Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-12 / 213. szám

1962. szeptember 12., szerda NÉPÚJSÁG KOVÁCS ENDRE: 2. Rokonközeiben A szokatlanul világos, szür­ke éjszaka újabb meglepetést tartogatott kisded csoportunk számára. Csak az első mellék­utcáig jutottunk el, amikor vérző fejű, bizonytalan léptű fiatalember állta utunkat, ök­lével hadonászott orrunk előtt, majd lábát emelgette rúgásra. Nem tudtuk mire vélni ezt a „jelbeszédet”. Átfutott fejünk­ben, vajon azt ajánlfa-e a ked­ves rokon, hogy ököllel ad­jon-e szíves üdvözletét, vagy hegyes cipője orrával, esetleg azt kérdezi melegítőnkről ítél­ve, hogy futballisták va­gyunk-e, avagy ökölvívók. Pró­báltunk vele szót érteni, de amikor egyre fenyegetőbbé vált hadonászása, rugalmasan elszakadtunk tőle. Mint ké­sőbb világos lett előttünk, a fiú a VIT előtti éjszakán le­zajlott tüntetésről érkezett, s minden bizonnyal panasszal fordult hozzánk, hogy így elké­szítették őt — állítólag miat­tunk. Utólag nagyon sajnáltuk őt, de sajna, akkor nem értet­tük meg pontosan és besorol-' tűk azon huligánok közé, akik­kel még sokszor gyűlt meg a bajunk helsinki tartózkodá­sunk alatt. Minden esetre, a harmadik incidenst nem volt merszünk megvárni, s hiába csábított egy vidám — feltehetően román csoport csókos perenyicára, erőltetett menetben szálláshe­lyünkre kaptattunk. Ezek után meglehetőse vegyes érzelmekkel vártuk a fesztivál megnyitó ünnepségét. Aggodal­munk azonban másnap szerte­foszlott, mert Helsinkire, ame­lyet csodálóik Észak Velencé­jének becéznek, páratlanul szép nap virradt. Időnk is volt, így megcsodálhattuk a renge­teg szigetét, öblét, érdekes el­rendezését, amely lehetővé te­szi, hogy a tengerjáró hajók szinte a főutcán kössenek ki. Elismeréssel néztük kecses, modem házaikat, kevesebb el­ismeréssel a járókelők közöm­bösségét, akik, mintha tudo­mást sem vennének arról, hogy itt néhány óra múlva a világ egyik legreprezentatívabb, vi­dám eseménye zajlik le; a VIII. Világifjúsági Találkozó megnyitó ünnepsége. Mégis, e napnak jelentőségét nemcsak az adta meg szá­munkra, hogy ékkor kezdőd­tek a VIT rendezvényei, ha­nem inkább az, hogy ezen a napon kerültünk először roko­ni közelségbe északi véreink­kel. Itt éreztük először, milyen hatalmas ereje van a világif­júsági találkozóknak. Helsinki látszólakos közöm­bössége megtört ezen a délutá­non. Tízezrek szorongtak a Mannerheim utca két oldalán, barátok ellenségek, kíváncsiak turisták és megrekedt járóke­lők, akiknek színes összevissza­sága mintegy aláfestette a pil­lanat ünnepélyességét. A televízió kamerája ugyan követte a több óra hosszán át vonuló, s az öt világrész fia­talságát egyesítő menetet, ám minden bizonnyal maradhat­tak ki részletek e nagy ese­ményből, s ha ehhez még hoz­závesszük, hogy maradandó be­nyomást tett ez az eset, hogy semmiképp sem mondhat le legalább a történtek egy részé­nek felelevenítéséről. Itt períze, félre kellett tenni minden rendszerességet az él­mények rögzítésénél, hiszen olyan sodrása volt az esemé­nyeknek, hogy képtelenség volt az egymásutániságot meg­állapítani. A szerencsés vélet­len folytán étípen a svéd szín­ház környékén sikerült befu­rakodni a kíváncsiak, s ünnep­lők tömegébe, s részese lenni az eseményeknek, látni, amint ,az olasz fiatalok egybefonott kezekkel vonultak, s a japánok vitték nagy transzparensüket, tözött afrikai fiatal, hánéní „Hirosima no more” felirattal, barát, jó ismerős, akivel együtt És pfujjoztunk, amikor a fel- kell vigadni. S hiába tört vá- v<-^}ulás megzavarására össze- raitianül az ünneplő seregre a gyűlt csőcselékek Csombe-t él- hatalmas záporeső, rendületle- tette a kongóiak élvonulása- nül helyükön maradtak az em- kor. A finn fiatalok másik cső- berek, a felvonulás tovább tar­portja, amint csitult a zaj, Lu- tott. A nézők, bár elázva, de mumba nevét kiáltotta, s a mégis boldogan, lelkesen éne- kongói fiatalok mellükön ke- kelték együtt a magyar kül- resztbefont kézzel hajoltak döttséggel a népszerű finn dalt meg e név hallatára. „Fenn a dombon, sziklaháton A hangmérkőzést, amely a rakom én fel a tanyám”. felvonulók béke és barátság Ezen az estén éreztük, hogy gondolatát kifejező jelszavak- sikerült igazi rokonközelségbe bői és a felvonulást zavaró jutni a finn főváros lakóival, csoportok mocskolodásaiból Éreztük, szívből örülnek ve- állt. néma közjáték is kísérte, lünk együtt. Elragadtatott fel- Á kefefrizurás ifjak, akiket kiáltásaik arra vallottak, he- jó előre kiképeztek ezekre a lyeslik a fesztivál gondolatát provokációkra, Cézár jele gya s -számukra is nagy élményt nánt bezárt ököllel, kinyújtott jelent együtt látni a világ if- nagy ujjal mutattak a földre, júságát. Erre egy koreai fiú magasra S a megnyitó ünnepség, tartott ököllel, nagyujját felfe- amelyet az Olimpiai Stadion­lé nyújtva válaszolt, mintha ban tartottak, impozáns bete- azt akarná kifejezni: olyan tőzése volt a napnak. Hiába egyedül vagytok ti hozzánk ké- pásztázta az eső a felvonulók pest, mint az ujjam. sorait, az ünnep hangulata ma­Fejes Erzsi, a tiszanánai Petőfi Tsz tagja, új barátaival, akik Szudánból és Norvégiából érkeztek a fesztiválra. A csehszlovák menetben a vidám trombitás még azzal toldotta meg, hogy a handa- bandázó csoport felé intve, emelgette ujját a fejéhez mu­tatva; ott azoknak biztos keve­sebb van egy kerékkel. S míg jöttek a kínai fiata­lok a hatalmas vörös zászló alatt, baráti kezek nyúltak fe­léjük, s néhány perccel ké­sőbb Viva Kubá-t kiáltottak, a több száz kubai ifjú erőtel­jes szavalókórusával, amely a békét, barátságot éltette, s a legendássá vált igéjüket: „Ha­za, vagy halál”. S míg az egyik! oldalon a rendőrkordont feszegetve dü­höngtek az aranyifjak, a nézők köziül az egyik asszony belép­ve a mienetelők sorába, szere- tete, szolidaritása jeléül fülbe­valójával ajándékozta meg az egyik bájos kubai lányt. S mennyi hasonló kedves epizód­ja volt ennek a néhány órá­nak. Már nyoma sem volt a délelőtt tapasztalt zárkózott­ságnak, a közöny helyére a jó­kedv lépett, az utca hozzáfia­talodott a menethez, a nézők átvették a szavalókórusoktól a hangot, s a világ különböző nyelvén kiáltották: béke és ba­rátság. A VIT gondolata teljes győ­zelmet aratott. Már nem egzo­tikum volt az ősi viseletbe Ol­gával ragadta a tízezreket, akik újból és újbóli bizonyítot­ták, egyetértenek a béke és barátság gondolatával. A fer­geteges tapsvihar, amely egy- egy ország fiataljainak bevo­nulását követte, semmi kétsé­get nem hagyott afelől, hogy a VIT csatát nyert ezen a na­pon. Minden bizonnyal kevés ilyen vidám hangulatú éjsza­kája volt még a finn főváros­nak. Együtt táncolt, énekelt, lelkesedett kínai, finn, norvég, szudáni. Szállásunkra majd kétszáz főnyi rokonfiatal kísért el s majdhogynem hajnal lett, mire végét tudtuk szakítani a zakatolásnak, a pemyicának. Pauli, a frissein szerzett isme­rősünk, aki szemtanúja volt a felvonulásnak és a stadionban megrendezett megnyitó ünnep­ségnek, s látta, hogy a zárkó­zottnak, közömbösnek ismert hazájabeliek milyen önfeled­ten táncoltak, örültek, azt mondta a fesztiválról: „Ügy látom, az egész világ eljött ide, hogy megtanítson minket vi­gadni. Ez sikerült.. Valóban, a világ ifjúsága jó tanítómesternek bizonyult. A helsinki emberek pedig jó ta­nítványok. (Folytatjuk) Következő rész: „Mutasd az áruházad...” A KGST-országok részére szállít kukoricavetőmagot Heves megye Heves megyében több ezer holdon termelnek kukoricave­tőmagot a KGST-országok ré­szére. A megye az NDK-ból kapott tavasszal ezer holdra szükséges vetőmagot, amelyet a kiskörei Petőfi, illetve a ti­szanánai Petőfi termelőszövet­kezetekben vetettek el. A ku­korica törését megkezdték. Szeretnénk vendégeinket elégedettnek látni... Az Egri Vendéglátóipari Vállalat igazgatója a jövő terveiről Egy hete, hogy elfoglalta hi­vatalát az Egri Vendéglátóipari Vállalat új igazgatója, Bóta László, s azóta — mi tagadás —, a végén már kissé türelmet­lenül, kerestem nap nap után. Ügy képzeltem, egy rövid órácskára félre tudunk vonul­ni valamilyen csendes zugba, s beszélgethetünk a vállalat je­lenlegi helyzetéről, s az új ve­zető elképzeléseiről. Kísérletezésem tegnap dél- előttig sikertelen maradt. Az új igazgatót nehezebb volt megtalálni a városban, mint egy gombostűt a szalmakazal­ban. — Ez az állapot még egy ideig így tart a jövőben is — mondta, amikor felsoroltam, hányszor kutattam utána. — Oka egyszerű: csak most is­merkedem új munkaterületem­mel, s az természetes, hogy ahová egyszer eljutok, ott ala­posan szét akarok nézni, még ha sok időt rabol is el más te­vékenységtől. — Ez az alapos széttekintés akkor az egy hét alatt min­den bizonnyal eredményes is volt? — Igen. Ami az egri ven­déglátás jelenlegi helyzetét il­leti, arra a meggyőződésre ju­tottam, hogy minden egysé­günk igyekszik a lehető leg­jobban ellátni a vendégeket. Figyelembe veszik az igénye­ket, kívánságokat, s örömmel mondhatom, hogy épp ezért nincs is nagyon sok panasz a munkára. Éz természetesen nem azt jelenti, hogy nem is akarjuk* tökéletes í teni az egri vendéglátást. — Mi az, ami véleménye sze­rint a legsürgősebb tennivaló? — A legelső a cukrászüzem korszerűsítése vagy egy teljesen új létesítése. Ez a műhely ugyan szinte em­berfeletti munkával jelenleg megfelelően ellátja a várost süteménnyel, édességgel, még­is, úgy emlegetjük, mint egy szégyenfoltot. Akiket illet a műhely áthelyezésének, vagy korszerűsítésének támogatása, ezt tudva most már igyekez­nek is elkerülni a cukrászai környékét, nekem viszont az a tervem, hogy éppen ezért, mindenkinek megmutatom, milyen tarthatatlan itt a hely­zetünk. Mindaddig teszem ezt, amíg valamilyen változás nem történik. — Ez azonban nem az egyet­len gond. Ha sorra vesszük a vendéglőket, cukrászdákat, akad más is. — Természetesen, s mindjárt elsőként hadd említsem meg a strand területén lévő kisvendéglőt. Ezen a nyáron végképp bebi­zonyosodott, hogy az eddigi módszer alapján nem lehet ott dolgozni, a jövőben. Egyelőre csak elképzelésként azzal fog­lalkozunk tehát, hogy a fagy­lalt-árusítóhelyet a kisvendég­lő területéről máshová helyez­zük, a konyhát megnagyobbít­juk, s a hagyományosnál lé­nyegesen gyorsabb, önkiszolgá­ló rendszert vezetjük be — minden bizonnyal sikerrel. — Régi gond, hogy ml le­gyen a Széchenyi utcai 6-os, vagy közismertebben a „Rétesbolt” sorsa. A közeljövőben ez is megol­dódik. Az átköltözés után — most már bizonyos —, meg­kapjuk az Országos Takarék- pénztár eddigi helyiségét, s ott egy korszerű, minden igényt kielégítő cukrászdát rendezünk be. A régi 6-os cukrászdát ez­zel egy időben megszüntetjük. — Megszűnik a Bródy Sándor-utcai italbolt a közönség körében Szanthoí- femé néven ismert egységünk is. Igaz, ezt csupán néhány hétre zárjuk be, mert átalakít­juk. Az italbolt szomszédságá­ban levő bádogosműhelyt kap­ta meg a vállalat bővítés cél­jaira, így itt konyhát rendez­hetünk be és magyaros ételek­kel szolgáló, családias kisven­déglőt nyithatunk. Az átalakí­tást a negyedik negyedévben elkezdjük, s terveink szerint be is fejezzük. — Ezek lennének a közeíi hónapokban elvégzendő felada­taink — mondotta Bóta László). — Ha a felsorolt tervek meg­valósulnak, természetesen, jön a többi tennivaló. Felül /kell vizsgálni és erősen korszerűsí­teni városi hálózatunk minden egységét, rendet kell teremteni végre az Ifjúsági Büfével kap­csolatos vitákban, s meg kell kezdeni a nemrégen megszün­tetett Katica Eszpresszó he­lyett egy új, hasonló létesít­mény megnyitásának előkészí­tését. Igaz ugyan, hogy a volt Katica közelében, a turista« szállóval szemben új étterem épül az ötéves, terv végéig, ötmilpó forintos költséggel, a várat megtekintő kirándulók miatt azonban szükségesnek tartjuk egy eszpresszó létesítését is. Hogy hol lesz ez, ma még nem tudjuk, de szeretnénk, ha az Al- magyar utca sarkán levő MÉH átvevőhelyet kaphatnánk meg e célra. — Tennivalónk tehát, mint az elmondottakból kitűnik, bő­ségesen van, s így igyekszünk is mindent a legjobb tudásunk szerint elvégezni, mert sze­retnénk vendégeinket elége­dettnek látni... — mondotta befejezésül Bóta László, a Ven­déglátóipari Vállalat igazgató­ja. Weidinger László Termelőszövetkezeteink étetéből Jó a terméskilátás szőlőből és kukoricából Rózsaszentmártonban Rózsaszentmártonban a Rá­kóczi Termelőszövetkezet tag­jai ebben az évben is szorgal­masan, eredményesen gazdál­kodnak. A nyári betakarítási munkát: az aratást és cséplést a környező községekhez ké­pest mintegy másfél héttel később kezdték el, de mégis, két hét alatt, az elsők között fejezték be: 800 holdról taka­rították be a kalászosokat. Igaz, hogy Hegyi András kombájnos brigádja is sokat segített az eredmények eléré­sében, hiszen géppel 500 hold­ról takarították be a termést. Napjainkban ez a lendületes munka tovább folyik a közös gazdaság területén. 180 hold kukoricájuk, 200 hold szőlőjük szép terméssel kecsegtet. Egyetlenegy hiba van csak: a vaddisznók! Ez ideig a közös­ben 70 mázsa kukoricát pusz­títottak el a vadak. Éppen ezért, arra kérik a szövetkeze­tiek a vadásztársaságot, hogy ezekben a napokban még job­ban vigyázzanak, ügyeljenek a rájuk bízott területre, hogy minél kevesebb kárt tehesse­nek a vadak a tsz kukoricásá­ban .., Említésre méltó, hogy javá­ban folyik a szántás és a ta­laj előkészítés. Ezenkívül már a jövő évi szőlőtelepítési mun­kák előkészítését is megkezd­ték. Arra törekednek, hogy az ún. direkttermő szőlőket foko­zatosan felváltsák nemesebb fajtájú szőlőtelepekkel. Egyébként 50 hold kertészete is van a termelőszövetkezet­nek. öntözésre a helybeli bá­nyaüzem vizét használják fel. Jövőre az öntözött terület nagyságát tovább növelik majd. A tsz 35 forintot tervezeti egy munkaegységre, s a je­lenlegi számítások azt bizo­nyítják, hogy ezt az összeget az év végén fizetni is tudják majd egy-egy munkaegységre a tagoknak. Nagyszerű eredményekkel készül a pártkongresszusra a domoszlói tsz KISZ-szervezete A domoszlói Mátravölgye Termelőszövetkezetben nem nagy múlttal rendelkezik a KISZ-szervezet, mégis meg­alakulásuk óta nagyszerű ered­ményeket mutatnak fel a ter­melésben és a szervezeti élet­ben. Ebben az évben például megalakították az ifjúsági munkacsapatot és pártunk kö­zelgő VIII. kongresszusára vál­lalásit tettek a brigád tagjai. Elhatározták, hogy három hold takarmányrépát és hat hold babot művednek meg, elvégzik a szükséges növényápolási munkát, és az aratásban is ki­veszik a részüket. Az elmúlt napokban a bri­gád értékelte eddig végzett munkáját. Megállapították, hogy vállalásukat teljesítették, hiszien a vállalt területen 30— 35 fővel 14 esetben végeztek munkát, és az aratásban is há­rom napot töltöttek el, a bri­gádból 25-en. Az így szerzett munkaegységeik száma elérte a 200—220-at, amelyre ötezer forint előleget kaptak. Ebből a pénzből a brigád tagjai két­szer voltak kirándulni, és két­ezer forintot pedig klubtermük berendezéseire költötték. A brigád tagjai részt vesz­nek Az ifjúság a szocializmu- sért-mozgalomban is 55 fővel, és a vállalt 1530 társadalmi munkaórákból ez ideig 1480-at már teljesítettek. Ügy határoz­tak, hogy még 150 órát' dol­goznak ebben az évben társa­dalmi munkában, és ezt no­vember 1-dg teljesítik is. A brigád tagjai rendszere­sen vesznek részt a politikai, s más egyéb tárgyú előadásokon, és szervezett megmozduláso­kon. Moziba, színházba, múzeum­ba, sportrendezvényekre közö­sen járnak el. Az ifjúsági brigád tagjai kö­zül dicséret illeti Likker Sán­dort, Szállási Annát és Dudás Annát, mert ők járnak élen a munkában. Tanulmányi úton voltak az ostorosi tsz-tagok Az ostorost Kossuth Terme­lőszövetkezet vezetősége még a nyár folyamán úgy döntött, hogy a nagy munkák után a szövetkezeti tagok közül 50 személyt tanulmányi útra visz­nek el olyan állami gazdaság­ba, ahol megismerkedhetnek a gyakorlatban is a nagyüzemi szőlőtermesztéssel, és feldol­gozással. Ezen elhatározását szeptember 8-án váltotta va­lóra a vezetőség, amikor Kiss István tsz-elnök vezetésével 50 tsz-tag kelt útra, hogy megte­kintse az Egerszalciki Állami Pincegazdaság nagyüzemi sző­lőtelepét és pincészetét. A lá­togatók között voltak olyan tagok is, akik ez ideig nem hittek abban, hogy eredménye­sen lehet a szőlővel a nagy­üzem keretein belül is foglal­kozni. Ilyen volt például He­gyi János, Hegyi László, Bóta Zoltán, Bóta János, Zsebe Jó­zsef és Kovács József, akik vi­szont egyéni korukban jól gaz­dálkodtak szőlőjükben. A tanulmányi út n'em volt eredménytelen. A tsz-tagok sa­ját szemükkel győződtek meg az igazságról: szőlőt lehet a nagyüzem keretein belül is termelni, többet és jobbat csakis ilyen körülmények között lehet. A tanulmányi út végén meglátogatták a t-sz-tagok Pm- rádfürdőt is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents