Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. szeptember 16., vasárnap Családi „probléma“ Tegnap este cseng a telefon az egyik, házban. Ideges női hang szól: — Te, szívem! Nem tudod miyen az a csíkos füzet? Abba kellene a gyereknek a leckét, valami vonalakat vagy mit ír­nia, és fogalmam sincs, melyik lehet az. Már mind a ketten bőgünk. Én az idegességtől, Zolika meg tőlem. _ ? — Szólj már akkor a fiad­nak, hátha ő tudja, mi ez a rejtelmes füzet? — Kezét csókolom, hát iga­zán furcsa, hogy Ica néni nem használta ezt az iskolában! A csíkos füzet az, amibe a hang­jegyeket írjuk... ha tudjuk. Kezét csókolom! — mondja fel- nőttes komolysággal a gyerek. De sokáig kell élni, hogy az ember mindent megtanuljon ! Elnyúztam sok száz hangjegy- jüzetet, de eszembe se jutott, iiogy „csíkos” lenne. (á) — PRÓBAÜZEMELTETÉS után szeptember 18-án meg­indul a munka a Heves me­gyei Húsipari Vállalat gyön­gyösi telepének modern au­tomata gépekkel fészeréit feldolgozó üzemében. — MIZSER BERTALAN, az egri posta dogozója, három tár­sával együtt a lottó 35. játék­hetének sorsolásán négy talá­latot ért el. Nyereményük ősz- szege 51 600 forint. Ketten bú­torvásárlásra fordítják a rá­juk eső összeget, a harmadik nyertes motorra, a negyedik autóvásárlásra, illetve pótlásra használja a hirtelen jött össze­get. — ELKÉSZÜLTEK a 22. számú főközlekedési út Eger városon áthaladó szakaszá­nak tervei. Az egvik megol­dás: a vár alatti alagúttal ol­daná meg a város átmenő forgalmát. — EGERBEN, a művelődési ház nagytermében, szeptember 20-án délelőtt tíz órakor és délután fél háromkor vendég­szerepei az Állami Bábszín­ház. Délelőtt az óvodások, dél­után az általános iskolások nézhetik meg a kedves Jancsi és Juiska meséjét. — CSÜTÖRTÖKÖN dél­előtt 9 órai kezdettel Eger­ben ülést tart a Heves me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság. Az üzemek munkavédel­mi és balesetvédelmi helyze­tét, a szövetkezeti és OTP öröklakások minőségének vizsgálati eredményeit tár­gyalják meg. — NAGYDlJAT nyertek a mezőgazdasági kiállításon az atkári Üj Élet Termelőszö­vetkezet sertései. Ugyancsak nagydíjat nyert a tiszanánai Petőfi Tsz lucernamagja is. Fejlődik az űrhajózás növekszik a csillagászat iránt az érdeklődés Néhány megjegyzés a csillagászati hét után Néhány nappal ezelőtt feje­ződött be — s sikerrel —, a TIT Heves megyei szervezete áTal rendezett csillagászati hét, amelynek eseményei több meg­jegyzést érdemelnek. Dr. Zétényi Endre, a TIT csillagászati szakosztályának vezetője, sommásan így érté­kelte a társulat munkásságá­nak szempontjából jelentős ese­ménysorozatot: — A csillagászati hét rend­kívül nagy építő hatással volt a materialista világnézetre ne­veléssel kapcsolatos küzdel­münkben. Minden egyes elő­adáson bebizonyosodott, hogy a fejlődő űrhajózás korszaká­ban rendkívül növekszik a csillagászat iránt az érdeklő­dés. Az emberek nem tűrik most már, hogy bizonytalan tudás, elképzelés akadályozza tisztánlátásukat. Erre az érdeklődésre számí­tottak a TIT-ben, amikor szep­tember első hetében redezték meg a csillagászati hetet, El­nagy közönségsikert aratott. Különösen a Földön kívüli élet­tel kapcsolatos biológiai felté­telekről érdeklődtek a hallga­tók. Egerben a naprendszer ke­letkezéséről szóló előadás, va­lamint a távcsöves bemutató ugyancsak sikerrel járt. A be­mutatón például több ízben kellett rögtönzött kiselőadást is tartani különböző, a Holddal kapcsolatos érdeklődő kérdé­sek megválaszolására. Az általában jól siserült csillagászati hétnek azonban negatív tapasztalatai is vannak. Ezek Gyöngyössel és Hevessel kapcsolatosak. Gyöngyösre például ötven plakátot vittek ki a csillagászati hét hirdeté­sére, s csupán egyet lehetett találni a Városi Művelődési , Ház előtt. Az eredmény: nem volt közönsége a Séta a Tej- úton című előadásnak. A közönséghiány azonban csupán a szervezés elhanyago­lásának, s nem az érdektelen­ségnek tudható be. Mert ami­kor az előadó a csillagvizsgáló ség esetén pedig kizárólag rossz szervezésről. Ez áll He­ves esetében is, s mivel az el­múlt csillagászati héten két helyen is előfordult, hogy nem volt közönsége az előadások­nak, a jövőre meg kell jegyez­ni: a csillagos égre tekintve sem hisznek ma már az em­berek a misztikumokban, — ám, mivel a valósággal kapcso­latos tudásuk még nem kielé­gítő, az eddiginél sokkal erőtel­jesebben és lelki: stnereteseb- ben kell segíteni mindenkit, hogy megtudja azt, amire kí­váncsi most, az űrhajózás kor­szakában. (W. L.) Stúdió •i ( íi mi hátán A Woods Hole-i (Massachus- setts) óceánkutató intézet ~á- dióleadót rögzített egy bálna hátára. A helikopter segítségé­vel elvégzett művelet lehetővé teszi, hogy kövessék a nagy víziemlős vándorútj át. 1962. SZEPTEMBER 16., VASÁRNAP: EDIT 5 évvel ezelőtt, 1957. szeptember 16-án halt meg CI BAJ-SZI kínai festő, a kínai tusfestészet meste­re. Hazája felszabadulása után képsorozatot készített, amellyel a tömegeknek a békére való törek­vését fejezte ki. 1955-ben Nemzet­közi Békedíjjal tüntették ki. 340 évvel ezelőtt, 1622-ben szüle­tett HANS GRIMMELSHAUSEN német író, aki a harmincéves há­borút saját élményei alapján, a Kalandos Simplicissimus (1668) cí­mű humoros regényében ábrá­zolta. Az ő műveiből dramatizálta Berchtold Brecht a Kurázsi mama című darabot. 135 évvel ezelőtt, 1827 szeptemberében halt meg UGO FOS­COLO olasz költő, a francia forradalom lelkes híve. Amikor szülővárosát, Velencét a campoformiói béke Ausztriának juttat­ta, Goethe Werther-ével rokon Jacopo Ortis utolsó levelei című művét írta meg. Lírai költeményei és az olasz nép nagyjait di- . csőítő ódái a klasszikus iskola kiváló képviselőjévé teszik. Az osztrákoknak nem volt hajlandó a hűségesküt letenni, ezért 1816-tól haláláig, nélkülözések közepette, Londönban kellett élnie. 30 évvel ezelőtt, 1932. szeptember 16-án halt meg RONALD ROSS angol orvos, bakteriológus, aki 1895-ben Indiában felfe­dezte azt, hogy a maláriát a szúnyogok terjesztik és hogy e be­tegség kórokozója a szúnyogban fejlődik ki. Kutatásaiért 1902- ben Nóbel-díjat kapott. * Szeptember 16-a MEXIKO nemzeti ünnepe, arra emlékezésül, hogy 1810-ben e napon kezdődött el az országban a spanyolok elleni függetlenségi harc. Ci Bai-szi gondolásukat támogatta az a tény, hogy ebben az időszak­ban legtisztább az égbolt, ek­kor lehet legjobban megfigyel­ni a Hold fényváltozásait, a Ju­pitert legalább 3—1 bolygójá­val, s nem utolsósorban az is, hogy a legfőbb érdeklődők, az iskolások, ebben az időszak­ban még nincsenek túlságosan elfoglalva. Általános tapasztalat, hogy a számítás bevált. Hatvanban a csillagászati hét alatt rendezett két előadás távcsővel „tábort vert” a Fő téren, hirtelenében csapatostól nézték meg a gyöngyösiek a Holdat, s negyven hallgatója is volt a később megtartott előadásnak, amely után csak­nem este tíz óráig álltak sort a távcső előtt a Művelődési Otthon udvarán azok, akik a Jupiterre is kí­váncsiak voltak. Érdeklődésről lehet tehát csupán beszélni, ha a csillagá­szatról van szó ma, sikertelen­FELADATEILOSZTAS . Kennedy: — Tábornok! ön fogja megszervezni a Kuba- ellenes akciót... és ő fogja letagadni... (Szegő Gizi rajza.) A város szívében már rég megoldásra vár a régi, úgyne­vezett Húsospiac rendezése. Itt, a Zalár utca vonalában húzódó ósdi bódésor lebontá­sa komoly problémát okoz a városi tanácsnak. Most azon­ban végre sikerült egy 5—6 méteres szakasz lebontásával megkezdeni a rendezést, — ezzel mintegy meg is nyílt ez a terület. • A Húsospiacon autóparkíro­zóhelyet alakít ki a városi ta­nács. ★ A fény mellett, sajnos, ár­nyékról is szólnunk kell — ép­pen a gépkocsikkal kancsolat- ban. A városi tanács hatalmas költ­séggel építtette meg a Lenin út két oldalán, a parkok kor­szerűsítése kapcsán, az ala­csony támfalakat. Sajnálatos, egyre gyakrabban értesülünk arról, hogy gépjárművel haj­tanak a támfalnak és áttörik, hosszabb-rövidebb szakaszon kidönti kazt. Közlekedésre al­kalmasabb az úttest, mint a park! A vasútállomástól naponta hatalmas tömeg halad át a tér­ről nyíló kis utcácskán a Rak­tár, illetve a Barkóczy utcák felé. A Lumumba térről nyíló névtelen utcácska mentén hú­zódnak a FÜSZÉRT raktárai, amelvek mellett inarvá^ány is fut. Ugyanitt van a pinceg .z- daság egy raktára is. Az utóbbi időben több jogos panasz hangzott el arra vonat­kozóan, hogy a raktárak men­tén évek óta halmozódik a sze­mét, hulladék. Amikor itt ki­raknak egy vagont, a lehulló szalmát, papírt és egyéb hulla­dékot nem takarítják el. Egy város általános képéhez hozzá­tartozik a tisztaság, amire jó, ha a rakodó vállalatok is ügyelnek. ★ A városi tanács a közelmúlt­ban lengőhintákat vásárolt. Az öt garnitúra a gyermekek leg­nagyobb örömére a város kü­lönböző pontján kerül felállí­tásra. A Rajner Károly utca lakói társadalmi munkában már el s végezték a nagy ha­tos hinta felállítását. A közel­jövőben a Petőfi utca végében, az új csecsemőotthon mögötti térségen és a Tündérparton szerelnek fel egv-egy nagy hintát. Végre Felnémet is hin­tához jut. A játszótér a mozi előtti téren létesül. Ez a gon­doskodás természetesen azzal jár együtt, hogy a lakók vi­gyáznak a játszóterek épségé­re! ★ Sok szép és jól sikerült ké­pes levelezőlap van Egerről forgalomban. Talán egyik leg­keresettebb, amelyik a Dobó­szobrot ábrázol la. A napokban egy ilyen lap került a kezem­be, de megdöbbenéssel láttam, hogy egy hosszú évekkel ez­előtti fénykéDfelvétel alapján készült. A szobron ugyanis ott áll az 1950-es években elhelye­zett felirat: „Egri hősök”. An­nak előtte és rövid idő múltán ismét az eredeti felirat díszí­tette. illetve díszíti a szobor ta­lapzatát: „Dobó István”: Sugár István ^ Mozik műsora • ^ EGRI VÖRÖS CSILLAG 16—17: Randevú Koppenhágában EGRI BRÖDY 16: Diákok voltunk EGRI KERTMOZI 16: A pokol szolgálatában 17: Suhog a pálca GYÖNGYÖSI PUSKIN 16: A nagyváros örömei 17: A pokol szolgálatában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 16: Eltűnt egy asszony 17: A nagy olimpia HATVANI VÖRÖS CSILLAG 16—17: Keresztesek (I.—H. rész) HATVANI KOSSUTH 16: Darázsfészek HEVES 16: Kő virág 17: A nagyváros örömei EGRI BÉKE 16—17: Küldetés Bachcsiszerájba FÜZESABONY 16: Májusi fagy 17: Darázsfészek PÉTERVÁSARA 16: Vigyázz, nagymama Jó néhány évszázaddal az Indiába igyek­vő Kolumbus előtt — aki, mint ismeretes, végül is Amerikában ért partot — egy kü­lönös legenda kelt szárnyra a mesésen gaz­dag, de szegény emberektől népes földrész­ről. A titokzatos Indiából visszatérő első európai utasok fantasztikus történeteket meséltek a fakírokról és elképesztő mutat­ványaikról. A legnagyobb csodaként egytől egyig a fakír-kötelet említették. A fakír- kötél rejtélye a tanultabb emberek, sőt a nyugati tudósok, néprajzkutatók és bűvé­szek előtt is csaknem teljesen öt évszázadig megoldatlan maradt. Titkát féltve és rend­kívüli szigorral őrizték, úgyhogy azt mond­ják, az utóbbi ezer évben legfeljebb 75 sze­mély ismerte. * Ennek a bámulatos, habár fölöttébb egy­szerű bűvészfogásnak első leírása egy Ibn Batutah nevű arab kereskedelmi utazótól származik, aki a XIV. század elején járt Tá­vol-Keleten. Naplójában Batutah megemlíti, hogy a mutatványt Kínában látta, a Hang- Chow-ban tiszteletére rendezett lakomán. „Vacsora után — írja Ibn Batutah^ — a kínai kereskedő indiai származású bűvésze <egy lyukacsos fagolyót dobott a magasba. A golyó eltűnt a sötétben, s a hozzákötött kö­tél lógott a levegőben. Ezután a mutatvány­nál segédkező vékonyka gyereknek elrendel­te, hogy másszon fel a kötélen. A gyerek felkúszott, s hamarosan eltűnt a nézők szeme elől. A bűvész szólongatni, s dorgálni kezd­te, de a gyerek nem jelentkezett. Az ered­ménytelen hívogatás és fenyegetés után a bűvész is felkapaszkodott a kötélen... s ugyancsak eltűnt. Rövid idő múltán a gye­rek hátborzongató sikítását hallottuk, aztán fentről sorra leesett levágott keze, feje és többi testrésze. A vérrel fröcskölt bűvész ké­sőbb — mintha mi sem történt volna — le­ereszkedett a kötélen, összeillesztette a test­részeket, majd pedig nagy szertartásos kar­lendülettel intett... Ebben a pillanatban a gyerek épen, egészségesen felemelkedett a földről...” Ez a leírás nagy vonalaikban a titokzatos csoda minden későbbi feljegyzésével meg­egyezik. Ezekből a feljegyzésekből pedig in­diaiak és idegenek részéről a XIX. század végéig több száz gyűlt össze, összehasonlítá­sukból néhány fontos körülmény tudódott ki. Ezek közül az egyik és legfontosabb az, hogyt ezt a bűvészfogást rendszerint alko­nyatidőben, vagy éjjel mutatták be, sohasem nappal, emellett leginkább nyílt téren, vagy tágas, nagy udvarokban. A kötél végére mindig jókora lyukacsos fagolyó volt erő­sítve, a nézőközönség pedig sohasem ülhetett hét méternél közelebb a bűvészhez. Indiában ez a mutatvány csak a XIX. század végéig volt látható. Azóta a fakírok felhagytak vele. Howard Thurston amerikai kutatónak a XX. század elején úgyszólván egész India legeldugottabb helyeinek beba­rangolása közben sem sikerült egyetlen fa- kírt sem rávennie bemutatására. Később az­tán mások is próbálkoztak, de eredménytele­nül. A XX. század eleje óta egyetlen mutat­ványt sem jegyeztek fel. Bár néha szárnyra kapott a hír, hogy itt, vagy ott látták, az utólagos kutatások mindig kiderítették, hogy valótlan híresztelések és mendemonda. Annak idején a nyugati tudások és a köz­vélemény is élénken érdeklődött a fakír- kötél iránt és kutatta a titkát. A legkülön­bözőbb feltevések láttak napvilágot, de egyike sem bizonyult kielégítőnek, helyénvalónak. A legelterjedtebb és legtovább uralkodó fel­tevés az volt, hogy a mutatványt végző fakir az összes nézőket meghipnotizálja, úgyhogy azok nem létezőt látnak. John A. Keel kutató azonban ezt a fel­tevést is megcáfolja, s valószínűleg végérvé­nyesen felfedi á fakír-kötél titkát. Könyvé­ben leírja, hogy beutazta egész Indiát, járt Madrasban, Bangaluban, Hyderabadban, Cey­lonban, stb., de sehol sem volt alkalma ezt a csodálatos mutatványt látni. Ebből arra kö­vetkeztetett, hogy a fakír-kötél bűvészeiével teljesen felhagytak. Amikor éppen elhatároz­ta, hogy elutazik Indiából, tudomására jutott, hogy Poonában (Hyderabadban) egy csodáiról messze földön híres agg fakir él. Többek kö­zött azt bizonygatták róla, hogy imádságaival még a legsúlyosabb betegeket is meggyógyítja. Keel elhatározta, hogy felkeresi az öreg fa- kírt és ráveszi a titok közlésére Vállalkozása sikerrel járt. íme, mit ír erről: „Nem szándékom részletesen ismertetni a vele való találkozást. Annyit azonban elmon­dok, hogy az aggastyánról terjesztett híreszte­lés igaznak bizonyult. Természetesen könnyű ezt megmagyarázni, mert a modem orvostudo­mány bebizonyította, hogy az autoszuggesztió sok esetben eredményesebben gyógyít az or­vosságok egész soránál. Az öreg fakir rokon- szenvvel fogadott és amikor megtudta, hogy távoli földről éppen hozzá jöttem, elmondta a nagy titkot, amelynek megoldásával én magam oly sokáig hiába próbálkoztam. — A fortélynak — mondta az ősz fakir —, hogy véghezvihető legyen, nagyon egy­szerűnek kellett lennie, mert a bűvészek, vagyis a fakírok akkor még úgyszólván sem­minemű mechanikai segédeszközökkel nem rendelkeztek. Csak találékonyságukra tá­maszkodhattak, egy-két egyszerű kellékre, kötélre, fagolyóra, stb. és arra, hogy a néző- közönség figyelmét minél inkább eltereljék arról, ami mutatvány közben valójában tör­ténik. A fakír-kötél mutatványok megszűné­se is annak tudható be, hogy a fakírok nem akarták, hogy a trükk egyszerűsége folytán nyíltan lelepleződjenek. A fakír-kötél titkát nem a földön, hanem a levegőben kell keresni. A golyós végű kö­telet ugyanis, amit a fakir a levegőbe do­bott és a legenda szerint „eltűnt" — vég­eredményben oda kellett valamihez erősíte­ni. Ez a valami pedig nem más volt, mint a nézőtér fölött kifeszített másik de láthatat-

Next

/
Thumbnails
Contents