Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-08 / 210. szám

1962. szeptember 8., szombat NÉPÚJSÁG s Ismét bemutatunk két mű­vészt a Gárdonyi Géza Szín­házból, akik éppen csak amiatt kerültek „egy gyékényre”, mert — hogy ezt eláruljuk — férj és feleség Bicskei Károly és Fogarasi Mária. Előbb talán Fogarasi Máriát kérdezzük meg életéről, művé­szi elképzeléséről. — Férjemmel 23 éve színé­szek vagyunk. Szeretem ezt a levegős, rendkívül mozgalmas pályát, ahol soha nem lehet valamit véglegesen, egyezer s új arcunkat kell mutatnunk, s ha ez sikerül, akkor ' már el­értük művészi vágyainkat. Még talán egy érdekességet a szakmából: a világirodalom két nagy darabjában, a Tra­gédiában és az Othellóban már minden szerepet eljátszot­tam életem során. Ügy érezzük, nem kell kom­mentálni, amit elmondtak, mindenkorra tudni, mert min­den szerep új, mindegyik más, mind új izgalmat, új felké­szülést jelent Most a győri színháztól jöttem, ahol több évig egyfolytában játszottunk. Amire most legszívesebben emlékszem az eddigiek, az utóbbiak közül: az Úri muri tv-előadása, ahol férjemmel együtt a főszerepeket játszot­tuk, én voltam Rédai Eszter. Nehéz esztendő lesz, hiszen két színházhoz szerződtünk, egyrészt Egerben, másrészt Veszprémben teszünk eleget a kívánalmaknak. mert a színház úgyis bemu­tatja őket — akarva, nem akarva — a színpadon! \ ★ Mostanában egymást köve­tik a baráti találkozók a szín­ház művészed és a megyeszék­hely valamelyik ipari üzemé­nek dolgozói között. Szerdán a Bútorgyárban, csütörtökön a Dohánygyárban, tegnap pedig a Finomszerelvénygyárban ta­lálkoztak az egri Gárdonyi Géza Színház művészei az üzem munkásaival. A finomszerelvénygyári ta­lálkozót brigádműsorral kötöt­ték össze, amelyen fellépett Bencze István, a színház új bonvivánja, Daridai Róbert, Petőházi Miklós, Dávid Ági, Spányik Éva Jászai-díjas, a társulat új tagjai, valamint több régebbről ismert egri színész. Csapó János, és Ka­nalas László. A találkozóra elkísérte a művészeket Szöllősi Gyula igazgató, valamint a színház szakszervezeti bizottságának több vezetőségi tagja, ugyanis ez alkalommal szocialista szer­ződést kötött városunk _ egyik legnagyobb üzeme és művésze ti intézménye. A szerződés alapján a Fi- nomszerelvénygyár a bérlete' zéssel és közönségszervezéssel kapcsolatban vállalt kötele' zettséget, s ezenkívül 2000 fo­rintos nívódíjat tűzött ki az évad legjobb színészi alakítá' sát, nyújtó művész számára. A megállapodás szerint ezt az összeget kizárólag bel-, vagy külföldi tanulmányútra lehet felhasználni. A szerződésiben a színház a gyár művészeti csoportjainak segítését vállalta. Ez alatt mű vészeli támogatás, technikai eszközök és jelmezek kölcsön­zése értendő. Ezenkívül a szín ház a gyár dolgozóinak kíván­sága szerint, ankétokat szer­vez egyes, az évad folyamán bemutatásira kerülő művek elemzésére, tárgyalására. ★ A színház művészeti tanácsa hétfőn ülést tart. A tárgyalás napirendjén az 1902—63-as évad műsortervének művésze­ti elképzelései, valamint a színház és a közönség közötti kapcsolat javítása szerepelnek. 4 figyelmetlen vezetés eredményes Bicskei Károly a követke­zőkben tájékoztatott bennün­ket: — Huszonhárom év hosszú idő. Ez alatt az ismertebb ma­Két haláleset Egyévi és nyolchónapi börtön gypr drámákat végig játszot­tam. Mindig hő vágyam volt, hogy olyan színházhoz kerül­jek, ahol a művészet uralko­dik, és a művész alkotómun­kát végezhet. Ezt most előre nem mondhatom, hogy való­ban jó helyen járok, de úgy érzem, á kezdeményezések er­re engednek következtetni. Sok újat tapasztaltam már eddig is, kell, hogy sikerüljön. Nem tudom, mit mondhatnék még magamról, hiszen ahogyan a feleségem mondotta, mindig Az Egri Járásbíróság dr. Ju­hász Pál tanácsa ítéletet hir­detett egy két ember halálát okozó, tragikus szerencsétlen­séggel kapcsolatos bűnügyben, A vádirat szerint Foltán Pál gépkocsivezető ez év április 18-án, Tiszafüred és Poroszló között, pótkocsis tehergépko­csijával előzés közben letért az út bal oldalára. A nagy te­herautó az erősen felázott útpadkán megcsúszott és húsz méternyi haladás után az árok- ba borult. Ennek következté­ben a 28 mázsányi teher a ra­kományon ülő négy ember kö­zül kettőre zuhant, akiknek életét már nem lehetett meg­menteni. A bíróság megítélése szerint Foltán Pál gépkocsivezető fi­gyelmetlensége miatt került sor a súlyos szerencsétlenségre. A bíróság Foltán Pált egyévi és nyolchónapi börtönre ítélte és két évre eltiltotta a gépjár­művezetéstől. Az ítélet nem jogerős. Egri Vörös Csillag: A francia nő és a szerelem Egri Bródy: Egy év kilenc napja Egri Kertmozi: Egy asszony meg a lánya Gyöngyösi Puskin: Legenda a vonaton Gyöngyösi Szabadság: Rákóczi hadnagya Hatvani Vörös Csillag: Kísértetkastély Spessartban Hatvani Kossuth; Utolsó vacsora Heves: A szép Inkor: Füzesabony: A piros autó utasai Pétervására: Éva aludni akar — TÁPKOCKAKÉSZÍTÖ- GÉPET állított össze a fel­németi Petőfi Termelőszövet­kezet részére a termelőszö­vetkezetet patronáló egri ber- val üzem. A termelőszövet­kezet így a tápkockát fele áron tudja előállítani. 1963. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT, maria 5 évvel ezelőtt, 1957. szeptembe­rében halt meg HELTAI JENŐ költő és író. A század eleji iroda­lomban dalai és versei a nagyvá­rosi élet hangját hallatták. Később lírája könnyeddé, pózmentessé és érzelmessé vált. ö írta a JÁNOS VITÉZ című operett dalszövegeit. AZ UTOLSÓ BOHÉM című regé­nye a művészvilágról szól. Müvei közül gyönyörű nyelvezetével és csengő rímeivel a NÉMA LEVEN­TE cimű verses színmű tűnik ki (1936.) Heltai mint műfordító ts maradandót alkotott. 75 évvel ezelőtt, 1887. szeptembe­rében született KELLNER SÁN­DOR, a munkásmozgalom egyik kiváló harcosa. Nyomdász volt eredetileg, a szocialista eszmékkel az I. világháború utáni orosz hadifogságban ismerkedett meg. A Tanácsköztársaság idején Sopron megye kormánybiztosa volt. A KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG 1918-ban ezen a napon alakult meg. HELTAI JENŐ Nő tS A SZERELEM Francia íilm A FRANCIA Tizenegynéhány mandat a film elején elegendő ahhoz, hogy az őskáosetól eljussunk a legégetőbb mai francia kérdé­sig, a francia nőig és ezzel együtt a s>zerelemig. Igaz ez? A forgatókönyv írói szerint feltétlenül. Hét életképben boncolják fel a film szerzői előttünk azt a leiki válságot, a kérdések­nek, érzéseknek, viszonylatok­nak és izgalmaknak azt a szö­vedékét, ami nélkül nincs a gyerekkor, a fiatalság^ az érettkor — sőt! — még a haj­lottkor sem. Lulu, a kislány terhes anyát lát az utcán. Jaja, az öccse felvilágosítja őt, de nem hisz neki, mert Jaja még nem le­het olyan okos, mint a felnőt­tek. Megkérdezi az anyját Válasz? Van is, nincs is. Bichette, a bakíis, az oszlop mögött, titokban minden fiút szájon csókol. A tükörben még önmaga képmását is. Mi­ért? Mert bakfis. Kit szeret? Talán csak) magát még. Ginette együtt bolyong Fran- cois-val. A fiú dühös, mert hosszú ideje vár „arra”. Gi­nette vállalná a szakítást is, mert tisztességes fodrászlány és anyjával együtt él, de ba­rátnői kinevetik „avult felfo­gásáért". S mások példáján addig ravaszkodik, míg egy szállodai szobában egyedül marad a szemérmes és tisztes­séges Francois-val. Line nászúira indul Char- les-lal. Az ifjú asszony Ideges, semmiségekre kirobban, mert a végcél még nincs közel. Alig pár óra. Mire kofferok töme­gével megérkeznek Párizsba, nyakéba ugrik férjének, aki éppoly mafla és bárgyú akkor Is mint az utazás első pilla­natában. De férj és Line —■ asszony. Gyermektelen házaspár Ni­cole és GU. A férj éppen az asszony születése napján fi­gyelmetlen; azzal is bántja, hogy színház helyett üzleti ér­dekei miatt vacsorázni viszi. Ott van egy fiú, aki... — S mi sem természetesebb, mint hogy a nagy természetrajzkönyv sze­rint viszony keletkezzék. A férj rájön; rideg aggyal szét­robbantja a háta mögött szőtt röpke boldogságot csak azért, hogy az övé megmaradjon. Nicole nem lázad fel, mert szereti a pénzt, a kényelmet Gil mellett. Danielle és Miehei megun­ták egymást, gyerek nincs, válni akarnak. Azért, hogy iz­galom, új érzések keletkezze­nek bennük. Kedélyesen ké­szülnek a váláshoz, de mire a terv megvalósul, a rokonok, az ügyvédek beleszólása miatt jobban gyűlölik egymást, mint az igazi ellenségek. A film legpoétikusabb része az utolsó fejezet: a magányos nők élete. Negyven körüli há-| I zasságszédelgő kerül össze há­rom nővel, akik együtt laknak. S az egy helyen élő, egymás­ról tudó nők bíróság elé jut­tatják a szélhámost. De 3őri' a negyedik, az ügyvédnő, áld megvárja a börtön kapujában. Mert a magánynál több a sze­relem. Még így is. Vagy éppen ezért. A több mint kétórás; szel­lemes, gunyoros, stílusban és felfogásiban újat kereső francia filmet életképenként mások rendezték. Henri Decoin, Jean Delannoy, Michel Boisrond, René Clair, Henri Vemeuil, Christian-Jaque, Jean-Paul La Chanois. Nagyszerű filmszíné­szek egész sora vonul fel: Ma- rie-José Nat, D any Robin, Jean-Paul Belmondo, Annla Girardot, Martine Carol, Syl­via Monfort, Robert Lamou- reux, Claude Rich. Munkájuk nyomán elgondólkoatatá él­ménnyé alakul a film. Az operatőri munkát Robert Lefebre végezte — kitűnően. Kozma József zenéje mély lí­rát fest a képek alá s nem kis része van abban, hogy aa egész filmet vallomásnak te­kintjük: a magány ellien nem­csak szerelemmel kéül küzde­ni. A nagypolgári egyedüllét ellen az élet derűje segít, az a humor is, amivel az életet a film szerzői szemlélik. No, meg a szerelmen túl van a család iis. Gyerekekkel. Farkas András 52. Az őrnagy váratlanul meg­kérdezte: — Milyen kapcsolata volt Schmidt Roseval? Horváth megszédült. Azt hitte, nem jól hallja ezt a ne­vet. — Lehetetlen! — lihegte. — Nem ismerem Schmidt Roset... Üveges őrnagy az íróaszta­lon heverő mappa alól kivette és átnyújtotta Horváthnak a távirati blankettát. — On írta ezt? Újabb meglepetés. Hogyan jöttek erre rá? Tehát itt bu­kott le, ezen a ponton? A táv­irat feladása óta figyelték? Kinek tűnt fel? — Igen. Ez kérem egy ma­gánjellegű távirat, nőismerő­sömnek, Solti Rózsának küld­tem, Budapestre... — Solti Rózsa megkapta a táviratot. íme! S a szabályszerűen kikézbe­sített táviratot megmutatta a megzavarodott diverzánsnak. — Solti Rózsa a hadnagy elvtárs kíséretében el is jött ide, s most a másik szobában várja, hogy Schmidt Rose né­ven bemutatkozhassék önnek. Horváth mindjobban össze­roppant. Egymást váltották benne a feltételezések és a ta­lálgatások. Eszerint Rose bu­kott le? Rose árulta el! Lám... ő meg akarta menteni!... Az őrnagy kitalálta a gon­dolatát. —Még egy meglepetést tar­togatok önnek. Azt hiszem, ez is érdekelni fogja.- A lány nem halt meg. önt odakint csúnyán rászedték. Simon Zsuzsa él és itthon van. A testvére pedig azonos azzal a szerencsétlen fiúval, akit erre a gaztettre felbujtott. XVII. A titok kipattan Bírósági tárgyalás Budapes- tén ... Szombat délelőtt. A meleg, májusi napfény beözönlik az ablakon. Kint orgona illatozik az udvaron. Autók futkároz- nak, villamosok csilingelnek a széles úttesten, a főváros lük­tető, zajos életét éli. A szem­közti ház falát állványok bo­rítják, kőművesek kopácsoi- nak, lent gép kavarja a mal­tert, estére itt is eltüntetik a lövedék becsapódások nyoma:t. A teremben csend volt és fülledt levegő. Hallani lehetett a jegyző tollának sercegésé^. Az elnök gondolkodott. A val­lomások alapján fény derült az amerikai pénzzel fenntar­tott kémközpont újabb mes­terkedéseire; kibontakozott, a maga meztelenségében mutat­kozott meg a . „patkány-akció”. Gyárakat rombolni, a terme­lést akadályozni, ellenséges közhangulatot szítani, a szo­cialista építést akadályozni, a népgazdaságot gyengíteni. Sor­ba kirajzolódott a háttérben állók arca: kapitalista mono­póliumok, háborús uszítok, fa­siszták és véreskezű tömeg- gyilkosok. — Tudja ön, hogy kicsoda Gyarmathy Ferenc? — Nem tudom. — Hóhér! Tömeggyilkos, horthysta tiszt, később nyilas- vezér, aki a 'háború utolsó napjaiban kétszáz munkaszol­gálatos katonával megásatta sírjukat. A felelősségrevonas elől megszökött és most ugyan­azt csinálja, amit negyven­négy telén abbahagyott Lehull a lepel valamennyi­ről; horthysta tisztekről, csa­lókról, sikkasztókról, népnyúzó földbirtokosokról, akik mint a sakktáblán a figurákat, mün­cheni és nyugat-berlini kém­központokból tolják előre be­hálózott ügynökeiket Törődött, hajlotthátú, negy­venes, szemüveges férfi állt a bírói pulpitus előtt. Csontke­retes szemüvegét időnként le­vette, zsebkendőjével megtö- rölgette. Ilyenkor hunyorogva tekintett az emelvényre, össze­folytak előtte az alakok. Né­hány nap alatt egészen meg­öregedett. Sápadt arca beesett., kiült a pofacsontja. Már nem remélt sokat. Fejére olvasták bűneit. Fuldokolva kapkodott levegő után, mint a vízbeesett ember, akinek minduntalan összecsapnak a feje fölött a hullámok. Megadta magát, fájdalmasan, mindenből kiáb­rándultán törődött bele elke­rülhetetlen, megérdemelt sor­sába. A bíró kérdéseire gépie­sen felelt, nem titkolt, nem tagadott semmit. Elkopott ide­gei összerándultak, minden neszre és ha a tárgyalás me­nete néhány percre megsza­kadt, leült, tenyerébe hajtotta fejét és érezte, hogy zuhan, zuhan le a feneketlen sötét semmibe. Néha azonban meg­csapta az élet szele. Valami halvány, alig pislákoló re­ménykedés volt ez a kétségbe­esett fuldokló kapaszkodása a feléje úszó gyenge és törékeny szalmaszálba. Elrontott életére hivatkozott, amelyet tönkre­tett az ital, a nagyravágyás, a pénz utáni hajsza. Nem tudta, hogy mit csinál! Elvakította e pénzszerzés lehetősége. — Mondja — a bíró szava keményen hangzott —, boldo­gította volna az a pénz, amely­hez ártatlan emberek vére ta­pad? Örült volna az egyéni cd* kereknek, amelyet egy békés életközösség alkotó munkájá­nak romjain épít fel? Adott volna ez boldogságot és nyu9 galmat? Lehorgasztotta a fejét. Az igazságos, ke- ■ mény szavaik szívensújtották. A mellette álló lányon i9 meglátszott, hogy az utóbbi napokban keve­set aludt. Sze­mei vérbefutot­tak, ernyedten; fátyolos hangion válaszolt a bíró kérdéseire. — Hány éves? — Huszonhá­rom. — És... so­ha nem gondolt arra, hogy tisztességesen éljen? Elpirult. Sze­retett volna el­lenségesen visz- szavágni, de nem volt hozzá a bírónak igaza a női büszkesége tiltakozott ellene. Hiszen meny­nyit gondolt erre, különösen az emlékezetes este óta, amikor Elza felkereste. De a félelem nem engedte, hogy ellenszegül­jön. (Folytatjuk.) ereje. Hiszen volt és csak %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents