Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

fyE* eSSShor t, vasánun V NfiPOJSÄQ s trn : ► Nemcsak a miértet. ünnepélyes külsőségek kö­zött kerültek sorra a küldött­választó taggyűlések akár üzemről, akár termelőezövet- kezeti pártszervezetről volt szó. Az ünnepi drapériák, a szokásos formaságok mellett azonban mégis az volt ezeknek a tanácskozásoknak legfőbb erénye, hogy a figyelmet a köznapi problémákra fordítot­ta, azokra kerestek megoldást a termelőszövetkezet kommu­nistái, s ebben segítettek a meghívott pártonkívüli szak­emberek, szövetkezeti gazdák is. Nemcsak a miértet kutatták, hogy pártszervezetük egyéves működése során miként jutott előbbre, milyen szövetségesek­re találtak, s miként jutottak el a- ma eredményeihez, de jellemezte ezeket a taggyűlé­seket az az egészséges törek­vés is, hogy ezek a tanácsko­zások legyenek a pártmunka •javításának kiindulópontjai, a hasznos javaslatok forrásai, a jó megoldások, az eddiginél eredményesebb gazdasági mód­szerek ösztönzői. S ennek a gondolatnak a je­gyében egymás után bontakoz­tak ki a régóta dédelgetett tervek, vagy a vita hevében kipattant friss ötletek, a ter­melőszövetkezetek felvirá­goztatására, a paraszti munka megkönnyítésére, az eddig is meglevő, de kihasználatlan tartalékok hasznosítására. A beszámolók készítői, s a vitában részt vevők nemcsak azt kutatták a haladásért lel­kesedő ember egészséges türel­metlenségével, hogy jelen pil­lanatban mi nehezíti munkán­kat, hanem biztató megoldd­fiacska! Az ebédlőben, a kocs­ijában, a romok között, az ut- :ákon, a villamoson mindenütt fiacskák- Egyik-másik való­sággal modellt ül az antik kö­veken. Szeretik nagyon a macs­kát. Én nem... Viszont szú­nyog és légy nincs. Ez valóság­gal ajándék. Végre én is kijutottam a Borghesi parkba, ahonnan cso­dálatos az esti város. Nem hit­tem volna, de valóság, hogy a Szent Péter bazilikát nem vilá­gítják ki. Monumentális szépségében uralja kő tömegével a várost. A park különben csodálatos, déli fáival, nagy szobrászok alkotta hírességek életnagysá­gú, vagy jóval nagyobb másai­val, az évszázados víz-órával este enyhülést ad a nappali meleg után. Persze, van itt más is. A kevésbé világított részeken lefüggönyzött autók állnak. Láttam egy csinos L- lenetet. Egy húsz év kerüli, nagyon szép olasz leány autó­jával megállt az egyik park­résznél. Két fiú fogta közre, az egyikkel, aki nyomban pénztárcáját; húzta elő és fize­tett, úgy látszik, megalkudott, ékkor a másik valamit utánuk kiáltott, mire a leány kiugrott a kocsiból, lekapta vékony, tűsarkú cipőjét és alaposan fejbe verte a hadonászó fiatal­embert. Percek alatt csődület, mindenki egyszerre beszélt, de a befejezést nem láttam, mert nem óhajtottam utcai vereke­désbe keveredni. Hazafelé végigsétáltam a Via Venetton, a római felső tízez­rek utcáján. Tizenegy óra kö­rül lehetett az idő — általában ekkor indultunk haza az esti sétákról — csodálatos autók suhantak a lokálok elé, drá­ga ruhák, ékszerek csillogtak, mintha nem is lenne Rómának 40 ezer lakosú, barakk-lakásos, munkásnegyede. Furcsa, szinté filmszerű volt ez a negyed, kezdve a néger sofőrtől, a föl­dig hajló szállodaportástól a lesütött szemű, fiatal lif t-boy-ig, aki egy óvatlan pillanatban véletlenül nekiütközött az au­tóból kiszálló úrnak, s akkora pofont kapott, hogy nekem Is fájt (Folytatjuk.) összeegyeztethessék az orszá­gos termelőszövetkezeti, sőt az egyéni érdekeket, hogy a közös nevezőt megtalálva mozgósítsák a falvak népét e tanácskozáson felötlött tervek megvalósítására. Érzékeltetőnek. hogy meny­nyire termékenyek voltak ezek az összejövetelek a jövő meg­szépítésére, a szövetkezet gaz­daságának fellendítésére al­kalmazható ötletekben, felele­venítünk ezekből a szenvedé­lyes hangon ecsetelt tervekből egynéhányat. Talán kezdhet­nénk Bedics Mihály tsz-elnölc elképzeléseivel, aki az átányi taggyűlésen a helyi Üj Élet Termelőszövetkezet boldogu­lásának útját festette a tanács­kozás részvevői elé. Szavai nyomán békésen fodrozó vizű tavat láttak az emberek, amelyből bő sugárban ömlik a víz a nedvességet áhítozó paprikára, kertészeti növé­nyekre. Az építendő víztárolót látták, amely a holt Hanyi- ágból kiindulva 200 holdnyi terület öntözését teszi majd lehetővé. Igen, az öntözés s ennek nagy lehetőségei különösen fontos szerepet kaptak ezeken a tanácskozásokarv-hiszen az utóbbi évek keserű tapaszta­latai megtanították becsülni a vizet, s erőteljesen az öntö­zéses gazdálkodás kiterjeszté­sére fordították a parasztem­berek figyelmét. A viták azt bizonyították: a boldogulás egyik nyitját az éltető viz hasznosításában lát­ják, s a taggyűléseken a fő- agronómusok, brigádvezetők, szövetkezeti tagok egymást túllicitálva bizonygatták az öntözés hasznát Átányban, He­vesen, Markazon, s minden zegzugában ennek a megyé­nek, ahol eddig kősza kis pa­takok, a lappangó talajvizek elhasználatlanul folydogáltak az aszálytól tlkkadozó földek mellett. Az öntözésről, a , fejlettebb gazdálkodási módszerek beve­zetéséről alkotott tervek élénk, de helyeslő vitát váltottak ki sok pártszervezetnél. Marka­zon például azt vitatták meg, hogy a régi védőgátak felhasz­nálásával miként lehetne vi­rágzó kertészetet létesíteni, az oltványtermesztést nagyobb területen és biztonságosabban folytatni, a réteket, a takar­mányt adó táblákat megvéde­ni az aszálytól, s ami az öntö­zéssel, a víztárolással kapcso­latos; miként lehetne a több melléküzemágat kifejleszteni. Nagy szó ez itt errefelé, hi­szen egy peronoszpórás, vagy jégveréssel tarkított év tönk-' resilányítja a szőlőtermést, s akkor hiába az igyekezet, a munka, mégis kevés pénz jut a munkaegységre. Ezért dön­töttek úgy a taggyűlésen, hogy az öntözéses gazdálkodás meg­teremtése mellett haltenyész­téssel, víziszárnyasok nevelé­sével, az állattenyésztés felien^ dítésével, a Mátraalji lehető­ségek kihasználásával (homók- és kőbánya) olyan gazdálkodást szerveznek, amely bármilyen aszályos, vagy elemi csapással teli esztendőben is képes egyenletes és biztos jövedelmet nyújtani a falu népének. S mennyi más, eddig ki­használatlanul hagyott, helyi erőforrást „fedeztek fel” eze* ken a tanácskozásokon, s ad­tak javaslatot azok felhaszná­lására. Blahó hajós főagronómus például a hevesi járás homoki területeinek hasznosítása méh lett tört lándzsát, bizonyítva, hogy azok gyümölcsössel való betelepítése évek alatt busá­san visszafizetik a fáradozást, hogy az ő tsz-ükben már az első évben megtérültek azok a költségek, amelyeket a homok­területek hasznosítására fordí­tottak. Ügy gondoljuk, ezek a pél­dák is bizonyítják, hogy a kommunisták emg tanácskozá­sai nem kénytelen-kelletlen megbeszélések, de hasznos, al­kotó összejövetelek voltak; ér­tékes eszmecserék, amelyeken a pártonkívüli szakemberekkel közösen keresték és igen sok helyen meg is találták a mód­ját, lehetőségeit az eredménye­sebb gazdálkodásnak. Természetesen, ezek a kül­döttválasztó taggyűlések sok más, fontos politikai feladatot is elláttak, lényegében tisztáz­ták a még válaszolásra várt — főleg a személyi kultusszal ’'s a párt szövetségi politikájával kapcsolatos — kérdéseket, nem utolsósorban eldöntötték,' hogy a pártszervezetet ki képviselje a járási pártértekezleten. De azzal, hogy ennyire közéi ke­rültek a problémák seregéhez, hasznos előmozdítójává váltak a gazdasági munkának, amely­ből végső soron leszűrhető a politikai munka eredményessé­ge. Ezzel a gazdag tartalommal méltán és jól szolgálták a párt VIII. kongresszusának ér­dembeli előkészítését — a nemrég lezajlott küldöttyálasz- tó taggyűlések. Kovács Endre Szüretre készülnek A verpeléti Dózsában ►* £ Olyanok a szőlőhegyek, mint- [•ha a terhüket hordozó tőké­iket valaki végigöntötte volna [•sárgásvörös festékkel. Szüret [‘lesz — mondogatják az embe- [• rek, és szüretről álmodnak a Ípincék mélyén megbújó üres [.gyomra hordók, f Október van. A szüret ideje. S Amikor benépesedik a határ *éa szüretelő lányok, asszonyok •.víg nótájától lesz hangos a j-vidék. £ A verpeléti Dózsa Termelő- {»szövetkezetben is szüretre ké- £szülnek már a gazdák. Az üd­éi varon hordókat, é9 kádakat ^mosnak, lent, a pince mélyén {•pedig végéhez közeledik a ^nagytakarítás. A borházban ^hatalmas prések otromba csa­varjait igazgatja a szerelő, jlhogy néhány nap múlva — janiikor kezdődik a nagy szü- {.rét — minden készen és rend­iben álljon. £ Idősebb férfi áll az udvaron, fSipeki Mátyás bácsi, a híres % borász, aki bátran nevezheti [•magát a szőlők szerelmesének, Vs aki niég egyéni gazda ko­brában tekintélyt vívott ki ma- igának a falu előtt. Most az {•egész gazdaság pincemesteré ^akitől bátran tanulhatna! .^szakértelmet és lelkiismeretes |séget még az iskolát végzett ■^szakemberek is. L A verpeléti Dózsa Tsz-ber [•az igazi „nagy” Szüret 15-én Xindul, és háromszáznyolcvar [•holdról kell leszüretelni a tér fmést. A gazdaság pincéibeír <•2000 hektónyi hordó várja a2 jldei mustot, amely remélhető- -{•leg jó minőségű lesz majd. A szőlőfeldolgozást itt is köny- nyebben végezhetik mér, hi­szen két hatalmas, hidraulikus prése van a szövetkezetnek amelyeknek segítségével órán­ként 40 mázsa szőlőt lehet fel­dolgozni, s amelyek két mű­szakban szerepelnek majd. A korszerű szőlőfeldolgozó gépeli beiktatása húsz ember munka­erejét szabadítja fel. A gazdaságban — amint '<= gazdák elmondják — fajták szerint történik a szüretelés és 200 lány, asszony végzi majd a szedést. Az agronómustö hallottuk, hogy az idén 300C ntázsa termésre számítanak £ verpeléti Dózsa Tsz-ben, s hogy a szüret három hétig tart Bár az idei szüretre készül­nek még a gazdaságban, de s vezetők máris a jövő esztendői forgatják fejükben, amikoi termőre fordul az új telepítési 50 hold szőlő is. Az idén újra 170 hold szőlőt telepítenek és korszerű telepítéssel eléri! majd, hogy belátható időn be lül befejezik a szőlők rekonst rukcióját, amely viszont ú; távlatokat nyit meg a gazda­ság életében. Az Egri Dobó Tsz-ben Nagy a sürgés-forgás ezek­ben a napokban az egri Dobi ; István Tervtelőszövetkezetben Reggeltől estig sűrűbben for dúlnak meg az emberek az iro­dában, és a vontatók üres hor- . dókat, kádakat cipelnek, visz- - nek az egyik pincéből a má­sikba. A majorban felállítok • tábla is hirdeti, hogy a Dobd Tsz teljes erővel készül a szü­retre. Ebben a szövetkezetben hol­nap kezdik a szüretet, a szőlő feldolgozását. A pincészetben már az utolsó hordókat mossa, kénezi Tóth Bernát és Visontai Antal bácsi munkacsapata, de a szőlőfeldolgozó gépek is üzemképes állapotban vannak. Az elnök: Cseh István és a szövetkezet vezetősége az utol- só határjárással végeztek és kész a termésbecslés, a szüreti terv is: — Két területen 300—400 emberrel kezdjük a munkát — magyarázza az elnök, amikor visszaérkezik a határból és né­hány fontosabb dolgot jegyez fel füzetébe, hogy el ne felejt­se az esti, s egyben szüret előtti utolsó brigádértekezle­ten szóvátenini. — Ha az idő kedvez, húsz nap alatt be is fe­jezzük. Megtörtént az „általá­nos mozgósítás”, megtörtént a besorolás, igy mindenki tudja, holnap hol kell munkába álla­nia. De azt is tudják nálunk, hogy két vontató, 18 lófogat szállítja majd a termést a pin­cékbe, ahol gépesítve végezzük a további tennivalóikat. Igen! Az egri Dobó István Tsz az idén a fehér szőlőt szinte em­beri kéz érintése nélkül, gépi úton préseli ki, megfelelő fu­tószalagok, tárolóedények, hidraulikus prések, emelővil- lók és különféle csővezetékek segítségével. A tsz-tagok csak a gépeket irányítják majd, s 500 hektoliter mustot tudnak egy nap alatt e gépek segítsé­gével kisajtolni. A közös gazdaságban .egyéb­ként az idén még nagyobb gondot fordítanak a szőlő fel- 1 dolgozására, mint az elmúlt esztendőben. A szőlőt három pincében dolgozzák fel, színük ; és minőségük szerint. A már 1 említett fehér szőlők mellett ; még külön pincében préselik , majd a vörös bort adó szőlő- , két, s külön a minőségi bornak , valót. A must egy részét érté- , kesítik, eladják, csupán 1200 hektoliter fehér, és 1000 hek­toliter vörös bort hagynak meg, amelyet kétszer fejtett állapotban értékesítenek majd. [ A visszamaradó mustot úgy kezelik, hogy annak minősége, > ’ íze, zamata megmaradjon, S : kiváló minőségű bor legyen ; belőle a forrás után. Ennek ■ érdekében mindent megtettek, ; hiszen az idei nemzetközi bar- 1 versenyen kivívott ezüstérem, • de az egri borok világhírneve ' is kötelezi őket. 1 A próbaszüretelések azt bi- ’ zonyítják, nem lesz baj ebben az évben a bor minőségével, ’ szesztartalmával, „cukorfoká- c val” ebben a szövetkezetben. ’ Két héttel ezelőtt 17,5 cukor- ‘ fokot mutatott a fokmérő.’Egy héttel ezelőtt már 18,5 fokot, s így megvan minden lehetőség ; arra, hogy hétfőn este 19 fo­kos mustot ereszthessenek le a présgépekből a hordókba. Ez viszont egy fokkal lenne több, , mint a tavalyi átlaguk. A terméskilátások? — Jó közepes! — válaszol­nak a szövetkezetek. — Igaz ugyan, hogy a tavaszi fagy és jég jelentős kárt tett terüle­tünkben, de igyekeztünk mindent meglenni a nagyobb termés eléréséért. (szalu y—faze kas) A Villa Borghesiben. házak előtt körülmesaelt apró térség — a kocsi kerülete — ez a garázs. Este hat órakor az addig remekül, folyamszserűen haladó kocsik körül „dugó” ke­letkezik, s akkor egy-két óra hosszáig olyan az utca, mint az ismert Rendőr című olasz filmben, — dudálnak, lármáz­nak, veszekednek a vezetők, s ahol egy aprócska luk van, oda befurakodnak, hogy előbbre jussanak. Külön művészet itt vezetni- Nem tudom, milyen közlekedési szabályzatuk lehet, de sok esetben szinte tehetet­lennek látszik a római rendőr. n. Róma: szeptember 18. Prog­ramunk valóban nagyszerű. Az Express ezen az úton mindent megad a magyar turistáknak ahhoz, hogy számukra felejt­hetetlen legyen az olaszországi tartózkodás. Korán reggel meg­állt penziónk előtt, a kényel­mes autóbusz, s elindultunk az antik Róma nevezetességeinek megtekintésére. Az egészben az volt a legérdekesebb, hogy a középiskolás könyv lépett elénk teljes, lenyűgöző valósá­gában- Nagy élmény megállni a Colosseum alsó folyosóján, s a hogyant is kutatták . • • A gyalogos viszont remek elő­nyöket élvez, ott sétál át az ut­cán, ahol akar, minden autó, autóbusz és villamos megáll, amíg átmegy. Az egyik utcában nagy stáb­bal tv-felvétel készük Már csak természetes, hogy én is meg­nézem, mi van, hiszen innen is, onnan is elragadtatott kiál­tások röppennek a lányok aj­káról, s mindenünnen egy ne­vet hallok: Ernesto Calindri. Tolmácsom akadt, s kedves közvetlenséggel, néhány szó­ban elmondotta az olaszok is­mert filmszínésze, hogy egy tv-játékot forgatnak, s nevet­ve panaszolta, milyen fárasztó a filmezés. Igaza van. Három óra hosszáig egyetlen mozza­natot ismételtek, de legalább ötvenszer felhangzott a rende­ző szava: „Actio!” Unalmas mesterség. De autogramot szí­vesen adott, s mondta, szeret­ne ellátogatni a magyar filme­sek közé egy kis ismerkedésre. Este aztán Róma másik arca tárul az ember szeme elé. A kivilágított főútvonalakon — érdekes — transzparensek nin­csenek. Fényes üzletek, étter­mek szomszédjában nagysze­rűen megférnek a „kis piszko­sok”. Az utak szélén rengeteg a piszok. Az autókból odasöp- rik ki a szemetet, ahol éppen állnak. A kis kocsmákból egy­szerűen kidobálják az ajtón át a csikket, nem sokat törődve azzal, kit talál el. Benéztünk mi is egy ilyen borkóstoló­szerű helyiségbe, hogy meg­ízleljük a cinzanót A falakon kátránnyal és szénnel „festett” képek, s az egész helyiség ba­rátságtalan. És az a rengeteg M éke Termelőszövetkezel különböző szervekkel rövid úton, telefonon intézzék ei ügyes-bajos dolgaikat. Elisme­rést érdemelnek az üzem dol­gozói, Tóvári József, az üzerr vezetője, Bujáki Mátyás vonal­felvigyázó és a többi dolgozók is, akik fáradságot nem kímél­ve, segítettek a termelőszövet­kezetnek, hogy a hosszú ide óta fennálló probléma] ukal megoldják. T. J. körbetefeintenl a hajdan 50 000 embert befogadó óriási cirku­szon. De ebben a városban minden ilyen. Apró kis palán­tának éreztem magam a Pan­theon 43 méter magas és ugyanannyi átmérőjű kupolája alatt, a szellemek csarnokában, ahol Raffael nyugszik. Ugyan­akkor mindenki büszke arra, hogy mindezt az ember tervez­te, az ember alkotta. Felvillan egy-egy római filmből emléke­zetünkbe a Capitolium, a Mi­chelangelo tér csodálatos lép­csője, a római városháza, s a tér mögötti magaslatról elénk tárul a Farum Ramanum, ahol élt, ahol napjait töltötte a haj­dani római polgár. Gondolko­dásra nincs időimért száz meg száz egyéb látnivaló, a mai Róma képe köti le az embert. Lépten-nyomon látom kiír­va: Bar. S ha a világon min­denütt táncos esti szórakozó­helyet is jelent, Olaszország­ban ez csupán egy aprócska, égre nyíló helyiség az utcára tett három-négy asztallal, fo­nott székkel, ahol cipőfűzőtől szappanig, cinzanotól sütemé­nyig minden kapható. Táncról- zenéről szó sincs, ha mégis akad üldögélő az asztalok mel­lett, nyugodtan mászkálhatsz köztük, sem korlát, sem egyéb nem szabályozza, hogy hol ül­jenek. Különben gyalogos alig. Mindenütt autó száguld, autó áll, autó csikorog, vagy dudál a torlódásban. A hatalmas autóforgalom szinte eltereli az ember figyelmét aZ élelmiszer- és egyéb boltok ürességéről. Az utcákon minden tenyérnyi hely, autóparkká alakítva. Ga­rázsgondja senkinek sincs, a Halló, itt a Tófalui Bi Október 5-én, délután 15,20 órakor örömmel közölte a szö­vetkezet vezetősége szerkesz­tőségünkkel, hogy a Miskolci Postaigazgatóság Egri Műszaki Fenntartási Üzemegységének dolgozói soron kívül, a párt­kongresszus'tiszteletére, besze­relték a telefont. Ez az ese­mény már csak azért is fon­tos a szövetkezet részéről, mert sok időt, fáradságot, pénzt ta­karítanak meg azzal, hogy a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents