Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-19 / 219. szám
1962. szeptember 19., szerda NEPÜJSAG 5 KOVÁCS ENDRE: Vili. Éjszaka a szauna-szigeten Míg mi a szauna perzselő gőzében, mint valami vezeklő szekta tagjai, ostoroztuk magunkat a nyírfaággal, s majd két percenként beugráltunk a hideg folyóba, hogy aztán erős súrolókefével dörzsöljük újra életre magunkat — addig barátaink, Pauli rokonai, hírünkre mégis ezzel kezdték. Pauli azt magyarázta, hogy most a negyvenórás munkahétért csatáznak, egyelőre még siker nélkül, de rendületlenül bízva a győzelemben. Az egyik tőkés vállalat gépkocsivezetője az adózási rendszert szidta, mert 60 ezer márkás havi fizetéséből 15 százalék adót fizet, s ez magasabb kereseteknél tovább emelkedik: 100 ezer márkás jövedelemnél már 19—24 százalékra is falmegy a kereseti adó. Ez bizony sok, különösen, ha hozzászámítjuk a meglehetősen magas lakbéreket. Panasz tehát itt is akad: pedig mienknél többre rúg az átlagkereset, bár a levonás sem kis összeg. — Majdnem úgy állunk, hogy egy kereset kell az adóra, meg a lakbérre — panaszolja A fehér éjszaka már rá borult a szauna-szigetre összesereglett halászok, szau- názók, türelmesen várakoztak a faházikó előtt. — Csak szaunnázzanak nyuj godtan, hadd fusson az ördög! — biztattak váltig, kezükben szorongatva a szaunázás befejező akkordjaihoz feltétlenül szükséges kellékeket, a sörös- és konyakosüvegeket. Éjjel fél tizenegy volt, amikor befejeztük a szaunázást, s kedélyesen beszélgettünk a házikó előtt a fagypont felé tartó „hőmérsékleten”. Végül aggódó vendéglátóink egy közeli vikendházba invitáltak, mondván, hogy az összegyűlt ismerősök szeretnének velünk kvaterkázni, beszélgetni, vitatkozni, ha már ilyen szépen összejöttünk, mi, rokonok, a világ két távoli országából. Alig fértünk az apró faházban, s a hangulatot röpke perceken belül felsrófoltuk a mennyezetig. — Most, hogy négyezer év múlva megint találkoztunk — célzott régi rokonságunkra az elnökhelyettes —, ennek örömére elénekelek egy dalt, amelyet a kommunistákat szerető finnek énekelnek. — Ezzel állt. fel az első koccintás után az idős városatya, s máris rázendített a dalra, amelynek refrénje, ez volt: „Minden nép testvér legyen, s ne legyen háború”. Vele dúdoltuk a dalt, s na kor az ismert népdalba csapott át, zengett az egész házikó víg nótázásunktól: „Gyere hozzám, vár a fészkünk, gyere gyorsan, szőke lány”. A népdal-versenyt számszerű többséggel finn barátaink nyerték, s ezzel komolyabb témám '-'H-Mt át a társaság. Bé’ " különösebb baj, nine« .....' -"-üküliség és a ko nj unktara sem ért véget, a társaság halász tagja. Aztán sorra szedik, mi minden keseríti még életüket. — Drága az orvos ... Egy vizitért elkérnek 1500 márkát is. A nyugdíjam meg csak kilencezer márka — fűzi hozzá legidősebb beszélő-partnerünk. Aztán az elnökhelyettes fejtegetéseit fordítja Pauli arról, hogy milyennek is képzelik el a kiutat, jövendőbeli boldogulásukat. — Tudjuk mi, hogy nálunk is kommunizmus lesz, de ... mi másképp képzeljük el, mint a többi országban. Az ipar, persze, nálunk is állami kézbe kerülne, de a földet meghagynánk a parasztoknak. Nem érdemes vele közösen gazdálkodni. S számokat idéz bizonyítékul. A szántóterület több mint 70 százaléka kettőtől tíz holdig terjedő kisbirtok, újabb 25 százalék középbirtok, s csak elenyésző részét képezik a nagyüzemileg művelhető nagybirtokok az ország szántóterületének. Bizonygatjuk, magyarázzuk hazai példákat citálva, hogy nálunk is a sok kisbirtok, apró nadrágszíj-parcella összevonásával születtek meg a nagyüzemileg művelhető táblák, s vitatkozunk e távoli problémán olyan hévvel, mintha Finnországnak a jelen pillanatban ez lett volna a legnagyobb problémája. Aztán, látva, hogy a fellegekben járunk a vita témáját illetően, másra tereltük a beszélgetést. Am finn barátaink mindegyre visszatértek a szocializmus részletkérdéseihez, kezdve az egészsésügyi. szociális rendelkezésektől, egészen a személyi kultusz káros hatásáigAz órák hosszat tartó beszélgetés új energia-pótlást igényelt, ezért kénytelenek voltunk elfogyasztani az est hármas számú vacsoráját is, legteljesebb egyetértésben pusztítva a szalámis szendvicseket. Ügy látszott, reggelig vége se szakad a beszélgetésnek, ba- rátkozásnak. Különböző világnézetű emberek ültek az asztalnál, foglalkozásra nézve ' is meglehetősen vegyes volt társaságunk, mégis, sok kérdésben értettük meg egymást. Elsősorban a béke megőrzésének fontosságában. Keserű katonaélményekkel bizonygatták, háborús veszteségekkel, mennyi szenvedést hozott rájuk is a háború, s dicsérték az ország pozitív, semleges külpolitikáját, amely előmozdítja a népek békés egymás mellett élését. Aztán, bármily furcsa, abban is egyetértettek velünk finn barátaink, hogy országuk boldogságának útja csak a szocializmus lehet. A részletkérdésekben akadt nézeteltérés, de úgy érezzük, baráti hangulatú vitánk közelebb hozott bennünket a marxizmusban kevésbé jártas, de jó politikai érzésekkel bíró északi rokonainkhoz. Már hajnalodott, s a fehér éjszaka még világosabbá vált, de még mindig tartott zajos beszélgetésünk. A város második embere, a haladó gondolkodású elnökhelyettes, kifejtette nézeteit az öregek jobb ellátásáról, dicsekedve a rövidesen megépülő aggok otthonával, amelynek létesítését a szociális gondolkodású elöljáróság teszi lehetővé. Búcsúzóul is dallal kedveskedett, lappföldi dallal, amely arról szólt, hogy milyen romantikus, gyönyörű az északi táj, mennyire szeretik a turisták. De ebben a csodás környezetben nagyon keményen kell dolgozni, küzdeni a megélhetésért a lappföldi embereknek. A turisták, persze, csak a szép tájat látják, de eljön még az idő, amikor több értelme lesz a munkának, s a Lappföld is kivirágzik a sok verejtéktől. így fordította Pauli a szokatlan ritmusú dal szövegét, amely mintegy mottója lett az éjszakai beszélgetésünknek és szép befejezése a több órás vitánknak. Az asztaltársaság a hajnal ellenére is friss volt és jóke- délyű. Az egyik fiatal halász, aki nagy figyelemmel hallgatta a beszámolónkat arról, miként élünk mi, Magyarországom, szeretető és elragadtatása jeléül, díszes sapkáját adta újságíró kollégámnak, nekem pedig Hemo illesztette a fejembe az ő halászsapkáját, s ezt a sapkát ma is becses ajándékként őrzöm, s ennek az éjszakának emlékeként. Lefeküdtünk végre néhány órára, de mert jött a reggel, a harakka-madár rövidesen ébresztőt csörgetett. (Hasonló a mi szarkánkhoz, de nagyon kezes állat.) A motorcsónak már berregve követelte az indulást, s így nem volt mit tenni, búcsút véve vendéglátóinktól, akik kint a parton virrasztot- ták át azt a néhány órát, míg mi aludtunk, nehogy zavarják pihenésünket, nekivágtunk az ébredő folyónak, s nemsokára feltűntek Heinola város fenyőfák közé ékelt házai. Véget ért az élménydús kirándulás. Következik: Háború — rotációs papíron Idő jár ás jelen tés Várható időjárás szerda estig: Felhős idő, sok helyen újabb esővel. Mérsékelt, a Dunántúlon megerősödő szél. A hőmérséklet keleten tovább csökken, nyugaton nem változik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet, keleten 12—15, nyugaton 8—12, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap: 13—17 fok között. (MTD Több mint három évig épült — fél évig nem működött Egymillió pisztrángot keltetnek a jövő évben a Szalajka-völgyi pisztrángtenyészetben Szilvásváradon a Szalajka- völgyi mesterséges pisztrángtenyészetben jelenleg nyolc pisztrángos tó van. A tavak számát újabb nyolccal bővítik és a Nyugatbükki Erdőgazdaság tervei szerint a jelenlegi két—háromszázezer pisztrángivadék keltetésével szemben jövőre már egymillió ivadékot keltetnek. Az előkészületi munkák már folynak és a kibővített tenyésztés lehetővé teszi, hogy hazánk valamennyi tavát, vadvizeit pisztráng-ivadékokkal a szilvásvárad! tenyészet lássa el. Eddig a pisztráng- ivadékok jelentős részét külföldről hoztuk be. A televízió műsora 18,00: A kisfilmeik kedvelőinek. 1. Hét nap Madagaszkárban, szovjet film. 2. Rillai tavak, bolgár film. 18,30: Súlyemelő VB és EB. Közvetítés a Kisstadionból. 19,00: Doktorkiasszony. Közvetítés a Kis Színpadról. Az 1. szünetben Tv-világhíradó. Utána: Tv-világhíradó (Ism.). Hírek. A szerszámgyárban segítik a továbbtanulókat Minden segítséget megkaptak a múltban is a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban azok, akik tovább tanultak. A vezetőség a műszaki színvonal emelésének biztosítékát látja a megnyilatkozó tanulási kedvben. Egyetemi tanulmányokat négyen folytatnak, középiskolába negyvenen járnak, az általános iskolát 30-an végzik, míg négyen a szakmérnöki továbbképzésbe kapcsolódtak be. Az idén a technikumba újonnan jelentkezettek száma elérte a negyvenet. A Gyöngyösről Mátrafüred felé vezető műút mellett pár évvel ezelőtt építőmunkások jelentek meg. Az erre járók eleinte kíváncsian találgatták az új épület rendeltetését. A gyorsan növekvő falak és a beépítésre váró gépóriások megadták az érdeklődőknek a feleletet: szennyvízderítő épül Mátrafüred határában. Az építkezés megkezdése óta már évek teltek el, sőt, már az épület átadása is a múlté. Több mint egy fél évig álltak használatlanul a gépek, az épület udvarát benőtte a gaz. Jogosan kérdezzük: miért állt kihasználatlanul hat hónapig egy ötmillió forint beruházással épült létesítmény? — Augusztus 8. óta már üzemel a mátrafüredi szenny- vízderítő. A megyei tanács csak most biztosította a kiszolgáló személyzetet a gépekhez — mondja Kozik Pál, a gyöngyösi Városi Tanács ipar-műszaki osztályának főmérnöke. Igaz, hogy a megyei tanács illetékes szerve több ízben elutasította a szennyvízderítő üzemeltetéséhez szükséges személyek felvételi kérelmét. Miért? Ennek egyszerű a magyarázata: a szennyvízderítő csatornájára egyetlenegy épület sem volt az üzem elkészültekor rákötve. A helyzet úgy alakult: az üzem kész, de nincs mit csinálnia. Érthető, hogy a megyei tanács csak a gépek járatásához nem járult hozzá. Azóta a csatorna-rákötésekre való felszólítást a Gyöngyösi Városi Tanács az illetékeseknek már megküldte. Augusztus 8-án több mint féléves tétlenség után felzúgtak a mátrafüredi szenny- vízderitő gépei. Márton Béla, a Gyöngyösi Vízmű Vállalat igazgatója, a gépek megindításával kapcsolatban a következőket mondotta: — Már megkezdték a SZOT-üdülők szennyvíz- csatornáinak a bekötését is. Az év végére körülbelül 40 százalékos lesz az üzem leterhelése. Elgondolkoztató szám ez. A több mint ötmillió forintos költséggel épült üzem, egy évvel az elkészülte után is csak 40 százalékos kapacitással fog működni, az átadás után egy évvel még „fél gőzzel” sem dolgoznak. Hol itt a tervszerűség? Vagy a kooperációval van baj? Igen, az üdülőknek és intézményeknek jelenleg nincs pénzük, szakemberük vagy anyaguk, hogy a szennyvízderítőre rákapcsolhassanak. De sürgősen megoldást kell találni, hiszen az ötmilliós beruházás több mint három évig épült és fél évig nem működött, Tóth István Eger város anyakönyvéből Születtek: Fügedi Katalin, Puso- ma Terézia, Rácz Ágnes, Kadlott Klára, Szabó Mária, Kállai Lajos, Lehoczky Csaba András, Pusomi Mária, Kanyó Mária Tünde, Pap Angéla, Simon Zsuzsanna, Mátyási Ágnes, Stoff József János, Szerencsi Zsuzsanna Éva, Gotyár Károly István, Németh Ibolya, Pozsik Lajos István, Puskás Ágnes, Boró Györgyike, Gulyás Ildikó, Kovács Márta, Félegyházi Éva, Máté Anna Zsuzsanna, Papp Zsuzsanna, Rakvács Lajos, Sári Csaba, Zsigmond Károly, Csortos Zsolt, Farkas Erika, Hódosi Irén, Kelemen Miklós, Suha Ferenc, Vincze Gábor, Szalánczi Ilona, Bukta Zsuzsanna, Gyenese Ildikó, Jósvai Mária, Lőrincz István Csaba, Szántó Éva, Zelei József, Bar« kóczi Ildikó, Hegedűs Margit* Szabó Piroska, Tóth József Géza* Báder János, Bocsi József, Eged Tünde, Mata Zsuzsanna, Németh László, Rausz József. Házasságot kötöttek: Pánczél Lajos—Kiss Gizella, Farkas János —Domboróczky Erzsébet Szidónia* Birincsik Sándor—Kerékgyártó Magdolna* Dán József—Rózsavölgyi Mária Ilona, Kelemen Benjamin—Kovács Judit Katalin* Nyíri Lajos István—Skamla Mária, Fodor Béla—Hám Erzsébet Irén, Ujjady László Ferenc—Nagy Edit Margit* Ábel János Gyula—Fónad Irén* Árvái Sándor—Magyar! Valéria Mária, Nádasi Lajos—Kormos Jolán. Aki az első termelőszövetkezeti szocialista brigádot megalakította Pálinkás Jánosné akkor érezte először, hogy megbecsülik a munkáját, amikor az abasári Rákóczi Tsz tagsága beválasztotta a vezetőségbe. Hosszú, rögös út vezetett idáig. Korán özvegységre jutott. A jussként maradt pár négyszögöl szőlőben éjjel nappal dolgoznia kellett, hogy két gyermekét felnevelhesse. Majd álmatlan, gyötrelmes éjszakák következtek, míg döntött: aláírta a belépési nyilatkozatot. Űj világ tárult fel előtte, hamar felismerte a közösségi munkában rejlő határtalan lehetőségeket és egyik leghívebb apostola lett ennek. Az emberek tisztelték, megszerették. Ennek a megbecsülésnek a bizonyítéka volt az, hogy a tsz-asszonyok budapesti tanácskozására Pálinkásnét küldték fel. Itt hallott először a szocia- lista brigádokról. Egy gondolat ötlött fel benne: szocialista brigád a termelőszövetkezetben. Üjra és újra foglalkoztat-1 ta ez a gondolat. Hogyan is lehetne megcsinálni? Kivel? Ha elmondja, nem válik-e nevetségessé? Hazaérve csak nem tudta megállni, hogy • ne szóljon róla. Nap nap után beszélgetett a munkacsapatának tagjaival a lehetőségekről. Nem nevették ki, komolyan vették. Egy szép napon pedig oda- álltak dr. Tóth Dezső elnök elé, bejelentették, hogy megalakulnak; mint az első magyar termelőszövetkezeti szocialista brigád látnak munkához. Az elnök meglepetten nézett, pillanatnyilag nem is tudta áttekinteni a lehetőségeket Es Pálinkásné előadta a munkacsapat tagjaival kidolgozott javaslatot, a VIII. kongresszus tiszteletére tett felajánlásukat, ami azóta valóra is vált. (Egy elhanyagolt, mintegy 32 holdnyi, kivágásra Pálinkás Jánosné, Valisko Joachim brigádvezetővel, a „szocialista területen”. ítélt szőlőterületet megtisztítottak a gyomtól, helyreállították, újra termővé tették.) Ha pedig valaki Pálinkásnét, vagy a szocialista brigád tagjai közül valakit keresne, azt a választ kapná, hogy kint van s „szocialista területen”. Azóta ugyanis így hívják Abasár-m t. brigád munkaterületét. A közösség újból megbecsülését nyilvánította Pálinkás Jánosné irányában. Mire e sorok megjelennek, Pálinkásné már a Szovjetunióban lesz. Itt pihen; ki az egész évi áldozatkész munkásságának fáradalmait V. Gy.
