Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

1962. szeptember 19., szerda NÉPÜISAG 3 Egy pofon és ami mögötte van A pofon Gyöngyösön a MÁV Kitérőgyártó ÜV-ben csattant el. Azaz... De erről majd később. Most az a lé­nyeg, hogy írásbeli megrovás lett a vége. Annak a részére is, aki adta, és annak a ré­szére is, aki kapta. Másik eset: szintén a város­hoz tartozó nagyüzem vezető beosztásban levő dolgozója ra­gadtatta el magát úgy, hogy leütötte az üzem egyik dolgo­zóját. Hogy miért? Állitólag minden különösebb ok nélkül. De van még egy példa. Az ÉM Építőipari Vállalat párt- bizottságának ülésén is szó esett a felelősségre vonásról. Az egyik brigád illetéktelen pénzösszeget vett fel. Vissza­fizettették velük, de felelősség­re vonás nem történt. A példák mindegyike egy célt szolgál: a felelősség kér­dését fogalmaztatja meg ve­lünk. Egyik esetben ugyan tör­tént ilyen vonatkozásban is érdembeli intézkedés, csak éppen a büntetés mértéke egyaránt sújtotta azt is, aki kapta, és azt is, aki adta. Ál­lítólag a tanúk sem tudták a pofon tényét kétség nélkül igazolni. A példák mindegyike azon­ban azt is igazolja, hogy nem megyünk el szó nélkül a fele­lőtlenség mellett. Nem hi­szem, hogy az utóbbi időben jobban megnőtt volna a fel­sorolt esetekhez hasonló ..nagyvonalúság” — a múltban is volt rá eset, minden bi­zonnyal. Csak talán akkor el­nézőbbek voltunk. Nem csi­náltunk „olyan nagy ügyet” belőle. Lehet. Ma azonban minden tör­vénytelenség, minden túlkapás ellen hangosan tiltakozunk. Mert, aki egyszer megégette a kezét, nem szívesen megy a tűz közelébe. Mi sem akarjuk megégetni a kezünket többet. És azt sem akarjuk, hogy egyenlő jogú embereket egyen­lőtlen mércével mérjenek. Aki megfeledkezik önmagáról, aki nagyon elnéző önmaga iránt és csak másokkal szemben tud emberi és erkölcsi normákra hivatkozni, mi ezeket a forró fejű embereket tükör elé ál­lítjuk, amelyben nemcsak ön­maguk igaz vonásait ismerhe­tik fel, hanem láthatják aszó­Tűz az első munkanapon a Hatvani Cukorgyárban AZ IDÉN szeptember első napjai helyett csak tegnap in­dult a Hatvani Cukorgyár. Ré­patermelési szempontok, a víz­hiány és részbén a gyárban folyó erőműszerelési mun­kák szóltak amellett, hogy Hatvanban később kezdték a cukorgyártást. Elvégezték a szokásos nagy­javítást és a karbantartásokat, de az idén lényeges gépesítési és műszaki fejlesztési progra­mot valósítottak meg. Az elavult répamérleg he­lyett Csehszlovákiából újat sze­reztek be, villamosították az egész nyersgyártást, az öreg diffúziós gőzgép nyugalomba vonult, csak tartalék már. Be­építettek hat új előmelegítőt és egy 1250 négyzetméter fedőte- rületű bepárlót. Tevékeny tagjai maradnak társadalmunknak... Nyugdíjba vonult pedagógusokat búcsúztattak Egerben TULAJDONKÉPPEN nem is búcsúztatás volt a tegnapi kis összejövetel az egri Gárdonyi Géza Gimnázium kollégiumá­nak egyik termében, hanem csupán tizenkét nyugalomba vonult pedagógus élete egyik szakaszának ünnepélyes lezá­rása. így fogalmazta meg rö­vid beszédét dr. Bartos Imre, a Pedagógus Szakszervezet me­gyei bizottságának elnöke is, aki elsőként köszöntötte a „legifjabb nyugdíjas” pedagó­gusokat a tiszteletükre rende­zett összejövetelen. Nem búcsúztatás volt, mert mint mondotta: további segít­ségükre a jövőben is számíta­nak a fiatal pedagógusok. Négy évtized munkássága után nem kell naponta az iskolai csengő megszólaltakor elfog­lalni helyüket a katedrán, de tevékenységükre szükség lesz még hosszú ideig, amíg életük minden tapasztalatát átadják a helyüket elfoglaló fiatal nemzedéknek. Dr. Csicsay József, a megyei tanács vb művelődésügyi osz­tályának vezetője is ezt az el­gondolást erősítette meg rövid köszöntőjében. Százszemélyes kórház az IL 18-ason Különrepülőgép vitte Algériába a magyar nép adományát A MALÉV forgalmában egyre nagyobb helyet foglal el az áruszállítás. Az idén eddig — a rendes járatokon kívül — csaknem száz külön gép repí­tette a magyar export-árukat közeli és távoli országokba. A múlt hét végén Finnországba, a Helsinkitől mintegy hatszáz kilométerre északra fekvő Ou- luba két IL 18-as több mint 20 tonna szőlőt vitt. Vasárnap a menetrendszerű járat hatezer kiló paradicsom-paprikával „varázsolt” friss, magyar ízt a fipn fővárosba. Nem mindennapos teherrel indult a Ferihegyi repülőtér­ről kedden reggel egy IL 18-as különgép. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Vörös- kereszt a szolidaritási hónap­ban a magyar nép adományai­ból befolyt összegből segély küldeményt továbbított az Al­gériai Köztársaságba. A Ma­gyar Vöröskereszt egy korsze­rű, százszemélyes kórház tel­jes berendezését, felszerelését, a Szakszervezetek Országos Tanácsa pedig nagy mennyisé­gű gyógyszert és ruhaneműt küldött a felszabadító harcok után nehéz körülmények között élő algériai nép megsegítésére. A szállítmányt elkísérte a SZOT és a Vöröskereszt kül­döttsége, amely a helyszínen, megvizsgálja, milyen további segítségre van szüksége a so­kat szenvedett algériai lakos­ságnak. (MTI) — Magam is csak azt tu­dom mondani: a nyugdíjazás ne jelentsen teljes visszavonu­lást. Az idős pedagógusoknak még sok teendőjük van a kul­turális forradalom teljes ki­bontakoztatásának támogatá­sában. De lehet egyáltalán meg­válnia annak az iskolás gye­rekektől, aki egész életét ne­kik szentelte? Meg tudna válni az iskolától Hegedűs Istvánná egri, Jahn Rudolfné, Csócsán Viktorné szilvásvára- di és egerszalóki, Schneider Edéné hevesi, Vámos Lenke mezőtárkányi, Fedorcsák Jó­zsef ludasi, Hargittay János hevesaranyosi pedagógus, aki eljött az ünnepségre, vagy Kiss István, Balázs István, Kamarás Lajosné, Pártényi Jánosné, Czobor Bianca, akik betegség, vagy más fontos el­foglaltság miatt ezúttal kény­telenek voltak távolmaradni? MIND ANNYIOK nevében, az úttörők köszöntése, az I. szá­mú Zenei Általános Iskola nö­vendékeinek kis műsora, s minden kedves hangú beszéd után könnyes szemmel Hege­dűs Istvánná mondta ki: to­vábbra is munkálkodni akar­nak. — Amikor megkaptam a nyugdíjaztatásomat — vallotta be —, azt hittem, hogy én már csak haszontalan tagja le­szek a továbbiakban társadal­munknak. Nem sokkal később azonban felkértek: vállaljak továbbra is valamilyen mun­kát. Nagyon jó érzés volt ezt a kérést hallani, s még jobb azt tudni, hogy továbbra is hi­vatásomnak élhetek — mon­dotta. Ez a jövőbeni tevékenyke­dés azonban nem azt jelenti, hogy a következőkben is ke­vés szabad ideje marad az idős pedagógusnak. Lesz mód a számvetés elkészítésére is: mit adtam negyven év alatt, s mit kaptam cserében? Bóta Albert, a megyei pártbizott­ság jelenlevő munkatársa ezt a kis számítást el is végezte, s pohárköszöntőjében ennek alapján kívánt jó egészséget a nyugdíjasoknak. — Negyven év alatt 8000 ta­nítási nap, negyvenhárom­ezernél több tanítási óra, negyven tanévnyitó és tanév­záró ünnepség, legalább ezer­kétszáz tanuló emléke, minden öröme, gondja, bánata a nyug­díjasok legnagyobb, s minden anyagi értéknél többet érő „vagyona” — mondotta, s azok, akiket ünnepeltek, rábó­lintották az igent: békés öregségük egyik kedves elfog­laltsága lesz ezt a „vagyont" előszedegetni emlékezetük­ből, letisztogatni mindegyik­ről a feledés porát, s közben azt mondani, — mert így igaz —: nem volt hiába a négy hosszú évtizedes fáradozás... (weidinger) Országos szántóverseny nemzetközi gépbemutató Zsámbékon A Herceghalmi Állami Gaz­daság zsámbéki üzemegységé­ben kedden délelőtt álltak rajt­hoz a 2. országos szántóverseny részvevői. Négy állami gazda­sági, tizenkét termelőszövetke­zeti és huszonkét gépállomási, tehát együttesen harmincnyolc kiváló, a korábban megrende­zett megyei versenyeken első, illetve második helyezést elért traktoros vetélkedett ez alka­lommal az elsőségért. A mezőgazdasági gépészek és általában a mezőgazdasági szakemberek által nagy érdek­lődéssel kísért versenyt Királyi Ernő, földművelésügyi minisz­terhelyettes nyitotta meg. A 2' országos szántóverseny eredményhirdetésére a délutá­ni órákban került sor. Az első díjat — aranyérmet, a Danuvia motorkerékpárt — Árvái János­nak, a Kertészeti Kutató Inté­zet törökbálinti gazdasága dol­gozójának, a második dijat — ezüst érmet és televíziókészü­léket — Bíró Ferencnek, a pol­gári gépállomás traktorvezető­jének ítélte oda a bírálóbizott­ság, Ugyanő kapta az ország legjobb ifjú traktorosát meg­illető díjat, a KISZ Központi Bizottsága által adományozott táskarádiót és ólomkristály- vázát. A verseny harmadik he­lyezettje Papp Sámuel, a put- noki gépállomás dolgozója lett. (MTI) A centrifuga oldalon hideg- meleg fürdőt, a kazánházban fürdőt és öltözőt építettek, au­tomatizálták a mészoltást. Ja­vult a munkások szociális el­látottsága, a gépesítések kö­vetkeztében könnyebb lett a munka. Az előzetes becslések szerint 27 ezer vagon répát dolgoznak fel az idén Hatvanban. Elein­te napi 160—180 vagonnal, majd ha leáll a konzervgyár, napi 230 vagonnal. Most 25 va­gon, később 37—40 vagon cuk­rot gyártanak. Egyelőre kris­tályt, majd 500 vagon finom kristályt — exportra. Kiss Pál horti lakos 42-szer állt munkába a kampány ide­jére a Hatvani Cukorgyárban, Hajdú István manipuláns sze­rint nem sima még a járat, za­varos a lé, az idei répa próbá­ra tesz gépet és embert egy­aránt. De éjjel kettőre cukrot ad a gyár az első munkanap nehézségeit majd legyőzzük — mondták az emberek. — PÄR NAP ÖTA a Hat­vani Cukorgyár 2,7 megawat­tos turbógenerátora olcsó vil­lamos energiát ad a cukor- és konzervgyárnak és részt vesz az országos energiarendszer­ben. A közeljövőben működni fog az újabb 3,5 megawattos turbógenerátor is, vagyis meg­valósul a Hatvani Cukorgyár erőműberuházásának harmadik szakasza. A gyár villamosener- gia-ellátását teljes mértékben biztosították, az országos háló­zat tartalékul szolgál... — tá­jékoztat Decsi Ferenc igazga­tó és Vajda József mérnök, fő­műszakvezető. Munkásokkal és műszaki ve- zetőkkel beszélgettünk, min­denki bizakodott: szeptember 18-án reggel hatkor indították a gépeket, január közepéig egyfolytában, három műszak­ban dolgoznak. Amíg a répa tart, itt nem számít sem vasár­nap, sem karácsony, — _ újév Négy hónap három műszak-« ban, ez éppen egy esztendő. — Tűz van!_ Déli egy órákor kiáltották. Kigyulladt a répavágógép olajindító ellenállása. Lángolt az olaj és a kábel, a tűz a desz? kafödémet fenyegette... De pillanatok alatt kézben voltak a por és haboltók, kése­delem nákül hozták a gyár másik részéből is. A vészé? lyeztetett tetőt vízzel locsolták. Fél óráig tartott a tűz. Nagy volt a veszély, de a kár nem lényeges — állapították meg a helyszínre érkező tűzoltók. Be­avatkozásukra már nem került sor, mert a gyár munkásai el­oltották a tüzet. Mi lesz a gépekkel? Leáll a reggel indított gyártás? — ezt kérdezte a 700 kampánymun­kás. Demeter Ferenc, Vincze Já­nos, a villamos erőtelep keze­lőjének vezetésével azonnal munkához láttak, a villanysze­relők, Kocsis József, a kon­zervgyári művezető csoportja és a VERTESZ szerelői, Hor­váth István vezetésével cserél­ték a biztosítékokat, kapcsoló­kat, a sérült kábeleket, eltávo­lították és pótolták a sérült alkatrészeket. A biztonság kedvéért új olajkapcsolót sze­reltek be. A gyors beavatkozás és a testvéri segítség eredménnyel járt. Pár óra múlva zavartala­nul folytatódott Hatvanban a cukorgyártás. DE A TEGNAPI tűzveszély legyen erélyes figyelmeztető Hatvanban — és másutt is. F. L. Féloldalas tükör • Tanulságos pártértekezlet a Máfravidéki Erőműben — Tegnap letolt Ko­vács László főosztály­vezető -r- panaszkodom Topolyának. Látod, ne­kem nem sikerül sem­mi. Kovács kartárs olyan mérges volt, hogy... — Ja, a Kovács Laci. Nem rossz gyerek az, csak tudni kell vele bánni. Mikor szemben jön velem az utcán, és elvigyorodik, hogy azt mondja: Te, Topi, tu­dok egy isteni viccet. ... Nna, hát szóval nem kell megijedni, Topo­lya meg Laci elintézi. El is intézte. Két éve nem is kapok prémiu­mot. ★ — Képzeld, amint ki­0 rperttűmn az QLvhlennei... in médiás rés! Ne időrend­ben, az elején kezdjük, hanem térjünk mindjárt a lényegre ... — A párt kongresszusi irány­elveit úgy kell tekinteni, mint egy tükröt, amelyet önmagunk elé tartunk tevékenységünk vizsgálatára. Ha a tükröt apró szeplők, pontocskák csúfítják, meg kell keresni a módját, hogy a szeplők, pontok eltűn­jenek, s a tükör tiszta legyen! — mondotta az értekezlet vitá­jában felszólalva Misi Sándor, az MSZMP megyei párt-végre­hajtóbizottságának tagja. E szavak jegyében Elemezzük a Mátravidéki Erőmű kommu­nistáinak hétfőn lezajlott ér­tekezletét: milyen tanulságo­kat, tapasztalatokat hozott a Vili. kongresszust előkészítő tanácskozások sorozatában? Bár a beszámoló ígérte a „hiányosságok feltárását”, egyetlen hiányosságot, fogyaté­kosságot sem tett szóvá. Ehe­lyett — egyoldalúan — csak az eredményeket, a kedvező té­nyeket ismertette. Tévedés ne essék, senkinek sem lehet oka, hogy az erőmű kollektívájának sikereit, szép eredményeit két­ségbe vonja: valóságos és nem látszateredmé.nyekről van itt szó! Valóságos eredményekről, amelyek mögött kemény, meg­feszített munka van. De na­gyon „féloldalas” az a tükör, csalóka az a kép, amely csak az eredményeket emlegeti, s a hiányosságokról hallgat! Megállapítja a beszámoló, hogy a kongresszusi irányel­vek „vezérfonalat adnak min­den pártszervezet eddig végzett munkájának vizsgálatához”; de e megállapításnál alig jut to­vább, jelszószerűen, szinte szó szerinti regisztrálásban idézi a kongresszusi irányelvek szöve­gét. S ez, akárhogyan nézzük, nem nevezhető alkotó, kons­truktív módszernek. És ez az egyik tanulsága az erőműi kommunisták küldöttválasztó értekezletének: arra kell töre­kedni, hogy valóban alkotó, konstruktív módon használják fel a Központi Bizottság doku­mentumát a kongresszust elő­készítő tanácskozásokon; ne egyszerűen csak „illusztrálja­nak” az irányelvekből kiraga­dott idézetekkel, de azok szel­lemében elemezzék, analizál­ják a kommunisták tevékeny­ségét i fordulok a sarkon, kit látok meg az utcán? A Misokai szaktársat, a Fogasdugványozó Vál­lalat főigazgatóját. Ép­pen a Volgájából szállt ki, s megtörülte a hom­lokát. Hej, de szeret­nék én is önköltségi áron kapni azokból a dugványokból. Nem tudnál segíteni? — A Pityut? Emlék­szem már, várj, csak igen. A Pityu. Mi, jó barátai csak úgy hív­juk, hogy Pityu. A fe­lesége meg csak így: Tyu. Angyali fickó. Fi­gyeld csak meg legkö­zelebb! Kérdezd meg, tőle, milyen az időjárás a Bengáli-öböl partján, ott volt neki egy esete azzal a fekete macská­val. Hehehe... — Elintézed? — Természetes. És azóta sem kaptam egy darabot sem, bár a kér­vényem már a Venus- seriff asztalán van. ★ — Elvágtak! Megfúr­tak! A Motoros fősze­mélyzetis kiadta a mun­kakönyvemet. Mehetek, amerre látok. — Nem kell mindent mellre szívni — vigasz­tal Topolya. Ismerem a Fercsit, egy kicsit hir­telen, az igaz, de ke­nyérre lehetne kenni. A nyolcadik konyáknál már azt mondja, hogy te vagy a fény az éj­szakában. Hogy tud az nevetni. Istenien! Me- flsztói! — Lehetne valamit tenni? — Teszünk. És pótlólag még visz- sza kellett fizetnem kétezer forintot a vál­lalatnak. ★ — Ügy érzem, köze­leg az utolsó óra. A beszámolót követő vita, a felszólalók számát tekintve, ki­elégítőnek mondható. Kővári József, szakszervezeti titkár, a szocialista erkölcs problémáit boncolgatta a szocialista brigá­dok életében. Elmondotta, hogy a munkavégzésben, a ta­nulásban már felfedezhetők a szocialista jegyek, de ez még korántsem áll a kollektív és a magánélet viszonylataira. Mil­liós vállalásokat tesznek a bri­gádok, de közben az apró dol­gokról egészen elfeledkeznek: csavarok, szögvasak kerülnek az ócskavasba, amikor pedig azokat még használni lehet. Kocsis Adorján a 4-es kazán rekonstrukciós munkálatainak határidő előtti befejezéséről szólt; s Horváth László ugyan­csak a szocialista brigádok sze­repével foglalkozott, de emlé­keztette elvtársait: a tsz-szer- vezések idején a szervezeti élet lanyhult, s félő, hogy a mostani nagy gazdasági felada­tok végrehajtása ismét kihat majd a pártszervezet belső életére. Szép és tartalmas felszólalá­sokat hallhattunk az erőmű kommunistáinak értekezletén, a beszámoló feletti vitában; de legtöbb felszólaló — érezhetően — csak azért beszélt, hogy vala­miképp a csendet „kitöltse”, s nem a leglényegesebb kérdé­sekhez szóltak hozzá. És elgon­dolkoztató az, hogy a vitában egyetlen fizikai munkás sem szólalt fel. Elgondolkoztató, mert az üzem öt alapszerveze­tének 40 küldötte volt az érte­kezleten jelen, s közülük leg­többen fizikai munkások. Pártunk Központi Bizottsága őszintén és nyíltan feltárta a politikai élet fogyatékosságait, hiányosságait, s eredményeink­kel együtt azt nyilvános doku­mentumban tette közzé- Ugyan­így kell hát eljárnia alsóbb pártszervezeteinknek is. Nem a hibák, fogyatékosságok elhall­gatása, de azok szüntelen osto­rozása, a hibák és fogyatékos­ságok felszámolása viheti előbbre fejlődésünket. Ez ve­zethet oda, hogy ne csak az egyik oldalt mutassa a tükör, ne csak a dolog egyik részét, a kedvezőbbet tükrözze, adja vissza, hanem az egészet, egész munkánk, tevékenységünk lé­nyegét. Töretlenül és tisztán. (P-d.) kezik önmagáról. Mondhatnám: mindez baráti gesztus is. A leg­jobb barát szívessége azzal, akit rákényszerít az önmagá­val való szembenézésre. Mert könnyebb az első lépést kiiga­zítani, ha az botláshoz vezetett, mint a hibák sorozatából ki­menteni valakit. Az állítólagos baráti gesztus: a „megértés” — csak árt. Ezért nem húnyunk szemet senki hibája fölött, mert felelőssé­get érzünk minden társunk iránt, s még akkor igyekszünk jobb belátásra bírni, amikor nem késő. Aki hibát követett el, nézzen szembe a tényekkel. Aki nem akar okulni, nem tarthat igényt semmiféle „megértésre”. De az is felelős tettéért, aki „elfe­lejti számon kérni a mulasz­tást. Mert: mindannyian fele­lősek vagyunk egymásért­(g. molnár) cialista jog és kötelesség min­denkire egyaránt érvényes el­veit. Felelősségre vonjuk őket fe­lelőtlen tetteik miatt. És en­nek gyakorlata mindenütt a pártszervezetekben tapasztal­ható elsősorban. Véletlen ez? Aligha. A párt éberen őrkö­dik. És ez a megállapítás nem szólam, noha az igazság na­gyon sokszor a frázis képében válik a legkönnyebben köz­érthetővé és közérvényűvé. Az általános erkölcsi nor­mák, a mi erkölcsi normáink gyakorlattá váló átültetése mellett van ezeknek az előbbi példáknak még egy vonatko­zása, ami szintén nem mellé­kes, még akkor sem, ha annak tűnik. Ugyanis a kezdetben alkal­mazott felelősségre vonás a legtöbbször a további kisiklás­tól óvja meg azt, aki megfeled­Kiégetten, megtépázot- tan fordulok Topolyá­hoz, mint Peer Cynt élete akonyán. — Te, mi lesz, ha nem kerü­lök a mennyországba? Megtudtam, hogy a po­kolban most fertőtlení­tik számomra a kon- dért. Rettenetes. — S egy baltával elkezdtem hegyezni az ujjaimat. — Semmi baj, öre­gem! Fel a fejjel! Per­tuban vagyok az Üris- tennel Felugrottam, egye­nest fejjel neki a fal nak. Ha már biztosan a pokolba jutok, legalább a storytól megmenekül­jek **( (garas)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents