna hajtani a fejét. A bibliát is felemelte, tanácstalanul nézte egy ideig, aztán az asztalra dobta, a váza mellé, éppen, mint az imént a fia. — Ha mindent lát, apám — kezdte Pista, újra és mélységesen szánva az apját —, ha mindent tud: miért nem szól nekik? Ezt a sok disznóságot mind a fejükre kéne olvasni é9 akkor ... nem igaz, hogy az emberek ezt akarják! — így akarják! De az öreg nem figyelt rá, talán nem is hallotta, hogy mit beszél. Lassan visszament a székéhez, leült, és csak úgy magának mondta tovább, szívszorító szomorúsággal: — Tizennégy éves- voltam, amikor az apám elesett a szerb fronton. Azóta én egy pihenő napot nem engedtem magamnak ... Kocsmába nem jártam, kártyát nem vettem a kezembe, a boromat is majd az egészet eladtam mindig: beleöltem mindent a gazdaságba, a házba, a jó szerszámokba .. és gyönyörű állatokat tartottam, felséges állatokat: ha én kihajtottam a kapun, azt mindig meglesték a szomszédok, azt el nem mulasztották volna. A levegőbe kapott, mintha valami elérhetetlent akart volna megfogni. — Kiadtam a kezemből mindent. De ha jó helyre adtam volna! De csak prédának adtam ... Innen az ablakból nézem, hogy hogyan szórják, pocsékolják el... A lovaimnak horpadt az oldala. A kiscsi- kóm... isten, hát hol vagy? — a kiscsikóm húzza a lábát... Az ablaknak fordult, a kinti sötétbe bámult sokáig, mozdulatlanul és szótlanul. A pap türelmetlenül járkált a konyhában. — Mire vársz? — szólt aztán az öreg a fiának, rá se pillantva. — Nekem már nem kell semmi. Csak békesség. Ha azt az egyet megkaphatnám! — ha megnyughatnék! A fiú a fejére nyomta a kalapját. Köszönés nélkül ment ki az ajtón, a küszöbön elbot- lott: a lába nem akart hajlani, merev és súlyos volt, mintha a hosszú álldogálás közben elfelejtette volna a mozgást. Pálmák az óráját nézte, s egy sajnálkozó pillantást vetve a fiúra, gyorsan bement a szobába. III. Az olvadás másnap is tartott. Már jókor reggel olyan télűzö, langyos szél indult dél felől, hogy az ereszek mindjárt megcsordultak, és az udvarokból szapora folyású, fürge erecskék iparkodtak le az útmenti árokba. Madaras azonban mégis dermedezve kezdte a napot, jóllehet, már tava- sziasan, vállára vetett kabátban jött el hazulról, mintegy jelezve, hogy elnöki mivoltában hivatalosan is érzi az i(iő nyílását. Éppen hozzáfogott volna, hogy nyugalmasan végigjár- tassa pillantását a reggeli eligazításra egybegyűlt embereken, amikor az irodaház kapuján bekanyarodott a járási tanács kocsija, és kiugrott belőle Landi eívtárs, a mezőgazdasági osztály fiatal előadója. — Jó reggelt! — köszönt hangosan, és tettrekészen, mint aki nagy fába készül vágni a fejszéjét. — Nagyon jó, elvtársak, hogy együtt vannak mindnyájan! Márton István odafentról, a maga ablakából, éppen azt látta ugyan, hogy az Aranykalász emberei nincsenek együtt mindnyájan, sőt, kettővel kevesebben vannak, mint tegnap: de hát a hegyről is másként látszanak a dolgok, a völgyből is, meg aztán Lan- dinak abban csakugyan igaza volt, hogy akik ott voltak, azok szépen együtt voltak. — Nincs többé misztifikálás! — közölte az előadó, mélyen nyulkálva a ’felöltője beis* zsebében. (Folytatjuk).
