Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-18 / 244. szám

NEPtJ JS AG M62. október 18., csütörtSk Közügy Az egri úttörők nekiláttak a pa­pírgyűjtésnek. A főutca forgataga- ban két apró kislány cipekeáett egy nagy bála papírral, amikor egyi­kük elvétette a lépést, ö csomag szétesett, s az októberi szél pilla­natok alatt beborította a Széchenyi utcát szertehulló papírral. A kislá­nyok, a járókelők a szélJzergette papír után vetették magukat, pár perc múlva a forgalom is leállt. A gépkocsivezetők is csatlakoztak az akcióhoz. A papírgyűjtés e pillanatban kö­zös ügy lett az utca minden rendű, rangú és korú járókelője számára. Az összetorlódott autósor végén az utasok türelmetlen kérdéssel fo­gadták a visszatérő gépkocsi- vezetőt. — Mi ez a nagy csoportosulás, miért álltunk? A sofőr a világ legtermészete­sebb hangján közölte: — Papírt gyűjtöttem — az úttö­rőknek. K. E. — A HAZAFIAS Népfront egri járási bizottsága október 20-án, délelőtt 9 órai kezdet­tel a járási tanács kultúrter­mében kibővített bizottsági ülést tart. A bizottsági ülé­sen Görög István tart elő­adást a párt VIII. kongresz- szusának irányelveiről, majd sor kerül Zámbori Ferenc előadására is, aki a község­fejlesztési feladatokat ismer­teti. — POROSZLÓ községfejlesz­tési költségvetéséből 500 méter járdát építenek Kétútközön, az állami gazdaság lakótelepén. — CSÜTÖRTÖKÖN 50 szá­zalékban végeznek a szőlő szüretelésével az egri Dobó István Tsz tagjai. A közel két hete folyó munka eredmé­nyeképpen napjában 200 má­zsa szőlőt dolgoznak fel a pincészetben, és a munka be­fejezése még újabb két hetet vesz igénybe. — ÜJLÖRINCFALVÄN eb­ben az évben új utak, járdák építését határozta el a községi tanács, s ehhez egyenként mintegy 100 forint értékű tár­sadalmi munkával járulnak hozzá az újlőrincfalviak­— RESTAURÁLJÁK a XVIII. század elején épült egri Rókus-kápolna tetejét. A munkálatokat — melyet az Országos Műemlékí'elügyelő- ség egri építésvezetősége vé­gez — még ebben a hónap­ban befejezik. — A TIT hatvani járási szer­vezete elnökségi ülésen vitatta meg a jelen népművelési év legfontosabb feladatait. Itt hangzott el, hogy a járás terü­letén ezekben a napokban kö­tik meg a szocialista kulturális szerződéseket. Valamennyi köz­ségben működnek majd bá­nyász- és munkásakadémiák, s ezt az teszi lehetővé, hogy újabb aktívák kapcsolódtak a TIT előadó gárdájába. — KÉTKILOMÉTERES út­szakaszon kezdték el a felújí­tási munkálatokat Felnéme­ten, az Egri Városi Tanács útkarbantartó részlegének dolgozói. A felújítás, a csa­tornázás, a szegélyépítés, va­lamint a portalanítás munká­‘ latai mintegy hatszázezer fo­rintba kerülnek. A munkála­tokat a jövő hónap végére fejezik be a tervek szerint. Egerben este 7 órakor: GÜL BABA (Dobó II. bérlet) A gyógyítás második frontján , Ha balesetekről, vagy hirtelen műtétről hall az ember, azonnal megjelenik képzeletében az orvos, a műtős nővér, s az ápolónő. Valahogy ez jelenti a kórházat, ez jelenti kívül­álló számára a gyógyítást. Természetesén, ez így is igaz! A közvetlen gyógyítás a „fe­hér köpenyes” hadseregé, az ő áldozatos munkájuknak a leg­több esetben sikerrel végrehajtott „hadművelete”. De amíg a beteg felgyógyul... Nos, amíg felgyógyul, addig egy láthatatlan, második front nagy létszámú gárdája dolgozik, szinte minden egyesü­kért, minden gyerek és felnőtt új' egészségéért. Nézzük meg őket ott, ahol szolgálatot teljesítenek, ahol szorgalmasan vég­zett munkájukkal a közvetlen gyógyítást szolgálják. Itt, a gyógyítás hátországában láttuk a következőket. Az r ' sz. Kórház udva­rában it meg a műhely. Hát igt... v annak itt gépek is, van a kazán is, villannyal működik sok minden, — kell a szerelő. De mi köze például Tóth László általános szerelő­nek a gyógyításhoz? Több, mint első pillanatra gondolná az ember. Mit is csinált a leg­utóbbi éjszakai szolgálata ide­jén? — Csőrepedés volt, villany- zárlat. meg hajnal felé egy lég­zőkészüléket kellett felszerelni súlyos sérültnél. — összegezi szűkszavúan. Ebben a pillanatban csak egyre kell gondolni. Mi lenne, ha a villanyzárlat miatt egy súlyos sérültnél az orvos, vagy az ápolónő nem tudná ellátni a teendőket? Vagy a kazán meg­hibásodása miatt például nem gyújt be a fűtő, s az egész kórházban nincs reggeli? El­képzelhetetlen ugye? Valóban. De Tóth László, Molnár József és még hat szerelő, állandóan készenlétben áll. ’ Sőt! Tóth László közvetlenül is segíti az orvosok és nővérék munkáját. Fertőtlenítő készüléket gyártott az ágytálak fertőtlenítésére, s ez gyorsabbá, egyszerűbbé te­szi a nem is annyira’kellemes nővéri munkát. A sebészet szá­mára géz- és pólyavágó szer­kezetet gyártott, ami azt je­lenti, hogy két-három ember egész napos ollózása, vagdosá- sa helyett fél óra alatt egy em­ber felvágja az égész szükségle­tet. Ötletes, egyszerű szerkezet, csak éppen. — ki kellett talál­ni! Ugyancsak a sebészet szá­mára egy nyílt lábszártörésnél használatos, elmés szerkezetet készített, amit ugyan előállíta­nak gyárilag, de az orvosok itt sokat bosszankodtak vele, s golyóscsapágyas megoldással jónak találták Tóth László újí­tását. — Most azon törően a fejem — mondja, miközben mindeze­ket a szerkezeteket megmutat­ta —, azon töprengek, hogy egy automatikus betegemelőt szerkesszek. Már a terv készen van, meg Is csinálom hamaro­san, mert úgy veszem észre, itt- jártamban-keltemben. hogy a -súlyos, vagy operált betegek­nek jobb lenne, ha mozgás­mentesebb az átemelés, mint amikor a beteghordók ketten is fogják, mozdítják. Konkrét segítség, szeretik is errefelé a fiatal, ötletes szere­lőt, aki nem egyszerűen mun­kahelyének tekinti a műhelyt, hanem segíteni akar orvosnak, betegnek egyaránt. ★ Lenn a konyhában nagy a meleg, pedig nincs is tűz. Vil­lanytűzhely lapjain forr a va­csora. Veress Julianna, a kony­ha diétás nővére már az egész napos műszak után, ha­zafelé készül. Feladata? Na­gyon komoly, éppúgy, mint Gazsó Ferencné szakácsnőé, mert a súlyosan beteg ember ételében tévedni, sokszor na­gyon súlyos hiba! Gondos ada­golás, a fűszerék kezelése, mindez üzemi konyhán nem is olyan életbe vágóan fontos, mint itt, ahol több száz em­berre főznek, s nagyon sokfé­lét. attól függően, mit kíván a betegsége, vagy éppen orvosa, ápolónője. Veress Julianna egy-egy komolyabb diétás ren­delésnél maga áll a főzőfazék mellé, hiszen' ilyen esetben az étel — gyógyszer is lehet. Ha már a gyógyszereiméi tartunk, látogassuk meg a há­zipatikát, amelyiknek fontos­ságáról nem is érdemes beszél­ni, annyira köztudomású. Góbi Nándor főgyógyszerész, azévszá- zadoe műemlék gyógyszertár­ban készíti a megrendeléseket, Dávid Mária gyógyszerésszel együtt. Végigjártam mind a 14 helyiséget, megnéztem a „bo­szorkánykonyha” minden fel­szerelését, s mivel nem nagyon értek hozzá, egyetlen szám ra­gadott meg: Havonta 10 mázsa injekciót készítenék ketten, a technikákkal és segédszemély­zettel együtt, a megye kórhá­zainak és a rendelőintézetnek. Állandóan zubog a desztilláló készülék. A tizennégy helyi­ségben állandóan van mit ten­ni, ha mindent pontosan, gyor­san, a betegek javára akarnak végezni! ★ A szülészet folyosóján talál­koztam Csont Ferenccel és Varga Antallal, a két osztályos beteghordóvál. Csont Ferenc éppen a műtőt mosta fél, mert ez is az ő dolga. Miért nem a takarítóké? — Mert az egész műtő az én területem, azért én felelek. An­nak nemcsak tisztának, ha­nem bacilusmentesnek, fertőt- lenítettnék is kell lennie! — mondja. Nagy szükség van az ő mun­kájukra, sok esetben a műtő­asztalra. tett beteg műtét élőti az ő kezüket fogja meg, tőlük vár egy mosolyt, s a szemük­ből egy kis biztatást, „nem lesz itt semmi baj! Csak nyuga­lom!” ★ Fenn, a gégészeten, példás rend és tisztaság. Most is, mint a nap minden órájában, helyükön vannak a takarító­nők: Kovács Sándorné és Bc- csinszky Gáborné, hogy a be­tegek körül biztosítsák a ren­det, a tisztaságot. Ragyog is a folyosó, éppen úgy, mint a kór­termek! S itt a takarítás is más, mint bárhol. Mindenütt „kirámolnak” nagytakarítás idején, itt nem lehet a betege­ket mozgatni, elküldeni a fel­fordulás alatt, sőt! Ügy kell ta­karítani, hogy a felfordulásnak és pornak nyoma se legyen. Si­kerül is, hiszen jól tudják, hogy mit jelent a tisztaság a bete­gek körül, hogyan lesz jobb a gyógyulás szempontjából. ★ No, és végül a porta körül? Különösen a ’ délelőtti nagy­műtétek szünetében, ott áll Csivincsik Lászlóné büfés, aki gyorsan, ügyesen főzi a Nőé bárkájába való presszógépén az orvosok számára az üdítő kávét. Hogy nem olyan lénye­ges dolog ez a kórház életé­ben? Azt hiszem, az orvosok más véleményen varrnak! Kór­házban, műtét közben, betegek jajgatása közben egy percre jólesik leszaladni a szőke Zsu­zsához, s meginni a kávét, hogy új erőt merítve folytat­hassák a gyógyítás nehéz, fele­lősségteljes munkáját az első vonalban. Alekszandr Lodigin izzólámpája. (Foto: Politechnikai Múzeum, Moszkva). 115 évvel ezelőtt, 1847. október 18-án született ALEKSZANDR LO­DIGIN orosz elektrotechnikus, aki 1872-ben szabadalmaztatta izzólám­páját. 185 évvel ezelőtt, 1777-ben e na­pon született HEINRICH KLEIST német költő. Politikai költeményei­vel Napoleon ellen lépett fel és a nemzeti összefogást sürgette el­lene. Drámáiban (Hermann csatája* Amphitryon, Homburgi herceg) a romantikus lélektan kiváló jel­lemrajzait adta. Az eltört korsó című műve a német irodalom egyik legjobb vígjátéka (1808). No­vellái (Kohlhaas Mihály), ame­lyekben a parasztságnak állít mű­vészi emléket, irodalmi nyelveze­tükkel tűnnek ki. 145 évvel ezelőtt, 1817-ben e napon halt meg ÉTIENNE MÉHUL, a francia forradalom időszakának legkiemelkedőbb zeneszerzője. Az operában kora nagy zenei refor­mátorának, Glucknak a követője, tele vannak művei forradalmi dal­lamokkal. Legismertebb operája: József Egyiptomban (1807). A gyöngyösiek ez évi társadalmi munkájáról Szinte már hagyomány Gyöngyösön, hogy a különbö­ző létesítmények megépítésé­ben a lakosság is tevékenyen és önként részt vesz,. társadal­mi munkában segíti a város- fejlesztés szép célkitűzéseit. Ebben az évben eddig össze­sen 150 198 forint napszámbér értékű munkát végeztek a kü­lönböző vállalatok, intézmé­nyek dolgozói a sportpályán. A következő vállalatok, in­tézmények dolgozói teljesítet­ték már idei felajánlásukat, illetve többen túlteljesítették azt: dicséret és elismerés illeti okét. A legjobbak között ott találjuk az iparitanuló-intéze- tet, a Mátragyöngye, a Dimit­rov, a Hazafias Népfront tsz-ek tagságát, a Likőripari Vállalat 13-as és 14-es telepének dolgo­zóit, az Agromechanikai Ktsz, a Szikvízüzem, a Postahivatal, a Városi Kórház, a Vas- és Fémipari Vállalat, a Húsipari Vállalat, a Cipész Ktsz és az OTP kollektíváját, valamint egyénileg Vas József nevét kell kiemelnünk. (Sípos) MADE IN HUNGARY Egri Vörös Csillag Lopott boldogság Egri Béke Csinos férj Gyöngyösi Puskin Pillantás a hídról Gyöngyösi Szabadság Elcserélt randevú Hatvani Vörös Csillag Elveszett paradicsom Hatvani Kossuth A nagyváros örömei — Ez a hordozható tévéd? = Igen, mindennap viszem a szervizbe. A televízió műsora 17,25: Kicsinyek műsora. 1. Hiszeín, fiam, elhiszem ... Ver­ses mese, 2. Miért nincs hely a homokozóban? Rajzos mese. I. A hétpettyes katicabogár. Bábjelenet. — 17,55: Beszélges­sünk oroszul. Nyelvlecke hala­toknak. — 18,15: Hetvenöt éves a „Töri”. Közvetítés az Északi Járműjavító klubjából. — 18,45: A jövő hét műsora. — 18,50: Telesport. — 19,15: Tv- túradó. — 19,30: Budapesti Ze­nei Hetek. 1962. Közvetítés a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből. A zenekari hangverseny I. része. Beveze­tőt mond: Mihály András. — 20,40: Szülők, nevelők négy- szemközt. Szavak és tettek. — 21,00: Orgonásnegyed. Magya­rul beszélő francia film. Ti­zennégy éven aluliaknak nem ajánljuk. — 22,45: Hírek. A Tv-híradó ismtélése. (MTI) 10. A fiú érezte, hogy a fájdalom, daccá kövesül benne. Sebezni akart most már ő is, a sebzet­tek kétségbeesett bátorságával. — Majd megkérem tőlük — mondta tompán, s már ellen­ségesen. Majd megadják, ha lesz nekik: ha volna a szalma­zsákjukban, már megadták vol­na... De én akkor is állam, amit vállaltam. Rongyosnak mondhatnak, engem, de rongy embernek nem. — Taknyos! Befogd a szád! — Befoghatom. De nem csi­nálok belőle... — Te! Nem sírtál az előbb? Hát majd sírsz... A földhöz veritek magatokat mind, és rí­tok ... Bőgtök, ti barmok! Ti hülyék! A hajatokat tépitek, és úgy kiabáljátok bele a világba a baromságtokat! A fiú nem bírta tovább a sötétet. Látni akarta az apja ar­cát. Felgyújtotta a villanyt, s a kezében tartott könyvet az asz­talra dobta, a váza mellé. Márton ráordított! — Azt he dobáld! Mert szét­váglak! — Vágjon! — kiáltotta vissza a fiú, s mintha rugó lökte volna, az asztalhoz ugrott, felkapta a könyvet, és vad erővel csapta a földhöz, csak úgy döndült a padló. — Üssön! Koplaltál, mint egy kutyát... Kitúr mindemből! Egy vándorcigány­nak jobb sora van... hát mi­re vár? Pofozzon, na, a szent­ségit! Rúgjon belém egyet! De azt megmondom, hogy komisz ember maga. Csakhogy senki­nek ne legyen igaza! Csakhogy mindenkin hosszút álljon! Nem az isten: hagyta el magát... a szerzés! — a parancsolás! — hogy nem űzhet maga körül mindenkit, mint az állatot! És tudja meg, hogy még sincs .iga­za, egyáltalán nincs! Ha itthon ült volna a szobában, mint aho­gyan most teszi: sohase lett volna se háza, se jószága, egy huncut fillérje, egy gatyája sem, soha! Az öreg kirúgta maga alól a széket, s felállt hevesen, cson­tosán, szileáran, aggság és fá­radtság nélkül, mint régen. Apadt vonásain harag lángolt. — Te... — mondta rekecU ten. De mégse lépett oda a fiá­hoz, nem is akart hozzányúlni: az ágy végéből, a vánkos alól egy füzetet rántott ki, iskolá­soknak való írkát, és meglo­bogtatta dühvei, mint egy re­bellis zászlót. — Hát idenézz! — kiáltotta, s a papírt szaggatva, öklét ro­pogtatva lapozott a füzetben. — Nézd csak! Majd megtudod belőle, hogy kik a rongy em­berek! Felelek én neked is, fe­lélek, nem búvok az éveim mögé: mert én nem játszom, életemben sohasem játszót tam... Én, ha vállaltam vala­mit, tudni akartam, mit válla­lok, de azt, ha belegebedtem, akkor is megtartottam, ha értel­me volt... De ezek becsaptál.!:! Miért álljam én, ha ők nem áll­ják? Egy pár napig, gondoltam, meglesem őket: mihez kezde­nek, hogyan kezdik ... hát megtudtam! Ráütött a füzetre horgas uj­jú, fekete körmű, kemény ke­zével. — Itt van! Hányán álltak be az' Aranykalászba? Százötve­nen ... Én voltam a százötven­egyedik ... Innen az ablakból éppen odalátok az irodaház udvarára. Szeptember huszon­ötödikén, amikor a búzát kezdték vetni, nyolcvanhárom ember vonult ki: és még ak­kor a jószág mellett nem volt senki, a jószágot csak két hét­tel utóbb kezdték összterelni. Nyolcvanhárom ember... hát a többi hol volt? . — Merre járt? Hatvannyolc (Kiss Béla rajza) hetvennégy, ■ negyedikén het­venegy ... Akarod, hogy végig­olvassam? Na! Akarod? Ma van a száznyolcvanadik napja, hogy az Aranykalász összeállt: itt van mind a száznyolcvan nap, egy- híja sincs, felírtam mindet! Tegnap ötvenhármán voltak kint... hát miért nem tud rájuk szakadni az ég? -Mi­ért nem vág közéjük az isten­nyila? A fiú meghökkenve nézte a füzetet. Az apja tehát fél esz­tendeje ül itt az ablakban, és számlálja az embereket, és ahogyan azok apadnak, fogyo- gatnak, őbenne úgy hág fel­jebb s feljebb a keserűség. — Ebben a faluban min­denki dolgo­zott! — kiabált az öreg, a bib­lia mellé, a padlóra hajít­va a füzetet. — Ki többet, ki kevesebbet, de mindenki dol­gozott, muszáj volt! Te ismeg- mondtad a ma­gadét, én is megmondom a magamét... Fél év alatt mit csi­náltatok az em­berekkel? Mivé rohasztottátok őket? Naplopó lett a fele, még több is, teker­gő, semmiházi, dologkerülő... Ezt üzenje meg nekem az Aranykalász! Hogy mit csinált az emberekkel! ember mit csinált?! Erre felel­jetek, ezzel számoljatok el... október elsején hetvenhat em­ber állt munkába, hetvenöt, a fene tudja, merre tekergett. Tessék! Másodikén hetvennégy ember, harmadikén megint (Folytatjuk) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents