Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-30 / 229. szám
1962. szeptember 30., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 Kál nagy község. Főutcája — eltekintve a poros, rossz úttól — jó benyomást kelt a látogatóban. Az emberek szépen öltöznek, a fiatalok pedig egyenesen városiasán, . a legújabb divat szerint. A községnek gimnáziuma^ van, ahol a tudást plántálják a parasztgyerekekbe. A távolabbi községfejlesztési tervek még az eddigieknél is hatalmasabb fejlődést irányoznak elő: Kálból mezőgazdasági jellegű várost szeretnének csinálni. Éppen ezért, szinte hihetetlennek tűnik, hogy a fejlődő faluban, amely már városi rangra vágyik — különösen a helybeli Március 15. Tsz pártalapszer- vezetében akad néhány ember, aki visszafelé szeretné forgatni az idő kerekét. semnrt sem okultak a múlt hibáiból, nem értik, értetlenül akadályozzák a párt, a kormány széles néptömegekre támaszkodó politikáját. A község vezetői elmondják, hogy ádáz harcot vívnak a maradi, dogmatikus nézetekkel, hiszen sok még az értetlenség, a kerékkötés és többen nem értenek egyet a szövetségi politikával. „Elsősorban harcot folytattunk és folytatunk a szektáns nézetek ellen, mert ezzel problémánk volt, különösen a Március 15. Tsz pártszervezetében, ahol egyes párttagok igyekeztek a párt egységét megbontani és ma is akadályokat gördítenek a tsz gazdaság és politikai egységének megteremtésére ...” — még most is a fülemben csengnek ezek a száraz, hivatalos szavak, amelyek szeptember 20-án, a káli kommunisták küldöttválasztó taggyűlésen hangzottak el, a vezetőségi beszámolóban. Mit is takarnak ezek az általánosító kifejezések? Melyek azok az okok, amelyek ilyen tévútra viszik ezeket a párttagokat. kommunistákat? Erre kerestem választ az elmúlt napokban, amikor végighallgattam a vezetőség beszámolóját. Kiderült, hogy néhányan jogtalan igényeket támasztanak azon a címen: „Én kommunista vagyok.” Ezt hangoztatják, s ennek jegyében akarnak T' vid Illésék, a Március 15. Tsz pártszervezetének tagjai, a tsz vezetőségébe szinte családostól bekerülni és különböző gazdasági funkciókat maguknak megszerezni. Ennek alapján ellenezték a vezetőség igazságos döntését, amely szerint a természetbeni járandóságokat nem hat, hanem hét hónap alatt teljesített munkaegységekre osztották ki a tagok között. Igaz ugyan, hogy nem négy, hanem három kilogi'am- mot adtak egy-egy munkaegy- I ségre, de így nemcsak ötven, ' hanem valamennyi tag részesült a természetbeliekből. Há- borognak azon, hogy a vezetőség a raktárakat bezárva tartja, hogy a járási pártbizottság munkatársai szóba állnak a pártonkivüliekkel is. Olyan vádakat emelnek, hogy a tsz vezetőségéből kirekesztették a párttagokat, s hogy az elnök, — Káli Mihály — nem támaszkodik a pártra. S kik a vádaskodók, a sértődöttek? Helen-nyolcan vannak. Név szerint is meg lehet említeni őket: id. Dávid Illés, Dávid Illés, Dávid lllésné, Nagy Károly, Oszlánczi Flóriánná, 2 András.. . Mi az oka a sértődöttségüknek? — vetődik fel joggal a kérdés. Az érthetőség megkívánja, hogy egy kicsit távolabbról, dióhéjban ismertessük a történteket. — Kálban három évvel ezelőtt még működött a Vörös Hajnal Tsz — magyarázza Káli Mihály, az elnök — tagjai többségében földnélküliek, vagy szegényparasztok voltak, s mint ilyenek, közelebb is álltak a párthoz erős pártszervezettel is rendelkeztek. A közös gazdaság ennek ellénére „csődbe jutott”, rohamosan zuhant visszafelé, mert a tsz vezetői a gazdaság irányítására nem voltak alkalmasak, noha többségük párttag volt. Nem tudták kellően megművelni területüket, és a megtermelt javakat is új elven: „fejadag formájában” osztották szét, és túlelőlegezés történt, mégpedig nagymértékben. A példa kedvéért: Ha egy öttagú család családfője 100 munkaegységet teljesített, s egy mázsa búzát osztottak szét fejadag címén, akkor ennek az embernek öt mázsa búza járt előlegként. Ha viszont csak egyedül volt, akkor egy mázsa búzát kapott, bár munkaegységeinek száma elérhette a 200-at. i így kerültek válságos helyzetbe a Vörös Hajnal Tsz tagjai, s ekkor került sor az egyesülés-1 re is. A Március 15. Tsz tagjai baráti kezet nyújtottak a Vörös Hajnal Tsz tagjainak és még 49 ezer forintot is kifizettek pénztárukból, hogy mindenki megkapja munkaegységeire a járandóságot, hiszen a volt tsz már nem tudott miből fizetni, bár a szalmájukat „kétszer is eladták”. A barátság azonban nem volt hosszú életű, addig tartott, míg az új vezetőség megválasztására nem került sor. Az történt ugyanis, hogy a Vörös Hajnal volt vezetőiből kevesen kerültek be az új vezetőségbe, s főleg azok nem kaptak nagyobb funkciót, akik az előbbi tsz-t tönkretették. Mindez elég volt arra, hogy a helyzet kiéleződjék, s meginduljon a hatalmi harc. A leváltott vezetők megpróbáltak tőkét kovácsolni a munka során előforduló hibákból, ezeket ma is eltúlozzák, s így akarnak „„leszámolni” a jelenlegi vezetőkkel. „Érveik” a következők: — Az elnök nagyon ideges ember. Pártonikívüli és templomba jár. Klikket alakít ki maga körül és kiszorítja a párttagokat a vezetésből — nyilatkozik Dávid Illés és Osz- lánczi Flóriánné. — A járási pártbizottság őket támogatja, velünk szóba sem állnak. Amióta ebben a tsz-ben vagyunk, a pártonkí- vülieket is meghívják a taggyűlésekre, „ami helytelen dolog”. Ezenkívül olyanokat is felvesznek a pártba, mint Fi- csor Gyula, aki ki akar lépni a tsa-ből... Mindez azonban csak a nagyja a vádaknak, a „szélsőbaloldal” véleményének. És mindebből annyi az igazság, hogy valóban ideges természetű ember Káli Mihály, kormánykátüntetett tszi-elnök. Templomba is eljár, mert vallásos, viszont él-hal a szövetkezetért. Tudását, szakismerettét még ellenfelei is elismerik. Nem kis része van abban, hogy ebben az évben is a tervezett 34,40 forint helyett 37 forintot ér majd egy munkaegység. De az már nem igaz, hogy klikket alakít ki maga körül, hiszen minden ügy elintézésénél kikéri a vezetőség véleményét, a párttagok véleményét is. Aa sem állja meg a helyét, hogy a párttagokat kiszorítja a vezetésből. A vezetőség 19 emberből áll s a 24 fős pártszervezet hat fővel képviselteti magát ebben a vezetőségben. A főagronómus: Juhász László, aki egyben a párttiiítkár tisztségét is viseli, jó kapcsolatban van az elnökkel, a párttagokkal, pártonkí- vüliekkel egyaránt. Elmondják többen, hogy szívesen vonnának be a vezetésbe több párttagot is, de éppen a „pályázók” nem képezik magukat. Van, aki brigádvezető szeretne lenini, de analfabéta, és ezt a tényt a felszabadulás után 17 évvel semmivel sem lehet menteni, magyarázni. Egyébként a volt agrárproletérok is helyt kapnak az irodában, természetesen azok, akik tanultak és erre érdemesek. Bodzási Mátyás főnormás és Tasi Júlia segédkönyvelő szegény szülők gyermeke, de tanultak, így tudásukkal „kivívták maguknak az íróasztalt”. Érdemes megemlíteni, hogy az ifjú Dávidot pártiskolára akarták küldeni, hogy tanuljon; s ha visszajön, és a párttagság is úgy akarja, párt- titkárnak választják meg. De ő nem ment. így bizony nehezen képzelhető el, hogyan tudná ő a pártszervezetet irányítani, amikor sem tapasztalata, sem kellő tudása nincs. Az elmondottakból tehát arra lehet következtetni, hogy nincs egység a káli Március 15 Tsz párttagjai között, de a párttagok és a pártonkívü- liek között sem. Ennek sok oka, több összetevője van, de a megbékélést elsősorban az a néhány m egoson tosodotit, helytelen gondolkodású ember zavarja, akikkel nem ért egyet a párttagság zöme sem. Mi lehet a megoldás Kálban ? Mindenekelőtt el kell feledni, hogy a múltban ki, mi volt, korábban ki, melyik tsz-nek volt a tagja. Egységre van szükségük, megértő szóra, s egymás segítésére. És itt a párttagokra hárul a legnehezebb feladat: nekik kell példát mutatniuk. Következetes és határozott vitákban győzzék meg a békétlenkedőket, helytelen felfogásukról, ameny- n'yiben a „klikk” tovább élezné a helyzetet, a komolyabb felelősségre vonástól sem szabad visszariadniok. Fazekas István Tizenhárom éve, 1949. október elsején kiáltották ki a Kínai Népköztársaságot. A nagy kínai nép, kommunista pártja vezetésével, sikerrel harcolta végig a több évtizedes forradalmat, megteremtette a néphatalmat. A tizenhárom évvel ezelőtti október elseje végét jelentette a fegyveres harcoknak és új küzdelem kezdődött, amelyet az új útra lépett nép a szocializmusért vív. , A népi Kínával sokat foglalkozik a világsajtó. Elragadtatott hangú tudósítások jelentek meg az ország gyors fejlődéséről, — s borúlátó cikkek a nehézségekről, főleg azokról, amelyeket, a természeti csapások következtében, a terméskiesés okozott. Az idén: minden eddigit felülmúlnak a termésátlagok. Magas terméseredmények jutalmazták a képen látható, vidáman teázgató fiatalok munkáját is, akik Délnyugat-Kína egyik népi kommunájában dolgoznak. Szép tervek, biztató eredmények a Gyöngyösi Művelődési Házban kárt szenvedett Ausztria, amelynek ipara a Habsburgok jóvoltából, már akkor európai rangú volt, amikor nálunk még a gőzmalmok is csak jeleztél:, hogy ipar is van a világon, — ugyancsak a Habsburgok jóvoltából — kétségtelen polgári jólétet tudott teremteni polgárai számára. Természetesen, Coca-Cola Itt, Coca-Cola ott, Coca-Cola mindenütt. ezt is csak viszonylagosan. A bécsi polgár feleannyit költ étkezésre, mint mi, s negyedannyit italra, de ha költ, akkor ötször annyit kell fizetnie egy színházjegyért. A bécsi polgár élete lakása falai között zajlik le, mi, keleti magyarok, inkább valahogy az olaszokhoz hasonlítunk, akiknek élete sokkal inkább az otthon falain kívül bontakozik ki. Mi most kezdünk csak néhány éve végeredményben is jól élni, s még nem tanultuk meg, mint a pénzhez jutott gyerek, hogyan is bánjunk jól a gyarapodó forintokkal... Tovább indulok, megállók egy ház előtt, amelynek falán emléktábla hirdeti, hogy itt született Stefan Zweig, elolvasom az emléktábla szomszédságában a százhuszonötezredik Coca-Cola-reklámot, megfordulok egy-két csinos bécsi kislány után, akiknek eleganciájától elájulni már nem tudok, mert a magyar nők eleganciáján edződtem, s egyszer csak megtorpanok a Burg hatalmas épülettömbje előtt. Minden szárny egy név — a mi történelmünkből ... II. Ferenc ... II. József ... Lipót... Mária Terézia ... Ferenc József... — Ne, hagyjuk a múltat! — intem magam. — Ne azt keresd, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt... Minek a múlton rágódni, ami volt, az elmúlt — győzködöm magam és igyekszem elhessegetni idegenvezetőnk lelkendező szavait, amint Radeczky marsallt dicséri szobra talapzatánál. A ló büszkén tart'-1 hátán a „hőst”, lába bronztalpon nyugszik, pedig vérben is állhatna! A Burg hatalmas épülettömbje mozdulatlan és fenséNÉKAM ALAJOSSAL, a Gyöngyösi Városi Művelődési Ház igazgatójával beszélgetünk az új évad terveiről a különböző szakkörök és tanfolyamok munkájáról. Mindjárt megtudom azt is, hogy összesen 12 lehetőség között válogathatnak a tanulni vágyók. A legnagyobb érdeklődés a § balett-oktatást, a zeneóvodát, a hangszeres oktatást és az § idegen nyelvek tanfolyamát £ kíséri. Német, orosz, angol és s francia nyelvet tanulhatnak Sitt. K — Nem várt eredményt ho§ zott a szabás-varrás szakkör és a népművészeti tanfolyam. §Ez utóbbiban a horgoláson és ^kötésen kívül a lapos és a to- jíledó-himzést is elsajátíthatják Sa részvevők. Nem is csupán ^öncélúan, hiszen a Háziipari § Szövetkezet a toledókészítőket foglalkoztatja majd. 5 Nékám Alajos idézett szavai £megnyugtatólag hatnak az érS ^deklődést tekintve. De a tervek ezzel még nem zárultak §le. A fotoszakkömek a prog§ ramja nagyon figyelemre méltó. A gyakorlati oktatáson kí- ^vül az üzemek életének kéje pekben való feldogozását tűzetek ki célul. A nagyon sokol- Sdalú és tartalmas fénykép ^gyűjtemény' más szakkörök munkáját is megkönnyíti, hi- íszén szemléltető eszközt nyújt, \)de segít úgy is, hogy doku- Kmentumokat ad. | Rendszeresen kiírják majd Sa pályázatot a hónap legjobb ^fényképének elkészítésére. A Kfotoszakkör munkáját ezzel a ■; célkitűzéssel foglalja össze Né- Skám Alajos: § — A fotoszakkör a jelen krónikása. Éppen ezért tervezzük a város fényképalbu- § mának elkészítését. £ MÉG MINDIG a terveket ^sorolja ezután is. Az irodalmi Skör városi szavalóversenyt £ rendez. Négy irodalmi színpa- $di összeállítást visznek a kö- r zonség elé, amelyek a népek barátságáról, Karinthyről, az emberi fejlődésről és az édesanyáról gyűjtik csokorba a szépirodalom legjobb műveit. A tájjellegű néprajzi anyagok gyűjtését a honismereti szakkör tagjai végzik el. Az Orczy-kertet kultúrparkká akarják fejleszteni, ahol könyvkölcsönzést is biztosítanának a pihenő emberek számára. A bábjátszók az óvodákban rendeznek majd előadásokat. A ki mit gyűjt? szakkör tagjai eddig 26 országgal teremtettek kapcsolatot, amelynek tárgyi bizonyítékait kiállításon viszik majd a közönség elé. Még csak terv, de máris nagy érdeklődés nyilvánul meg az úgynevezett társasági klub iránt. Üjságök, folyóiratok, könyvek, televízió várja itt a klub tagjait, főként a nyugdíjasokat, akiknek a különböző szakkörök meghatározott időben műsort adnának, előadásokat rendeznének. Érdekes elképzelés a következő, amiről így beszél a művelődési ház igazgatója: — Mondhatnám, hogy szívügyem a nemzetközi klub megteremtése. Ebben a klubban csak idegen nyelven folyna a társalgás. A különböző követségek segítségével előadásokat tartanánk az adott idegen nyelven. Főként a pedagógusok érdeklődnek a klub iránt, hiszen ez jó lehetőséget teremtene "Számukra nyelvismeretük bővítéséhez. Még a városi kórusról tudunk meg annyit, hogy már elkezdték a próbát a zeneiskola új igazgatójával, A november 7-i műsorra készülnek, amikor az irodalmi színpaddal együtt lépnek fel. EDDIG TARTANAK a tervek, az elképzelések, amelyek gazdag elfoglaltságot ígérnek. A kezdeti eredmények azt i« igazolják, hogy íealitásokr* épültek ezek a szép tervek. ug. molnári Tizenhárom éves a Kínai Népköztársaság Hegycsn érvényesül Kálban a párt szövetségi politikáig? / legyen. — Ah! micsoda kor — mondaná a Burg —, amikor a gumirádli jelenti az élményt, s a bűzös, benzinszagú autók sora a természetességet. A Burg itt maradt rekvizi- fum. Már a hátam mögött maradt. Elhessegetett emlékeimmel együtt. (Folytatjuk.) ges némaságban pihen, szinte gőgös visszautasítással szemlélve a körülötte zsongó, fényvilágot. Ez nem az ő világa: ez valami új, valami más, amihez csak annyi köze van, hogy a fényreklámok nemzedéke végigcsoszogja, ámulja termeit és autóból kiszállva, gumirádlira ül, hogy stílusos Őszi pihenő a Burg parkjának öreg fái alatt.
