Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-18 / 244. szám

1962. október 18., csütörtök NßFÜJSÄG 5 Szűkmarkú premizálás — Mennyi prémiumot ka­pott és mennyit vár még eb­ben az évben? Kálmán István­nak, az Egri Közúti Üzemi Vállalat műszaki osztályvezetői jének és Dóri Sándor főépítés- vezelőneik tettük fel ezt a kér­dést. — Egy fillért sem kaptam és nem várok prémiumot eb­ben az évben — hangzott az egyöntetű válasz. De az első és a második negyedév után nem kaptak prémiumot az üzemegy­ségvezetők, egyetlen főépítés­vezető sem, és nem is valószí­nű. hogy az idén prémiumban részesülnek, mert nem tudják teljesíteni az önköltségi tervet. Vannak, akik az egész pré­miumügyet elintézik egyetlen fölényes kézmozdulattal Kije­lentik, hogy nem a prémiu­mért, hanem kötelességtudat­ból kell dolgozni és éljen meg mindenki a fizetéséből. Az ilyen nézetek hirdetői tagadják az anyagi ösztönzés szükséges­ségét, hajlamosak bizonyos egyenlősdire és nem gondolják meg, hogy a szocialista terme­lési viszonyok még nem régen uralkodnak, a munka még nem vált elsőrendű életszükséglet­té. Éppen a termelőerők gyor­sabb ütemű fejlesztése, az, igé­nyek és a lehetőségeik közötti arány, minél előbbi javítása, a szocialista tudat eredményes nevelése követeli meg a mun­ka szerinti elosztást és a he­lyes anyagi ösztönzési rend­szert. A prémium az anyagi ösz­tönzés egyik formája. De ösz­tönöz-e a prémium, amely ele­ve kilátástalan? Vajon számít- hatunk-e a tudat kellő formá­lódására, ha az anyagi alapot gyengítjük? Ügy véljük, alig­ha. Az Egri Közúti Üzemi Vál­lalat egyik vezető állású dol­gozója mondta, hogy amikor ő az idei önköltségi tervet meglátta, többet a prémium- üggyel nem foglalkozott, mert céltalannak, elérhetetlennek tartotta. Többször elhangzott az a vélemény is, hogy az elő­ző év gazdasági eredményeit a minisztérium „tervesíti”, azaz kötelezően előírja, alig veszik figyelembe, hogy a következő év feladatai milyenek, hol, milyen burkolatú, mennyi föld­munkát és milyen munkaigé­nyes megrendeléseket kap­nak. Ebbén az állításban bizo­nyára van egy kis túlzás. De tény az is, hogy az éves ter­vek rögzítésekor csak nagyvo • nalakban ismerik a feladato­kat. Javítani, változtatni kell a túlságosan merev és mechani­kus tervezési rendszeren. Ki­zárólag a minisztérium felada­ta ez? Ügy véljük: nem. Teret kell adni az ésszerű vállalati kezdeményezésnek. Igenis fog­lalkozni kell minden termelő üzemben a premizálás és a ter­vezés finomításával. Persze, nem úgy, hogy az a tervek és a prémiumfeltételek lazítását eredményezze. A feszített, de reális tervek • valóra váltásá­hoz adja munkáját és tehetsé­gét mindenki. Aki többet és jobbat produkál, az kapjon többet, alapbérben és pré­miumban egyaránt. — Azok jártak jól, akik pré­miumát törzsbéresílették. Ha keveset is, de legalább azt megkapják — hallottuk több­ször is az Egri Közúti Üzemi Vállalatnál. A munkavezetők előző évi prémiumának 60 szá­zalékát 1960. január 1-től mun­kabérükhöz hozzáadták. De az az összeg mindössze havi 50— 100 .forintot tett ki. A munka­vezetők ezt prémiumnak nem: tekintik, fizetésemelésnek is alig. Többre reményük sincs, ez az intézkedés nem ösztön­ző, inkább kedvét szegte az embereknek. — Nem tehetünk mást, mi­nisztériumi rendelkezésre cse­lekedtünk — mondták a vál­lalat vezetői. Vajon miért ép­pen a munkavezetők prémiu­mát törzsbéresítették? Vélemé­nyünk szerint a munkaveze­tőknek sokkal több közvetlen kapcsolatuk van a munkások­kal. sokkal inkább befolyásol­hatják a termelést, mint pél­dául az időelemzők. Az is visz- szás helyzet, hogy a termelést közvetlen irányító műszakiak egyáltalán nem részesülnek anyagi ösztönzésben, viszont egyes adminisztratív dolgozók (anyagcsoportvezető, munkavé­delmi előadó, személyzetis munkaügyi vezető és időelem­zők) prémiumot kaphatnak. A tervezési és az ösztönzési rendszer kedvezőtlen hatásait a vállalat vezetőinek kell le­mérniük és megfelelő intézke­dések szükségesek, még mi­előtt a műszakiak kedvtelen- sége nagyobb kieséseket okoz­na a termelésben. Addig kell megtalálni a helyes megoldást, amíg meg nem indul a mun­kaerővándorlás. A tervezés hiányosságaira utal az a tény, hogy egyik év­ről a másikra nemcsak a vál­lalat, hanem a kőbányák kivé­telével egyetlen üzemegység- és főépítésvezető sem tudja teljesíteni az önköltségi tervet. A tervezés, az anyagi ösztönzés és a vállalati vezetés javítása szorosan összetartozó fogal­mak, Minderről élénk vita fo­lyik a Szovjetunió közgazdá­szai között. A vita célja ott is a vállalatok -tervezési és érté­kelési rendszerének gyökeres megjavítása. Egyre nagyobbak a követel­mények. a sokasodó feladatok alaDOsabb szervezést, maga­sabb szintű vezetést követel­nek. Annál inkább szükség van az elemző munkára, az önálló kezdeményezésre, a korszerű technika alkalmazására, a munkahelyek, a vállalati veze­tés és a minisztérium közös erőfeszítésére. De szükség van arra is,_ hogy mindnyájunk kö­zös célját jobban, hatékonyab­ban szolgálja ösztönzési rend­szerünk. Dr. Fazekas László — újító ötletekből Azt, hogy mit jelent, ha sza­badon kibontakozhat az ember alkotókészsége, új iránti érdek­lődése, munkakedve, és meny­nyi hasznot hoz, ha felszaba­dult légkörben dolgozhat, kel­lően lemérhetjük az Egri Fi- nomszerelvénygyárban is. Évekkel korábban,- amikor meglehetősen kedvezőtlen han­gulat uralkodott a gyárban, igen kevés munkás és műszaki gyarapította a vállalati nyere­séget, hasznos ötleteivel, újí­tásaival. Mennyivel másabb a helyzet azóta, hogy emberibb a bánás­mód, felszábadultabb a légkör. Azóta ezek az erkölcsi értékek anyagi haszonná válnak, s egyre többen éreznek kedvet ahhoz, hogy új gyártási eljárá­sokat dolgozzanak ki, szerszá­mokat konstruáljanak és újí­tásaikkal segítsék elő a mun­ka megkönnyítését, a gazdasá­gosabb termelést. Már az el­múlt évben is érezhető Volt, hogy az üzemi demokratizmus kiszélesedését miként követi az alkotókedv kiteljesedése. Több mint háromszázan adták be újítási javaslatukat, ame­lyeknek alkalmazása egymillió forint megtakarítást jelentett a gyárnak. Az idén, csak az első félévben 386 újító adott ötletet a munka tökéletesíté­sére és a rhegtakarítás majd­nem másfélmillióra növeke­dett. Különösen örvendetes, hogy ez évben emelkedett a fizikai munkások részvétele az újítómozgalomban. Számuk majdnem megduplázódott. Nem mondható el ugyanez a műszakiakról, akik az idén a gyáriak szerint „ki nem derí­tett okok miatt”,— kevesebb esetben gyarapították az újítá­sokból eredő megtakarítást, mint az elmúlt évben. Érde­mes lenne pedig kideríteni ezeket a „rejtelmes” okokat — biztos megérné a fáradságot. A porlasztó gyártásánál kü­lönösen szembetűnő az újító- mozgalom hasznossága, hiszen az újítások segítségével ezer porlasztó elkészítésénél 820 órával kevesebb munkát kell végezni, s a gyártmány minő­sége sem sínyli meg ezt a ko­moly megtakarítást. A javaslatokkal, az újítók ambíciójával — kivéve a mű­szakiak egy részét — tehát már nincs különösebb baj, a hasznosításra átadott ötletek száma örvendetesen szaporo­dik, de tovább növelné az újí­tási kedvet, ha lelkiismerete­sebben törődnének az elfogad­ható újítások alkalmazásával. Sajnos, az a helyzet, hogy az elmúlt évben beadott újítások­nak is csak alig fele került be­vezetésre, ez évben pedig va­lamivel több mint egyharma- da. Ügy gondoljuk, kellő fi­gyelmeztetést küldenek a fi- nomszerelvénygyáriaknak ezek a számok: 144 újításból csak 49-et alkalmazni, nem valami megnyugtató arány. Félő, hogy az újítások elkallódása, alkal­mazásuk elhanyagolása meg­töri azt a biztató lendületet, amely. az utóbbi időben jelle­mezte a bervai újítók munká­ját. (Kovács) Jól halad a munka... Sokszor írtunk már az egri 4. számú AKÖV dolgozóinak panaszairól, a zsúfoltság miatti nehéz munkáról, a rossz öltö­zőkről, a kicsi telepekről. Most már elégedettek a dolgoz^, hiszen nemsokára (bár ez a „nemsokára” egy egész évet jelent) átköltöznek az épülő új telepre, ahol majd minden pa­nasz orvoslásra talál. Bágyadt, szerényen napfé­nyes délelőttön látogattunk ki a város szélén épülő telepre, ahol a „bágyadtságnak” még a szikrájával sem találkoz­tunk. Szaporán kopogtak az ácsszekercék, nyikorogva emel­kedett a magasba az autódaru, láncain nagy vasbeton-táblá­val, bólogató, izmos testű lo­vak húzták a kétkerekű, föld­del telt kocsikat Forrott, pezs- gett a munka. Az irodaház, majdnem félkörös falának, a faáílványzatokból ki-kibukka- nó, meleg téglaszíne már sej­tetni engedi a végleges formát. — Júniusban kezdtük meg a munkát — mondta Seres Sán­dor főművezető. Idősebb em­ber már, Debrecen környéké­ről került 4 évvel ezelőtt az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalathoz. — Eddig minden jól megy, teljesíteni fogjuk a felajánlást. Még ez évben tető alá kerül az iroda, és a nagy szerelőcsar­nok ... Százhúsz ember munkájában reménykednek az AKÖV dol­gozói, százhúszan veszik ki ré­szüket az új telep építéséből. — Legalább húszmillió fo­rintba kerül ez a telep — ma­gyarázta Seres Sándor. — De nagyszerű lesz... Külön ko­csimosó épületet húzunk, s a beállókban legalább tíz kocsi javítását végezhetik egyszerre. A nagy javítócsarnok is meg­felel majd a követelmények­nek ... Most a csarnok áll­ványozásán dolgozunk, kiké­pezzük a „felülvilágítást” ... Építünk betonutakat, nem kell majd a kocsiknak térdig érő sárban „mászkálniuk”; meg­oldjuk a vízelvezetést is. Az alagsorban pedig kazánházat szerelünk fel... A telepet Dianóczki tervei alapján építik. Miről mesél József a versenytábla ? * 14 Az építkezés irodájának fa­lára tették ki a versenytáblát. Ezen szerepelnek a brigádok kongresszusi felajánlásai. Igaz, hogy ezek még újkeletű- ek, de a feltüntetett eredmé­nyek már sokatmondóak. Kü­lönösen jó munkát végzett a felajánlás óta eltelt első héten Bóta Sándor kőműves brigád­ja. Egyhavi felajánlásukban 14 ezer forint értékű termelés szerepel, s ebből eddig 11580 forintot teljesítettek. Náluk jobb eredménnyel csak a ku­bikos Bartók József brigádja dicsekedhet, akik a havi 11. ezer forint felajánlásukat 110 százalékra teljesítették, bár ezen nincs is mit csodálkozni, ha fi®velembe vesszük, hogy--­— Tíztagú a brigádunk, s ebből csak kettő „nem ostoro- si”. Nyolc éve dolgozunk együtt, megszoktuk eevmást... így könnyebben megy a mun­ka — mondta a brigádvezető. A „kubikos” jelző azonban náluk csak jelző marad. Fö­dém- és tartóbetonozások, pa- nellelhelyezések: ez az ő „pro­filjuk”. A kőművesbrigád jelenleg a csarnok és az iroda falának építésével foglalatos­kodik. Hozzájuk Bódi Imre építésztechnikus (és verseny­felelős) kísér el. Bódi Imre még csak négy hónapja „tech- nikuskodik”, most végezte el a Debreceni Építőipari Techni­kumot. Kedveli ezt a pályát, s lelkesedik ezért az új tele­pért ... — Nekem úgy tűnik, ez lesz a legszebb építkezés eddig Egerben — mondta. — S egy­hamar ehhez hasonlóval nem­igen találkozunk... A lapos tetőzet oldalán egy­re emelkedik a friss téglafal a hozz.: ér tő kezek munkájának nyomán. Bóta Sándor, a brigád vezetője, liatal munkás, mint a brigád legtöbb tagja. — Négy hónapja, amikor a munka itt elkezdődött, akkor határoztuk el, hogy közösen fogunk dolgozni. Brigádban ... — mondta. — S mivel a leg­több tag fiatal, KISZ-brigád lettünk. Tizenöten viselik a KISZ- brigád „tagsági címet”, hét szakmunkás és nyolc segéd­munkás. — Eddig is jobb eredményt érhettünk volna el — mondta a brigád vezetője, amikor a teljesítésekre fordult a szó —, tulajdonképpen még csak eb­ben a hónapban kezdődött meg az igazi kőművesmunka... Jöjjenek ki egy hónap múlva, meglátják, milyen eredményt értünk el! A majd tízholdnyi új telep egy év múlva elkészül. S ha az lesz, amiről az AKÖV dol­gozói „álmodoznak”; kényel­mes, minden igényt kielégítő munkahely, ezt elsősorban a tervezőnek és az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat dolgozóinak lehet köszön­ni! Kátai Gábor Divatbemutató at egri Park Szállóban Minden évben nagy érdeiklő- dés előzi meg a ktsz őszi-téli divatbemutatóját, amelyet a Park Szálló sárga és zöld ter­mében rendeznek meg, az idén is. A szombat este 6 órakor kezdődő eseményre fővárosi művészeket jelentettek be a ktsz, s az OKISZ közismert, divatlapjainkról mosolygó ma- nekenjei, férfibemutatói jön­nek, hogy a dolgozó nő és az fér­elegáns, szépen öltözködő fi ruháit felvonultassák. Érdekessége lesz a bemuta­tónak, hogy az Itt szereplő ruhákat mind meg lehet ren­delni majd az egri mérték utá­ni női- és fériiszabó részlegek­nél, tehát nemcsak a szemnek, de a „zsebnek” is lesz must­rálni valója. A kétórás divatbemutatót műsorszámok és jó zene tar­kítják. Társadalmi feladattá teszik gyümölcsfák védelmét megyénkben A Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő me­zőgazdasági akcióbizottság ki­bővített ülést tartott, ahol a megye számos kiváló mezőgaz­dasági szakembere is részt vett. Holló Gézának, a népfront me­zőgazdasági munkatársának beszámolója alapján megvitat­ták a növényvédelem sokrétű feladatait. Megállapították, hogy a megye területén szá­mottevő területet képeznek a háztáji gyümölcsösök, amelyek megfelelő szakértelem híján nem kapnak kielégítő védel­met. Ezekben a gyümölcsösökben gyakran elburjánzik a kártevők sokasága, amely kiterjed az egyébként védett területekre is. Ügy határoztak, hogy a me­gyében a gyümölcsösök védel­RITKA SZAKMA Dicséretet érdemelnek a hatvani iparitanuló-intézet építőipari tanulói, akik vállal­ták — s mint látjuk, teljesítik is —, hogy a művelődési ház évek óta málladozó ■kőkerítését társadalmi munkában rendbe­hozzák. HÁROMSZOR két méter az egész műhely. Körülötte sínek és váltók, tolató, pöfögő, vagy javításra váró mozdonyok. Ez a munkahelye. Galgahévízről vonattal érkezik, mindennap reggel 7 előtt a hatvani vasút­állomás öntőműhelyébe Szűcs János, 24 éves öntő. Az aszódi gimnáziumban érettségizett. Letöltötte katona­idejét és nem az íróasztalt, nem is „tiszta” szakmát, hanem az öntőmesterséget választotta. Napi 7 órát dolgozik, ennyi a munkaidő. Mert nemcsak rit­ka, hanem nehéz és az egész­ségre veszélyes is ez a szakma. — De meg lehet szokni. És ha ésszel, ügyesen csinálja az ember, nem is nehéz, meg ér­dekes is. A munka nagyját el­végzi helyettem a szalmiáksó. Az tisztítja meg az olajtól, ko­romtól és mindenféle szenny­től a csapágyat — mondj g. — Milyen szerszámokkal dol­gozom? — kérdi Szűcs János. — Ennyi az egész — nevet vi­dáman és sorra kézbe veszi a tűzfogót, öntőkanalat, kalapá­csot. Még egyszer megmutatja a hasas öntőkanalat, aztán a drótkefénél időz egy kicsit, tára 50—60 fokos meleget lehelt az öntőműhely kis kohója. — Ez a munkadarab elké­szült Nem lesz selejt, az biz­tos. Szűcs János megtörülte verítékező homlokát, helyére akasztotta a fogót. Két perc pihenőt tartott, addig további tervei felől érdeklődtem. — Itt, a fűtőháznál tanultam az öntést, itt vizsgáztam és egyelőre maradok. — Egyelőre? Talán máshová, jobb munkakörbe vágyik? — Nem az a fontos, hogy mit, hanem inkább az, hogyan dol­gozik az ember. Elégedett va­gyok, csak a keresettel van még egy kis baj- Hamarosan lakatosvizsgát is szeretnék tenni. Két szakmával jobban boldogul az ember. Aztán gép­re szeretnék kerülni, mozdony- vezetőnek. — Mégiscsak hű marad a vasúthoz? — EZ MAE CSALÁDI vonás nálunk. A nagyapám nyugdí­jas kocsimester, az apám meg jegykiadó, Hévízgyörkön. Az érettségi kötelez. Jó szakmun­kás akarok lenni. F. L. mét társadalmi feladattá te­szik. A megye területén tájan­ként akcióbizottságokat alakí­tanak, amelyeknek irányításá­val rendszeressé teszik a gyü­mölcstelepítések irányítását és a területek ellátását növény­védőszerekkel. Ügy határoztak, hogy valamennyi községben növényvédő brigádokat hoz­nak létre, amelyek szakvéle­ményekkel segítik a háztáji gazdaságokban a gyümölcsfák helyes ápolásának és a növény- védelemnek munkálatait. Azo- kop a területeken, ahol , elha­nyagolják a gyümölcsfák vé­delmét, kötelezően is elrende­lik majd a védekezést. A ta­nácskozáson a Hazafiás Nép­front és a MÉSZÖV megyei szervei között megállapodás jött létre, amely szerint haté­kony anyagi támogatást bizto­sítanak a növényvédő gépek beszerzésére. A gyümölcster­mesztést veszélyeztető fertőző­gócok leküzdésére a MÉSZÖV mintegy 500 000 forint beruhá­zást irányzott elő 1963-ra. A jövőben a lakosság rendelke­zésére 73 magasnyomású háti permetezőgépet és három mo­toros gépet bocsátanak­A művészeti mozgalom és továbbképzés A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya és a Népművelé­si tanácsadó továbbképzéssel segítik azokat, akik a falusi és városi öntevékeny művésze­ti csoportokban való részvé­telre, vagy azok vezetésére vállalkoztak. Nem behívóval”, nem kötelező érvénnyel tart­ják ezeket az előadásokat, ha­nem ki-ki érdeklődése szerint részt vehet ezeken a kezdő és haladó fokú szakokon. Az egri Városi Művelődési Házban 'minden érdeklődőt várnak, ahol színjátszók, báb­játszók ének- és zenekarveze­tők, népitáncosok, klubvezetők és játékmesterek, művészeti csoportvezetők, képzőművé­szek számára nyílik széles le­hetőség a továbbképzésre. mert mint mondja, ez a leg­fontosabb, legtöbbet használt szerszáma­— ÖREG MASINÄK már a 328-as mozdonyok, de egyelőre szükség van rájuk. Sem nyug­díjba, sem ócskavasba nem mehetnek addig, míg nincs elegendő diesel- és villanymoz­dony. Sokszor a vonaton, vagy itt a sínek mellett hallom, hogy nagyon kopog, csattog egyik-másik mozdony csap­ágya. A lakatosok dolga, hogy kiszereljék. Mi aztán Melkó Istvánnal, kiöntjük, eltüntet­jük a 3—4 milliméteres kopást. A termitfémre, meg ónra ügyelni kell. Könnyen fröcs- csen, akkor csíp és éget. A kis kohóban — akkora, mint két egymás mellé állított házi tűzhely — forrt a fém. Szűcs János megmerítette az öntőkanalat és a megtisztított ágyra öntötte az ólomszürke, sűrű folyadékot. Sistergett, szé­lén apró gömböcskék gurultak, nehéz, furcsa szagú gőz és pára csapott fel, de a fiatalt öntő állta, csak a munkára ügyelt. Megszokott, beidegződött moz­dulatokkal dolgozott, pedig há­honfgressxtuíi felajánlás: Ez év yégére tető alatt lesz az iroda és a csarnok ; az egri 4. számú AROV új telepén

Next

/
Thumbnails
Contents