Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-21 / 247. szám
1962. október 21., vasárnap NÉPOJSA6 8 AN A HATÁRmintha meggyújtották volna és most lánggal égne: az őszi napsugár szikrázva verődik vissza a vöröses-sárgás színben pompázó szőlőlevelekről, amelyek gazdag termést, hatalmas, érett szőlöfürtö- ket rejtegetnek. A levegőben különleges, balzsamos illat szálldos, mint egy könnyű - szárnyú pille, s rátelepszik az emberre, akit rabjává tesz, akit megszédít gyönyörével, és nem tud tőle szabadulni, mint ahogyan a méhecske sem tud elválni a fürtöktől, hanem önfeledten hal bele az édes nedűt rejtő szőlőszemekbe ... Októben van! A szép szüret ideje! Hegyoldalaink merész íve már napok óta benépesedett, tarka fejkendős lányokkal, asszonyokkal, puttonyozó férfiakkal, legényekkel, akik nótázva, kacagva végzik munkájukat: a szüretelést. Kezük munkája után szaporán telnek a vedrek, telnek a puttonyok, kádak és telnek a kongó-gyomrú, hatalmas hordók is. Édesség, must árad minden leheletből, boldogság, vidámság minden fénylő tekintetből, és olyan jó ilyenkor a határt, a hegyoldalakat odaadóan járni. Itt illatos, édes szőlővel kínálnak a huncutkodó lányok, amott mustot ihatsz, annyit, amennyit éppen akarsz, s aztán egy-egy pohár bort is, a legjavából, ha kedved tartja, hiszen szívesen, barátsággal nyújtják a férfiak, és ettől te is felgyűlsz, mint a természet, amelyik szerelmes lányként ringatva kínálja magát. Jöjj velünk te is, Kedves Olvasó! Sétálj velünk, a hegyoldalakon, ahol any- nyi vidámság, tréfa mókázik napjainkban; nézd a munkát, gyönyörködj a szüretben, azokban az emberekben, akik új mámorok parazsát élesztgetik, szítják jó akarattal... A leszedett szőlőt vontatóval, s autóval szállítják Egerbe és Verpelétre, a pincegazdaság szőlőfeldolgozó telepére. Napjában többször fbrdulnak a gépek. Képünkön: terhével, űtbah a vontató.»« , A rekordtermés elérésének egyik alapja a szakszerű, időbeni munkavégzés. Az üzemegység egyik területén még vidám hangulatban, teljes erőből folyik a szüret, a másik részen azonban, ahol végeztek már ezzel a feladattal, a szőlőfedést végzik a dolgozók. Lókapával járják a sorokat, és mélyen, szőlőtőkére forgatják a talajt, hogy megvédjék a téli fagyok ellen. Kévés János és Prokai K. Mihály fogatos- pár gyors ütemben halad a munkával. A leszüretelt szőlő egy részét a verpeléti pincegazdaságban dolgozzák fel. A modern gépekkel, présekkel berendezett üzemben gyorsan halad a munka, ennek ellenére nem győzik a szőlő átvételét, egy-két vontató mindig „csúzdára var”, annyi a termés az egerszóláti határban. Az itt készített bor nagy része külföldre kerül, mert kiváló minőségű, kiváló zamatú, és nagyon keresett cikk a nemzetközi piacon. Képünkön munkában a brigád, az emberek az egyik nagyteljesítményű hidraulikus prést készítik elő az újabb „berakásra’. magas a cukortartalma — mondja végül büszkén, hangosan Pataki Sándor, hogy a Maligán-fokmérőt a képen is látható hosszú nyakú üvegbe helyezi, amelybe mustot tettek próba- fokolás végett, s leméri a végeredményt, a pontos adatot: — 24 Maligán-fok, akárhogy is nézem... Az emberek körbe állják a kádat e szóra, elfeledkeznek a munkáról és figyelni kezdik ők is a hosszú nyakú üvegbe helyezett fokmérőt, annak mozgását, táncát, beosztását a folyadék tetején. Kezükben cigaretta ég, nagyokat szívnak belőle, és foguk között füstölik ki a választ: — Ez igen! Mint a méz, olyan édes! Ebből lesz a jó bor, a legénybolondító __— hangzik fel innét is, onnét is az elis merő szó, amely a muskotálynak, illetve még csak mustjának szól, amelyet előbb préseltek ki a lányok kézzel, hogy a próbafokolást elvégezhessék. — Ezért érdemes volt dolgozni, ilyen időjárás mellett el sem hinnénk, ha nem látnánk saját szemünkkel is, hogy ilyen cukortartalmú szőlők teremtek — fűzik tovább a gondolatot, felveszik újra hátukra a puttonyt, és elindulnak a széles-sorú szőlőtőkék felé, ahonnét már a kiáltás hangzik: — Puttonyos! Puttonyos! Meggyorsítják lépteiket az emberek, majd egy kis időre eltűnnek a szőlőtengerben, ahol pillanatok alatt teleöntik puttonyukat szőlővel, és újra elindulnak a kád felé púposodó, édes terhükkel. Iáit, ahol három hete már javában folyik a szüret. Űtitár- saink, akik végigkalauzolnak a 250 holdnyi területen: Prokaj Lajos üzemvezető, Bujáki Pál és Pataki Sándor agronómu- sok. ők ismertetnek meg az itteni munkákkal, eredményekkel, emberekkel bennünket. — ötéves ez az üzemegység, 1957-ben kezdtük el az első telepítéseket — magyarázzák az üzemegység történetét — és munkánk sikerrel járt. A nagyüzemi szőlőtelepítéseinken a rossz időjárás éllenére 30—40 mázsa termést tudunk leszüretelni holdanként, és a szőlők cukorfoka is 20—24 között ingadozik. Ahogy szétnézünk a hatalmas kiterjedésű táblákon, a termestől roskadozó szőlőtőkéken, elcsodálkozunk, hiszen két vontató, s egy autó alig győzi a termést elszállítani. Jó terméssel fizet a szőlő a fáradozásért, gazdag szüret fokékfrankost, olasz rizl inget és a többi édes ízű szőlőfajtát. A munka köny- nyen és gyorsan halad. Nem kell annyit hajladozni, keresgélni a szőlőtőkéken, mert a sodronyos szőlőművelésnél a fürtök messziről látszanak és derékmagasságban helyezkednek el. Különösen a Lencz— Moser telepítésű szőlőkben megy gyorsan a szüret, ahol a tőkefej 1 méter 20 centiméterre van kiképezve a földtől és a fürtöt nevelő szőlővesszők ilyen magasságban, vízszintesen folynak szét a tartódrótok között. Dél van, ebédszünet. S ilyenkor jólesik a sok elfogyasztott édes fürtű szőlőre a zsíros falat. Czipó József, aki Verpeíét- röl jár ide dolgozni, legjobban n szalonnát szereti. — Rövidesen befejezzük a szüretet — mondja az üzemvezető —, ha az időjárás továbbra is kedvez, s ha még jobban megtudjuk szervezni a szállítást, s a szőlőfeldolgozást. A leszüretelt szőlőt ugyanis nem itt helyben, hanem Egerben és Verpeléten, a pincegazdaság szőlőfeldolgozó üzemeiben préseljük ki, oda szállítjuk a leszedett ipőlőt, s a gépek nem győzik a sok munkát. Erről mi is meggyőződtünk. Verpeléten, a korszerűen berendezett szőlőfeldolgozó pincészetben teljes létszámmal — szinte éjjel-nappal —, mennek a gépek, mégis a vontatók, autók karavánja áll sorba, hogy a csúzdába leönthessék terhüket. Nem rossz panasz ez, hiszen gazdag termést rejteget. A jó munka eredménye, a nagyüzemi gazdálkodás sikerének élő bizonyítéka már most, rövid öt év után... Vége a mai munkának, hazafelé tartanak a vidám szüretelök: Hangácsi Róza és Drivkö Lilán női munkacsapata. írta: Fazekas István Fényképezte: Kiss Béla GAZDAG 1 Fényképezőgéppel járjuk, az egerszóláti határt! Egész pontosan a Gyöngyös—Eger vidéki Állami Pincegazdaság egerszóláti üzemegységének szőlőtábERMÉS ... lyik az egerszóláti határban. Négy brigád, közel hatvan ember sürgölődik, dolgozik a táblákban. Szedik a kadarkát, opportót, muskotályt, medocot, Egyórás az ebédszünet. Ilyenkor jut ide egy kis pihenésre, de könyvolvasásra is Tali Margit és Gruber Anna rendszeresei könyvolvasással töltik el az ebédidő égj részét. A LEGNAGYOBB ELISMERÉS A pincegazdaság egerszóláti üzemegysége ötéves múlttal rendelkezik. 1957 őszén végezték el 70 holdon az első talajforgatást szőlő alá. Az elhanyagolt területen példamutató munkával, szakszerű irányítással elérték, hogy rekordterméssel fizet a szőlő, s jövőre még nagyobb eredményekre lehet számítani. Munkájukra már sokan felfigyeltek! Ezt bizonyítja az is, hogy csupán ebben az évben 1500 látogató, külföldi és hazai vendég járt a telepen, gyűjtött sok hasznos tapasztalatot. Éppen ezért jövőre — mint híre járja — bemutató üzemmé minősítik a pincegazdaság egerszóláti üzemegységét, hogy még jobban el tudják terjeszteni bevált nagyüzemi módszereiket. Még nagyobb támogatást, lehetőséget kapnak munkájuk további gyümölcsöztetéséhez. Ügy hisszük, ennél nagyobb elismerés nem érheti jó munkájáért ezt a fiatal mezőgazda- sági üzemet...
