Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-19 / 219. szám
4 NÉPÜJS AG 1962. szeptember 19., szerda Kovács Mária, Pálffy György, Paláncz Ferenc beszélnek sikerekről, tervekről, feladatokról Az új színházi évad elején — Mit várok az új évadtól? minden együttesben forr-pe- Munkát, fegyelmezett munkát, zseg a tenni akarás, a művé- amiben el lehet merülni, ami- szi becsvágy, az alkotókészség ben meg lehet találni a nyu- és az a szándék, hogy használ- galmat, a kiegyensúlyozottsá- jarutk a művészek a közösség- got, a hitet az emberekben, a nek és önmaguknak. Akik bizalmat egymás iránt. Minden most lépnek majd először a írói alkotás, minden színpadra Gárdonyi Géza Színház szín- álmodott és térképezett jellem padára, kettőzött izgalommal azt várja, követeli a színésztől, keresik a sikert másoknak és hogy azonosuljon vele és ál- önmaguknak. Akik pedig már tala mondja el véleményét a évekkel ezelőtt otthont talál- világról és véleményét a vi- tak maguknak Egerben, a fej- lágnak. lődés, a tovább vezető munka' — A tervek szerint október- a már elkötelező sikerek sür- ben lesz Gáspár Margit Ham- getésére látnak a feladatokhoz, letnek nincs igaza című da- Ezekről az érzésekről, gondo- rabjának a bemutatója, s latokról vallanak itt hárman ebben a műben jelentős sze- kedvenceink közül. rephez jutok. Pihenten várom , . a feladatot. Majd egy új maKovacS Maria gyár darabban játszom. Izgat az is, hogy egy ismeretlen, — Négy éve élek Egerben, előttem még nem játszott alatta kutatnom kell az el- kot formálok majd színpadra, múlt esztendők eseményei kő- Igaz, ez az áttörés veszélyes zött, számomra — és talán sze- és kockázatos, de izgalma sok rénytelenség nélkül állíthatom, mindenért tud kárpótolni. Har- hogy mások számára is — él- madik nagy feladatom Csehov ményt jelentett az egri szín- Három nővérében lesz. Ennek pádon Ibsen Nórája, Pavel Ko- a klasszikus műnek pedig az a buktatója a színész számára, hogy éppen sok kiváló művész játszotta már el. Itt újat kell adnunk! — A színház együttese ebben az évadban erős, s bizonyára remek előkészületi időszak következik. Hiszem, hogy a szellemi arculatát megtaláló társulat a jövő szeptemberben a megépült új színházban velem együtt nagy feladatok megoldására költözik majd be. Pálffy György — Evek óta játszom Egerben. Talán emlékeznek a Nó- rábban nyújtott férjszerepemre, az Ilyen nagy szerelem Talárosára, a Megperzselt lányok élveteg gyárosára, a Szélvihar- beli alakításomra, vagy — amint éppen a képen láthatják — Abody Béla, Nyomozás című darabjában én játszottam a meghasonlott Miltényit. — A nyáron teljesen lokálA szent Johanna címszerepében Patrióta lettem, új lakásba köl- n 1 toztem. Eger legszebb hetyere, hout Ilyen nagy szerelem című az Egészsegház utcai ponthá- modern játéka, Shaw Szent zak egyikébe, a patak partjára. Johannája, vagy a tavalyi Innen látni ezt a kecses és kul- idényből Seribe Egy pohár turalt várost, a körülvevő hévize, vagy éppen a Párizsi gyéket-dombokat. vendég címszerepe. Ezekben — A Gül baba címszerepé- éltem hónapokon keresztül és re készülök. Tíz napja folyik persze, Egerben is, ebben a a munka, s már alakul bennem kedves, hangulatos városban, a rózsák között élő ember filozófiája. Érdekes- azonban, hogy szempontjából szükségesnek nem tudok igazat adni a meg- tartják, hogy ebben az évben szokott módon elkönyvelt figu- ne a darabdkat hordozó hősö- rának, mert felfogásom sze- két mintázzam, hanem az epi- rint Gül babának is, a modem zódalakok miniatűr-munkáját ismerjem meg. Minden bizony- nyal hasznát látom majd cn- nek a gondoskodásnak, mert az epizódszerep lehetőséget ad ar- '"«H ra, hogy néhány szóval, néhány é.’iA;'tS"- Jól hangsúlyozott mozdulattól markáns képet adjak valakiről, aki nem hordozza a drámát. Pvlplllt az eseményt, de beleszól a törmenetébe. — örülök annak, hogy a fö- |||pP^ város rendezői vendégjárást BjP . | tartanak majd nálunk. Más szem mást lát meg a színpad- lllllls la ^épő színészben és változawjMM tos hatások-ellenhatások perIliiül Sőtüzébe kerülhet a magával is küszködő színész-alak. Úgy I fi gondolom, ez a körülmény is segíteni fog engem abban a ' * törekvésemben, hogy minden feladatot a tőlem telhető töké- letességgel oldhassak meg. Remélem, hogy a közönség Miltényi professzor a Nyomozás című drámában embernek is és egyáltalán minden embernek rá kell jönnie arra, hogy a bezárt szépségek, a rózsák és a passzív szemlélődés világában nem található a boldogság; ahhoz emberek kellenek, az embereknek egymás iránti szeretette. Gül babának valami ilyesmit akarok megfogalmazni, s hiszem, hogy a figura a közösségi érzést hangsúlyozva maivá válik. Paláncz Ferenc — A főiskoláról rögtön Egerbe kerültem, s már a negyedik évadnak indulok neki. Drámai hősként sok szép feladatot kaptam (az Aranyember Tímár Mihályát, Alekszejt az Optimista tragédiából, Joó a Szarkafészek című Andrást a Kormos égből, Bóni román dráma Mircea Jóskát a Hajnali tuzbol), az szerepében elmúlt évadban Benedeket játszottam a Sok hűhó semmiért a tavalyi pangás után megsze- című Shakespeare-darabban, réti a munkánkat és segít a én voltam a hadnagy Seribe művészeknek abban, hogy Egy pohár víz-éhen, Mirceát Egerben a színház élete magasjátszottam Ciritescu Szarkáié- ba lendüljön, szék című darabjában. Mit tehet ilyen nyilatkozatok . — Most a színházi évadot után a krónikás? Együtt bízik nyitó darabban, Salacrou a a művészekkel, akik hisznek föld gömbölyű című drámájá- az emberformálás és formáló- ban kisebb méretű, de érdekes dás nagy erejében, jövőjében figurát, a hentest alakítom. A és pusztíthatatlan igazságában. színház vezetői fejlődésem Farkas András 1962. SZEPTEMBER 19., SZERDA: VILHELMINA 105 évvel ezelőtt, 1857 szeptemberében született KQNSZTANTYIN CIOLKOVSZKIJ szovjet matematikus, a modern rakétatechnika és a bolygóközi repülés úttörője. 1887-ben egy teljesen fémből készült léghajó tervét készítette el, 1896-tól csak a rakétatechnika foglalkoztatta, 1898-ban kielemezte a mozgás közben tömegét változtató test mozgásegyenletét. Tehetsége csupán az októberi forradalom után bontakozhatott ki. Az „űrrakéták atyja” elméletét 60 művében fektette le. Ciolkovszkij az első volt, aki a rakéta jelentőségét kiemelte és az űrkutatás egyetlen eszközének ismerte fel. Figyelemre méltóak a szovjet uralom első éveiben írt szavai: „Kezdetben sztratoszféra repüléseket hajtanak végre, majd az atmoszférán túli repüléseket. Ezután elérjük a Hold pályáját. Végül is az ember utazhat majd a naprendszerben”. 160 évvel ezelőtt, 1802-ben e napon született KOSSUTH LAJOS, a szabadságharc vezére, az első felelős minisztériumunk kereskedelemügyi minisztere, öt választották meg 1849. április 4-én az ország kormányzójának. A szabadságharc bukása után az emigráció vezére lett, nyugat-európai és amerikai kőrútjaival a magyar ügyet szolgálta és nagy része volt abban, hogy Magyarországon végül is az abszolutizmus megbukott. Konsztantyin Ciolkovszkij Több mint kétezer éves maya-sírleletek Amerikai régészek a gueta- malai Yukatan-félszigeten három lezárt, maya-indián sírra bukkantak; korukat mintegy 2100 évre becsülik. A régiészeik Tikal indián település rekonstruálásán dolgoznak, s eközben fedezték fel a három sírt Tikal a maya-indiánok egyik leggazdagabb települése volt, virágkorát valószínűleg időszámításunk előtt 150 körül élte; később a város évszázadokon keresztül teljesen kihalt, majd az i. u. 300—900-as években ismét fontos indián település volt. A maya-indiánok csodálatos civilizációját az utóbbi évek ásatásai nagymértékben feltárták. A három sírban kétségtelenül olyan személyek nyugszanak, akik nagy tekintélyt és tiszteletet élveztek a maya hierarchiában. Az ülő helyzetben bebalzsamozott testek mellett életnagyságú maszkokat, állati bőröket, agyagedényeket és jadeből készült tárgyakat találtak. Egyébként eddig még csak két sírt tártak fel; a harmadikat 1963-ban, a száraz évszakban nyitják meg. EGRI VÖRÖS CSILLAG Randevú Koppenhágában EGRI BRODY Adua és társnői EGRI KERTMOZI Suhog a pálca GYÖNGYÖSI PUSKIN A pokol szolgálatában HATVANI KOSSUTH Északi történet HEVES A nagyváros örömei FÜZESABONY Darázsfészek PÉTERVÁSARA Szeptemberi szerelem BÄR ANY TAMÄS: KÉT MESTER N incs két egyforma macska, ahogy mondani szokták —■ kezdte az öreg kőműves, amint habarcsfoltos ruhájában mellém ereszkedett ebédidőben az étkező hosszú asztalához. — No, hát épp így nincs két egyforma gyerek sem ... Nekem elhiheti, mert hosszú esztendők óta vannak a kezem alatt fiatalok, ismerem őket. Azáz: csak hiszem, hogy ismerem. Mert mi esett meg velem tavaly is, hallgasson ide! Sok nehéz fiúval volt már dolgom az évek során, de olyannal aligha, mint ez a Pozsó Sanyi, akiről beszélek. Még ilyen nyájtól eldurvult birkát nem is látam! Év közben vettem át a csoporját az elődömtől, akit más munkára rendeltek, mert nem értett a fiatalokhoz... Afféle hangulatember volt, tudja, s az olyan nem való oktatónak. No: mindjárt az első napokban látom ám, hogy ezzel a Sanyival valami nincsen rendjén. Behemót nagy gyerek, szálas, vállas, akár a fiatal Toldi Miklós. Ereje is akkora, hogy kétannyit emel, mint a többi. Azaz csak emelne, — de hozzá se nyúl a dologhoz. Ott boldogtalankodik ugyan egész nap a munkahelyen, de rossz nézni a téglát, s a kanalat a kezében. Egy hétig, kettőig csak néztem, aztán megúntam. — Sanyi fiam — mondom —, ez nem lesz így jó. Így sohasem lesz belőled kőműves. Áll, hallgat. — Pedig az akarsz lenni, igaz? — barátságoskodom tovább. — Nem — azt mondja —, nem akarok. Én autószerelőnek akartam volna ... De ide tettek, mert amott már betelt a létszám. — Szóval — mondom —, nem szereted ezt a szakmát? All, néz a szemembe. Azt mondja:-— Nem én! — Pedig mégiscsak kőművest csinálok belőled, tudod-e? — Belőlem ugyan nem! — mondja, S felrántja a vállát. U át így kezdődött a mi ismeret- *■ ségünk ... Később érdeklődtem felőle: megtudtam, hogy az otthonban is sok baj van vele, meg az iskolában sem tanul. Beszéltem a másik csoport oktatójával, Böröcz szaktárssal, hogy vajon mit tanácsolna. Nem voltunk éppen jó viszonyban egymással: a kolléga jó barátja volt az én elődömnek, s ezért kissé neheztelt rám. Első időkben még a köszönésemet is csak foghegyről fogadta. „Fújjál csak — gondoltam —, fújjál, ha így könnyebb!” Év végén meglátjuk majd, melyikünk tanulói végeznek jobb eredménnyel; Akkor kiderül: „ki az igazi kőműves!” — Most is, hogy Sanyi dolgában felkerestem, csak a vállát vono- gatta, hümmögött. — Nehéz dió — mondta végül; — Karácsonynak, a maga elődjének is beletört a bicskája... — Ennyi a tanácsa? Bólint, s azt mondja: Ennyi. Erre otthagytam; Azontúl, persze, én is csak úgy, az ujjam végivel böktem meg a sapkámat, ha találkoztunk. De hát nem erről akarok beszélni, hanem arról a gyerekről. Néha odaálltam mögéje, úgy figyeltem a munkáját, de gyorsan odébb kellett állnom, mert egyszerűen nem bírtam nézni, mit csinál azzal a két balkezével. Még egyszer beszéltem vele, az sem használt. Akkor elhatároztam, hogy megszégyenítem. Egyik ebédszünetben összehívtam a gyerekeket, s azt mondtam: — Fiúk, nektek nagy a szerencsétek! Mától fogva két oktatónk van; Az egyik én vagyok, a másik meg Bozsó Sanyi. Csak néztek rám; elnyílt szemmel: nem értették, hogy hová akarok kilyukadni. — Mindkettőnktől tanulhattok! — folytattam. — Én megmutatom, hogyan kell a munkát csinálni, Sanyi meg azt mutatja, hogyan nem szabad! I ett erre nagy nevetés. Én a fiú *" arcát figyeltem: sápadt, zöldült, aztán vörösödött- „Bejöttél az utcámba, kiskomám!” — gondoltam elégedetten. De rosszul gondoltam: nem jött be az utcámba. Ettől a naptól kezdve még jobban eldurvult. Eddig, ha minduntalan hivatkozott is a nehéz fejére, meg a kevés iskolájára, ami miatt nem fogja az a fej a tudományt, valamennyire mégiscsak igyekezett; Ettől kezdve? Ha kezéből vettem ki a téglát, s úgy mutattam, hogyan kell, akkor sem csinálta utánam. Ekkor eltökéltem magamban, ha törik-szakad: én mégis jó szakmunkást faragok belőle! Nemsokára újra összehívtam a csoportomat. — A múltkor csak tréfáltam, fiúk. Sanyi valóban a segédoktatótok. Ügy hallgassatok rá, mintha engem hallgatnátok! Ha valami nem megy, ha valamit nem tudtok, forduljatok bátran hozzá: eligazít benneteket, hogy jobban se kell! Holnap jöjjön is be korábban, hogy megbeszélhessem vele a munkát. Most rajta volt a sor, hogy elkerekedett szemmel bámuljon rám. De az én arcom halálosan komoly maradt: csak a többiek láthatták aztán, hogy aprót kacsintok, ő nem — mert ekkorra már lehajtotta fejét. Most is vörös volt a füle tövéig. De tudtam én, hogy most mástól vörös .. |J em is csalódtam. Ettől kezdve " nem lehetett ráismerni arra a gyerekre. Minden reggel fél órával előbb ott volt a munkán. Azelőtt gyakran borotválatlan, rendetlen, ki- alvatlan volt, most mindig sima képpel érkezett, frissen, pihenten, úgy állt ott előttem, feszesen, várta a napi utasításokat. Először nagyokat hallgatott; leste a szavamat: később egyre bátrabb lett, sőt az is előfordult, hogy vitába szállt velem. És — most figyeljen jól! — nem is mondott butaságot. Csak néztem rá, a szemüvegem felett; — Ejnye, Sanyi — mondom —, hát te honnan értesz ilyen jól ezekhez a dolgokhoz? Csak nem szeretted meg ezt a mesterséget? Egy pillanatig állta a tekintetemet, s futó mosoly lebbent át az arcán. Aztán megrázta a fejét. — Szereti a nehézség! — mondta keményen. — De hát amit muszáj: azt muszáj! — Azzal sarkon forlult. „Karakán legény...” — mondtam magamban. Elmeséltem az esetet Böröcznek. — Igen — bólintott —, járt néhányszor nálam a gyerek. Különösen az elején, amikor nyakába szakadt az a fenenagy megtiszteltetés. Egy- szer-másszor tanácsot kért tőlem... Elköszöntem Böröcztől, mert ezt nem szerettem hallani. Sose vettem jónéven, ha a tanulóim idegen oktatóknál kóricálnak. Ahány mester, mind másként fújja: aztán főhet a gyerek feje, hogy melyikre hallgasson. Ezentúl jobban ügyeltem a fiúra, hogy véletlenül se legyen ideje Böröczcel társalogni. Az hiányzik még, hogy együtt beszéljék ki a csoportomat ... Múltak a hónapok, közeledett az év vége. Sanyi a legelsők közé ve- rekedte fél magát a tanulásban, színötös volt minden felelete, ahogy mesélték. A keze is úgy járt, mint a motolla, százötven százalékra teljesítette a tanulónormát, s ez bizony az országos normában is egészen szép teljesítmény. Eljött a vizsgák ideje. Sanyi — talán mondanom sem kell — ötösre vizsgázott. A vizsgák után egyik este elmentünk a fiúkkal, megünnepelni a nagy napot. Meghívták az intézet igazgatóját, az otthonvezetőjüket; egy-két tanár is ott volt, s mi, oktatók, valamennyien. Én éppen Böröcz mellett ültem. J ó kedvem volt, megittam már tán két fröccsöt, s most büszkélkedni akartam az én ;,nevelt fiammal”. — No, Sanyi — szólok oda hozzá, jó hangosan, hogy mindenki hallja — hát meséld el, kinek köszönheted, hogy ember lettél, s annak is a legemberebb, mert kőműves? Sanyi felállt, ahogy megszokta az iskolában, körülnéz: aztán rákacsint a pajtásaira. — Kinek köszönhetem? — kérdi ártatlan arccal. S a világ legtermészetesebb hangján teszi hozzá; Hát Böröcz szaktársnak. . No, lett erre nevetés, hogy még a pincérek is beszaladtak. Most aztán rajtam volt a sor, hogy a nyakamig vörösödjek. De ez még nem volt elég: a fiú szemlátomást folytatni akarta. Most bezzeg megfizet nekem a gézengúz! — gondoltam, félig nevetve, félig bosszankodva. Már folytatta is: — Nekem nagyobb volt a szerencsém, mert két oktatóm volt. Az egyik — s itt rám mutatott — Teknős szaktárs, aki megtanított rá, hogyan kell elvadulni a munkától. A másik meg (itt összeszorult a gyám- rom, annyira haragudtam már erre a Böröczre), a másik meg: ugyancsak Teknős szaktárs, aki megtanított rá, hogyan kell a munkát megszeretni. ... — Itt egy pillanatra megremegett a fiú hangja. — Örök életemben hálás leszek neki ezért a tanításért! Az öreg kőműves befejezte a “ történetet; aztán szemüvege felett nézett rám, mint egykor Bozsó Sanyira. — Hát így volt. Ekkor tanultam meg, hogy nem mindig a szidás, a dorgálás a helyes módszer. Néha a jó szó, az okos szeretet, az emberség többet ér. Hiába, úgy látszik, ilyen az ember...
