Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-31 / 255. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. október 31., sxerAa Öregasszony, nem vénasszony .. . A napokban az egyik falu­ban jártam, ahol betévedtem a dolgozók iskolájába. Végigpil­lantottam a sorok között és megállt a tekintetem egy idős, fejkendős nénin. Megálltam mellette, csodálkozva nézhet­tem, mire ő megszólalt: — Még csak ötvenegy eszten­dős vagyok, kedvesem. Igen, igen. Most végzem a hetedik osztályt. De, miért ne? Tanulni soha se késő, aztán nekem csak elhiheti: öregasszony, nem vén­asszony ... És mielőtt elmen­tem, az ötvenegy esztendős „nem öreg” néni olyan felele­tet vágott ki magyarból, hogy megirigyelhette volna tőle akármelyik hetedik osztályos jeles tanuló gyerek... (sz... y) — MA DÉLELŐTTRE hív­ták össze Egerben, a MÉSZÖV tanácstermébe a MÉSZÖV választmányát. Molnár Fe­renc, a MÉSZÖV főkönyve­lője, a megye földművesszö­vetkezeteinek gazdálkodási és vagyonvédelmi helyzetét fogja ismertetni. •- ÜLÉST TARTOTT tegnap a pétervásári járás Hazafias Népfront elnöksége. Az elnök­ségi ülést Fedémes községben tartották meg, ahol megtár­gyalták a községi Hazafias Népfront-bizottság munkáját. — MA DÉLELŐTT a me­gyei tanács klubhelyiségé­ben közgyűlést tart a Heves megyei Szövetkezeti Barom­fikeltető Állomás tagsága. A közgyűlés részvevői megvi­tatják az 1963. évi tervet és költségvetést.- A PÉTERVÁSÁRI járás 23 községében szervezték meg a tisztasági •mozgalmat. Egy- egy falunak 100 pontot'kell el­érnie ahhoz, hogy megkapják a tiszta község címet. — 200 VÉRADÓJA van a pétervásári járásnak. Ameny- nyiben Egerben sikerül meg­oldani a nagyobb ütemű vér­vételt, abban az esetben máris újabb dolgozók jelent­keznek véradásra. — 110-EN VETTEK RÉSZT Bükkszenterzsébeten az idősek találkozóján. A község vezetői­nek figyelmessége nagyon jól­esett a nyugdíjasoknak, s a ba­ráti találkozót az úttörők vi dám kultúrműsorral tették em 1ékezetessé. Idő járás jelen tés Várható időjárás szerda es­tig: Változó mennyiségű fel­hőzet, néhány helyen kevés eső. Mérsékelt, Időnként kissé élénkebb szél. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet általában 8—12 fok között, ke­leten helyenként 12 fok felett, legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet 2—6 fok között. A televízió műsora 18.00: Tanuljunk oroszul! Nyelvlecke kezdőknek. 18.20: Tv-magazin. 18.55: A láthatat­lan birodalom. Kende István előadása. 19.15: Tv Világhíradó. 19.30: Budapesti zenei hetek, 1962. A záróhangverseny I. ré­sze. Közvetítés a Zeneművé­szeti Főiskola nagyterméből. — 20.20: Suhog a pálca. Angol film. (Tizennyolc éven alul nem ajánlott!) 21.40: Hírek. Tv Vi- lághíradó ismétlése. (MTI) Ezer TIT-tag — 2800 előadás Interjú Darvas Andornéval« a TIT Heves megyei titkárával .0X1 EGRI VÖRÖS CSILLAG Aki szelet vet EGRI brödY Pirosbetűs hétköznapok Gyöngyösi Puskin Randevú Koppenhágában HATVANI KOSSUTH Énekes csavargó HEVES Szerelmi levelezés PétervasAra Szurkolók lesen FÜZESABONY Szép amerikai fSZBWM W • AA Ü S o Egerben este 7 órakor: GÜL BABA fBérletszünet) A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat terveiről be­szélgettünk .. Darvas Andorné­val, a TIT Heves megyei szer­vezetének titkárával. A ter­vekről, amelyek meghatároz­zák a társulat munkáját, az 1962—63-as népművelési évad­ban. — A társulat népművelési munkáját a kongresszusi irány­elvek és az MSZMP Heves me­gyei Bizottsága kulturális tár­gyú határozatainak szellemé­ben végzi. Ezeknek megfelelő­en megszűnnek a községekben a néhány évvel ezelőtt szerve­zett népművelési munkaközös­ségek, helyettük TIT-csoporto- kat alakítunk. A TIT-csopor- tok már megalakultak a gyön­gyösi járásban és részben • a hatvaniban is — mondotta be­vezetőül Darvas Andorne. — Mi a különbség a „nép­művelési munkaközösség” és a „TIT-csoport” között? — A munkaközösségek csak előadói kollektívák voltak. A TIT-alapszervezetekben kibon­takozó szervezeti élet, a rend­szeres továbbképzés pedig le­hetővé teszi, hogy a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat valóban az értelmiség tö­megszervezete legyen. Ez a tömegszervezet képes lesz arra, hogy hatékonyan emelje az előadások színvona­lát, és jelentőségéhez, súlyához mérten kivegye részét az ak­tuális politikai, gazdasági és művelődési feladatok megoldá­sából. — Konkrétan, milyen fel­adatokról lehet szó? — Elöljáróban két szám: a megyében ezer TIT-tag van, akik körülbelül annyi előadást tartanak az idén, mint tavaly, tehát 2800—3000-ret Nyilván­való, hogy a társulatnak nem minden tagja fog előadást tar­tani. Akik „nem jutnak kated­rához”, azok — patronáló kö­zösségbe tömörülve — támo­gatják a gyengébb termelőszö­vetkezeteket, (egy kollektívában mérnök, pedagógus, közgaz­dász, jogász és orvos dolgozik majd: aszerint, hogy milyen problémái vannak a termelő- szövetkezetnek), vagy idállitá- sokat rendeznek, részt vesznek a társulat ellenőrző munkájá­ban és szeretnék, ha minél többen írnának cikkeket a TIT folyóirataiba. Azt tervezzük, hogy felszabadulásunk husza­dik évfordulójára monográfiát jelentetünk meg a megyéről — esetleg közösen más szervek­kel —, s a monográfia egyes fejezeteit megírhatnák a tár­sulat tollforgátó tagjai. — Ezek lényeges problé­mák, de főleg a társulat bel­ső életére vonatkoznak. Az ismeretterjesztő munka ha­gyományos területeiről is szeretnénk néhány szót hal­lani. — Említettem: nem lesz több előadás, mint tavaly, de re­méljük, színvonalasabbak lesz­nek, mint az egy évvel ezelőt­tiek. Az idén is legfontosabb­nak tartjuk a különféle akadé­miákat. A megyében 23 első évfolyam indul a munkásaka­démiákon, a 33 második és két harmadik évfolyam mellett. A termelőszövetkezeti akadé­miák közül 38 megérte a má­sodik évet, 20 első évfolyam indul és egy harmadik. A me­gyében 68 helyen biztosítunk előadót a nők művelődési kö­réhez. Ebben a népművelési évad­ban ritkán tartunk egyes elő­adásokat, a helyi érdeklődés­nek megfelélően arra töreked­tünk a társadalmi szervekkel együtt, hogy előadás-sorozatok induljanak, beiratkozott, hall­gatókkal — így az esetről eset­re jelentkező közönségszerve­zési problémák is szinte ma­guktól megoldódnak. Együtt­működve például a megyei művelődési autóval, szerve­zünk egyes falukban négy­négy előadásból álló sorozato­kat. Az autó minden hónap­ban más járás öt községébe vi­szi el — hetenként meghatáro­zott napon — a TIT-előadókat. Az ismeretterjesztő munká­ról szólva beszélni kell a sza- badegytemekről is. A szabad- egyetemeken 15 tagozaton tar­tunk előadásokat. Legnépsze­rűbbek a filozófiai tagozatok: tavaly is sikerrel zárták az évet a filozófiai előadás-soro­zatok. Az idén a jogi tagoza­ton nemcsak a népi ülnökök számára tartunk előadásokat, hanem a társadalmi bíróságok tagjainak is. — Lesz-e elegendő szem­léltető eszköz az előadások­hoz? — Országos probléma, ■ hogy kevés az előadásokat illusztrá­ló, a mondanivaló megértését elősegítő, jó bemutatóeszköz. Kevés a kép, a kísérleti esz­köz, s csali néhány filmmel di­csekedhetünk. A megyei kes- kenyfilmtár állománya ugyan­is nagyrészt elavult, ami van, az is kevés. Frissíteni kellene az anyagot. Emellett mikrosz­kópok kellenének, epidiaszkó­pok, diavetítők, kísérleti esz­közök. Arra lenne szükség, hogy a megyei filmtár megyei szemléltető eszköztárrá ala­kuljon, és persze, ezt a gyűjte­ményt fel is kell szerelni, hogy képes legyen a közeli há­romezer előadás illusztrálásá­ra. — Melyik szakosztály iránt mutatkozik a legnagyobb ér­deklődés? — Érdekes, hogy a legna­gyobb érdeklődés a nemzetkö­zi szakosztály iránt mutatko­zik. Kémia, .fizika és matema­tika szakos tanárok akarnak belépni ide, városiak és falusi­ak egyaránt. Azok, akik más szakosztályban — képzettsé­güknél fogva — sokkal job­ban tudnák szolgálni az isme­retterjesztés ügyét. Egyébként is problémák vannak a külpo­litikai ismeretterjesztéssel. A színvonalas, aktuális témájú előadásokhoz friss, és bőséges tájékoztató anyagra lenne szükség, amivel, sajnos, nem dicsekedhetünk. Éppen ezért, bár népes gárdája van a kül­politikai ismeretterjesztésnek, alig tartunk néhány friss, nemzetközi problémával fog­lalkozó előadást. Ezen egyelőre 1 nem tudunk változtatni. Ettől a szakosztálytól a jövőben nem azt várjuk, hogy a legfrissebb eseményekkel foglalkozzék, a napi fejleményeket elemezze, hanem azt, hogy az eseménye­ket ismertesse, világítsa meg, hogy a jelen és a közelmúlt eseményei mint függenek össze a legújabb kor árarrflataival, mozgatóerőivel, fontosabb je­lenségeivel. — Az MSZMP kongresszu­si irányelvei kimondják: „A népművelés fontos feladata, hogy az idősebb generáció­nak az a része, amelyiknek nincs meg az általános isko­lai végzettsége, az iskolán kívüli népművelés segítségé­vel is hozzájusson a nyolc- osztályos iskola ismeret- anyagához.” Mit tesz ezért a TIT? — Egyelőre csak tervezge­tünk, még orázágos szinten sem született döntés, hogy ezt mint akarjuk megvalósítani. A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy célravezető az ismeretterjesztő munka ke­retei között — az általános is­kola tantervének megfelelő előadás-sorozatokat szervezni. Aki ezek anyagát elsajátítja, az egy-két szaktárgyból „befe­jezi az iskolát”. A következő évben a másik tárgy kerül sor­ra, illetve arra „iratkozik be” a halható. — Persze, én most csak a külföldi tapasztalatok­ról beszélek, hazai kezdemé­nyezésről, próbálkozásról még nem tudok beszámolni. — Milyen lesz az előadá­sok ,,műfaji megoszlása”? — A községi művelődési ter­veket most vitatják meg a végrehajtó bizottságok. Az el­fogadott tervek — a vb-hatá- rozatok — beérkeznek hozzánk, s mi, az ismeretterjesztő mun­ka irányítói, ezután kérjük fel az előadókat. Mivel a tervek még nem érkeztek meg, szá­mokról, „műfaji megoszlásról” nem lehet beszélni. De — és ezt ismételten sze­retném hangsúlyozni — nem a mennyiség, a minőség lesz a fontos. Az előadások színvona­lát keli emélnüíik. Csak szín­vonalasabb előadásokkal tud­juk újabb rétegek érdeklődé­sét felkelteni és megtartani a régiekét, azokét, akik már ed­dig is hallgatták az ismeret- terjesztő előadásokat, — mon­dotta befejezésül a TIT me­gyei titkára. ffc.) 1962. OKTOBER 31., SZERDA: FARKAS 445 évvel ezelőtt, 1517-t>en e nápon halt meg FRA BARTOLO­MEO olasz festő, a firenzei reneszánsz legnagyobb mestere. Mű­veit a zárt és monumentális jellegű kompozíció jellemzi. Fő műve a Pietá. 120 évvel ezelőtt, 1842-ben e napon halt meg ALEKSZEJ KOL- COV orosz költő. Lírája az orosz népdalokban gyökerezik és a parasztság nehéz életét, sajátos, érzelmes gondolatvilágát festi. Belinszkij szerint versei: „az orosz irodalom alapvetően klasszi­kus alkotásai”. 105 évvel ezelőtt. 1857. október 31-én született AXEL MUNTHE svéd orvos és Író, akinek nevét a legtöbb világnyelvre lefordított San Michel regénye című regényes, korrajza és önéletrajza tetté ismertté. 1918. október 31-én tört ki Magyarországon a POLGÁRI FOR­RADALOM. Könyvek a parádi ruházati holtban és a cukrászdában — Mennyi a havi forgalmuk? — kérdezem a parádi textilbolt vezetőjét, Szakács Tibort. — Háromszázezer forint. Öl­töny, kabát, pulóver... — Nem, nem erre gondoltam. A könyvekre. Mert ott sorakoznak a köny­vek is a polcokon, a vevő la­pozgatja, mustrálgatja őket, mielőtt elszánná magát a vá­sárlásra. Útleírások, mesésköny­vek, mai fiatalokról szóló re­gények, szakkönyvek a rádió­szerelésről és a közlekedésren­dészetről. Bár az árukészletnek alig egy ezrelékét teszik ki a „raktáron” levő könyvek, a bolt egyik kirakatát teljesen a betűk szolgálatába állították az üzlet dolgozói. — Szóval, a könyvek? Ha­vonta ezerötszáz, kétezer forint a forgalmunk. Ha a forintösz- szeget nézzük, nem sok, de... — Igen, köszönöm, tudom. Éppen ez a „de” érdekelne... Mi lehet az a de, ami miatt mégis, ennyire törődnek a könyvekkel? Mi az oka annak, hogy az üzlet mind a négy dolgozója lelkes propagálója az irodalomnak — a textilbolt­ban is. Talán a jutalék? Az a tíz százalék, ami egyenlően meg­oszlik a bolt vezetője, két dol­gozója és a tanuló között? Két­ezer forint után kétszáz, fejen­ként ötven forint. Talán .az ötvenesért hozzák szóba a könyveket a kabát- és fehémeművásárlók előtt? Ta­lán ezért rendezték be a szép kirakatot is? Ha csak a pénz hajtaná őket: hasznosabb lenne, ha a ruhá­kat reklámoznák a könyvekre fordított energiával is. Vagy nem egyszerűen a pénz, hanem a felettes szervek utasítása, kívánsága a magya­rázat a textilboltiak buzgal­mára? Nem hinném. Néhány házzal odébb, a cukrászdában is lát­hat könyveket a vendég. Ha figyelmesen körülnéz a cuk­rászda vitrinjében, a rövid ita­lokkal telt üvegek társaságá­ban ott talál néhány könyvet A felettes szervek kívánsága bizonyára itt is legalább any- nyira latba esik, mint a textil­boltban. Mégis, mi lehet a de, ami miatt a bolti eladók igye­keznek könyvet adni a vásár­lók kezébe? — Magam is szeretem a könyveket — mondja a bolt vezetője —, szeretek olvasni. Ha nem is sikerül minden könyvet végigolvasni, legalább azt megtudom róluk: miről szólnak. Könnyebb így aján­lani. — Otthon is van könyvtá­ram — így Juhász Mária bol­tossegéd —, s szeretném, ha más is vágyakozna a szép; könyvek után. Szeretnék, ha más is vágya­kozna a szép könyvek után... Azt hiszem, ez a parádi tex­tilboltosok könyvforgalmának titka. (— czáli 00BOZÍ IMREI Egy plébánosnak, mégiscsak könnyebb, mint elnöknek... Hát nem? A ma­ga dolgába senki se szól bele. A szent könyvek nem változ­nak, az imádságok sem: akinek jó, beveszi, akinek nem jó, le­teszi ... De nekem! — minden áldott nap új kérdésékkel fáj- dítják a fejemet! És akármi­lyen nehéz, muszáj felelni rá­juk. A pap cigarettára gyújtott, a gyufa lángja felett Madarasra pillantva. — Muszáj volna — vetette közbe halkan. Az elnök azonban nem akar­ta meghallani a szót, rántott egyet a vállán, és folytatta: — Nálunk amúgy is minden másként van, mint maguknál, A pap elmondja a prédikációt... Hát nem? —és se közbeszó- lés, se visszapofázás. De pró­bálná csak meg , egyszer nálunk! Kapna hideget is, meleget is. És hiába emle­getné az egy is­tent, ezeknek száz is kevés, ez már mind­egyik maga akarja megvál­tani a világot. Falinak el­mosolyodott, összeszűkült a szeme, gúnyo- san és sokat tu- dóan villogott ki a szemhéjak résén. — Még ne pa­naszkodjon — mondta, cin­kosan hunyorítva. — Az em­berei, amennyire én tudom, még eléggé nyugodtan tűrik, hogy semmi sem megy rende­sen: hogy a kezdeti nehézsé­gek túlságosan sokáig tart*» nak. (Folytatjvlr 20. — Igen, igen... De sajnos, ez vele jár a változással. — Köszönöm szépen! Hát micsoda változás ez? A nyáj bent, a pásztor kint? — Ejnye, ne mérgesítsen! Mondok ám egy cifrát mind­járt! Talán beállt volna kö­zénk? Igen? És minek, tisztelt plébános úr? — kocsisnak, ka­násznak, vagy tehenésznek? A pap is haragra lobbant, erős öklét az asztalra zuhintót­tá. — Más helyet nem találtak volna? — kérdezte indulato­san. — Tanult ember vagyok én!... Szép a kezem írása, für­gén számolok, az írógéppel Is elboldogulok: rám bízhatták volna a könyvelést, vagy mit tudom én, mit... ha egyálta­lán eszükbe jut, hogy van még ' itt egy ember, aki élni akar. — Menjen már! Hiszen aki tanfolyamon volt, az egyik irodai lányunk, Máté Maris, még az is folyton elvéti! Ka­par, s radíroz, pedig nem vol­na szabad... Ne gondolja'ám, hogy csak be kell írni a szá­mokat, szép sorjában! — min­denféle rovatokat találtak ki, fő, meg alrovatokat, meg mel­lékest ... az egyik tételt jobb­ra írják, a másikat balra, az­tán keresztbe-kasba, felülre, alulra, az isten se ismeri ki magát. — Én megtanultam volna. Nem hiszi? — Hát, elhiszem11 — Na, látja! De hát, kár er­ről beszélni... Kifelejtettek £ lakodalomból: már most csal toporgok az ajtó előtt, várva hogy mikor széled él a nász­nép, valami talán marad a: asztalon... — Fújt egyet, : mintha ezzel a mérgét is ki­fújta volna, akaratosam elmo solyodott. — Mindegy, amit le­het, megfogok! — az állama- azért nem hagyom felkopni mert maguk fölösleges ember csináltak belőlem. Töltött, s ivott, szemmel kí­nálva az elnököt. Madarai megnyalta a bor tetejét, aztán gyorsan- felhajtotta az egészet Eleinte csak meghökkentettél a pap szavai, de később mái vájkálni, turkálni kezdtek a lelkében, ez a kíméletlen be szed széjjelzilálta a maradék kis nyugalmát is. Szégyellt* magát, furcsán is bizonytala nul, arra gondolva, hogy Pali­nak válogatás és szépítés nél­kül önti elébe nyersen minden­napi gondjait, ő meg mindenki előtt hallgat a maga gondjai­ról, s közben a bolondját já­ratja az emberekkel, port hin! a szemükbe, hónapok óta... A2 nem is jutott eszébe, hogy a plébános ís csak itt, a hegyi kunyhójában, ennyire gorom­bán őszinte, ellenben a vasár­napi misén, — ahogyan egy­szer Madaras, könnyebb órá­jában, kedélyesen elnevezte, a hívek közgyűlésén- — egészen más beszéddel szokta traktálni az emberi füleket: — most ■ csak a tulajdon hamisságát 1 forgatta elméjében, és ettől : élég gyalázatosán érezte mar , gát. ; — Igyunk... az a mienk, ; amit megeszünk, megiszunk — ' mondta bizonytalanul, a pap elé tolva poharát, és e pilla­natban nem sok kellett volna hozzá, hogy ki vallja bűnbánó gondolatait, s ez bizony hiába- ’ való gyónás lett volna, mert az ilyen elnöki cudarságok felol- dozására Pálmáknak nem volt formulája: végül' is azonban, vallomás helyett, inkább ment­séget keresett, a papi foglalko­zás kevésbé bonyolult és fele­lős voltáról elmélkedve: •— ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents