Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

4 NEPÜJSAG 1962. október 14., vasárnap Huszita Jenő: GÜL BABA Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban fl tagság bizalmából IGNACZ LÁSZLÓ, a tarnamérai Béke Tsz elnöke, a párttagság küldötteként ment a járási pártértekezletre. Ig- nácz elvtárs 1960 óta vezeti a Béke Termelőszövetkezetet, és aktivan vesz részt a község politikai irányításában is. — JELENTŐS sikert ért el esztergapad újításával Perjési István és Gyetvai Gyula, az Egri Közúti üzemi Vállalat két dolgozója. Újításuk re­mekbe készített, kicsinyített mintapéldányát a budapesti szakmai újítási kiállításon mutatják be. — 30 ŰJ LAKÄS épült 1961-ben, Felsőtárkány köz­ségben. Az idén újabb húsz lakásba költöznek be a lakók. A lakások csaknem mind­egyike két szoba, konyha, mellékhelyiségekből áll.- LEGUTÓBBI értesüléseink szerint ebben az évben 844 va­gon gyümölcsöt vásárolt jel megyénk termelőszövetkezetei­ből a MÉK, s a földművesszö­vetkezeti felvásárlók. Ebből a mennyiségből a szőlőfelvásár­lás 380 vagont tett ki. — MÉG EBBEN az évben tető alá kerül a 4. sz. Autó­közlekedési Vállalat egri te­lephelyének nagy szerelőcsar­noka és irodái. Bartók József brigádja 110 százalékra tel­jesítette havi termelési ter­vét, derék munkát végeztek az ostorosiak. f SZIIMMÄZf# < M Ü S O Sgerben délután iél 4 órakor és este 7 órakor: ÓUL BABA JBérletszünet, Illetve Bródy-bérlet) A televízió műsora 10,00: Ifjúsági filmmatiné. 1. Hétmérföldes kamera. Űttörő- híradó. 2. Afrikában járjunk. Magyár film. — 11,15: Nem kirándulás. Kisfilm. —- 11,45: A Magyar Hirdető műsora I. — 14,15: Magyarország—Ju­goszlávia labdarúgó-mérkőzés. Közvetítés a Népstadionból. - Utána: A Magyar Hirdető mű­sora. II. — 18,30: Utazás a Föld körül. Argentína. — 19,00: Tv-híradó. — 19,20: Columbus karórája (Boldizsár Iván jegyzete). — 19,30: Vasárnapi verseik. 1. Aragon: Ballada ar­ról, aki dalolva állta a kín- szenvedést. Előadja: Szentpál Mónika. 2. Szabó Lőrinc: Haj­nali rigók. Előadja: Lászlófi Kata. (Képfelvétel.) — 19,40: Ki az erősebb? Angol film. — 21,00: Telesport. — 21,15: Hí­rek. (MTI) idő jár ás jelenté» A Meteorológiai Intézet Jelenti: Várható időjárás vasárnap estig: A Dunántúlon felhősebb idő, reg­geli és délelőtti ködök. A délnyu­gati megyékben kisebb esők. Az ország többi részein még lesz né­hány órás napsütés Mérsékelt dél­keleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet a Dunántúlon 12—16. az ország többi részein 17— 20 fok. v.'-'-r-íó legalacsonyabb éj szakai : k’:t északi me­gyékben 3- 6, máshol 7-iG fok kö­zött. (MTI) PÉNTEKEN MUTATTA be az egri Gárdonyi Géza Színház Huszka Jenő nagyoperettjét, a Gül Babát. Évek óta mondjuk, hogy az operetteket kettős kényszerű­ség miatt kell játszanunk: a zenés műfaj nem tud elegendő új darabot teremteni, másrész­ről ezt a régenvolt művészi világot, az operettmuzsikát és mindazt, ami ezzel együtt jár és hat, a könnyed, könnyű szó­rakozást igényli a közönség, vagy annak legalábbis egy része. Ezért aztán a régi szövegkönyveket átírják (jelen esetben Kardos György vállal­kozott e hálátlan és nem sok sikerrel biztató munkára), hát­ha a régi mese, az elmúlt va­rázslat, az egykori élmények feltámadhatnak új Hamupipő­keként megmelegíteni a szíve­ket a melódiákkal, a szerelem­mel és a romantikával. A Gül Baba bemutatójára fokozott kíváncsisággal készül­tünk mi is. Az egri színház idei programja ugyanis nem kevesebb, mint megteremteni a modem, a mai színházat, amely a mai embernek a mai lélek és hangvétel szerint ad élményt, szórakozást. Ilyen irányú, az operettfronton érez­hető törekvés már 'tavaly je­lentkezett az emlékezetes Áb- rahám-sikerrel, amikor a „Bál a Savoyban” pergő ritmusa és még pergőbb képei ellenállha­tatlanul hatottak. És mert a színház programszerűen ígérte az évad elején a modernséget, most is azt vártuk, hogy vala­mi ilyesféle történik: izgalmas képsor, szárnyalás, még ha a könnyű múzsa szárnyán is, ha nem is a felhők, de legalább a fák fölé. Nem ezt kaptuk. A munka eredménye nem az idegeket zsongító, bizsergető élmény, hanem csak gyenge színházi produkció, ami után haza kell mennünk. , Gül Baba, a címszereplő eb­ben a játékban, s mégsem kö­rülötte forog a világ. Leila, Gül Baba lánya, beleszeret Gá­bor diákba, aki kíváncsi az el­zárt, háremillatú, fojtott vi­lágra, amelyben Gül Baba ró­zsáit ápolja, lemondva az élő világ vérbő bölcsességéről és ahol Leila annyi szép török nővel együtt fényűzően rabos­kodik. Miért? Mert ez a tör­vény a törököknél. Miért tép virágot a diák? Mert ez a szív törvénye a magyaroknál- A vi­rág csak akikor érték, ha az ember észreveheti, ha az em­ber adhatja. A három felvonás története alig több ennél, mégis lehetne tisztábban, iga­zabban és bölcsebben játszani ezzel az egyszerű aforizmával, ha a játék lehetőségei adottak lennének. A zene és a szív szerint itt Gábor diák a főhős. Neki kel­lene játszania, énekelnie, hitet tennie, csatát nyernie előttünk és Leila előtt. De ez a Gábor diák nem játszott, csak éne­kelt és mindazt, amit tett, ma­ga sem hitte, mert elhadart mondatai csak lapos szöveget jelentettek. Nem őt hibáztat­juk, amikor e sorokat írjuk, hanem az egri szinház veze­tőit, akik az adott körülmé­nyek között Bencze Istvánt vá­lasztották megoldásul. Bencze István fiatal ember, kiműve­lendő hanganyaggal rendelke­zik. Ez azonban édeskevés ah­hoz, hogy a reflektorok erős fényében, a színház levegőjé­ben, egy operett főszereplője­ként osztogasson hangulatot, hatást valaki, aki énekesi pá­lyájának is kezdetén áll. ENNÉL A HŐSNÉL — és a vele játszott jeleneteknél — az alakítás lehetősége adva sem volt. S mert a színház társas­játék, a többiek is inkább póz­ba merevültek, mint élték a figurák által szabott életet. A rendező: Kozaróczy József, a lehetőségeken belül sem tudott tempót adni a színpadon törté- nendőknek, nem alakult ki ritmus, feszültség a mozdula­tokból, mondatokból sem. Nem tartjuk szerencsés ha­tásúnak, hogy minden színész hevesen gesztikulál, nem indo­koltan és nem kifejezően hasz­nálja a kezét. A mondatokat pergetik egymás után a színé­szek, de nem halljuk a monda­tok lelkét szólani, mintha nem a szivekből röppenne fel a közlés. Pedig a mondatoknak nagyszerű dramaturgiájuk van — még az operettekben is. Nem játszanak együtt az arc és a mozdulatok a mondatok­kal. Mujkó cigányt például ar­ra kárhoztatja rendezője, hogy a régi és új „bemondásokat” jól elhelyezze, de már arra nem serkenti őt, hogy átéljen. Gül Baba nemcsak öreg ebben a felfogásban, de erőtlen is; egyénisége elvetélt prófé­tára emlékeztet, vagy egy bá­natos felolvasónőre' Leila élni akar, de halványan, mint a melegágyi rózsák, holott éppen ő lenne az, aki szenvedélyből nőtt elszántsággal kitör az aranykalitkából. A régi törté­net mögül hiányzanak az ele­ven rendezői ötleteik, amelyek­kel bővérű játékot kellett és lehetett volna alkotni. így a tánc és a muzsika, az ének és a mókázás különálló alkotó­elemek maradnak, s azok ön­magukért hatnak. KÜLÖN KELL SZÓLNUNK a kórusmozgatásról. Nagy bal­lasztként súlyosodik a kórus a játéktérre olykor-olykor, pedig velük, az énekesekkel és epizó­distákkal lehetne több moz­gást, hatást elérni a sovány cselekmény felerősítésére. Igé­nyességben és eredményben ez a rendezői munka bizony nem jelent haladást a korábbi évek­hez képest. A nézőtér hangula­tát időnként fűti egy-egy is­mert dal, mondás és a tánc. A játék eleven ördögei azonban nem kaphatnak oda bebocsát- tatást, ahol mindenkinek fe­szült idegrendszerrel avult me­lodrámát kell játszania. A bölcs Gül Baba asszonyias jámborsága honnan és miért jut el a fékevesztett rombo­lásig a második felvonás végé­re? És miért így rombol egy hitében megrendült bölcs? Nin­csenek ennek a belső omlásnak belső értékrendet kivetítő esz­közei? Miért koncentrál Leila, mint egy modem pszicho­lógus Ali basa érzelmi vissza­szorítására, mikor ő csak érző- szívű, szerelmes lány, akinek kizárólag Gábor diák fontos ebből az egész világból? Miért játszik ekkora dühvei adott szavával Ali basa éppen akkor, amikor a saját boldog­ságáról kellene gondoskodnia ravasz körültekintéssel? Miért nem lehet játszani ezt az ope­rettet operettnek? így hatáso­sabb? Nem hisszük. És a ren­dező melodramatikus elgondo­lását minden főbb szereplő végrehajtotta. Pálffy György alakította Gül Babát. Szoiídan-bölcs rajongá­sa a rózsák Iránt nem ér­vényesülhet, mert a szöveg­könyv és a rendezés ezt a hi­tet és a rajongást szólamokká fokozta le. Pálffy erőtlenül öreg prófétát jelenít meg, pe­dig ismerjük őt jellemalkotó oldaláról, hogy csak a múlt évadbeli Miltényi professzor­ra utaljunk. Büros Gyöngyi a törékeny Leila, a budai mecsetben. Fi­nom jelenség, de ereje feletti hangvételre kényszeríti a ren­dező. Hangja erősödő tt-fénye- sedett tavaly óta, de technikai hibái ismét felhívják a figyel­met arra a körülményre, hogy Itt az ideje, hogy meggon­dolt és megfontolt fővel, öreg napjaimra gondolva, takaré­koskodni kezdjek. Hogyan és miként? —■ tűnődtem, hogy takarékosságom célravezető es eredményes, de lehetőleg gyors is legyen, mert sokáig takaré­koskodni hosszú időt vesz igénybe, 3 az embernek azért más dolga is van. Igen, azt hi­szem, hogy most van reggel ki­lenc óra, s ha tíz óráig kon­centráltan és alapos körülte­kintéssel takarékoskodom, szá­mottevő eredményt mondhatok magaménak. Az emberek ugyebár úgy ta­karékoskodnak, hogy valamit akarnak venni, de azt nem ve­szik meg, a pénzt félreteszik, hogy valami mást vegyenek meg, de azt sem veszik meg, azt a pénzt is félreteszik, hogy még valamibb mást vegyenek meg, ami a legeslegiobban kell. Az út járható és világos: így teszek én is. Először is, vehetnék a fele­az egri színháznál hiányzik az énektanár. ■ Antal László Ali basája a rendezői koncepción belül ele­ven, a zsarnok típusa, aki a bölcsességet megveti, ha a „ku­tyák” szívügyét pallóssal elvé­gezheti. Bencze Istvánt, Gábor diák szerepénél túlbecsülték. Kanalas László Mujkója a leghálásabb figura ebben a darabban. Sokszínű, ezerarcú ez a szerep, ahogyan az az idősebb generáció képzeleté­ben él, hiszen láttuk már fil­men is, színpadon is, nemegy­szer: Kanalas László csak a táncokat meg a kiszólósokat produkálta, de adósunk ma­radt a szellemes, muzsikában gondolkodó, saját sorsát neve­tő vándorcigánnyal. , O'.csz Erzsébet Zulejka sze­repében jótszolt-mókázott Mujkúval is, meg saját sorsá­val is: ezárt hittük el őt. • Fekete Alajos főeunuchja a darab leggyengébben megírt figurája. Szürkeségét azzal akarta csökkenteni a rendező, hogy malomkő nagyságú tur­bánt rakott a fejére. Ezzel a fogással még lehetetlenebbé tette a nagy darab és minden dramaturgiai funkciót nélkü­löző embert. Kautzky Ervin börtönőre — néhány mondat­ban is — a helyén volt. Kisebb szerepekben láttuk Horváth Gézát, Bán Brigittát, és Kakuk Jenőt. A tánckart — Kelemen Már­tával és Leirer Zsuzsával az élen — meg kell dicsérnünk: Bo­dor Annamária, Tolnay Kata­lin, Kazal Agnes és Láczay Ilona komoly részesei annak a kevéske hangulatnak, ami mégis kialakult a színház né­zőterén. A zenekart Somoss István vezényelte. A pár szál hegedűs és a néhány fúvós szólaltatta meg Huszka muzsikáját kama­rakiadásban. A kórusszámok kitűnően hangzottak, kár azonban, hogy az egész elő­adás merevségét fokozták az énekesek mozdulatlanságuk­kal. Olykor szinte a díszletek szilárdságával hatottak a török asszonyok és férfiak. Székely László díszletei nem hangsúlyozták eléggé a mese­szerűséget: mintha szűkresza- bott keretből gazdálkodtak volna éz alkalommal a szín­háznál, s megfeledkeztek vol­na arról a törvényről, hogy az operettnek lényeges kelléke a látványosság. Kottlár László maszkmegoldásai tetszettek, bár Gül Babát nem ilyen nagyapa-szakállas prófétának képzeltük el. Somoss Zsuzsát dicsérik a táncok, Nádassy Gézát a jel­mezek. ÖSSZEGEZÉSÜL: e produk­ció színvonalát nem néhány tánc és dal hatása méri, ha­nem az a felfogás, amely az alacsonyan repülő rendezői képzeletből származik — min­den jó szándék ellenére. Az operett minőségi mércéjét a színház állította maga elé az elmúlt szezonban; ehhez az igényhez mértük a pénteki be­mutatót. FARKAS ANDRÁS ségemnek egy nercbundát, de miután két pár zoknira na­gyobb szükségem van, a nerc­bundát nem veszem meg, s ez­zel máris megtakarítottam cir­ka tízezer forintot. De minek vegyek én két pár zoknit, a lá­bamon van, egy otthon, egy fél, igazán kibírom még, ez is het­venkét forint, azaz összesen tízezerhetvenkét forint a meg­takarítás. Régen tűnődöm azon is, hogy autót kellene venni, egy valamire való autó 65 ezer forint. Nem veszek aulát! Megmarad hatvanötezer forin­tom, az annyi mint hetvenot- ezerhetvenkét forint megtaka­rítás — tíz perc alatt. Megy az kérem, csak akarni kell! S mi lenne, ha nem ven­ném meg 180 ezerért a rózsa­dombi villát? Megvegyem, ne vegyem? Nem veszem! Miért kell nekem villa Rózsadom­bon, minek a flanc, minek, hogy feleségem azzal henceg­maptar2 1962. OKTOBER 14., VASARNAPS HELEN 75 évvel ezelőtt, 1887. október ] 14-én született JOHN REED fórra- ij dalmár amerikai író, aki 1920-ban , részt vett a Komintern H. kong­resszusán Moszkvában, valamint az ázsiai népek Bakuban lefolyta- ! tott konferenciáján. ' Szovjet- ( oroszországbeii élményeit a Tíz nap, amely a világot megrengette című könyvében írta meg. 1925 évvel ezelőtt, i. u. 37-ben született JOSEPHUS FLAVIUS , zsidó történetíró. A rómaiak elleni háborúban (66—70-ig) az egyik ga- lileai várat védte, majd átpártolt a rómaiakhoz. Rendkívül érdekes ( munkáit (a zsidó háborúról) a zsi- i dóság történetéről, több vitairatot a zsidóság védelmében, valamint önéletrajzát) latinul írta. Műveiből s több magyarul is megjelent. > 195 évvel ezelőtt, 1767. október 14-én született THEODORE \ SAUSSURE svájci természettudós, aki a szén asszimilációjának I kütatása révén a kísérleti növényíiziológia megalapítója lett. I 105 évvel ezelőtt, 1857-ben e napon halt még JOHANN DAHL ? norvég festő, a múlt század legkiemelkedőbb norvég tájképfes- | tője. 1924-ben e napon alakult meg a TADZSIK AUTONÓM SZOV- $ JET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG. > 1944-ben a szovjet hadsereg e napon fejezte be UKRAJNA 1 FELSZABADÍTÁSÁT. Ha sok az értekezlet . Néhány nappal ezelőtt panaszko­dott az egyik ter­melőszövetkezeti elnökünk, hogy mostanában na­gyon elszaporod­tak az ilyen és olyan ok miatt összehívott érte­kezletek, gyűlések, és emiatt — míg a tsz-vezetők távol vannak — az irá­nyítás nélkül ha­gyott gazdaságban „fejetetejére áll” minden. Két napja ma­gam is meggyő­ződtem erről az egyik szövetkezet­ben, ahol a követ­kező párbeszéd hangzott el: — Az elnök? — Értekezleten! — Helyettese? — A járásnál... ­— Az agronó- mus? — Betegl *- És az ellenőr­ző bizottság elnö­ke? — Tárgyaláson. — A brigádveze­tők? — Tapasztalat- cserén ... — A tagság? — A háztájiban! Még az a sze­rencse, hogy esté­re azért mindenki előkerül, s megbe­szélhetik, holnap ki milyen értekez­letre, gyűlésre, ta­pasztalatcsérére utazzék el..­-1-i. A BEMUTATÓ SZÉP VOLT ___ A májpástétomos töltött jérce, az aspicos, tojásos fiié, a hering-rolád jött, látták és győzött Jelentős hírverés előzte meg s éppen ezért nagy érdeklődés­sel vártuk — az Egri Bistro SEomlbatom megnyitott hideg­konyhai bemutatóját. < Ügy gondoljuk, sok ínyenc­cel együtt nyugodtan vallhat­juk, hogy mem csalódtunk. A két hűtőszekrényben elhelye­zett kiiseb b -n agyobb tálak a hi­degkonyhai szakácsművészet remekei voltak. Hat szakács, Kocsis Csaba, az Egri Bistró- ból, Bányai Imre főszakács, a Vadászkürtből, Gaál Félixné főszakács az Ifjúsági Büféből, Szarvas László szakács, Stau- dinger Péter harmadéves és Molnár Sándor első éves sza­kácstanuló ugyancsak a Va­dászkürtből, versengett ezút­tal egymással, melyikük tud szebb, változatosabb és ízlete- sebb hidegtálakat készt tend. A dicsőség pálmáját kétség­kívül Kocsis Csaba, az Egri Bistro fiatal szakácsa hódította jen barátnői körében, van egy villánk a Rózsadombon, de nem szeretjük, mert az ablakai nyugatra néznek, s még félre­értik ... Nem veszem meg és punktum, megtakarítom az árát és máris van 255 ezer 72 forintom! S ha most gyorsan nem ve­szem meg a toronyórát lánc­cal, akkor legalábbis már há- romszázezer-huszonnégy forint és ötvenhat krajcárt takarítot­tam meg. Nagyszerül Óriási! Emberek, tele vagyok pénzzel! S ki az olyan ostoba, hogy ennyi pénze van, és még taka­rékoskodjon is. Egyszer élünk! A sírba a pénzt magammal nem vihetem, nagybirtokot nem veszek, káderszempontból nem volna célszerű ... Pincér! Négy fél konyakot, dupla szó- dával... Köszönöm! ... a fene egye meg, kellene egy pár zokni, légy szíves köl­csönözni harminc forintot... (egri) el. A két hűtővitrin közül az egyik csak az 6 készítményei­vel volt tele. S hozzá milyen szakácsremekmű vek voltak ezek! íme néhány neve (csak a neve, mert részletes leírá­sukhoz ékesebb tolira lenne szükség): töltött jérce, máj pás­tétommal, angol bélszín aszpik- ban, aszpikos, tojásos fiié, he- ring-rolád... Ám társai is nagyszerű sorát mutatták be tudásuknak. Gaálné tavaszi sertésoldalasa, Molnár Sándor hideg tokja, tartármártással, Bányai Imre sonkapástétoma, Staudinger Péter balatoni hi­deg tojása, Szarvas László hi­degtála egyaránt elismerést ér­demel. A legilletékesebb, a közönség is ezen a véleményen volt. Szombaton, a kora délelőtti órákban ez még nem annyira a kóstolásokban nyilvánult meg, hanem Inkább a megren­delésekben. Egy falusi néni például a Kocsis Csaba által készített májpástétomos hideg jérce párját rendelte meg egy közel­gő lakodalomra, mondván, hogy bár megszámlálhatatlan szép torta lesz az esküvőn, ilyennel azonban senki sem di­csekedhet rajta kívül. (weidinger) Egri Vörös Csillag 14—15: Revüparádé Egri Béke 14—15-én: Kísértetkastély Spessartban Gyöngyösi Puskin 14—15-én: Francia nő és a szerelem Gyöngyösi Szabadság 14—15-én: Pirosbetűs hétköznapok Hatvani Vörös Csilláig 14-én: Carmen Jones Hatvani Kossuth 14-én: Két „N” úr Heves 14-én: A kétéltű ember Pétervására 14-én: Legenda a vonaton Füzesabony 14: Felmegyek a miniszterhez 15: Két „N” úr TAKARÉKOSKODOM

Next

/
Thumbnails
Contents