Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-10 / 237. szám
1962. október 10., szerda 5 NEPÜJSAG cs. Adóm ém: Róma, szeptember 19. Csodálatos ország ez. Talán azért, mert fölötte szikrázóan, igaz kéken terül az égbolt, talán azért, mert az emberek vidámak, sokát dalolnak, kacagnak ... Talán azért, mert jobbára azt láttuk csak, ami valóban csodálatos. Már maga az a tény, hogy nyári meleg vau, s híre sincs kéménynek a város házainak lapos tetőin, optimistává, vidámmá teszi az embert. A sok autó a fővárosban, meg az emberek vidámsága nem reklám, mert aki dolgozik, az keres is. és annak jobbára mindene megvan. De sokan nem dolgoznak. A munkásoknak igen nagy százaléka csupán sütkérezik az itáliai nap alatt, mert egyszerűen nincs hol, nincs mit dolgoznia. Ez most arról jutott eszembe, hogy mielőtt elutaztam, valaki erre kért: „Mondj el mindent őszintén, milyen egy kapitalista államban az élet”. Gondolom, mit értett az őszinteség alatt, de nyolc nap alatt így, vagy úgy megállapítani egy ország életéről, az emberek ilyen villanásnyi emlék, hogy a Péter apostol bronzszobrának edőrenyújtott jobb lába az évszázadok alatt csonkká kopott a csókolgatástól, a zarándokok simogatásától. Aztán az, hogy nem láttuk lényegében az egész bazilikát, mert a kezdődő zsinat előkészületei miatt baldachinok, emelvények töltötték meg a templomot. A Pietét éppen most adta kölcsön XXIII, János pápa a New York-i világkiállításra, így ezt se láttuk. A sok látnivaló után, délután, a szó szoros értelmében kiszáguldottunk a római Lídó- ra, hogy megfürödjünk a tengerben. Minden kihalt. A nyáron mozgalmas, zsúfolt strandokon zúgó szél csapkodja a magukra hagyott kabinok ajtaját. Nagy várakozással és még nagyobb gyorsasággal mártottuk magunkat a meleg hullámokba, s a legtöbben pillanatok alatt megkóstoltuk a sós tengervizet is, mert olyan hullámverés volt. hogy percenként ledöntött bennünket a lábunkról. Ennek csak a neve mindenesei a Signorénak, a penzió tulajdonosának. Ablakot tisztítanak, a padlásra le- s felhordják a ruhát, vikszei- nek, öltönyöket vasalnak a felszolgáláson kívül, különben végtelenül udvariasak, intel- lingensek, s legalább két-há- rom nyelven beszélnek. Lehet, hogy eszükbe jut, csak nem mondják, hogy a napi 16 óra helyett ők is szívesebben dolgoznának nyolcat, mert aki munkát kap, mindent megtesz itt azért, hogy nehogy a Signora jobbat, pontosabbat, rendesebbet találjon, mert akkor le iá út, fel is út. Területi Egyeztető Bizottság itt nincs! Ma este ismét meggyőződtem arról, mennyire szeretnek dalolni az olaszok. A najádok útjánál esti tömeg, autók helyett most emberek, akik rögtönzött hangversenyt hallgatnak. Az egyik nyitott kirakatszerű teraszról lágy zene csendül. Megtudtam, hogy az egy kedves szórakozása a rómaiaknak, minden esti esemény. Itf az énekel, aki akar. A tömegből jelentkeznek a szebbnél szebb hangú fiatalok, s kedves dalukkal, vagy pattogó táncritmusukkal kellemes perceket szereznek azoknak, akik hallgatják őket. Mi is szívesen elácsorogtunk, hallgatva az ismeretlen amatőr énekeseket, s a csodálatos finomsággal megvilágított szökőkút, a romok rozsdás fénnyel árasztott misztikuma nagyszerű hangulatot teremtett, s ami a legcsodálatosabb — egy fillért sem kellett fizetni érte. (Folytatjuk). Zöldell i a kora ősxi vetés \ a hevesi határban 5 Heves megye közös gazdasá- i gaiban csaknem 40 000 holdon 5 kerültek már földibe az őszi ga- > bonaféték. Az időjái'ás azokon i a' területeken kedvezett jelen- < tősen, ahol korábban kerültek í földbe a magvak, amikor bizo- < nyos mennyiségű csapadékot < kapott a talaj. Az őszi árpából, < amelynek vetését már csak- < nem száz százalékban teljesí-< tették a közös gazdaságok, < több ezer holdon .még szeptem- < bér első felében kerültek föld- < be a magvak. Ezeken az árpa- < táblái:on az idejében kapott; csapadék, és a későblK napos; idő következtében, egyenlete- J sen kikeit és szépen zöldell az J árpavetés. • J HALLÓ 1 | Egri Vendéglátóipari \ Vállalat? — Ügy hallottuk, hogy e hét - végén, 13-án és 14-én, az Egri ! Bistróban vásárlással és kósto- ■ lássál egybekötött hideg- konyhai bemutatót rendeznek, j Bővebb felvilágosítást kérnénk : a várható érdekességekről. — Itt Pálffy Levente, a bemutató rendezője. A tervezett j bemutatóra a Bistro, a Vadász- < kürt, az Ifjúsági Büfé és az < autóbusz megálló melletti kis ; cukrászda hét szakácsa készül. ; Elképzeléseik szerint 15—20- ; féle hideg-konyhai készítményt ■ mutatnak be a két napon,; részben nagy tálakon, részben ; kisebb adagokban és kóstolóra ; szánt mennyiségekben. A ren- ; dezvénnyel egy célunk van:; megismerni Eger közönségének; hideg-konyhai készítmények-; kel kapcsolatos igényeit, s; utána a legkedveltebbeket ál- ; landóan árusítani egységeink- ; ben. ; — Gondoljuk, a remélt siker nem marad el. — Az érdeklődés alapján mi; is ebben bízunk, éppen ezért; úgy tervezzük, hogy egy héttel : később a hideg-konyhaihoz ha- j sonló cukrászati bemutatót is! rendezünk a városban, a mostanihoz hasonló céllal, (w) Karambol a 3-as számú műúton Eredetileg azzal a céllal indultam el a 3-as számú műúton Kerecsend és Hatvan között, hogy riportot készítek e főközlekedési út vasárnapi forgalmáról. A tervet nem követte a megvalósítás, ahogy mondani szokták, egy másik téma hevert előttem az úton, pontosabban az árok szélén, Hort és Gyöngyös között, a nagyrédei csárda közelében, így történt: — Budapestről jöttem a családommal. Skoda gépkocsin. Ott, azon a helyen álltunk meg, az út szélén — mutatja Várszegi Antal budapesti lakos a helyszínre siető rendőrnek. — Éppen reggeliztünk, ott fenn, az árok túlsó oldalon, amikor megtörtént a szerencsétlenség. T)a paszta late sere. életszínvonaláról, gondolkodásmódjáról ezt, vagy azt, úgysem lehet. Csupán benyomásaimat jegyeztem le mindennap, s talán ez is mond valamit. De hogy végre a nap történetére térjek át, ma délelőtt úgy volt, hogy vásárolni megyünk, mégis megváltoztattuk a programot. Délelőtt a Vatikánba látogattunk, s olyan furcsa érzésem volt, amikor elmondották, hogy lényegében egy másik államnak a küszöbét léptük át. Az épületkolosszus mesébe illő értékeket rejt magában. A leghíresebb olasz szobrászok, festők, művészek szinte halhatatlan munkái díszítik a folyosókat, s a legtöbb terem olyan, mintha egyetlen rendeltetése lenne: megőrizni az utókor számára a művészeti alkotásokat. A Sixtusi kápolnában Michelangelo festménye — az Utolsó Ítélet — órákig gyönyörködteti az embert. De nagyon fárasztó itt mászkálni, mert egyszerre húsz-harminc csoport nyüzsög benn, s mindegyiknek saját anyanyelvén, jó hangosan magyaráz a vezető. Tiszta bábeli zűrzavar, csak akkor érti az ember, hogy mind egyről beszélnek, amikor felvillan az ismert olasz festő, vagy szobrász neve. A képek, szobrok befogadására ilyen rövid idő alatt szűknek bizonyul a szem is és az agy , is. Talán azért van, hogy a Vatikán után meglátogatott Szent Péter Bazilikában már inkább csak a méreteket, a hatalmasságot fogtuk fel. Meg strand, tenger ez még a parton is! így aztán az egész délutánra tervezett mulatság húsz perc fürdésre, és vagy másfél órás labdázásra szorítkozott. Itthoni megszokottság- gal ültünk be az elegáns étterembe, ahol tokajival kínáltak bennünket, de két okból nem vettünk. Először is, mert nagyon drága, másodszor, mert az itthon is van. Rossz olasz bort ittunk, 500 líráért literét, akarom mondani, nyolcán egy litert. Hazafelé különösen szép élményben volt részünk, Pa- ciello körülkormányozta autóbuszukat a kivilágított városban, s Nyerges László, kedves, magyar vezetőnk is, mintegy rögzítéseképpen újra bemutatta a nevezetesebb épületeket. Fárasztó nap volt, de senki nem gondolt lefekvésre. Eleinte lent lézengtünk a szálloda halijában, ahol boszszankodva ismét tudomásul vettük, hogy még egy árva rádió sincs. A lemezjátszó távoli álom, s ha mégis táncolni van kedve a fiatalságnak, akkor ott a Wur- liczer, csak nagyon drága. 100 líra egy töltőtoll, vagy Ugyanannyiért három számot hallgathatok a zenegépből. Nem nekünk találták ki. Franco, a szálloda titkára, egyben bárpincér, szerette a magyar csoportot. így néhányszor ránk szánt 100 lírát és mi nagyon szívesen hallgattuk a szebbnél szebb olasz számokat. A bár-pincérről jut eszembe, hogy érdekes dolog volt látni — itt a pincérek amolyan (Színhely: talponálló. Szereplői, mind kiderül: gyakorló férjek, amint éppen talpon állanak és egyelőre még csak 25 fokos szögben kilengen(!Első férj: Hiába, édes pajtás, az asz- szony elől nincs menekvés. Második férj (fölénnyel): Már akinek ... Első férj: Gondolod, édes pajtás? Dugtam én már kályhába, szőnyeg alá, kisko- jnám, dugtam szemüvegtokba, dugtam tükör mögé- Megtalálta! Második férj: Ahá! Szóval megtalálta! Első férj: Az ám. Mert, amúgy szorgos asszony. Odalett a jó kis dohány, amit véres verejtékkel elrejtettem előle. Mert hát, nemde, egyetértünk, édes pajtás, hogy egy magtinkfajta serdülő férjnek mégiscsak kell némi tartalék a különleges világnapokra. Második férj: Kályha rossz, szőnyeg rossz, szem- , üvegtok elavult. Tükör? Ahova legtöbbet néz? A technika századában csak az újításoknak van létjogosultságuk. Első férj (köny- nyeit törli): Nincfe menekvés, édes pajtás... Mondd meg nekem, most mondd meg, hogy hová dugjam az egyetlen, édes, aranyos kis százast? Második férj: Hát most tanulj, kis. pajtás. A zse- bibe! Az ő saját zsebibe. ősszel tavaszi ruhába. Télen shortba. Nyáron télikabátba. Mert olyan asz- szony még nem született, aki saját magánál keresett volna pénzt.. • (Űjabb két deci.) Tokaji György — Higgyék el, nem én vagyok a hibás! — ezt már Pöcze Lajos magyarázza. — Előttem szaladt át az úttesten, nem tudtam kikerülni... Mi is Budapestről jöttünk... Még arra sem volt időm, hogy a féket benyo m,jam. Jobbra rántottam a kormányt, mégis megtörtént a szerencsétlenség, elütöttem Vi- dák Jánosnét, majd belerohantam az úttest jobb oldatán álló Skoda gépkocsiba. Nézzék meg: ilyen bizonytalan léptekkel ment át az úttesten, kisgyerekkel a karján Vidák Jánosné. ■ A CE 30—04 rendszámú sze- A Skoda a karambol után... '.mélygépkocsi, amely gázolt és Az egyik kereke jó 15 méterre a Skodába rohant. „szaladt előre”. Ez nem valami biztató látvány! összetört, felborult autó, égnek meredő kerekek, a mentők pedig a gyöngyösi kórházba szállították a két súlyos sebesültet, Vidák Jánosnét és Pöcze Lajosnét. S mindez az elővigyázatlanság következménye. Márkwsz László riportja «
