Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-26 / 251. szám
2 NBPÜJSAG 1962. október 26., péntek Fidel Castro elvtársnak e gondolatával kezdem beszédemet, amelyet az ENSZ 15. közgyűlésén mondott A rablásnak e filozófiája idézte elő a jelenlegi feszültséget, amelynek következtében az emberiség a második világháború után a legdrámaibb időket éli. A rablásnak ez a filozófiája vezérelte Hitlert és klikkjét abba az őrült és ádáz kalandba, amely a 3. birodalom szétzúzásával végződött—, hála elsősorban a hősies szovjet hadseregnek. A helyzet késztette a béke összes erőit, elsősorban a varsói szerződés tagállamait, élükön a legyőzhetetlen Szovjetunióval, hogy mozgósítsák erőiket, hogy készen legyenek egy agresszió megakadályozására. A rablásnak ez a filozófiája, vezérli az Egyesült Államok kormányát, hogy összpontosítsa háborús erőit a mi Kubánk ellen, tengeri blokádot kezdeményezzen, amelyet nem lehet másként jellemezni, mint kalózkodás, • vagy még helyesebben tengeri gengszterkedés, mert a 16- és 17. szá2ad kalózaiban még volt némi becsület. A rablásnak ez a filozófiája, mint azt a második havannai nyilatkozat is kifejezi — idézte elő azt az állapotot, hogy Latin-Amerikában minden percben négy ember hal meg gyógyítható betegségben és ugyanennyi idő alatt Latin-Amerika jenkimonopóliumai 4000 dollár hasznot vágnak zsebre, vagyis 1000 dollárt halottanként. Végleges megoldás az évszázados bajok ellen Mindez ellen kelt fel Kuba, végleges megoldást találva azok ellen a bajok ellen, amelyek négy évszázadon át sújtják Amerikánkat a Rio Grande-től egészen Patagóniá- ig. E bajok gyógyszere a marxizmus—leninizmus. És ez az, amitől félnek a jenkik, ezért taszítják az emberiséget egy nukleáris háború szélére, tömeghisztériát keltve az Egyesült Államokban. Kennedy agresszív beszédére és a blokádot elrendelő parancsára a szocialista tábor és a világ népei, akik felháborodottan tiltakoznak a jenkik újabb gaztette ellen, fokozott nyugalommal, biztonsággal és eltökéltséggel válaszolnak. Köztársasági elnökünk, Dor- ticos, az ENSZ jelenlegi közgyűlésén ismételten kifejezte a kubai kormánynak azt az álláspontját, hogy hajlandó tárgyalni az Egyesült Államok kormányával népünk akaratának, önérzetének és szuverenitásának tiszteletben tartása mellett. A mi szándékunk az, hogy minden kérdést békés úton rendezzünk. Elvtársak! A feltételeink a jenkikkel folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban az, hogy ne legyenek feltételek. Á jenki kormánynak az a magatartása, amellyel visszautasítja a kérdések békés úton való megoldásának lehetőségét, ismételten bizonyítja, hogy minden törekvésünk arra irányul, hogy megdöntsék a forradalmi kormányt, szétzúzzák a kubai forradalmat, és visszaállítsák a népünk által annyira gyűlölt burzsoá diktatúrát. Dorti- cos elnök az ENSZ-ben elhangzott beszédében felvetette azt a kérdést: Miért fegyverezte fel magát Kuba? És mindjárt meg is adta a választ: „tagadhatatlan, hogy szerettük volna mindezt az anyagi, emberi energiát és erőforrást, amelyet fegyveres védelmünk megerősítésére kellett fordítanunk, kulturális és gazdasági életünk fejlesztésére felhasználni. Akaratunk és szándékaink ellenére voltunk kénytelenek fegyverkezni, mert sürgősen meg kellett erősíteni fegyveres védelmünket, hogy ne kockáztassuk nemzetünk önállóságát és hazánk függetlenségét”. „Felfegyvereztük magunkat, mert a történelem biztosította Kuba népének azt a törvényes jogot, hogy megvédje szuverén elhatározását, hogy országát azon történelmi úton vezesse, amelyet saját maga választott.” Fidel Castro elvtárs, hős parancsnokunk, miniszterelnökünk, válaszolva az északamerikai elnök kardcsörtető szavaira, egyértelműen kijelentette, hogy népünk kész a legvégsőkig harcolni, és ha kell, meghalni. Derűlátók és kemények vagyunk nyiukat, hogy Kubában nem fognak csalatkozni és minden agresszióra a világot már annyiszor bejárt harci kiáltásunkkal válaszolunk: Haza vagy a halál, győzünk! Éljen a béke! Éljen a munkásosztály legyőzhetetlen elmélete, a marxizmus~leninizmus! Éljen a proletár nemzetköziség! Éljen a hős magyar nép! Éljen a hős szovjet nép, mint a világbéke legfőbb őre! Éljen a magyar—kubai barátság! (MTI) A kubai nagykövet hosszan tartó, lelkes tapssal kísért beszéde után Bugár Jánosné, a SZOT titkára lépett a mikrofonhoz, s beszédében kifejezésre juttatta: A magyar szervezett dolgozók, egyek mindazokkal, akiket ezekben az órákban és napokban szerte a földkerekségen közös érzés és szándék hevít. Ez a szándék az, hogyösz- szefogott erővel fojtsuk el a háború tüzét, amelyet újabb provokációjával az amerikai imperializmus Kubánál szít, nem törődve a népek, köztük az amerikai nép érdekeivel sem. — A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége, a szakszervezeti mozgalom egésze teljes mértékben egyetért a magyar forradalmi munkásparaszt kormány nyilatkozatával és minden intézkedését támogatja. A magyar szervezett dolgozók a békés alkotómunka, a népek barátsága, a csa-1 Iád, az öreg szülők nyugalma és egy boldog életre szánt gyermekeink nevében szenvedélyesen követelik: El a kezekkel Kubától, győzzön az értelem, győzzön a béke — jelentette ki beszéde végén. Népünk bízhat katonáiban Bajzák Tamás szakaszvezető a magyar néphadsereg katonáinak gondolatait, érzéseit tolmácsolta: — A mi népünk békét akar. Az agresszorral szemben azonban mindig készen áll. Biztosíték ehhez katona fiainak fel- készültsége és helytállása is. Népünk bízhat bennünk. — Katonatársaim megkértek arra, hogy mondjam el: valamennyien készen állunk népünk és kormányunk minden parancsának teljesítésére. Megértjük a nemzetközi helyzetből adódó feladatainkat, s első éves és leszerelésre váró másodéves katonák egyaránt A Szovjetunió és a többi “ szocialista ország kül- pólitikai tevékenységének fő célja biztosítani a békés viszonyokat az uj társadalom felépítése, a szocialista világrend- szer fejlődése számára, erősíteni a népek barátságát, megszabadítani az emberiséget az új világháború rémétől. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai a világpolitika minden kérdésének megoldásánál következetesen ragaszkodnak ehhez az állásponthoz. A szocialista államok az imperializmussal szembehelyezve a nemzetközi kapcsolatok új típusát, kitartóan és céltudatosan védelmezik a szabadság, a nemzeti függetlenség, a szuverenitás elveit, minden ország népének azt a lehetőségét, hogy maga döntsön sorsáról. A szocialista tábor országai a népek hű barátai és szövetségeseiként foglalnak állást a gyarmaturalom és az imperialista hatalmak mesterkedései ellen vívott harcukban. A nehéz múlt örökségeként sok bonyolult probléma maradt a fiatal szuverén államokra. Az imperialista körök egyetlen lehetőséget sem mulasztanak el, egyebek között kihasználják a különböző határkérdéseket és vitákat is. Az amerikai imperializmus csak úgy, mint a NATO, SEATO és más tömbbeli fő szövetségesei, reakciós törekvéseikben különös reményeket fűznek a Kínai Népköztársaság és India meg nem oldott határkérdésének kihasználásához. Ä kínai—indiai határkérdés azoknak az időknek az öröksége, amikor az angol gyarmatosítók uralkodtak Indiában. A brit gyarmatosítók saját önkényük szerint rajzolták meg és rajzolták újra Ázsia térkéNem akarjuk, hogy a jenki zsoldosok bombái hulljanak védtelen városainkra, gyilkolják asszonyainkat és gyermekeinket. Kuba nem lesz az 1954-ben letiport Guatemala. Nem tűrjük, hogy egy nemzetközi szervezet ellenőrizze országunkat, mert Kuba nem Kongó, és nem is akar azzá válni. A veszély nagy, de derűlátók és kemények vagyunk, mert a történelem, az igazság és a jog örök szövetségeseink. A provokációk nem tántorítanak meg bennünket, nem adunk semmiféle okot a jenkiknek, hogy háborút kezdjenek. Mezőgazdasági termelésünk Zavartalanul folyik, gyáraink nem álltak le. Munkásaink és parasztjaink dolgoznak és egyre többet termelnek, asszonyaink helytállnak és ha kell, elfoglalják a milíciában és a forradalmi hadseregben szolgálatot teljesítő férfiak helyét is a termelőmunkában. Kuba. kedves magyar barátaink, erős és eltökélt maradt. Camilo Cienfuegos fiai sohasem hátrálnak meg. Egyszer fogunk csak letérdelni, Camilo emléke előtt, amikor azt mondjuk: „Camilo, forradalmunk szocialista szakasza lezárult és ráléptünk a kommunizmus ragyogó útjára." Kuba egy kis ország, Kuba nem fenyeget senkit, Kuba bekében akar él- ■^i, Kubának nincs nagy gazdaaddig teljesítjük becsülettel kötelességeinket, ameddig a haza megkívánja — mondotta befejezésül Bajzák Tamás. Nagy taps köszöntötte a következő „felszólalót”, Varga Andrást, az Állami Operaház tagját, aki előbb a Fegyverbe kubai harcosok című milicista indulót, majd — Jevtusenko szövegével — a Moszkva nem akar háborút című dalt énekelte el. A művészi produkciót lelkes ünnepléssel köszönték meg a gyűlés részvevői. Ezután dr. Ortutay Gyula javasolta: a nagygyűlés táviratban emelje fel tiltakozó szavát az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkáránál az Egyesült Államok Kuba függetlenségét fenyegető agresz- sziója ellen. A távirat a következőket mondja: sága, de azt a keveset, amije van, hajlandó megosztani azokkal, akiknek még kevesebb van. Mit tett Kennedy és mit tett Kuba, amikor az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság felvételét tárgyalták az( ENSZ-ben? Kennedy, egy ha-' talmas ország elnöke, blokádot rendelt el, hogy megfosszon bennünket a kenyértől és elvegye gyermekeink egészségét. És mit tett a kis Kuba? Azt mondta a hős Ben Bellának, azt a keveset, amink van, megosztjuk veled, 50 orvosunk megy el hozzátok és segít a te népednek, elvállaljuk 1000 algériai gyermek eltartását és ezeket szakemberekké neveljük iskoláinkban. Ez a kétféle megnyilvánulás nagyon kifejezően mutatja meg a két kormány arculatát. Egyik a rablás filozófiájának, a másik a mi marxista filozófiánknak felel meg. Népünk, kormányunk és a jenki csizmák által tiport latin-amerikai tömegek nevében, legmélyebb köszönetün- ket fejezzük ki a magyar népnek és kormányának azért a rendkívüli szolidaritásáért és emberiességért, amelynek ezekben az órákban tanú- bizonyságát adta. Az ország minden vidékén rendezett gyűlések határozatairól táviratok tömege érkezik nagykövetségünkre telefonhívások százait kapjuk. Biztosítjuk mindanyU THANT úrnak, ügyvezető főtitkár, Egyesült Nemzetek Szervezete, NEW YORK A magyar nép megdöbbenéssel és felháborodással értesült az Amerikai Egyesült Államok Kuba ellen foganatosított újabb agressziós, jogtipró cselekedeteiről, amelyek az egész világ békéjét fenyegetik. Népünk határozottan tiltakozik az Egyesült Államok kormányának intézkedései ellen. Kuba népének — mint Földünk bármely más népének — joga van arra. hogy megválassza azt a társadalmi rendszert, amelyben élni akar, s szent joga, hogy felkészüljön, függetlenségének és forradalmi vívmányainak megvédésére. A magyar nép ebben a nehéz helyzetben teljes szolidaritásáról biztosítja a hős kubai népet. A magyar nép saját érdekéből, s az egyetemes emberi haladás, a béke érdekéből kiindulva, egyetért a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak az amerikai provokáció ellen tett nyilatkozatával. Felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy teljesítse az alapokmányban előírt kötelességét, tegyen hatékony intézkedéseket, hogy a Kubát és az egész világ békéjét fenyegető veszély megszűnjék! Az Egyesült Nemzetek Szervezete jól tudja, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem először lép erre az útra, hanem sorozatos provokációkkal, fegyveres beavatkozással, légi és tengeri bombázással, merényletek szervezésével akarja visszaállítani Kubában a gyűlölt gyarmati rabságot. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének hathatós intézkedéseket kell tennie, hogy hasonló agressziós cselekedetek ne ismétlődhessenek, senki se sérthesse meg a nemzetközi jogot, a tengeri hajózás szabadságát. Elvárjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, hogy ítélje el az Amerikai Egyesült Államokat, szólítsa fel az Egyesült Államok kormányát provokatív és agresszív intézkedéseinek haladéktalan visszavonására, tegyen meg minden lehetőt, hogy az emberiséget fenyegető háborús veszélyt elhárítsa. Budapest, 1962. október 23. A BUDAPESTI DOLGOZOK NAGYGYŰLÉSE Amikor az elnök megkér- a válasz, magasba emelkedtek dezte, egyetértenek-e a gyűlés a kezek. A szavazás után a .... .. . . forró hangulatú nagygyűlés részvevői a távirat szövegével, dr 0rtutay GyuIa ^^vával hosszan tartó, ütemes taps volt ért véget. (MTI) pét. A kínai és indiai népre rákényszerítették a hírhedt Mcmahon-vonalat, amelyet Kína sohasem ismert el. Az imperialista körök minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy az e vonallal kapcsolatos határ- konfliktusokra építve fegyveres összetűzéseket idézzenek elő. Az imperialisták azon fáradoznak, hogy valahogyan viszályt szítsanak e két nagyhatalom között, valamint hogy megrontsák a Szovjetunió barátságát mind a testvéri Kínával, mind a baráti Indiával. A Szovjetuniót és a Kínai Népköztársaságot régi megbonthatatlan barátság fűzi egymáshoz. E barátság közös célokon — a szocializmus és a kommunizmus felépítésének céljain — nyugszik. E barátság megingathatatlan alapja: az egytípusú gazdasági bázis, az egytípusú államrendszer, az egységes marxista—leninista ideológia. A Szovjetunió, Kína, a szocializmus minden országa egyek az imperializmus ellen, a világbékéért vívott harcban. A szocialista tábor egyesített ereje biztos energia minden szocialista ország számára, az imperialista reakció merényletei ellen. Amikor négy évvel ezelőtt, 1958-ban a csangkajsekista klikk az amerikai saoldateszkával összeesküdve, provoíkációs hercehurcát rendezett a Tajvani-öbölben, a szovjet kormány figyelmeztette azokat, akik szeret* nek játszani a tűzzel, és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az imperializmus ellen vívott harcában teljes mértékben a testvéri, nagy Kína oldalán áll. Ezt a figyelmeztetést alátámasztotta Hruscsov szovjet kormányfő 1962. július 2-i rádió- és televíziós nyilatkozatában. A szovjet emberek nagy megelégedésére szolgál a Szovjetunió és India együttműködésének fejlődése, örömmel töltenek el bennünket az indiai nép sikerei, megértjük nehézségeiket és készek vagyunk fejleszteni az együttműködést, segítséget nyújtani a gyarmati iga alól félszabadult ország gazdaságának és kultúrájának fejlesztésében. A szovjet emberek sokra értékelik a szuverén India hozzájárulását ahhoz a harchoz, amely a békéért és nemzetközi biztonságért, a gyarmati rendszer és az imperialista katonai tömbök ellen folyik. A szovjet embereket csakúgy, mint az egész békeszerető közvéleményt, nyugtalanítja az indiai—kínai határon végbemenő események fejlődése, különösen az utóbbi időben, amikor fegyveres összetűzésekig jutott a dolog. Az események ilyen alakulása nem felel meg a Kína és India között fennálló kapcsolatok szellemének, ellenkezik a két állam nemzeti érdekeivel. Kína és India kapcsolatainak kiéleződése csak a két állam közös ellenségének, — a nemzetközi imperializmusnak — kedvez. A szovjet kormány és a szovjet nép mindenkor azt az álláspontot képviselte, hogy békés eszközökkel, tárgyalások útján oldják meg ezt a határvitát. inden békeszerető erő ennek az álláspontnak a híve. Nem kétséges, hogy a békeszerető erők megelégedéssel fogadják a kínai kormány új lépését, amely az Indiával fennálló vita békés megoldását célozza. Ilyen lépés a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata. „Az semmi esetre sem képzelhető el — hangzik a nyilatkozat —, hogy a kínai—indiai határ kérdését katonai erővel kell megoldani. Kína és India — e két nagy ázsiai ország — nagymértékben felelős Ázsia és a világ békéjéért. Mindkét M ország kezdeményezője volt o békés együttélés öí elvének él részt vett a bandungi értekezleten. Bár Kina és India viszonya jelenleg rendkívül feszült, mindazonáltal nincs alapja annak, hogy feladjuk a békés együttélés öt elvét és a bandungi értekezlet szellemét.” A kínai kormány a kínai— indiai határkérdés megoldása végett tárgyalásokat javasol. Kifejezte azt a reményét, hogy az indiai kormány egyetért e javaslattal, s mindkét fél tiszteletben tartja majd a kínai- indiai határ teljes hosszúságában, a két fél tényleges ellenőrzése alatt álló vonalat és az összeütközési lehetőségek elkerülése végett, visszavonja fegyveres erőit e vonaltól húszhúsz kilométerre. A kínai kormány úgy véli, hogy a két fél számára megfelelő időben meg kell tartani Kína és India miniszterelnökének találkozóját. A kínai kormány felhívta az indiai kormányt, hogy tettekkel válaszoljon javaslataira, s kérte az ázsiai és afrikai országok kormányait, tegyenek erőfeszítéseket e javaslatok megvalósítása érdekében. A kínai kormány felszólított minden békeszerető országot és népet, tegyenek erőfeszítéseket Kína és India barátságának, az ázsiai és afrikai szolidaritásnak és a világbékének az elősegítésére. A két nagy ázsiai hatalom konfliktusának kirobbanása nemcsak az imperializmus, hanem India bizonyos belső reakciós köreinek érdekeit is szolgálja, azoknak a köröknek az érdekeit, amelyek sorsukat szorosan hozzáfűzték a külföldi tőkéhez, az indiai néppel ellenségesen szembenálló imperialista erőkhöz. A határvita békés megoldása érdekében India haladó erői fokozzák erőfeszítéseiket. Számolni kell azzal, hogy a helyzet kiéleződése esetén — ami most fennáll — még egyes haladó személyiségek is engedhetnek a nacionalista befolyásnak, soviniszta álláspontra helyezkedhetnek. A békeharc kérdésében, a vitás nemzetközi kérdések megoldásánál azonban elfogadhatatlan az ilyen álláspont. E téren internacionalista magatartásra, olyan cselekedetekre van szükség, amelyek nem az ellenségeskedés szítását és a konfliktus kiéleződését szolgálják, hanem a tárgyalások útján való békés megoldást. Magától értetődik, hogy az államok kapcsolataiban támadhatnak félreértések. De a józan ész megköveteli, hogy megnyilvánuljon mindkét fél óhaja a viták rendezésére és ne diktáljanak előzetes feltételeket. A szovjet emberek a kínai kormány nyilatkozatában annak a megnyilvánulását látják, hogy a kínai kormányt őszintén nyugtalanítja az Indiához fűződő viszony alakulása és véget kíván vetni a konfliktusnak. Véleményünk szerint a kínai kormány javaslatai építő jellegűek. E javaslatok anélkül, hogy kárt okoznának a felek presztízsének, elfogadható alapul szolgálnak a tárgyalások megkezdéséhez és a vitás kérdések békés rendezéséhez, figyelembe véve mind a Kínai Népköztársaság, mind India érdekeit. A kínai—indiai határkér- " dés baráti megoldása ismét megmutatná a békés együttélés és a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködése elveinek nag)' erejét. Ez erősítené a kínai és az indiai nép hagyományos barátságát, nagy mértékben hozzájárulna Ázsiában és az egész világon a nemzetközi biztonság megszilárdításához, újabb csapást mérne az imperializmus és a gyarmati rendszer erőire, az Egyesült Államok agresszív köreinek mesterkedésére, amely körök az utóbbi időben veszélyes kalandba bocsátkoztak nemcsak Kuba és a szocialista államok, hanem minden békeszerető éri ellen is. (MTI) „fi népek érdekében, az általános béke nevében" A Pravda vezércikke a kínai —indiai határincidenssel kapcsolatban Tűnjön e! a rablás filozófiája és eltűnik a háború filozófiája Nagygyűlés a Sportcsarnokban lfFolytatás az 1. oldalról) cekig zúgott: „Cuba si, yankee Pino Máchado, a Kubai Köztöbbször hangzott fel helyeslő no!” társaság budapesti nagykövete nagy taps, s beszéde végén per- Kállai Gyula után Quintin emelkedett szólásra.
