Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

19B2. október 14., vasárnap tofiPtUSAG 7 Kirakatnézőben a három városban Kirakatok ... az üzletek sze­mei. Kisebbek, nagyobbak, es­te különböző fényűek, nappal a színskála minden árnyalatát a járókelők felé vetítik, meg­állítják azt is néhány pillanat­ra,-akinek éppen nagyon sie­tős- a dolga. A megye három városában a napokban végig­néztük csaknem valamennyit. Mit láttunk? Milyen kiraka­tokban gyönyörködhettünk? ' Egerben az első megállapítás: nagyon sok a szép kirakat. A Széche­nyi utcát végigjárva kedves színfolt az Anyák boltja, a Marx Károly Utca sarkán levő texfilbolt, a női cipőüzlet, a Cseniege bolt, az óra- és ék­szerbolt, a könyvesbolt és a műanyagüzlet kirakata egy­aránt. A? Állami Áruház ki­rakataiban szerepet kap az ősz, a díszekben, s a kirakott árucikkekben egyaránt. Gyöngyösön ugyancsak a legszebbek közé tartozik az óra- és ékszerüzlet, a nagy Csemege bolt, a házi­ipar kirakata, ötletességben azonban mindegyiket felülmúl­ja az, ami a Csemege közelé­ben levő tejctilüzlet kirakatai­ban látható. Néhány ügyesen elhelyezett, a szüret közeled­tére emlékeztető „kellék”- tárggyal ezek a nagy ablaksze­mek a szokványtól eltérően fi­gyelmeztetik a kíváncsiskodó­kat, hogy elérkezett az ideje a kirakatban látható őszi ruha­szövet-féleségek megvásárlá­sának is. A másik nagyon ötletes ki­rakat a főtéri húsbolt dolgo­zóit -dicséri. Egyszerű és mégis hatásos eszközökkel mutatták be jó példaként másoknak, hogy nemcsak az áru nagy mennyiségű felhalmozásával, hanem másként is lehet pél­dául a halkonzerveket népsze­rűsíteni. Hatvanról elöljáróban csak annyit: na­gyon nehéz dolga van annak, aki a kirakatokról bírálatot akar mondani. Már csak azért is, mert ebben a városban na­gyon ,keves üzletről lehet el­mondani, hogy egyáltalán van kirakata- Az üzletsoron mind­össze a könyvesbolt és a textil­üzlet két nagyobb kirakata hívja fel magára a figyelmet, főként azzal, hogy itt jól ki is használják az áruk bemutatá­sára az adott lehetőségeket. Mert másutt, még ez sem mondható el, ha van is vala­mennyi kirakati tér. Elsőnek mindjárt ott van az autóbusz- megállóval szemben a nagy földmüvesszövetkezeti áru­ház. Az érdeklődő benn az üz­letben jóformán mindent meg­találhat, amit keres, a kira­katban — van vagy hat — e/- zel szemben jóformán semmit. Ezek a kirakatok a város egyik díszét képezhetnék, de elha­nyagoltak. Az egyikben példá­ul szőnyeg-, függönyfélék lát­hatók — ömlesztve. Nem sokkal távolabb talál­ható a rádió, villamossági szaküzlet. Egyáltalán nincs kirakata, csak két, az utcára néző nagy ablaka, mégis, az itt dolgozók találtak módot ar­ra, hogy legújabb árucikkeiket bemutassák az érdeklődőknek. Igyekezetük külön dicséretet érdemel, ha a bolttal szemben levő rövidáru üzletre esik a pillantás —, mert itt van ki­rakat, mégis, mindössze hat kis tábla jelzi, hogy cérna, gomb, szalag és más egyéb kapható. Ezek szerint Hatvan az, ahol többet kellene foglalkozni a szép kirakatok rendezésével, kialakításával, de • • « lehet néhány megjegyzést ten­ni a másik két városra is, Az egri Állami Áruház dekoratő­rét, Ott Lászlót', az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ki­rakatrendezőit, élükön Győri Györggyel, Szepesi Oszkárral, az évek folyamán sok szép munka dicsérte már. Most azonban — úgy érződik — új lendületre volna szükségük —, s nemcsak nekik, hanem mind­azoknak, akik nem hivatás­szerűen, de mégis rendszere­sen foglalkoznak kirakatren­dezéssel. Nézd meg a kirakatokat, s meglátod mi van az üzletben. Talán lehetne így aktualizálni a régi mondást, ha azt akar­juk meghatározni, mi is a ki­rakat létezésének célja, mi­lyen hivatást akarnak betölte­ni a kereskedők az utcákra né­ző nagy ablakszemekkel. A három városról a nézge- lődés után azt állapíthattuk meg: alapjában véve sok a szép — de a két gyöngyösin kívül nincs igazán ötletes ki­rakat. Sőt, még azok közül is, amelyek szépnek mondhatók, nem egyet nevezhetünk a ki­rakott áruk mennyisége elle­nére is üresnek, szürkének. Igaz, az elv az, hogy nem kell telezsúfolni a kirakatot most! már mindenfélével —, de az \ sem tagadható, hogy akár egy­fajta árucikk is a telt kirakai hatását kelti, ha úgy helyező el. A nagy gyöngyösi áruház ki­rakatai a járókelők számára most nem sokat mondanak, még akkor sem, ha árucikkei szépen vannak elrendezve. Ez még nem állítja meg kíváncsi­an a járókelőt, mint ahogy az sem, ha Egerben a Széchenyi utcán levő rnértékutáni szabó­ság két kirakatában, néhány divatlap és két papírból ké­szült olló ékeskedik. Érdekesség keli a kirakatok­ba, a szó jó értelmében. Nem „szenzáció”, de mindenki fi­gyelmét felkeltő érdekesség, máskülönben, ha ez nincs, az erre a célra hivatott ablakok olyan hatást keltenek, mintha csak néhány áruféleség számá­ra alkalmi raktárnak használ­nák. Már maguk az évszakok vál­takozásai bőségesen adják a témát — mosit a gyöngyösi textilbolt és az egri Állami Áru­ház példájára több őszi kira­kat kellene —, de adják a szürke hétköznapok is, csak észre kell venni azt, amit fel­használhatnak a kirakatrende­zés mesterei munkájukban. W. L. Mi mindenre képes az ultrahang Baltimorei Rádiókutató I cezet munkatársainak szaklap jában legutóbb cikk jelent meg arról, hogy az emberi fúl számára hallható, igen magas frekvenciájú ultrahang mi mindenre használható. A cikk felsorolja, hogy ultrahang hul­lámokkal műtéteket végeznek, ásványolaj-lelőhelyeket fedez­nek fel, gyémántot vágnak, de felhasználják olyan hétköznap: dolgokra is, mint a sörgyár­tásban a kellő mennyiségű sörhab biztosítására, vagy olyan nylonharisnyák előállí­tására, amelyek nyáron hűvö­sek, ' télen viszont melegen tartanak. Ultrahanggal pillana­tok alatt „meg lehet érlelni” a whiskyt, hogy ugyanolyan mi­nőségű legyen, mintha már évek óta állna, és most kísér­leteznek olyan ultrahang-eljá­rással, amely lehetővé teszi a legkeményebb húsok és más élelmiszerek másodpercek alatt történő megpuhítását anélkül, hogy színük, vagy ízük meg­változnék. Az ultrahanggal dol­gozó különféle iparágak ma már évente mintegy másfél- milliárd dollár értékű iparcik­ket állítanak elő az Egyesült Államokban, és becslések sze­rint, a következő tíz év alatt, termelésük a tízszeresére fog emelkedni. Egervár védelme VÍZSZINTES 1. A vár hős kapitánya. 8. A tö­rök sereg egyik vezére. 12. Dal. 13. Juhszállás. 14. Lakoma. 15. Kegye­lem. 19. Tagadósző. 21. Idegen női név. 23. A kártyából íélretett lap, 24. Jégsport. 25. Fogkrém-márka. 27. Iskolai tanuló. 29. EEEEE. 31. OR. 32. Török rang. 34. J3Z. 35. PA. 36. Csatorna a Dunántúlon. 38. Formázó. 41. Jobbágy, falusi sze­gény nép. 42. Ezt kap a rossz gye­rek. 44. Olaszul: Rend. 46. Alvási Jelenség. 47. Juttattam. 50. Felvi­lágosít. 51. Kérdő névmás. 53. Val­lásrövidítés. 54. SRA. 56. AP. 58. Ki-kitekint. 61. AN. 63. Csen. 64. Ford: kecskehang. 65. Igekötő. 68. Görög szivárvány-istennő. 68. RE. 69. Indiai eredetű légzési gyakor­latot és tornát űzők. 71. Régi űr- mérték. 72. Rangjelző. 73. Szemé­lyes névmás. 75. valamilyen szerv­hez tartozik. 76. A függőleges 55. szám alatt meghatározott várvé­dők emlékének hatalmas fest­ménnyel adózott. FÜGGŐLEGES 2. A Habsburg-házat detronizáló országgyűlés színhelye volt 1707- ben. 3. Szín. 4. OT. 5. IÁI. 6. A római polgárok felsőruhája. 7. Borsod megyei bányászközség. 8. A AM. 9. HIÍ. 10. Kossuth Lajos szülőhelye. 11. Férfinév. 14. Az egyik erősség, amelynek bevétele után vonult a török sereg Eger alá. 16. RTL. 17. Ennyi volt a vár- védök száma az óriást túlerő eUen. 18. A hét vezér egyike. 20. A ki­lencven évig tartó török uralom emléke Egerben. 22. Az állam egyik bevétele. 24. Épület. 26. Ipa­ros mesterember. 26. Orosz férfi­név. 30. Kikötőváros az NSZK- ban. 32. Azonos magánhangzók. S3. AI. 35. Apró termetű lő. 37. Hegy­csúcs. 89. LTA. 40. Angol férfinév. 41. Ulánus lándzsafegyver volt. 43. Ford: Végtelenül kimért. 45. Né­metül: ott, amott. 48. Egy másik hires erősség, amelyet a hős Szon­di György és 150 főnyi őrsége öt- napig tudott tartani csupán a tö­rök felvidéki hadjáratának kezde­tekor, Egervár ostroma előtt. 49. Névelővel: szül. 52. Ifjúsági, szö­vetségünk. 54. Ez sem jó-ban van. 55. Hatalmas részt vállaltak és becsülettel helytálltak a várostrom Idején. 56. A török sereg másik vezére. 57. Kutyavezető szíj. 59. NÉ. 60. GE. 61. Balatoni fürdőhely. 03. Kártyajáték. 65. Egyenlő. 67. Nem kevés. 70. Időhatároző. 72. Mint vízszintesen. 74. Betűt vet. A rövid és a hosszú magánhangzók között nem mindenkor te­szünk különbséget. A vastagon szedett sorok megfejtése a következő hét csütörtökéig nyílt levelezőlapon küldendő be a szerkesztőségbe. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki. Az elmúlt heti rejtvény helyes megfejtése: Szocializmust építő, fejlett mezőgazdasággal rendelkező Ipari ország; Zoo; Pieck; Leipzig; Rostock; berlini. A szerencse Székely-Szabó Imréné recski, Lukács Gyula noszva,|i és Vas József abasárl megfejtőinknek kedvezett. A könyveket postán küldjük ki. 7. • Múzsái megrázta a fejét. Sű- rűs hajának egy koromfekete fürtje kiszabadult a kalap szo­rításából. — Ha elfelejteném — felel­te —, nem ide jöttem volna. Gyere velem, a kovácsműhely­be. — Majd elmegyek, ha szük­ségesnek látom. — Akkor megfoglak és visz­lek! A hátamon! Vessz meg, de elviszlek! — Mit akarsz? ... — Kiadod a parancsot: hol­napután reggelre rendben le­gyenek a gépek. Majd aztán én ott leszek... Ha nem iparkod­nak. rájuk döntöm a műhelyt! Madaras ernyedten bómutt a kocsisra. Igazi falak helyett magacsinálta színfalak közt élt már hónapok óta, s most egyszerre, mintha gorombán S7éthajigálták volna körülötte a kulisszákat, egy hamisan játszott szerep — vagy inkább póz — hitelesnek látszó kellé­keit ... Fáradt mozdulattá! söpörte a fiókba az asztalán heverő iratokat, a zárban so­káig és tanácstalanul csattog tatta a kulcsot. Kísértő gondo­lata támadt, hogy ne is a ko­vácsműhelybe menjen, hanem messzebb, el a faluból, idegen emberek közé. i. Minek is erőlködik? Ha a vén Márton kimozdulna hazulról, vele, ak­kor sem történne csoda, vere­sége csak elodázódna, az elnö­ki székben töltött, gyötrelme- sen felemás napjai csak meg- nyújtódnának. Mire jó ez? És milyen lehet a bukás, ha már az előszele is ilyen kíméletlenül éles, eny- nyire megszégyenítően fájdal­mas? Megadta magát. A kalapjá­ért nyúlt. — Mehetünk — mondta és aztán, csakhogy szabaduljon bántó gondolataitól, hozzátet­te: — Az ám, ma hallottam, hogy a lányod hozzámegy Márton Pistához. Múzsái csak összevonta a szemöldökét, nem szólt rá sem­mit. És ebben a pillanatban az elnök meglátta Palinák plé­bánost, amint sietve befordult a Kisközbe. Reverendáját fel­jebb rántva, fürgén gázolt a lefelé fodydogáló hőiében: ka­lapjának széles karimáját hol ^rre, hol arra hajlította a szél. Fel sem vette a kaptatót, szin­te nekiiramodott a hegynek, mint egy fekete tógás, hosszú lábú diák. És nem nézett se jobbra, se balra, elhagyta Galló Ferencék kapuját, aztán Fekete Antalékét is, pedig ott halálán van a szüle, esedékes az utolsó kenet. Palinák azon­ban csak kapaszkodott feljebb, s feljebb. Madaras elképedve nézte. — Jóságos ég — mondta ijedten. — Csak nem Márton Istvánhoz megy? Múzsái ko moran mosolygott. — Vén bolond — vetette oda gúnyosan. — Imádkozik, pe­dig még jó erőben volna. Madarasnak azonban Már­tonról, s a papról egyáltalán nem az imádság jutott eszébe. A zsebéhez kapott ösztönösen, mintha valaki belenyúlt volna. — Menjünk utána! — sza­ladt ki a száján. Múzsái káromkodott. — Még mit nem? — szólt gorombán. — A kovácsmű­helybe megyünk! A szomszéd szobában kávét főzték a lányok. A lombikus főzőedényből sivítva sustorgott ki a gőz, s Madarasnak meg­csapta az orrát a kávé szaga. Meggyűlt a nyál is a szájá­ban, de csak nyelt egyet, arra gondolva, hogy olyanformán van ő a kávéval is, mint a hi­vatallal: kívánja a szagáért, de mihelyt megitta, égni kezd tőle a gyomra. , II. Pista, a kapaszkodástól is felhevülve, és elszántan for­dult be az udvarra: vagy így, vagy úgy, de elhatározásra bírja az apját. A konyhában, amelynek fe­hérre lakkozott bútorait vas­tagon lepte a por, nem talált senkit. Az udvarra nyíló ki­sebbik szobában is csak dohos csend volt, s borongó homály. A fiú indulatosan becsapta a kis szoba ajtaját, s a lábát le sem törölve, gyorsan benyitott az utcai szobába. Ezt a tágas, világos, szép szobát Márton a háború előtt toldotta hozzá a régi házhoz. Az árán akár egy kétszobás, új házat lehetett volna építeni lent a főutca mentén, a lejtős telek magasításához oly ren­geteg földet kellett felhordani, s az alapozáshoz oly sok követ és cementet használtak el, hogy a szomszédok már pénz- pocséklást kezdtek emlegetni: az öreg azonban, aki pedig na­gyon tudott takarékoskodni, ezúttal nem törődött a költ­séggel. A vén fákkal beár­nyékolt családi portához job­ban ragaszkodott, mint a pén­zéhez. A régi házat, amelynek hajdani szobáját kamrának használták, még a nagyapa húzta fel, itt a hegyoldal vé­dett öblében, az örökváltság idején, magafejtette kövekből. Ettől a háztól nem .lehetett megválni: jelkép is volt a csa­ládban, a jobbágyi sorból va­ló szabadulás jelképe... És aztán, a drága pénzen épített, nagyabiakos, új szobából cso­dálatos kilátás nyílt a térés völgyre, egészen a messzi he­gyeken sötétlő bükkerdőig. Mártonnak nem volt semmi­lyen különös kedvtelése, vagy kivált költséges passziója, de ezt az egy örömét mohón él­vezte, ha meg tehette — az ablakba könyökölve, derűsen és szótlanul társalgóit a tájjal, az erdőkig hullámzó, lankás dombsorra, a sütősen szürke dűlőutakkal, a zöld bársony rétekkel, a mezőkön haptákban álló jegenyékkel: és belátta innen az egész birodalmát, négy dűlőben, s vagy huszon­két tagban szanaszét szóródott földjét, amelyet csak az ab­lakkeret —. s a játszó képzelet — fogott egybe. Szép bútort is hozatott a szép szobába, még a feleségé kedvéért. Mikor aztán eltemette a feleségét (akit az új szoba se váltott meg tüdő­bajától, és attól a tehertől sem, hogy a hajszás ura olda­lán soha ki nem pihenhette magát) különös módon — in­kább kegyeletből, mint házias rendszeretetből — maga tar­totta tisztán a szép szobát, még a tarka rongyszőnyegeket is maga szokta porolni a ke­rítésen, azokhoz sem engedet* hozzányúlni senkit. Mióta azonban beállt az Aranykalászba (mintha a lel­két szívta volna fel az a tin­tába mártott toll!), nem törő­dött semmivel. Pistát annál inkább meglepte most, hogy az utcai szobát megint tisztá­nak, rendesnek, frissen takarf- tottnak látta. Az ablakok tükrösen ragyog­tak. a sárga padlón vörhenyes pasztákban és síkosán yillózott a késed napsugár, az asztalon még egy váza is állott, s a vázában virág, vagyis, néhány szál barkás fűzfaág. De m:re a fiúnak a szemétől a szívéig ért volna, ki is lobbant, aL is hervadt az öröme. Apja háttal ült néki, az ablakba könyö- kölvé, de nem nézett semmit,: se a tájat, se mást, fejét szin­te ráejtette az ablakdeszkára, és mintha csak a makacsul elálló, két nagy füle kapaszko­dott volna még valahová, va­lamibe, és a nyaka oly szíja- san vékony, oly furcsán hosz- szú volt, mintha megnyújtot­ták volna. Attól meg még job­ban meghökkent, s meg is ijedt a fiú, hogy az apját, hét­köznap délután, ünneplő ruhá­ban látja: penész-szagú feke­tében, amelynek fénytelen szövete merev és komor rán­cokat vetett meggörbült há­tán. Az öreg Márton egész életében talán tízszer sem öl­tözött fel rendesen. Nem sze­rette, pontosabban szólva, útálta az ünneplő ruhát, pusz­ta felöltését is vétkes henye- ségnek tartotta. Vasárnapon­ként a hegyről dühös és ítél­kező pillantásokat vetett a fő­utcán tétlenül mászkáló embe­rekre. akik szerinte ostobán — a tulajdon bőrük és kenyerük rovására — parádéztak, míg ő ünnepnap sem tudott kifogyni a dologból: mindenféle nyele­ket, gereblyefogakat, rudakat faragott, megrokkant szerszá­mait reperálta. rozsdát ka pari, olajozott és ha már az égvilá­gon mindent rendbetett, ak­kor az útón-útfélen összesze­dett. görbe szegeket egyene- sítgette. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents