Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-14 / 241. szám
1963. október 14., vasárnap NÉPOJSAG 3 Az elmúlt napokban méltóképpen búcsúzott tőlünk a nyár. Derűs napsütéssel, ragyogó fénnyel és sok meleggel köszöntött ránk a vénasszonyok nyara. A Tárnától a Tiszáig megbolygatott méhkashoz hasonlít a táj. A falvak népének szinte apraja-nagyja kint van a határban, hiszen ősz van, a betakarítás időszaka, amikor a gazdálkodó emberek összegyűjtik a nyár gyümölcseit. Itt kukoricát törnek, amott szüretelnek, máshol mély barázdákat hasítanak a traktorok a kevés esőt látott földek hátán és sok munkával, háromszoros energiával, de mégis földbe kerülnek az ősziek. Mennyi ember, mennyi dolgos munkáskéz! A termelőszövetkezetek gazdái, akik évek óta dacoltak a mostoha idővel, mégis megtalálták új életüket és az ideinél is szebb tervekkel készítik elő a jövőt. Az idei aszályos esztendő megmutatta azt is, hogy az ember a gépek, a technika, a tudomány segítségével sok tekintetben úrrá lehet a természeten. Így volt lehetséges, hogy számos termelőszövetkezetben a közepesnél jobb kukoricatermést érhettek el a szövetkezeti gazdák. Ezúttal a hevesi járás szorgalmas, dolgos népét szeretnénk bemutatni, akik munkáshétköznapjaikat élik a Tárnától egészen a Tiszáig. Köszöntjük a hevesi járás pártértekezletét Emlékezetes és nagy jelentőségű a mai nap a hevesi járás életében. Ma ülésezik a járási pártértekezlet, ahol számot adnak az eltelt három esztendő munkájáról, megállapítják, hogyan hajtotta végre a pártbizottság a párt VII. kongresszusának határozatait. Ez alkalommal kerül sor az új járási párt- bizottság megválasztására is, amely hivatva lesz az előttük levő VIII. pártkongresszus szellemében irányítani és vezetni a járás népét. Ez a nagy jelentőségű tanácskozás nemcsak a kommunistákat érdekli, hanem a pártonká- vüliek tízezreit is, hiszen a mi országunkban — így a hevesi járásban is —, a párt vezeti azt a harcot, amely az egész dolgozó nép vágyait váltja valóra. Eredményekben és sikerekben gazdag három esztendő volt az, amelyről most számot adnak, de nem kicsik azok a feladatok sem, amelyeket majd meg kell oldania az új párt- bizottságnak. A járás dolgozói nevében gazdag eredményeket és újabb sikereket kívánunk a ma ülésező járási pártértekezletnek. Csikós József, a hevesvezekényi Alkotmány Termelőszövetkezetben, SS—09-es gépével olasz búzát vet egy 100 holdas táblán, munkagépkezelőjével, Tóth Simonnal. _ Rizsaratók között ™ste nyolc óra felé jár ők is kíváncsi szemekkel fi- az idő és ilyenikor már csende- gyelik a műsort, sek, kihaltak a tarvamérai ut- _ vagyunk cak. Egyszer csak kaskapuk tele a ház - meséli a kedves csattannak innen is, onnan is háziasszony. Amdórta megvan a és többen egy irányba torta- ^ azóta sohasem unatkozunk, nak. Az utcai lámpák fényé- barátságosan, telnek az esték, ben néhány másodpercre meg- Olyan emberek látogatnak el villannak az arcok, majd újra hozzánk jó műsor idején, aki-; ellepi őket a söteb _ két szeretünk és jól esik köHegedús Józsefek ablakából zösen eltölteni az időt. Ha gyen tompa, tejszeru fény árad. A rekmű&or van, akkor a két fiú televízió fénye. Ide igyekeznek gondoskodik nézőközönségről, a szomszédok, jo ismerősök, úgy, hogy néha szinte zeng a hiszen ma estére jó miusor a gyerek kacagástól. ígérkezik. Nyomukba szegő-: . ................... . , dü nk és magunk is leteüep- A nézőközönség sorai kozott szünk a kíváncsi, szórakozni van a falu postása is, akiitől vágyók közé. megtudjuk, hogy 31 tv-készih A gazda, Hegedűs József vá- júk van már Tarniamérán, nem jár és felesége, szíves barátság- szólva arról, hogy alig van gaj fogadják a vendégeket, és ház> ahol ne lenine rádió bár nem túlságosan tagas a a film pereg tovább, de mi szoba, mégis jut hely minden- elbúcsúzunk, hiszen gyorsan kinek. Sanyi és Józsika már telik az idő. Kint járunk marj ágyban vannak ugyan, de egy- amiIco1' tól az SJ' _ hangzik a nevetes. Ma este jól egy izgalmas jelenetnél lopva szórakozik vendégeivel együtt kikandikálnak a dunna alól ás a Hegedűs család,^ A KOMLÓI TSZ-ELNÖK dő óta — mióta ó itt elnök—, nem fizettek rá a rizstermesztésre, még akkor sem, amikor holdanként csak tizenkét mázsa termést takaríthattak be. Az idén a nyolcvan hold rizs mintegy hétszázezer forint jövedelmet hoz és jövőre a már egyesült Vörös Hajnál Termelőszövetkezet 200 holdon termeszti majd ezt a fontos növényt. Lassan esteledni kezd már. amikor a rizsaratók hazafele indulnak. A rizsőrök még egyszer körüljárják a gátakat, aztán ok is pihenni térnek. Holnap új nap virrad, újult erővel folytatódik tovább a munka. Hat kisebb termelőszövetkezet egyesüléséből született meg a komlói Május 1 Termelőszövetkezet. A közel három és félezer lakosú falu népe Boros Lászlót választotta elnöknek. Az új elnök egy esztendeje került Kömlőre a nagygombosi tangazdaságból, ahol korábban mint főagronómus működött. Komlón szintén agronó- mus volt az első időkben, majd később, az egyesülés után választották meg elnöknek. Az elnök munkájáról beszél. Arról, hogy nem könnyű egy kilencezer holdas gazdaságot vezetni, nem könnyű több mint nyolcszáz család gondját, baját a magáénak tudni. Elmondja, hogy a tangazdaságban igazi parancsnoki posztot töltött be, ahol egyetlen intézkedéssel, a maga elhatározásából irányíthatta a dolgokat. Itt, Komlón, a termelő- szövetkezetben együtt, közösen kell megbeszélni, kiter- vezni, megtárgyalni mindent. Nem panaszként meséli ezeket Boros László, csupán érzékeltetni akarja kívánságunkra a két munka közötti különbséget. Mint mondja, megszerette Komlót, sikerült jó barátságot kötnie az emberekkel, akik egyre inkább megtanulnak már „nagy méretekben’* gondolkodni és hozzászoknak ai nagy számokhoz is a kilencezer holdas gazdaságban. A jövő évi tervek szépek* minden vonatkozásban nagyobbak az ideinél. Állatte-í nyésztés és aprómag-termesz- tés „nagy méretekben” — így lehetne talán összefoglalni e terv lényegét, amelynek megvalósulásában már sok százan bíznak és hisznek Komlón. Éjszakai műszakba indulnak a traktorok. Irta: SZALAY ISTVÁN fényképezte: MÄRKUSZ tÄSZfiÖ Járjuk a rizsföldeket a kiskörei Üj élet Tsz elnökével és brigádvezetőjével. Oláh Mihály, az elnök, éppen a rizscséplőktől jött motorjával. Látni a cséplőgépet, a rizsőrök tanyáit is, amelyek két kilométernyire vannak az aratóktól. Az elnök körülhordozz3 tekintetét és arról beszél, hogy az idén gazdaságúk nyolcvan holdon termelt rizst. A hoidankéntí 16 mázsás tervvel szemben 18 mázsás átlagtermésre számítanak. Ezekben a napokban nyolcvanén, százan végzik az aratást. Amint a rizs- aratók elmesélik, „derékfájós munka” ez, hiszen reggeltől napestig. hajlongva kell sarlózni, ami bizony nagyon fáradságos dolog, még akkor is, ha nem fizet rá az ember. — Sajnos, — mondja az elnök — a Tamaszentmiklósi Gépállomás nem tartotta be ígéretét és nem bocsátott rendelkezésünkre kombájnt a rizs aratásához, amellyel pedig sok érőt és fáradságot takaríthattunk volna meg. — Érdemes-e rizst termeszteni? Nem fizetnek-e rá a gazdaságok a rizstermesztés- re? A válasz megnyugtató. Az elnök szavad szerint öt észténHárom hete, hogy leeresztették a Tisza vizét a rizsföldeket keresztülszedő csatornákból. Az árkok mélyén, az iszapos vízben, most dülledt szemű békák ezrei tanyáznak és hangos brekegéssel adnak Hrt magukról. Ha valami megzavarja nyugalmukat, százával ugrálnak fejest a sáros vízbe és néhány percre megint elnémulnak. Érdekes a táj. Rizs, rizs, ameddig a szem ellát. Dúsan telt rizskalászokat ringat a Tisza felől fújó szél és tele van az egész határ emberekkel. Többnyire lányok, asszo- syok sár >z ;> néha bokáig érő isza: ban ■ ; .t a mifelénk ritka kr ászosi amelyet megyénk log.íe tájain termelnek c up; •>.
