Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

1962. október 28., vasárnap

NEPCJSAG

3

Tanácskozik a megyei pártértekezlet

{Folytaid« a második oldalról) hogy a most szükségességéről kellett meggyőzni a parasztságot. Meggyőzni arró], hogy minden év, amely az egyéni parasztgazdaság talaján megy tovább, nehezíti egész népgazdaságunk előrehaladását, a mezőgazdaság termelésének fellendítését, s az egész falu, az egész parasztság kulturális előrehaladását.

Már a szervezés alatt felvetődött társadalmunk fejlődésének új jelensége — hogyan tovább? a kapitalizmus utolsó kizsákmányoló osztályának maradványával, a kuláksággal. Ezek gazdaságilag már korábban elvesztették kapitalista jellegüket és kizárólag, mint politikai kategória, vagy meghatározás szerepeltek a falu közvéleménye előtt.

Az átszervezés időszakában dönteni kellett, milyen legyen a munkásosztály, a parasztság viszonya ehhez az új jelenséghez. Kirekeszteni-e a gazdaságilag már megszűnt tőkésosztály maradványait az átszervezésből, vagy pedig a történelem során előállott új helyseinek megfelelően

meg vizsgálni, elemezni a fáin egész éleiéi

és dönteni egyedenként, hogy a kizsákmányoló osztályhoz tartozó kulákok melyike alkalmas, vagy hajlandó árra, hogy ezekbe az új gazdaságokba beilleszkedjék és ott dolgozzék. Helyesnek bizonyult pártunknak az az elhatározása, hogy a parasztságra kell bízni, döntse el a falu, kit tart alkalmasnak arra, hogy bevegye maga közé a szövetkezetbe, módot nyújtva ezeknek az embereiknek arra, hogy társadalmunk hasznos tagjaivá válhassanak. Mint annyi sok más, ez sem ment egyszerűen. Nagy volt az ellenállás, az értetlenség és sokscsor kísértett a rossz múlt, amikor keveredett, vagy azonos elbírálás alá esett a középparaszt és a kulák. Mindenekelőtt pártszervezeteinket, a községek vezetőit kellett meggyőzni ennek a régi szemléletnek helytelenségéről és a kialakult új helyzetben követendő egyedüli helyes politikáról.

Ez nehézséget okozott azért is, mert egyes szövetkezetek még a középparasztokat is általában az újonnan jelentkezőket sem akarták felvenni. Főleg a volt zsellérlakta vidékekre volt ez Jellemző, ahol komoly munkába került az említett elvek megértetése és gyakorlati végrehajtása. A mezőgazdaság szocialista átszervezésnek komoly problémáját Jelentette: úgy átszervezni a mezőgazdaságot, hogy ne csökkenjék, hanem lehetőleg emelkedjék a termelése. Ebben még egyetértés volt. A vita ott kezdődött, hogy e feladat megoldását egyesek a parasztság érdekeltsége nélkül, mások viszont egyes vidékek, főleg a szőlő- és a zöldségtermelő vidékeken létrehozandó alacsonyabb társulásokkal akarták megoldani.

E nézeteket vallók eey része az anyagi érdekeltséget valamiféle vlsszaléoésnek tekintette és úev beszélt róla. mint a szocializmus építésétől ’V«een módszerekről, valamiféle elvtelen engedményről a Vezető szervek részéről a pa- rao-rtság felé. Mások viszont azt bizonygatták, hogv a zöldség és a «zőifi csak laza tár- suli «ok útién művelhető, s maMnti az óionnan telepített szőlő lesz sivolmas arra. hogv

ott, is Tnpco,r>iA<.i,1ír%n a OBgV- zDsriálkodás.

Véeül is

a gyakorlat helyesnek ítélte azt az elképzelést,

hogy a mezőgazdaság átszervezését és a megszilárdítást olyan elvek alsóién kell végrehajtani. amelyekben megfelelően összhangban áll az állam. a szövetkezet és az egyén együttes érdeke.

Ezért is dolgozta ki 4 mv gyei pártbizottság az anyagi érdekeltség alkalmazásá* n»k elég széles skáláját, és a szövetkezetekre bízta ennek alkalmazását és hasznosítását.

A termelőszövetkezetek sok más problémája mellett komoly feladatot jelentett a létrejött nagyüzemi gazdaságok megfelelő szakemberekkel való ellátása. Ezeket a szakembereket állami gazdaságokból, hivatalokból s az élet más területéről kellett összeszedni és visszavinni Őket újra a mezőgazdaságba, Ezek között voltak és ma is vannak olyan agnonómusok, 'akik korábban ílagy uradalmak intézői voltak és ma a szövetkezetben többségük rendes, becsületes

ben pedig 157 millió forint volt. Emellett a megye gépállomásai 588 traktort, 155 arató-cséplő gépet, 1510 más mezőgazdasági gépet kaptak. Négy év alatt 320 tanyaközpontot és több ezer állati férőhelyet építettünk. A szövetkezetek anyagi támogatása mellett jelentős azoknak a szakembereknek, politikai munkásoknak a száma, akik. mint elnökök, mezőgazdászok, vagy pártmunkások dolgoztak és dolgoznak a szövetkezetekben. Az elmúlt három év alatt 76 elnök, 109 agronómus és jelentős számú pártmunkás került a termelőszövetkeztekbe.

Mindez a befektetés, a faFutnokl László előterjeszti a beszámolót.

munkát végez, mint agronó- mus.

Amikor ezeknek az embereknek szövetkezetbe való levitate szóba került, sok helyen komoly ellenállásba Ütköztünk. Egyesek úgy vélték, hogy megint valami régi világot akaruk megteremteni, gazdatisztekkel és intézőkkel. Csak nehéz felvilágosító munka árán sikerült meggyőzni, sokszor nem is a szövetkezeti tagságot, hanem a községek vezetőit, e politika helyességéről.

Mindezeket először pártszervezeteinkkel és párttagjainkkal kellett megértetni, mert gyakorlatilag rájuk hárult

ezeknek az elveknek az életbe való átültetése és realizálása. Amíg őket e politika helyességéről nem győztük meg, lehetetlen lett volna az előrehaladás, lehetetlen lett volna ennek a politikának valóra váltása.

Természetesen a kommunisták túlnyomó többsége ezekkel egyetértett, támogatta pártunk mezőgazdasági politikáját és e politikának lelkes harcosai ma is.

Csak a párt politikájának helyes értelmezése és a gyakorlatban való helyes végrehajtása hozhatta azokat az eredményeket, amelyeket megyénk mezőgazdasága elért. Ezekhez természetesen

nagyban hozzájárult államunk hallatlan anyagi segítsége is,

mellyel az országos milliár- dokból megyénknek is juttatott. A megyénk szövetkezeteinek nyújtott állami támogatás 1959-ben 65 millió, 1961lun végzett politikai munka nem maradt nyomtalanul. Szövetkezeteink, szövetkezeti parasztságunk egyre több árut ad a népgazdaságnak.

Kenyérgabonából, ha az 1957-es évet száknak vesszük, akkor 1961-ben 142,7 százalékot adtunk a népgazdaságnak. Hízott sertésből 194 százalékot, tehát 94 százalékkal többet vásároltunk fel, mint 1957-ben. Baromfiból 1957- ben 20 vagonnal, 1961-ben pedig 73 vagonnal vásároltunk fel. Tejből 1957-ben 80936

hektolitert, 1961-ben pedig 135 767 hektolitert. Szőlőből, még az egyéni gazdaságok idején, az össztermésnek váltakozva 30—50 százalékát értékesítették az - államnak, addig 1961-ben az össztermelés 81 százalékát vásároltuk fel. Zöldség- és gyümölcs-felvásárlásunk 1957-ben 5360 vagon volt, 1961-ben 7100 vagon. A megye mezőgazdaságának össz-felvá- sárlását forintban számolva és 1957-et száznak véve, 1961-ben az 1957-es évinek 126,4 százalékát vásároltuk fel.

A termelés alakulásával együtt nőtt és gyarapodott a szövetkezeti tagok jövedelme Is. Egy szövetkezeti tag évi jövedelme a földjáradékkal is a háztáji gazdaságokkal együtt 14 000 forintot tesz ki, ebben az átlagban természetesen benne van az is, aki egy év alatt csak a legminimálisabb munkaegységet teljesíti. A szövetkezetben rendszeresen dolgozók évi jövedelme ettől magasabb.

Á szövetkezeteink gazdálkn- dásának megszilárdulását, előrehaladását mutatja az Is. hogy

va a mezőgazdaságot, máshol keresnek boldogulást, örvendetes és egyre javul a családtagoknak a munkába való bevonása is, s ez is Igazolja, hogy helyesnek bizonyult az-a gyakorlat, hogy a területet családokra osszuk fel.

Mindezek korántsem jelentik azt, hogy mezőgazdaságunkban mór teljes rend van. Sok még a gátló tényező, amelyek nehezítik egész mezőgazdaságunk előrehaladását és fejlődését. Ezek között az egyik, s talán a legfontosabb, hogy

a szövetkezeteinkben működő pártszervezetek jelentős része még nem rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal.

Ezeknek a pártszervezeteknek zöme új, tagjainak egy része nemrégen lépett a pártba, nem ismerik megfelelően a termelőszövetkezetben végzendő gazdaságszervező munka lényegét, sokszor csak regisztrálni tudják az eseményeket, kevéssé hatnak'a szövetkezetben folyó termelésre.

Kevés a kezdeményezés, főleg az új eljárások bevezetésére és az adott lehetőségek jobb kihasználására. Mivel ezek a pártszervezetek újak, tagjai olyan emberekből tevődnek össze, akik nemrég még az egyéni parasztgazdaságokban dolgoztak, sok vita zajlik le a pártszervezeteken belül olyan kérdésekben, amelyeket a pártszervezeteknek egységesen kellene végrehajtaniuk. E vita élességét és végső soron eldöntését sokszor az' határozza meg, hogy a pártszervezeteken belül milyen erősek a szegényparasztok, vagy a középparasztok. Heves viták folytaké* folynak még ma is a földjóra- dék körül. Ott, ahol a szegényparasztok vannak túlsúlyban, ellene vannak a föld járadék kifizetésének, mert ezeknek a szegényparasztoknak egy része földnélküli, vagy csak kevés földdel rendelkezik. Ezért számukra a földjáradék nem bír különösebb jelentőséggel. De szem elől tévesztik, hogy ma már a szövetkezetekben jelentős számú a középparászt, vagy ahogy ők mondják, a földesgazda, akik számára viszont a földjáradék nem közömbös.

Hasonló viták zajlanak az anyagi ösztönzők alkalmazása és egyáltalán a bevezetése körül. Ahol a középparasztok vannak túlsúlyban az újonnan alakult pártszervezetekben, ott sokszor támogatnak elvtelen és meg nem engedett dolgokat. Domoszlón maga a pártszervezet egyezett bele és támogatott olyan követeléseket, hogy a háztáji gazdaságok méreteit megduplázzák, mert ebben maga a pártvezetőség is, vagy annak legalábbis egy része érdekelve volt. Pontosabban abban, hogy mindenki a saját szőlőjét és lehetőleg ugyanolyan nagyságú területet kapjon, mint ami az egyéni parasztgazdaság idején volt. Ezért nemegyszer előfordul, hogy pártszervezeteink szembekerülnek az egész szövetkezeti tagsággal és a közgyűléseken a pártvezetőség elképzeléseivel ellentétes határozat születik. Ez nem jó, ez nem segftl elő a párt és a tömegek kapcsolatát, a pártszervezetek befolyásút a szövetkezeti tagságban. Nincs teljes megértés az egységes szövetkezeti, paraszti osztály kialakításában. E kérdés meg nem értése főleg a szektás, dogmatikus felfogásból fakad. A szegényparasztok, a párttagok egy része az egységes szövetkezeti paraszti osztály kialakításában valamiféle jogaik csorbítását véli felfedezni. Ezek közül sokan a szövetkezeteket saját mozgalmuknak tekintik, ebben a középparasztot pedig úgy, mint aki kényszerből van a szövetkezetben, mivel más választása nem volt. Ezért bizalmatlanok velük szemben, sok helyen megcsorbítják jogaikat és nehezítik a középparasztoknak a vezetésbe való bevonását. Másütt viszont a középparasztság egy része a szövetkezetben is vagyona szerinti elbírálást és funkciót akar. Helyenként külön brigádban dolgoznak, nem hajlandók maguk közé befogadni a volt szegényparasztokat és nehezén viselik, hogy a szövetkezetben nem a vagyon, hanem a közösség érdekében végzett munka, a rátermettség és a hozzáértés alapján ítélik az embereket.

Zavarja ennek a problémának a megértését, hogy a megváltozott, körülmények között is változatlan formában akarják alkalmazni a lenini hármas jelszót és nem látják, hogy a munkásosztály szövetsége ma már a termelési viszonyokat alapul véve egynemű, szövetkezeti gazdaságban tömörült parasztságon alapszik. Sokakat az téveszt meg, hogy

a szövetkezet szervezésével a parasztság világnézetében és gondolkodásában ténylegesen nem vált egységessé.

fis e felfogásbeli különbség helyenként az embereket úgy kategorizálja, hogy

ki szilárd, ki nem szilárd

a szövetkezetben, ki új tag, ki régi, vagyonos, vagy vagyontalan.

Ezek a téves nézetek sokszor csoportokra bontják a szövetkezeti parasztságot és akarva, akaratlanul megmarad a falu rétegződése. Szem elől tévesztik, hogy a termelőeszközökhöz való viszony, a termelt javakból való munka szerinti részesedés, lényegében egyenlővé teszi a volt szegényparasztot a középparaszttal és a kulákkal.

A világnézeti egység megteremtéséért folyó harc ma már nem folyhat úgy, mint az egyéni parasztgazdaságok idején, a parasztság különbőz« réteged között. Ma fő feladatunk a szövetkezeti parasztság egységes szocialista világnézetének kialakítása, a közös megbecsülése, amesly világnézeti, végső soron egységes szocialista osztállyá kovácsolja a parasztságot. Ma a rangsort az adja, ki mit végez a közös gazdaságért, funkciót a szövetkezetekben az töltsön be a volt szegény- és

középparasztok közül, áld in legalkalmasabb.

Szövetkezeteink további fejlődéséhez tartozik, hogy a szövetkezetekben az eddiginél szélesebben biztosítsuk a tagságnak azt a jogát, hog? beleszóljon a szövetkezet, a saját ügyeinek intézésébe. E téren nem lépünk megfelelően elére. Szövetkezeteink egy részében az elnökök, vagy a vezetésé* gek kisajátítják a szövetkeze* teket. Gondolom, nemcsak saó- hásznólat, hanem mögötte az egész szövetkezeti demokrácia is meghúzódik, amikor úgy beszélnek: elvetettem annyi holdat, vettem traktort), vagy munkagépet. Osztottam: eny- nyit. Esi egyetlenegy elnök, sem egyetlen vezetőség a tagság munkája nélkül megtenni nem képes. Tehát nem ő vásárolt, nem ő osiztott, hanem a tagság munkája következtében jöttek létre azok a feltételek; amelyek lehetővé tették a vásárlást, illetve osztásit.

Vannak vezetők, vezetőségek, akik és amelyek fontos kérdéseket nem tárgyainak meg a szövetkezeti tagsággal Es a tagság fontos beruházásokról, hitelekről, elhatározásokról csak utólag szerez tudomást. Nehéz megértetni, hogy a küldöttgyűlések nem helyettesíthetik a közgyűléseket, még akkor sem, ha erre egyes szövetkezetekben nincs megfeleld helyiség, de van alkalma« idő tavasztól őszig, amikor a szabadban meg lehet tartani ezeket a közgyűléseket. Ennek « szövetkezeti „demokráciának* kezd kialakulni egy új formája. Amikor tudják, hogy a felsőbb szervek nem értenek egyet valamilyen dologgal, Vásárlásokkal, sikkor ezt a közgyűlés elé viszik, nem egészen pontos megvilágításban és később úgy továbbítják, mint a közgyűlés határozatát.. Ennek természetesen nem sok köze van a demokráciához, a szövetkezeti tagságnak a vezetésbe való bevonásához. Ezzel a demokráciával úgy vagyunk, hogy egyes vezetők ezt valami tehertételnek tartják. Holott mindenki előtt tudott dolos, hogy

csak ott és abban a szövetkezetben lehet egészséges a munkakedv, ahol a tagság teljes egészében magáénak tudja a szövetkezetét,

olyan kérdésekben Is mint a beruházások, a tervek és így tovább. Néhány régi, sok tapasztalattal rendelkező szövetkezeti elnökünk vált alkalmatlanná a vezetésre, éppen ezért, mert ezt az Igen fontos, a vezetés számára nélkülözhetetlen szövetkezeti demokráciát semmibe vette és tehertételnek tartotta.

A mezőgazdaság termelésénél még közel sem használjuk ki a nagyüzemi mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket. E lehetőségek nem kellő kiaknázása elnökeink, agronómusaink szűk szakmai szemléletéből fakad. Sokszor komoly nehézségekbe kerül, amíg a korszerű agrotechnikai és agro- mechanikai eljárások bevezetésre kerülnek. Ilyen ellenállással találkoztunk a szőlő korszerű- telepítésénél, a dixtille- (Folytatása a 4. oldalon)

két ét óta a megyében nincsenek mérleghiányos sattretkezetek

és a szövetkezetek egy ka- tasztrális holdra jutó termelési értéke, valamint összvagyo- ni értéke évről évre gyarapszik. A szövetkezetek össz-va- gyona 1959-ben 238 millió forintot tett ki, ez a szám 1961- ben 980 millió forint Mindezek azt is eredményezték, hogy szövetkezeteinkben gyakorlatilag megszűnt a munkaerőhiány, a szövetkezetek egészséges gyarpodása, a tag ság jövedelmének növekedése az anyagi ösztönzők megfelel' alkalmazása azt eredményez te, hogy az elmúlt év végér közel három három és fé’ ezer ember jött vissza a falu ra, kapcsolódott be a szövetkezet munkájába, akik korábban úgy vélték, hogy otthagyN éh inj án az elnökség soraiból...