Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-19 / 245. szám

1982. Oktober 19., péntek NÉPÚJSÁG 5 JHiéi't nines c(Af lelten bisyJeó És miért nem ifjúsági ax ifjúsági Büfé ? Látszólag felesleges feltenni a címben szereplő kérdést, hi­szen mindenki tudja, hogy Egerben, a Marx Károly utcá­ban van egy Ifjúsági Büfé fel­irat, s a régi, rossz hírű Nép­büfé helyén ez év januárjában megnyílt az Egri Bistro. Mind­ez azonban csak külszín. A Népbüfé átalakítására és be­rendezésére ráköltöttek ugyan több mint kétmillió forintot, azzal a határozott és dicséren­dő céllal, hogy legyen végre Egerben is bisztró. Sajnos, ma sincs, mert a bisztró nem bisztró. Senki nem vádolhat bennün­ket türelmetlenséggel, hiszen csaknem tíz hónapig vártunk, de most — úgy érezzük — szól­ni kell. A belkereskedelmi miniszter erre vonatkozó utasítása vilá­gosan kimondja, hogy a biszt- ró-jellegű üzletekben legalább egyféle, a vendég előtt frissen készült ételt kell fel-, illetve kiszolgálni. A miniszteri utasí­táson túl más városok gyakor­latából tudjuk, hogy a biszt­rókban ülve, vagy állva fo­gyaszthat a vendég, virslit, debrecenit, frissen sült hurkát, kolbászt, flekként, ínycsiklan­dozó lacipecsenyét, s válogat­hat a hideg ételek között is. Félreértés ne essék, nem a szavakon lovagolunk. A biszt­ró magyarul azt jelenti, hogy ott gyorsan és olcsón étkezhe­tünk. És ez a lényeg! Ennek érdekében költött a tanács több mint kétmilliót az Egri Bistro-ra. És mi lett az eredmény? — Egy jól felszerelt konyhával rendelkező, szépen berendezett II. osztályú étterem, ahol 11 forint egy flekken (és nem is mindig frissen sütik), és kb. ugyanilyen összegbe kerül egy adag sült hurka is, ha van. A budapesti II- osztályú bisztrók­ban a vendég előtt készítik a flekként hat forintért, sütik a hurkát, adagját 5,20-ért. Igaz, állófogyasztás mellett, s talán az adag is kisebb valamivel. (Ez utóbbi nem is olyan biz­tos!) Nem azt kívánjuk, hogy az Egri Bistro-ban szüntessék meg a felszolgálást, dé azt igen, hogy a vállalat felügyeleti szervei szerezzenek érvényt a miniszteri utasításnak és adja­nak meg minden segítséget ah­hoz, hogy valóban legyen bisztró Egerben, ahol, aki siet, állva, akinek több ideje van, ülve étkezhet. (Nem kell félni az állóvendégektől, ha nincs folyóbor, nem térnek vissza a régi Népbüfé ivóvendégei.) Mindehhez természetesen az kell, hogy kijavítsák a terve­zés hibáit és tökéletesen mű­ködjön a légelszívó berendezés, legyenek grill-, vagy ultrasü­tők, és ne beüvegezve-elfüggö- nyözve álljon az a kis sütő- helyiség, amely éppen a biszt­ró-jelleget adná ennek az ét­teremnek. A bisztróhoz hozzátartozik a hideg ételek bő választéka is. Az Egri Bistro április 3-nn és 4-én nagyszabású cukrászati és hidegkonyhai bemutatót rendezett. A szakácsok és cuk­rászok mintegy hatvanféle sü­teményt és 20—25 fajta hideg ételt készítettek, s jelesre vizs­gáztak. Érdemes megemlíteni, hogy a lakosság olcsó ellátása szem­pontjából nagyon jelentősek a hidegkonyhai készítmények, hiszen egy három szeletből és A gyöngyösi francia salátából álló töltött karaj mindössze 6,40 forintba került. A bemutató tehát jól sike­rült, de már júliusban elrom­lott a hűtővitrin és október 10-ig csupán málna és citrom­szörp sorakozott a polcokon. Szinte rossz hallgatni a biszt­ró vezetőinek egyébként igaz és jogos panaszát; három hó­napig hiába várakoztak a hű­tőmotor javítására és ugyan­annyi ideig tartott, amíg új motort szereztek. Így néhány hónapos szünet után, a napok­ban ismét bemutatót rendez­tek az Egri Bistróban, s re­méljük, az olcsó hidegkonyhai készítményeket prolongálják legalábbis a következő bemu­tatóig. Szót emelünk az Ifjúsági Bü­fé ügyében is, ahol a sör mellé bor és konyak is kapható. És ahonnan éppen ezért eltilt­ják a diákokat. Egy nagyon jó és dicséretes elgondolás alapján született meg ez az új vendéglátó egy­ség, közel 400 ezer forintos költséggel. Eger iskolaváros, mondták a vállalat vezetői, és létrehoztak egy szeszmentes, zenés szórakozóhelyet, a fiata­lok, s főleg a diákok számá­ra. Csupán néhány hétig tar­tottak a szeszmentes napok, aztán, tisztelet a bevételnek! jelszóval, megjelent a sör, majd a bor, később a konyak és a pálinka is. Ráfizet a vál­lalat az Ifjúsági Büfére — hangzott az indoklás és nem is alaptalanul. Az Ifjúsági Büfé ráfizetéssel dolgozott. De miért? Elsősorban azért, mert nem gondoskodott a vállalat olyan szeszmentes italokról, amelye­ket szívesen fogyasztanak a fiatalok. Rosszízű, citromszörp­nek nevezett itallal és málna­szörppel nem lehet a tervet teljesíteni, de ami még ennél A bban az időben még a ** kantáros nadrág önér­zetes viselője voltam. Az ön­érzetet pedig arra kell érteni, hogy egyáltalán nem szerettem a fent említett kantárt, s ál­maim netovábbja az öv volt, ami felnőtté teszi az embert. Egyszer alapos szidást is kap­tam anyától, mert saját ren- deletemre a varrónéni egy pró­bálás után lemondott a kantár­ról, s a már kész nadrág árát ’’öves nadrág”-ban állapította meg... Az utcabeli srácok, elsősor­ban Horváth Laci (akit egy­más között csak Tinó-nak hív­tunk) mélységes tisztelettel, ami nem nélkülözött némi irigységet sem —, nézték azt a bizonyos öves nadrágot rajtam. is döntőbb, nem lehet az igé­nyeket sem kielégíteni. Pedig a turmixitaloknak nagy sikerük van mindenütt. Íme, néhány számadat; amikor a bisztróban még jó volt a turmixgép, például március­ban, ötezer forintot forgalmaz­tak egy géppel, áprilisban ugyanennyit. Május 6-án azon­ban elromlott a gép, s azóta, nincs turmix a bisztróban', az Ifjúsági Büfében pedig nem is volt, csupán az utóbbi hetek­ben áll a pulton egy kis telje­sítményű, mondhatnánk úgy is, háztartásba illő keverőgép. Az egri Ifjúsági Büfét tehát nem nevezhetjük ifjúságinak — kicseréljük a feliratot — mondják a vállalat vezetői. Nem! Nem a feliratot, a kül­színt, hanem a belsőt, a tartal­mat kell megváltoztatni. Az Egri Vendéglátóipari Vállalat mintegy félszáz egységgel ren delkezik Egerben, s mindenütt mérik a sört, bort, pálinkát, miért ne lehetne a sok között egy olyan szórakozóhely, ahol tilos a szeszes ital, amely a fia­taloké, a diákoké. Ennyi ráfi­zetést talán kibír a vállalat. (Itt jegyezzük meg, hogy je­lenleg a szeszfogyasztás mellett is ráfizetéses a kétéltű Ifjúsági Büfé, hiszen vezetői éppen ezért — nagyon ügyesen — ke­resik a rentabilitás útját. Bő­vítik az ételválasztékot, meg­szervezik az előfizetéses vacso­rát, stb.) Érdemes elgondolkozni ezen a szeszes Ifjúsági Büfén, tud­juk, mennyit költ államunk, társadalmunk az alkoholelle­nes propagandára, pedig egy- egy szeszmentes szórakozó­hely, egy-egy három-négyféle üdítőitalt keverő turmix-gép talán több hasznot hozna ezen a területen, mint a jó néhány száz plakát az utcán. Mi nem a nyereség, vagy veszteség oldaláról, csakis a fiatalok ér­dekében szólunk. Legyen a diákok szolid, szeszmentes szó­rakozóhelye az egri Ifjúsági Büfé! Ha jól és ügyesen szer­vezik, még ráfizetés sem lesz! Márkusz László 80 méterről a víz fölé Tenger alatti mentöszerkeze- teket próbáltak ki. A brit tenge­részet a Föld- s? közi-tengeren f kísérletekeit végzett. A Tip­toe nevű ten geralattjáróról 80 m mélység bői tudott visz- szajönni egy búvár-csoport, különleges fel­terelésével. — Nem — mondu —, nem érdemes niár élni sem. Céltalanná, üressé vált minden. Felkelek, lefekszem, eszem és már jól sem alszom. Megszokoti- ság, unalom, a min­dennapok egymás- I utánisága, semmi iz­galom, semmi válto­zatosság. Elmúltak a régi, harcos idők, a dolgok rendjén men­nek és ez kegyetlenül unalmas. — Nincs mit ten­nem. Nincs. Az én elemem a harc, a küzdés, de most már mit kell itt harcolni ért? A vonat a i jár, kicsit gyor­sabban, vagy kicsit lassabban, — végtére is nem mindegy az? Nem — mondta még •egyszer — nem érde­mes élni sem, mert ez nem élet, csak ve­getáció, mert ez nem élet, mert hiányzik belőle az erőfeszítés, amely az élet értel­mét adja. — Nincs már mit tennem — mondta sóhajtva és felsikol- tott. Ebben a pillanat­ban zuhant fejére a már régen omlófél­ben levő mennyezet. (—ó) TÉNYEK — mat eleu leaéJlmi Kaiban, a postahivatal veze­tői tudtak arról, hogy a Tábor utcai kézbesítő munkája, eny­hén szólva, sok kívánnivalót hagy maga után. Tudták azt, hogy Csuhaj István későn vi­szi az újságokat, arról is hal­lottak, hogy viselkedésével megbotránkoztatja a lakókat. Hallottak, tudtak róla. De azért Csuhaj István — a ko­rábbihoz hasonló módon — továbbra is az említett „szép­séghibákkal” végezte munká­ját. A Tábor utcaiák levelet ír­tak a hivatalvezetőnek, amely­ben felsorolták kifogásaikat a kézbesítővel szemben. Intézke­dés azóta sem történt. — Mi nem intézkedhetünk egy névtelen levél nyomán — mondja a hivatalvezető, tudni­illik. a káliak névtelen levelet küldtek. Valóban, a levelet nem írta alá senki. A névtelen levelek­ről pedig — ugyebár, minden­kinek megvan a véleménye. Miért? Azért, mert a névtelen le­vélben foglalt állításokért nem felel senki. Azért, mert senki sem vállal felelősséget azért, hogy azok meg is felelnek a valóságnak. • A névtelen levél — rágal­mazás is lehet. Helytálló-e Csuhaj István esetében ilyenről beszélni? Akkor, amikor a levél csak megerősítette azt, amit a hi­vatal vezetői eddig is tudtak... Mi is meggyőződtünk róla, hogy igaza van a panaszosnak. Mert miután a levélíró (vagy levélírók?) hiába fordult a he­lyi postához, a szerkesztőségbe írt. A szerkesztőségbe érkezett levél alatt ez áll; „A Tábor utcai Népújság-olvasók”. Mi nem érdeklődtünk azután, ki írhatta a levelet, egyetlen egy dolog foglalkoztatott bennün­ket: igaz-e az, amit a levélírók nehézményeznek, hogy a „pos­tás későn jár, családi botrá­nyokat okoz...” Igaznak, jogosnak találtuk a panaszokat. A késedelmeske­désben, abban, hogy gyakran fordul elő pontatlanság a pos­tai munkában, bizonyára sze­repe van annak is, hogy a je­lenlegi kézbesítő nem régóta jár ebben a körzetben. De ami Csuhaj István viselkedését il­leti — ő maga semmit nem ta­gadott, mindent beismert, ami­kor a hivatalvezető-helyettes­sel meglátogattuk — azt > nem lehet ilyen indokokkal mente­ni. Nem lehet menteni — s a posta vezetői sem állíthatják, nem is állítják, hogy nem tud­tak róla. Csak éppen nem in­tézkedtek. Nem intézkedtek akkor, amikor először tudo­mást szereztek róla, s mikor megjött az említett levél, eleve felmentve érezték magukat az intézkedés kötelezettsége alól, mert a levélíró nem nevezte meg magát. Az igazság attól persze igazság, a tény, tény maradt. A hivatalvezető most éppen annyit tud a káliak pa­naszáról, beosztottja magatar­tásáról, mint eddig — csak ép­pen nem intézkedik. Mert az igazság, ha ismerik csupán és nem írják le — ár­talmatlan dolog. Ha névtelen levélbe kerül bele —, akkor pedig bizonyára nem is igaz többé, azonnal rá lehet ütni az erkölcsi bélyeget, s minden marad a régiben. (Krajczár) M ÖVES NADRÁG program l«,| . , ii..» i ^Várakozó álláspontra helyez­II lm barát ok körének Skedtek, mert soha nem lehet ► tudni, hogy az ekkora kitünte- £ tésben részesült egyének haj­landók-e mindenféle kantáro- sokkal bújócskát játszani... Most azonban eszem ágában sem volt felemelni az orromat, sőt. magam vállalkoztam a hu­nyó szerepére, mintegy meg­előzve a „számolást”, és az ezt követő vitákat, amik néha szo­morú polgárháborúk színhe­lyévé változtatták át az utcánk békés arcát. Hunytam. És köz­ben elhatároztam, hogy először Esztert fogom megtalálni, aki rendszerint a köszörűsék ka­puja alatt szokott elhelyezked­ni, és aki megkülönböztetett tisztelettel viseltetett irántam, mert a nővérét a papa tanitot- K ta. Kiszámoltam az ötvenet, s ? utána még rémséges dolgokat/ 4 helyeztem kilátásba azoknak, i akik három lépésnél közelebb ► tartózkodnak a „fához”, ami- j; nek jelenleg a házunk sarkát * neveztük ki, aztán öves nad­A filmbarátok köre őszi programjában az első előadás tegnapelőtt hangzott el Gyön­gyösön, amikor a film össze­tettségéről szólott Baráti De­zső né, a Filmtudományi Inté­zet munkatársa, a vetítővász­non pedig a Gólem című film kockái peregtek le. Az új évad központi témája a film és a társművészetek kapcsolatának kutatása. így kerül sor az irodalom, a szín­ház, a képzőművészet, a zene és a tánc szerepének vizsgála­tára a filmmel összefüggésben. A régi filmek közül újra lát­hatják majd a TIT filmbará­tok körének gyöngyösi tagjai a Postamester, a Szerelem tol­vaja, Goha, Táncol a kongresz- szus, Az ismeretlen imádó, va­lamint a Nyugaton a helyzet változatlan című nagy sikerű alkotásokat rágom zsebébe dugva a kezem, elindultam megkeresni kantá- ros cimboráimat,' és Esztert, aki mindig velünk játszott és ez ellen senkinek nem volt ki­fogása. Az anyjának azért nem, mert éppen akkor ment másodszor férjhez, az apjártak meg azért, mert mindig részeg volt. Egyszer a kislány meg is mondta nekünk, hogy inkább hozzánk jön férjhez, mint az apjához, mert mi nem iszunk. Azt még nem tudta megmon­dani, hogy melyikünk lesz a választott, bár tegnap úgy gondolta, hogy hozzám jön. Ezt az Ígéretet az udvarukban levő farakás tövében tette, ahová a csendesebb napokban beszélgetni jártunk, s e beszél­getések során sűrűn szerepelt a „verés” szó is ... Azt gon­doltam, hogy nem is olyan rossz lesz, ha elveszem Esztert, bár az azonnali házasság bizo­nyos akadályokba ütközött vol­na, mindenesetre neki adtam a kék színes ceruzámat. — Én búvár leszek —’ mond­tam még, mintegy biztosítékot adva arra, hogy nem leszünk szegények, mert a búvároknak még palotájuk is van, meg rengeteg rabszolgájuk. — Akkor én búvámé le­szek ... — jegyezte meg Esz­ter egy kis tűnődés után. Eb­ben maradtunk. Tgéretemhez híven, elő- szőr őt találtam meg a szokott helyen, a kapu alatt, egy félig lerágot.t alma társa­ságában. Leendő feleségem mosolyogva nézett rám, s nem törődve azzal, hogy „megtalál­tam”, közvetlenül igy szólt: — Egyél te is almát. Juliska nénitől kaptam... — tette hoz­zá bátorítóan. Leültem hát, és közös erővel lerágtuk a csut­kát. — Ha a feleséged leszek, sokszor eszünk így almát, és fogok majd neked ilyen öves nadrágot is varrni. Húszat. — Ezzel végleg beleszerettem. — A férj és a feleség csó­kolod zni is szokott — kezde­ményeztem, elfeledve az öves nadrágot és a rám váró elbűj- takat. — Én is láttam már, amikor anya megcsókolta a Feri bá­csit — bizonyította Eszter is, és várakozóan nézett rám. — Hogy csinálta? kérdeztem kitérően, mert nem voltam még eléggé bátor. Éreztem, hogy most mindjárt csókolóz- ni fogunk, s roppant izgalom fogott el. Sötét lett a kapu alatt, csak Eszter szőke, kócos haját láttam, és az almától kissé maszatos, fitos orrát. — így... — mondta, é%s so­káig ültünk átölelve egymást. Valami suttogásra ébredtünk fel. A nyitott kapuban ott áll­tak a ka ntárosok, és gyönyör­ködve néztek minket, csak Szarka Tóninak, az ötvös fiá­nak szemében tükröződött fél­tékenység, amire némi oka'volt is egy fél kesztyű révén, ami­vel a múlt héten próbálta megnyerni a kislány kegyeit. — Megmondom! És nem ját­szok bújócskát... Azt a mélységes zavart 'e- hetetlen leirni, s még az egy­re erősödő félhomály sem se­gített. Eszter beszaladt, — No. Mit bámultok? — kér­Ne deztem. — Úgyis feleségül ve­szem ... — Csak szeretnéd! — ellen­ségeskedett Tóni. Aztán össze­verekedtünk. A többiek válasz­tottak szét, s aznap nem ját­szottunk többet, pedig nyolcig volt kimenő. Tinó kísért haza. — El van szakadva a nad­rágod — jegyezte meg félúton. Dühös szerelmem egyből lehűlt, s vízióként jelent meg Es zier szőke haja helyett egy rajtam kopott fakanál... Most mi lesz? — Mondd azt, hogy elestél... — tanácsolta Tinó, mert neki nagy „ürügy-szótára” volt, s állítólag még soha nem kapott ki otthon, amiért mi, többiek, irigyeltük is. em mondtam semmit otthon. S a szomorú látvány elől még Marci cicám is kivonult az udvarra. Aznap éjszaka nem tudtam hanyatt feküdni; s elhatároztam, hogy ha ez az eset megismétlődik, világgá megyek, valószínűleg Afrikába ... Természetesen a másnapi ki­menőt megvonták tőlem. Az öves nadrágot is, de azt „örök­re” ... Délután jött Tinó, hogy men­jek játszani, már várnak. — A Tóninak is öves nad­rágja van — mondta biztatóan, de ez tőrdöfésként hatott. Esz­ter jutott az eszembe, s na­gyon féltékeny lettem­— Mondd meg neki — üzen­tem —, hogy sétáljon el két­szer az ablak alatt. Tinó megígérte, és én vár­tam. Egészen addig, amíg be- sötétedett... De nem jött, s ezen az éjszakán nem jól alud­tam. Párbajt kellett vívnom Tónival, s a győztesnek Eszter két öves nadrágot nyújtott át... Másnap délelőtt kenyérért mentem, — ismét fel. kantározottan. Ahogy bepillan­tottam a köszörűsék kapuja alá, úgy éreztem, hogy meg kell halni, mert a Tóni Eszter­rel labdázott, s nagyokat ne­vettek. A Tónin öves nadrág volt. Szaladtam. És nagyon fájt a szívem, mert megcsaltak. Tud­tam, hogy többé nem megyek játszani az utcára, és többé nem leszek senkibe, senkibe sem szerelmes... Éreztem, hogy könnyezik a szemem, s tudtam, hogy nemsokára úgyis meghalok, s akkor majd Esz­ter megtört szívvel helyez a síromra egy fekete koszorút •.. — Eszter Szarka szeretője lett — mondta délután nálunk Tinó a hírt, és részvéttel né­zett rám. Sóhajtva legyintet­tem. — Nekem már mindegy .,. És majd mondd meg annak a lánynak, hogy adja vissza a színesceruzám... — Látod, ilyenek a nők — mondta tűnődve Tinó... S gyermekszívünk úgy érezte, hogy egy titok kapuja nyílt meg előttünk, mert nem tud­tuk, hogy a nőket még az öreg emberek sem nagyon értik meg... ★ A zóta már jó néhány év elszállt. Tinó a vasútnál dolgozik, s vőlegény. Szarka Tóni meg egyetemre jár, s Eszter kétszer ment férjhez rö­vid idő alatt. S én? •.. Magam­ról csak annyit jegyzek meg, hogy még most sem értem az egészpt, bár azóta már csak öves nadrágot hordok ... Hátai Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents