Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-05 / 207. szám

4 NÉPÜJSAG 1962. szeptember 5„ szerda Jó színészi teljesítmény, jó rendezés A miskolci Nemzeti Színház vendégjátéka Gyöngyösön 1962. SZEPTEMBER 5., SZERDA: VIKTOR 195 évvel ezelőtt, 1767-ben e napon született AUGUST SCHLE­GEL német művészettörténész. Páratlan fogékonysággal élte bele magát a különféle korok szellemébe. Irodalom- és drámatörténe­ti munkásságával az irodalomtörténet alapjait fektette le. A vi­lágirodalmi remekművek kiváló fordítója volt, olasz, spanyol; portugál fordításai mellett legjobban Shakespeare-átdolgozásai tűnnek ki. .105 évvel ezelőtt, 1857-ben e napon halt meg AUGUSTE XMTE francia filozófus, az idealista filozófia egyik irányzatá­nak, a pozitívizmusnak megalapítója. (A POZITÍV FILOZÓFIA 1830—1842.) A tudományokat rendszerbe sorolta és a legfonto­sabbnak a társadalomtant (szociológiát) nyilvánította. Comte sze­rint az emberiség fejlődésének utolsó szakasza nyílt meg az 6 életében, a tudományos, „pozitív” szakasz. Valójában azonban Comte a kapitalista fejlődésre gondolt, amelynek viszonyait örök­életűnek tekintette. Filozófiáját a marxizmus klasszikusai éles kritikának vetették alá. 70 évvel ezelőtt, 1892-ben e napon született SZIGETI JÓZSEF világhírű hegedűművész. Mint csodagyermek tűnt fel 1905-ben. Később egész Nyugat-Európát bejárta hangversenykörútjain, a nagy klasszikusok leghivatott abb előadója és egyénien formáló művész volt. 45 évvel ezelőtt, 1917-ben halt meg MARIAN SMOLUC- HOWSKI lengyel fizikus, a termodinamika kutatója. Munkál alapul szolgáltak a kolloidkémia megteremtésére. A televízió vscchiinyvtára itt as ősz Lassanként ezerszínűvé változnak az erdők lombjai? Vállat rándí­tunk, s tovább megyünk. Ez még semmi, — mondjuk. Az ősz még messze van, hiszen a meteorológia még most is 30-32 tokos meleget jósol. A földeken alig néhány termés- féleség van kinn mindössze? Ez sem érdekes. A növények beérnek lassan, de a fejünk felett akkor is nyár eleji erővel süt még a nap, hiába írunk szeptembert.. . De mi az a furcsa, szokatlan kis fehér tábla a vasúti kocsik olda­lán? „Tanulók” —, ezt mázolták minden táblára nagy, fekete betűk­kel. Persze ... megkezdődött a tanév. Az utazó diákok számára fenntartott kocsikra kerültek ki ezek a táblák. Két hónap alatt elszoktunk látá­suktól. S most, hogy ismét meg­jelentek, mégiscsak be kell lát­nunk: itt az ősz ... (w) — EGER VAROS üzemei­ben az első félév során 80 brigád nyerte el a szocialista brigád címet. A városi ta­nács irányítása alá tartozó vállalatoknál 6 szocialista brigád dolgozik. A Finom- mechanikai Vállalatnál a leg­elevenebb a mozgalom, ahol öt brigádban 62 dolgozó vesz részt a szocialista vetélke­désben.- A KOMPOLTI Űj Barázda Termelőszövetkezetben 50 férő­helyes borjúnevelőt építettek a szövetkezeti tagok saját erőből. Az építkezésre 250 ezer forin­tot fordítottak. — 1200 HOLD búzát, 10 hold rozsot, 120 hold őszi ár­pát és 150 hold takarmányke­veréket vet az ősszel a bese­nyőtelki Lenin Termelőszö­vetkezet. A tsz 400 holdon vet intenzív szovjet búzafajtát. — A MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat legutóbbi Üze­mi Híradója több száz munkás véleményét és kérdését tolmá­csolja: fejezzék be végre a laktanya és a gyár közötti út­szakasz javítását, mert a göd­röktől és a szétszórt zúzott kő­től kerékpáron alig lehet a gyárhoz jutni. — gépesítették a mész­adagolást a Gyöngyösi Érc­bánya Vállalat ércelőkészítő­jében. A mész egyenletes adagolása előfeltétele az eredményes cinkflotálásnak, a jobb és gazdaságosabb fém- kihozatalnak. A mészadago- Iás gépesítésével a műszaki fejesztési terv egyik feladatát valósították meg. Ha az összképet akarom ér­zékeltetni, azt kell megállapí­tanom, hogy a miskolci Nem­zeti Színház művészei hűek maradtak önmagukhoz: mind a művészi teljesítmény, mind a rendezés, mind az előadás egységes hangulata az eddig látott előadások dicséretes szintjét érte el most is Millöc­ker Koldusdiák című nagyope­rettjének előadásakor. Miután operettről van szó, mindenek előtt a színészek énekkultúráját említem. Nem­csak a hang-szín, hanem a birtokolt hanganyag szélessé­ge és az előadás dinamikája is elismerést váltott ki. Itt emlí­tem meg, hogy a kar is szépen hangzott, s a finálék nagy kö­zönségsikerében döntő része volt. Virágh Elemér úgy ve­zette a zenekart, hogy nem­csak az énekesek produkcióját könnyítette meg, hanem az előadás hangulatát is megte­remtette. Az enyhén romanti­kus hatás művészi önfegyel­mét és igényességét is igazolta. Szabó Rózsa kellemes hang­Egri Vörös Csillag: Legenda a vonaton Egri Brödy: Nem ér a nevem Egri Kertmozi: Babette háborúba megy Gyöngyösi Puskin: Egy év kilenc napja ja jól érvényesült a szabadté­ri színpadon is. Játéka is tet­szett. Broniszlava szerepében Komlóssy Teri különösen a dalok interpretálásával nyúj­tott figyelemre méltó teljesít­ményt. Játéka már nem volt ilyen színes és töretlen. Sza­badi József kitűnő partnere volt Szabó Rózsának. Jól éne­kel, kissé érzelmes játékáról már lehetne vitatkozni. Nagy sikere volt a Jászai-1 díjas Somló Ferencnek Ollen- dorf ezredes szerepében. Még az operett szokványos keretén is túl tudott lépni. Egyetlen „bakija” viszont elég kellemet­len zavart keltett. Nagyon si­került alakításnak tartom Ga­lambos György rendőrfőnök figuráját, akinek látszólag könnyű feladata volt a része­ges, izig-vérig operetthős megformálásakor. Az egész előadás alatt törés nélkül ját­szani az állandóan ittas em­bert, mégsem volt könnyű. És ami szintén érdeme: sehol nem túlozta el szerepét. A kö­zönség sok tapssal jutalmazta meg játékát. Heves: Félbeszakadt dal Pétervására: Túl fiatal a szerelemre Hatvani Kossuth: Egy pikoló világos Füzesabony: Palmatica grófnő szerepé­ben elég szűk lehetőség jutott Márffi Vera részére. Ezt a le­hetőséget azonban színészi bő- vérűsége, szellemes játékmód­ja és sugárzó vidámsága kibő­vítette. Takács Lajos alakítá­sa jól illeszkedett be az együt­tes teljesítményébe, bár az ál­tala megjátszott operetthőssel eléggé szűkmarkúak voltak a szerzők. A kisebb szerepekben For­gács Tibor — von Waggen- heim — és Dobránszky Zoltán — Kadett — játéka tetszett. Bánó Pál és Bősze Péter, a két börtönőr epizódszerepében se­gítették az előadás sikerét. Ba­logh Erzsi, Kelemen Ilona, Sárközi Sándor, Pintér lla és Önody László részére semmi különös feladatot nem jelen­tett szerepük eljátszása. A két társ-rendező: Gáti György és Gyuricza Ottó jó munkát végzett. Különösen a tömegjelenetek kialakítása volt hatásos. A díszletről annyit, hogy az egyébként tetszetős megoldás nem tudta kitölteni a szabadtéri színpad kereteit. Wegenast Róbert erről, úgy látszik, megfeledkezett. A Koldusdiák előadása egé­szében jól sikerült, a gyöngyö­si közönség nagy elismeréssel és tetszéssel fogadta. (gmf) Egy amerikai tv-vállalat a világ legnagyobb vicckönyvtá­rának felállítására készül. A vicceket témakörönként gon­dosan rendezik: így például összeállítanak egy-egy „A szó­rakozott professzor”, „Anyós­viccek”, „Gyermekszáj” stb. című gyűjteményt. Ezzel el akarják kerülni ugyanazon viccek ismételt adá­sát. Minden, egyszer már le­adott viccet megjelölnek és azt a televízió egyetlen adásá­ban sem szabad egy éven belül megismételni. Kisértetkastély Spessartban Nem, itt vidéken nem élet az élet. Pest az csak más. Az a fő­város, a korlátlan le­hetőségek hazája. Fel­megyek Budapestre. Igaz, nem könnyű dolog egyik napról a másikra új életet és környezetet kezdeni, de eb aki bánja, s aki gyáva, ne egyen ha­lászlevet. Felmegyek Budapestre. Igaz, hogy van itt két szoba, konyhás lakásom, de az még nem minden. Ez a két szoba, konyhás lakás itt van vidéken és Pest az csak más. Ott egy albérlet, egy árva ágy is pesti, míg itt az én főbérleti la­kásom is vidéki. A bútorok ugyan nem férnek el az albérleti szobában, még ke­vésbé az egyetlen Felmegyek Budapestre ágyon, de sebaj, ezek a bútorok vidéki bú­torok, míg Pest az csak más, ott még a bátortalanság is pesti. Természetesen, fel­mondom az állásom is, amely akármeny- nyire csoportvezetői beosztás havi kettő- kettőért, de vidéki ál­lás. Ha megkérdik tő­lem, mondja, kedves kartárs, hol dolgozik, nem mondhatok mást, hogy vidéken. Felme­gyek Budapestre, s ha megkérdik tőlem, mondja, kedves kar­társ, hol dolgozik? — könnyed vállrándítás­sal, fesztelen maga- biztossággal mondha­tom: a fővárosban. Mert Pest az csak más, nem igaz? Egyébként már he­lyem is van a Mű­anyagfóliákat Kisze­relő Vállalatnál, egyelőre ugyan csak még mint fóliafénye­sítő, de a fejlődés út­jai beláthatatlanok és mégiscsak más Pes­ten fóliát fényesíteni, mint itt, vidéken akármilyen csoportot vezetni. Pest az csak más. Egyelőre szeré­nyek leszünk, s ha egy ágyon is, de elfé­rünk. Az asszony mellettem, mint fia­tal házas korunkban, a két gyerek az ágy alatt: a pesti ágy alatt. És mégiscsak más, mint a vidéki úgy felett. Mert ugye, micsoda lehetőségek vannak abban a fővárosban. Ott van az írószövet­ség. Ott készülnek a filmek és ott vannak a színházak. Aztán Pesten van „éjjel­nappal közért”, de nálunk, vidéken, hol van ilyen. Aztán van villamos is, meg vü- lamosjegy-költség is, meg forgalom is és a levegő is mennyire más, mint itt, vidé-. ken. Az igazi pesti levegő: a virágzó aszr faltok illatába bele* olvad a gyárak kér ményfüstjeinek lágy mimózalehelete. Igen, felmegyek Pestre, mert Pest az csak más.*, (egri)-a/wc- 'o\-.^,rAV\AV\Av'L'j%ArA\/v-\/v-\/\w\/-\/V'\owy-u\/'\/vAA/-\AcV\^\/VA/vv\A/o\.-\^^ Pótfelvételi a gyöngyösi zeneiskolában Szeptember 6-án, csütörtö­kön délelőtt 10 órától pótfel­vételi vizsgát tartanak a gyön­gyösi Állami Zeneiskolában az újonnan jelentkezők részére. Sztrájkol a templomi kórus Az olaszországi La Spezia környéki Ponzano Magra köz­ség templomának húsztagú gyermekkórusa, csupa hét-ti- zenkét éves fiúcska, felháboro­dásában kijelentette, hogy — sztrájkba lép! A fiúk ugyanis egyik délután fociztak a templom előtti té­ren, s labdájuk véletlenül be­gurult egy zsugori, öreg pa­raszt szomszédos kukoricásába. Ezen a napon kerül sor a be- íratásra is. Bár az iskola fel­újítási munkái még folynak, mind a felvételi vizsgát, mind a beíratást a zeneiskola helyi­ségében tartják meg. A parasztgazda annyira dühbe­gurult, hogy fogta a labdát és éles késével felszabdalta. A fiúk a „törvénytelen” magatar­tás miatt felháborodásukban felvonulták és közölték a plé­bánossal. hogy mindaddig egyetlen hangot sem énekel­nek a templomban, amíg nem kapnak a régi helyett egy új focit. 7. ^őajrá, rDúhrudzja ! Bolgár újságíró barátaink az egyik hétfői napon beültettek a gépkocsiba és elvittek váro­sukba, Tolbuhinba. Nem aka­rok én most útinaplót írni er­ről a mintegy negyvenötezres bolgár kisvárosról, hiszen a tolbuhini és az egri szerkesz­tőség között fennálló baráti kapcsolat eredményeképpen több cikk jelent már meg a városról, az emberekről, leír­tuk, hogyan élnek, hogyan vál­tozott, fejlődött életük a fel- szabadulás után. Egyetlenegy epizódot mesé­lek el csupán bizonyságul ar­ra, hogy nemcsak mi, magya­rok vagyunk „labdarúgó nem­zet”. Délután hat óra felé érkez­tünk a városba. Gépkocsink csak nagy üggyel-bajjal tudott közlekedni az úttesten, olyan nagy volt a sétálgató, beszél­gető emberek tömege. A főut­cán több ezer ember tolon­gott, s nagy izgalommal tár­gyalták a szenzációs eseményt. Először azt hittem, valami ün­nepféle van, népünnepély, de egészen másról volt szó ezen az estébe nyúló délutánon. A tolbuhiniak ezrei kedvenc csapatukat, a Dobrudzsát vár­ták haza. Az emberek lelkese­dése teljesen indokolt volt, hiszen vasárnap játszotta Szó­fiában döntő mérkőzését a csa- ipat, győzött 4:3-ra, s így ép­pen úgy, mint Egerben a Dó­zsa, egy osztállyal előbbre lé­pett, a B-ből az A csoportba. Ezért hát a nagy lelkesedés, a több ezer ember az utcán és meg kell mondani, nagyon tü­relmesen. Délután öt órára je­lezték a győztes csapat érkezé­sét, de nyolc órakor még hí­rük sem volt. Az emberek csak álltak és várták a csapa­tot. Miránk is átragadt a leb Kesedés, de úgy fél kilenc fe­lé meguntuk a várokozást, s elmentünk vacsorázni. A vá­ros új, reprezentatív éttermé­ben terített asztal várt ben­nünket, a pincérek szorgalma­san hordták az ételeket, italo­kat, a vendégek vadászták a parlagon hagyott székeket, ép­pen úgy, mint minálunk, ide­haza szokás, csúcsforgalom, telt ház idején. Egy hosszú, húsz-személyes, virággal díszített asztalhoz senki nem nyúlt, azt kellő tiszteletben tartották. Ide vár­ták ünnepi vacsorára a csapa­tot, a győztes tizenegyet. De áz „aranylábú fiúk” még mindig késtek. Már ikilenc óra is el­múlt, egy konferanszié bizo­nyára nagyon jókat mondott, mert derült rajta a vendégse­reg, majd egy dizőz énekelt... Illetve, csak énekelt volna, ha a sportszerető közönség nem szól bele a műsorba. De beleszólt, mert egyszer csak az utca felől nagy ováció hallat­szott, a vendégek felugróitok helyeikről, a bejárathoz nyo­multak, s nagy hajrával él­tették a csapatot. A dizőz pe­dig szépen, csendben levonult a dobogóról. A győztes fiúk, noha meg­érkeztek, még mindig nem tud­ták elfoglalni helyüket a terí­tett asztalnál. Egyszerűen nem tudtak szabadulni az ember- gyűrűből, odakinn harsogott, visszhangzott az utca, az em­berek vállukra emelték, s fel- feldobálták kedvenc játékosai­kat, s visszatérő refrénként hangzott a kiáltás: Hajrá, Dob­rudzsa! Közel fel órába telt, míg benn az étteremben megnyu­godtak a kedélyek, s úgy ahogy helyreállt a rend. Még behal­latszott az utca ünneplése, de a zenekar ismét műsorhoz kezdett. Egy táncospár néger számot mutatott be, de befejez, ni ezt sem lehetett. Nem lehe­tett, mert egy játékosnak, a jobbszélsőnek, sikerült áttör­nie az embergyűrűt, s hatal­mas virágcsokorral a kezében, belépett az étterem ajtaján. Ügy látszik, ez volt a jeladás, mert abban a pillanatban fel­hangzott a „Hajrá Dobrud­zsa!”, még az erkélyről is le­rohantak az emberek, s ki vi­rággal, ki borral, vagy csak egyszerűen nagy, cuppanós csókkal köszöntötték a góllövö jobbszélsőt. A táncospár szép csendben visszavonult. így ment ez egész este. A játékosoknak egyesével, vagy legfeljebb kettesével sikerűit megszökniük az utcai ünnep­lés elől, s benn, az étteremben, hol a konferanszié, hol pedig egy-egy énekes, vagy táncos műsorszáma maradt félbe a nagy lelkesedés miatt. Már úgy gondoltuk, minden rendben, a játékosok lassan­ként körülülték az ünnepi asz­talt, sőt, volt, aki már végzett a vacsorával is. A rendezőség elérkezettnek látta az időt a műsor folytatására. A vendé­gek és a játékosok egyforma érdeklődéssel figyelték a bű­vész produkcióját. Karika, ken­dő és kártyatrükkök váltogat­ták egymást, majd következett a „hol a galamb, itt a ga­lamb” jól ismert trükkje. Ezen az estén nem láthatta meg a közönség a galambot, a bűvész nem tudta befejezni műsorát. Éppen a színes ken­dőt emelte fel a galambot rej­tő dobozról, amikor kivágódott az ajtó, s egy jó, tagbaszakadt drukker lépett az étterembe, vállán könnyedén cipelve egy negyven év körüli, szigorú ar­cú, tömzsi emberkét. Fületre- pesztő hajrázás következett, most már nemcsak a vendé­gjei hanem a játékosok is lel­Tolbuhini utcarészlet kesedtek, tapsoltak, a zenekar A mi asztalunkhoz is oda- tusst húzott, a bűvész elvo- jött, bemutatkoztunk egyrnás- nult, a nagydarab sportrajom- nak. O volt a győztes csapat gó pedig könnyedén földre edzője. Gratuláltam neki, s a tette emberét, aki sorra járta csapatnak is. Az egriek nevét az asztalokat, s kezet rázott ben is. Hajrá, Dobrudzsa! mindenkivel, ismerőssel, s is- Márkusz László meretlennel egyaránt. Következik: Dal csíki portya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents