Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-16 / 242. szám
1562. október 16., kedd NÉPÚJSÁG s „IFJÚ SZÍYVIL“ Jegyzetek a hatvani irodalmi színpadról „Június van, s nagyon magam, vagyok, S kísértenek élt éltem árnyai, S az elbocsátó iskola-padok’ Nagyon sokszor hallottam Ady .üzenetét egykori iskolájába’. Emlékezetem szerint mindig diákoktól. Érdekes, nem tűnt fel soha, hogy a szavaló gyeirmekembernék nem áll jól — még versben sem — ilyeneket mondani, hogy „kísértenek élt életem árnyai”. Milyen élt élettel dicsekedhetett egy tizenöt-tizenhat éves kamasz? Szombaton hallottam ismét a verset. Kanyó Gábor pedagógus szavalta, a hatvani irodalmi színpad jubileumi előadásán. Engem is kísértettek „hallott szavalatok emlékei”, ■ de csak néhány pillanatig. Akkor úgy éreztem: ezt a verset csak ilyen alkatú, orgánumú ember szavalhatja. Aki annyira távol áll attól a képtől, amit Ady- rói kialakítottunk magunkban! Aki annyira intellektuálisan, szinte a vers tartalmára „átlényegültén”, újjászületetten Ady volt... Jubileumi előadás. A vers, es még néhány magánszám (dr. Ripka Károly, Halmos Béla és Fiilöp Katalin adták elő őket) méltó is volt az alkalomhoz, az ötödik „működési évébe” lépő irodalmi színpad hírnevéhez. S a többiek? ... ★ „Ezek a mai fiatalok”. — Ez volt a műsor első részének alcíme. Ha az ember szójátékokban leli örömét, azt mondhatja: Ezek, valóban ezek, mert a „mai fiatalok’’-ról szóló paródiák, szatirikus jelenetek bemutatása, sajnos, egy fokkal sem múlta felül a megbírált fiatalokat. Az inkább a műsorban idézett „mai fiatalokhoz” volt méltó, mint hatvani és pe- tőfibónyai fiúkhoz, lányokhoz. Mert a „mai fiatalokat”,, akiket általában így emlegetnek, rosszalló megjegyzések között, hogy „ilyenek a ...” „ezek a...” — elég rosszul jelenítették meg. El játszani pedig... Ahhoz az kellett volna, hogy jobban „összeszokjanak” a hatvaniak és a petőfibányaiak. Az előadás megsínylette, hogy alig egy-két közös próbát tartottak. ★ Szép és igazán méltányolandó kezdeményezés volt a petőfabányaiakkal közös produkció: de — úgy látszik — erőn felüli vállalkozás, mert egyelőre hiányoznak azok a feltételek, amelyek az eredményt biztosíthatnák. Nehéz összeegyeztetni a petőfibányai és hatvani fiatalok és Szívós József rendező —. akit az utóbbi hónapokban Egerbe szólított a munkája — próbára szánt szabad idejét, amikor még a közlekedési lehetőségekhez is alkalmazkodni kell. ★ Hetvenöt ember. Ennyien ültek a nézőtéren: a Vörösmarty Kultúrotthon színpada előtt, a székek nagy része üresen állt. Könnyű mentség lenne ez a gyengébb produkcióért is, mondván, hogy az érdektelenség deprimáióan hatott az előadókra. De akkor folytassuk, „rajzoljuk csak” tovább a kört: a közönség nem amiatt maradt el, hegy eleve nem sok jót várt? Vagy: egyáltalán várt valamit? Tudta, hogy előadás lesz szombaton este hétkor? Ha igen, akkor miért maradtak el még az irodalmi előadások „törzsvendégei”, — a gimnazistáit is? Az irodalmi műsor, amelyet Balázs Pál, a járási tanács vb- eJmökhelyettese nyitott meg, és Faragó László, Kanyó Gábor, Krivák István, Sipos Mária, Fülöp Katalin. Kláben Sándor. Pokorny Aurél, Sőregi Károly, Tóth Katalin, Galló Katalin, Kotrócz József, dr. Ripa Kálmán, Szabolics Géza, Vígh Zsuzsanna, Halmos Béla. Kbr- möczy Ágnes és Sántha Margit adtak elő. — a hibák ellenére is élményt jelentett volna. K. I. Ünnepélyes keretek között nyílt meg a második KPVDSZ-napok eseménysorozata Az előző esztendőben megrendezett KPVDSZ-napolí sikerei és tapasztalatai után, vasárnap ismét megkezdődött a KPVDSZ-napofk ünnepségsorozata Egerben, a Szakszervezeti Székházban rendezett megnyitóval. Délelőtt 11 óraikor Szacsuri István, a KPVDSZ megyei titkára megnyitotta • a Mérleg című szakszervezeti lap kiállítását, majd Dömötör László, a lap szerkesztője ankétot vezetett, amely megvitatta a lap tartalmi, tipográfiai kívánalmait és a szervezési kérdéseket. Délben aztán megkezdődött a kulturális szemle, amelyen főleg a földművesszövefkéze- tekhez tartozó csoportok vettek részt. Elsőként kell említeni az egri Váradi-zenekart, amely kulturált játékával messze túlhaladta a jelen' kívánalmakat. Kíséretükkel szerepelt az egri I. számú Általános Iskola jól ismert szövetkezeti úttörő tánccsoportja, s a két leánytánccal — Boruss Viola tanárnő betanításában — komoly sikert értek el. Koronái Antal tárogatószáma után a verpeléti rajkózenekar néhány műsorszáma következett. A kis csoport jó képességű gyerekekből áll, komoly foglalkozással, helyes irányú fejlődés előtt állnak. Érdekes volt a verpeléti cigányegyüttes énekes és táncos szólistáinak szereplése, amely A L M A S z • • u R E T megmutatta, mennyi kiaíkná- zatlan érték van még parlagon, mert ez az együttes is inkább ösztönös — a bemutató alapján ítélve —, s ha lenne, aki tervszerűen, hozzáértéssel foglalkozna velük, nagyszerű csoportot neveilletne belőlük. A karácsondi énekkar szereplése jó volt, s a műsort záró nagyrédei lakodalmas vidám hangulatot teremtett színpadon és nézőtéren egyaránt. A csoportokról általában el kell mondani azt, hogy mind fiatal együttesek — kivéve az egri gyerekeket —, és az igyekezet mellett legtöbb helyen hozzáértő vezető áll élükön, ami azt mutatja, hogy a jövőben még nagyobb eredményeket képesek majd elérni egy- egy kulturális szemlén. Az ünnepség után a KPVDSZ vezetősége meghallgatta a néhány községben jól működő szövetkezeti falurádió magnószalagjait, amelyek beszámoltak a hevesi, szihalmi, adácsi emberek életéről, mindennapjairól. Ezzel kezdetét vette az ünnepségek és rendezvények sorozata, amelyik az egész megyét behálózva vonja be a szórakozásba ■ és a munkába a KPVDSZ-tagokat és a falvak, városok lakóit. Tizenötezer fogoly a hevesi vadászoktól Heves megyében — különösen a Tárná völgye és a Tisza vidékének mezőin — rendkívül gazdag a fogolyállomány. Az őszi idényben sok külföldi vadász látogat Heves megyébe vadászzsákmányt szerezni. Az utóbbi években azonban nagy az érdeklődés külföldön az élőfoglyok iránt is. Ennek az érdeklődésnek a kielégítésére még az idén 15 ezer élőfoglyot szállítanak a hevesi tájakról francia, olasz és svájci mezőkre, az ottani állomány növelésére és felfrissítésére. Az apróvadat hálókkal fogják be, és hatalmas szállítóládákban utaznak a külföldi megrendelőkhöz A brnoi konzervatórium vendégszereplése Egerben E héten pénteken, kedves vendégeket vár az egri zeneiskola: a brnoi konzervatórium 43 tagú együttese látogat a városba, s ad hangversenyt a zeneiskola Bart ók-termében. A Miskolcon is időző népes küldöttség hangszeres koncertszólókkal és balettműsorral szerepel majd az egri közönség előtt. A vendégek fogadásáról a zeneiskola növendékei, vezetősége és a szülői munkaközösség gondoskodik. Ki mit tud? — vetélkedő az egri szövetkezeti kultúrházban Szombaton este népes társaság várta az Ady Endre Kul- túrotthonban a Ki mit tud? — vetélkedő megnyitását. A zsűri, amelyben Dienes Tibor, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője elnökölt — a komoly felkészültséget figyelte leginkább az egymás után fellépő 23 versenyzőnél. A szereplők túlnyomórészt szavaltak, de volt, aki énekelt, sőt még hangszeres szólisták is akadtak. Egy verset is hallottunk, amit az egyik írt, de az sajnos, nem fogadható el a „vers” címszó alatt. Más művészeti ágban nem jeleskedett senki, pedig a ktsz dolgozói között bizonyára anadtak volna ügyes táncosok, vagy mozgásművészek, esetleg talajtornászok. De a bemutatott versek, ének- és zeneszámok minden esetben nagy tapsot váltottak ki, amiből arra lehet következtetni, hogy tetszett a közönségnek. Az estet kommentálva, nekünk viszont az tetszett, hogy Nagy Borbála, a kultúrotthon vezetője, nem riadva vissza a nehézségektől, szervezte az előadást, és íme, sikerrel járt. Mert a legnagyobb siker szombat este úgy összefogni a dolgozókat, hogy mindenki jól érezze magát. Ezen az estén szívből tapsoltak a versenyzőknek, jól érezték magukat és kérték, rendezzenek még ilyet, s a kezdeményezők nyomán most már mások is jelentkeznek majd szereplésre, mert különösen így, házon belül érdekes, jó és szórakoztató is ilyenfajta szombat esti együtt- lét. Végül is a legmagasabb pontszámot érték el: Novák Mária, a Fényképész Ktsz tagja szép, kulturált éneklésévelj Sándor Imre ugyancsak énekkel, Korompay Ildikó, Morvái Éva és Erdélyi Margit szép szavalataikkal, míg az Asztalos Ktsz tánczenekara tiszta ritmusú, jó hangszerelésű melódiáival vívta ki a közönség tetszését. utolsó méterek nagyon hoszszúnak tűntek, mert minden pillanatban tartani lehetett attól, hogy a védők megemberelik magukat és ott, a győzelem küszöbén csúfos vereséget szenvednek a kékek. Ám azok nagyon ügyesen védték magukat és a drága selymet. Szinte sebezhetetlenek voltak, érezték hátukban a forró kívánságot, ezerhétszáz gyerek lelkesedését, s tudták — a zászlót már nem adják senkinek! Még egyszer megszorították a nyelét, s kúszva, futva elindultak, hogy a megszerzett lobogót a toronyra tűzzék. Még tíz lépés ... még öt... még kettő ... még egy! S most már visszatarthatatlanul zúgott, zengett a harci kiáltás: „Hurrá! Hurrá! Győztünk!” A sapkák a levegőbe repültek, egymást ölelték a kipirult arcú gyerekek, s öröm volt nézni, hogyan tört föl szívükből 'a büszkeség, — sikerrel küzdöttek, megálltak a helyüket! Nem kell szégyenkezniük senki előtt!' Megszerezték a zászlót. S A VÉDŐK? Nos, ők bizony szomorú szívvel ballagtak a kilátó alá, hogy meghallgassák az eredményhirdetést, de aztán felcsillant a szemük: „Még szerencse, hogy legközelebb mi leszünk a támadók!” — súgta egy szöszi kislány, s mint a futótűz, terjedt el a megvert védők között a fogadkozás: „Majd mi megmutatjuk legközelebb!” Ott leszüifk, s megnézzük az ő győzelmüket is! jódozást, sőt! Alig várja, hogy eltűnjenek társai és újra kúszhasson a zászló felé. A másik helyen tüskés bozótba keveredett egy kislány. Halk segélykiáltására többen is ott teremnek, hogy kiszabadítsák, s boldogan, az összetartás, az egymást segítés jó érzésétől áthatva, fogják közre a további harcban. A vízmosásokban, horhosokban öt rádió adó—vevő kezelője helyezkedett el. Fejükön a hallgatóval továbbítják, veszik a parancsokat, jelentéseket. Összekötők futnak, kúsznak csapattól csapatig. Komoly harc ez ebben a pillanatban! Mindenki tudja a helyét, mindenki tudja értelmét a támadásnak, s mind úgy érzi, — igenis, tőle függ, hogy győzKEVESSEL tizenkét óra előtt eget verő „Hurrá!” kiáltás hangzik, az egyik zászlót megszerezték a támadók. A védők még ki se heverték a megrázkódtatást, amikor újra feltör az éljen, már a másik zászló is a kékeknél van. A dermedtséget nem tudták kihasználni a védők, nem volt senki, aki meg tudta volna menteni a szorult helyzetet, úgy látszik, nem termett közöttük igazi stratéga, s a zászló nagyon gyorsan tört a magaslat felé. Az egész hegyen elhallgatott a zaj, szinte meghűlt a levegő a visszafojtott lélegzettől. Minden gyerek szeme azokon, akiknek osztályrészéül jutott az, hogy kitűzzék a zászlót. Az ZÖRREN AZ AVAR, alig láthatóan szinte megmozdulnak a bokrok, a fák, periszkóp mered a magaslat felé, s a látcső kémlelve fordul körbe, — ellenség a láthatáron! Kezükben a zászló! Kezükben a győzelem záloga! A Nagy-Eged oldalában 2500 úttörő számháborúja zajlik. A hegyoldal őszi színei közé itt is, ott is kék melegítők, vörös nyakkendők kevernek új foltokat. Óvatosan, hogy a másik csapat meg ne lássa, még taktikai, stratégiai megbeszélések folynak. A „felső segítség”, a tiszt elvtársak maguk is fellelkesedve a kicsik hevétől, suttogva magyarázzák a teendőket. Aztán összeigazítják az órákat, s mindannyian az utolsó percek, a támadás előtti láz némaságában kutatják az eget. Pontban 10 órakor kiröpül 1700 támadó és 800 védő fölött a vörös jelzőrakéta, indul a támadás! A jól álcázott védők minden erejüket összpontosítva, védik a zászlókat. Csattannak a „lövések”, hol itt, hol ott esik ki egy-egy harcos, leolvassák a számát Becsületesen [ játszanak a gyerekek, nincsen |sok dolga a főiskolás döntőbíróknak. Javában folyik a támadás, amikor az egyik kőben csúnyán felhorzsolja valamelyik a lábát, karját. Másodpercek alatt ott teremnek az Éltes Mátyás úttörőcsapat vöröskeresztesei, s bekötik a fiút, akt igazi hőshöz méltóan tűri a Ifjut'ní ! liíjúztiitik ! Megkezdték az almaszüretet az egri Petőfi Termelőszövetkezetben. A híres Sóvári, Jonatán és Arany- pármin lassan beérik és megkezdik a szállítását az ország különböző városaiba. Jó volt a termés, mert a számítások szerint 25—28 vagon almájuk lesz, melyből főleg a hazai piacokat látják el. Képünkön Beiecz József né szüretek 1 Az újságokból nyertem a •hírt, hogy az IBUSZ lovas- húrát rendezett Heves megyéiben 16 hollandus számára. A !külföldiek kemény ropogós va- ílutában fizettek, mi pedig ) „igazi” népi romantikát adatunk érte. Az üzlet tehát egyszerű és tiszta volt. J Fölöttébb megtetszett ne- )kem ez az ötlet, elmentem hát laz IBUSZ budapesti központijába, hogy megtudakoljam a ) dolgok hátterét. Ágyúval nem ^érdemes verébre lőni, tartja a rszólás-mondás, s ez a kis írás >sem azt az ügybuzgó tisztviselőt akarja csipkedni, aki mind- Cezt kitalálta, s nagy lelkesedéssel e sorok írójának el- ymondta. Nem, e sorok meg íjsem születnének sem róla, sem caz egész lovas túráról, hanem ■í volna olyan veszély, hogy ezt § a csikós-gulasch romantikát K esetleg jövőre már hirdetni is ífogjuk Nyugaton. Tudniillik, Sörömmel újságolták azt is az § említett központban, hogy úgy elátszik, a felsőbb szervek, ame- flyek eddig mereven elzár közutak, most végre beadták a derekukat. c Kérdezhetnénk: Mihez? Nos, ahogy az lBUSZ-ban mondatták: évek óta harcolnak, hogy Ka lovakat „beiktassák” a turisztikába. Az idén Tihanyban S végre sikerült négy lovat a §motel mellett beállítani egy S istállóba, s a külföldiek, ha kedvük szottyan — lovagolhattak egy-két órácskát. Talán ez még rendjén is volna. Hiszen köztudomású, hogy Nyugaton még dívik, erősen dívik a lovassport. (Bár kötve hiszem, hogy a dokkmunkások körében). Hátha idejönnek és lovagolni akarnak, akkor ezt az arra megfelelő terepen — tegyék. Ám evés közben jön meg az étvágy! A tihanyit újabb ötlet követte: lovas túra Heves megyében! Erre is engedélyt kaptak felülről, s félő, hogy jövőre általánossá fajul a nagy étvágy. > Végül is mi történt Heves megyében — kérdezhetnénk? Feltételezhető, sőt valószínű, hogy a külföldiek számára kedves élmény. Azt látták, azt tapasztalták, amit hazánkról a külföldi „jóindulatú” propaganda immáron évtizedek, talán évszázadok óta hirdet: csikós, fokosch, gulasch, s a bő gatya hazája a miénk! Tizenhat hollandus elment lóháton Abasárra, Domoszlóra — Egerbe, Szarvaskőre, Poroszlóra, meg az ibuszos idegenvezető tudná még megmondani, hogy hová. Útközben „tiszta véletlenségből”, gulasch főtt a kondérban, amelyet valamilyen Mari néni oly jó Csikós — gulasch ? szívvel kínált — reprezentálva egyszerre kettőt is, az ételt, meg a magyaros vendégszeretetet. Szarvaskő környékén a munkások, nem tudni bányászok, vagy erdei munkások-e, ismét „véletlenül”: zsivány- pecsenyét sütöttek, s kínálták a vendégeket, no, kedveseim, tartsanak velünk! Ügy ám, nálunk október legszürkébb szerdáján is uzsonnára, szerényen ugyan, de bőségesen 3— 4-féle húsból sütött zsiványpecsenyét eszik a melós. Szilvásváradon is volt egy kis hajcihő, amolyan jó kis lovas bemutató. Gondolom Egerben is fogták az emberek a hasukat, amikor meglátták ezt a lovasármádiát. Hírlik, hogy az egri idegenforgalmi iroda vezetője angolosan eltűnt otthonról, mert egy hivatalos levélben (láttam a másolatát az IBUSZ-központban) azzal örvendeztették meg, hogy lóháton érkeznek az iroda elé, s onnét fel a várba, le a kazamatákba, szétzúzni, ha még akad ott török. Becsülöm az egri vezető eszét az angolos modorért, amelyet végtére is jóízlése szült. De ez mind semmi! Ecséden volt az igazi. A külföldieket „tiszta magyar szívvel”, meghívták a lagziba, amelyet éppen tartottak a faluban. Kétszázötven emberből állt a násznép, s köztük a hollandusok! Csak kanálból és csirkelábból is kétszázötven kellett. Esketni a szomszéd faluból jött át a pap, egy másik faluból meg a népzenészek jöttek. így azután semmiből sem volt hiány. Minek folytassam, a lényeg) az IBUSZ igazán jól szervezett, jól rendezett, tanulhatott volna tőlük a „Délibáb minden mennyiségben” című filrrt alkotógárdája is. Nos, igent megadták a császárnak is, ami a császáré — megnézték a tsz-t is. Ez történt megyénkben, s ez csak a kóstoló volt. Ha beválik — jövőre intézményesíteni fogják. Hát nem arról van szó, lovunk még van, bőgatya is akad, imitt-amott a faluban. De hogy komolyra fordítsam a szót, tettünk mi már néhány lépést, hogy ne csak eszünk legyen, szóval, kinőttük mi már. a fokos-gatyás korszakunkat, lassan lovasnemzet is megszűnünk lenni. Miért hát az IBUSZ ilyesféle törekvése? Jó lenne, ha az emlegetett felsőbb szervek nem adnák be a derekukat, legyenek csak ebben az ügyben továbbra is „merevek”! Suha Andor
