Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

NÉPÚJSÁG 1962. október 7., vasárnap 08 Gaulle feloszlatta a parlamentet Egy hét a külpolitikában Szombat délután közzétették De Gaulle köztársasági elnök döntését, amellyel elfogadja a Pompidou-korrtiány lemondá­sát és feloszlatja a nemzet- gyűlést. A köztársasági elnök egyben újra a Pompidou-kor- mányt bízta meg az új válasz­tásokig az ügyek vitelével. De Gaulle pénteken este ér­kezett vissza Párizsba a Moürmelon-i katonai táborból, ahol a francia hadsereg őszi nagy hadgyakorlatait szemlél­te meg. Csak szombaton dél­előtt fogadta Pompidour mi­niszterelnököt, valamint Gas­ton Monnerville-t, Chaban De!mas-t, a parlament két há­zának elnökeit, és Pompidou benyújtotta kormányának le­mondását. De Gaulle háromne­gyed óráig tárgyalt miniszter- elnökével és ugyanannyi ideig az UNR-párti képviselőházi elnökkel. Gaston Monnerville, a szenátus elnöke mindössze két percig tartózkodott De Gaulle szobájában. A radiká­lispárti szenátor pártja kong- resszusan és a felsőházban is élesen elítélte De Gaulle ter­vezett alkotmánymódosításál és a köztársaság elnökének ön­kényuralmi törekvéseit. A francia politikai pártok megkezdték az október 28-i népszavazás és az új választá­sok előkészítését. A Francia Kommunista Párt • Központi Bizottsága kétnapos tanácsko­zásáról felhívást adott ki, amelyben leszögezi: az alkot­mánymódosítás feletti népsza­vazás óriási veszélyt jelent Franciaországra nézve. De Gaulle az alkotmányellenes népszavazásban felhatalma­zást keres, hogy újabb lépést tehessen a diktatúra felé. A Francia Kommunista Párt fel* szólítja a választókat, hogy a népszavazáson erőteljes ,,nem”-mel szavazzanak. Száll- janak szembe a monopoltőke szolgálatában álló személyi uralommal, amely méhében hordozza a fasizmus és á há­ború veszélyét, nyissák meg az utat a végleges demokrácia felé. A Francia Kofhmunista Párt mégismétli a demokrati­kus pártok és szervezetek egy­ségére tett javaslatát: egyesít­sek erőiket a Franciaországot fenyegető veszély elhárítására. A szocialista párt, az MRP. a függetlenek és parasztok pártja, a radikális párt és más ellenzéki polgári pártok képvi­selői megállaoodtak, közös kampányt indítanak, hogy á választók De Gaulle javaslata ellen szavazzanak. Az UNR természetesen De Gaulle mellett kelt hangulatot. Propag'ndáiát arra a fenyege­tésre építi, hogy De Gaulle le­mondása esetén Franciaország nemzeti katasztrófába rohan­na. (MTI) Hen Hella nyilatkozata az L9hnmanitéhan • PÁRIZS (MTI): Ben Bella i New Yorkba való elutazása ■ előtt nyilatkozott az L’Huma- , nité algíri tudósítójának. Az algériai kormány elnöke töb­bek között kijelentette: áz FLN kebelében lezajlott vál­ságot nem személyi ellentétek, hanem politikai nézeteltérések okozták, a körülményeik azon­ban nem tették lehetővé, hogy a válság okait a nyilvánosság elé hozzák. Algéria külpolitikája a Casa­blancái csoport dinamikus semlegessége mondotta a to­vábbiakban. — Nagyrészt azo­kon az elveken alapul, mint a Mali Köztársaság, Guinea és az EAK külpolitikája. Algéria az afrikai egység híve, ami politikai és gazdasági egységet jelent. A miniszterelnök azután rá­mutatott: az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzete a hét és fél éves háború követ­kezménye. Algériának más né­pek segítségére van szüksége. A legsürgősebb tennivaló, hogy az emberek jóllakhassanak és tető alá jussanak. Ben Bella kitért a tervezett földreformmal kapcsolatos ne­hézségekre. A föld nagyobb része nincs algériai kézben, a francia kormánynak megvan a lehetősége, hogy a nagybirto­kok megváltásához szükséges hitelek csökkentésével fékezze a földreformot. „A földrefor­mot lehetetlen egy, sőt, két év alatt végrehajtani, de nem vá­runk nyolc évig — mondotta Ben Bella. — Az elhagyott bir­tokokat már elkoboztuk, eze­ket közösen művelik meg a pa- rasztok”. Az újságírónak az egypárt- rendszerről és az FLN-nek az Algériai Kommunista Párttal szemben elfoglalt álláspontjá­ról feltett kérdésekre Ben Bella nem volt hajlandó vála- | szólni. Walter Schirra, a harmadik amerikai űrhajós az edzések idején. Mellette űrkabinjának modellje. Befejeződött a Francia KP Központi Bizottsági ülése Felhívás a francia néphess A küszöböli kívül nevelés is hatékonyabb, ha a munkahely segít. A munka az a küszöb, “ amelyet átlépve, meg­találják a társadalom bejára­tát jelentő kaput­A megyében alig többen, mint kétezren „átlépték” már a küszöböt, de a munkaképes cigánylakosság több mint 83 százaléka még mindig a küszöb előtt várakozik. Várakozik? Nem várakozik. Keresi, kutatja, hogy hol enge­dik átlépni a küszöböt, keresi a munkát. Egy részük még nem szívvel-lélekkel teszi, „serkentik” a rendőrségi ellen­őrzések is, de keresi, azokkal együtt, akik véglegesen elhatá­rozták: búcsút mondanak a csak operákban és operettek­ben olyan romantikus, valójá­ban testet-lelket pusztító élet­nek. Munkát keres. És amint je­lentkezik az első vállalatnál, nyomban szembetalálja magát a „cigánproblémával”. Mert rendszerint elutasítják. Van, ahol kerek-perec megmondják, hogy cigányokat nem vesznek fel, van, ahol azzal érvelnek, hogy a vándorlás során fella­zult a tulajdon különböző for­mái iránti tiszteletük (magya­rul: lopnak), azért nem igény­lik a munkájukat, van, ahol nem tartják kielégítőnek a ci­gányok munkaszeretetét, kitar­tását, stb., stb. Faji probléma ez? Nemzetiségi kérdés? Mert a válaszok nagy része mögött ez a szó áll nagybetűvel, ez a szó indokol: CIGÁNY. Mert cigány. Az Egri Cementgyár üzem­vezetője például kertélés nél­kül kijelentette, hogy nem ve­szi fel a cigányokat, hiába is küldte őket a munkaközvetítő. Inkább vár két hétig, míg „rendes” munkaerő nem jön. A Füzesabonyi Községi Tanács elnöke járt velük a varosban vállalatról vállalatra (a mun­kakeresők is füzesabonyiak) — sikertelenül. Az üzem vezetői nem is voltak rájuk kíván­csiak, ők kint vártak, amíg a tanácselnök tárgyalt az irodá­ban. — Engem nem kötelezhet arra senki, hogy felvegyem őket — érvelt az‘üzemvezető. — Ha minden gyárban annyi lenne a cigány, mint ..nálunk”, nem lenne cigányprobléma- Egyébként én helyesnek tarta­nám, ha kötelezővé tennék, hogy minden vállalat dolgozói tíz százalékát cigányokból to­borozza, s akkor nem lenne vita, ennek a rendelkezésnek én is alávetném magam. U a éppen rendelet hiány­** zik. — az megvan. Mi­niszteri és miniszterelnökhe­lyettesi rendelet szorgalmazza a cigányprobléma megoldását, és párthatározatok is. Ezek felhívják a vállalatok vezetőit, hogy igyekezzenek munkához juttatni a cigányokat, — ha kell, soronkívül is. Tíz száza­lékról azonban nem beszélnek- Nemcsak azért, mert a rende­let nem szól senkihez sem kö­telező érvénnyel, nem helyez kilátásba szankciókat azokkal szemben, akik nem munkál­kodnak eléggé a probléma megoldásán. A szocializmus lé­nyegéből fakad, alaptörvényé­ből, hogy nem tesz különbsé­get ember és ember között, hogv a társadalom nem haj­landó a rosszemlékű .,nume­rus ci&VS.i.i ’ okra munkaviszonyban azonban csak 2258 ember áll, a többiek alkalmi munkából élnek, nem sikerült elhelyezkedniük. 2119 felnőtt, munkaképes férfi és nő már több mint egy fél éve nem dolgozik. A cigányprobléma meglétét igazolandó, felsorol­hatnánk még a kulturális, szo­ciális, egészségügyi körülmé­nyeik jellemző adatait: nem tesszük ezt. Tagadhatatlan, hogy az analfabétizmus, a cse­csemőhalandóság, a higiénia problémái egészen speciális megvilágítást nyernek a ci­gányság relációjában. De az is bizonyos: addig, amíg ez a ré­teg nem dolgozik, nem jut rendszeres munkához, nem is emelkedhet a civilizált élet olyan színvonalára, amelyen már — természetesek a kultu­rális és egyéb követelmények is. Az embert a munka tette emberré, az emberré vált élő­lényt a munka teheti ember­hez méltó életet élő emberré. Addig, amíg a cigányság nem jut rendszeres, állandó mun­kához, addig elsősorban rend­őrségi jegyzőkönyvek, fertőtle- nítési naplók témája lesz. Ad­dig hiába írja a tanító a felszó­lítást, hogy a cigányszülő küld­je iskolába gyermekét, hiába viszik ki a telepekre a fürdő­sátrat. Fontosak ezek is, de úgy érezzük: csak akkor ér­hetnek el eredményt, ha társul melléjük a rendszeres munka- viszony, állandó kenyérkere­setet biztosító munkahely. A régi rendszer végzett, még mindig nem eleget, éppen hogy a „holt pontról” kimoz­dult ez a probléma. Az ered­mények, amelyek eddig szü­lettek, azok nem a cigánykér­dés megoldására tett erőfeszí­téseknek köszönhetők: a szo­cializmus építésének természe­tes következményei, velejárói. Az eredmények — emberek, akiket az építés a szociális és kulturális forradalom elszakí­tott a „többiektől”, akik már beilleszkedtek a társadalomba. Cigányputri. Mintha megállt volna az idő a falu szélén, s a huszadik század találkozna á legsötétebb középkorral. M ért van cigányprobléma. * * Szemérmesen lecsuk­hatjuk a szemünket, ha nem akarjuk észrevenni — hiszen könnyebb az alkotmánynak a faji és egyéb megkülönbözte­tést tiltó paragrafusait citálni, mint szembenézni a tények­kel. A tényekkel, amelyek sze­rint az ország lakosságának két százaléka él cigánysorban. A tényekkel, amelyek szerint a megye lakosságának 3,4 száza­léka cigány — több mint ti­zenkétezer ember. A tények­kel, amelyek azt bizonyítják, hogy ez a 12,018 ember nyo­morúságos körülmények között tengődik, nagy részben munka és lakás nélkül. Tizenkétezer, közülük 6148 16 és 60 éV közötti munkaké­pes korban levő. A cigányla­kosság 51 százaléka. Állandó. • f igányputrí áll a falu szé- lén. Ez a putri nem egyszerűen lakóhelye egy, /agy több családnak, hanem ielképe annak az életmódnak, amelyre azok ítéltettek, akika putri falai között keresnek me­nedéket az időjárás viszontag­ságai elől. Mert csak menedék íz, amit lakóinak ez a földbe- mélyedt alkalmatosság nyújt, nem lakás. Szomorú jelkép, keserű gon­dolatokat ébresztő szimbólum. Berendezése átvészelte az év­századok változásait, most is éppen olyan nyomorúságos, mint száz évekkel ezelőtt. Most is annyira — annyira? Kiáltóan jobban! — elüt la­kóinak életmódja a társadalom egyéb rétegeitől, mint hajda­nán. Jelkép a falu szélén. Nyo­morúságos „műemlék”, amely nemcsak külsőségeiben, de lé­nyeges jegyeiben is megőrizte, konzerválta a cigányság min­den társadalmi változást túl­élő elesettségét. Jelképe a hosszú számkivetettségnek. Tizenhét év alatt sok min­den megváltozott ebben az or­szágban. A magyar nép jögos büszkeséggel tekint vissza a közelmúlt vívmányaira, ered­ményeire, a sok tennivalóra, amelyekről ma már elmond­hatjuk: megoldottuk! — A ci­gánykérdés azonban nem tar­tozik ezek közé. Tettünk vala­mit, nem is keveset, de — még akkor is, ha ez összehasonlít- 'hatatlanul több, mint amit a Az ENSZ-közgyűlés általá- 1 nos politikai vitája során fel- 1 szólalt Péter János, magyar i külügyminiszter és ismertette ] a Magyar Népköztársaság ál- i láspontját a legfontosabb i némzetközi kérdésekkel kap- ] cSolatban. A magyar külügyminiszter ' felhívta a figyelmet arra, hogy 1 a nyugati, de különösképpen ' az amerikai politikában ismét < érvényesülnek a „szakadék < szélén való táncolás” tünetei'. ' S éz annál sajnálatosabb, mert > éppen akkor kerül e politika 1 követkaptében veszélybe a bé- ■ kés egymás mellett élés, ami- ■ kor egyébként reálisak a lehe- 1 tőségek a világháborús ve- 1 szély kiküszöbölésére. Nyíl- ] vánvaló, hogy amikor csak egy ] alternatíva létezik: vagy elke- i rülhetetlenül masírozni a nuk- ■ leáris világkatasztrófa felé, : Vagy biztosítani az egymás ■ mellett élő nemzetek békés < versenyét, akkor a háborús ( szakadék szélén táncolás poli­tikájának felújítására irányuló : minden kísérlet, a korábbiak- 1 nál is gyűlöletesebb gonosztett az emberiség ellen. A magyar külügyminiszter sorra vette azokat a kérdése- ' két, amelyek leginkább fog­lalkoztatják a világ közvéle- ; ményét és a különböző kormá­nyokat. Az Európai Közös Piaccal kapcsolatbán megje- ' gyezte, hogy a katonai bérén- 1 dezések láncolatán belül Nyu­gaton most a gazdasági közös- , ségek gyűrűjének létrehozásá­ra törekszenek. Mindenki előtt /ilágos, hogy ennek a politiká- : nak az a célja, hogy gazdasági , látteret adjanak a Szovjetunió és a szocialista országok ellen rányuló agresszív katonai szö­vetségnek. A szocialista or­szágok azonban nem ijednek neg az ilyen nagyratörő el­képzelésektől, azt szeretnék csupán, hogy a két rendszer versenyében a zavarok mini­málisak legyenek. Ezért magyar részről is tá­mogatják a nemzetközi keres­kedelmi értekezlet gondolatát, amelyet, a Szovjetunió kormá­nya vetett fel, s amelyről a szovjet küldöttség javaslatot ‘.erjesztett elő az ENSZ-ben. A .ovábbiakban szólott a leszere­lés kérdéséről és hangoztatta, hogy a jelenlegi ülésszakon beterjesztett új szovjet javas­latok termékeny lehetőségeket nyújtanak-«* * leszerelés ügyében folytatott tárgyalások sikeré­hez. Szocialista részről más fontos kezdeményezések is tör­téntek. így például Lengyel- ország más szocialista államok­kal együtt Közép-Európában atommentes övezet megterem­tését indítványozta, a varsói szerződés tagállamai pedig ja-v vasolták, hogy hajlandók meg-« nemtámadási egyezményt köt- i ni a NATO-áliamokkal. Sajná-J latos, hogy nyugati részről eí konstruktív és az általános bé-< ke érdekeit szolgáló kezdemé-J nyezésekre semmiféle válasz? nem érkezett. Ugyanilyen ne-5 gatív az a mérleg is, ami aj német békeszerződéssel és aj nyugat-berlini helyzet rende-5 zésével kapcsolatos- Az e téren« elhangzott szovjet javaslatok- 5 ra mind ez ideig*nem. hangzott? el semmiféle reális nyugati el-5 lenjavaslat. Közben a hideghá-J borús sajtó igyekszik fokozni J a feszültséget a nyugat-berlini 5 kérdéssel kapcsolatban. < Péter János említést tett? azokról az amerikai manőve- J rekről is, amelyek az 'úgyne-< vezet t „magyar kérdés” fel ve-« lésével igyekeznek fokozni a* hidegháborús légkört magában? a világszervezetben is. Hiva-í talos amerikai beismerés sze-< rint: ez a manőver az Egyesült J Államok keleti politikáját is? súlyosan megterheli. Ismertet-^ te az amerikai külügyminisz-« tórium egyik állampolgárának^ nyilatkozatát, amely beismeri,^ hogy az ENSZ-ben tárgyalt« „magyar kérdés” miatt a ma-] gyár—amerikai viszony zsák-' utcába került. A zsákutcáért] kétségkívül az Egyesült Álla-« mok kormánya a felelős. A] magyar álláspont rendkívüli egyszerű és világos: azokkal; az országokkal, amelyekkel vi-, szonyunk normális és korrekt,1 szintén igyekszünk barátivá! fejleszteni kapcsolatainkat,' amelyekkel pedig nem kielé-! gitő, vagy rossz a viszonyunk,' normális kapcsolatokra törek­szünk. Magyar szempontból kétség­PARIZS (TASZSZ): Ivry-ben, Párizs peremváro­sában befejeződött a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. Az ülés részvevői a népszavazás előtti kampánnyal és a demokráciá­ért folytatott harccal kapcso­latban — amiről Roland Le­roy, a Központi Bizottság tag­ja tartott beszámolót — felhí­vást intéztek a francia néphez, Mint a felhívás rámutat, a népszavazás nagy veszélyt rejt magában, s ezért nemcsak a szervezett demokratikus erők ítélik el, hanem a nemzetgyű­lés, az államtanács, az alkot­mány jogi tanács, a volt köz- társasági elnökök és a szená­tus elnökei is. A népszavazás az alkotmányt sérti meg, új szakaszt nyit a diktatúra felé vezető úton. E bonapartista módszer semmibe veszi a nép­szuverenitás elvét. A felhívás felszólítja a fran­ciákat, hogy a népszavazáson nem-mel szavazzanak. Han­goztatja, hogy a kommunisták támogatnak minden olyan kezdeményezést, amely a tény­leges demokrácián alapszik. (MTI) kívül ez a felszólalás volt a hét egyik legfontosabb esemé­nye, mert hiszen a legtekinté­lyesebb nemzetközi fórumon, az ENSZ-közigyűlésen alkalom nyílott hazánk álláspontjának kifejtésére. Ami- az egyik leg­többét vitatott nemzetközi kér­dést, az Egyesült Államok Kuba ellen irányuló agresszív terveit illetii, e héten újabb eseményekre került sor. Az egyik: a kubai kormány nyi­latkozata, amely elemzi az amerikai provokációk külön­böző változatait és arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy bármi történjék is a Karib-tenger térségében, a kubai nép meg­védi hazájánák minden talpa­latnyi földjét, s minden eset­leges következményekért a felelősség teljes mértékben az Egyesült Államokra hárul. A másik esemény az Amerikai Államok Szervezetéhez tartozó országok külügyminisztereinek értekezlete, amelyen az Egye­sült Államoknak sikerült ki­kényszeríteni egy Kuba-ellenes határozatot. Ez azonban, Rusk miniden igyekezete, ígérgetései, és fenyegetőzései ellenére is, lényegesen eltér az eredeti amerikai elképzelésitől. Egyelő­re még nem sikerült elérni a tulajdonképpeni célt, amit ebben a kérdésben az amerikai diplomácia követ, és aminek az a lényege, hogy a NATO- hoz hasonló szervezetet hozza­nak létre a Karib-tenger tér­ségében Kuba elszigetelésére. Mindenesetre az amerikai kor­mány fokozza a nyomást az e . térségben élő népek kormá­nyaira. , A hét végén a világsajtót élénken foglalkoztatta a fran­cia kormány helyzetének meg- '■ rendülése, ami péntekre vir­radóra a kormány bukásával végződött. Olyan széles ellen­zéki front bontakozott ki a francia nemzetgyűlésben, ami­lyenre valószínűlég maga De ; Gaulle sem számítóit. Az el­lenzéki front, amely a kommu- i nistáktól egészen a katolikus MRP-ig terjedt, sőt. egyes De Gaulle-párti képviselők is csatlakoztak hozzá, az elnök alkotmányreform-terve ellen alakult ki. De Gaulle-nak az a törekvése, hogy a jövőben a nemzetgyűlés megkerülésével, népszavazáson válasszák meg ■ a köztársaság elnökét. Ebben az elgondolásban az a lényeges, hogy De Gaulle ’ mindenféle alkotmányos ellen- ; őrzést meg akar szüntetni az elnöki tevékenységgel kapcso­latban. Jóllehet, a jelenlegi nemzetgyűlésen minden tekin- ; tetbén De Gaulle engedelmes ; eszköznek bizonyult, a tábor­nok-elnök formálisan is bizto- ' sítani akarja a maga számára 1 az egyeduralmat. Ha tervei si­kerülnek, Franciaországban ■ bevezetik az elnöki diktatú­rát. Nem lehetetlen, hogy a ■ kormány leszavazása beleillik De Gaulle elképzeléseibe, s az : elnök jó alkalmat lát benne a nemzetgyűlés feloszlatására. A ■ jelek mindenesetre amellett ■ szólnak, hogy De Gaulle a pol­• gári demokrácia utolsó marad­■ ványainak temetésére készül. * PAÁL FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents