Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-31 / 255. szám

tm. 5 31., Ztp Cukorgyártók A Selypi Cukorgyár emeletén, hátul, a présgépek mögött fehér köpenyes asszonyok és lányok csivitelnek. Elég egyetlen tréfás szó, vagy huncut szemvillanás, menten jó­kedvű nevetés harsan. Hogyan értik meg egymás szavát a gépek zajától? Ki tudja. Idegen a titkot meg nem fejtheti. nesen hozzánk vinnék a cukrot Bűn-e, ha önmagának csak finomat és szépet akar az ember? — Dehogy bűn. Sőt, határozottan érdem, ha abból mindenkinek haszna van. Minden­esetre hasznos, jó módszer a minőség javí­tására. — Néni gondoltam én a haszonra. De az idei cukor olyan finom, színre is olyan kifo­gástalan, hogy elrontanunk ném szabad. Az előírt kristálynagyságot kell gyártanunk. Ezt bízták ránk, jó gépeket adtak hozzá, a többi a mi kötelességünk. Amíg beszélgettünk, Virág Piroska álig nézett fel. Fél szeme a kockagépen volt. Uj- jai fürgén mozogtak, beidegződött, megszo­kott mozdulatokkal végezte munkáját. Ha csak a kezét látnám, fogadni mernék, hogy legalább 10 éve dolgozik a gyárban, ugyan­ezen a munkahelyen. De szép vonású arca fiatal, nemrégen még iskoláskönyv fölé ha­jolt. Már akkor Is ilyen komoly volt? Ügy látszik, a nevek néha hazugok. Virág Piroska ... komoly lány. Molnár Klára: a név komoly, majdnem szigorú. És milyen a leány, aki ezt a nevet viseli? Örökké csa­csog és nevet. Ki tudja, hányszor mondtuk neki, hogy a zsákra nézzen, amíg a felvétel elkészül. Hát kibírta? Íme, a fénykép. Itt a bizonyíték. Hiába, ha valaki 16 évés és csinos... Molnár Klára az idén dolgozik először. Gyakorlaton van itt, a Selypi Cukorgyárban. Látszólag könnyű munka az övé. De sok A hatvani vasutas színjátszók sikerrel mutatták be a Cigánybárót A hatvani vasutas dolgozók Liszt Ferenc Kultúrotlhománák színjátszó csoportja, ének- és zenekara sikerrel mutatta be Strauss kedves, melódiküs ope­rettjét, a Cigánybárót. A hat­vani közönség megismétlődő nyíltszíni tapssal jutalmazta a lelkes kultúrgárda teljesítmé­nyét. Számos szereplő lépett színpadra a darabban, köztük Nagy Erzsébet, Kelemen Már­ta, Léhotai István, Réti Mária, Jeszenkszid Gyula, Márkus János, Miklós József, akik jó szereptudással és kellemes | hanggal ajándékozták meg a | közönséget. Dicséret illeti Ángyán Jenő karnagyot és Molnár Istvánt, a rendezőt, akik estéről estére, fáradságot nem ismerve készí­tették elő az előadást. Szabó János munkája is eredményes volt, ő a táncokat tanította be. (r) Virág Piroska, a komoly lány Zúgnak, zakatolnak a gépek, egyetlen, örökké mozgó mechanizmus az egész terem. A présgépekről nagy, fehér‘táblákban érke­zik a cukor. Félre tenni, várni nem lehet. Egyetlen, erélyes kézmozdulat, már a gé­pen halad a fehér tábla. Bizony Ferenc, a komolyak és a nevetősek mestere ügyességet és nagy figyelmet igényel. Min­den zsákot — naponta több százat — gyorsan és jól csomagolni...? Na, lőrinci fiúk, ki versenyezne vele? Meg nem számoltuk, de 15—20 fiatal asz- szony és leány dolgozik a kockaüzemben, egy műszakban. Ki legyen gazdájuk, ki tenne igazságot, ha valamelyik gép hibázik? Fiatal lakatos akadna több is a gyárban. De vajon mi lenne vele, Negyvenezer holdon végezték ef a mélyszántást Modern külföldi gépek érdesnek — Mi újság a gépállomáson? — érdeklődtem Molnár György főmérnöktől, Horton, akivel ;>z új javítóműhelyben találkoz­tam, féltve őrzött, hűséges tár­sai, a gépek között. — Dolgozunk, sürget az idő! — S hadd tegyem hozzá, nem­csak az időjárás ... Brigádja­ink a pártkongresszus tisztele­tére vállalásokat, tettek s ígér­ték, hogy éves tervünket no­vember végére befejezik.. — Eredményeik? — Tervünket 90 százalékban már teljesítettük — mondja örömmel a főmérnök. — Be­fejeződött az őszi vetés, szán­tási tervünk 45 000 normál hold volt, amelyből 40 000 hol­don már elvégeztük a mély­szántást, s még mintegy 5000 hold megmunkálása van hát­ra. Két műszakban 70 trakto­ros dolgozik. — Távolabbi feladatok? — 133 erőgép és 22 SZK—3- as kombájn javítását, karban­tartását kell majd elvégez­nünk a téli hónapokban. Ko­moly lehu'vtot jelent majd a termelőszövetkezetek erőgé­peinek javítása is. A munkát megfelelő körülmények között végezhetjük, új, korszerűen felszerelt műhelyünkben. • A tágas szerelőcsarnokban, új gépek állanak. — Most kaptunk egy mo­dern, bolgár esztergapadot, szerelik az új fúrógépeket, várjuk a beígért gyalugépet is — mondja a főmérnök. A szerelőcsarnok szerszám­gépeinek szerelését a napok­ban végzik. Már működik az új gumi javító műhely, hama­rosan elkészül az autószerviz. Forog a köszörű korongja, búgnak a motorok... s az em­berek szorgalma biztosítéka a tervek teljesítésének. (r) Ahány osztály, annyi tsz-tag A gyöngyösi mezőgazdasági technikusok versenyfelhívása A kezdeményezés a gyön­gyösi Nemecz József Mezőgaz­dasági Technikum KlSZ-szer- vezetétől származik. Ebben az iskolában már az elmúlt évek gyakorlata is igazolta, hogy az ötlet helyes, megvalósítható és hasznos. Hasznos nemcsak a diákoknak, hanem a tsz-eknek is, hiszen a sürgős mezőgazda- sági munkák idején nagyon jól jön az a segítség, amit har­minc—negyven diák, tegyük hozzá: mezőgazdasági techni­kus-jelölt tud nyújtani a szö­vetkezetnek. * A gyöngyösi IV. éves mező- gazdasági technikusok már két éve tagjai a Mátragyöngye Tsz-nek. Nem külön-külön, személyenként, hanem az osz­tály egésze képvisel egy sze­mélyt, azaz: egy osztály — egy tag. Amikor az osztály a szövet­kezetben dolgozik, az elvégzett' Munkának megfelelően a munkaegységet is megkapják. A munkaegységet az osztály kapja. Hogy az osztály teljes jogú tagja a szövetkezetnek, azt az is mutatja, hogy kül­döttsége mindig részt vesz a közgyűlésen. Az elmondottak szerint a haszon nyilvánvaló. De ha azt is elmondjuk, hogy az osztály háztájit is kap a szövetkezet­től, az előbbi megállapítás még nyilvánvalóbbá válik. Az osztály háztáji gazdasá­gában tavaly hat és fél hektó bor termett, s az idén hasonló mennyiségű termésre számíta­nak. Az elmúlt évben összesen 150 munkaegységet gyűjtöttek ösz- sze, az idén a 180-at akarják elérni. Az osztály a másfél év alatt több mint húszezer forint "jövedelemre tett szert, amiből tíz napig campingeztek a Ba­latonnál, s jutott még a kisebb kirándulások 'költségeire is. Az idén úgy számítják, hogy az érettségivel együttjáró kiadá­sokat a tsz-ben szerzett jöve­delemből fedezik majd. És ez sem kis dolog! Munkájukról még néhány részletet. A tavasszal négy al­kalommal voltak kint borsót kapálni. A teljesítményük 15 hold volt. Többször előfordult, hogy vasárnap délelőtt, vagy tanítási szünet napján az egész osztály a szövetkezet­ben dolgozott. Egyetlen fél­napon 30—35 munkaegységet tudnak teljesíteni, Háztáji sző­lőjüket az idén háromszor kö­tözték, négyszer kapálták és négyszer permetezték. A met­szést is maguk végezték. Ha csak az anyagi haszonról szólnánk, egyoldalúak lennénk. Talán" nem olyan kézenfekvő, de legalább olyan hasznos és gyümölcsöző az a tapasztalat, amit a tsz-tagsággal együtt já« ró munka végzése idején sze­reznek. ök már a jövendő me­zőgazdasági technikus szemé­vel néznek körül, figyelnek meg mindent, és vonják le" a tanulságot. Régi mondás, hogy a tudás fokmérője mindig a gyakorlati élet. Nekik így nyí­lik alkalmuk az elmélettel szinte egy időben bőséges ta­pasztalatot gyfljteniök a közös gazdaság sokféle területére vo­natkozóan. Talán nem hat túlzásnak, ha azt mondjuk: ez a tapasztalat- gyűjtés még nagyobb érték, mint amit a munkaegységek száma fejez ki. Lehet-e tovább vitatkozni azon, hogy a gyöngyösi mező- gazdasági technikum diákjai­nak kezdeményezése helyest Nem. Éppen sokrétű jelentősé­ge késztet bennünket is arra, hogy az ötletet nyilvánosságra hozzuk és ajánljuk mindazoknak at iskoláknak, amelyekben mező- gazdasági jellegű gyakorlati foglalkozás folyik. A gyöngyö­siek felhívásának elfogadása olyan nagyszerű kapcsolatok megteremtését eredményez­heti, amely a szövetkezetek szempontjából is nagyon fon­tos. G. Molnár Ferenc ha nyelvére j venné az asz- J szonynép, vagy talán vala- < melyikük ép­pen férjül fog- \ ná? Bizonyára * nem véletlen, í hogy Bizony i Ferenc a rész­leg vezető la- j katosa. Elmúlt í 39 éve, hogy aj szakmában dolgozik, kettő J híján 60 éves. j Így aztán sem­mi félreértés 5 sincs, ha vala- í — Olyan a teteje, mint egy melyik menyecske műszak« tepsi. Csak jóval nagyobb, közben maga mellé inti. Más-« Persze, ebben semmit nem sü- ról szó sem lehet, igazítani,; tünk. Majd a cukorral. javítani való akadt a gépen, i — Gondolja, ebből jut ma- végzj nagy hozzáértéssel« Kának is? — kérdezem Virág , . , , . . , . Piroskát es Minden leánynak, asz- j — Azt biztosra nem tudom, szonynak egyformán szívesen:; De igyekszem úgy dolgozni, Bizony Ferenc. mintha innen, a gépről egye - F. L. Molnár Klára, a nevető lány Egészségtelen vásári Ez év őszén is megrendezték Hatvanban a Már hagyomá­nyossá lett kétnapos vásárt. Azóta jó néhány nap eltelt, ki­ürült a kastélykert, elszállítot­ták a megmaradt árut, lesze­relték a sátrakat: Ám mégsem üres a kert, mert az őszi nap­fény idecsalogatja a sétálókat, itt tornásznak a diákok, ide Í árnak a mamák apró gyerme­kikkel, hogy a füstös, városi levegő után napozanak, friss^ levegőt szippantsanak. Éppen ezért, most már jo gosnak érezzük a kívánságot, hogy a Városgondozási Válla­lat az ott maradt rengeteg sze­metet, papírhulladékot végre eltakarítsa, mert kellemetlen környezetben sétálni, tornászni és napozni nemcsak rossz, de nagyon egészségtelen 1». (r) Tisztelt Hallgatóim! Azt hiszem, itt az ide­je, hogy az örökösen periférikus mezőkön bolyongó irodalomtu­domány végre valami fontosat is qsináljon. Ahelyett, hogy elhunyt íróink szellemi koncain marakodnánk, például azt kellene végre el­döntenünk, és egyszer, s mindenkorra megálla­pítanunk, mennyit ihat egy pozitív hős. Engedjék meg, hogy felvázoljam ezt a prob­lémát! A minap átlapoztam a filmesek könyvelését, és megtudtam, hogy az utóbbi hetvenhat hó­nap filmjeiben a hősök pontosan nyolc hektó pálinkát, ezerötszáz hektó bort (vöröset és fehéret vegyesen), va­lamint fene tudja mennyi sört ittak meg. Ez magasabb, mint He­ves megye alkoholfo­gyasztása a futballsze- zonban, és megközelíti a görög kereskedelmi flotta vízkiszorítását. Természetesen, a fo­gyasztás mennyisége megoszlik pozitív és ne­gatív hősök között. Mi­vel a pozitív hősök köz­ismerten kevesebben vannak, mint a negati vök — és ez nemcsav filmjeinkben, regénye, inkben van így, hanem az életben is — nyilván /Me n n tßl Lkai £// // p ú zit m hm ? Elhangzott az LPFI (Lényeges Problémákat Feszegető Intézet) hallgatói előtt kevesebbet is isznak, mint a nagy számbeli fölényben levő negatí­vak. — Hacsak nincs igazuk azoknak, akik szerint a pozitív hősök­nek feltétlenül inniok kell. Ha ez beigazoló­dik. meg kell állapíta­nunk, mennyit és mit ihatnak? Ihatnak-e drá­ga, importált szeszkü­lönlegességeket, vagy maradjanak meg a ha­zai lehetőségek között? — Meg kell határoz­nunk az ivászati szno­bizmus kritériumait. Helyre kell állítani a pozitív hősök esetében a mennyiségi és minő­ségi szemlélet dialekti­kus egyensúlyát. — Vagyis: meddig menjen el a konstruktív ivó — elemzésünkben nevez­zük csak Ismeretlen Vedelönek —» a ven­déglátóipar támogatá­sába? Torkának mek­kora részét adja piacul a vendéglátóiparnak? Mennyit költhet ez irá nyű szenvedélyei ki­elégítésére, ha családos, ha sokgyerekes, vagy ha magános valaki? Ez esetben még nem árt differenciálni a férfiak és a nők között sem. Ezek a problémák elkerülhetetlenül fel­merülnek a még józan olvasóban, bármelyik filmünket nézi meg, vagy regényünket, no­vellánkat issza végig. Az egyszerűbb alkotá­sok — nevezzük őket nyugodtan sematiku­saknak — nem is okoz­nak ennél több problé­mát. Hadd említsem csak Kocaivó Bertá'an „Piálok, amíg van” cí­mű trilógiáját, amely­ben a főhős az az első mondatnál a szájához emeli a bütyköst, s' U sem teszi a kötet utol­só lapjáig, ahol is az öreg Hacsur szájáról fia veszi át a stafétát. Irodalmunk gyorsan kilábalt az öncélú sze­szelésből, s ma már a legkiválóbb alkotások hősei csinálnak is va­lamit, amíg isznak. (Verik az anyjukat, csábítják kolléganőjü­ket. gépkocsit lopnak, betörnek az iskolába, megmondják vélemé­nyüket n főnökükről, stb., stb.) — Itt most az a probléma, hogy az ivás milyen befolyás­sal bír aktivitásunkra, a bor, sör és ami még ki van írva, mennyire olajozza a cselekményt, a kibontakozást meny­nyire segíti elő, vagy fordítva, a regény feje­zetei késztetik arra a szerencsétlen — az író kénye-kedvének kitett — hőst, hogy fenékig ürítse a fenékig űriten- dőket. — Mi a helyzet ilyen szempontból az átlag­hőssel. a pozitívval, s a negtívval? Mennyit ihat egy po­zitív hős? Ismét ez a kérdés. Mennyit ihat ahhoz, hogy még az író akarata ellenére is egészséges, becsületes ember maradjon, ne csináljon marhaságo­kat. — Vagyis, mennyit kell innia ahhoz, hogy bátran ellenálljon min­den pozitivségét veszé­lyeztető merénylettel szemben? Elérkeztünk végre sarkallatos problé­mánkhoz: az ivás és n pozitívség dialektikájá­nak kérdéséhez. Kizár­ja-e a kettő egymást? Vagy éppen ellenkező­leg: elképzelhetetlenek egymás nélkül? Tudvalevő, hogy az irodalmi, művészeti al­kotás nem független at­tól, aki létrehozza. —• Itt kibővül a kör: az ivás nézőpontjából is analizálni kell a szer­zőt. — írhat-e pozitív hősről az. aki iszik? Eltilthatja-e az ivástól hősét a szesz-szerető szerző? Prédikálhat-e vizet, miközben torkán folyik a színes és az átlátszó italok Niagará­ja? — Van-é joga pozi­tív hősről írni? Van-e joga nem pozitív hősről írni? Kedves hallgatóimi Én csak érintettem azo­kat a kérdéseket, ame­lyeket életszínvona­lunk, irodalmunk fejlő­désével párhuzamosan felvet. Érdemes ezeken elaondolkozni. Meg kell válaszolnunk végre azt a kérdést: Ihat-e a po­zitív hős? Meg kell válaszolni azt a kérdést is. mi­ért iszik a pozitív hős? El lehetünk készül­ve, hogy kutatásaink azt bizonyítják majd, amit sejtünk is: azért isznak, mert ezt teszik "rugeti sorstársaik. — rie ez egyelőre nem blztoc. bízzunk. Hátka más okuk is van rá. (Garast

Next

/
Thumbnails
Contents