Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-04 / 206. szám

4 NEPŰJS AG 1962. »September 4., kedd A nélkülözhetetlen A török belpolitikai helyze­tet elemezve, a Frankfurter Allgemeine Zeitung arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy Inönü miniszterelnök „megértette, ho­gyan kell politikai ellenfelei­nek táborát megosztani, s ugyanakkor saját nélkülözhe­tetlenségét Törökország legszé­lesebb köreiben tudatosítani.” Amit a „politikai ellenfe­lekről” ír a nyugatnémet lap, abban nincs okunk kételkedni. De azt kötve hisszük, hogy az ország „legszélesebb körei” nélkülözhetetlennek tartják a kormány vezetőjét. A megújuló sztrájkmozgal­mak és tüntetések részvevői a kenyeret tartják nélkülözhetet­lennek. S azt egyelőre Inönü „köreitől” követelik. (zár) — MA DÉLELŐTT 11 óra­kor kerül sor Budapesten a Nemzetközi Mezőgazdasági Könyvkiállítás ünnepélyes megnyitójára, amelyet a Vá­rosligetben rendeznek meg. A kiállításon Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió képviselteti magát mezőgazda- sági könyvekkel. — A FÜZESABONYI járás területén a legutóbbi értékelés szerint a tsz-ek áruértékesítési tervteljesítésében első helyen áll a poroszlói Rákóczi Tsz tag­sága, mert már 66 százalékban teljesítette éves tervét. Máso­dik a mezőtárkányi Ezüstka­lász Tsz 48 százalékkal, har­madik pedig a poroszlói Arany­kalász Termelőszövetkezet 43 százalékos eredménnyel. — HÄROM kemence me­sset égetnek ebben az évben terven felül a bélapátfalvi! Március 15. Tsz tagjai. így 800 mázsa mész értékesítésé­vel jelentősen csökkenteni tudják a tavaszi, az időjárás okozta kiesést. — AZ ORSZÁGOS Mező­gazdasági Kiállítás megtekinté­sére a füzesabonyi járásból szeptember 6-án, 11-én és 13-án, Gyöngyösről szeptember 6-án, Egerből pedig szeptember 5-én indítanak különvonatot. Ez ideig mintegy 1500 tsz-tag jelentkezett ezekre az utazá­sokra. Közlemény — A HEGYEKTŐL a ten­gerig című riportsorozat anyagtorlódás miatt, mai lap­számunkból kimaradt. Nemcsak a kapanyél és a fakanál Kulturális gondok a gyöngyösi járásban NAGYON SOKFÉLE vonat­kozásban elemezhetjük mind­azt, ami a községekben a mű­velődés ügyével összefügg. Szí­vesen és indokoltan hivatko­zunk arra, hogy nálunk soha nem tapasztalt méretekben nyilvánul meg az érdeklődés a kultúra iránt. Ezrek és ezrek tanulnak, szinte mindennapi szükségletté lett a betű, a könyv. Olyannyira, hogy nem kis gondot okoz a művelődés külső feltételeinek biztosítása, például a tanterem. Könnyen és szívesen lelkese­dünk az elért eredmények fö­lött. Büszkék vagyunk arra, hogy a nép — ma már minden szűkített értelem nélkül — szomjazza a szellemi világos­ságot. Mindez igaz: alapjában, ösz- szességében és tendenciájában. De nem jelent valami szellemi futószalagot, nem jelent kité­rők nélküli kulturális „zöld utat”. Példaként hadd hivatkoz­zam a gyöngyösi járásra. Mindehhez az alapot az új oktatási év kezdete adta. Ilyen­kor nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a számvetés, az összehasonlítás, az általánosí­tás éppen a jövő miatt. Mert mi jellemezte tavaly a gyöngyösi járásban mindazt, amit mi népművelési munká­nak nevezünk? A jelentősebb formák közül vegyük például a tsz-akadé- miát. Vámosgyörkön, Gyön­gyöshalászon és Gyöngyöstar- jánban működött jó eredmény­nyel. Munkásakadémiát Kará- csondon és Vámosgyörkön szerveztek összesen 76 hallga­tóval. DE MINDJÁRT azt is hozzá­tehetjük, hogy az előző évben eggyel több munkásakadémia működött a járásban. A nehéz­séget a szolgálati beosztások különbözősége adja, de ettől száma pedig megközelítette az 1400-at. A másik oldalon vi­szont azt állapíthatjuk meg a KISZ-klubokról, hogy még nem tudták a tartalmi munkát a kívánt szintre fejleszteni. Olyan furcsaságot kell megál­lapítanunk, hogy egyfelől ke­vés szórakozási lehetőséget nyújtottak, de a szórakozva nevelés módszereit sem talál­ták meg. Mivel magyarázható ez? Nemcsak a klubok újszerűségé­vel, hanem azzal is, hogy ke­vés támogatást kaptak a köz­ségi vezető szervektől. A ter­melőszövetkezetek anyagilag is segíthetnék ezeket a klubokat, hiszen a kulturális alap módot nyújt erre. A szegényes felsze­relés ugyanis nem tudja a fia­talokat lekötni, enélkül pedig nem lehet a tartalmi színvonal emelését sem szorgalmazni. Ami ismét az eredmények közé tartozik, az a Halmaj- ugrán és Visontán megszerve­zett orosz nyelvtanfolyam. Az elmúlt évben először került sor erre, hogy milyen sikerrel, azt az 51 hallgató is kifejezi. Gondoljuk csak el: még a vá­rosokban sem jelent könnyű feladatot az orosz nyelvtanfo­lyam megszervezése. A gyön­gyösi járásban viszont két köz­ségben is eredményes volt a működésük. A SIKERES ismeretszerzési formák közé tartozott a gaz- dasszony-kör, amiből 13 von­zotta magához a lányokat és asszonyokat. Létszámuk sem volt kevés: 427. Éppen a tava­lyi siker indokolja, hogy az új népművelési évben tovább emelik a gazdasszony körök számát. Még valamit az előzőekhez. Érdemes az ismeretterjesztő előadások számát megemlíteni. Közel 900 előadást tervezték, de ettől félszázzal kevesebbet tartottak meg. Egy-egy elő­adásra átlagban 70 hallgatót számoltak, a valóságban azon­ban 60 részvevő lett az átlag. Amíg egy évvel hamarább a 810 előadáson összesen 51 000-en jelenték meg, tavaly a 849 előadáson 48 877 embert számoltak össze. Jó eredménnyel folytatta az ismeretterjesztés munkáját Nagyfüged, Gyöngyöspata és Kisnána. Ennek ellenére, álta­lánosságban azt a véleményt, kell kimondanunk, hogy ilyen vonatkozásban is a tartalmi követelményt kell fokozni. Nem az a legfontosabb, hogy az előadások számát növeljük, hanem, hogy olyan színvonalat biztosítsunk, ami vonzza és megtartja a hallgatóságot. Az elmondottak nem ölelik fel a gyöngyösi járás népmű­velési munkájának egészét. Nem is említik minden jel­lemzőjét, de arra alkalmasak a példák, hogy bizonyos általá­nosításokat megszövegezzünk. Mindenekelőtt azt, hogy van még tennivalónk bőven. Ami­kor az igények rohamos emel­kedéséről beszélünk, egyfelől, azt is látnunk kell, hogy ez az igény még nem annyira álta­lános, mint amennyire szeret­nénk. Vannak még fehér fol­tok a községekben, vannak még érdektelen emberek, akik nem érzik a nagyobb szellemi bő­ség hiányát. AHHOZ, HOGY a jövőben határozottabban és még ered­ményesebben léphessünk előre a népművelés most érintett te­rületein, a reális valósággal kell szembenéznünk. Az ör­vendetes tények, számok mel­lett nem hunyhatunk szemet a hiányosságok fölött sem. A kultúrforradalom harcot is jelent. Harcot a kényelem, a nemtörődömség ellen is. De — megéri. G. Molnár Ferenc függetlenül az említett mun­kásakadémiák eredményeivel elégedettek lehetünk. A jövőt illetően a tervben szerepel újabb akadémia szervezése Szűcsiben, Visontán és az érc­bányánál, a bányászok részére. Egyetlen ifjúsági akadémia működött a járásban, Gyön­gyöspatán, ahol 90 fiatal ké­pezte magát. Jobb a helyzet a KISZ-klubok vonatkozásában. 12 helyen működött, tagjainak Egri vörös Csillag: Legenda a vonaton Egri Bródy: Nem ér a nevem Egri Kertmozi: Babette háborúba megy Gyöngyösi Puskin: Egy év 9 napja Gyöngyösi Szabadság: Egy házasság története Hatvani Vörös Csillag: Egy asszony meg a lánya Hatvani Kossuth: , Egy pikoló világos Heves: Félbeszakadt dal Pétervására: Túl fiatal a szerelemre Füzesabony: Kísértetkastély Spessartban 1962. SZEPTEMBER 4., KEDD, ROZÁLIA A „Valtellina-vasút” Kandó-rendszerű első villamos mozdonya. Foto: Leonardo da Vinci Tudományos és Technikai Múzeum, Milánó. 60 évvel ezelőtt, 1902. szept ember 4-én nyílt meg az olaszor­szági Valtellinaban Európa első villamosvasútja, amelyet Kandó Sálmán, a Ganz-gyár mérnöke tervezett. A világhírű magyar •nérnök „systema italiana”-nak nevezett villamosítási rendszeré­ben először alkalmazta a nagyfeszültségű váltóáramot hosszútá­vú vasúti vontatási célokra. A „Valtellina-vasút” 100 km távol­ságú volt. 80 évvel ezelőtt, 1882-ben ezen a napon született LEONARD FRANK haladó német író, a lélelcelemző regény egyik úttörője: akinek háborúellenes és a néppel együttérző humanista művet miatt mindkét háborúban a hazájából emigrálnia kellett. Társa­dalmi regényei, novellái a délnémet kispolgárság sorsát és a gyűlöletes fasizmust mutatják be. (RABLÓBANDA, JÉZUS TA­NÍTVÁNYAI, BALOLDALT DOBOG A SZIVEM). Frank 1950-ben tért vissza az USÁ-ból a Német Szövetségi Köztársaságba. 1955- ben az NDK nemzeti díjával tüntették ki. 70 évvel ezelőtt, 1892-ben e napon született DARIUS MILHA­UD francia zeneszerző: a modem muzsika egyik érdekes egyé­nisége. ut hónap börtön sikkasztásért A héten tárgyalta a Hevesi Járásbíróság Csáti Joachim- nak, a kömlői 2. számú Vegyes­bolt volt vezetőjének ügyét. Mint boltvezető, az elmúlt év szeptemberétől dolgozott mun­kahelyén. Próbaleltározások alkalmával nagyobb hiánya, vagy többlete sohasem mutat­kozott. Ez év május 28-án ismét el­lenőrző leltárt vettek fel. Csá­ti, a leltár befejezése után, an­nak szabályszerűsége ellen nem emelt kifogást, azonban a nála maradt példányon gyor­san elvégezte a beszorzást. Megállapította, hogy mintegy 4200 forint többlete mutatko­zik. Ezt sokallotta, és attól félt, hogy a legközelebbi lel­tárnál majd hiányosság mutat­kozik. Mivel a felvett leltár hitelességét nem tudta megtá­madni, azért arra az elhatáro­zásra jutott, hogy más módon csökkenti a leltártöbbletet. Jú­nius 16-án este az üzletből anyósa lakására 340 doboz Ult­ra mosogatóport, 216 db mosó­szappant vitt el, mintegy 2608 forint értékben. Ezután a szö- I vetkezet elnökénél a leltár pon­tosságát kifogásolta, jelezve^ hogy a leltárba felvett mosoga­tópor és szappan a tényleges mennyiséggel nem egyezik. A szövetkezet elnöke elren­delte az ügy kivizsgálását, mégpedig úgy, hogy a hely-1 színre ki sem menték, hanem az irodában készítették el a jegyzőkönyvet. A szövetkezet vezetői a vizsgálat elrendelése nélküli jegyzőkönyv felvételé­vel lehetőséget nyújtottak a boltosnak visszaélése leple­zésére. A könyvelés a boltveze­tő bejelentését a jegyzőkönyv alapján figyelembe vette és a leltártöbbletet csökkentette. A MÉSZÖV által a szövet­kezetnél lefolytatott vizsgálat derített fényt a visszaélésre, s ennek alapján indult meg az eljárás Csáti Joachim ellen. A Hevesi Járásbíróság Csáti Joachimot a társadalmi tulaj­don sérelmére elkövetett sik­kasztás és okirathamisításban mondta ki bűnösnek. A bíró­ság az enyhítő körülményéket figyelembe véve, öthónapi fel­függesztett börtönbüntetésre ítélte. (szabó) megtorpant, de aztán elszán­tan a kilincsre tette a kezét, és benyitott. Elmondott mindent. Első szerelmét, disszidálását, ön- gyilkossága történetét, auszt­riai hányódtatását, Kerékgyár­tó Jánoshoz fűződő viszonyát, s az utolsó két nap izgalmait. Megkönnyebbült tőle, nyílt, tiszta szemekkel nézett az őr­nagy arcába. — Tehát így volt? Üveges őrnagy elgondolkod­va dobolt a ceruzával az asz­talon. Zsuzsa a könnyeivel küszködött. Hangtalanul zoko­gott. — És most... most mi lesz, őrnagy elvtárs? Az őrnagy ráemelte a tekin­tetét. Mosolygó, biztató volt ez a tekintet. — Az lesz, hogy... beül mellém a kocsiba, és hazavi­szem. Hiszen maga összeesik, lányom! Mikor a Virág utcai kis la­kásról a rendőrségre visszaért, irodája ajtaja előtt a folyosón Kerékgyártó János várta. A fiatal hadnagy feldúlt és ideges volt. Rágta a cigarettát, egyi­ket szívta a másik után. Ez a nap sok idegességgel telt el. Betörés a gyárban ... Üveges őrnagy következteté­se... majd találkozása Zsu­zsával... S délután ismét, ami­kor titokban megleste.... Elbo­rult tekintettel követte. Fel­lobbant benne a féltékenység lángja. „Ü... úgy? Sietsz haza? Kerülő úton, zeg-zugos sikáto­rokon? Nem érsz rá, mert™ vár valaki, talán a szeretőd!.™ De nem volt ott a Jázmin bár­ban. Taxiba ülsz hát, s elro­bogsz, hogy belefeküdj az ágyá­ba! Ez vagy te, Simon Zsuzsa! Álnokul hazudtál nekem: csak hazudtad a szerelmet, becsap­tad legszebb, legszentebb érzé­semet. Pedig, mennyire szeret­lek ... Már az ötödik cigarettát szívta. A féltékenység felkor­bácsolta. Nem szívesen nyugo­dott bele. Nagyon szerette Zsu­zsát, saját magát és az életet. Gondolatai újra meg újra megrohamozták. Legszíveseb­ben ordított volna. Fel s alá futkosott a folyosón, hogy meg ne fulladjon a rémes meleg­ben. Alig várta, hogy találkoz- hassék Üveges őrnaggyal. — Beszélnem kell önnel! — lépett a parancsnoka elé. — En is beszélni akarok ma­gával ... A hadnagy előadásából ki­bontakozott az utolsó másfél óra története. Akadozva, fel­felszakadó sóhajokkal beszélt: — Délután a posta közelé­ben volt dolgom. Zsuzsa is... ott dolgozik. Telefon nem volt a közelben, nem tudtam érte­jobbra, sem balra nem nézett. Engem sem vett észre. Tisztes távolból követtem, egészen a Bükk szállóig. Ott egy pilla­natra elvesztettem szem elől, de később láttam, hogy a Jáz­min-bárba igyekszik... Őr­nagy elvtárs, hadd magyaráz­zam meg önnek!... A minap valamin összezördültünk. Kér­tem, hogy találkozhassunk, de azt mondta, hogy nem ér rá ... Különös volt a hang­ja. Nem adott magyarázatot. Nem gondoltam semmi rossz­síteni. Gondoltam, eléje me­gyék, és megvárom a kapuban. Ekkor pillantottam meg: a posta előtti téren haladt ke­resztül. Nagyon sietett, sem ra. Hittem, hogy valóban be­teg, vagy otthon van dolga... Ma ugyanazt mondta, hogy munka után siet haza ... Ezer* tűnt fel és... ugye, megért, őrnagy elvtárs. megszólalt bennem az ördög. Kíváncsi voltam, hová megy, hogy tisz­tázzam a gyanút. Bevallom, nagy vihar dúlt bennem, ször­nyű perceket éltem át: a félté­kenység és a harag érzete ke­veredett a szívemben. De most már kigyógyultam, őrnagy elv­társ! On jó volt hozzám, vé­gighallgatott, atyai tanácsokat adott először, kötelességemnek tartottam tehát, hogy most is önhöz jöjjek. Bocsásson meg, hogy ilyen indulatos vagyok, pedig igyekszem uralkodni magamon. Azonban a csalódás, amely ért, olyan fájdalmat okoz, hogy legszívesebben nyü­szítenék. mint a horogra akadt kutya. Láttam, hogy bekuk­kant a Jázmin-bárba, de alig­ha volt ott, akit keresett, mert megfordult és a szálló előtt taxiba ült..: Az őrnagy nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen? — S maga? ... Maga nem követte? — Nem volt a közelben má­sik taxi... — Mit csinált hát? — Barangoltam az utcákon, és visszajöttem ide, hogy be­szélhessek önnel. Bocsásson meg, őrnagy elvtárs, de meg­fulladtam volna, ha mindezt el nem mondhatom... — Rendben van — mondta az őrnagy —, megértem magát. De... egy kicsit haragszom. — Miért? — Mert... ha ehelyett maga is bepillant a Jázmin-bárba, láthatta volna azt az embert, akit ma este letartóztatunk. (Folytatjuk.) 48. Riadtan ugrott oldalra, mint akit tiltott cselekedeten értek. Újra végigszaladt a hosszú elő­csarnokon, az emeleti mozi első előadásáról most jöttek le az emberek, átverekedte magát a tömegen, csak odakint, a járdán állt meg. Itt is ide-oda lökdösték, lesodródott a járdá­ról az úttestbe, mellette az új- ságárús kiabált: — Megérkezett az Esti Hír­lap! A mai lottóhúzás számai! Kémszervezkedés» tárgyalása Budapesten... Esti Hírlap! Esti Hírlap! Taxi állt a szálló elé. Zsuzsa feltépte az ajtót, és beesett a hátsó ülésre. — Hová parancsolja? — kér­dezte ásítva a sofőr. — Vigyen kérem ... a rend­őrségre! A taxi elindult vele. Már nem érzett félelmet. Magabiz­tos nyugalom szállta meg. Tudta, mit kell tennie! Az ér­zések párharcából becsületes­ségérzete került ki győztesen. Üveges őrnagy szobájának aj­taja előtt egy pillanatra mégis

Next

/
Thumbnails
Contents