Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-26 / 251. szám

19Ö2. október 28., péntek NEPOJSAG 3 A megvalósítás kulcsa: a tett M‘ | integy két, hónapja ke­rült nyilvánosságra a hét fejezetből álló dokumen­tum: az MSZMP Központi Bi­zottságának kongresszusi irányelvei. Ez idő óta szerte az országban százezrek, milliók forgatták nem is egyszer a la­pokat, tanulmányozták beható­an a saját munkát közvetlenül érintő részeket, vitatkoztak fö­lötte brigádokban és tömeg­szervezetekben, sőt minden „külön megszervezés” nélkül egymás között is. Bárki saját munkahelye tapasztalatából is megállapíthatja, hogy az irány­elvek iránti érdeklődés — no­ha elsősorban természetesen a kongresszusi előkészületek je­gyében zajló párttaggyűlések és pártértekezletek munkájá­nak gerincét alkotják — mesz- sze túlnő a párt szervezeti ke­retein. S nem azért, mert va­lamiféle politikai protokoll- szabályok szerint mostanában „illik” az irányelvekkel foglal­kozni, hanem mert egész né­pünk élete közelebbi és távo­labbi jövője szempontjából a legfontosabbat állapítja meg: „A magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett.’’ S mintha csak magya­rázná az irányelvekben felvá­zolt perspektíva iránt másfél hónap óta tartó és fokozódó országos érdeklődést: „A szo­cializmus teljes felépítésének napirenden levő feladatai összhangban vannak az egész nép érdekeivel, érthető, vonzó és lelkesítő számára.” Hogyan is ne lenne érthető, vonzó és lelkesítő, hogy már a következő három évben emelik a családi pótlékot és a legala­csonyabb nyugdíjakat; hogy 17 ezerrel nő az egyetemi hallga­tók száma; — az eredetileg tervezett 250 ezer helyett — legalább 300 ezer lakás épül. Kit ne vonzana és lelkesítene a távolabbi — de már jól be­látható — jövő nagyszerű ké­pe: tíz év alatt lakása lesz minden önálló családnak, húsz év alatt ötszörösére nő az ipar, két-két és félszeresére a mező- gazdaság termélése, és négy­szeresére a nemzeti jövede­lem. Ez a1 távlat valóban von­zó és lelkesítő. \ vita azonban egyáltalán nem a számok realitása körül folyik. A számok reali­tását 1957 óta bőségesen volt alkalma megismerni a népha­talom minden őszinte hívének, sőt kénytelen-kelletlen meg­tanulták tisztelni azok is, akik határainkon túlról nem vala­mi nagy rokonszenwel figyel­ték a magyarországi munkás­paraszt hatalom megszilárdu­lását. A számok realitásának, azok megvalósulásának egyet­len feltétele van csupán. A vi­ta másfél hónap óta éppen ekörül gyűrűzik: az adott munkahelyen kinek hogyan, mit kell tenni, hogy e számok valósággá legyenek, hogy a felvázolt jövő minél hama­rabb élvezhető jelenné váljék. A vitának és az érdeklődésnek ez a tettvágy adja meg tartal­mát és elsőrendű jelentőségét. Ki ne látná világosan, hogy a tézisek eme megállapítása mögött: „befejeztük a ■szocia­lizmus alapjainak lerakását", egy nehéz időszak sok munká­ja, sók erőfeszítése húzódik. Éppen így a most következő időszakban a szocializmus tel­jes felépítése is csak újabb munkás időszak, csak további erőfeszítések eredményeként képzelhető el. A tézisek azt a perspektívát vázólják reálisan, amit két kezünk munkájával már a legközelebbi években, megvalósíthatunk. Ezért érzi népünk egésze az irányelveket sajátjának s ezért kész az ab-' ban meghatározott feladato­kért —, mint sajátjáért meg­tenni, ami erejéből és képes­ségéből telik. A cselekedni akarás, a tett- vágy egyre több helyen — üzemben és tsz-ben, hivatal­ban és tudományos intézetben — örvendetesen megnyitja az őszinte, bátor bírálat zsilip­jeit. S mind gyakoribb az olyan tettkészség, amikor a sikeresebb munka, a gyorsabb előrehaladás gátját nemcsak a másik szerv, a másik üzem munkájában ismerik fel, de vi­lágosan látják, milyen akadá­lyokat kell sürgősen elháríta­ni, saját munkájukban. |V[ épünk egészének mind jobban megnyilvánuló tettvágya nemcsak az egyes embereik tudata fejlődésének eredménye, hanem annak az átalakulásnak is, amely ma­gában a társadalomban megy végbe. A szocializmus alapjai lerakásának időszakában a munkásosztály vezetésével megteremtődött népi-nemzeti összefogás jelentett nagy erő­forrást. Az új korszakban a szocializmus teljes felépítésé­nek korszakában a felépítés­hez szükséges erőt és akaratot a kialakuló egységes, szocia­lista társadalom teremti meg. E folyamat fontosabb ténye­zője a munkás-paraszt szövet­ség, új fejezethez érkezett. A mezőgazdaság szocialista át­szervezéséhez adott politikai és anyagi segítségével a mun­kásosztály megteremtette a pa­raszti munka forradalmasítá­sához, a falu élete, a falusi életforma gyökeres átalakítá­sához szükséges, egyedül al­kalmas keretet. S ennek ered­ményeként napjainkban magá­ban a parasztságban végbe­menő társadalmi átalakulás­nak vagyunk tanúi. Az a tény, hogy a parasztok beléptek a szövetkezetbe, az átalakulás­nak csak kezdő indítéka De az, hogy a korábban széttagolt parasztság, az évszázadokon át élesen szembenálló felvég és alvég mgg is találta a helyét a szövetkezetben, hogy kölcsö­nös megértésben, egy életre Szóló szövetkezésben, együtte­sen .keresik a felvázolt közös jövőhöz vezető legrövidebb, legzökkenőmentésebb utat — ez jelenti igazán a falun vég­bement forradalom kibontako­zását. Sok küzdelem, csalódás, sőt, vereség vóit áz ára, amíg a lenini önkéntesség egyedül célravezető útján eltakaríthat­tunk minden akadályt, hogy a parasztság idáig eljusson. S ezek az akadályok nemcsak a munkás-paraszt szövetség erő­södését gátolták. De visszave­tettek más tényezőket is, ame­lyek, ha nem is annyira alap­vetően, de mégis jelentősen hátráltatták, hogy kibontakoz­zék hazánkban az egységes szocialista társadalom kialaku­lásának folyamata. A személyi kultusz az önkény, a bizalmat­lanság időszakának az egész társadalmat sújtó kihatásaira gondolunk. S ha ma egész né­pünk alkotó vágyának va­gyunk tanúi, annak, hogy az irányelvek feladataira tettek­kel készül válaszolni, ez arról tanúskodik, hogy a párt az utóbbi évek következetes, elv­hű őszinte politikájával —, s nem utolsósorban azzal az el­tökéltséggel, hogy a személyi kultusz keserű időszakát soha nem engedi többé vissza — elnyerte, kiérdemelte népünk bizalmát. Ez magyarázza — a tézisekről folyó vita másfél hónapos tapasztalata pedig igazolja — az összefüggést, a két dokumentum, az irányel­vek és a törvénysértő perek lezárásáról szóló határozat kö­zött. A tény, hogy „megszi­lárdult a törvényesség, a szo­cialista rend.” „A Magyar Népköztársaság minden tör­vényt tisztelő polgára nyugod­tan élhet és dolgozhat- szocia­lista hazánkban” — adja meg az alkotó vágy, a lelkes mun­ka légkörét. Vf onzó feladatok, már lát­’ ható, nagyszerű cél, szabad, nyugodt légkör — ugyan mi lelkesíthetné jobban egész népünket tettekre, az örömteli, közeli jövő építésére? Fábián Ferenc Tervek, javaslatok Eger belvárosi útvonalainak tehermentesítésére A kommunisták bizalmából... KIMECZ ISTVÁN]»*, Talán nem is országos, de világjelenség a városok gyors Ütemű fejlődése, amely a vá­rosokon áthaladó forgalom le­bonyolítása szempontjából is szinte megoldhatatlan problé­mák elé állítja az érintett vá­rosok vezetőségét. Még nehe­zebb és nagyobb körültekintést igénylő feladatok előtt állnak á megoldást illetően ázók a váro­sok, ahöl a műeimlékjélleg óvatosságra kötelez. Eger déli területének gyár* jellegű kialakítása és egyéb szempóntok is sürgették a többféle elgondolás közül á legreálisabb megoldás lerögzítését, amely a 22-es fő­forgalmi út keleti szakaszánál? Eger városán keresztül haladó útvonalát biztosítja. A városi tanács a tervek el­készítéséhez a költségeket biz­tosította és megadta a Város- építési Tervező Vállalatnak az elképzeléseket. A VATERV négy tervet ké­szített. Az első megoldás, a vár alatti alagút építésének tervei szerint, az Almagyár utcai kisposta épülettől kezdődően, az utat 12 méterre szélesíti ki. A Dózsa György téren lebon­tásra kerülne a Tarai-ház, amely előtt sok szerencsétlen­ség történt már és itt egy for­galmi csomópontot alakítana ki, amely egyben a Kossuth utca forgalmát is szolgálná, a belváros irányába. Majd a Do­bó utca nyugati oldalán a Galassy-ház érintetlenül ha­gyásával a következő két ház lebontásra kerülne, és itt egy hét méter széles úttal a vár alá futna be az út. A vár alat­ti alagút 175 méter hosszú lenné, és valahol a Steiner- ház környékén futna ismét a szabadba. Itt az Angyal-ház kerülne lebontásra és kifutna az út a minarethez. A második megoldás az Al- magyar utcát lényegében úgy érintené, mint az első terv. A Dózsa György tértől azonban az út nyugati oldalán levő házsor lebontásával történne az útszakasz szélesítése. A mostani útvonal forgalma szempontjából, itt különös­képpen kedvezőtlen. A kissu- garú ívek és korlátozott előre­látás a teljesítőképességet bi­zonyos fokig csökkentik. A harmadik javaslat, az egyes átvágás (torony iránt) volna talán a legkedvezőtlenebb* Ez a kezdő és végpontot a vá­rosszerkezeti szempontok tel­Kertészkedő lányok Vidám énekszó hallatszik az országútig, s a karalábéföldön fiatal leánycsapat dolgozik. A szárazság ellenére is, jó ter­mést hozott a besenyőtelki Le­nin Termelőszövetkezetnek a karalábé, igaz, a nyár folya­mán csaknem naponta locsol­ták a táblát. Szabó Margit munkacsapat­vezető 10 társával dolgozik a karalábéban, valamennyien fiatalok, a besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet ifjúsági munkacsapatának tagjai. Érdemes vi&szapergetni a múltat, gondolatban elkísérni a fiatalokat a munkacsapat megalakulásától a jelenig. — Sokat hallottunk, olvas­tunk az üzemekben és a ter­melőszövetkezetekben működő ifjúsági munkacsapatokról, és az idén tavasszal mi is elhatá­roztuk, hogy ifjúsági munka­csapatot alakítunk — emléke­zik vissza Szabó Margit. — Az idősebb termelőszövet­kezeti tagok hitetlenkedve csó­válták fejüket, amikor elkészí­tettük a pártkongresszus tisz­teletére tett vállalásunkat — meséli Balogh Ágnes. Forgács Vera gyorsan hozzá­teszi: — A kongresszusi munkaver­senybe is beneveztünk. A brigád ez évi teljesítmé­nyét tartalmazó füzetet lapoz­gatva, az is kiderül, hogy nem­csak a vállalás volt meg, de a teljesítmény sem maradt el. Tíz hold paradicsom, öt hold paprika, ugyanannyi hold zöldborsó, káposzta és 10 hold kukorica: sorakoznak egymás alatt a füzetben a megmunká­lásra vállalt területek. Még így felsorolni is sok, és szinte hi­hetetlenül hangzik, hogy e nö­vények egész évi munkáját a fiatalok végezték. A tények azonban mindennél jobban be­szélnek. A brigád tagjai egymás sza­vába vágva mesélik, hogy csaknem még egyszer ennyien kezdték tavasszal a munkát Többen férjhez mentek, mások elmaradoztak a termelőszövet­kezetből, s végül tízen marad­tak. — De mi aztán igazán egybe­tartozunk — jelenti ki Nagy Mária határozottan. — Hónapok óta dolgozunk már együtt és a termelőszövet­jes figyelmen kivül hagyásá­val köti össze. Ezáltal felborul-) na a történelmi utcaszerkezet, az épülettömbök félszabda-] lódnának. Az új útvonalon táj« házakat kellene építeni, amely! felborítaná a mostani eihélye-j zések rendjét. És végül negyedik mégöl- J dás: az Almagyar úti postáról1 nagyobb ívűén indulná a zsH dótemplöm vonalába, lebontás;-1 ra kerülne az Újvilág utcai! volt kultúfház és az út a pa­ták VOatalán haladna aj KlSZÖV-azékház mellett, a j Szúnyog-közig, és innen egy< fordulóval, több ház lebontá­sával jutna el a Mecset utcán 1 a minarethez. Az árvizszint figyelembevétele miatt a ie-j détt patakmeder az út pálya- szintjét is jóval megemelné.) A Dobó tér közelében az út-j magasság már a földszinti j ablaksor magasságában jelent­kezne, amely az épületek bí-j zonyos fokú törését, torai tá-J sát idézné elő. Az elvégzett költségszámí-) tások szerint a negyedik variá­ció volna a legköltségesebb és) amellett sok szép épület kerül-< ne lebontásra. A másik 3 megoldás költség- j ben majdnem azonoa, de a) második és harmadik elgondo-j lás és terv is sok épület fél-) áldozását jelentené. Az Üt- és Vasúttervező Vál-i lalat az összes terveket átvizs-] gálva a következőket javasol-« ja; „A fentiek alapján az I. jelű variáns megvalósítását javasoljuk, mert j az út teljesítőképessége, vá-| rosszerkezeti vonalvezetése, J valamint az érintett épületek) száma szempontjából is vala-j mennyi elgondolásnál kedve­zőbb”. A tervek készítője a Város-) építési és Tervező Vállalat ja-j vaslatában azt mondja: „A fenti négy változat kő-! zül a felsorolt érvek alapján azj I. sz. változatot javasoljuk elfő-j gadásra.” A keleti tehermentesítő út! Eger városon keresztülhaladó szakaszának építési terve, ame-) lyet a tervező vállalatok kivi­telezésre javasolnak, Hevesy Sándornak, a városi tanács ipar-műszaki osztálya vezető főimérnökének elképzeléséből j született. A városi vb, illetve a városi) kezet vezetősége, elégedett j munkánkkal. — Terveik? — Legalább úgy dolgozni jö­vőre is, mint az idén — fejezi ki társai közös vágyát és aka­ratát Szabó Margit. A tábla végén két üres lo­vas kocsi fordul be. — Igyekezzünk, lányok, mert estig még meg kell pakolnunk ezt a két kocsit — figyelmezteti társait Nagy Mária. Felharsan ismét az ének, a fiatalok mun­kája nyomán pedig szaporodik! a kiszedett karalábé... (tóth) az Egercsehi-bányatelep általá­nos iskolájának igazgatója. TAKÁCS LÁSZLÓ, az Egri Finomszerelvénygyár igazgatója. BARNA ANDRÁS, Ebédszünet alatt, a délelőtti munka után, jólesik egy kis pihenő. tanács foglalkozik a javaslati értékelésével, majd elfogadás 2 végett megküldi a megyei ta-j nácsnak. Okos Miklós Megjelent a Világosságj októberi száma A napokban jelent még aj Világosság októberi száma. AC folyóirat elején szerkesztőségi J cikk található, amely azt MSZMP VIII. kongresszusaj irányelvének világnézeti vo- 2 natkozásait elemzi. A követke- í ző két tanulmány az októberi 11-én megnyílt II. vatikáni i zsinathoz kapcsolódik. Tarján Q Imre A II. vatikáni zsinat cí-1 mű cikkében a zsinat előzmé-)j nyeit és várható hatását elem­zi, B. Gy. pedig történelmi! visszapillantást nyújt az eddig \ lezajlott zsinatokról. A Mitosz és valóság rovat- 2 ban Bellér Béla az úgyneve- f zett fatimad „jelenések” tör-i ténetéről ír. A Tudomány és 5 vallás rovatban Katona Ferenci Dogma és tapasztalat című j cikkében Vesalius, XVI. szá-i zadlban élt németalföldi orvosi tudományos jelentőségét elem- J zi. Pias István a halottkultuszt eredetéről ír. Az alkotás tealó-j giai és tudományos érteLmezé- 2 séről Halász László írt érdé-} kés cikket Ebben a számban is találha-í tó szépirodalmi anyag, könyv- 2 ismertetés, érdekességek, fur- J csaságok az egyházak mai éle­téből. (Sz. K.) a Hevesi Járási Pártbizottság munkatársa. TANNER JÁNOS, a füzesabonyi allomasfőuók.

Next

/
Thumbnails
Contents