Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-13 / 240. szám
1963. október 13., szombat NEPCJSÄG s A TEMPLOMTORONY TETEJÉN Nem is olyan egyszerű dolog egy hatvanöt méter magas csöállványzatot felépíteni. Különösen nem Pongrácz István ácsbrigádjának, akik ilyen munkát először végeztek. Az lehet, hogy a csőállványszere- lés és az ácsmesterség így első látásra nemigen illik össze, azt azonban tudnunk kell, hogy a hagyományos famunka elavult, a győztesen érkező fómállvá- nyozás mellett, így szinte törvényszerű, hogy ez az ő dolguk ... Néhány hete kezdtek hozzá, és már be is fejezték az egri minorita templom egyik tornyának állványozását. — Molnár Józsefnek, a Középülettervező Iroda munkatársának tervei alapján építették az állványzatot, akinek a nevéhez számos komoly méretű épület, közöttük a budai Mátyás templom állványozásának tervezése fűződik. Mielőtt elindulok Pongrácz István kíséretében, meghódítani a torony tetejét, elmondom, hogy a templom restaurálásában nemcsak az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat vesz részt állványozási, kőműves- és bádogosmunkájával, a kőfa. ragómunkát az Országos Műemléki Felügyelőség egri építésvezetősége végzi, de remélhető, hogy a minorita templom nem jut az egri Líceáim sorsára ... — Igaz, hogy ötéves huzavonába került, amíg hozzákezdhettünk — mondta Mészáros Imre építésvezető —, de most miénk a vár, ami azt jelenti, hogy ezt a tornyot még ebben az évben befejezzük! Egyébként ez a beszélgetés a templom harmincmázsás harangja alatt zajlott le. Aztán a brigádvezető kíséretében, nekiláttam, hogy kimásszak a régen nem működő óra ablakán az állványra. Az a hír járja erről az óráról, hogy amikor jó volt, világított is a számlapja. Ez most sem ártana ... Pongrácz István útmutatása alapján aztán sikerült elhelyezkednem a csőlabirintusban, és körülnéztem ... Ami azt illeti, innen magasabbnak látszik a torony, mint lentről... Másztunk fölfelé, mert a létra még csak idáig volt összeállítva. Itt Gál Lajos és Kiss Mátyás brigádtagok éppen a felvonó szerelésén fáradoztak. Mászás közben magyarázott a brigád vezető: — Ügy építettünk, hogy rászereltük a csövekre a bilincseket, majd a magasságtól függően végeztük a „helybeni” szereléseket. — Nem nehéz munka — mondta egy emelettel feljebb — csak egy fejsze, meg egy esavarkulcs kell hozzá. — Tiszta új csőből építkeztünk — mondta a torony sisakja mellett elhaladva —, csak az volt a baj. hogy nem szabványméret szerint küldték, így vagdalni kellett őket. Pedig akkor már két héttel ezelőtt elkészültünk volna ... Ezzel fel is értünk a torony csúcsára, a kereszthez. — Két méter negyven — mutat rá, és mindjárt bizonyításképpen le is mérte. Lentről mindenesetre nem látszik eny- nyinek, de még a torony gömbjéről sem hinnék el: sokan, hogy legalább ötven hektoliter bor férne él benne. Pedig így van. Sőt, több ... — Nem csúnya helyen laknak maguk — mutatta a brigádvezető a kilátást. Azt nem felelhettem, hogy már megszoktam, mert innen teljesen új arcáról mutatkozott be Eger. Az ősz már elvégezte a Egész apró emberek lótottak- futottak lent, és pici játékautók. Még Varga Mátyás és Kriston József is. akik az anyagot adják föl, nagyon kicsinek látszottak. — Kétméteres szakaszokban haladtunk fölfelé — könyökölt a brigádvezető a korlátnak szánt csodarabra, és letekintett. Oda, ahol két ember foglalatoskodott a lépcső összeszerelésével. — Török Antal és Abuczky János — mutatta be őket. — Egyébként nyolctagú a brigádunk. Mint érdekességet, azt is elmondta, hogy a torony állványozásához hétezer méter hosz- szú cső kell, meg két-három- ezer bilincs. Munkában Pongrácz István állványszerelő brigádja. (Foto: Fejér István) szükséges elősimításokat. ösz- szeválogatta a kellő színeket, megcsillogtatta a napfényben, és bólintott: „így kell ezt csinálni .. Gyönyörű volt és felejthetetlen. Innen még a megfiatalított Dobó tér is jól néz ki, bár. lehet, hogy csak azért, mert nem tudtam összehasonlítani a barokk templommal, mivel annak pont a tetején voltam... — Bár először csináltuk, jól csináltuk — summázta a végzett munkát. — Nem nehéz, de figyelni kell. Nem szabad repedt bilincset föltenni, mert könnyen csinálhat valami „huncutságot”. Igen. ez tulajdonképpen „akrobata-munka”. Ök a magasság napszámosai, vidámak, töretlen kedélyűek, mint a fecske, s ismerik a látóhatár titkait... Kátai Gábor Este az ötösön •.. mert mindenki így ismeri: az Ötös telep. Hogy hol van? A Berva egyre szebben kiépített völgyében, amit csak időnként szennyez — de akkor nagyon — a mészüzem. Mit is csinálnak ezen a lakótelepen egy szürke péntek este, ezt vitatva, ezt tárgyalva kötöttünk ki előbb a kultúrteremben, aztán két családnál. Mit csinálnak? Nézzük talán meg?! Kiss Istvánná két esztendeje mindennap kinyitja a klubhelyiséget délután négy órakor, s bezárja este tízkor. Ha tv van. akkor később . Tegnap este is így volt ez. Nem voltak sokan, de itt kártyáztak, ott biliár- doztak, amott csak beszélgettek, a kellemesen melegítő kályha mellett viszont két csendes ember sakkozott. Egészen véletlenül éppen egy testvérpárra bukkantam. — Sem lakótelepiek nem vagyunk, sem együtt nem dolgozunk, egy közös vonásunk van, — szeretjük ezt a kulturált környezetet — mondja Zolnai János és Zolnai hajós, szinte egyszerre, s még kezüket is alig emelik el a bábuktól, úgy folytatja az idősebb. — A lánytestvérünk lakik itt és jólesik kijönni hozzá hetenkint legalább egyszer. — Különösen a felnémeti kocsma helyett jó itt — így a fiatalabb. — A húgomék moziban vannak, majd utána összejövünk itt és megiszunk egy pohár bort, s hazamegyek Egerbe, az öcsém meg Felnémetre ... — Bocsánat, egy pillanatra! — csak azt szeretném tudni, mit csinálnak Sós Lászlóéknál péntek este? — kérdem az ötös épület első emeletén. — Nem sokat! — nevet a spanyol szépségű fiatalasszony. — Én most jöttem haza az egri Közgazdasági Technikumból, a férjem még nem jött haza a TIT-ből, ahol angolt tanul. Elnézést a felfordulásért! — Köszönjük, mi kérünk elnézést az esti zavarásért! Tehát itt is tanulnak ... Ma világos van a kis mozipénztárban. Nincs televízió- adás, ma a mozi veszi birtokába a nagy termet. A viharok bolygóját vetítik. Ma nincsen- nek sokan — mondja Alex Frigyes, aki hetenként kétszer a mozi pénztárosa, egyébként az egész ■ telep gondnoka. — Mióta sok a televízió-tulajdonos és elég ritka a jó film, kevesen járnak moziba. A nézőtéren ott ülnek Fülöp Sándorék. A legszorgalmasabb mozilátogatók közé tartoznak, alig van olyan film, amire el ne látogatna ez a házaspár, ök hét esztendeje laknak itt a telepen — s 11 éve dolgozói a gyárnak —, s a mozi egyik kedves szórakozásuk. Mi itt érezzük jól magunkat és szeretünk itt élni, mondják mind a ketten. A beszélgetés rövid, folytatódik a film ... Az estében egymás után ragyognak fel az ablakszemék, A hármas épület első emeletén laknak Kis Jánosók. Az asszony az üzemben dolgozik, a férj a szarvaskői bányában. Most tanulnak. Az asszony ma vizsgázik, az utolsó napon “újra átlapozza a tankönyveket, példák megoldásán töri a fejét. A férj, aki szintén tanul — de vizsga még nincs a láthatáron, tegnap este magára vállalta a vacsora készítés gondját, hogy feleségét ne zavarja semmi. Az csak természetes, hogy mj sem nyújtottuk hosszúra a látogatást, elköszönünk, szerencsét kívánva az asszonynak, aki a szerencse kívánságra különösen rászolgált, mert az idén nagy fába vágta a fejszéit. A kötelező szakmai tanfolyamon kívül beiratkozott a gépipari technikumba is, melynek második évfolyamán tanul a férj. Éjszakába hajlik az este. Vége a mozinak, s a klub vendégei is búcsúzkodnak. Kihunynak az utolsó ablakszemek is, nyugovóra térnek az V-ös lakói, egy munkás hétköznap után. ádám^deák Csütörtök este — péntek hajnal Éjszakai műszak az egri járás szántóföldjein Még alig múlt el hat óra, s már beesteledett. A hivatalokból már hazatértek az emberek, a boltok nagy része bezárt és az üzemekben is lefújták' már a nappali műszakot. A családok vacsora mellé telepedtek, a mozi előcsarnoka kiürült, megkezdődött az esti előadás: egy nap ismét eltelt, pihennek, szórakoznak az emberek. De kint a határban traktorok zúgása töri meg a csendet. A földekről is hazafelé igyekeznek a traktorosok, de helyüket mások foglalják el a gépeken, a kipufogókból feltör a kékes füst, az éles ekevasak belehasítanak a szikkadt földbe: megkezdődött az éjszakai műszak. — Tizennyolc traktoros dolgozik a brigádomban — mondja Kormos Sándor, az Egri Gépállomás brigádvezetője, akivel az est leszállta után indultunk el a két műszakban dolgozó traktorosok ellenőrzésére. — Ott vannak a gépek a tetőn — mutat előre a brigádvezető, #amikor elhagyjuk Egert, és Egerbakta felé közeledünk. , Az egerbaktai Dobó Termelőszövetkezet irodájában Kxisztihán Zoltán elnök éppen a holnapi munkát beszéli meg a brigádvezetőkkel. — Semmi panaszunk nincs a két gépállomási traktorosra — válaszolja érdeklődésünkre az elnök. — Nyújtott műszakban naponta átlagosan tizennyolc órát dolgoznak. Ma például nappal silóztak, most pedig éjfélig szántanak. A terepjáró GAZ orrával a határ felé fordul, velünk tart Berze Miklós brigádszerelő is. Fent a domb tetején áll a két UTOS—45-ös, Erős József és Szálkái Géza, a két gép vezetője az ekevasat ellenőrzik. — Hogyan haladnak a munkával? — kérdezi Kormos Sándor brigádvezető. — Ma is meglesz a harminckét centiméteres mélyszántásból a két és fél hold — válaszolja Erős József. — Csak a tsz hordaná már le a tábláról a kukoricaszárat — szól közbe Szálkái Géza. — Így csak a csomók közeit tudjuk szántani. Berze Miklós brigádszerelő közben megnézte az ekevasakat, és bosszúsan csóválja a fejét: — Két hold után már cserélhetjük az ekevasakat. Nagyon száraz a föld, máskor elég volt, ha öt hold utón váltottunk ekevasat. Felgyúlnak a traktorok reflektorai, új fordulót hasít az eke. Nem messze a két UTOS-tól szovjet gyártmányú DT—54-es ereszkedik le a lejtős domboldalon. — Nagyon gyorsan jön Tisza — jegyzi meg Kormos Sándor. Pár perc múlva az aljba érkezik a DT, a gép ajtajában Tisza Kálmán áll. — Nem jöhettem lassabban — találja ki kérdésünket a traktoros. — Meredek a lejtő, még így is majdnem megelőzött az eke. — Mennyi lesz ebben a hónapban a fizetés? — kérdezi a brigádvezető. — A váltótársammal, Mező Jánossal már számolgattunk, a négyezerhétszáz forint meglesz. A négy eket'est egyenként harmincöt centiméteres széles barázdát húz huszonöt centiméter mélyen. Naponta átlagosan nyolc holdat teljesítenek, ami csaknem kétszerese a normának, de Tisza Kálmán és Mező János munkáját még soha nem kifogásolták, gyorsan és jól dolgoznak. — Szombaton jöjjön be javításra — kiált még a távolodó gép után Berze Miklós, s pár perc múlva már az eger- szalóki határban látjuk a reflektoraival messze világító traktort. Amikor Kakuk István SZ— 80-as gépe mellé érünk, a traktoros éppen a már feltört területen méri a szántás mélységét. — Megvan az ötven centiméter — emelkedik fel. — Jó föld ez, jó szőlő terem itt majd. Egy hatvanholdas táblát készít elő szőlőtelepítésre az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek Kakuk István. Harminc holdat már barna hantok borítanak, néhány nap múlva az egész földterület egyforma, szélesen barázdált lesz. — Az adagolóm nem működik rendesen — panaszkodik Kakuk István. — Küldök majd ki szerelőt — nyugtatja meg a traktorost Kormos Sándor. Már Felsőtárkány felé haladunk, amikor a brigádvezető megszólal: — Nagyon sok gondunk van most a traktorokkal. A kemény föld valósággal eszi az ekevasat. Éjjel-nappal járnunk kell a határt, ahol valamilyen hibásodás van, ott azonnal segítünk a bajon. Boza Ernő, az Egri Gépállomás igazgatója is ellenőrzése során mindig visz a kocsijával élezett ekevasat a földekre, sőt, még a javításokban is segít. Egy dombhajlat mögül bukkan elő a felsőtárkányi határban Kakuk Imre UTOS—45-ös gépével. A traktorvezető sapkáján AKÖV-jelvény fénylik. — Igen, az egri 4-es számú AKÖV-től jöttem két hónapra a felsőtárkányi Dózsa Tsz-be szántani. Felsőtárkányi vagyok és így jól ismerem a határt, a szántásba is belejöttem az eltelt két hét alatt. Már nem olyan szokatlan a héttonnás Skoda tehergépkocsi után az UTOS kormánykerekét forgatni. A két hónapra gépkocsivezetőből lett traktoros telj esi tmé- nye megfelelő, a szántás minőrége is kielégítő, komoly segítséget nyújt a felsőtárkányi Dózsa Tsz-nek Kakuk Imre. Néhány kilométerrel Kakuk Imre gépétől, a felnémet! Petőfi Termelőszövetkezet földjén szánt Mátraházi Frigyes, a szarvaskői szénbánya dolgozója, G—35-ös gépével. Váltótársa is munkás-traktoros, a felnémeti ásványbánya dolgozója, Kormos Dénes. Nagyon kemény a talaj, a lejtőn lefelé haladva az ekét nem veszi be a föld, lassabban halad a munlká, de azért a normát teljesíti Mátraházi Frigyes. — Elégedett vagyok a ma éjszakai munkával — összegezi az éjszakai ellenőrzést Kormos Sándor brigádvezető. S mire Egerbe érünk, már megvirradt, az eget borító felhők közül a nap is előbukkan. Az utcán munkába sietnek az emberek, s a földeken szántó gépektől is hazaindulnak az éjszakai műszakban dolgozó traktorosok. De a gép nem áll meg, új emberrel a nyergében, tovább halad, vetésre készíti elő a földet, a holnap kenyerének magágyát munkálja. Tóth István Érti a fémek nyelvét Egy a küldöttek közül ÜGY BELEOLVAD a gyárkapu felé siető emberek sokaságába, mint parányi molekula a testes anyagba. Kabátját fázósan összehúzza, csalókán friss már a kora esti idő, s most, hogy a pártnap még megtoldotta a szokásos műszakot, majd tíz órája van bent a gyárban. Panaszkodott is, hogy kicsit fáradt. Siet a munkás- szállásra. A kapunál összetorlódó asszonysereg gyorsan elnyeli az alakját, csak a néhány perccel előbbi beszélgetésünk szavai csengenek még vissza. — Annyi ember dolgozik itt a gyárban, nem is tudom, hogy miért engem választottak küldöttnek. De nagyon jólesett ez a megbízatás •.. Akik rászavaztak, nagyon is tudták, miért éppen őt, Kemer József né munkásasszonyt jelölték a járási pártértekezlet küldöttének. A választás jogosságát a Kernemé életéről, munkájáról elmondott epizódok is megerősítik. Mikor szavai nyomán kitárulkozik családjának története, akaratlanul is arra gondol az ember, miért is kellett a munkásasszonyoknak ilyen kemény életiskolában edződniük, miért ilyen nehéz sors jutott számukra osztályrészül? Apja korán meghalt a fronton szerzett maláriában ... Aztán fiának koporsója mellett emésztik a könnyek,'akit elvitt a Morbus Hungaricus, a szegényemberek betegsége. — Pedig élhetett volna ... De amikor megvizsgálta a főorvos, azt mondta az uramnak: „Nézze, fiam, a gyereket meg lehetne gyógyítani, de magának soha nem lesz annyi pénze, hogy azokat a gyógyszereket megvegye” — így regisztrálja életének szomorú mérföldkövét, csendes sóhajjal vádolva „azt a világot”. Másik fiát becsülettel felnevelte. Vasasnak nevelte a család hagyományai szerint. A fiú most az ecsédi külszíni fejtés lakatosa. Férje, aki szintén géplakatos volt, kilenc éve a földben pihen már. Kernemé lépett örökébe. S a szomorú esemény után néhány hónappal munkát kért abban a birodalomban, amelyet a szürke acél és vas ural. Előbb Jobbágyiban dolgozott, majd egy gyártmánnyal együtt itt ragadt a Mátravidéki Fémművekben- Meós. Vallatja a rejtélyes fémet. Igényes munka ez, de Kernemé úgy érzi, ért már a fémek nyelvén. Kipuhatolja keménységét, rejtett hibáit, szövetének rendeződését... És nincs reklamáció. LEHET-E ENNÉL nagyobb elismerés egy minőségellenőrző számára? De mennyivel nehezebb az emberekkel bánni, megismerni őket, jellemüket formálni. Kernemé kommunista, s ebből adódóan becsületbeli kötelességének érzi, hogy a vele dolgozó emberekben ne csak munkatársakat lásson, de szinte családjához tartozónak érezze őket, akiknek sorsáért ő is felelős. Vitatkozik velük, érvel, nyesegeti politikai nézeteik vadhajtásait, türelmesen magyarázza a kongresszusi irányelvek moridaniValójét, s ellátja a sajtófelelősi tennivalókat, dolgozik az üzemi bizottságban, csatázik a jobb munkásellátásért, részt vesz a fegyelmi bizottság munkájában, még ki tudja hirtelen felsorolni, menynyi más tennivaló vár rá a műszak végeztével. Tevékeny asszony. Megszerették a gyáriak, s azt mondták: „Miért ne lehetne ő a mi küldöttünk?” s rászavaztak. Tudják, hogy bár nem szeret nagy tömeg előtt beszélni, de nem állja meg, hogy az emberek igazát ne érvényesítse. Becsülik érte, hogy nehéz időben lépett a pártba, mikor az ellenforradalmárok a műhely kommunistái ellen hangolták az embereket, ö szolidaritást vállalt a párttal, pedig amint mondja: „so{ia nem jutott volna eszembe, hogy belépjek a pártba, ha akkor rá nem. döbbenek, mire megy az egész játék, s nekem hol a helyem”. SZÍVESEN VÁLLAL minden társadalmi megbízatást és elvégzi tehetsége szerint. Mire e sorok megjelennek, már indul, hogy eleget tegyen örömmel fogadott küldetésének, s részt vegyen a pétervásári járás kommunistáinak tanácskozásán, amelyből hasznos tapasztalatokat akar meríteni, további társadalmi tevékenységéhez. az emberek neveléséhez. Ez alkalomból köszöntjük mi is öt a küldöttek soraiban. Kovács Endre
