Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

4 NÉPÚJSÁG 1963. október SS., vasáru»» Tanácskozik a megyei pártértekezlet (folytatás a 3. oldalról) rés vetésnél, a baromfitenyész tésnél, és így tovább. Egyes szakemberek a nagy üzemi mezőgazdaság kerete között ugyanazt akarják esi nálni, mint az egyéni paraszt' gazdaságok idején, vagy min néhány évtizeddel ezelőtt ; nagy uradalmi birtokokon é: nem látják, nem veszik észre hogy ezek a gazdaságok merő­ben újak, amelyek új agronó­miát és zootechnikát követel­nek. Nehezen lépünk előre ön­tözési lehetőségeink kiaknázá­sában. Itt is, mint általában as anyagi eszközök megteremtésé­nek nagy részében, az államtó] várják a segítséget, pedig gon. dosabb, körültekintőbb veze­téssel, a helyi lehetőségeket, az öntözés egyszerű formájá­nak alkalmazását, sokkal szé­lesebben lehetne bevezetni. Jellemző például, hogy a cső­kutas öntözés Heves megyéből indult el, mégis máshol sokkal gyorsabban terjedt ennek al­kalmazása. Pedig minden szak­ember előtt tudott dolog, hogy a zöldségtermesztés, a takar­mány termesztésének igazán jövedelmező formája csak az öntözéses gazdálkodás lehet. Ebben a megyei tanács mező- gazdasági osztályának, az ott dolgozó szakembereknek kicsit többet kellene tenniök. Változatlanul komoly prob­lémát jelent a hegyvidéken le­vő tsz-ek gazdálkodása. E gazdálkodás megfelelő profil­jának kialakítására születtek tervek, nem is rosszak, csak éppen a végrehajtásával me­gyünk lassan előre. És ma a gyenge tsz-ek fogalmát me­gyénkben zömmel ezek a hegy­vidéki szövetkezetek alkotják. Érdemes volna szakembereink­nek e probléma megoldását komolyabban kezelniük. Fogyatékossága mezőgazda­ságunknak, hogy a növekvő állatállomány takarmányellá­tása teljesen labilis és ha va­lami, akkor ez leginkább az időjárás függvénye. Ennek megoldására is készültek ter­vek, azonban ennek végrehaj­tása is nagyon lassan halad előre. Problémát jelent és nem minden esetben a legcélsze­rűbb a tsz-ek gépesítése. Sok helyen megvásárolnak gépe­ket, de nincsenek hozzá meg­felelő munkaeszközök, s, nagy teljesítményű gépek kihaszná­latlanul vannak a szövetkeze­tekben, sokszor pedig megvá­sárolnak olyan gépet is, ame­lyet a szövetkezetek egyedül, önmagukban megfele­lően kihasználni nem is tud­nak. Mindezeknek a fogyaté­kosságoknak ell epére mező- gazdaságunk egészséges és megteremtődtek azok az ala­pok, amelyekre a jövő szem­pontjából építeni lehet, s lét­rejöttek azok a biztosítékok, amelyek alkalmassá teszik a megye mezőgazdaságát, hogy minden vonatkozásban eleget tudjon tenni a reá háruló fel­adatoknak. Mezőgazdaságunk legfonto­sabb feladata, hogy az ötéves terv célkitűzéseinek megfelelő­en tovább növelje termésátla­gait. 1965-re el kell érni, hogy kenyérgabonából a jelen­legi 10,5—10,6 mázsával szemben 11,3 mázsát ter­meljünk holdanként. Szálas takarmánybeü biztosí­tanunk kell, hogy az ötéves terv végére 20—22 mázsát, zöldségből 100—120 mázsát termeljünk holdanként. A sző­lő jelenlegi 17—18 mázsás hol- dankénti termésével szemben 1965-re el kell érni a 22 má­zsát. , Cukorrépából 150 mázsás holdankénti átlagtermést kell biztosítani. Hasonlóan előre kell lépnünk az állati termé­kek előállítása terén és az ál­lattenyésztésben. Az ötéves terv végére tejből 140 000 hek­tolitert, tojásból 12 millió darabot, baromfiból 100 va­gont, sertésből 75 000 mázsát, szarvasmarhából mintegy 62 400 mázsát keli előállítanunk. E követelményeknek megfe­lelően kell- növelni állatte­nyésztésünket, szarvasmarhá­ból 58— 60 000, ezen belül te­hénből 25—27 000, sertésből f 170 000—180 000, kocából 14— . 15 000 darabot kell tartanunk, illetve tenyésztenünk. Fontos feladata egész mezőgazdasá­gunknak, hogy erőteljesebb, következetesebb intézkedéseket tegyünl* a kulturáltabb, belter- , jesebb gazdálkodás kialakítá­sára. A megye mezőgazdaságá- nak belterjes kialakításánál fi- gyelembe kell venni a megye hagyományos kultúráját, olyat, mint a zöldség-, a szőlő- és a szőlőoltvány-termesztés. Ezt népgazdaságunk össz-igénye mellett megköveteli a szövet­kezeti tagság foglalkoztatottsá­ga, jövedelmének további nö­velése is. Határozottabban kell előre lépni a gazdaságok szakosítása terén, különös súllyal a hegy­vidéki szövetkezetek termelési profilját kell kialakítani. A megyei tanácsnak a beruházá­sokat e szakosítási elveknek megfelelően kell elosztania, fi­gyelembe véve a hegyvidéki szövetkezetek sajátosságait és adottságaik Elképzelhető an­nak az elvnek a gyakorlati realizálása, hogy az erősebb szövetkezetek, segítve a gyen­gébbeket, több sajáterő-beru- házással, kevesebb állami hi­tellel oldják meg beruházási programjukat és több állami segítséggel, kevesebb saját erő­Továbbra is alkalm ösztönzés legjobbi és el kell érni, hogy az ötéves terv végére a közösből szár­mazó jelenlegi 8—9000 forin­tos jövedelemmel szemben, 10—J.2 000 forint egy tagra eső jövedelmet érjünk el. Mindeh­hez természetesen szükséges a szövetkezeti tagság jobb, oda- adőbb munkája is. A megyei pártbizottság, a járási pártbizottságok legfon­tosabb feladatai közé tartozik, hogy tovább erősítsék a szö­vetkezeti pártszervezeteket, olyanokká tegyék, hogy alkal­masak legyenek a szövetkezei tek előtt álló feladatok meg­A népjólét A pártbizottság beszámoló­ja ezután a népjólét alakulá­sával foglakozott. Erről a kö­vetkezőket mondotta Putnoki László elvtárs: A megye egészének fejlődé­sét tükrözi az a változás is, ami a népesség megoszlásá­ban ment végbe. A megye la­kosságának 1949-ben 63,7 szá­zaléka tartozott a mezőgazda- sági népességhez, ez a szám 1961-re 39,4 százalékra csök­kent. Az ipari népesség 15,5 százalékról 30.5 százalékra emelkedett, tehát közel 100 százalékkal növekedett. A né­pességben beállt változás ter­mészetesen magával hozott egy sor szociális, kulturális és kommunális létesítményt és a lakosság ez irányú jobb ellá­tását is. 1952-ben a megye lakossá­gának 62 százaléka volt biztosított, jelenleg és fő­leg a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése után a megye összlakosságának 95 százaléka biztosított. A keresők számának . növe­kedésével együtt járt a lakos­ság vásárlóerejének növekedé­se. E vásárlóerő növekedé­se kifejezésre jut a kereske­delem forgalmában, a takarék- betétek növekedésében, és így tovább. A megye kereskedelme 1959- ben 1,8 milliárd forint forgal­mat bonyolított le 1962-ben kétmilliárd forintot A mező- gazdaság átszervezése után jelentősen megnőtt a falu la­kosságának önfogyasztása is. A falu lakosságának egy főre jutó húsfogyasztása, ha 1959 100 százalék volt 1961-ben 124 százalék. Zsiradékból ugyanezt az időt alapul véve, ha 100 százalékot fogyasztotta falu lakossága, akkor jelen­leg 117 százalékot fogyaszta­nak. Tudjuk és ismerjük azo­kat az ellátási nehézségeket amelyeket egyrészt az idei és a múlt évi kedvezőtlen időjárás okozott. Főleg zöldségből, gyü­mölcsből, s időközönként hús­ból. Ismerjük azt, hogy ke­reskedelmi szerveink maguk is ellátási nehézségeket okoz­vei a gyenge adottságokká rendelkező hegyvidéki szövet kezetek. Jól átgondolt tervei alapján és a szakemberek köz reműködésével nagyobb ütem beji kell folytatni a szőlőre konstrukciót. Meg kell kezdem a tájjellegeknek leg­jobban megfelelő faj­ták elterjesztését, különös te kintettel az étkezési szőlőt ad< fajtákra. A szőlős tsz-ek — mint általános problémáját — újra elő kell venni, meg kel nézni, melyek azok a leghasz nösabb melléküzemágak, ame lyek biztos termelési alapot jövedelmi forrást nyújtanak í szövetkezeti tagság számár; akkor is, ha a szőlőben nen ritka elemi kár következik be Ebben több segítséget kéménl a Földművelésügyi Miniszté riumtól is, mert e probléma megoldásában, sajnos, nem ka punk megfelelő támogatást. Az egész mezőgazdaság to vábbi erősödésével tovább kell növelni a szö­vetkezeti tagok egy főre eső, közösből származó jö­vedelmét is. Továbbra is követni kell az az elvet, hogy az árutermelői növekedésével együtt nőjön í szövetkezeti tagok jövedelme. ázni kell az anyagi ítn bevált formáit oldására. Ezért rendszereseb­bé kell tenni nemcsak a tag­gyűléseken, hanem a vezető­ségi üléseken való részvételi is, a szövetkezeti pártszerve zetek titkárainak évenkénti továbbképzését A járási párt- bizottságok, munkatársainak olyan munkamódszereket kell alkalmazniuk, amelyek lehe­tővé teszik, hogy egy-egv pártszervezetben több időt esetleg több napot tölthesse­nek el, hogy megtanítsák eze­ket a pártszervezeteket a szö­vetkezetben végzett munkára, alakulása nak sokszor olyan cikkfélesé­gekből, amiből hiány nincs, csak a rossz szervezés és a gondatlan munka teremti a nehézségeket. Lényegesen nőtt a lakosság tartós cikkekből való ellátott­sága is. A beszámolás idősza­ka alatt a megye lakossága mosógépből 3,5-szer, porszívó­ból négyszer, televízióból pe­dig hatszorta többet vásárolt, mint a korábbi években. A megnövekedett áruforgalom és a nagyobb arányú vásárlások mellett nőtt a megye lakossá­gának takarékbetét-államánya is. 1959-ben a megye lakossá­ga mintegy 90,7 millió fo­rintot kitevő takarékbetéttel rendelkezett. 1962 első félévé­ig ez a szám 215 millió forint-, ra növekedett. E két szám ösz- szehasonlítása azt is mutatja, hogy lakosságunk tartósan ta­karékoskodik és bízik gazda­sági rendszerünkben, politi­kánkban, értelmét látja a ta­karékoskodásnak. Az élteit három év alatt, ha nem is minden igényt kielégí­tően, de komoly mértékben előre léptünk a lakásépítkezésben. A beszámoló időszakában 8109 lakás épült a megyében. Az évi átlagos lákásszaporu- lat 2703, emellett lényegesen javult a lakások felszereltsé­ge is. 1960-ban befejeződött valamennyi község villamosí­tása. 1940-ben a lakások 40 százalékban volt villany, je­lenleg 75—80 százalékában. A házépítkezések, s a kereskede­lem forgalma mellett 1959 óta három és félszeresére nőtt a személyi tulajdonban levő gépkocsik száma. Népünk fejlődéséhez hozzá­tartoznak azok az intézmé­nyek, objektumok, amelyek közvetve szolgálják a lakosság igényeinek kielégítését. Olyan például, mint egészségügyi in­tézményeink fejlődése, amely ugyan még sok kívánnivalót hagy maga után, mégis az utóbbi három év alatt e téren is sokat léptünk előre. Talán ebben is, mint mindenhol más­hol, a leglényegesebb az em­ber. Orvosaink, s az égés: egészségügyben dolgozók poli tikai, világnézeti arculata i sokat változott. Orvosaink kö zül sokan járnak az esti egye temre, ismerkednek meg ; marxizmus-—leninizmus tu dományával. A termelőszö vetkezetek létrejöttével mos már egyre több falusi orvo: ténylegesen a szövetkezetek or­vosává válik. Egyre többe: közülük belefolynak a közséf társadalmi és politikai életé be. Noha korántsem mondhat juk el, hogy az e területér működő pártszervezetek, vágj jómagunk is megtettünk vol­Köso A megye közoktatásának é: népművelésének helyzetérő beszélt a továbbiakban az élő adó. A beszámolás időszakában de különösen az oktatási re form, az új iskolatörvény meg jelenése óta, egész oktatásunk mint szerte az országban, £ megyében is fejlődésen men1 keresztül. Az oktatási reform az új iskolatörvény széles vitá­ja azt mutatta, hogy a szülők és pedagógusok teljesen egyet­értenek iskolareformunkkal ét helyeslik ezeket az elveket, csakúgy, mint ezek gyakorlati végrehajtását. Teljes egyetér. tés van az irányelvek olyan fő célkitűzéseivel, mint egész is­kolarendszerünket közelebb hozni az élethez, korszerűbb műveltséget és következete­sebb világnézeti nevelést adni. E kérdések körül azonban még ma is sok vita van, nem ma­gával a célokkal, hanem ennek gyakorlati végrehajtásával. Mindezek ellenére azonban iskoláink, a pedagógusok és a szülők együttes közreműködé sével, egyre inkább a ma kor­szerű embere nevelésének mű­helyeivé válnak. Ennek ma már olyan kézzel­fogható eredményei vannak, mint az 5+1-es iskolák, ahol a tanulók, a tanulmányaik vég­zése közben megismerkednek a termelőmunka egy-egy ágá­val. A középiskolás tanulók 80 százaléka részesült tanul­mányai mellett rendszeres gyakorlati oktatásban. Hasonló a fejlődés az általá­nos iskolákban is. 1959-ben 39 osztályban volt gyakorlati ok­tatás, 1962-ben pedig 134 álta­lános és 96 középiskolai osz­tályban folyik rendszeres gya­korlati oktatás. Az iskolák korszerűségét és fontosságát aláhúzza az a tény, hogy né­pünk kultúra iránti igénye, tanulási vágya egyre inkább fokozódik. 1959-ben 614 tanuló érettségizett, az 1962-es tanév­ben pedig 858. Az idén érett­ségizett tanulók mintegy 60—70 százaléka jelentkezett egyete­mi, vágj' főiskolai továbbtanu­lásra. E néhány szám is bizo­nyítja, hogy felnövekvő nem­zedékünk magasabb művelt­séggel, magasabb kulturáltság­gal rendelkezik. De bizonyítja azt is, hogy ma már az idősebb generáció is egyre inkább megérti ennek fontosságát, s ma már nem létkérdés, hogy az iskolát elvégző gyerek, vagy még el sem végző, minél előbb a kenyérkeresők sorába álljon. Az iskoláinkban folyó okta­tó-nevelő munkán keresztül tükröződik a pedagógusaink világnézetében beállt változás is. Ennék bizonyítéka, hogy évről évre csökken a hittanra járók száma, 1959—60-ban a tanulók 45 százaléka iratkozott be hitoktatásra, ma pedig a tanulók mindössze 14 százalé­ka jelentkezett. De vannak en-. nek más mutatói is. Mégpe­dig olyanok, hogy Heves me­gyében a közismert nagy tradí­ciókkal rendelkező vallásos szertartások kezdenek elöre­gedni. Ugyanis ezeken a szer­tartásokon zömmel már idős asszonyok és csak nagyon ke­vés fiatal vesz részt. Mindez nem képzelhető el anélkül, hogy pedagógusaink világnéze­te ne változzék. E változás nélkül aligha lehetne elképzel­ni a világnézeti nevelés tény­leg őszinte és hatékony formá­ját na mindent, hogy meggyorsít suk az orvosok és más egész ségügyi dolgozók politikai fej lődését. Vannak még orvosa ink között, akiknek gondolkc dására anyagi okokból is - polgári és kispolgári nézetei hatnak. Az a célkitűzés, hog; az egész értelmiség szociálist: legyen, sajátítsa el a marxiz must—leninizmust, itt is to vábbi erőfeszítést igényel. Tö rekednünk kell a magas foki etikai szellem kialakítására, : szocialista egészségügyi intéz mények szocialista orvostípu sának megteremtésére. A beszámolás időszakába: itatás és népin Pedagógusaink többsége az oktatás különböző formái­ban igyekszik elsajátítani a marxista világnézetet, s egyre többen vannak me­gyénk pedagógusai között, akik maguk is propagan­distái, terjesztői e világné­zetnek. Megyénk pedagógusai közü 1341-en járnak állami ideoló giai oktatásra, 91 fő tanul z marxista—leninista esti egye temen, s körülbelül 60—70 fc tevékenykedik, mint propagan dista. Tekintélyes azoknak i pedagógusoknak a száma, akii aktív részvevői a városok és falvak társadalmi és politika: életének, ott, voltak a mező gazdaság szocialista átszerve­zésénél és itt vannak velünk £ szövetkezetek megszilárdítása nál. Mindezért elismerés és kö­szönet illeti ezeket a pedagógu­sokat. Ebben a fejlődésben kétség­telen nagy szerepe van a pe­gyorsabban kell a világnézet Ma már az e nevelést elősegítő tankönyvek, noha még sok kí­vánnivalót hagynak maguk után, rendelkezésünkre állnak. A tankönyvek alapján előadott és tanult anyagok egységet ké­peznek, nyugodtan mondhat­juk: világnézeti egységet is. Nem így azonban pedagógu­saink egy részének világnéze­te, jóllehet többségük meg- győződéses tolmácsolója, taní­tója ezeknek az anyagoknak és világnézetnek. Nevelőink egy része azonban csak egzisz­tenciális okokból, minden meg­győződés nélkül tanítja ezeket az anyagokat. Szólni kell er­ről még akkor is, ha ezeknek a pedagógusoknak a száma nem nagy. Mert ezek a neve­lők sok gyermekkel vannak kapcsolatban és az ő nevelé­sük, ráhatásuk, esetleg megza­varja az egész iskola egységét és nevelési rendjét. Ez a gyakor­latban úgy néz ki, hogy az is­kolában oktatnak, egyesek meggyőződés nélkül, és nem nevelnek, a tankönyvek sze­rint tanítanak, de ennek ellen­kezőjét teszik a gyakorlatban. Ezekben a kérdésekben még sokat kell vitatkoznunk peda­gógusainkkal. Ezek a viták fontosak, hogy valamennyiüket meggyőzzük a marxista világ­nézet helyességéről, mert amíg ezt őszintén el nem tud­juk fogadtatni a pedagógusok egészével, nem lehet elképzel­ni, hogy őszintén tudjanak ok­tatni a marxista világnézet szellemében; Itt a legnagyobb szerep a tantestületekben dolgozó kommunistákra és párt- szervezetekre hárul, amelyeknek az a feladatuk, hogy a tantestületeken belül, e kérdéseket vitatva bizonyítsák a marxista világnézet helyessé­gét . A korszerű nevelés, e kor­nak megfelelő embereket ne­velni, e kor leghaladottabb vi­lágnézete és erkölcse nélkül nem képzelhető el. Ez a kö­vetelmény nem néhány ember, vagy akár a párt kitervelt és az iskolára, vagy a pedagógu­sokra erőszakolt metodikája, hanem az élet követelménye. Lehet-e, szabad-e a mai ge­nerációt nevelni úgy és olyan­ná, hogy ne legyen képes el­igazodni a világban folyó események között? Lehet-e a kommunizmus hajnalán a kommunizmust építő : 227-tei nőtt a kórházi ágyak ■ száma. Üzembe lépett, az ■ egészségügy szempontjából ■ olyan elmaradott területen, ■ mint Hatvan és környéke, egy : 70 ágyas kórház, amely további . 20 ággyal bővül, de ez év vé­gére 80 ággyal bővül az egri kórház is. Továbbra is komoly feladatot jelent azonban a fa­- lu megfelelő orvosi ellátottsá­gának biztosítása, ezt megyénk olyan adottságai indokolják, . hogy a múlt örökségeképpen . a megye az ország többi ré­széhez viszonyítva kedvezőtle­nebb helyzetben volt és vám ma is a kórházi ágyak számát tekintve. íívelés dagógus pártszervezetnek, a kommunista pedagógusoknak, akik egy-egy tantestületen be­lül a világnézeti nevelés, az új pedagógiai elvek és ezek gya­korlati megvalósításának: él­harcosai. Ebben komoly segít­séget jelent és egyre nagyobb szerepet tölt be a Tanárképző Főiskola, amelynek tanári ka­ra, pártszervezete, kommunis­tái az új tanítónemzedék szo­cialista világnézetének kiala­kításában évről évre eredmé­nyesebben tevékenykedik. Azok a viták, amelyek a Ta­nárképző Főiskolán lezajlanak és az évkönyvek, amelyek a főiskoláról kikerülnek, már jelzik az új nevelő arculatát és világnézeti felfogását. Ezek az eredmények azon­ban nem jelentik, hogy min­dent megtettünk megyénkben az oktatási reform, az új isko­latörvény valóra váltására. Ez az előrehaladás még csak a kezdeti lépés afelé, ahová egész közoktatásunknak el kell jutnia. Mindenekelőtt előbbre haladni I nevelésben. nemzedéket úgy nevelni, hogy ne legyen szabad, tiszta és egészséges gondolkodásában? Ahol nem köt gúzsba a mar a- diság, a konzervatívizmus» ahol nincs lelki kényssser? Ahol az önzést felváltja a társadalom egészének érdeké­ben végzett munka? Ahol az egyén a boldogulását az egész társadalom együttes boldogu­lásában találja meg és ítéli helyesnek? Nos, ilyen nemzes déket nevelni e kor leghala­dottabb világnézete nélkül nem lehet! Ma az ember kül- defcése, hogy megszabaduljon a háborútól, az elnyomástól, a tőke rabságától és birtokosa legyen mindannak, ázni szép# ami jó, azni teremtő és alko­tó. Ezt csak az az ember tud­ja mind megszerezni és élvez­ni, aki ismeri és meggyőződéi sesen hiszi e kor világnézeté­nek alkotó és teremtő erejét. Ezért olyan szoros a kapcsolat a korszerű nevelés és « kor világnézete között. Ott, ahol ez hiányzik, ott hiányzik az iskola emberformáló hivatása és e nevelő jellegű intézmé­nyek tanodákká lesznek, a pe­dagógusok pedig e tanodák mestereivé válnak. Ehhez az egységes nevelési rendszerhez egységes ráhatáj szükséges. A szülői ház megfelelő se­gítsége nélkül ez nehezen valósítható meg. Sok pedagógus munkája vész kárba, hogyha nincs mögötte a szülői ház segítsége. Azok a szülők, akik más világnézeti meggyőződést vallanak és aszerint élnek, engedjék meg gyermekeiknek, hogy maguk döntsék el, mit fogadnak el: az újat, a haladót, vagy a ré­git? Az új, korszerű pedagógiai elvek teljes érvényesülésére tovább kell küzdeni a meg­csontosodott szemléletek el­len. A korszerűvel, az újjal általában mindenki egyetért# Egyetértenék azzal, hogy a túlterheltséget csökkenteni kell, csak amikor vaiamelyik szaktantárgy csökkentéséről van szó, akkor a tanszékek, szaktanárok „a tudomány vé­delmében” azt tartják, hogy az övék a legfontosabb és a csői» (Folytatása az 5. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents